Szabad Nógrád. 1955. július (11. évfolyam. 51-59. szám)

1955-07-13 / 54. szám

4 SZABAD AOCBAD 1955. július 13. ßja jz(h/]Chi^HM^y E napokban ünnepli működésének huszonötödik évfor­dulóját a Sztálingrádi Traktorgyár. A képen: elszállításra váró DT—54 traktorok. Számok, amelyek hamar elévülnek A Szovjetunió köztársaságai­ban és területein évről évre lilább bölcsődék épülnek. Csu­pán az OSZSZSZK területén az utóbbi öt esztendőben a böicsőclékben és óvodákban másfélszeresére emelkedett a gyermekek száma. Hány,óvoda.is működik eb* ben £ a ^-köztársaságban ? Erre nehéz#Jelelni. Ezek a számok hamar# elévülnek. Ez év janu- áí^ahan 19 246' volt az óvodák száma.';} amelvjekben több mint egymillió gyermek nevelke* dé'ttt. Csakídiházak a szüzfW- deken ■Rrasznojarszk területére az elmúlt két év alatt több mint 4000-en érkeztek a Szovjetunió minden részéből, hogy részt* vegyenek a hatalmas szűz te­rületek megművelésében. A szovjet állam korszerű lakáso­kat építtetett az újtelepesek­nek; Egyrészük családiházat akart építeni. Az állam eh­hez is segítséget nyújtott 10 000 rubelig terjedő hi­tellel, amelyet csak 10 éven belül kell letörleszteni. Az el­ső családiházak nemrégiben készültek el, a boldog háztu­lajdonosok már be is költöz­tek; Heine műveinek teljes kiadása a Szovjetunióban A Szovjet Állami Irodalmi Könyvkiadó Heine műveinek teljes kiadását készíti elő. A tízkötetes mű első három kö­tete Heine összes verseit, a ne­gyedik kötet a költő útijegyze­teit. a következő négy kötet pedig prózai műveit fogja tar­talmazni. A kilencedik kötet Heine memoárjait, a költő kor­társai által feljegyzett beszél­getéseit és biblográfiai jegyze­teket, a tizedik kötet Heine le­veleit közli. Az első kötet 1956. februárjában. Heine halálának 100-ik évfordulóján jelenik meg; Tanítók üdülése Több mint 400 Kalinyin-te- rületi pedagógus tölti szabad­ságát a nyáron a Krímben, a Kaukázusban és más üdülőhe­lyeken. A tanítók első csoport­ja már meg is kapta beutalását Szocsiba, Kiszlovodszkba. Pja- tyigorszkba, Jesszentukiba és Zseleznovodszkba. Több mint 100 tanító a Kalinyin-terület festői tájain épült üdülőkben tölti majd szabadságát! i————ai^^m*** LÁZADÓ SZAVAK Mike Johnson (te­gyük fel éppen így hívják) az FBI was­hingtoni központjá­nak ügynöke egy vörös agitátor nyo­mára bukkant. Mi­ke Jchnsonra rá- mosolygott a szeren­cse, s máris szőtte a légvárakat: hatal­mas jutalomdíjat ka­pok, vásárolok egy farmot, feleségül ve­szek egy szemrevaló zöldszemű nőt és vég­re élvezem az életet. Mike Johnson fel­pattant motorbicik­lijére és a csillogó gépkocsi után robo­gott, amelyben áldo­zata ült. Mert abban, hogy az autó utasa kommunista, egy pil­lanatig sem kételke­dett, hiszen kihall­gatta beszélgetését. Az előkelő kocsi megállt. Középkorú férfi szállt ki belőle és határozott léptek­kel megindult a ház felé. — Állj! — kiál­totta Mi ke Johnson, és áldozatára szegez­te revolverét — fel a kezekkel! Letartóz­tatom! Ne tagadjon, mindent tudunk. Kö­vessen! Mike Johnson ek­kor jobban megnézte a letartóztatottat. Charles Wilson, az Amerikai Egyesült Államok hadügymi­nisztere állott előtte. — Mit jelentsen ez? Megbolondult? — ki­áltotta a miniszter. — Tudja kivel beszél?! Kire emelt kezet, fa­jankó! Mike Johnson pe­dig (tegyük fel, hogy éppen ez a neve mert másként is hív­hatnák, csak állt, pislogott, azt sem tudta fiú-e, vagy lány és megátkozta a brosúrát* amely erre a döntő lépésre késztette őt. Most minden bizonnyal örökre lemondhat ra­gyogó álmairól. Mindez az író fan­táziája, de az író úgy véli, hogy ilyesmi ma könnyen előfordul­hat. Arról van szó, hogy az Egyesült Ál­lamok katonai szer­vei a közelmúltban „Hogyan ismerjük fel a kommunistát” cí­men kiadtak egy bro­súrát, amelyet az El­ső Hadsereg rende­zett sajtó alá. A brosúra szerint az emberek néhány kifejezéséből olykor kiderül hogy az ille­tő kommunista-e, vagy sem. A brosúra megállapítja, hogy a kommunisták szótá­rában bőven akad­nak eféle szavak, mint „reakciós”, „materialista”, „gyar­matosítás”, „mc- carthizmus”, „ál­lampolgári Jogok megsértése”, „béke” stb. Az Első Hadse­reg parancsnoksága ezzel járul hozzá a haladó elemek elleni hajsza fokozásához. Az amerikai reakció nem kíméli erejét, hogy az Egyesült Ál­lamokban lehetetlen­né tegye a békéért és a polgári jogokért folyó harcot. Az El­ső Hadsereg pribék­jeinek azonban ez ke­vés. Nemcsak arra szomjaznak; hogy be­tiltsák a terveikre nézve végzetes dol­gokat, hanem arra is, hogy kiirtsák az őket megrémítő sza­vakat. A brosúra íróit az az eszme ve­zeti, hogy az ame­rikaiak felejtsenek el még csak gondolni is a békére és a polgári jogokra, hogy néma rabszolgákhoz hason­lóan vakon teljesít­sék az első, a máso­dik és a többi ame­rikai hadsereg tábor­nokainak utasításait. A szerzők azonban „a kommunista ve­szély” kiirtása köz­ben teljesen felsül­nek és az általános nevetség tárgyává váltak. Ez a, bocsánat a szóért, „tankönyv” még csak azt sem ta­nácsolja, hogy olva­sói különösebben mérlegeljék 2 gyanú­sított szavainak ér­telmét — Ha meg­halljátok, hogy vaja­kinek tiltott szó röp­pen ki a száján, ne töprengjetek, fogjá­tok el, kötözzétek meg, telefonáljatok az FBI-nek! — tanítja a brosúra. Mennyire remeg­het a szerző a kom­munizmustól, ha ilyen meggondolat­lan művet adott ki. Hiszen a „béke” és „gyarmatosítás” sza­vakat (persze elfer­dített értelemben) Mr. Dulles és Mc­Carthy és .... (meg­bocsátanak, ha nem soroljuk fel mind­nyájukat) is szívesen használják Pedig ők, mint ismeretes, egyáltalán nem kom­munisták, Guenther tábornok ugyancsak beszél a békéről, de közben atomháborút készít elő. S e téren nem ő az egyedüli. A brosúra szerzői nem sokkal dicse­kedhetnek. (Mindösz- sze annyi az érde­mük, hogy műveik segítségével sikerült bebizonyítani: a „Ho­gyan ismerjük fel a kommunistát” című írás szerzői. • nem egészen épeszűek.) Nyári táplálkozás írta: Dr. Buga László érdemes orvos „Váljék egészségére“ hallat­szik a jókívánság, amikor .va­laki abbahagyja az evést, be- kattintja a bicskáját és jót húz az eléje helyezett csöcsös korsóból. Ha jól evett, hát váljék is egészségére. — No, de válik-e valóban? — kérdezhetjük. , Nem mindig! — De ha azt eszi, amire szervezetének szük­sége van; s ha ügyel arra, hogy az élelmiszerek tisztán, frissen, kellő módon előkészít­ve kerüljenek fogyasztásra, akkor biztosan. A betakarítás nehéz, súlyos feladat. Ilyenkor nehéz testi munkát végez a paraszt és en­nek megfelelően kell megvá­lasztani táplálékát is. Talán akkor kerülünk leg­közelebb az igazsághoz, ha a hibákon kezdjük, mert sokfelé még ma is hibás a földműve­sek étrendje. így mondjuk: hi­bás és nem úgy, hogy sze­gény, mert a szalonnát, füs­tölthúst, a főtt tésztát, krump­lit és kenyeret, amiből legtöb­bet eszik, szegényeknek nem lehet mondani. Az a hiba, hogy kevés tejet, tejes ételt, tojást, főzeléket és főleg ke­vés salálát, nyersterményt, illetve gyümölcsöt fogyaszt. Pedig ezekre is szüksége van a szervezetnek, mert ebben van a vitamin. A falusi ember, főleg a fér­fi, nem szereti a főzeléket és lenézően néz a gyümölcs felé, mert gyereknek való nya­lánkságnak tartja. Ezt a vé­leményt szeretnénk megvál­toztatni, amikor azt bizonyít­juk, hogy a jól elkészített zöldbab, zöldborsó, káposzta, tök. új burgonya, karalábé, kelkáposztafőzelék, a nyer­sen fogyasztott újhagymá, zöldpaprika, az ecetes papri- kasalála* uborka-saláta és fe­jes-saláta. valóban egészségé­re válik, mert a fontos táp­anyagok bevitelén kívül, jó étvágyat, megfelelő emésztést és kellemes közérzetet bizto­sit. Meg kell értetnünk a gazdaasszonyokkal, a csopor­tos élelmezések vezetőivel, hogy tegyék színessé, válto­zatossá a mezőgazdasági dol­gozók ételrendjét. Adjanak hát több tejet, tejterméket, tojást, friss zöldfőzeléket és adjanak sok nyerset, sok gyü­mölcsöt; Meg kell értetni azt is, hogy nemcsak az a fontos, hogy mit, hanem azt is, ho­gyan eszi az ember. Tisztán, gondosan készítsék az ételt. Ügyeljenek arra, hogy az étel tiszta edénybe, tisztán, frissen, melegen kerüljön a határba és szállítás közben se szennyeződjék. Meg kell értetni, hogy mindig tegyenek a szállító edényre kendőt, nehogy a földről, a piszkos tarisznyáról egyenek a munkások..., hogy gondoskodjanak evőeszköz­ről, tányérról, nehogy közös edényből egyék mindenki. s;; hogy a kenyeret, sza­lonnát, füstölthúst, zöldpap­rikát, kendőbe, szalvétába és ne újságpapírba takarják, mert az piszkos, festékes, fer­tőzött lehet. A kanál, a villa is kendőbe való. A só számá­ra pedig legyen jól záródó, határba való fa sótartó. ..; és ha még arról is gon­doskodik a gazdaasszony, hogy vigyen egy kis vizet, amivel étkezés előtt meg­moshatja mindenki a kezét, akkor igazán asszony lesz a talpán. A betakarítási munka nagy, komoly feladat. Csak akkor tudjuk maradéktalanul tel­jesíteni, ha jól, megfelelően, rendesen és tisztán táplálko­zunk. A csöcsös-korsóból tehát ne igyék senki, mert az nem egészséges, hanem az ízletes, jó ebéd úján, ha a bicskáját bekattintótta, vegye elő a sa­ját poharát és azt öntse teli vízzel. így válik igazán egészségére. Milyen lesz a divat? A ruházati kereskedelem nagy gondot fordít arra, hogy olyan modellekben, fazonok­ban gyártasson a dolgozó nők részére, amelyek a divatnak, az ízléses és praktikus öl­tözködésnek a legjobban megfelelnek. Ugyanakkor nem feledkezik meg a vásárlók ér­dekeinek megfelelő divat irá­nyításában fennálló feladatá­ról sem, A Ruhaipari Terve­ző Vállalat rendszeresen ta­nulmányozza a baráti orszá­gokban és a nyugateurópai divatközpontokban kialakult divatot. Az 1955/56. évben a női divat fő jellemzője mind a ruhákat, mind a kabátokat illetően . az egyenes vonal. Is­mét divatba került a rakott szoknya. Változatlanul ked­velt díszítési forma marad a tűzés. Ünnepi alkalmaikra sö­tét színű zsorzset ruhák diva­tosak, bőség puha ráncokba befogva, többnyire gallér nél­küliek, hogy gyöngysort le­hessen hozzájuk viselni. A kétrészes ruha kedvelői is választhatnak a hosszított felsőrészt! külön szoknyás ru­hákból, a gallér és ujja nél­küli szövetruhákból, melyek­hez külön blúzt és pulóvert hordhatnak. A velúr kabátok a divatnak megfelelően fő­leg sötétkék, bordó, fekete és sötétzöld színben kéazifjbek. Divatossá vált az ejtett vállú kabát, a gallér csukása eltér a megszokottól, magasan gombolható. Kedvelt for­ma a sportos kivitelű lóden- kabát mellett az ún. féljapán vállú, föleg sötét színekben készülő női lódenfcabát. A tweed kabátok külsőleg végig gombolásaik, egy- vagy kétso­rosán. A sportkabátok fel­gombolható dragonnal, vagy háromrészes övvei hordhatók. Ősszel még mindig kedvelt marad a kulikosztüm és a kord bársony rövidkabát. A kisfiú öltönyök új szabásvo­nallal készülnek, az eddiginél puhábban kidolgozottén, biz­tosítják a gyermekek jó moz­gási lehetőségét. Valahol már találkoztunk A Valahol már találkoztunk című magyarul beszélő, színes szovjet film’ ígjátékot július 15-től 18-ig játssza az endreíalvi filmszínház Nemes verseny c Magulya-családban Szokásom ellenére ezúttal kissé késve írók, de mosta­nában nagyon sok volt a mun­kám a takarmány betakarítá­sával és behordásával. Min­den munkát ketten kell vé­geznünk feleségemmel, mivel egyik fiam katona, a másik meg traktor- és kombájnve­zető. így aztán azt sem tu­dom, melyik lábammal ugor­jak 57 éves létemre. De nem bánom, megvan a kedvem mind a növénytermeléshez, mind az állattenyésztéshez, mert a terményből is, meg az állatokból is szép jövedel­mem van. Nem erről akarok azonban most írni, hanem arról az örömről, amely a traktoros­nap alkalmával ért. Képzel­jék, jön haza a traktoros fi­am az ünnepélyről a meny­asszonyával, s ahogy belép, mutatja az oklevelet, a mel­lén meg ott ragyog a kitüte- tés. Gondolhatják, hogy bol­dogságomban összecsókoltam a gyei'eket! Sok örömet szer­zett már nekünk a mi András fiunk. 1951. eleje óta dolgo­zik a szécsényi gépállomáson. Közben többször kapott el­ismerő oklevelet, most pedig megszerezte a kiváló dolgozó címet. így hát összesen 8 ok­levélét és egy érdemjelet gyűj­tött eddig. (Nem rossz ered­mény ez négy év alatt, igaz-e?) Azt már fel sem tu­dom sorolni, hányszor kapott pénzjutalmat, versemydíjiat, ajándékot. Büszkék vagyunk rá, hogy ilyen szorgalmas, jó fiút neveltünk; Hanem azért nem szeret­ném, ha a gyerek azt hinné, hogy különb legény, mint az apja! Ezért hát kihívtam ver­senyre. Ő a traktoron és i kombájnon mutatja meg, mi' tud, én meg a beadásban’. Felajánlom, hogy túlteljesí­tem egész évi termény-, to­jás-, tej-, sertés-, stb. beadá­somat. Azt hiszem, a verseny során be tudom bizonyítani, mennyire hálás vagyok pár­tunknak és kormányunknak azért, hogy így megbecsülik az én András fiamat. Magulya István Bede-puszta * Szerkesztőségünk igaz szív. vei kíván sok sikert mindkét Magulyának ehhez a nemes, nagyszerű „családi verseny­hez”. Megmondjuk őszintén, hogy mi az idősebb Magulyát szeretnénk győztesnek látni. Bocsásson meg ezért az elfo­gultságért a fiatal Maguiya Átírás, de hát megértheti, hogy mindenki elsősorban a saját családtagja sikereit kí­vánja, az ő édesapja pedig a mi családunkhoz, a „Szabad Nógrád” levelezőinek népes családjához tartozik, s annak egyik legmegbecsültebb, leg. kedvesebb tagja. Ha a be­adásban is úgy állja meg a helyét, mint a levelezésben, akkor biztosan ő nyerj meg a versenyt. Ha már megfizettük, használhassuk is! Nagy örömmel fogadtuk köz­ségünkben a villany bevezeté­sét. Örömünk azonban nem zavartalan! Az a helyzet ugyanis, hogy kevés az áram­mérő óra. Márciusban kap­tunk 30 darabot, de ez nem volt elég. Akiknek nem jutott, azok most átlagban fizetik a villanyfogyasztást. Pedig most nyáron sokkal kevesebbet égetjük ám a villanyt, mint télen! Emellett csak két lám­pát engednek használni egv- egy lakásban. Sokan voltak,, akik több lámpa felszerelését fizették meg. Jogosan kérdezik ezek a dolgozók, hogy miért nem mondták meg idegben nekik, hogy ne szereltessenek be csak két lámpát? Így csak felesleges anyagi áv!ozatot hoztak, hiszen hiába s: ültek fel a lakás többi helyie dében is lámpát és kapcsolótj na azt nem használhatják. Kérjük az illetékes szerve­ket. gondoskodjanak ^elegendő árammérőről és biztosítsák valamennyi felszerelt lámpa használatát, hogy mi pilinyiek is valamennyien zavartalanul élvezhessük a villanyvilágítás áldásait! Léhoczhy Lajos Vidám délután a kiskérpusztai termelőszö' A Nógrád megyei Termény­forgalmi Vállalat dolgozói rendszeresen felkeresik a kis­kérpusztai termelőszövetkezet dolgozóit, hogy politikai és szakmai tudásukat átadják nekik. De nemcsak szakmai­lag patronáljuk a tsz-t, hanem kultúrgárdánk is gyakran ad műsort az ottani dolgozóknak. Július 3-án, vasárnap dél­után, autóbusszal mentünk ki a pusztára. Már vártak ben­nünket az elvtársak, igen so­kan gyűltek össze a tsz irodá­ja előtt. A műsor elején mind­járt láttuk, hogy ide érdemes volt kijönni! Először a kultúr- ház gyermek szakkörének tag­jai táncoltak. A nézők megha- tottan gyönyörködtek a tarka­ruhás gyermekek mozdulatai­ban. Ezután a felnőttek követ­keztek: tánccsoportunk szép kazári népvisele, karikázó táncot •, majd egy cseh' rakoztattuk a 1 Aztán volt mér ú-’­is, komc ’ - és mo előadás is. Nevetett, /kacagott végül már mindenki, . Nem tudná elbírálni, ki volt boldogab , -e, aki min­den fáradság- elfelejtve szó­rakozott. vág i, akik a jól sikerült mjj > - adtuk. De mindegy, így ji> ez, közösen dolgozni és kózc-en örülni. El is határoztuk, hogy a nyár fo­lyamán még. több más tsz-t is meglátogatunk, hogy mosolyt, derűt fakasszunk a dolgozók arcán, s ezzel segítsük mun­kájukat; « Eszményi József né a Terményforgalmi Vállalat dolgozója. Balassagyarmat, Kultúrotthon asztalok es székek nélkül Nemrégiben arról írtam a Szabad Nógrádnaik, hogy Ga- ráb fiatalsága rendbehozott és kultúrteremnek alakított át egy félig rombadőlt épü­letet. A kultúrterem most már megvan, de sajnos, üre­sen áll. Sem egy szék, sem egy pad, de még egy asztal sincs benne. Legalább egy­két asztal és vagy 15—20 szék kellene ebbe a terem­be, hiszen ez az egyetlen olyan helyiség nálunk, ahol összejöveteleket lehetne tar­tani. A fiatalság egyébként to­vábbra is iparkodik saját erejéből kialakítani a megfe­lelő művelődési és szórakozá­si lehetőségeket. Ezelőtt két évvel a községi tanács vásá­rolt a fiataloknak egy rádiót és egy lemezjátszót, néhány lemezzel. Akkor még nem volt hely a fádió számára, ezért kénytelenek voltak azt az iskolában felszerelni, ahol hamarosan elromlott a rádió. Most felküldték Budapestre megjavítani, s a DISZ vállal­ta, hogy amikor visszaküldik a készüléket, a fiatalok maguk gondoskodnak telepekre sőt lemezeket is vásárolnak. Mindent azonban nem tud­nak saját erejükből elintézni a diszisték! így például egy­előre nincs módjuk arra, hogy sportfelszerelést szerezzenek be, pedig szeretnének spor­tolni, de nincs egyebük, csak egy rossz futball-labdájuk. A járási DISZ-bizottság meg­ígérte, hogy küld egy hasz­nált röplabda-felszerelést (le­mezeket is ígértek a lemez­játszóhoz), de ez mindeddig nem történt meg. Fiataljaink úgy érzik, hogy a kultúrhelyiség rendbehozá­sával megérdemelnék, hogy több segítséget kapjanak. Kérik a járási DlSZ-bizott- ságot és a járási tanácsot, hogy szerezzenek asztalt és székeket a kultúrterembe, mert másképpen azt nem le­het használni. A járási DISZ- bizottságot pedig külön is kérjük, ne feledkezzék meg az ígért röplabda-felszerelés elküldéséről! Szklenár László Garáb

Next

/
Thumbnails
Contents