Szabad Nógrád. 1955. augusztus (11. évfolyam. 60-68. szám)

1955-08-10 / 62. szám

A SZÁRAD IVDGRAD 1955. augusztus 10. Tanulságos történet „Megindult és — a kulákság, valamint más ellenséges elemek minden mesterkedése elle­nére — ellenállhatatlan erővel halad a szocia­lista mezőgazdaság kialakítása...” (Hegedűs András.) \ herencsenyi pártszervezet és a tanács életében mély nyomot hagyott a népellenes, jobboldali politika. Még alig másfél héttel ezelőtt is, fellelhetők voltak az antimarxista nézetek, s követőik — figyelmen kívül hagy­va az osztályharc éleződését — gyengítették a kulákság elleni harcot s lehetőséget adtak a kulákság politikai befolyásának növekedé­séhez. Pergessük vissza az elmúlt pár év esemé­nyeit ... 1953. őszén kezdődött..: Bacskó József és néhány társa kilépett a „Zója‘ ‘termelőszö­vetkezetből. „Mégis a kisüzem lett a jobb“ *— vallotta ő és még sokan gazdák, a jobb­oldali nézetek, s hű támogatóik, a Hering kulákok által terjesztett illúziókat. A kulá- kok és az általuk befolyásolt kis- és közép­gazdák a földművesszövetkezet kocsmájában, az osztálybéke üdvére ürítették poharukat. Juhász József, a helybeli pártszervezet tagja, e a kocsma vezetője mindennek fültanúja volt, de közömbösen elhallgatta a népellenes fecsegéseket. A falu kulákjai úgy „virultak“, mint eső után a réti kökörcsin. Ifjú Hering János 60 holdas kulák volt a fő hangadó, v,Ennek a rendszernek meg kell buknia“ — jelentette ki Magyar Sándor volt gazdasági cseléd előtt. Azután meg azon acsarkodóit, hogyan ugrathatná széjjel a „Zóját“. 1954. őszén a kocsmában találkozott Bacskó József volt szövetkezeti taggal. Rá is ripakodott menten. „Ha te nem alakítod meg a kolhozt, máig sem csúnyul így el a falu. De várjatok csak...“ — fenyegetődzött Hering, s mint a kakas a tyúkjaira, olyan fölényesen nézett a körülötte iszogató gazdákra. Juhász József kocsmavezető ez ellen sem emelte fel tiltakozó szavát. Hering kulák basamódra kezdett élni a faluban. A kis- és középparasztok egyrésze tartott is tőle. A szövetkezetről nem lehetett előtte beszélni. A tanács egyes vezetői pedig se nem láttak, se nem hallottak semmit. He­ring kulákok kihasználva a vezetők békülé- keny politikáját, a legeltetési bizottságtól vissza követelt 25 kh réten, művelési ágvál­tozást hajtottak végre, csak úgy illegálisan. A rétet a mai napig is szántónak használ­ják, az adót, a beadást pedig a „rét“ után fizetik — ha fizetik. Micsoda kulákrafinéria?! És ezt tudta a falu. S hogy nem leplezték le a törvénysértőket, az a falusi pártszervezet kommunistái éberségének hiányát mutatja; Mivel a pártszervezet nem mutatta meg erejét, egyrészt a kúráktól' való félelem, másrészt a kulákkal való szimpatizálás, saj­nálkozás tett lakatot a falu szájára; Ei év jiHius 13-án történt... Ifjú Hering János kulák beállított a falusi rendőrpihenőre, s a területfelelős rendőrt ke­reste. — Nem jönne el a lakásomra? Kérdeznék egyet-mást, de itt a pihenőn nem tudnák úgy beszélni — kérte a területfelelős rendőrt. A rendőr elcsodálkozott a kérdésen. S men­ten gyanú ébredt benne. „Valamiben megint spekulál a kulák" — gondolta magában, s engedett a hívásnak. Amikor a bor, a ke­nyér és a szalonna mellett „barátivá vált“ a beszélgetés, Hering súgva azt kérdezte a rendőrtől: — Mikor lesz tiszta a levegő? — Miért? — kérdezte a rendőr. — Tudja, fát akarnék szállítani, csak úgy.a Tudja már...? — Ma este... — mosolyodéit el a rendőr, mert biztos fogásra számított. Hering aznap csuda jó kedvében volt. Járt­kelt a faiban. Betért Szalai Antalokhoz, Kalmár Mihálvékhoz, Drooka János harang­lábhoz, meg Dropka Mihály Bálinthoz. Cin­kosokat keresett a „tiszta levegő“ kihaszná­lásához. Épp a tanácsháza előtt ment, ami­kor Bacskó Józsefet látta kijönni onnan. Megállította. — Hallom, hogy megint a kolhozt aka­rod?! — Visszamegyek a szövetkezetbe. Jobb ott, meg biztosabb is. Engem nem fog többet csábítani az egyéni gazdaság. Elegem van belőle — válaszolta Bacskó, egyenesen a ku­lák szemébe nézve. A kulákot feldühösítette a szó. — Haggyál fel azzal a kolhozzal, mert ki­tekerem a nyakad! — szólt Bacskóra kemé­nyen. — Bajosan hiszem, hogy úgy lesz! — Ha nem hallgatsz rám ... elvágom a nyakad, a betyár...! — fenyegetődzött He­ring, s szeme gyűlöletet és elszántságot ló­véit. — Majd elválik, ki húzza a rövidebbet! — mondotta Bacskó és otthagyta Heringet. Másnap kitudódott: a „tiszta levegőt“ nem az erdő, hanem az a két borjú bánta meg, amit Hering a gyarmati vásáron vett feke­tén. Heringnek és cinkosainak nyakukba zú­dult a baj. A hír futótűzként terjedt a falu­ban. De amikor a kulák leleplezéséről volt szó, „nem tudott senki semmit“, sem a párt­tagok sem a tanácsvezetők. Hering biztosat akart tudni: ég-e vagy már kihűlt a lába alatt a talaj. Elküldte tehát egyik cinkosát, Dropka Mihály Bálint középparasztot, puha- tolózza ki a helyzetet. Dropka reszkető inak­kal állt meg a rendőrpihenő előtt és félve nyomta le az aitókilincset. A területfelelős­sel találta magát szembe. — Nem jönne el segíteni a határba... vóna egy kis kaszálnivaló ... segítségre len­ne szükség? — kezdte bizonytalanul. — Nem tudok én kaszálni — felelte a rendőr higgadtan. — Akkor majd megnézi a határt... Csak a kocsmáig jutottak el. Mihály bein­vitálta a rendőrt. Sört kért. Ivás közben megkérdezte: — Lesz-e valami ebből a Hering-ügyből? — Miért kérdi? — Csak úgy... Azt beszélik, két borjút vágott feketén... Nem igaz az, amit be­szélnek. Jó ember a Hering... Sajnálnám, ha bűntelenül börtönbe csuknák ... — De védi! — szólt keményen a rendőr. — Én?!... Nekem nem ingem, se ga­tyám ő.;.! Hering kulákéknál házkutatást tartott a ha­tóság. A kertben friss borjúbőrt találtak „Ezt a kutya húzta ide“ — mentegetődzött a kulákasszony. „Azok a borjúlábak, ott a kert végében, csak úgy fej nélkül sétáltak ide?“ A kulákasszony elvörösödött, s vad dühvei állította: „bosszúból dobta oda vala­ki“. Csak hát a mi hatóságunk embereit nem olyan fából faragták, akik bedőlnek az ilyen mesének. Kitudódott minden. Fény derült a kulák aljas tettére, lelepleződtek a bűntár­sak, a bűnpártolók. így aztán azon kesereg­tek ezek az emberek, hogy a feketén vágott borjúhús ínyenc falat volt, de méregkeserű lett az utóíze. Az érdekeltek már nem is any- nyira a kulákot, mint „saját bőrüket“ fél­tették. Dropka János harangláb „szentül“ ta­gadta, hogy tud a feketevágásról. Géczi igaz­gató-tanító, a helyi pártszervezet tagja, azt állította, „nem tudja, honnét hozták a húst“. Később bevallotta, hogy a falusi kovács hozta neki. Brezóczki Mihály községi kovács is adta az ártatlant — „ö nem!“ — Ha ke­resztre feszítik, sem tud semmit mondani! Felesége leleplezte! „Július 14-én, a reggeli órákban — vallotta az asszony — megjelent a lakásomon Hering János és kihívta a fér­jemet. Amikor visszajött, azt kérdezte, kell-e borjúhús? Férjem elment és hozott két ki­lót. Ebből egy kilót átadtunk Géczi igazgató­tanítónak.“ Ez a vallomás forróvízként ha­tott a kovácsra. „Hering kért, hogy szerez­zek megbízható kuncsaftokat a húsra” — vallotta Brezóczki. Lám, az „ártatlan“ sem­mi tsemtudó falusi kovácsból bűntárs lett! S még ilyen emberre van bízva a cserhótsurá- nyi cséplőgép vezetése! Űgylátszik Dropka János harangláb is szá­molt a párttagsággal járó kötelezettségekkel, mert korábbi „álszenteskedését“ megcáfolva vallotta: „Hering kertjének végében van a szalmakazlam. Este, úgy 8—9 óra tájban ke­resztül mentem Hering udvarán, s láttam, hogy a kocsiszín alatt Hering János és Szalai Antal nyúzzák a borjút. — Mit csináltok? — kérdeztem tőlük. — Szerencsétlenül járt a borjú — válaszolták. Körülbelül 45 percig voltam ott, s Hering kért, hogy vigyek a húsból. Én nem akartam, de rámerőszakol­ták. Azért fogadtam el tőle, mert ha rájön­nek a feketevágásra, rám fognak gyanítani, s bosszút állnak.“ Minden kitudódott...! Hatóságaink — a párt politikájának megfelelően — előzetes le­tartóztatásba helyezték a basáskodó, vesze­delmes kulákot. A közellátást veszélyeztető, s a szövetkezet elleni izgatás bűntettéért a közeli napokban fog felelni a nép ítélőszéke előtt! A bűntársak és a bűnpártolók is meg­kapják a magukét. ftíi ebből a tanulság ? Az elméletileg képzetlen, a párt politiká­jának végrehajtásában bizonytalanul botor­káló községi párt- és tanácsvezetők állítása ellenére egyre éleződik az osztályharc. Nem azért éleződik a falusi osztályharc, mert a kulákság ereje növekszik, hanem ellenkező­leg. Azért válik még dühödtebbé az osztály­ellenség ellenállása, aknamunkája, a szocia­lizmus, s főként a termelőszövetkezetek el­len, mert falun a szocializmus gyorsabban növekszik, mint ők és gyengébbé válnak, mint mi. S éppen ezért, mert gyengébbé válnak, érzik, hogy utolsó napjaik közeled­nek és kénytelenek minden eszközzel ellen­állni. Ezt meg ke l érteniök Herencsény köz­ség vezetőinek, párttagjainak. Ezen vezetők tüzetesen tanulmányozzák pártunk Központi Vezetőségének márciusi és júniusi határoza­tait, s annak a szellemében dolgozzanak. Az eltévedt és ingadozó középparasztokat csak úgy tudjuk leválasztani a kulák oldalá­ról, ha mindennapos harcot folytatunk — a dolgozó kis- és középparasztság cselekvő részvételével — a kulák ellen. A középpa­raszt leválasztása a kulák oldaláról, s a mi oldalunkra való vonása, a munkásosztály po­litikájának, a termelőszövetkezetek számára való megnyerése nem egyszeri, s nem köny- nyű munka, hanem: hosszadalmas, türelmes, meggyőzést kívánó munka. Éppen ezért — s ehhez nyújtson segítséget a balassagyar­mati járási pártbizottság is — erélyesen és végérvényesen fel kell számolnunk a párt- szervezetben és a tanácsban, sőt a termelő­szövetkezetben is, az osztályellenség lebecsü­lésére irányuló opportunista nézeteket, véget kell vetnünk a kulákkal szemben tanúsított liberális engedékenységnek, rothadt békülé- kenységnek! Pártunk falusi politikájának részletes magyarázásával, állandó ismerteté­sével vértezzék fel a párttagságot, rajta ke­resztül a tanácsi dolgozókat a nagyobb éber­ségre, az osztályellenség gyűlöletére és moz­gósítsuk a kulák elleni fokozott harcra! Lantos László TÁJÉKOZTATÓ A PÁRTOKTATÁSI ÉV EGYES KÉRDÉSEIRŐL Az 1954—55-ös pártoktatási év befejezése után nagy len­dülettel fogtak hozzá párt- szervezeteink az 1955—56-os oktatási év előkészítéséhez. Alapszervezeteinknél minden oktatási formához biztositva vannak a propagandisták. Ezeket a propagandistákat a mostani oktatási év jelentősé­gét figyelembe véve válasz­tották ki. Több új, fejlett elv­társ került erre a szép és nagy jelentőségű pártmunká­ra. A hallgatók kiválogatása is megtörtént, melynek elő­készítése sokkal jobb volt, mint az elmúlt oktatási év­ben. Alapszervezeteink a ha­tározatnak megfelelően az ön- kéntesséa helves alkalmazásá­val a vezetőket, pártcsoport- bizalmiakat és népnevelőket vonták be elsőnek a pártokta­tásba. Ugyanakkor nem magyarázták meg világosan a különböző oktatási formák követelményeit, a hallgatókra bízták a különböző oktatási formákon való részvételt. Ennek volt egy másik véglete is, amikor a vezetőség maga osztotta be a hallgatókat a különböző oktatási formába és csak utólag közölték velük, hogy milyen fokra osztották be. Most az oktatási év meg­indulása előtt fontos feladat, hogy pártszervezeteink min­den egyes hallgatót láto­gassanak meg és beszélgeté­sük során ismertessék a kü­lönböző oktatási formákat, mit tanulnak egyes oktatási formákon, milyen időközön­ként lesznek a foglalkozások, s milyen követelményeket állít egy-egy tananyag a hall­gatók elé. Mondják el, hogy a marxiz­mus—leninizmus alapjai tan­folyamon — mely középfokú oktatás — a hallgatók meg­ismerkednek a szocializmus előtti termelési módokkal. (Ősközösség, rabszolga, feudá­lis, kapitalista, valamint az imperializmussal.) Megismer­kednek az. államelmélet, a munkás-paraszt szövetség egyes kérdéseivel. Ez komoly oktatási forma s minden egyes hallgatótól lelkiismeretes ta­nulást követel meg. Az itt tanuló elvtársak kétheten­ként szemináriumszerűen fog­ják tanulmányozni az anya­got. A politikai iskolákon is kéthetenként fognak össze­jönni a hallgatók, egy-egy át­tanulmányozott anyag meg­vitatására. A szakosított tan­folyamok hallgatói az anyag terjedelmétől függően 3—4 hetenként fognak részt venni konferenciákon. Pártszervezeteink részéről több ízben felmerült az a kér­dés, hogy a propagandisták és a hallgatók tanulásának időpontja mikor kezdődik és mikor fejeződik be. Tájékoz­tatás végett a következőket ismertetjük pártszervezeteink­kel. A propagandisták képzése — a szakosított tanfolyamok kivételével — a politikai is­kolák és a marxizmus—leni­nizmus alapjai tanfolyamok­nál a következőképpen fog történni: A falusi alapszervezeteknél, tsz-eknél, állami gazdaságok­nál, gépállomásoknál pártunk könnyít a hallgatóknak olyan formán, hogy egyes témáknál lehet sűríteni a foglalkozáso­kat és így március 24-ig, illetve április 7-ig befejezik az oktatási évet. A politikai iskolánál a 3. és a 4. témát sűrítjük 4—4 hétről 2—2 hét­re, ez annyit jelent, hogy nem kéthetenként, hanem heten­ként lesznek a foglalkozások. A marxizmus—leninizmus alapjai tanfolyamoknál a 2 témát sűrítjük 8 hétről 4 hét­re, ami itt is annyit jelent, hogy hetenként kell a hallga­tóknak megjelenni a foglal­kozásokon. A propagandisták képzésé­nek új módszere azt a köve­telményt állítja a propagan­disták elé, hogy a tanácsko­zásokra már felkészülve men­jenek el, mert az ott eltöl­tött rövid idő alatt nem tud­ják feldolgozni a 14—8 és 6 hetes anyagokat. Ezeken a foglalkozásokon előadásokat, konzultációkat fognak hall­gatni, valamint megvitatják a A politikai iskolán négy témát fognak feldolgozni a hallgatók és a propagandisták. A propagandisták négy alka­lommal fognak összejönni tanácskozásra, mely az egész évben 8 napot vesz igénybe. A marxizmus—leninizmus alapjai tanfolyamokon a pro­pagandisták és hallgatók há­rom témát fognak feldolgoz­ni. A propagandisták három alkalommal fognak össze­jönni tanácskozásra, mely egész évben 9 napot fog igénybe venni. E propagan­dista tanácskozások bent­lakásosak lesznek a járási székhelyeken. legfontosabb elvi és gyakor­lati kérdéseket. A propagan­distáknak augusztus 15-től a saját maguk által készitett tanulási terv és az útmutató alapján meg kell kezdeniük a tanulást. Az útmutatókat a párt-végrehajtóbizottságoktól a propagandisták ideiében meg­kapják az augusztus 15-ig megtartandó egynapos érte­kezleten. Az alapszervezetek vezető­ségei minden egyes hallgató­val ismertessék a naptári ter­veket, hogy a propagandisták és a hallgatók tudomást sze­rezzenek, milyen témát dol­goznak fel az oktatási évben; A propagandistáknak adja* nak megfelelő segítséget, hogy az októberben megtar­tandó első tanácskozásra fel- készülten jöjjenek el, lássák el őket megfelelő helyi anyaggal, mert ez nagyban elő fogja segíteni a hallgatók tanulási kedvét. Kazareczki Antal, a megyei pártbizottság agit­prop. osztályának munkatársai A politikai iskolán: A propagandisták képzése a következő: 1. téma 8 hetes, 1955. október 6—7—8-án, 3 napos. 2. téma 10 hetes, 1955. december 15—16—17-én, 3 napos. 3. téma 4 hetes, 1956. február 10-én, 1 napos. 4. téma 4 hetes, 1956. március 9-én, 1 napos. A hallgatók foglalkozásai: 1. téma 1955. október 17-től december 17-ig. 2. téma 1955. december 19-től 1956. február 25-íg. 3. téma 1956. február 27-től 1956. március 24-ig. 4. téma 1956. március 26-tól 1956. április 21-ig. A marxizmus—leninizmus alapjai tanfolyamon: Propagandisták képzésének ideje: 1. téma 14 hetes, 1955. október 12—13—14—15-én, 4 napos. 2. téma 8 hetes, 1956. január 5—6—7-én, 3 napos. 3. téma 6 hetes, 1956. február 17—18-án, 2 napos. A hallgatók foglalkozásai: 1. téma 1955. október 17-től 1956. január 23—28-lg. 2. téma. 1956. január 23—28-tól 1956. március 19—24-ig. 3 téma 1956. március 19—24-tol 1956. április 30—május 5-ig. Eredményesen dolgoznak a megye filmszínházai A Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat második negyedévi tervértékelése világosan meg­mutatta, hogy a kultúrmunka, a film a maga eszközeivel mi­lyen hatásosan segítheti a párt határozatainak végrehajtását, az emberek gondolkozás mód­jának, világnézetének átfor­málását. Vajon nem ezt bizo­nyítja-e a többi között az a tény is, hogy a szovjet fil­mek, látogatottsága évről évre> sőt hónapról hónapra emelke­dik. Ez év második negyedében például 7 ezerrel több dol­gozó nézte meg a szovjet filmeket megyénkben, mint az első negyedévben. A vállalat tervében a ver­senyfeltételek egyik fontos pontja volt pártunk márciusi határozata végrehajtásának, a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének és a termelés emelésének a segítése. Ezt a legtöbb moziüzemvezető lelke­sen vállalta. Kellő érdeklődést keltettek a mezőgazdasági szakfilmek iránt, 70 utcai ve­títésen több mint 9 ezer dol­gozó paraszt nézte meg eze­ket a filmeket, amelyek egyéb­ként kísérő műsorként is sze­repeltek a falusi filmszínhá­zakban. A vállalat hangulat­kutatása során bebizonyoso­dott. hogy a dolgozó parasztok nagy része mindenütt elis­meréssel nyilatkozik ezekről a filmekről s nagyon sóikat ta­nulnak belőlük. De nemcsak a szakfilmek, hanem az olyan játékfilmek iránt is egyre nő az érdeklő­dés, amelyek a szocializmus építésének különböző szakai­val, problémáival foglalkoznak. A „Hajnal a Nyemán fe­lett” című film példája is emellett tanúskodik. A mozi­látogatók felháborodva tár­gyalták. milyen aljas munkát végzett Litvániában is az el­lenség, hogy akadályozza a fa­lu szocialista átalakítását. És ez arra a gondolatra is elve­zeti a nézőket, hogyha a tsz az ellenségnek rossz, a dolgo­zó parasztoknak nyilván jó. A népi demokratikus országok és a Nyugat haladó filmjei iránt is egyre nagyobb az érdeklő­dés. Míg 1954 első félévében 654 ezer dolgozó nézte meg a magyar, a szovjet és a népi demokratikus országok film­jeit, ez év első felében már 768 ezren. A dolgozók műveltségének állandó növekedését, vélemé­nyük, ízlésük helyes irányba történő fejlődését mutatja a mozilátogatók számának ál­landó növekedése is. Amig 1954 első felében Nógrád megyében 879 ezer látogatója volt a film­színházaknak, addig ez év első felében már több mint egymillió. A Moziüzemi Vállalat 111 szá­zalékra teljesítette második ne. gyedévi tervét. A dolgozók zö­me már tisztában van azzal, hogy a kapitalisták „politika- mentes" filmjeiben nagyon is sok a politika, csakhogy az a. kapitalisták érdekeit szolgál­ja, nem pedig a dolgozókét. És mióta ezt tudják, szívesen megnézik a szocialista-realista filmgyártás filmjeit. Beszéljenek ismét a számok« Nézzük meg, hogy például Co­red dolgozói mennyire érdek­lődnek a nem „politikamen­tes“ filmek iránt. Az „Erősebb az éjszakánál” című német fil­met — a müncheni kommu­nisták fasizmus elleni harcá­ról szól — 265-en, a „Harag napja“ című magyar filmet — mely a Tanácsköztársaság idején Salgótarján környékén játszódik — a tervbevett 200 fő helyett 272-en nézték meg. Ugyanezt Ludényhalásziban százzal többen nézték meg, mint amennyit tervbevettek. Bujákon a „Szeptemberi hő­sök" című hasonló témájú .bol­gár filmet a tervbevett 130 fő­vel szemben 339-en nézték meg. A film, mint egyik leg­jobb tömegnevelő eszköz. így éri el ma nálunk, — minthogy a dolgozóknak szól a dolgozók­ról — hogy egyre nagyobb ér­deklődést kelt saját maga iránt. Nem lenne teljes ez a ne­gyedévi áttekintés, ha nem emlékeznénk meg azokról a moziüzemvezetőkről, akik eb­ben a negyedévben a legtöb­bet tették azért, hogy a dolgo­zók érdeklődését felkeltsék a filmek iránt. A legjobb eredményt az endrefalvai moziiizemveze­tő érte el, aki ezért 800 forint jutalmat kapott. A második Nemti község, 700 forint jutalomban részesült az üzemvezető, 500 forint jutal­mat kapott a harmadik helye­zett kisterenyei filmszínház moziüzem vezetője.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents