Szabad Nógrád. 1955. augusztus (11. évfolyam. 60-68. szám)
1955-08-17 / 64. szám
1955. augusztus 17. SZABAD aSgRÄB 3 A TSZ-tagok saját példájuk erejével bizonyítsák a szövetkezeti gazdálkodás előnyét... A rétsági járás Diásjenö községe S zombaton és vasárnap tartották meg Pásztón a járási mezőgazdasági kiállítást. A kiállítás díszes kapuja mellett a gépek egész sora volt látható. A pásztói gépállomás gépei mellett, az állami gazdaságok is bemutatták fejlett gépparkjukat. A hatalmas kombájntól a legkisebb munkagépig minden látható volt- ami a korszerű mezőgazdaság előfeltétele. A gépektől távolabb a növény- termesztési pavilon terült el. Ott láthattuk a növénytermesztés minden ágának (kertészetnek, szőlészetnek) elért eredményeit. A pavilon ékessége a palotási Május X Termelőszövetkezet kiállítása. A kombájnnal learatott 18 mázsás búzatermés. a hatalmas káposzták, paprikák és pirosló paradicsoBanes József sertésgondozó nem sajnálja tőlük az abrakot. Naponta 16—18 kilogrammot is elfogyasztottak és ma is elfogyasztanak, mert készülnek az őszi mezőgazdasági kiállításra és addigra el akarják érni az öt mázsát. Nagy tetszést aratott a pásztói Szabadság Termelőszövetkezet Huba nevű bikája, amely méltán nyerte el az első díjat. Még sokáig sorolhatnánk mi mindent lehetett látni a járási mezőgazdasági kiállításon, de mindent elmondani akkor sem lehet. Sok mindent láthattunk és tanulhattunk. De a legfőbb éppen Hollókőn nem esett, de Varsányban annál alaposabban. Tehát nem itt az igazi ok, hanem ott, hogy a hollókői vezetők nem állnak hivatásuk magaslatán. Ott, hogy a cséplőmunkások arra panaszkodnak, nincs elég gabona behordva, ezért sokat kell várakozniok. Ott, hogy a falu dolgozóinak egy része a múlt hétfőn — amikor napsütéses idő volt — fontosabbnak tartotta a tarjáni és pásztói vásárt, mint saját gabonája szárítását, behordását. De menjünk tovább. Igaz, hogy az árpájukat eddig elcsépelt dolgozó parasztok pontosan eleget tettek beadási kötelezettségüknek. Ebben nincs is hiba. Azonban annál megdöbbentőbb, hogy több mint két vagon búzának megfelelő egyéb takarmánnyal, vagy termékkel adósai a hollókőiek államunknak. Ez az adósság az elmúlt két évben gyűlt össze. Természetesen ebben a kulákok járnak az „élen“. Általában 15—16 mázsányi a tartozásuk. De senki ne gondolja, hogy a cséplés megindulásával megkezdte volna a falu a tartozás törlesztését. Nem, az árpából — ami pedig jól fizetett — eddig egy szemet sem adtak be a hátralék fejében. A tanácselnök szerint majd búzából, a tanácstitkár amellett állt ki. hogy inkább — de csak majd — hízottsertésből törlesztenek. Szóval mindenképpen csak majd. Ügy látszik az egész faluban tanulság mégis az, hogy a kiállítás nyilvánvalóvá teszi, hogy mennyivel messzebbre érhetünk a szocialista gazdaság útján haladva, mindazoknak a gépi eszközöknek a fel- használásával, amelyet az ipar nyújt a mezőgazdaságnak. A kiállítás azonban csak n úgy válhatott volna igazán jelentős tapasztalatcserévé, ha megjelentek volna a járás termelőszövetkezeteinek tagjai, az állami gazdaságok és gépállomások dolgozói, valamint az egyéni gazdálkodók nagy száma. Sajnos ez csak részben történt meg. A. 1. vasárnap nagy ünnepségek színtere volt. A község dolgozó parasztjai termelőszövetkezeti napot rendeztek abból az alkalomból, hogy megalakították a megye legnagyobb termelőszövetkezeti községét. A nevezetes ünnepségre eljöttek a környező falvak termelőszövetkezeteinek küldöttségei, a legjobb egyénileg dolgozó parasztok és megjelentek a rétsági járás községeinek vezető párt- és tanácsfunkcionáriusai is. Horváth Pál diósjenői párttitkár megnyitó szavai után Hajdú József, a megyei párt- bizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Bevezetőjében megemlékezett a genfi tanácskozásokról és a világméretekben folyó békeharcról. — Pártunk és kormányunk — folytatta — nagy gondot fordít a mezőgazdaság fejlesztésére, a terméshozam növelésére. Ezt mutatja, hogy iparunk egyre több gépet, felszerelést és műtrágyát bocsát a mezőgazdaság rendelkezésére. Ez a segítség már eddig is komoly mértékben hozzájárult a terméshozam emeléséhez. Pártunk és kormányunk továbbra is megtesz minden lehetőt annak érdekében, hogy az egyénileg dolgozó parasztok a terméshozamukat növelni tudják. Azt azonban világosan kell látni, hogy ezeket iö gépeket — amelyeknek jelentőségét már az egyénileg dolgozó parasztok is elismerik — nem lehet eredményesen alkalmazni az egyéni kisgazdaságokban, a szétszórt parcellákon. A korszerű mezőgazdasági gépek kihasználására csakis a nagyüzemi gazdálkodás alkalmas. Ezért a dolgozó parasztság áttérése a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság útjára, az egész dolgozó nép, de különösen a dolgozó parasztság érdeke és fontos ügye is. — A gépek szerepét és jelentőségét kézzelfoghatóan bizonyítják meglévő termelőszövetkezeteink terméseredményei is. amelyek szinte mindenhol 2—3 mázsával, de nem egy helyen ennél jóval magasabbak az egyéni gazdák terméseredményeinél. A ludányhalászi Alkotmány Termelőszövetkezet például 24, a honti Győzelem 22.5, az érsekvadkerti Tartós Béke 15 mázsát termelt ősziárpából holdanként. De nem kell a példákért mesz- szire menni, a diósjenői Tol- buchin Termelőszövetkezet a jó terméseredmény nyomán munkaegységenként terményből 6,5 kilót, pénzből a tavalyinak majdnem kétszeresét, 20—22 forintot oszt majd a tagoknak. — A nagyüzemi gazdálkodás nemcsak magasabb, hanem biztosabb jövedelmet ad. Megadja a lehetőséget a sokoldalú gazdálkodás kifejlesztéséhez — melyre az egyéni gazdaság képtelen — és ezen keresztül biztosítja az állandó jövedelmet elemi és egyéb károk idején is. Ha például egy egyéni gazdának a jég elveri a búzáját, vagy dohányát, azt már nem tudja a gazdálkodás más ágából pótolni, mert hiszen az egyéni gazdaság korlátáinál fogva legfeljebb búzát, kukoricát, árpát, dohányt vagy szőlőt termel egy gazdasági évben. Ezzel szemben a nagyüzemi gazdálkodásban ezeken túl lehetőség nyílik a kertészetre, gyümölcstermelésre, halastavak létesítésére, fejlett állattenyésztésre és így tovább. Az elemi kárt tehát a gazdálkodás sokoldalúsága ellensúlyozni tudja. — A termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg dolgozó parasztok jövedelmének összehasonlításánál sokan nem látnak tisztán. A legtöbb helyen ugyanis csak a terméseredményt. a bevételt nézik. A valóságos helyzetet azonban csak akkor látjuk meg igazán, ha a bevétel után a kiadásokat is összehasonlítjuk. Egy termelőszövetkezeti tagnak például a jövedelSzövetkezeti nap Diósjenőn méből már nem kell adót fizetni, beadási kötelezettséget te’jesíteni, mert ezt a közös jövedelemből fedezték. Nem kell kocsit javítani, ráfot huzatni, lovat vasaltatni, mert erre is megvan a külön fedezet a közös vagyonnál. Csak így derül ki világosan, hogy menynyivel magasabb a termelőszövetkezeti tagok jövedelme, — Ezekből kiindulva lépett rá Diósjenő dolgozó parasztjainak döntő többsége is saját elhatározásából a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Helyesen látták meg, hogy most ezen az úton lehet igazán meggyorsítani a mezőgazdaság terméshozamának emelését, az ország szükségleteinek kielégítését és saját jövedelmük növelését. Diósjenő azok közé a községek közé tartozik, amelyek a dolgozó parasztság felemelkedésének jövőjét képviselik, mint termelőszövetkezeti községek saját példájukkal mutatják meg a dolgozó parasztoknak az egyedül helyes és járható utat. ami lehetővé teszi a dolgozó parasztság boldog jövőjét. — Diósjenő példájára egyre több község dolgozó parasztjai győződnek meg a nagyüzemi gazdálkodás helyességéről. Sok termelőszövetkezet van a megyében. ahol az utóbbi hetekben öten, hatan, tizen, tizenöten, de nem egy helyen, mint Ér- sekvadkerten és Egyházas- dengelegen 20—30-an kérték felvételüket. Ezenkívül még számos gazda tanakodik, hogy jó lenne szövetkezetét szervezni. Ugyanakkor, perzse. még sokan vannak olyanok is, akik nehezebben tudnak szabadulni a régitől és még problémát okoz. hogy rálépjenek-e a számúkra járatlan, új útra. — Az ellenség mindenekelőtt a falusi kulákság. azonban mindenütt igyekszik félrevezetni. lebeszélni a dolgozó parasztokat a szövetkezeti gazdálkodásról. De tegyük fel a kérdést: mikor akart iót az ellenség a dolgozó parasztoknak? A földbirtokosoknak, a ku- lákoknak akkor volt jó, ha a dolgozó parasztnak nehéz sora volt. mert akkor fillérekért vásárolhatta meg azok munkaerejét. A példák ezrei bizonyítják, hogy az ellenség mindig szembeszáll azzal, ami a dolgozó parasztok előnyét szolgáljaj Ezért hireszteli. hogy ne lépjenek be a termelőszövetkezetekbe, vagy legalább várjanak még egy-két évet. A legkeményebben és leghatározottabban vissza kell utasítani az ellenség ilyen próbálkozásait. Ha eddig még nem tanulta volna meg. majd most megtanulja az ellenség, hogy nem engedjük dolgozó népünk vívmányait prédára tenni, dolgozó parasztjainknak érdekeit megsérteni. — Biztosak vagyunk abban, hogy a ma még kételyekkel küzdő dolgozó parasztok is választ kapnak problémáikra és előbb vagy utóbb, de egész dolgozó parasztságunk rátér a szövetkezeti gazdálkodás, a dolgozó parasztság felemelkedésének, boldogulásának útjára. A legfontosabb az, hogy az önkéntesség elvét tiszteletben tartva, türelmes fel- világosító munkával adjunk választ azokra a kételyekre, amelyek gátolják őket az áttérésben. E tekintetben legtöbbet tehetnek a meglévő termelőszövetkezeteink tagjai, akik a legjobban ismerik a nagyüzemi gazdálkodás kérdéseit és saját példájukból, jövedelmükkel tudják bizonyítani a nagyüzemi gazdálkodás előnyét. A termelőszövetkezeti tagok a gyakorlatban tapasztalják, mit jelentenek a gépek, a technika és a tudomány vívmányainak alkalmazása a mezőgazdaság terméshozamának növelése és jövedelmük fokozása szempontjából. Hajdú József elvtárs, ezután rámutatott legfontosabb feladatként előttünk álló nyári munkákra, a behordás. a cséplés gyors elvégzésére és a haza iránti hazafias kötelesség maradéktalan teljesítésére, majd a megyei pártbizottság nevében soli sikert kívánt Diósjenő termelőszövetkezeti tagjainak a közös gazdálkodáshoz. A nagy tapssal fogadott üi> népi beszámoló után a salgó? tarjáni üzemek kultúrbrigád- ja magasszínvonalú kultúrműr sorral kedveskedett az ünnepr ség részvevőinek, majd a sál? gótarjáni és a diósjenői népi zenekarok közreműködésével vidám táncmulatsággal ünnepelték a község életében fordulópontot jelentő termelőszövetkezeti napot. szélt. A nemzetiszín drapériával körülövezett termékek megérdemelték az első díjat, az ezüstserleget. Szép eredményeket mutatott fel a két második helyezett is, a szurdok- püspöki Béke Termelőszövet- ' kezet, ahol 23,9 mázsa őszi árpa termett holdanként és a pásztói Szabadság Termelőszövetkezet, ahol a kertészet ért él hatalmas eredményeket. A termelőszövetkezet mellett állami gazdaságok és egyénüeg dolgozó parasztok is bemutatták terményeiket. Második díjai kapott Ungi Pál erdőtarcsi dolgozó paraszt, aki őszi árpából 17 mázsa, tavaszi búzából 12 mázsa, őszi búzából pedig 17 mázsa holdamkénti termést ért eL A kiállítás leggazdagabb ” része az állattenyésztés legkiválóbb példányainak bemutatása volt. láthattuk itt a Hényelpusztai Állami Gazdaság 40 literes Ibolya nevű tehenét, amely a tavalyi mező- gazdasági kiállításon, az első díjat nyerte meg. Kiváló-lovaival jelent meg a Sziráki Állami Gazdaság. Egy helyen nagyobb csoport szemlélődött a fehérre meszelt sertésól mellett. Ez igen! — sóhajt fel az egyik néni. — Ha nekem ilyen hízóm lenne?! Igen, megérdemlik a csodálkozást a Hényelpusztai Állami Gazdaság négymázsás hízói. A cséplés és begyűjtés tapasztalatai Hollókőn Sokoldalú munkát kell kifejteniük e napokban a falvak vezetőinek. A gabonabetakarítás és begyűjtés, a szövetkezeti mozgalom erősítése, fejlesztése jól szervezett céltudatos munkát kivan Megyénk jónéhány községében meg is állják helyüket a vezetők és a dolgozó parasztok e kettős, de mégis egységes munkában. Vannak azonban egyes helyek, ahol a vezetők és a dolgozók nem ismerték még fel teljes egészében, hogy a jól végzett munka legsajátosabb érdekük, hasznuk. Ezek közé tartozik a szécsényi járásban Hollókő. Ez a község nemcsak távolságban, hanem eredményeiben, lelkesedésében is jó messzire fekszik a járási székhelytől, vagy annak egyes községeitől. Hollókő határában a múlt hét végén még a búza teljes egészében kint volt, az árpa egy- harmada is a tarlón pergette szemeit. A községbe kiküldött cséplőgép többet állt, mint dolgozott. Amíg például a szomszédos Varsányban és Szé- csényben 160—170 mázsa gabonát is elcsépeltek egy nap, addig Hollókőn a négy napi »eredmény“ 280 mázsa volt. Nagy elvtárs, a községi tanács jelenlegi elnöke egész hajmeresztő „elméletet“ eszelt ki a gyenge munka igazolására. Ahogy mondja, Hollókőn sokkal több eső esett, mint a szomszédos községekben. Hollókő valami „csoda“ folytán esősebb éghajlatú, mint mondjuk Varsány, ahol már végeztek a gabonacsépléssel... Senki sem tagadja, hogy nyáron egyik községben eshet az eső, a másikban süthet a nap. Mert például augusztus 12-én Miben rejlik a 94,4 százalékos havi tervteljesítés oka a Salgótarjáni Üveggyárban József, Tamóczi Gáspár és Somogyi József kehelyfúvó brigádjain kívül a gyár valamennyi kiváló dolgozóit, akik átlagosan 140—150 százalék közt teljesitik a részükre megadott tervet. A dolgozókban megvan a versenylendület, csak az a hiba, hogy a vállalat vezetősége, de a pártszervezet sem és a szakszervezet sem tekinti feladatának a verseny szervezését. Nem foglalkoznak a brigádok, az egyéni dolgozók vállalásaival. A jelenlegi kevés vállalás is csupán a százalék növelésével foglalkozik. Mindössze 83 dolgozó tett anyagtakarékosságra felajánlást. A pártszervezet, a DISZ, a műszakiak és a szakszervezeti vezetőség súlyos mulasztásának kell elkönyvelnünk azt is, hogy nem mozgósítják a fiatalokat a tervek teljesítésére. 400 DISZ-fiatal közül mindössze 176 fiatal tett különböző vállalást. Helyes volna, ha a gyár vezetősége több gondot fordítana a munkaverseny kérdésére. Erre annál is inkább szükség van, mert az üveggyár elmúlt havi tervét alig 94,4 százalékra teljesítette. A hibát meg lehetne szüntetni — erre minden lehetősegük megvan — csak ehhez az kell, hogy a dolgozókkal összefogva harcoljanak a szocialista munkaversenyt gátló hiányosságok megszüntetéséért. arra számítanak, hogy valahogy majd csak el lehet tüntetni ezt a tartozást. Valójában pedig mindenképpen meg kell adniok adósságukat. Nem valami biztató a kenyérgabona állami felvásárlására való felkészülés sem. A begyűjtési megbízott szerint, sok eredmény nem várható, a tanácselnök szerint minden különösebb nehézség nélkül menni fog a dolog. És a pártszervezet.:.? Her- czeg elvtárs, a község párttitkára bizony azt sem ismeri, hogy mennyi a múlt évi hátralék. Arra sem tett előkészületet, hogy jó politikai munkával lendítse előbbre a betakarításban és begyűjtésben tapasztalható lemaradást. Több mint egy hónapja titkára a községi pártszervezetnek, de a népnevelőket még nem hívta egybe, nem is ismeri őket. Nem is beszélve arról, hogy a most nyilvántartott népnevelők között, egyetlen dolgozó paraszt sincs. Herczeg elvtárs a szégyenteljes lemaradásért, nemcsak úgy felelős, mint párttitkár, hanem mint az egyik cséplőmunkacsapat vezetője is! A hollókőiek tehát eddig riem sok dicsőséget szereztek a szécsényi járásnak. De még sok mindent pótolhatnak, ha a pártvezetőség felvilágosító munkával, jó szóval fordul a dolgozó parasztokhoz, ha a cséplőgépnél Herczeg elvtárs vezetésével ütőképes, pártunk politikáját ismerő népnevelőgárdát hozna létre. Mindezeken túl, pedig akkor, ha a község vezetői szilárdabban helytállnak és teljes erejükkel, tudásukkal munkálkodnak a község javára!?j Minden esőmentes órát használjunk fel a hordásra, csép lésre Az utóbbi napok időjárása a megye különböző helyein l hetövé tette, hogy teljes erővel ismét meginduljon a kévesz rítás, hordás, cséplés, beadás. Az augusztus 12-i hivatalos jelentés szerint a szövetkéz tek 67,5, míg az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok 6i százalékban végezték el a gabonabehordást. E munka kül nősen a rétsági járásban gyorsult meg, itt a gabona 94 száz lékát szérűre hordták. Nagy elmaradás van a salgótarjáni j rásban, ahol a gabona 25,4 százalékát hordták csak be a fi dekről. A hivatalos jelentés azt mutatja, hogy még sok gabon kell behordani. Éppen ezért nem szabad egy percig sem té lenkedni: minden esőmentes órát használjunk fel kéveszál tásra, hordásra, cséplésre! A Pásztói Gépállomás augusztus 12—13-án hat vontatót segítette a szurdokpüspöki Béke TSZ és az egyénileg gazdi kodó dolgozó parasztok gabonabehordási munkáját. A gépi lomas azon tsz-eknek és községeknek ad gépierőt, ahol a le égetőbb szükség van a segítségre. A többi gépállomások kövessék példájukat! Vasárnap, Ludányhalásziban teljes erővel végezték a k veszáritást, a hordást, s két gép végezte a gabonacsépié: 14-én hitkén a. 28 tagú cséplőbrigád 22 DISZ-tagja, Lőrincs László DISZ-titkár vezetésével cséplési napot tartott. Réggé tői délután 1 óráig 90 mázsa gabonát csépeltek el. Varsán ban, Szécsényben és Nógrádszakálon is végezték, az érse 1 vadkerti tsz-ek és dolgozó parasztok viszont már a mú pénteken befejezték a gabonabehordást. Vasárnap 7 cséph gép ömlesztetté a gabonát s így jó ütemben folyt a beszolgá tatási kötelezettségek teljesítése s a kenyérgabonafeleslt tanács által meghatározott részének állami áron történő fe vásárlása. Ezen a napon 325 mázsa búzát, 134 mázsa rozsöt 90 mazsa árpát adtak be a dolgozó parasztok. Amint a példák bizonyítják: kemény, szervezett, önfelá dozó munka szükséges a behordás meggyorsításához, a me( termelt gabona megmentéséhez. Nincs mire várni, a falu partszervezetek, tanácsok vegyék kezükbe a munka irányíti sát s mozgósítsanak minden emberi fogatot és gépierőt a be hordásra! Szervezzék meg a dolgozó parasztok kölcsönös ősz szefogását, segítségnyújtását, mert közös erővel eredménye sebben s rövidebb idő alatt fejezhető be a gabonabehordási mok mind-mind a termelőszövetkezet eredményeiről be(Tvdásítónktól.) A szocialista munkaverseny, amely az első félévben az üveggyári dolgozóknak több mint a 80 százalékát mozgósította, az első félév után ellaposodott. Talán a dolgozók nem szeretnek versenyezni? Vagy talán úgy vélnék, hogy a verseny nem emelője a termelésnek? Aligha. Hiszen nem egy példa igazolja a második féléves terv beindulása után is dolgozóinknak a munkaversenyhez való ragaszkodását. Csak néhányat említsünk közülük. Schink elvtárs üvegfúvó, amikor a húsz budapesti nagyüzem felhívásához a gyár csatlakozott, a nagyaktíva értekezlet kollektívája előtt arra tett ígéretet, hogy az ifjú üvegeseket megtanítja a korsó gyártására, ha kell, vasárnapját is feláldozza azért, hogy a fiatalok szakmai képzettségét ezáltal emelje. Schink elvtárs azóta is rendíthetetlenül foglalkozik a fiatalokkal. De ezt teszi Urvölgyi István, a zöld kemence dolgozója is. aki a fiatalok nevelése mellett, alkotmányunk ünnepének tiszteletére indított munkaversenyben, vállalásán felül 2735 darab különböző súlyú gyógyszeres üveget készített. Godé Ferenc elvtárs az egy literes füredi és másfél literes keserűvizes üveg gyártásából, vállalását 2500 darabbal túlteljesítette. így sorolhatnánk Gíbella
