Szabad Nógrád. 1955. július (11. évfolyam. 51-59. szám)
1955-07-30 / 59. szám
4 SZABAD NOGRAD A népi demokratikus Csehszlovákiában Egy a sok ezerből CSEHORSZÁG DÉLNYUGATI RÉSZÉN, dombos vidéken fekszik Prestovice. A 'helybeli földművesek még 1949-ben egységes földművesszövetkezetet alapítottak s ma már a legjobbak a járásban. Űj istállót, baromfitelepet, ser- téselletőt és etetőt építettek az elmúlt évek folyamán, s az új gazdasági épületekben 38 fejőstehenet, 80 szarvasmarhát, 154 sertést és több, mint 2000 tyúkot nevelnek. Vladislav Cejka, a szövetkezet elnöke, 1949-ben a Szovjetunióban járt, s most a mindennapi gyakorlatban használja fel mindazt, amit ott tanult. Bevezették a rideg borjúnevelést, a fejősteheneket Malinyina módszerével gondozzák, a takarmányt silózzák és ízesítik, a gabonát négyzetesen vetik, a burgonyát pedig fészekbe ültetik. A HALADÓ MUNKAMÓDSZEREK BEVEZETÉSÉVEL _ és a munka gépesítésével rohamosan emelkedik a növénytermesztés és az állattenyésztés színvonala. A szövetkezet megalakítása előtt a községben hektáronként átlag. 25 mázsa gabona vagy 155 mázsa burgonya termett — 1954-ben pedig a Szövetkezeti földeken közel' 35 mázsa gabonát és 200 mázsa burgonyát takarítottak be egy-egy hektárról. A növénytermesztés eredményei jelentkeznek természetesen az állattenyésztésben is: a múlt év folyamán átlagosan 2711 liter tejet adott egy-egy tehén, vagyis 58 literrel többet, mint az előző évben. A' borjak átlagos súlygyarapodása napi 1,53 kg-ra emelkedett; A prestoviceiek többszörösen túlteljesítették tej, hús- és tojásbeadási tervüket és terven felül adtak a népgazdaságnak a növénytermesztés számos területén is. A beadások túlteljesítése hozzájárult a szövetkezet, s így az egyes dolgozók keresetének növekedéséhez is. A múlt év eredményeként a természetbeni juttatás és a prémium mellett 33 Kcs jutott egy munkaegységre; Václav Kafka borjúgondozó feleségével és leányával például 61720 Kcs-t. 25 mázsa búzát, 25 mázsa rozsot, 13 mázsa árpát, 17 mázsa zabot. 68 mázsa burgonyát, 51 mázsa szénát és 17 mázsa takarmányt keresett a múlt évben. Ezenkívül külön jövedelmezett a félihektáros háztáji gazdaság is. A kereset elég volt a régi álom megvalósításához: Kafkáék még az év folyamán családi házat építenek; J UTOTT A SZÖVETKEZET KERESETÉBŐL a szövetkezeti alapokra is. A szociális alapra több, mint 20 000. a kultúrális alapra 8500, az oszthatatlan alapra pedig több, mint 56 000 Kcs-t fordítottak. A szövetkezeti tagok családi pótlékban részesülnek, a szövetkezet fizeti társadalombiztosítási díjaikat, a kiöregedett szövetkezeti tagoknak pedig nyugdíjat biztosít. Ez évben már a Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa irányelvei szerint kidolgozott hároméves tervük alapján kezdték meg a munkát a prestovicei szövetkezetben. Három év alatt fejleszteni kívánják az állattenyésztést, különösen a baromfinevelést, tökéletesítik a tenyészbikák’ nevelését, emelik a terméseredményeket és a gazdasági állatok hozamát és gépesítik a nehéz testi munkát. A PRESTOVICEI SZÖVETKEZETHEZ HASONLÓAN " gazdálkodik ma már a közel hétezer III. és IV. típusú csehszlovák egységes földművesszövetkezet nagyrésze. Tudatosan harcolnak közös céljukért: két-három év alatt arra a színvonalra emelni a mezőgazdasagot, amelyet a szocialista Csehszlovákia építése megkíván. Nagymértékben segíti a szövetkezet munkáját a radosovicei gépállomás.. Képünkön Václav Fiala, a gépállomás traktorosa trágyaszóróval dolgozik. Václav Kafka és gyermekei már hozzákezdtek családi házuk építéséhez. Tőzegszállító berendezéseket készít a Zagyvapálfalvi A tőzegkitermelés megköny- nyítésére a Zagyvapálfalvi Bányagépgyár — hazánkban először — hatalmas tőzeg- szállító berendezések gyártását kezdte meg az elmúlt hetekben. A 16—18 tonna súlyú berendezéseknél felhasználták a szovjet technológia szerint készült kaparóláncokat, amelyekre nagy lapátokat szereltek. így óránként több mint 30 tonna tőzeget is könnyeBányagépgyár dén elszállít a kitűnő berendezés. A gyár dolgozói az első két berendezést már elszállították és újabb három berendezés elkészítésénél tíznapos előnyt szereztek. A szerelők most elhatározták, hogy a jövő hónapra tervezett négy tőzegszállító berendezést is a határidő előtt tíz nappal elküldik a zalai tőzegkiterme- lőknek; SmU15 NÓGRM Mocsári Gábor bácsi megtalálta a helyét Valamelyik nap éppen ebédidőben jártam a diósjenői Tol- buchin Termelőszövetkezetben. A tsz jóízűen falatozgaló tagjai között felkeltette a figyelmemet egy idős, őszhajú bácsika. Kíváncsi lettem rá, ugyan hagy is került a termelőszövetkezetbe, s mit csinál ott? Kérdéseimre szívesen válaszolt az öreg Mocsári Gábor bácsi. Elmondta, hogy 74 éves, itt született Diósjenőn, egész életét itt dolgozta végig. Fiai megnőttek, kirepültek a családi fészekből s ő magára maradt beteg feleségével. Sokat küzdöttek egyedül, nehezen boldogultak. 1951-ben aztán gondolt egyet, és három és fél holdnyi földjével belépett a Tolbuchin Termelőszövetkezetbe, ahol azóta, mint éjjeliőr dolgozik. — No és nem bánta meg, hogy belépett a szövetkezetbe, Mocsári bácsi? — kérdeztem. Vidám, elégedett mosoly derült az öreg arcára. Jókedvűen válaszolta: — Már, hogy bántam volna meg? Idős ember vagyok, egyedül nem sokra mennék. > Itt meg becsületesen elvégzem | Kisipari a munkámat, az éjjeliőrség mellett a tsz 13 lovát és csikóját is ellátom, s ennek fejében megvan a teljes fejadagom, megkapok mindent, ami kell. Adtak egy pár malacot és takarmányt is, meg aztán 800 négyszögöl földet háztáji gazdaságra. Ezenkívül külön kapok naponta egy liter tejet. Társaim megbecsülik a munkámat, és tisztelettel bánnak velem, mint a csoport legidősebb tagjával. Már ugyan mi kellene még? Hetvennégy éves koromra még álmomban sem kívántam jobb és könnyebb életet magamnak! Mocsári bácsi szavain még sokáig elgondolkoztam, s úgy éreztem, az ő életét minden olyan embernek meg kell ismernie, aki ma még idegen- kedig a közös, nagyüzemi gazdálkodástól. Pedig lám, nincs semmi ok az idegenkedésre! Hiszen, ha a hajlottkorú Mocsári bácsi ilyen jól megtalálja helyét, számítását a szövetkezetben, hogyne találnák meg még sokkal jobban é1etcéljukat a munkabíró, tettvággyal teli fiatalabbak? Munkácsi Ilona Biósjenő ierniel<ü$xöve(kezcteink az ünnepi vá&ár sikeréért 1955. Jdlius 30. Mimin i—um«lip»ii I mim iiwii immnni nur- Trirmmr Felejthetetlen két hét Bánkon Úttörő üdülők között, egy nappal a búesúzás előtt TT arminchat, kedves, csupavidám „eladó lány“ közé .cseppentem. Itt fürödnek a festői szép bánki tóban, örülve a víznek, a vakációnak, a nyárnak, — a gondtalan fiatalságnak. Az egyik fiatalabb, szégyenlősebb, mosolygó- sabb, mint a másik. „Főhadiszállásuk“: a bánki gyermek- üdülő. Jól megérdemelt két hetet töltenek itt, mert dereka- san helytálltak az iskola padjaiban, mert úttörő kötelességüknek becsülettel eleget tettek: jól tanultak. A dalos, zajos, vidám fürdőzés azonban mégsem olyan eleven, nem egészen annyim jókedvű, mint volt például öt* hat nappal ezelőtt. De nem is csoda, hisz ez a mai nap, a kétheti „aranyszabadság“ utolsó előtti napja. És ki örül a közelgő búcsúzásnak? A tábor vezérkara — a pedagógusok — már a „visszavonulás“ tervét készítik és a pajtások is — bár még utoljára jól megmártják magúkat a tó hűs vizében — arról beszélnek, hogy ki mikorra és milyen élményekkel gazdagodva érkezik majd haza, milyen ajándékkal lepi meg az otthoniakat és hogyan lehetne az itt megkötött barátságot továbbra is ápolni, megőrizni. ILI ég a harminchat kislány a búcsúfürdés örömeit élvezi, én az üdülő ebédlőjében a mindentudó naposkönyvet böngészem. Mert az mindent elárul, az eltelt két hét valamennyi napjának eseményéről beszámol — a mindenkori napos pajtás szemüvegén keresztül. Nos, forgassuk csak a könyv lapjait. „Már kom reggel jó idő ígérkezett. Elsétáltunk megmé- retkezni, mert fontos, hogy megmondhassuk édesanyánknak, hány kilót híztunk“ — írja Molnár Ildikó július 13-án. És elég a mellékelt napirendre pillantani, máris láthatja az ember, hogy ugyancsak megadják a módját annak, hogy a pajtások súlyban is sokat gyarapodjanak. Délután 2—4-ig ugyanis minden nap csendespihenést ír elő a napirend és ezalatt mást nem szabad csinálni, csak hízni. A hízáshoz persze jó kedv, jó étvágy és jó ellátás is szükséges. De olvassuk csak Raj Rozika július 14-i bejegyzését: „A tóban nagy mosdást rendeztünk. Ettől olyan vidámak lettünk, hogy az énekszakkörön csak úgy csengett a hangunk.“ Jó kedvben tehát nincs hiány. Hát a jó ellátásban? • Akárcsak az elmúlt években, úgy az idén is megrendezik Salgótarjánban augusztus 20-án és 21-én az immár hagyományossá vált ünnepi vásárt. Ez a nagy megmozdulás —, amely arra hivatott, hogy számot adjon megyénk helyiiparának és kereskedelmének fejlődéséről — nem könnyű feladat elé állítja kisipari termelőszövetkezeteinket. A szövetkezeteknek az a feladatuk, hogy a KISZÖV-vél karöltve a legteljesebb mértékben kielégítsék a lakosság egyre növekvő igényeit, szükségleteit. A kisipari termelőszövetkezetek dolgozói az ünnepi vásáron is be akarják bizonyítani, hogy képesek megvalósítani ezt a nagy, nehéz, de megtisztelő feladatot. Elsősorban arra törekszenek kisipari termelőszövetkezeteink, hogy azokból az árucikkekből állítsanak elő augusztus 20-ra jelentős mennyiséget, amelyekből egyelőre még többé-kevésbé hiány van. így például a salgótarjáni Cipész KTSZ nagymennyiségű crepp- sool talpú, férfi- és női cipővel jelentkezik majd a vásáron, s ezeket a jelenleginél jóval olcsóbb áron hozza forgalomba. Űj, ízléses kivitelű és fazonú női szandálok gyártását is megkezdték az ünnepi vásárra. A salgótarjáni Ruházati KTSZ különböző fajta gyermekkabátokkal és más gyermekruházati cikkekkel lepi meg a vásár közönségét. Lelkesen készülődnek augusztus 20-ra, a salgótarjáni Lakáskarbantartó KTSZ asztalos- és játéküzemi részlegének dólgózói is: ők különféle méretű teknőket, konyhabútorokat, háztartási cikkeket, képkereteket készítenek a vásárra. Természetesen nemcsak a salgótarjáni kisipari szövetkezetek vesznek részt a vásáron. Képviseltetik majd magukat a balassagyarmati cipész és szabó, valamint a pásztói mező- gazdasági KTSZ-ek is, változatos textil, bőr. mezőgazdasági, háztartási és kulturális cikkekkel összesen mintegy háromnegyed millió forint értékben. Reméljük, hogy készülődésünk eléri a kívánt célt, s a vásáron sok-sok meglepetést, örömet fogunk szerezni megyénk dolgozóinak. Gócs Tibor, KISZÖV „Zöldbableves és palacsinta volt ebédre. Nagyon ízletesen készítette el Erzsiké néni, a szakácsnő.“ Ez Hanacsek Ilonka „kritikája.“ Ami egyúttal azt is jelenti, hogy együtt van hát, a hízás összes „kelléke.“ Július 19-én a Romhányi Cserépkályhagyárban voltak tanulmányi kiránduláson. Ekkor Ferencsik Annuska volt a napos pajtás. Bejegyzése arra enged következtetni, hogy élesszemű, okos kislány: Ö már nemcsak egyszerűen közli az eseményeket, hanem bírál is. „Elmentünk a Cserépkályha-gyárba. Megismerkedtünk az ottaniak munkájával. Nagyon ügyesen dolgoztak. Rákóczi- fáját is meglátogattuk és pihentünk alatta egy kicsit. Pihenés alatt néhány pajtás bele is véste nevét a fába.“ Ez utóbbit bizony nem lett volna szabad tenni pajtások. Persze nem^ gondoltátok, hogy Annuskának ilyen éles szeme van. Máskor azért nem tesztek ilyet, ugye? Ahány bejegyzés, annyi kedves, szép emlék, annyi felejthetetlen nap. És közben véget ért a búcsúfürdés. A késő délutáni próba méretkezés a földművesszövetkezetben. No, most majd elválik, ki hogyan tartotta be a csendes pihenők alatt a kötelező hízás szabályát. Irány a földművesszövetkezet mérlege, Tamás Katalin nevelőnő „kilózza“ a pajtásokat. — A kazári Koós Magdi két kilót, a nagybátonyi Keme- nesi Erika másfél kilót, a zagyvapálfalvi Bugán Zita szintén két kilót hízott — mondja sorba egymásután a tanitónéni. És most egy kazári kislány Balogh Erzsiké következik, ö július 18-án — amikor napos volt —, többek között ezeket jegyezte a naposkönyvbe. „Ebéd után csendespihenő következett. Azért pihentünk, hogy kövérek legyünk.“ Hallgatnak a telefonok — és hallgat a posta is Minden vállalatnak érdeke, hogy minél magasabbra emelje a munka termelékenységét. Ehhez viszont többek között az szükséges, hogy a termelést figyelemmel kísérő, irányító szervek és a műszakiak állandó, szoros kapcsolatban legyenek az üzemmel, s az intézkedések. utasítások a nap bármelyik órájában gyorsan eljussanak az egyes csoportokhoz. A termelés irányításának tökéletesítésére a Zagyvapálfalvi Bányagépgyártó és Javító Vállalat 1954 elején felszereltetett az üzemben egy CV- rendszerű, 50 állomásos telefonközpontot. Kezdetben kifogástalanul működött a központ és a készülékek segítségével minden üzemrésszel könnyen tudtunk összeköttetést létesíteni. Később azonban alaposan megváltozott a helyzet. úgy, hogy jelenleg a kiépített 32 állomás közül 22 teljesen süket, 6 állandóan tévesen kapcsol, a többi pedig csak akkor ad szabad vonalat, ha éppen kedve tartja. Egyszóval: hallgatnak a készülékek. De éppenúgy hallgat a Budapestvidéki Postaigazgatóság és annak balassagyarmati kirendeltsége is! Igaz, hogy négyrendbeli sürgetésünkre. felhívásunkra egy- szer-kétszer kiküldte a posta a szerelőket — megnyugtatásképpen. Ezek egy pár óráig kísérleteztek a javítással, majd kábelhiányra hivatkozva eltávoztak. De ettől persze nem lett jobb a vállalat egyelőre szinte használhatatlan telefonhálózata ..; Pásztói László, Bányagépgyártó- és Javító Vállalat, Zagyvapálfalva FIGYELEM! Egyéni termelők és termelőszövetkezetek Az 1956. évi sertéshizlalási akcióban szerződés köthető hizlalásra alkalmas, 40 kg-nál nagyobb súlyú süldőre. X lekötött sertés 8 hónapon belül adandó át. Ha azonban az 1955. év IV. negyedében legalább 126 kg-mos, vagy annál magasabb súlyban adja át a termelő, úgy takarmánybeadási kedvezményben is részesül. amely 100 kg-tól 230 kg-ig terjedhet. Előleg egyéni termelőknél 400 forint, tsz-éknek 600 forint. Átvételi ár: 18.22 Ft. Az 1956. évi baconnevelési akcióban szerződés köthető 40—70 kg közötti súlyú fehér hússüldőre. Két hónap eltelte után, de 8 hónapon belül kell átadni 90 —110 kg súlyban. Átvételi ár: 18.— forint. Nóqrádmeqyei Allatforqalmi Vállalat No most itt áll Erzsi a mérlegen. Két héttel ezelőtt 51 és fél kiló volt. Most csak 55 kilótól billen meg alatta a mérleg, — Három és fél kiló! — sóhajtanak körülötte a pajtások, övé a rekord — mondják nem kis irigységgel. Az üdülő „vízitündére“ és legmókásabb tagja a mátra- nováki Bakos Juliska lép a mérlegre. A mérés eredménye egy kicsit szokatlan: fél kilóval kevesebb, mint ahogy idejött. Ö az egyetlen a harminchat közül, aki fogyott. De egy ilyen jókedélyű, örökvidám kislányt, mint Juliska, nem igen szomorít el az a fél kiló veszteség. Sőt már ő is szívből kacag a többiek tréfás megjegyzésén. Te a huncutságtól soha nem hízol meg.., A mérleg tehát a súlygyarapodás javára billent 35:1 arányban. 'J'ombol az üdülésvégi bevásárlás. A méreükezést ugyanis az ajándék-beszerzés követi. Mert. hisz, ne panaszkodjanak a hazaiak sem, hogy nem kaptak ajándékot Bánkról. Cseri Aranka például 30 deka cukorkát, két csokit meg egy hajót visz haza Keszegre kisöccsének. Ferencsik Annus könyvvel lepi meg testvérét Tereskén. De tele van mind a 36 lánynak a kebele ajándékkal. Cukorral játékkal, meg mindenfélével. Alkonyodik. A karcsú árbocról már levonták a zászlót, A zászlólevonást vacsora követi. Az utolsó előtti bánki vacsora. Erzsiké néni most is kitesz magáért. Olyan finom paprikáskrumplit készített kolbásszal, hogy ebből majdnem mindenkinek repeta dukál. Száll az ének, ropják a táncot, serényen készülnek ezek a csupa-vidám eladó lányok a holnapi tábortűzre. A rozsét már összegyűjtötték és végigpróbálják ismét — ki tudja hányadszor már — a kultúrműsort is. A holnapi tábortűz fényénél, még utoljára felelevenítik közösen a feledhetetlen két hét kedves emlékeit, s aztán búcsút vesznek egymástól, búcsút vesznek Bánktól, hogy felfrissülve, megerősödve szeptemberben új erővel kezdhessenek újra a munkának. Jő munkát, jó tanulást pajtások! Tanuljatok jó, s akkor egy év múlva ismét találkozunk Bánkon. Kiss György János
