Szabad Nógrád. 1955. július (11. évfolyam. 51-59. szám)

1955-07-13 / 54. szám

1955. július 13. SZABAD NOGRAD 5 m Hírek Adorján Marika bánata A felszabadulás után olyan- féle rémhírek terjedtek el és ejtették kétségbe az anyákat, hogy majd elveszik tőlük a gyerekeket, nem is nevelhetik, kiveszi kezükből -az állam. Va­lóban kiveszi kezükből az ál­lam — értsd napközi otthon — lunkaidejük tartamára, de csak azért, hogy így könnyít­sen az anyák terhén, Külön­ben sem utolsó valami a nap­közi, tisztaság, hozzáértő gon­dos nevelés az osztályrésze napközben itt a gyereknek. És jó, tápláló eledel, amit bizonyít az is, hogy a gyerekek 99 szá­zaléka meghízik, sokat fejlődik ennek hatására. Hogy ez meny­nyire így van, álljon előttünk a kicsi sóshartyáni Adorján Marika példája. Sírva kérte édesanyját, hadd menjen el ő is az óvodába. Anyja nem bírt vele, hát elment a tanácsel­nökhöz. Cseman elvtárs azon­ban sajnálattal közölte, pilla­natnyilag nincsen hely, de mi­helyt ürül. ő következik. A kislány szomorúan távozott, majdnem sírva. Reméljük, azóta már szivár­vány ül azon a kis könnyes arcon és vidáman, gondtalanul játszadozik a többi gyerekkel, miközben édesanyja készíti mindannyiunk több és jobb kenyerét. Béke-nagygyűlés lesz Salgó­tarjánban a Helsinkiben járt békeküldött beszámolójával. A küldött ismerteti a felhívást és a soronlévő feladatokat. A nagygyűlést 23-a után a posta előtti téren tartják; ★ 95,6 százalékos tervteljesítést ért el a Nógrádi Szénbányá­szati Tröszt július első dekád- jában, ★ Műsoros békegyűlés lesz az Üveggyárban 15-én délután fél háromkor. Az Üveggyár törté­nete című előadás ismerteti a dolgozókkal a gyár fejlődését és a munkások életének, a munkaeszközöknek és üzemek­nek a fejlődését is, ★ 49 S ' fél millió forintot for­dítanak szeptember elsejéig az orszí g iskoláinak bővíté­sére. j 'itására. ★ 552 % őszi árpát arattak le megyénk termelőszövetkezetei július 5-ig. ★ Textübút nyílik Romhány- ban rövidesen, Sóshartyánban a múlt héten vegyesbolt. Szék- völgy-pu&ztán pedig fiókbolt nyílt, * 5S aktív kommunistával erőse " DISZ-szervezetek amit az eh lapban. fejeztek. *• ‘érvezet alakult .ngresszus után A n«ffn cialista szekto­ri IIJUll a salgótarjáni A Salgótarjánja DISZ’ !.v;i m„yár d iltou“K­Az anyák világkongresszusa alkalmából a Gf gótarjáni 33­as Autóvár mi: MNDSZ­szervezete ki ; > Jést tartott, amelyen felolva Agk az anyák esküjét. , '/■ Felajánlások születtek a kis- terenyei osztályozó kisgyűlé- sén. Pádár Julia brigádja ne­vében vállalta, hogy ebben a hónapban ők fogják a legtöbb Palát kiszedni és a szén pala­tartalmát a legminimálisabbra csökkenteni, * Hatszor kapálta meg 20 kh cukorrépáját, a Pásztói Állami Gazdaság. ★ Csatlakoztak az anyák kon­ferenciájának felhívásához az acélárugyári MNDSZ tagjai is és elhatározták, hogy az MNDSZ pénzén két jótanuló gyereket nyaraltatnak Gyön­gyösön. A mizserfai üzemegység bá­nyászai 102,2 százalékra tel­jesítették tervüket július első dekád jában. ★ 50 új tag szervezését vállal­ta az anyák kongresszusa tisz­teletére az Üveggyár MNDSZ- szervezete. Eddig már 30 új tag lépett be a szervezetbe, ★ Több mint 580 fiatal kérte felvételét a DISZ-be a salgó­tarjáni járásban, a II. DISZ- kongresszus óta. ★ MNDSZ-szervezet alakult az anyák kongresszusának megnyitása napján Nádújfalu­ban. ★ Járási mezőgazdasági kiállí­tásokat rendeznek augusztus 13-án és 14-én Pásztón, Balas­sagyarmaton, augusztus 20-án és 21-én pedig Salgótarjánban és Rétságon. ^ 24 arató- és cséplő-brigád alakult eddig a szécsényi és pásztói járásban. ♦«St,'*-' v A nagy ékszerész A Csokonai Színház bemutatója Debreceni vendégeink 5-én este tartották második salgótar­jáni bemutatójukat. Ezúttal „A nagy ékszerész“ című sza­tírával ismerkedhetett meg a közönség. Karinthy Frigyes és Majorosi István írták a dara­bot, csaknem húsz esztendővel ezelőtt. Magyarországon a ha­tóságok annakidején nem en­gedélyezték az előadást, ezért 1937-ben Kolozsvárott tűzték műsorra a szatírát. De ott is csak néhányszor került színre, mert a román hatóságok is követték a magyarországi pél­dát: betiltották a további elő­adásokat, noha a szatíra igen nagy 6ikert aratott a közön­ség körében. Vajon miért is száműzték a felszabadulás előtt a színpa­dokról Karinhy Frigyes és Majorosi István szikrázóén szellemes művét? Nos, erre maga a darab adja meg a fe­leletet. „A nagy ékszerész” ugyanis gyilkos gúnnyal leple­zi le a kapitalista erkölcsö­ket. Bírálatuk — sőt ítéletük .— kifejezésére kitűnő ötletet választottak az írók: szembe­állítanak egymással egy be­törőt és egy gyárost s aztán úgy bonyolítják a cselek­ményt hogy a nézőnek alkal­ma legyen eldönteni, melyik becstelenebb % ikettő közül? A betörő mesterségének gya­korlása közben kerül össze a gyárossal, aki ..munka köz­ben" tettenéri. Nem adja át a rendőrségnek, mert rájön, hogy a betörő nagyösszegű készpénzt tartogat a bankban. A gyáros vállalata csőd szélén áll, így hát nagy terv fogam- zik meg benne. Rábeszéli — helyesebben rákényszeríti — a póru.ljárt kasszafúrót, hogy tő­kéiével lépjen be feles társ­nak az üzembe. A betörő kötélnek áll, s ha­marosan már a vállalat igaz­gatóisként látjuk viszont. Új mesterségét éppen olyan gon­dosan. pontosan, szorgalma­san gyakorolja, mint korábban a kasszafúrást. A „tisztessé­ges“ polgári életben azonban hamarosan csalódik. Rájön, hogy a tőkés vállalkozás nem egyéb, mint hazugságok, rab­lások sorozata. Megtanulja, nogy itt az adót hamisan vall­ják be, hogy az üzem betörők számára gyárt szerszámokat, hogy a gyár vezetősége hiva­tásos betörővel lopatja el a másik vállalat gyártási titkait és így tovább. Nem csoda, hogy a „mi“ betörőnk végülis kénytelen kijelenteni: „soha­sem hittem volna, hogy ennyit kell lopni, rabolni, csalni ah­hoz, hogy úgynevezett tisztes­séges emberek- legyünké Gépekkel a gabona szemveszteségnélkiiti betakarításáért A Minisztertanács határo­zata értelmében ez évben a gépek széleskörű alkalmazásá­val, munkájuk minőségének megjavításával el kell érni, hogy a termelőszövetkezetek­ben a legnagyobb fokú gépe­sítettséggel végezzék el a ga­bona betakarítását. A betaka­rítási szemveszteségek csök­kentése és a kézi munkaerő felszabadítása érdekében a be­takarításnál kombájnokat és az araiógépeket a lehető leg­nagyobb mértékben kell alkal­mazni és biztosítani a teljes kihasználásukat. Kirándulók vagy szakemberek A salgótarjáni Vendég­látóipari Vállalat cukrász­dáiban gyakran előfordul, hogy jóízű, inyhűsítő fagy­lalt helyett mentegetőző vállvonogatást kapnak a vendégek: „Sajnáljuk, nincs fagylalt, rossz a gép" Ezért a vállalat — bár eb­ben az idényben már egy­szer 2500 és egyszer 1300 forintot áldozott gépjaví­tásért — kénytelen volt most megint segítségül hív­ni a budapesti Hűtőgépja­vító Vállalatot a rendetlen­kedő fagylaltgépek megre- gulázására. KÉT KULTÚRHÁZ ÉPÍTÉSE... Komoly elhatározás született Sóshar­tyánban. Nem maradhat már így tovább ez az állapot, nincs egyáltalán kultúráiét. Kultú­rára, műveltségre, szórakozásra vágyik ez a falu is, mint a többi szerte az országban, ösz- szeült a falu népe és elhatározta; lesz kultúr- ház Sóshartyánban. A megyei tanács kezdetben nem tudott ki­utalni pénzt, hát fogta magát Csemán Sándor tanácselnök és felment a minisztériumba. Nem is egyszer, többször. Vagy négyszer. 60 000 forint Ígéretet kapott anyagra és szak­munkák kifizetésére. Ami a többi munkát il­leti, ott állt a falu lelkesedéstől fűtve, mun­kára készen. Koratavasztól megkezdték a munkát, lerakták az alapot. Majd májusban, júniusban emelkedni kezdtek a falak. Egy emberként résztvett a munkában a falu apra- ja-nagyja. Előálltak a fogatosok, hordták a földet, szállították a téglát és egyéb anyagot. A falu nyolc kőművese lelkiismeretes mun­kát végzett, segédmunkásként pedig ott voltak a fiatalok, a díszesek és az idősebbek. Gálcsi István a munkára lelkesítette a többieket: raj­tunk áll — mondta —, hogy minél előbb vé­gezzünk. — Alig van néhány ember, aki ne tartaná kötelességének, magától értetődőnek, hogy részt vegyen. ebben a kultúrát építő munká­ban. Es mégis áll a murikat Az eső miatt? Nem! Híre sem volt még az esőnek, amikor abba kellett hagyni a munkát, egészen egy­szerűen azért, mert nincsen anyag. Talán nem s szándékosan, de gátolják a munkát. Kérték íz AVESZT, hogy a villanyvezetéket máshová kell vezetni, de minden hiába. A másik fő —, nem segítő a járási tanács. Többszöri ismételt kérésre, értesítésre, felszólításra sem utalja ki a pénzt és az anyagot. Pedig az ácsok szapo­rán készítik a tetőszerkezetet, de fizetni kelle­ne érte és nincs miből. Aztán mivel nem vál­lalkozó tervezte az építkezést, egy kis hiba csúszott a számításba. Kb. 12—15 mázsával kevesebb anyagot terveztek, mint amennyi szükséges. Nincs cement... és késik, egyre késik az anyag szállítása. Pedig olyan nagyon szépen kezdődött ez az egész vállalkozás. Már most is ezernyi elkép­zelés népesíti be a kultúrházat. — Itt lesz a mozihelyiség, itt az öltöző, itt meg a színpad, 2Z a nagy a kultúrterem lesz — magyarázzák, tervezik, holott még tető sincs a fejük felett. A vágyak és tervek szerint augusztus 20-ra szeretnék megnyitni, felavatni a kultúrházat. Ezt a falu nagyon szeretné. Csak az a kérdés, az ő ügyük, miért nem szívügye a járási ta­nácsnak és az ÁVESZ-nek is? Nemtiben is kulturház épül. Épül már az elmúlt év októberétől. Az átadás határideje: augusztus 31 — de még tető nincs rajta. Miért épül vontatottan? A kivitelező: a Me­gyei Tatarozó Vállalat. A vállalat az elmúlt esztendő őszén csak azzal a feltétellel kezdte meg az építést — mert munkaerőhiánnyal küzdött és küzd ma is —, ha a község lakói szervezett társadalmi munkával, rendszeresen segítik a kultúrház mielőbbi felépítését. A nemtiek akkori lelkesedése határtalan volt. ígértek mindent. Vállalták, hogy naponta 10 kisegítő munkással és 8 fogattal segédkeznek az építésnél. És a munka kezdetben ment is mint a karikacsapás. Dolgozott a falu apraja- nagyja. Egyre nőtt, magasodott az épület. De ahogy az nőtt, úgy lohadt a nemtiek munkakedve. Híre-hamva sincs már — és rendszeresen nem is volt soha, csak kampány­szerűen és szervezetlenül — az Ígért társadal­mi munkának, a napi 10 segédmunkásnak, meg a fogatoknak. Pedig akadna munka most is bőven. A kultúrház a nemtieknek épül. Az ő ér­dekük, hogy mielőbb kész legyen. Nem árta­na, ha tanulnának egy kis lelkesedést, szor­galmat a sóshartyániaktól, akik bizony nem sajnálják a fáradságot, hogy rég óhajtott kul- túrházunk átadása ne sokáig várasson ma­gára. Ami pedig a Tatarozó Vállalatot illeti, ők bizony igen „sajátos“ módon dolgoznak az épü­letben. Már ötödik építésvezető irányítja a munkát. Mire az egyik világosan látná a fel­adatokat, máris elküldik és jön helyébe a má­sik. De ez nem volna nagy baj, ha egy-egy építésvezető megérkezésekor nem látna hozzá a falak megbontásához, mondván, hogy neki más elgondolásai vannak, meg hogy előde hi­báját javítja ki ezzel. Hát haladhat így a munka? Rövidesen elfogy az a 386 000 forint, ame­lyet ez évben szántak az építésre. Ezzel — meg a tavalyi 180 000 forinttal — 556 000 fo­rintra emelkedik az az összeg, amelyet a nemti kultúrház építésére fordítottak. És még teteje nincs! Tehát újabb beruházás kell! A megyei tanács tervosztálya szerint, még ez év­ben 150 000 forintot adnak a nemtieknek — de még így sem lesz kész, ha a falu népe to­vábbra sem mutat hajlandóságot a társadalmi munkára, ha a helyi tanács és a tömegszer­vezetek vezetői nem törekszenek arra, hogy szervezzék, mozgósítsák, munkára ösztönözzék Nemti lakóit, ha a Tatatarozó Vállalat to­vábbra is olyan immel-ámmal, nemtörődöm módra, hanyagul dolgozik, mint eddig. • Péntéken érkeztek meg a kiküldöttek Salgótarjánba, Rögtön éhgyomorra neki­láttak a 3-as cukrászda fagylaltgépének, majd ebéd után elutaztak a kistere- nyei cukrászdába. Másfél­órai munka után máris szakmai büszkeségtől da­gadozó kebellel jelentették: „íme, jó a gép!“ Távozás előtt még szemrebbenés nél­kül, hűtőipari dolgozókhoz illő hidegvérrel közölték, hogy látogatásuk kb. 5400 (írd és mondd ötezernégy­száz) forintba kerül. Ezzel aztán magára hagyták a borzongó (de nem a 'keve­rőgép hús szellőjétől bor­zongó!) üzletvezetőt és vo­natra ültek, hogy szívük­ben egy kellemes kirándu­lás emlékével hazatérjenek Budapestre. Hatvan körül járhattak, amikor a kisterenyei evik- rászdában váratlanul fel­hördült és megállt a gép, Az üzletben először azt hit­ték, hogy tévedésről van szó. De hamarosan kiderülti hogy nincs itt tévedés, hi­szen másnap, sőt harmad­nap sem indult meg az ör- döngős masina, sőt vasár­nap délután a másik fris­sen „javított“ gép is fel­mondta a szolgálatot a salgótarjáni 3-as cukrász­dában. Érthető, hogy ez a külö­nös fordulat nagy vihart kavart fel a Vendéglátó­ipari Vállalatnál, ahol most már végkép nem tudják el­képzelni, hogy kik is vol­tak tulajdonképpen a fővá­rosi vendégek? Csintalan­kodó túristák? Tréfáskedvű kontárok? Egész sereg fel­tevés kavarog a vitában. Csak éppen azt az egyet nem állítja seniki, hogy a költséges kirándulás hősei — hűtő ipari szakemberek voltak. Dehát a történtek után ugyan ki merné ezt feltételezni? Talán még maga a Hűtőgépjavító Vál­lalat sem... —ós—* ezután jön! Társa, a gyáros el­spekulálja a betörő befektetett tőkéjét, sőt a menyasszonyát is elcsábítja és megszökteti. A betörő most már teljesen kiáb­rándul a polgári tisztességből. Úgy érzi jobb lesz a nyugal­mas börtönben. Jelentkezik te­hát a rendőrségen, hogy ő az a bizonyos „nagy ékszerész“, akire 18 éven át hiába vadász­tak a detektívek. Ám ez a terv sem sikerül. Hogyan is sike­rülhetne, hiszen a botrány tönkretenné a gyáros hírnevét és kellemetlen bonyodalmakat okozna az uralkodóosztály­nak. A rendőrség maga is se­gít a gyárosnak a kínos ügy elsimításában: egyszerűen rögeszmének nyilvánítja a be­törő állításait, s nem hajlan­dó őt letartóztatni. A tisztes­séges társadalom végül a „nagy ékszerész“ szakmai hírét is megsemmisíti. Nem marad más hátra, a betörőnek visz- sza kell térnie a vállalat élére, sőt a eyáros lányát is felesé­gül kell vennie. Tragikus két­ségbeeséssel kiáltja az utolsó felvonás végén: „Én ezennel megadom magam... a házas­ságnak is, a tisztességes pol­gári társadalomnak is". ilyen alakulása nyilvánvalóvá teszi az írók ítéletét. A betörő sorsa fénye­sen bizonyítja, hogy a kapi­talista világban nincs erkölcsi különbség a társadalom alján álló kasszafúró és az uiralko- dóosztály tagjai között. De még ennél is többet bizonyít a darab: azt hogy a betörő vi­szonylag ártalmaitlam, kezdet­leges módszerekkel dolgozó kis ragadozó az igazi dúvadhoz, a minden emberi érzést és a legelemibb tisztességet is fel­rúgó kapitalistához képest, íme, láthatjuk, miért nem en­gedték előadni ezt a szatírát a magyar és román uralkodó­osztályok! A komoly és igaz mondani­valót pompás ötletekkel, for­dulatokkal, szellemes helyze­tekkel, vérbő humorral fejezi ki a darab, amelynek nagy erénye, hogy több kitűnően megformált, jellemző figurát állít elénk. Különösen jól si­került a cinikus, veszedelme­sen ravasz gyáros, a szolga­lelkű cégvezető és a gazdag házastársra, vagy legalább pénzes szeretőre vadászó úri­lány alakja. A betörő meg­formálása viszont nem egészen problémamentes. Mintha csak nem is betörőt, hanem jám­bor, jószándékú, lelkiismere­tes, jelentéktelen dolgokban is aggályoskodó kispolgárt akar­nának ábrázolni az írók! A színpadon Téri Árpád ala­kításában még jobban előtű­nik a betörő alakjának egyol­dalúsága. Téri igen jól ját­szik, de szerintünk nem he­lyes felfogásban. Játéka egy pillanatra sem érezteti, hogy bár a betörő ravaszság és ra­gadozás tekintetében iskolába járhat a gyároshoz, de azért ő sem kifogástalan, feddhetet­len jó fiú. A II. felvonásban például Téri betörője lelkiis­meretes. szorgalmas hivatal­nok-ember. Múltjának, vagy a régi szakmájával összefüggő „vagányságnak” nyoma sincs benne. Olyan jóindulatú, olyan végtelenül naiv, hogy az em­bernek megesik rajta a szíve. A betörő ilyen megjelenítése azért kifogásolható, mert gyen­gíti a darab mondanivalójának meggyőző erejét. Ha a betörő kevésbé rokonszenves, kevés­bé értetlen és ártalmatlan lenne, felfokozódnék az őt ál­dozatul ejtő kapitalista ve- szélyessége, erkölcstelensége, kíméletlensége is. Selmeczi Mihály játéka tö­kéletesen alkalmazkodik az írói elgondolásokhoz. Gyárosa gyűlöletreméltó még akkor is. amikor látszólag ártatlanul ke- délyeskedik, szellemeskedik, vagy éppen kedveskedik vala­kinek. Hideg számítás, végte­len mohóság, teljes erkölcsi gátlástalanság jellemzi ezt a dologtalan, vén kéjencet. Va­lódi. hamisítatlan élősdi. s ezt Selmeczi kiválóan érezteti, anélkül, hogy túljátszaná a szerepet. (De nemcsak az ő alakítása hanem az egész előadás is igényesen mérték­tartó és ízléses!) A gyáros lá­nyát Simor Erzsi eleveníti meg, finoman, hitelesen. Kár, hogy a II. felvonástól kezdve, amikor a könnyelmű úrilány átvedlik „dolgozó“ nővé, Si­mor Erzsi játéka következete­sen rokonszenvessé teszi a fi­gurát. Itt jobban kellene lát­nunk. hogy a lányt nemcsak a szerelem — sőt elsősorban nem az —, hanem az érdek, a vagyon megmentésére irá­nyuló vágy irányítja. Simor- nál csak itt-ott csillan meg ez a felfogás — igaz, hogy a szö­vege nem sok lehetőséget ad erre — s ezért a kelleténél jobban megnyeri szívünket a gyáros lánya számára, A betörő menyasszonya —* Hotti Éva játssza — olyan, amilyennek lennie kell: köny- nyű, pénzéhes hisztérikus macska. Az epizódszereplők közül kiemelkedik Mensáros László kitűnően eltalált rend- őirfelügyelője és Novak Ist­ván undorítóan puha, gerinc­telen, szolgalelkű cégvezetője, (Milyen meggyőzően mutatja meg ez a kiváló színész, hogy a kapitalista környezet mivé alacsony ít ja az embert!) Az öreg betörőt a Kossuth-díjas Solti Bertalan alakítja. Játé­ka rendkívüli élményt jelent. Minden szava, mozdulata, arc- rebbenése nagyszerű. BfifcjcZCSÜl összefoglalást il­lenék adni. Engedjék meg a debreceniek hogy ez alkalom­mal mellőzzem a régi szokást és kerek befejező mondatok helyett csak ennyit mondjak: köszönjük ezt az értékes, él­vezetes, mulattató és tanulsá­gos előadást! Miklós Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents