Szabad Nógrád. 1955. november (11. évfolyam. 86-94. szám)
1955-11-02 / 86. szám
2 SZABAD 5Ő»iRÍD 1955. november t. A'£ ADOTT SZÓ A YOtf íttAA ____ LÁTO GATÁS AZ ACÉLÁRUGYÁR ÜZEMEIBEN 1069 tonna különböző áru val termelünk többet előírt tervünknél, sok ezer forinttal csökkentjük az önköltséget és így éves tervünket december 28-ra befejezzük — vállalták a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói a húsz budapesti üzem felhívásához csatlakozva. Vajon hogyan harcolnak a műszakiak és a dolgozók a felajánlás végrehajtásáért? A dróihúzó-üzembe látogattam el először. Jobbra- balra hatalmas, morajló gépek. A gépsorok között sinek vezetnek, ezeken végzik az anyagszállítást. A bejárattól jobbra dolgozik Baksa Ágoston, a fekvűsor első gépén. Fiatal, szőke ember, de a munka hevében jól lebarnította magát a gép működéséhez és a dróthúzáshoz szükséges zsírral és olajjal. Most éppen 5 és fél milliméterről 5 milliméterre húz. Tőle kérdeztem meg: — Tud maga a vállalat felajánlásáról? — Igen — feleli és egy 70 kilós drótköteget dobott a gép motollájára. — Nemcsak tudok és tudunk, hanem harcolunk is annak megvalósításáért. Az elmúlt hónapban 157 százalékra teljesítettem a tervemet. Igaz, hogy ez kölcsönös, mert amikor a vállalat érdekeiért dolgozom, ugyanott megtalálom saját érdekemet is. A múlt hónapban például 1572 forintot kerestem. Baksa elvtárs újra egy kö- teg után nyúlt, s mint az előbb, a motollára dobta, mert már csak egy pár méter volt azon megiműveletlenül. , — A gépe hogyan dolgozik? — A gépem? ... Most jól. De volt idő, amikor sok bosszúságot okozott. — No és már megjavították? — Nem! Nem a gép volt a hibás, hanem a húzógyűrűk. Volt eset, amikor már az első húzás alkalmával eltörött a gyűrű magja. Pedig ez drága dolog. Külföldről hozzák — felelte. S mielőtt befejezte volna mondanivalóját, újra én kérdeztem. — No és, most már nincs ilyen problémája? — Nincs! ... Ant és Lurkó művezető elvtársak segítettek. Okosan, ésszerűen oldották meg a húzókövek újrafoglalá- íát. Baksa elvtárs véleményét aláhúzza az is, hogy amióta ez az újítás megvan, az üzem tervteljesítése több mint egy százalékkal emelkedett és előreláthatólag — amint azt már elbírálták — évente 150 000 forint megtakarítást eredményez majd. Ugvanis a Csehszlovákiából kapott húzógyürűk magjai nem voltak eléggé beleszorítva a foglalatba és így a húzómag — különösen a kemény anyagok húzásánál — gyakran eltörött. Az új eljárás szerint a foglalványokat már itt gyártják és a Csehszlovákiából kapott húzómagvakat belesai tolják. Igv sokkal erősebb és tartósabb is. A húzó- gyűrűk így nem törnek, csak kopnak, de továbbra is fel lehet használni azokat nagyobb- méretű drótok húzására. Az új eljárással készült húzówűrűk közül még egy sem tört el. A rúdvas-üzem !s a huzalműhöz tartozik. Itt főleg az ipari és a mezőgazda- sági gépek alkatrészeihez gyártanak anyagoikat. Éppen ezért jelentős az üzemnek az a vállalása, mely szerint év végéig 78,1 tonna árut termelnek terven felül 193 383 forint értékben. Mint Novoszáth Ferenc üzemágvezető mondja: — Ezt a felajánlásunkat már eddig 16 tonnával túlteljesítettük és év végéig még 42 tonnát vállaltunk terven felül. — Mi a titka ennek az eredménynek? — A legelemibb követelmények betartása, az emberekről való gondoskodás!... Ez meghálálja magát, s a dolgozók kezdeményezésében jut kifejezésre. E kevés létszámú üzemiben három hónap alatt több mint tíz újítás történt. Ö Is újító — az egyik rotációs gép mellett szorgoskodó elvtársra mutatott. Gyebnár elvtárs elmondotta, hogy korábban a gépébe fűzött vasak az egyengetökből — mivel abban a munkadarab két helyen megtörik — kibújtak és ez veszélyes volt. Emellett a kibújt vas selejtbe került. Ennek megakadályozása végett Gyebnár elvtárs a húzandó anyagok vezetésére egy vályúszerű kis vezetőt készített a forgóegyengetőbe. s azóta nem állnak fenn ezek a veszélyek, a munka is gyorsabb lett. Ennek az újításnak a munkában való eredményességét legjobban az bizonyítja, hegy Gyebnár elvtárs ezzel a- új eljárással 25—30 százalékkal emelte tervteljesítését. Jelenleg 150 százalékot teljesít. A többi között ennek az újításnak része van abban is, hogy a rúdvasüzem már 18 hó- naD óta mindig teljesíti a tervét és jó hírnévnek örvend a megyében. A GSZ A-üzem dolgozói főként a mezőgazda- sági munkákhoz szükséges szerszámokat, gépi alkatrészeket gyártják. Ez még jobban növeli munkájuk jelentőségét és felelősségét különösen most. Ennek tudatában vállalták, hogy év végéig 75 tonna csákányt. 26 4 tonna krómoskul- csot, 8 tonna kalapácsot. 216 tonna lópatkót és 72 tonna traktorkaog szkodét gyártanak terven felül. Bár a III. negyedévi tervüket 100.4 százalékra teljesítették és erre az időszakra az említett féleségekből jóval túlteljesítették vállalásaikat js. mégis van egy kis lemaradás. Ez még a második negyedévről való. Molnár József üzemágvezető így beszélt erről: — A II. negyedévben 210 tonna lemaradásunk volt. Ennek oka, hogy a vállalásunkban szereplő traktorkapaszkodók gyártási terve és a megrendelés nem állt arányban. Ezért le kellett állítani a trak- torkapaszkodók termelését, helyette kereskedelmi kocsitengely készítését kaptuk meg. Ezek gyártásánál esztergályosra volt szükség, üzemünkben pedig csak nyolc esztergályos volt. S hogy munkánkat el tudjuk végezni, ezután kellett még négy fiatal dolgozót esztergályossá tanítani. Mivel a gépek átállítására több idő volt szükséges és ezek a fiatal esztergályosok nem tudták még megoldani feladataikat, melyhez hozzájárult még az év elejei sok géphiba, az akkori létszámhiány, elmaradtunk a tervteljesítéssel. 'De mi nem nyugszunk meg ebben. Éves tervünket, felajánlásunkat. ha kell tűzön vizen át mégis teljesíteni fogjuk. Ezt a reményt fokozza bennünk a III. negyedév eredménye és az is. hogy jelenleg 105 százalékra állunk tervünk teljesítésével. Éves tervünk biztosítása érdekében a pártvezetőség és az üzemvezetőség egyre többet foglalkozik a dolgozókkal, neveljük őket. hogy a gépekkel fokozottabban törődjenek, mivel a második negyedévben a gépek nem kellő kezelése miatt sok nehézségünk volt. Fő feladatunk tehát a gének kellő megismertetése, dolgozóink szakmai képzésének emelése, mely legjobb alapját képezi az új eljárások bevezetésének, mely a dolgozók aktivitásával párosulva képes minden akadályt elhárítani a fejlődés út- jából. Ezeknek az üzemeknek munkája után úgy gondoljuk, hogy a Salgótarjáni Acélárugyárban nincs különösebb baj a vállalások teljesítésével... Csakhogy nem minden üzemben megy úgy a munka, mint az előbb említetteknél. A gyár az éves vállalásának teljesítésével eléggé elmaradt. Több felelősséggel foglalkozzunk a munkaversennyel Súlyos hibák a Nógrád megyei Építőipari Vállalatnál K. B. (Folytatjuk.) A munkaverseny, annak szervezése és irányítása ipari üzemeinkben megsokszorozza a műszakiak és a dolgozók feladatait. Most november 7 előtt, a második ötéves terv megindulása előtt a verseny jelentőségében felette áll az eddigieknek és ez a tudat a munkában is tapasztalható. Bár egy-két hiba, egy-két tévedés még előfordul a bánya és vasipari üzemeinkben is azonban korántsem annyi, mint az építőiparban. Rossz a versenyszellem, nincs tervteljesítés. Egyesek mér megszokottnak veszik az építőipar lemaradását. Jancsó Kázmér elvtárs, az építőipari vállalat igazgatója szerint a 20. budapesti üzem felhívásához csatlakozva, ők is tettek éves felajánlást. — A felajánlás szerint ebben az évben 208 lakást kell átadnunk. Az Állami Áruházat november 10-re teljesen be kell szerelni és a MÄVAUT- garázs építkezésénél az előirányzottnál 200—300 000 forinttal többet kell beépíteni — mondotta határozottan Jancsó elvtárs. Sokkal halkabban válaszolt akkor, amikor e vállalások teljesítéséről esett szó: — Ez már a nehezebbik — mondotta, majd így folytatta. — Lakásvállalásunkat túlteljesítjük. Eddig már 183-at adtunk át. Vállalásunk többi ré szében azonban lemaradásunk van, a MÁVAVT-garázs építésénél három hét, az Állami Áruháznál nem is tudjuk, mennyi és még mennyi less, mert a tervezés nem mond semmit. S mivel fő célom a versenynyel kapcsolatos problémák feltárása volt, megkérdeztem tőle: — Milyen a versenyszellem? — Bár vállalatnál a vannak hibák, de a Az olcsóbb, jobb minőségíí tűzhelyekért (Tudósítónktól.) megtakarítás várA Salgótarjáni Tűzhelygyár műszaki dolgozói nem régen 64 műszaki intézkedést tartalmazó tervet dolgoztak ki. A műszaki intézkedési tervek kidolgozásakor a tűzhelygyári vezetőknek öt évre előre kellett látniok és konkrétan meghatározniok azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek a második ötéves terv idején a technika fejlesztését fogják elősegtíeni. A műszaki intézkedési terv szerint a zománcozó üzemrésznek is négy változáson kell átmenni, hogy megfeleljen az egyre növekvő követelményeknek. A zománcozóüzemnél a legfontosabb feladat: a kapacitás növelésének biztosítása. Ez a probléma már régóta foglalkoztatja Hajnovits Lajos elvtársat, a zománcozóüzem művezetőjét is. A műszaki intézkedési tervek megvalósításáért már meg is indult a küzdelem. Hajnovits elvtárs jelenleg olyan kísérleteken dolgozik, aimelyek lényegesen előre mozdítják az irányítása alatt álló üzem termelékenységének növekedését. Hajnovits elvtárs a termelékenység növekedésének útját a titán dioxid alkalmazásában látja. A titán-dioxidot ugyanis már az ország több zománcozó üzemében alkalmazzák, de csupán fehérzománc készítéséhez. A kísérletek a Salgótarjáni Tűzhelygyárban is jó eredményekhez vezettek. A tűzhelygyár zománcozó üzeme október hónap folyamán már szintén ezzel az eljárással készítette a fehérszínű tűzhely-alkatrészeket. Ez évben ezzel az új zománcozási eljárással máris mintegy 50 ezer forint ható. A zománcozás technológiai előírásai szerint ugyanis a zománcozandó lemezalkatrészen először alapzcxmáncszórást kell alkalmazni, amit egyszeri égetésnek kell követni. Égetés után fedőzománcszórást alkalmaznak, amelyet szintén égetés követ. Ennél az eljárásnál egyszeri alap és kétszeri fedőzománcozás szükséges. A titán-dioxid alkalmazásának az az előnye, hogy szükségtelenné teszi a másodszori fedőzománcozást, mert nagy fedőtulajdonságánál fogva egy vékony zománc- réteg ráfúvása elegendő ahhoz, hogy az alkatrész kifogástalan fehér színt kapjon. A titán-dioxid alkalmazásának másik előnye, hogy a minőségi követelményeket jobban kielégíti, mert a vékonyabb zománcréteg kevésbé van kitéve a lepattogásnak. Hajnovits Lajos elvtárs munkásból lett művezető. Lelkiismeretes, céltudatos munkája elismertté teszi ebben a beosztásában is. Fáradhatatlanul folytatja kísérleteit. hogv a titán-dioxid alkalmazását a zöld- és krémszínű alkatrészek zománcozásánál is bevezethesse. Az új technológiai eljárás az egyszeri szórás elhagyásával jelentős mennyiségű zománc- megtakarításhoz vezet, ezenkívül nagy megtakarítás mutatkozik az égetéshez szükséges hőenergia, szórási, anyag- mozgatási és égetési műveletek elhagyása folytán. Ezenkívül ez az eljárás a zomián- cozás termelékenységét 15 százalékkal növeli. Ez a termelékenység emelkedés azonban nem lenne teljes értékű, ha nem gondoskodnának a kemencék jobb kihasználhatóságáról és az anyagmozgatás problémájának megoldásáról. A műszaki intézkedési terv szerint azonban a rossz hőhatásfokkal dolgozó Ifő-rendszerű égetőkemencéket — a már használatban lévő újonnan megépített kemence mintájára — gőzfűtésűre alakítják át. Ezzel alkalmassá teszik a füg- gőráccsal történő zománc- égetésre, ami megduplázza az Ifő-rendszerű kemencék jelenlegi kapacitását. Ezenkívül a kemencekezelők fizikai munkájának megköny- nyítése érdekében olyan ki- és berakó emelőkocsiszerkezettel szerelik fel, amelyeknek kezelése könnyű és biztonságos. Az a tervezett gépesítés, amely rakodólapok alkalmazásával oldja meg az alkatrészek szóróasztaloktól a szárítókba, majd az égetőkemencékhez történő szállítását, igen fontos lépést jelent az anyagmozgatás megkönnyítése terén. A másik fontos intézkedés: két nagyteljesítményű zománcőrlődob beépítése. Ezt azért vették tervbe, hogy a zománcozóüzem lelkes dolgozóinak és vezetőinek a tervek teljesítéséhez szükséges kifogástalan minőségű zománc elkészítését biztosítsák. Hogy ez a két nagyteljesítményű zománcőrlődob mikor kezdheti meg működését, az csupán a TMK dolgozóinak jó, vagy rossz munkáján múlik. A gyár műszaki vezetői kidolgozták a műszaki intézkedéseket. Ezek a tervek Hajnovits elvtárs és a hozzá hasonló .lelkes dolgozók munkája nyomán testet öltenek és elősegítik a technikai színvonal emelését, ezzel egyidőben az üzem gyártmányainak olcsóbb és jobb minőségben történő előállítását. verseny mégis jónak mondható, csak a tervteljesítés körül van baj — mondotta. Később Jakubovics József elvtárs válaszolt körülbelül ugyanazokra a kérdésekre. A versenyről ezeket mondotta: — Ami itt van, az minden, csak nem verseny ... Nincs benne forradalmi lendület, Ha úgy lenne, nem lenne baj a tervteljesítéssel sem. Másnap korán reggel elmentem a MÁVAUT-garázs építkezéséhez, hogy saját tapasztalataim alapján tudjak véleményt alkotni a verseny igazi menetéről. Eljött a hét óra, a kezdés ideje, de senki sem fogott munkához. Még fél nyolckor is beszélgettek. Egyedül egy kőműves dolgozott már, Baksa Dezső. Öt kérdeztem meg, hogy áll vállalásának teljesítésével. — Nekem nincs vállalásom, sem versenytársam — mondotta és tovább rakosgatta a téglát, egyengette a maltert. Egy kis szünet után újra megkérdeztem. — Mit tud a vállalat év felajánlásáról? — Semmit — majd a továbbiakban elmondotta még, hogy vele erről senki sem beszélt, bár Misztrik elvtárs, az ottani építésvezető ennek ellenkezőjét mondta. Jakubovics József párttitkár szavai sorra beigazolódnak. Nem megy a verseny. Hogy miért nem? — az okok is kiderültek hamarosan. Sáj Gusztávon, az üzemi bizottság elnökén kívül — aki még néha kiírja az eredményeket a vállalati versenytáblára o vállalat vezetői semmit sem tesznek a verseny érdekében. Nem látják annak jelentőségét és így felelősséget sem éreznek miatta. Ha ezek a vezetőke — főleg az igazgató — többször lapozgatnának Lenin elvtárs műveiben, máskép gondolkodnának. Bizonyára sokkal nagyobb gondot fordítanának a műszaki feltételek biztosítására, s nem lenne a vállalatnál az a sok időbéres dolgozó sem. Látnia kellene a vállalat vezetőségének, hogy az időbérezésnek semmilyen ösztönző hatása sincs, a termelés emelésére és a technika fejlesztésére. — Még kevésbé van meg az anyagi érdekeltség a munkaverseny fellendítéséhez és kiszélesítéséhez. A vállalat vezetősége ezért mondhatnánk eddig még semmit sem tett, s még nem dolgozta ki a helyi normákat és nem egy esetben — mint az állami áruház építésénél is — időbért számoltak A közel egymilliós béralaptúllépés sem ered másból, mint a rossz munka- és versenyszervezésből. Ezzel a módszerrel a vezetők becsapják a dolgozókat, félrevezetik az államot, fékezik a fejlődést. Folytathatnánk még a súlyos hibák felsorolását. Az éves vállalás nem a dolgozók felajánlásaira épült fel. Nem tartalmazta eléggé akaratukat, gondolataikat, így nem valósulhatott az úgy meg, mint amikor a dolgozók adott szavuk beváltásáért küzdenek. Vérből Imre kőműves brigádvezető — aki az állami áruház építkezésénél dolgozik — így beszél erről: — Én egészen a múlt hétig nem tudtam a vállalat éves felajnálásáról. 17-én termelési értekezleten említették meg először, hogy november 10-re az egész épületet be kell szerelni, le kell glettelni. A brigád tagjai elmondották még, hogy őket sosem kérdezték meg arról, hogy nincs-e valami problémájuk, és esetenként miért nem tudják teljesíteni tervüket. Ez a helyzet inkább romlik, mint javul. De sem a párt, sem a szakszervezet nem tett semmit ennfík felszámolásáért. Megnyugszanak a vállalat vezetői is. Ügy gondolják a verseny irányításáért csak a szakszervezet és a verseny irányításával megbízott elvtárs felel. Pedig köze van ehhez a vállalat vezetőségének is. Ezt a nagy megnyugvást legjobban tükrözi, hogy alig egy pár hónappal a szakszervezet ezreket költött verseny- táblára, de ezeket jelenleg senki sem vezeti, sőt az 1. sz. építésvezetőségnél már nem is láthatók ezek a táb- Iák. Ezért a rendkívüli hanyagságért különösképpen az 1. sz. építésvezetőt terheli a felelősség, de legalább ugyanannyi felelősséggel tartozik a vállalat pártszervezete, szak- szervezete és a gazdaságvezető is, akik szemet hunynak az ilyen bosszantó hibák felett. Lenin elvtárs azt mondja a versenyről: .. a szocializmus építésének kommunista módszere, mely a dolgozók milliós tömegeinek legnagyobb aktivitásán alapul.“ Elmondja még, hogy a munkaversenyben a tömegek gyakorlati önbírálata jut kifejezésre, amelynek elve a lemaradónak segítése az élenjárók részéről, hogy ezzel általános fellendülést érjünk el. Majd így ír: „Mindenkit, aki akár tudatosan, akár öntudatlanul korlátozza a tömegeknek ezt az önbírálatát és ezt az alkotó kezclVményezését, el kell távolítani az útból, mint nagy ügyünk kerékkötőjét." KÖKÉNYESI BÉLA A MÁV közérdekű közleménye Az őszi forgalom minden évben erőpróbát jelent a MÁV részére. Ugyanis a rendes áru- mennyiségen kívül a téli árucikkek megjelenésével és a télre való fokozottabb felkészüléssel összefüggően jelentkeznek a mezőgazdasági termelvények is, melyeket az ipari és városi gócokra kell továbbítani. Az őszi forgalom tartama alatt rendkívül nagy mértékben fokozódik a zsákos áruk, tehát a burgonya, kukorica, káposzta, továbbá az úgynevezett kosaras áruk, alma stb. szállítása. A kedvező termésviszonyok következtében november és december hóban még nagyobb mértékben adnak fel ilyen árucikkeket darabáruként. Ezzel kapcsolatban felhívjuk a szállítófelek figyelmét, hogy a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium az árudarabok megjelölésénél a fuvaroztatók által eddig használt különböző színű és for- má!ú bárcák alkalmazását október 15-ével measzüntette. Az á-udarabok megjelölésére egységesen az MNDS7 16 117 — 63. sz. szabvány ragaszbárcát és függő- cimkét rendszeresítette, melynek valamennyi rovatát, az előnyom- tatásnak megfelelően, a feladónak kell kitöltenie! Ezzel kapcsolatban — saiát érdekükben — nyomatékosan felhívjuk még szállítófeleink figvel- mét, hogy küldeményeiket tartósan és jól olvashatóan jelöljék meg. A külső megjelölésen kívül ajánlatos és szükséges is, hogy « küldemények belső részébe pontosan kitöltött cím legyen elhelyezve. Abban az esetben ugyanis, ha a külső megjelölés bármily ok miatt leszakad, vagy olvashatatlanná válik, a MÁV visszkereseti szolgálatnak a küldemény belső részébe elhelyezett címadatok megfelelő támpontot nyújtanak ahhoz, hogy az átvevőt, vagy a feladót gyorsan megállapíthassák. A megállapítás alapján mód nyílik a MÁV részére, illetőleg arra, hogy a feladott árut a címzett késedelem nélkül átvehesse. Tetemes metny- nyiségű és jelentékeny értékű árut képes ilyképpen a MÁV azonnal visszajuttatni, a címzett, vagy a feladó részére. Ezzel elkerülhetővé válik, hogy huzamos időn át fölös, vagy hiányzó árut keressen a MÁV és tulajdonosa csak hosszabb idő után juthasson küldeményéhez. Az egyéni és csekélyebb darabáruforgalmat lebonyolító fuvaroztatók számára a szükséges szabvány ragaszbár- cákat a vasútállomások készletben tartják és díjmentesen bocsátják rendelkezésre. A tartós megjelölést szoloáló fatáblácskák ugyancsak a MÁV állomásokon szerezhetők be darabonként 60 filléres áron. Ä vállalatok, gyárak, szövetkezetek, cégek és üzemek figyelmét végül külön arra is felhívjuk, hogy tanulmányozzák át folyó évj október 16-án megjelent 42. sz. Közlekedési Közlönyt, mely tüzetesen és részletesen adja közre a darabárus vonatkozású őszi tudnivalókat.
