Szabad Nógrád. 1955. július (11. évfolyam. 51-59. szám)
1955-07-16 / 55. szám
2 SZABAD AOGRAD 1955. július Iff. PART ES PARTEPITES Kommunisták az é!re/ a falu nagy feladatainak megvalósításában! Szécsényből Varsány felé az út mindkét oldalán szorgalmasan munkálkodó emberek. Vannak egyéniek is, de a legtöbbje termelőszövetkezeti tag, akik már hatodszor kapálják a kukoricát, Jő termés Ígérkezik, a növény már most mintegy 80—90 cm magas, szép zöld. Szinte örül az ember ennek láttán. Majd valamivel feljebb, mintegy 150—160 cm magas rozstábla. Ez is a varsányi Dózsa TSZ tulajdona. Vele szemben burgonyaföld, ezt már háromszor megkapálták és most töltögetik másodszor. A tsz földjei kiválnak — messziről megismerhetők. Mindez a tagok jó munkájának eredménye és bizonyítéka a szövetkezeti társas gazdálkodás előnyének. Az egyéniek is megkapálták már háromszor a kukoricájukat, burgonyájukat és most porhanyító kapálást, gazoló kapálást végeznek, amíg az aratás meg nem kezdődik. Ez a legfontosabb, erre készülődik a falu. Már a közös szérűk is ki vannak jelölve a községben négy helyen. A Szécsényi út végén jobbra és balra villanygéppel, Tábon és a temető mellett pedig traktorral végzik majd a cséplést. Egypár hete a tanács versenyt szervezett a dolgozó parasztok között az aratás, csép- lés és a begyűjtés sikeréért. A verseny során a parasztok többen kihívták egymást, hogy ki végzi el előbb a nyári munkálatokat, egészen a másodvetésig, vagy ki lesz az, aki legtöbbet fog termelni 1 hold földön. E nemes verseny azonban ellaposodott, mert azóta sem a pártszerve- zet, sem a tanács nem foglalkozik vele. Nincs versenynyilvánosság. A parasztok nem ismerik egymás eredményeit. A tanácsháza előtti versenytáblára az aratásban élenjárókat és a lemaradókat kellene felírni, azonban — annak ellenére, hogy már az őszi árpa aratását befejezték —, sem élenjárókat, sem lemaradókat nem találriak Varsányban. Bent a tanácsház falán pedig ott találjuk a begyűjtési híradót. (Ez egy fekete tábla.) Itt se sokkal jobb a helyzet. Ezen ugyan már vannak élenjárók, de nincsenek kiírva a lemaradók. Talán nincs is? Aki először jár itt és nem ismeri a községet, el is hinné, pedig mennyi van. Még 1954. évről 107 435 forint hátraléka van a falunak. Lenne kit felírni a „begyűjtésben lemaradók“ rovatba, még idő is jutna rá. Pártszervezeteink és tanácsaink legfontosabb feladatai MAGTERMELÖK FIGYELEM! Idejében való aratásnál nincs pergési veszteség. Arassunk idejében! Gondos behordásnál nincs behordásí szemveszteség. uordiunk ponyvás szekérrel! Közös szérűn a cséplés gyorsabb a munka minősége jobb, a szemveszteség kisebb, felesleges fuvarozás nincs. a Jövedelem nagyobbl Csépeljünk közös szérűn! Az aprómag cséplőgép megvan jelölve és kizárólag ap- rómag-cséplésre szabad használni. ’'linden magtermelőnek saját érdeke, hogy termését az aprómag cséplőgéphez a meghatározott időben a közös szérűre szállítsa. Ideiében csépelt mag minősége és értéke magasabb! ’ beiében szakszerűen leara- ott, gondosan betakarított és késedelem nélkül elcsépelt ap- rómagtermés nagyobb jövedelmet biztosít. \ közös szérű helyéröl, az aprómag-cséplésre kijelölt vép érkezéséről a Megyei Magtermeltető és Vetőmagellátó Vállalat termelési felelőre és termelési felügyelője ad részletes felvilágosítást. Aprómagtermelők! Gondos munkával biztosítsuk a szem- veszteségnélküli aratást, betakarítást, cséplést, a megtermett mag maradéktalan begyűjtését. Megyei Magtermeltető és Vetőmagellátó Vállalat között foglal most helyet, hogy szervező és nevelő munkával biztosítsák; a gabona mindjárt a cséplőgéptől rendben, a lehető leggyorsabban a begyűjtőhelyre kerüljön. Éppen ezért azzal a kérdéssel fordultam Petrovics József elvtárshoz, a községi alapszervezet párttitkárához és Verbói József begyűjtési előadóhoz, hogy eddig milyen intézkedéseket tettek a begyűjtés érdekében. A párttitkár röviden válaszolt: „Semmit” — mondotta. — A begyűjtési előadó már többet mondott: Tudatosítjuk, hogy a begyűjtés a cséplési napon lesz. Ha a parasztok nem adják be gabonájukat, másképpen intézkedünk. Nem lesz itt nehéz, megy az majd szaporán. Ez a két nyilatkozat és a tapasztalatok pontosan azt bizonyítják, hogy Varsányban a begyűjtés nem lesz könnyű. Ahhoz, hogy valóban jól menjen, állandóan magyarázni kell a parasztságnak a gyorsbeadás előnyeit, lehetőleg számokban megmutatni az érdekeltséget. Föl kell eleveníteni a versenyt, értékelni azokat és érvelni az eredménnyel, ez főként a párt népnevelőinek feladata lenne. Sajnos, ezek a népnevelők most a kenyérért való harc leghe\ gsebb küzdelmében nincsenek foglalkoztatva. Maga a párttitkár sem tudja, mikor volt utoljára népnevelőé rtekezVt. Nekik kellene magyarázniok, hogy a gyors beadás hogyan hat ki a munkás-paraszt szövetség megerősödésére, ezen keresztül az államhatalom megszilárdítására és az életszínvonal emelkedésére. Ha a fennálló hiányosságokat ki nem javítják, nem tesznek lépéseket a feladatok megoldására, az idén nem jön ki a számításuk, nem lehetnek az elsők. Az elmúlt évek tapasztalatai pedig azt bizonyítják, hogy a v_rsányi dolgozó parasztok megértik a szót és ha megfelelően fcc' ’koznak velük, képesek az elsőséget kiharcolni akár megyei szinten is. Hogy az élet megváltozzon, nagyon fontos, hogy a pártvezetőség olyan munkát fejtsen ki, amely a tagságot helyes irányba vezeti. Nevelni kell a tagságot a kommunista példamutatásra, mert ekörül nagyon sok hiba van. Sokan közülük elhanyagolják a begyűjtést, a szövetkezeti munkákat sem igen támogatják. Igaz, maga a párt- titkár sem töltötte még ki a belépési nyilatkozatot, nem agitál a szövetkezeti mozgalom mellett, az aktívákat sem mozgósítja. Teljes közömbösséget tanúsít, pedig az a terv, hogy a közeljövőben Varsány szövetkezeti község legyen. Petrovics elvtárs közömbössége azonban nem bírja megállítani a fejlődést. Csütörtökig már 20 család választotta a szövetkezeti utat, a boldogabb élet útját. Hogy valóban boldogabb utat jelent a szövetkezeti gazdálkodás, ezt már bebizonyította a meglévő Dózsa TSZ, amelynek tagjai gondtalan életet élnek. Az elmúlt évben 38.50 forint volt az év- végi részesedésük munkaegységenként, de az idén már mintegy 60 forint lesz. Ezek az eredmények vonzzák a dolgozó parasztságot, ezért lépett be Baráth Mihály 12 holdas dolgozó paraszt is. E nagy és országépítő feladat megvalósítása érdekében szükséges, hogy a pártszervezet vezetősége, élén a párttitkárral, a jövőben jelentőségéhez mérten foglalkozzon a szövetkezeti mozgalommal. Arra neveljék á kommunistákat, hogy a párt politikája végrehajtásáért ők is felelősek. És elsősorban ők járjanak élen jó példával. Ha így lesz, nemsokára büszkén vallhatják, hogy községük megyénkben jó példát mutat a gabonabetakarításban, az elsők között válik szövetkezeti községgé. Mi újság a somosi kőbányában? A medvési hegyen, a cseh határtól alig egy leheletnyire verték le tanyájukat a somosi kőbányászok. Jó helyen, mert nemcsak értékes bazalt követ tartalmaz ez a vidék, hanem ráadásul gyönyörű is. Köröskörül hegyek — völgyek. Nyugaton a rombadőlt somosi vár. Alatta a falu, melynek piros tetős házai még mindig nedvesen ragyognak a tegnapi nagy esőtől. A levegő pedig friss és áttetszős. Nagyon messze — majdnem a hegy lábánál a zúzóműtől girbe-görbe vasúton, mind fekete hernyó kúszik felfelé a idejében figyelmezteti a dolgozókat. A kőbányászatban a kő kifejtése a sziklafalból egyike a legnehezebb és legveszélyesebb szakmáknak. A bányabejárattól balra brigád rakodik, A sziklafalból kifejtett kődarabokat, bunkózás után rakják a csillébe. Mert bizony, — s legyünk őszinték — nehéz lenne azokat az egykét mázsás köveket csak úgy felemelni. A feketebajuszos, középtermetű brigádvezető, Guszti bácsi — Somoskői Gusztáv — társaival naponta állandóan 150 százalékra teljeÜilÄiS:? Jákli Mihály fúrómester munka közben kapaszkodón köhécselve és prüszkölve a kisvonat a munkába induló dolgozókkal. Mint mindennap, most is a megszokott időben már fenn van mindenki a munkahelyén. 7 óra, kezdődik a műszak. A dolgozók a munka megkezdése előtt átvizsgálják először a 30—40 méteres sziklafalat, nem lazult-e az éjjel valahol a kő és csak ezután kezdenek a napi munkához. Mindenkinek megvan a maga beosztása. Lent a szikla lábánál brigádok rakodnak, fönn a sziklán fúrómester dolgozgat. A „pódiumon" dolgozók, akik a föld, a meddő réteget távolítják el a nyersanyagról, a kőről. (A meddő: homok apró kavicsokkal, kövekkel keverve) és szintén a szikla lábánál ügyesszemű vészfigyeiő. Talán a fi- gyelőjé a legnehezebb munka. Állandóan a sziklafalat lesi, történik-e omlás, s erről persze siti előirányzatát. Pedig — és ez nem kis dolog a kőszakmában — már 50 éves is elmúlt. Fürgén dolgozik, nem igen szereti ha zavarják. De nincs is rá szükség. Hirtelen, éles kürtszó szakítja félbe beszélgetésünket. Figyelmeztetik a dolgozókat, bennünket is, hogy vonuljunk védett területre, mert robbantanak a nagy falnál. Robbantás után a lőmester megvizsgálja a robbanás színhelyét, s csak ezután engedi a dolgozókat tovább dolgozni. A lövések, az alig „egynéhány” kilogrammal megtöltött fúrólyukak „jól dolgoztak”. Meglazították a talpat, s a törmelék kő lezuhant a magasból a „placc"-ra. A lerá- molás után ismét fúrás, rakodás, bunkozás és csillézés következett. A bányairoda előtt hosszú, alacsony kőépítmény húzódik végig a vasút mellett. Itt dolgoznak a kővágók. A sziklafalból lerobbantott és kifejtett termésköveket itt vágják, hasítják kockákra (ez a részleg az útépítő vállalatoknak készítik a követ). Első látszatra úgy tűnik, mintha ez lenne a legkönnyebb munka. Pedig nem. Amellett, hogy állandóan görnyedt háttal kell dolgozni, veszélyes is. A maclizás, (a kő szélének leegyengetése) és hasítólyuk készítése közben állandóan kőszilánkok repülnek a szélrózsa minden irányában; A kővágók között munkálkodik Tankina József, a szakma kiváló dolgozója is. Tíz éves korától dolgozik ebben a szakmában, most 42 éves. Jó munkája jutalmául 1951-ben megkapta a Munkaérdemrend bronz fokozatát; Azóta elnyerte az ország legjobb kővágója címet is. Állandóan kétszeres normát teljesít; Tankina elvtárs munkahelyén példás rendben sorakoznak a kőkockák. Mintha dobozok lennének, olyan pontosak a méretek. — Ha 210 százalékot akarok naponta teljesíteni, 96 háromnegyedes kockát kell hasítanom és kifaragnom. Volt idő, amikor többet is csináltunk volna, csak nem fizettek meg érte. Ez még a Hoííbauer idejében volt. Hoííbauer volt akkoriban a tulajdonos. Az eresztvényi telepen laktunk 70—80-an egy-egy barakba összezsúfolva. Beton-ágyon aludtunk, s nyirfavesszőből fontunk derékaljat. Naponta 12—16 órákat dolgoztunk, s csak a hét végén jártunk haza, Istenmezejére, Mátraszől- lősre, Tar-ra. Mindenki úgy, ahogyan tudott. Amikor pedig leesett az első hó, megszűnt a munka. Mindenkit szélnek eresztettek..; Ma mindennap hazajárnak a dolgozók. Ki munkásbusz- szál, ki vonattal. Azután fürdő, rendes munkásszálló, konyha is van a telepen. Keresetünk is lényegesen több, mint a múltban. rjfélen is dolgoznak a bányászok. Csak ha eső, hó, esik, s orkán dúl, csak akkor pihennek a somosi kőbányászok. tsvág n-.a in oltaűnalr hibák az üzemnél, de ezek korántsem olyanok, mint amilyenek ezelőtt voltak. Például a munkásbusz már nem felel meg teljesen a követelményeinek. Rozoga, s ideje lenne kicserélni, vagy teljesen kijavíttatni. A konyhán jobbat és tarta1masabbat lehetne a dolgozóknak főzni. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy nagyon megváltozott a somosi kőbányászok élete ÍS..J — Hada — He Miért mostohagyerekek?... ogyan élnek, dolgoznak, szórakoznak megyénk egyik legnagyobb községének fiataljai? Mit tettek eddig azért, hogy ők is derekasan kivegyék részüket a kenyércsatából, ők is segítsék sikerre vinni azt? Hogyan láttak hozzá azon feladatok megoldásához, amelyeket néhány héttel azelőtt a DISZ II. kongresszusa az ország valamennyi DlSZ-szerve- zetének fiataljai elé kitűzött. A balassagyarmati járás egyik községébe látogattunk el az elmúlt héten, hogy e néhány kérdésre feleletet kapjunk. A választás a régi múltú, már igen sok szép eredménnyel büszkélkedő érsekvadkerti DISZ-re esett. És most. amikor beszámolónkat a vadkerti díszesek munkájának eredményeinek, terveinek ismertetésével kellene kezdenünk, sajnos azt kell mondanunk, hogy utunk hiábavaló volt. Érsekvadker- ten ugyanis híre-hamva sincs már a régi. eleven, pezsgő DISZ-éLetnek. Nincs ott már csak egy vezetőség nélküli, magárahagvott. otthontalan, papíron működő DlSZ-szerve- zet. Ám mégsem volt felesleges időpazarlás az a vadkerti kirándulás. Nem volt az, mert számos olyan hasznos tanulsággal lettünk gazdagabbak, amelyeknek feltárása ifjúsági szövetségünk további egészséges fejlődése szempontjából feltétlen szükséges. Azok a tényezők ugyanis, amelyek e községben gátolják a DISZ- szervezet fejlődését — sőt lehetetlenné teszik még a puszta létezését is — megyénk számos községének szervezetét juttatják hasonló sorsra. Tájékozódás képpen nézzünk elöljáróban néhány adatot az érsekvadkerti DISZ jelenlegi helyzetéről. A községben mintegy száz fiatalnak van DISZ- tagkönyve (pontosan nem tudja senki). Legutóbb Skrivanek Mihály volt a titkár, akit azonban még a koratavasszal leváltottak, mert nem tudott hiánytalanul elszámolni a DISZ pénzével. Azóta nincs titkár, nem dolgozik a vezetőség, nem volt taggyűlés sem és — mint ahogyan Andrus Zsuzsanna gazdasági felelős elmondotta — a tagság 90 százaléka nem fizeti a tagdíjat. (Bár a bélyeget rendszeresen megkapják, de nincs, aki széthordaná azt a tagoknak.) A fiatalok egy kis, de egyre növekvő része — DISZ-helyiség hiányában — kocsmázással, verekedéssel, a másik nagyobbik része pedig tétlenséggel tölti el szabad idejét. Rövid jellemzés ez. de nagyon hű képet fest az érsekvadkerti DISZ-ről. Ezen adatok birtokában kopogtattunk be aztán a helyi tanácshoz és a pártszervezethez. hogy elbeszélgessünk a község fiataljainak problémáiról, nehézségeiről. Hogyan látják a tanácson a DISZ helyzetét, s mit kívánnak tenni a falu kommunistái e tarthatatlan állapot megszűntetéséért? A tanács elnökével, Kordics elvtárssal folytatott beszélgetés után az volt az érzésünk, hogy Vadkerten a fiatalok valamiféle „fenegyerekek“, akik állandóan csak verekednek, bicskáznak és nem érdemlik meg, hogy otthont kapjanak, hogy egy kicsit törődjenek velük. Az kétségtelen, hogy vannak Vadkertnek hívesignácai, akik csak a kocsmában érzik jól magukat és legfőbb szórakozásuk a verekedés. De vajon lehet e egy-két fegyelmezetlen, magáról megfeledkezett fiatal magatartását a község valamennyi fiataljára általánosítani. Ügy gondoljuk, nem. Ám a községi tanács éppen ezt teszi. Hizek ulán . , , . nem is lehet csodálkozni azon, hogy a tanács nem viseli szívén a fiatalok ügyét, nem igyekszik helyiséget biztosítani nekik, sőt örömmel hozzájárultak ahhoz, hogy abból a szűk. mostoha otthonból is kiebrudalják a fiatalokat, ahol eddig tartózkodtak. „Mert hát azok mindig csak táncolnának, lerugdalják a falat, több kárt tesznek, mint hasznot.“ Kordics elvtárssal folytatott beszélgetés bizonyította azt is. hogy a tanács csak kívülről szemléli a DlSZ-fiatalck életét. Ez azt jelenti, hogy nem értékelik, feleslegesnek tartják az ifjúsági szövetséget. Eszük ágában sincs arra gondolni, hogy terveik végreha jtásában mennyire felhasználhatnák az ifjúság erejét, munkakedvét, alkotnivágyását. Az érsekvadkerti tanácson még nem ismerték fel az ifjúságban rejlő erőt és nem tudnak különbséget tenni az öntudatos s a kevésbé öntudatos fiatalok között. Még valamit a tanácsról. Azt már írásunk elején említettük, hogy a száz főnyi DISZ-szervezetnek hónapok óta nincs működő vezetősége. Amikor a vadkerti tapasztalatokat sorokba öntöttük, felhívtuk a tanácsot, hogy a biztonság kedvéért megkérdezzük: időközben nem választottak-e már új vezetőséget a fiatalok? Tóth elvtárs, a tanácstitkár kérdésünkre a következőket mondotta: Hogy a DISZ-vezetőséget megválasztották-e már? Nem ... még. nincs tervbe véve ... „Nem, még nincs tervbe véve“. Ugye ehhez a kijelentéshez felesleges kommentárt fűzni (de azért zárójelben megjegyezzük, hogy ha a vadkerti tanácson múlna, ők esetleg néhány hónap múlva „bevennék“ a ten,-be a vezetőségválasztást — és jó hosszú határidőt szabnának neki). De mit tesz a pártszervezet Érsekvadkerten a DISZ-mun- ka megjavításáért? Valamivel többet, mint a tanács. A pártszervezet ugyanis minden vezetőségi ülésen napirendre tűzi a fiatalok ügyét. Már ki is szemelték a megválasztandó titkárt, Kristók Ignác fiatal párttag személyében. A hiba az, mint ahogy azt Halai elvtárs, a párttitkár is beismerte, hogy a jövendő titkárnak egy- re-másra szabják az olyan feladatokat, amelyet csak aktívan dolgozó vezetőséggel lehetne megvalósítani, és aztán ülésről ülésre felelősségre vonják azért, mert nem teljesítette — de egyedül nem is teljesíthette — azokat. A pártvezetőség is megfeledkezett arról, hogy az első és legfontosabb feladat, összehívni a tagságot s új vezetőséget választani. Enélkül nincs szervezett DlSZ-élet, enélkül egyetlen lépést sem lehet előrehaladni. \ vezetőségválaszlás DISZ-helyiség hiányában is megoldható. Nem kell tehát egy percet sem várni arra — mint ahogy azt egyesek mondják —, hogy a tanács végre biztosítson otthont a fiataloknak. És amikor lesz majd vezetőség, akkor szabjon a párt- szervezet feladatokat a DISZ- fiataloknak. Irányítsa, vezesse Érsekvadkert fiatalságát. Segítse őket, hogy mielőbb elinduljanak az egészséges fejlődés útján, egyre több és több eredmény felmutatásával bizonyítsák be a tanácsnak: az érsekvadkerti fiatalokban igenis van lelkesedés, erő, akarat. Nem „fenegyerekek“ ők, hanem szocializmust építő hazánk hű katonái. És akkor majd a vadkerti tanács is belátja: tévedtünk. Érdemes és kell is fiataljainkra támaszkodni, nagy terveink végrehajtásában segítségüket igényelni. Megérdemlik, hogy mielőbb megfelelő otthont biztosítsunk számukra.
