Szabad Nógrád. 1955. november (11. évfolyam. 86-94. szám)

1955-11-05 / 87. szám

1555. november 5. SZABAD kSgrXd 3 A LEGSZEBB AJÁNDÉK Kétezer hétszáz tonna szenet adtak terven felül fűződik e dátumhoz. A négy évvel ezelőtti októberben a kommunizmust építő Szov­jetunió mezőgazdasága élen­járó dolgozóinak egy csoportja tett baráti látogatást Pásztó mezővárosban. A város főutcája zászlódísz­ben tündöklőit. Ünneplőbe öl­tözött szövetkezeti tagok, dol­gozó parasztok, asszonyok, lá­nyok, úttörők ezernyi szín­pompát öltő, forró szeretetet kifejező virágcsokrokkal, őszinte meleg szavakkal kö­szöntötték a kedves vendége­ket. S e találkozás örökké fe­ledhetetlen pillanatában kris­tálytisztán kiérződött bará­tunk, felszabadítónk a szovjet és a magyar nép széttéphetet- len sziklaszilárd barátsága. „Azért jöttünk, hogy segít­sünk" — jelentette ki a szov­jet küldöttség vezetője. Sza­vait orkánszerű taps és éljen- $és viszonozta. ★ A meleg fogadtatás után a ** szovjet elvtársak láto­gatást tettek az állami gazda­ság nagymezői üzemegységé­ben. Itt megtekintették a sertés- hizlaldát és a tehenészetet. Vaszilij Dimitrijevics Hvorov a tombovi terület lefejőtehe- nészetének vezetője a sertése­ket nézte meg. Sok kérdést in­tézett a gazdaság-vezetőhöz és a dolgozókhoz. — A hízósertések kapnak-e zöldet? — kérdi Hvorov elv­társ. — Kijámak-e a zöldre? — Nem — hangzik a rövid válasz. — Látják, ez hiba. Zöldlu­cernát kell nekik adni. Ettől a sertések jobban emésztenek, és erősödik a csontrendszerük r— tolmácsolja Hvorov elvtárs. A magyarul beszélő Fedorka elvtársnő a kárpát-ukrajnai Sztálin nevét viselő kolhoz tehenészetének gazdag fejési módszereit mondotta el Rej- man János, Lipták Pál és Bé­lák János tehenészeknek. — Hányszor fejnek naponta? — Háromszor — felelik a dolgozók. — Mi négyszer fejünk. Min­den hat órában. Ha többször fejnének, jobb módszereket alkalmaznának, itt is növe­kedne a tejhozam. Majd azt kérdi a dolgozók­tól: — Van-e női munkaerő a tehenészetben? — Nincs — válaszolják egy­szerre hárman is. — Ez hiba — mondja el­gondolkozva Fedorka elvtárs­nő. — Tudják, nálunk a tehe­nészetben nők vannak. Nők fejnek. A nők ebben a mun­kában ügyesebbek, mint a fér­fiak. — Azt már nem hisszük el <— válaszolnak egyszerre ket­ten is a tehenészek közül. — Hogy bírja a nő kihordani azt a rengeteg trágyát, ami elő­adódik egy nap? — vetik fel a kérdést kíváncsian. — A trágyakihordást a fér­fiak végzik. De ha már az ügyességről van szó, szívesen elmegyek magukkal verseny­re, majd meglátnák, hogy én kerülnék ki győztesen — mondja csengő kacajjal Fedor elvtársnő. A tehenészek összenéztek, mintha egymás szeméből akar­ták volna kiolvasni, elmenje- nek-e versenyre, vagy sem. Féltek, hogyha Fedorka elv­társnő lesz az első, akkor oda­vész férfi becsületük. Rövid tanakodás után mégiscsak Fe­dorka elvtársnőnek adtak iga­zat, ★ urenkov elvtárs a Ku- bánban levő krasznado- ni terület Bugyonnij kolhozá­nak elnöke beszámolót tartott a kolhoz fejlődéséről, munká­járól. 16 év munkatapasztala­tát mondta el. — Kolhozunkat 1930-ban szerveztük meg. A kezdeti ne­hézségekről nehéz megemlé­kezni. Nagyobbak voltak, és jobban éreztük, mint az elv­társak. Azért volt ez, mert nekünk nem volt kitől tanul­ni. A kolhozparasztok munká­jával, a párt segítségével min­den nehézséget legyőztünk, s megindultunk a fejlődés út­ján. Kolhozunk milliomos kol­hoz lett — mondotta többek között Burenkov elvtárs. Majd tovább folytatta. — A kolhoz munkája a brigádszervezetre épül fel. Négy növénytermesz­tési brigád van. Vezetőségi ülés kétszer, háromszor van havonta. Minden három hó­napban a vezetőség beszámol munkájáról a közgyűlésen. Rebedjuk elvtárs, a „Szocia­lista Munka Hőse" címmel ki­tüntetett kolhoz-brigádvezető a cukorrépatermesztés agrotech­nikáját ismertette. Elmondot­ta, hogy az agrotechnika al­kalmazásával hektáronként 800 mázsás cukorrépatermést ért el. Burina elvtársnő a mi- kojáni gép- és traktorállomás vezetője, a gépállomások és a kolhozok egymáshoz való vi­szonyáról beszélt. — A Szovjetunióban a kol­hozoknak és a gépállomások­nak egységes, közös célúk van; a kommunizmus építése. In­nen fakad a kölcsönös viszony, a gépállomás és a kolhoz kö­zött. A szerződések betartása megkönnyíti a kolhozparasz­tok munkáját. A gépállomás vezetője éppen úgy felel a kolhoz jó terméseredményéért, mint a kolhoz elnöke, ★ íme, így örökítette meg a Nagy Október neveltjei­nek baráti segítségadását a jelen idő krónikása. Tanácsaik azóta többnyire valóra váltak. Ott öltenek testet a szurdok- püspöki Béke TSZ holdankénti 300 mázsás cukorrépatermésé­ben, az állami gazdaság nö­vekvő tejtermelésében, a gép­állomás egyre javuló gépi munkájában, amely után gaz­dagabban terem a föld. (lantos) A nógrádi szénmedence bá­nyászai a salgóiak felhívásá­ra a November 7-afcna cím elnyeréséért keltek versenyre. A heves küzdelemben az egyik legnagyobb elismerést a Szep­tember 6-akna dolgozói vív­ták ki maguknak. Az eredmé­nyeiket nagy mértékben elő­segítette az akna három kör­letében dolgozó aknászok jó munkája. A műszaki dolgozók minden segítséget megadtak a termelő csapatok részére. Az aknában öt nagy csoportos pil­lérfejtést létesítettek, amely­nek eredményeként 4 mázsá­val emelkedett a bányászok fej teljesítménye. A körletvezető aknászok jól előkészítették a forradalmi műszakokat is. Bozó István, Mátrai József és Gufcányi Fe­A Statisztikai Hivatal no­vember 1-i értékelése alapján a szocialista forradalom ün­nepére indított gabonavetési versenyben a járások sorrend­je a következő: 1. balassagyarmati járás 81,1, 2. pásztói járás 71,3, 3. rétsági járás 69,2, 4. szécsényi járás 63,4, 5. salgótarjáni járás 54,6 szá­zalék. Az utóbbi tíz nap alatt a legjobb eredményt a pásztói járás érte el: 28,3 százalékkal emelkedett a bevetett terület. A járásban már hat termelő- szövetkezet, az egyházasden- gelegi, a héhalmi, az erdőkür­ti, az erdőtarcsi és a kutasói termelőszövetkezetek 100 szá­zalékra teljesítették vetéster­vüket. Ugyanakkor nagy az elmaradás a pásztói Szabad­ságnál és a kisbágyoni ter­melőszövetkezeteknél. A megye egyéni gazdái ter­vüknek még csak 69,1 százalé­kát teljesítették, különösen nagy az elmaradás azokban a községekben, ahol a helyi ta­nácsok nem fektetnek nagy súlyt a kenyérgabona vetésé­re. Mwgyarnándorban és Nóg- rádkövesden például a dolgo­zóknak még csak 1 százaléka jelentette be a vetés teljeíté- sét, Alsópetényben és Puszta- berkin a statisztikai jelentés szerint csak 1—1 gazda fejezte be a vetést. Ezekben a közsé­gekben a tanácsok fordítsanak nagyobb gondot a gabonavetés minél előbbi teljesítésére. Az egész megyében szükséges, hogy a hátralévő napokat, így a vasárnapokat is alapo­san használják ki a vetés gyors fejlesztése érdekében. A gabonavetésen kívül még mindig gyenge a kukorica tö­rése, de különösen a kukorica­szár betakarítása. Az eddig le­renc körletvezetők a bánya főmérnökével és a külszíni szállítás dolgozóival megbe­szélték a feladatokat. Erre a hétre a szokásosnál mintegy 250 csillével többet igényeltek. Méret szerint biztosították a többtermeléshez szükséges ácsolatfákat és egyéb anya­gokat. A csapatok felajánlá­sainak teljesítéséhez nagy se­gítséget nyújtanak azzal is, hogy az évforduló előtti héten állandó inspekciót tartanak az esetleges váratlan üzemzava­rok gyors elhárítása érdeké­ben. A forradalmi műszakok alkalmával nagyszerű eredmé­nyeket értek el és a verseny kezdetétől fogva több mint 2700 tonna terverufelüli szenet adtak népgazdaságunknak. tört 300 hold kukoricából csu­pán 124 holdon takarították be a szárat. A legjobb ered­ményt a pásztói járásban ér­ték el. Gyenge a rétsági járás, ahol a kintiévé kukoricaszár­nak csupán 10,3 százalékát ta­karították be. A burgonya ásása megyénk területén hamarosan befejező­dik. A legjobb eredményt a szécsényi járásban érték el, ahol már 91,2 százalékra vé­gezték el a burgonya szedését. Leggyengébb a balassagyar­mati járás 66,2 teljesítéssel. A gépállomások között folyó versenyben a legjobb ered­ményt az erdőkürti gépállomás érte el. összes talajmunka ter­vét 56,5 százalékra teljesítette. Második a karancskeszi gép­állomás 54,1 százalékos > terv­teljesítéssel. A megye három legjobb traktorosa a kisterenyei gép­állomás traktoristái közül ke­rült ki. 1. Zeke József 166 2 mű­szaknorma 302 normálhold. 2. Czene Gellért 141,2 mű­szaknorma 283 normálhold. 3. Nagy Kálmán 137,0 mü- szaknorma 255 normálhold. A brigádok versenyében el­ső a kisterenyei gépállomás Csortos Rudolf nevű brigádja. A brigád minden egyes tagja őszi tervét már 124 százalék­ra teljesítette. Második Faze­kas Gyula brigádja a szécsé­nyi. harmadik Duhonyi Pál brigádja az erdőkürti gépállo­másról. Az összesített begyűjtési ver­senyben a járások sorrendje a következő: 1. pásztói járás 76.4 2. rétsági járá's 73,5, 3. salgótarjáni járás 72,6, 4. szécsényi járás 70,7. 5. balassagyarmati járás 69,9 százalékkal. I ~ ~ ~ ~ ~H~|—%gl lULllI A mezőgazdasági verseny helyzete ,X>0CO0000CXXXXXXXXXXXXXXXP0GO00000c*XXXXX*X^^ OOOOOOOOOOOOCXXXXXXXKXX DOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOQQOOOOOOOOOCGÖ^ Raszul Gamzatov: Születésnap A föld fölött kegyetlen szél csatázott, Bomolt az ég sok szutykos fellege.., De fény csapott fel és a nagyvilágot E fény hazám felöl ragyogta be. Uj ország születését adta hírül Az Auróra dörgő sortüze ... Velünk örült a jóbarát — a gyűlölt, Gálád ellenség tombolt, forrt dühe. E nap születésnapnak számít nálunk, így vallja-érzi gyermek és öreg: Szabadság fénye gyúlt ki, míg az ágyuk Reszkettették a földet s az eget. Magasba nyúlik zászlóink farúdja, Friss indulókra dongnék lépteink .,. A jóbarát velünk örül ma újra S az ellenség acsarkodik megint! Győzelmünk napján ünnepel minden nép, Kanton, Szófia zengi énekét. Dicső hajónk kemény visszhangja nemrég Az elnyomót Pekingben zúzta szét. Nem örvendezne egy ország se vélünk, Ha akkor nem megyünk rohamra mi. .t Barátainkkal boldogságban élünk, Tajtékzanak Nyugat bitangjai. Polgár István fordítása. Harc a négynapos előnyért (Tudósítónktól.) November 7-e, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évfordulója nagy lendületet adott a Vasötvözetgyár dolgo­zóknak is. Nemrégen egyhóna­pos javítás és újrafalazás vé­gett leállították a gyár egyik kemencéjét. Természetesen a javítást szorgalmas előkészítő munka előzte meg. Az üzem mérnökei, technikusai és mű­vezetői grafikont készítettek a munkálatokról és minden körülményt számításba vet­tek a javítás pontos, gyors és szakszerű elvégzése érdeké­ben. A szükséges alkatrésze­ket, amelyek cserére kerülnek, előre elkészítették és a hely­színre szállították. Mindezek az előkészületek a november 7-i verseny lendületével való­súltak meg. A napokban az« után megkezdődött a küzde­lem a kemence ja vitás mun­kálatainak határidő előtt való befejezéséért. Vágvölgyi és Német elvtársak 6—6 fős bri­gádot alakítottak és verseny­re szólították egymást. Fo­gadalmuk szerint a kemencét négy nappal a határidő előtt átadják üzemeltetésre. Hasonló küzdelem folyik a csapolónyílásnál is. ahol a Német-brigád a lengőkábelek leszerelését, végzi. A brigád úgy vállalta, hogy a javítás ideje alatt négynapos előnyt szerez, de emögött a vállalás mögött van egy hátsó gondo­lat, hogy 5—6 nappal előbb tudják átadni üzemeltetésre a kemencét, hogy ezzel a gyár jó hírnevét öregbítsék. A November 7 akna címért folyó verseny állása A nógrádi szénmedence aknaüzemei között folyó ver­senyben szinte napról napra változtak az eredmények. Leg­utóbb Szorospatak Északi-táró a negyedik helyen volt, de a november 3-i értékelés szerint egyszerre két versenytársát múlta felül és ma már a második helyen áll a November 7 akna címért folyó versenyben. Az aknaüzemek október 1-től november 37ig az alábbiak szerint teljesítették mennyiségi tervüket: / 1. Szeptember 6 akna 2. Szorospatak Észak-táró 3. Alkotmány-akna 4. Gáti bánya 5. Salgó 115.1 százalék 108.1 „ 107.6 103.5 s 100.1 ték. A matrózok és a vörösgárdisták minden eshetőségre készen elbúcsúztak egymástól. A komisszár is ott maradt az egyik ágyú mellett. Ha az ágyú nem tart ki, együtt hal meg a tengerészekkel; Eldördült a lövés ::. Az ágyúk kitartottak, nem estek szét. Repültek a lövedékek a Né­vén át a Téli Palota felé. A tengerészek sietve készítették elő az ágyúkat a következő lövé­sekre .: ? Roham A lig nyitott tüzet a Péter Pál-erőd a Téli Palotára, a vörösgárdisták, ten­gerészek és katonák megkezdték előrenyomulásukat a téren. Uj erővel lángolt fel a harc. Kemény harc volt. Minden sötétségbe bo­rult, nem lehetett megkülönböztetni sem az épületeket, sem az embereket. Vaktában lő- döztek a junkerek, abba az irányba, ahonnan a felkelő osztagok támadtak. A vörösgárdis­ták, tengerészek és katonák is találomra sü­tögették el fegyvereiket. De a forradalmi osztagok rendületlenül ha­ladtak előre és lépésről lépésre foglalták el a teret. Ekkor néhány katona hihetetlenül me­rész kísérletre szánta el magát: a kórházon keresztül próbálkoztak bejutni a Téli Palo­tába. A katonák arra számítottak, hogy ruhájuk nem különbözteti meg őket az Ideiglenes Kor­mány védelmezőitől, mert ugyanazt az egyen­ruhát. ugyanolyan szürke köpönyegeket vi­seltek. így jutott be a palotába a harc tetőfokán jónéhány vörös agitátor. Életüket kockáztatva, mindjárt veszélyes munkához láttak: beszélgettek a junkerekkel, az ellenállás beszüntetésére bíztatták őket. Csüggedést, zavart és félelmet hintettek az ellenség harcosainak leikébe. A forradalmi osztagok pedig folytatták tá­madásaikat, egyre közelebb férkőztek a palo­tához. Már éjfél volt, amikor újra rohamoz­tak. Egyszerre csak elnémult a puska- és gép­fegyverdörgés. Elült a hangzavar. Mintha minden elhalt volna. Hirtelen három oldal­ról, a Morszkája és a Miljonnaja utca, vala­mint az Alekszandrovszkij-kert felől rohantak a téren át a palota felé a forradalmi osztagok. Ekker újra felkelepeltek az ellenséges gép­fegyverek. Sivítva hasították a levegőt a kézi­gránátok. De a vörösgárdisták, tengerészek és kato­nák hulláma feltartóztathatatlanul tört előre, egyenesen az ellenségre, a palotába. Az odairányzott fényszórók fénye egy-egy másodpercre megvilágította az ellenséges ál­lásokat, a junkerek feszülten figyelő arcát, borzalomtól tágrameredt szemét. Aztán min­den egyetlen sötét gomolyagba folyt össze. Még egy pillanat és már a magasra rakott gerendák túlsó oldalán, harsant fel a diadal­kiáltás. A junkereket szétmorzsolták, menekülésre kényszerítették, visszanyomták. A vörösgárdisták széjjeldobálták a geren­dákat, feltörték az ajtókat, nekirontottak a kapuknak és felkapaszkodtak rajta. A hatal­mas vaskapuk megremegtek és mindkét szár­nyuk lassan engedett a nyomásnak. Mint az áradat, zúdultak be a forradalmi osztagok a palota belsejébe. Előttük a márványszobrokkal, festmények­kel díszített lépcsőház, a fénylő, széles, fehér lépcső. A junkerek a lépcsőkorlátok mögül, feli­ről lőttek. Az oszlopok és szobrok mögé búj­tak, onnan tüzeltek a támadókra. Az ellenség szinte észrevétlenné vált, mintha sűrű erdő­ben lett volna. Csak váratlan, minden irány­ból jövő lövéseivel adott életjelt magáról. Most már óvatosan kellett előrenyomulniuk. Harcolva tisztították meg egyik helyiséget a másik után a junkerektől. Körülbelül másfél óráig tartott a harc a palotában. Végre a forradalmi osztagok eljutottak abba a szobába is, ahol a miniszterek üléseztek. Az ajtónál junker-osztag állt, lövésre kész fegy­verekkel. A vörösgárdisták lefegyverezték őket és behatoltak a szobába. Éjszaka két órakor letartóztatták a minisz­tereket és a Péter Pál-erődbe kísérték őket. Az Ideiglenes Kormányt megbuktatták. Petrográdon győzött a fegyveres felkelés. Lenin beszéde O któber 26-án este 9 órakor a Szovjetek Kongresszusa második ülését tartotta. A termet újra zsúfolásig megtöltték a munkások, parasztok, katonák és tengeré­szek. Most is hallatszott a tenger morajához hasonló zaj, több ezer ember beszélgetése. Ám egyszerre az egész termet tapsorkán és lelkes kiáltozás remegtette meg és minden szem egy irányba tekintett: a tribün felé. A tribünön ott állt az az ember, aki a győ­zelmes felkelés tervét előkészítette, a népet egybekovácsolta és győzelemre vitte: Lenin. Vele egy sorban munkatársai, hűséges ba­rátai: Sztálin, .Szverdlov, Dzerzsinszkij. Hosszú ideig nem szűnt az örömújjoneás. Lenin sokáig nem kezdhette meg beszédét. Végül csend lett. Lenin a legegyszerűbb nyelven beszélt, mindenki megértette. Szavaiban benne volt a legfontosabb, a leglényegesebb abból, ami tör­tént. „A munkások és parasztok — a történelem­ben először — magukhoz ragadták a hatalmat; Most tehát teljesen át kell alakítani az orszá­got és megteremteni saját szocialista rendün­ket.“ Lenin beszélt az új hatalom előtt álló fel­adatokról és a még csak ezután legyőzendő nehézségekről. Mint mindig, most is úgy tűnt hallgatóinak, hogy nem egy ember hangját hallják, hanem az egész népet, mintha maga a nép szólalna meg Lenin hangján. A kongresszus elhatározta, hogy nem indít vitát, mert az idő sürget. Sok munka várt rájuk! A kongresszus három rendeletet fogadott el egymásután, a győztes nép első három törvé­nyét. „A munkásokhoz, katonákhoz és parasztok­hoz!“ intézett felhívásban a Szovjetek Kong­resszusa kihirdette, hogy ezentúl maga a nép kormányozza országát, az általa választott Szovjetek útján. A békedekrétumban a Szovjetek Kongresz- szusa felhívta a világ minden népét, hogy vessenek véget a hódító háborúnak, melyet kormányaik és a kapitalisták indítottak. A Szovjetek Kongresszusa átadta az ország minden földjét azoknak, akik megművelik: ez volt a földről szóló rendelet. Miután megszavazták az első három tör­vényt, megválasztották az új szovjet kor­mányt. Először azokat választották a kormányba, akik a felkelést irányították, akik felszabadí­tották és a szocializmus útjára vezették a né­pet: Lenint és Sztálint. így született meg a Nagy Októberi Szocia­lista forradalom füzében a szovjethatalom, a dolgozók hatalma, a világ első munkás-paraszt kormánya.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents