Szabad Nógrád. 1955. július (11. évfolyam. 51-59. szám)

1955-07-23 / 57. szám

# SZABAD XOi.nXn 1955 július 23. Minél több jó kádert a falura A KV 1955. JANUÁRBAN HATÁROZATOT HO­ZOTT a falusi páit-politikai munka megjavítására, amely a községi pártbizottságok, pártvezetőségek létrehozása mellett a falusi szervezetek káderekkel való megerősítését is feladatul szabta meg. Az­óta már egy sor községi párt- bizottságot és még több köz­ségi párlvezetőséget hoztunk létre. A megválasztott páríveze- töségek többsége jól meg­állja helyét. Jelentősen ja­vult a pártszervezetek munkája, látogatottabbak a taggyűlések és az egyéb pártrendezvények. A Központi Vezetőség e ha­tározata végrehajtásában ered­ményként könyvelhetjük el, hogy január 1 és május 1 kö­zött 17 elvtárs ment falu­ra, legtöbbje a megyei, járási székihelyekről, tanácsoktól és üzemektől, akik eddigi munkájuk során is je­lentősen megváltoztatták a fa­lu életét. Ezek között, példa­mutató elvtársak közé tartozik Elek Dezső elvtárs, aki meg­értette a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének jelentősé­gét. Az Acélárugyárból a Nógrádmegyeri szegkovácsok­hoz ment dolgozni és itt a község kommunistái a községi alapszervezet titkárává vá­lasztották. Jó munkáját dicsé­ri még, hogy a közelmúltban feleségével együtt belépett a termelőszövetkezetbe és ezzel elérte, hogy az egyik alapszer­vezeti titkár —, aki 10 holdas dolgozó paraszt — valamint 8 középparaszt is belép a tsz-be. Ezek az eredmények arról tanúskodnak, hogy dolgoztunk e határozat végrehajtásán, de mégis messze elmaradtunk e határozat eddig ránkeső ré­szének végrehajtásában. En­nek legfőbb okai, hogy a párt­bizottságok sem tartották meg­felelően kézben a káder átcso­portosítás irányítását és el­lenőrzését. Még július 12-én sem voltak kijelölve azok a helyek, ahová kádereket kell biztosítani. így megközelítően sem tudtunk annyi kádert bo­csátani a mezőgazdaság ren­delkezésére, mint amennyi kel­lene. Igen vontatottan halad a káderek megkeresése és az azokkal való foglalkozás, mely főleg abból adódik, hogy egyes pártfunkcionáriusok helytele­nül értelmezték a Központi Vezetőségnek e határozatát. Több esetben előfordult — az üzemi pártszervezetek vezetői­nél és gazdasági vezetőinél —, hogy olyan káderekkel beszél­gettek és javasoltak falu­ra, akiknek sem politikai, sem szakmai képzettségük nem volt arra megfelelő. Előfordultak olyan esetek is — különösen a megyei taná­cson. hogy a falura javasolt elvtársakkal senki nem beszélt. Az illetékes elvtárs tudta nél­kül, meghallgatása nélkül he­lyezték el őt. Ezek az elvtár- sak nem értették meg, hogy a káderátcsoportosítás önként- jelentkezés. meggyőzés alap­ján történik s olyan elvtársa­kat kell kiválasztani, e meg­tisztelő és felelős feladatra, akik politikailag szilárdak a vezetésben és a szervezésben, nagy tapasztalatokkal ren­delkeznek és élethivatásuknak választják a mezőgazdasági munkát, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését és ter­méshozamának növelését. Sok helyen úgy vélekedtek, hogy a falut olyan káderekkel is lehet erősíteni, akik üzemi szinten gyengébbek, vagy könnyebben nélkülözhetők. A Központi Vezetőség határozata pedig több helyen utal rá és aláhúzza, hogy a falu problémáit csak a vezetésben tapasztalt ki­forrott káderek tudják megoldani. Mint például üzemvezetők, művezetők, könyvelők, üzemi párttitkárok, főmérnökök, technikusok stb. Ezt kell látni pártbizottságainknak. S meg kell magyarázni ezeknek az elvtársaknak, hogy a jelenlegi magas piaci árak főleg abból adódnak, hogy falun nem elég tervszerű a munka, nem elég szakszerű az irányítás és ezek megoldásának egyetlen útja, hogy a mezőgazdaságot új, megfelelő káderekkel lássuk el. A feladatok megoldása a pártszervezetek és pártbizott­ságok számára első és legfontosabb feladat, hogy a párttagok öntudatát fo­kozzák, a kiszemelt káde­rekkel több esetben be­szélgessenek, magyarázzák meg a mező- gazdaság szocialista átszerve­zésének és a termelékenység emelésének kettős és összefüg­gő feladatát és mondják el a falura kerülő kádereknek ebben játszott szerepét. Ha a pártszervezetek és pártbizott­ságok így fognak munkához a kommunisták megértik a párt szavát és önként jelentkeznek a párt politikájának végrehaj­tásáért vívott kemény küzdel­mének irányítására. A kom­munista példamutatás nélkü­lözhetetlen feltétele a káder átcsoportosítás sikeres végre­hajtásának. A kommunisták élenjárásá- nak követendő példái a Zagy- vapálfalvi Bányagépgyárnál lezajlott esemény, ahol a párt­vezetőség a KV-határozat állandó tudatosításával, ma­gyarázásával elérte, hogy három kiváló káder, Gárda István, művezető, Surányi Im­re és Szabó Imre géplakatos csoportvezetők önként jelent­keztek falura. E három párt­tag példáját —a párt hívására követték még Orosz Gedeon mezőgazdász a szécsényi járási tanácstól. Bánkuti István vonatkísérő Szolgáltató Vál­lalat, és Hegyes Ferenc, az Acélárugyár hideghengermű üzemének párttitkára. S, hogy a pártonkívüliek sem visel­tetnek közömbösen e határo­zat iránt, azt bizonyítja, hogy már több pártonkívüli szak­ember, többek között Tóth Ferenc, endrefalvai agronó- mus is vállalta, hogy a mező- gazdaság bármely területén harcol a párt politikájának végrehajtásáért. Igen fontos, hogy a lekerült káderekkel minél többet fog­lalkozzanak az illetékes párt- bizottságok és adjanak segít­séget munkájuk közben. Látni kell. hogy ezek az elvtársak új munkaterületre kerültek és számukra szokatlan problé­mákkal találkoznak, amelye­ket egyedül nem tudnának, vagy nagyon nehezen tudná­nak megoldani. Itt különösen nagy feladat hárul a salgótar­jáni járási pártbizottság tag­jaira, mert idáig ők beszélget­tek legkevesebbet, a lekül­dött elvtársakkal. A KÖZPONTI VEZETÖ- ** SÉG a káder átcsoporto­sításról hozott határozatának végrehajtása — és az ebben tapasztalt lemaradás felszámo­lása — megköveteli, hogy szüntessük meg az e téren fennálló liberalizmust és vezetőink bátran nyúlja­nak a kiválogatásnál, a vezető állásban lévő elv­társakhoz, — és a kellő politikai meg­győzés útján — magyaráz­zuk meg, hogy e feladat Köz­ponti Vezetőségtől kapott párt- megbizatás, mely mindenki számára megtiszteltetést jelent. A jövőben nagyobb felelősség­gel válogassák ki és értessék meg az arra megkért káde­rekkel, hogy mit is jelent a kádereknek a falura való át­állítása. amivel a párt megbíz­za őket, s ne hallgassák el a rájuk háruló nehézséget sem. Ne ígérgetésekkel és rábeszé­léssel akarják meggyőzni az elvtársakat. Fontos az elvtár­sak egyéni problémájával is foglalkozni és a lehetőség ha­tárain belül segíteni kell prob­lémái és kezdeti nehézségei le­küzdésében. Pártbizottságaink tartsák szem előtt, hogy ha nem megfelelően foglalkoznak a falura küldött káderekkel, azt eredményezheti, hogy ezek az elvtársak megtorpannak, nem tudnak teljesértékű mun­kát végezni, és elvesznek a párt számára az előttünk álló nagy feladatok megoldásában. Kökényesi Béla Súlyos hibák a politikai gazdaságtan szakosított tanfolyamok szervezésében Pártunk Központi Vezetősé­ge több esetben felhívta a fi­gyelmet a közgazdaságtudo­mány elmaradottságára, fej­lesztésének szükségességére, párttagságunk, különösen a pártfunkcionáriusok, az álla­mi és gazdasági vezetők poli­tikai gazdaságtani képzésének megjavítására. A Központi Vezetőség határozata az 1955/ 56-os iskolánkívüli pártokta­tás rendszerének megváltozta­tására. előírja: „A szakosított tanfolyamok keretében jelen­tősen bővíteni kell a közgaz­daságtan oktatását. El kell érni, hogy a párt, állami, gaz­dasági és tömegszervezeti funkcionáriusok. aktivisták zöme, viszonylag rövid időn belül megfelelő közgazdasági képzésben részesüljön.“ A Központi Vezetőség elha­tározta, a pártszervezetek fel- világosító és meggyőző mun­kája eredményeképpen na­gyon megnőtt az érdeklődés a politikai gazdaságtan tanul­mányozása iránt. Az elmúlt évek politikai gazdaságtan ok­tatása eredményeként megnőtt a megfelelő képzettségű poli­tikai gazdaságtan propagan­disták száma is. Ezek a kö­rülmények kedvező feltétele­ket teremtettek a politikai gazdaságtan színvonalas, szé- lesebbkörű oktatásának meg­szervezésére. Az 1955/56-os oktatási évelő­készítésének tapasztalatai ar­ról tanúskodnak, hogy párt- szervezeteink nagy kedvvel, időben és eredményesen lát­tak hozzá a pártoktatás szer­vezett előkészítéséhez. A pro­pagandisták kiválogatása a szakosított tanfolyamokon or­szágszerte lényegében befeje­ződött. folyik az elbeszélgetés a hallgatókkal. Az idén min­den eddiginél alaposabban, komoly felvilágosító és meg­győző munkával. általában nem formálisan és adminisz­tratív módszerekkel szerve­zik a tanfolyamokat. Ezek a kedvező eredmények azonban nem fedhetik el azokat a sú­lyos hibákat. amelyek - —az egyes szakosított tanfolyamok és különösen a politikai gazda­ságtan szakosított tanfolyam szervezésében elterjedtek. Még a megyei és budapesti .OOOGOOGOQOQOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOC kerületi ágit. prop. funkcio­náriusok egy része sem értel­mezte helyesen a szakosított tanfolyamok jellegét, nem ér­tette meg. hogy ezeken a tan­folyamokon kiket, milyen szín­vonalon kívánunk oktatni, mi­lyen propagandistákat kell biztosítani ezekre a tanfolya­mokra. Nem értették meg. hogy a szakosított tanfolya­mok az iskolánkívüli pártok­tatás felsőfokú tanfolyamai és nem lehet egyszerűbben az 1953/54-es oktatási év közép­fokú tanfolyamai folytatásá­nak tekinteni őket. Még az is előfordult, hogy Nógrád megyében a politikai gazdaságtan szakosított tanfo­lyamot az 1954/55-ös év első­fokú kongresszusi tanfolyama egyenes folytatásának tekin­tették és beosztottak a pol, gazd. II. évfolyamára olyan elvtársakat, akik az elmúlt oktatási évben a felsőfokú kongresszusi tanfolyamot vé­gezték. de még sohasem ta­nultak politikai gazdaságtant. A politikai gazdaságtan tan­folyamon az oktatás a politi­kai gazdaságtan tankönyv alapján, klasszikus irodalom és magyar segédanyagok fel- használásával folyik majd. Hetenként kb. 20—25 oldalnyi irodalmat kell a hallgatóknak megtanulni, három-négy he­tenként pedig konferenciákon részt venni. Ez a tanfolyam tehát komoly igényekkel lép fel a hallgatókkal szemben, rendszeres, színvonalas, szor­galmas tanűlást követel meg tőlük. A politikai gazdaság­tan szakosított tanfolyam csak akkor érheti el célját, ha meg­felelő marxista-leninista mű­veltséggel rendelkező elvtár­sakat. elsősorban párttagsá­gunk vezető rétegét, kommu­nista funkcionáriusokat, álla­mi. gazdasági vezetőket, vala­mint a megfelelő marxista-le­ninista előképzettséggel ren­delkező értelmiségieket fog­juk tanítani. Magától értetődik, hogy ha egyes pártbizottságok, funk­cionáriusok a politikai gazda­ságtan szakosított tanfolyamot középfokú, tömeges tanfolya moknak tekintették, akkor a hallgatók és a propagandisták kiválogatását sem végezhették helyesen. Budapesten is. de különösen egyes megyékben mértéktelenül sok. megfelelő előképzettséggel nem rendel­kező hallgatót vontak be a po­litikai gazdaságtan tanfolya­mokra. Olyan kiáltó és rend­kívül káros hibákat is elkö­vettek. mint a Nógrád megyei elvtársak, akik a bányász párttagság oktatásba bevont részének kétharmadát szako­sított tanfolyamokra irányítot­ták. Borsod megyében, a DI- MÁVAG-ban minden gazdasá­gi vezetőt és műszakit kötele­ző módon a politikai gazdaság­tan tanfolyamra akarták irá­nyítani, (Arról már nem is be­szélünk, hogy az ilyen „köte­lező beiskolázás“ a pártokta­tás önkéntessége elvének sut­ba dobását jelenti.) Tolna me­gyében az is megtörtént, hogy a 600 lakosú Kurb községben, ahol a párttagok száma nem éri el még a 20-at sem. egyet­len oktatási formát akartak megszervezni: a politikai gaz­daságtan szakosított tanfolya­mot. A Nógrád megyei Bércéi községben két oktatási formát: a politikai gazdaságtant és az SZKP története tanfolyamot akarták beindítani. Az ilyen túlzások súlyos következmé­nyekkel járnának a következő oktatási évben. A megfelelő előképzettséggel nem rendel­kező elvtársak erejüket meg­haladó követelményekkel ta­lálnák szembe magukat, nem tudnák elsajátítani az anyagot, elkedvetlenednének és gátol­nák a követelményeknek meg­felelő színvonalon tanulni tu­dó elvtársak munkáját is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy pártszervezeteink nem tudnak megfelelő propagan­distákat sem biztosítani a ter­vezett nagyszámú politikai gazdaságtan tanfolyam szá­mára. A politikai gazdaságtan sza­kosított tanfolyam szervezésé­nek eddigi tapasztalatai, az is­mertetett hibák, a következő feladatok haladéktalan meg­oldását írják elő pártbizottsá­gaink. pártszervezeteink szá­mára: 1. Felül kell vizsgálni a sza­kosított tanfolyamok, elsősor­ban a politikai gazdaságtan tanfolyamok propagandistái­nak és hallgatóinak kiváloga­tását. Azokat az elvtársakat, akiket a szükséges marxista- leninista előképzettség nélkül propagandistának vagy hall­gatónak bevontak a politi­kai gazdaságtan tanfolyamok­ra. át kell irányítani (termé­szetesen az érintett elvtársak­kal való beszélgetések után. közös megbeszélés alapján) a számukra megfelelő oktatási formába. A politikai gazda­ságtan tanulás kiszélesítése nem azt jelenti, hogy alapos válogatás nélkül kell mérték­telenül felduzzasztani a poli­tikai gazdaságtan tanfolyamo­kat, hanem mindenekelőtt azt. hogy a megyei, a budapesti kerületi, a nagyüzemi és rész­ben a járási pártbizottságok funkcionáriusait, valamint a megfelelő színvonalú állami és- gazdasági funkcionáriusokat kell fokozottabb mértékben bevonni a politikai gazdaság­tan tanulásába. 2. Meg kell javítani a párt­tagság tájékoztatását a követ­kező oktatási év rendszeréről, El kell érni, hogy minden párttag tudja, milyen oktatási formák lesznek az 1955/56-os évben, milyen igényeket tá­masztanak az egyes tanfolya­mok a propagandistákkal és hallgatókkal szemben, mit nyújtanak, mire tanítják meg a hallgatókat, 3. Le kell számolni a he­lyenként még megmutatko­zó formalizmussal, bürokra­tikus, papíros-módszerekkel a propagandisták és hallgatók kiválogatásában. A párttagok­kal folytatott egyéni beszélge­tés alapján el kell dönteni, hogy milyen oktatási forma felel 'meg előképzettségüknek, kívánságaiknak, érdeklődési körüknek, milyen tanfolya­mon tudnak eredményes pro­pagandamunkát végezni. Világosan kell látnunk, hogy a jövő oktatási év sikere na­gyobbrészt az előkészítés idő­szakában dől el. A hibák kija­vításával oktatómunkánkat úgy kell megszervezni, hogy az valóban a párttagok esz­mei-politikai nevelésének ha­tékony eszközévé váljék. MOLNÁR ENDRE, a KV Ágit. Prop. Osztályának munkatársa. OOOCOOOCOOOOOCOCOOCOCOOCXXJOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOCXDOCOO» A VISSZASZERZETT BECSÜLET zekben a napokban a gépállomás úgy néz ki, mintha kihalt volna belőle az élet; a traktoristák, a gépek, a gabonaföldeken dolgoznak. Mi­nap az irodában két ember beszélgetett: — Ma olyan helyre megy ki dolgózni, ahol ki sem állhat­ják a kombájnt... Úgy félnek tőle, mint a tűztől... — Csak nem Ludányhalászi­ba? — De igen. 1953 nyarán — kölcsönös hibák miatt — rosz- szul vizsgázott a kombájn... szórta a szemet, s ez rossz hír­be keverte a gépállomást. Ezért a gépellenes hangulat. Hanem maga mindent helyre­hozhat ... Az aratással nem várhatunk. Sürgős s jó kom­bájnmunkára van szükség, hogy az esős idő előtt — min­den percet kihasználva — ide­jében betakarítsuk a szövetke­zet gabonáját. Bízunk magá­ban ... —: Vállalom... A beszélgetés Kovács István kommunista kombánjvezető, és a járási mezőgazdasági osztály vezetője: Orosz elvtárs között folyt le. — Halló... Alkotmány TSZ? — Itt özv Puszta Lászlóné, a szövetkezet párttitkára be­szél. — Délután egy óra felé ott lesz a kombájn... — Hát mégis.. ?! Orosz elv­társ megmondtam, hogy nem vállaljuk, 1953-ban. elegünk volt belőle, azt akarod, hogy most is ... ?! — Jó a kombájn. Jó a veze­tője. Ne félj, vigyázz minden gabonaszemre. A gabonatáb­lát készítsétek elő. A géphez négy asszonyt adjatok... ★ A férfiak fanyar arccal fo­gadták a hírt... — Inkább fogjunk hozzá kézzel — javasolta az egyik. A többiek tétováztak: hogy lenne e legjobb? — Gyerünk emberek, vág­juk körül a tábla szélét, a többit majd meglátjuk, — szólt a párttitkárnő. Suhogtak a kaszák, szép rendre dőltek a súlyos árpa­kalászok. Az emberek szóvál­tás nélkül dolgoztak. Gondola­taik a kombájn-munka körül forogtak. A kövesút felől mo­torzúgást hozott feléjük a for­ró leheletű szellő. Majd a dülő- úton feltűnt a gép, amely a legfárasztóbb gabonabetaka- rítási munkák egész sorát egymaga végzi az emberek he­lyett, most a legforróbb nyár­ban, a legnagyobb dologidő­ben. Levágja, kicsépeli s zsák­ba ömleszti a gabonát. — Megjött — szólt Péter Pál fogatos. A többiek nem néztek oda. Vágták tovább a gabonát. Amikor a gép a tábla szélére ért, leengedték a kaszát s úgy figyelték. Kovács István elv­társ nem állította le a gépet, egyenesen az árpába hajtott... A hatalmas gép farkasétvágy- gyal fogyasztotta a vitorla ál­tal eléjeterelt kalászokat. Ko­vács mosolyogva köszöntötte az embereket. Azok pedig kel­letlenül érintették meg kalap­juk szélét. Kovács arca vidám és mosolygós maradt. Bízott képességében és a gépben. Csillogó tekintete azt magya­rázta: nem lesz hiba elvtár­sak. A kombájn elől gyorsan fo­gyott a lábonálló gabona, özv. Gyebnár Józsefné és Nagy La- josné alig győzték kötözgetni a telt zsákokat és legurítani a tarlóba. Gaál Jánosné és Ró­ka Józsefné a szalmagyüjtö- kocsin szorgoskodtak. A ter­mésétől megfosztott szalma, négyszögletes gúlákba maradt vissza. Tiszta maradt a tarló, csupán a telt zsákok fehérlet­tek benne, szép sorjában. Az emberek a tarlót nézték, de abba egy szem elhullott ma­got sem leltek ... — Ez aztán a munka. 1953- ban is ilyen kellett volna — szólt elismerően Józsa Károly fogatos. A többieknek is megválto­zott a véleményük. Komor* ság helyett, derűs mosoly lo­pakodott arcukra. Ezután már nem fogytak ki a dicsérő szó­ból. — Hanem jó lesz befogni, mert meggyőz a kombájno- mnk — mondta a párttitkár* nő, — zsákhiány miatt ne áll­jon a gép ... Kovács István aznap más­fél vagon árpát csépelt el gé­pével ... Másnap, 9 órakor kezdte a munkát. Úgy 10 óra tájban el­törött a gép motola-tengelyeé Tanácstalanul nézett segédve- zetőjére, a fiatal, tehetséges Belina Sándorra. — Hegeszteni kellene és méghozzá a gépállomáson, ez pedig négy-öt órai kiesést je­lentene a munkából — magya­rázta Kovács elvtárs. — Addig pedig nem igen várhatunk, úgyis túlérett a gabona, — válaszolt a segéd- vezető, aki az elmúlt hetek­ben kérte tagjelöltfelvételét a pártba. — Igaza van! Nem várha­tunk. Nincs más hátra, mint felváltva, kézzel segítjük a vi­torla forgását — tanácsolta Kovács István. így folytatták a munkát, míg délután négy órára be nem fejezték a 10 kh sör­árpa aratását, cséplését. A szemveszteség — a legponto­sabb mérések szerint —, 0,8 százalékos volt. Kitűnő ered­mény! A vetés holdja — a tsz-tagok határtalan örömé­re — 23 mázsás terméssel fi­zetett. S e kimagasló termés- eredményben —, amelynek el­érésére csak a nagyüzemi gazdálkodás képes — ott volt az a „pár mázsa" gabona is, amit Kovács István és a fia­tal Belina Sándor takarítottak meg, a jó kombájn munkával. Nem ok nélkül kérték őt a boldog szövetkezeti tagok: — Ne menjen még él, aras­sa le a búzánkat és a rozsun­kat iS ,, i — 1— 1 r-— Arat a kombájn az Alkotmány TSZ földjén.

Next

/
Thumbnails
Contents