Szabad Nógrád. 1955. június (11. évfolyam. 42-50. szám)

1955-06-25 / 49. szám

1955. június 25. SZABAD MOGRAD 3 Az állatállomány mennyiségi és minőségi fejlesztésén dolgoznak az erdőtarcsai Szabadság TSZ-ken A termelőszövetkezetek megszilárdításának egyik igen fontos tényezője a fejlett, kö­zös állattenyésztés. A szarvas­marhatenyésztés, a tejterme­léssel, a borjúszaporulattal ál­landó, és biztos jövedelmi for­rás. Nagymennyiségű trágya­termelésével alap a növényter­melés átlagtermésének növelé­sére. Értékesítője a növény- termesztés termékeinek csak­nem kétharmadát kitevő olcsó tömegtakarmánynak. Tudja és értékeli ezt az er­dőtarcsai Szabadság termelő- szövetkezet vezetősége és tag­sága. Nagy gondot fordítanak a szarvasmarhaállomány mi­nőségére, jelenleg 20 darab te­henük van, a fejési átlag 7,9 kg. Ez év folyamán a tehénál­lományt 10 darab sajátnevelé­sű üsző beállításával növelik. Az elmúlt héten ellett le az el­ső sajátnevelésű üszőjük. Az üsző, örökölte anyja 14,6 kg-os napi tejtermelését. Szépen fejlődik a sertéste­nyésztés is. Mangalica kocáik, kornval kannal keresztezve, az idén 110 malaccal növelték az állományt. Ibolya sajátnevelésű fisző, amelyben már 6 hónapos a borjú. Az anyja napi tejtermelése 12.6 kilogramm. Tizenhat családból álló méhészetüket a termelőszövetkezet gyümölcsöse közelében helyezték el, a haszon kettős. A gyü­mölcsfák nagyobb termést adnak és mézet is kapnak. Az idén már osztottak is ki mézet. Volt olyan tag, aki 4—5 kilogram­mot kapott, A Manci nevű mangalica koca 11 malacával és gondozójuk­kal, Fekete Mihállyal, A termelőszövetkezet sajátnevelésfi üszői jó kondícióban készülnek az első ebesre. MMósi kü&eleivm a természet eróivet Dénes Vilmos kommunista bányászról C Z AKAD ÁS VAN a lej- ^ tősben. A csepegősben. Már át se lehet látni. Seffer üzemvezető elvtárs azonnal jöjjön! — Repedezett hang ijedezte a telefonba ezeket a mondatokat az elmúlt hét csü­törtökén Szorospatakon. — Mi az? Szakadás? Nyom­ban indulok! Seffer elvtárs ez alkalomból külön mozdonnyal tette meg az utat. Kissé elszörnyedve, két­ségbeesett szemmel meredt az egész lejtősakna szélességét, magasságát eldugaszoló sza­kadásra. A főte még mindig mozgott. Tekintete hol a víz­dús, sárgás, lősz és agyagos föld tömkelegére, hol pedig a nagy nyomástól pattogó ácso- latokra esett. Innen a külszín­re futott, majd a lejtakna fe­lett levő útra szaladt ki. Előt­te 4—5 méter átméretű, 6 mé­ter mélységű szakadék táton­gott. A szakadás 12—15 méter hosszban töltötte be a lejtak­na folyosóját. — Az istenségit, pont most jött ez is közbe, amikor a havi terven felül 3000 tonna szenet akartunk adni az or­szágnak — tört ki indulatosan. Nem tétovázott. Azonnal in­tézkedett. A szakadásnak csakhamar híre futott. Az üzem pártszer­vezete. szakszervezete és mű­szaki vezetői tüstént hozzálát­tak a munkához. A szakadás mielőbbi elhárításáért, a leg­jobb elővójási és fejtési csa­patokat osztották be a munká­ra. Többnyire kommunistákat. Azokat, akik már több éven keresztül elismerést szereztek munkájukkal. Így esett a vá­lasztás Dénes Vilmos gyenes kommunista elővájási csapatá­ra is. Dénes elvtárs elismerés­ként fogadta a vezetők dönté­sét. A MŰSZAK MEGKEZDÉ­** SE előtt csapatával és más csapatok tagjaival úgyne­vezett taktikai megbeszélést tartott. Minden ember részére kiadta a munkát. — Nagy munka vár ránk. A 18 méter borító földtakaró, amely állandóan ülepedik, a szakadás alatt lévő vastag ge­rendák és deszkák; amelyek az omlás következtében egymás alá szorultak, hátráltatni fog­nak bennünket. De harcoljunk kommunistákhoz méltóan. Igazi bányász-becsülettel azért, (hogy legkésőbb hétfőn éjjelre üzemképessé tegyük a lejtőst. Szavait megértéssel fogad­ták. Ö maga fiával, Zolival és Zsiros Józseffel az előretűzés munkálatait vállalta, mert ez kívánt a kezdetkor legnagyobb szakképzettséget. Csákányt és lapátot fogtak, testük előre­dűlt, izmaik megfeszültek. A lapátok hatalmas falatokat ha­raptak ki a beomló, vegyes, sá­ros földből. Versenyben vájkál- ta a beomló föld pépjét Dé­nes elvtárs csapata. Fújtak a mellek, mint a sebes fcovács­fújtató. Lélegzetük is egyre nehezebb lett. A torkot fojto­gató munka egy pillanatra se állt meg. Az 52 év körüli Dé­nes elvtárs tíz körmével ka­part a főiében helyet az előre- tűzésre alkalmas pallódeszká­nak. Csapatának volt a legne­hezebb, mert a lágy, sáros agyag úgy folyt, mint a sűrű olaj. Egy-egy deszkát többször is át kellett tűzni, mert a 20 000 kilogramm négyzetmé­terenkénti nyomás a deszkákat a folyosó közt lévő puha, sá­ros anyagba nyomta. A föl­szakadt részt is ki kellett töl­teni, de csapata lelkesen küz­dötte le a nehézségeket. in GY FÉL MŰSZAK eltel- te után Dénes elvtárs szemgolyói már égtek az éles figyeléstől, testét is forróság lepte .el, de nem tágított. Fiata­loknak is dicséretére váló für­geséggel dolgozott. Egy cél ve­zette, mielőbb beácsolni és biz­tosítani, mert minden percnyi késés eredménytelenné teheti félműszakos munkájukat. Fia és Zsidai elvtárs együtt küzdöttek vele. Amikor a mű­szak véget ért, kissé fájó ta­gokkal, de jóleső érzéssel vet­ték tudomásul a felügyelettől kapott dicséretet. Dénes elv­társ csapata az első műszakon egy métert haladt előre és be is ácsolt. Ez a munka a rendes munkatempóval, több mint másfél műszakot vett volna igénybe. A FÖLVÁLTÓ CSAPA­n TOK sem adták alább. Huszár Mihály. Kertész Imre, Lapzártakor érkezett: A Salgótarjáni Vasötvözet Gyár dolgozói június 23-án be­fejezték félévi tervüket. A gyár dolgozói és vasöntői eb­| Godó Lajos, Godó László, Gre- gus István párttagok példamu­tatása nyomán, a pártonkívüli dolgozók is le késén -küzdöttek azért, hogy elhárítsák a sza­kadást. De a műszakiak is meg­tettek mindent ennek érdeké­ben. Szombaton a nappalosi mű­szakban Dénes elvtárs csapata, az előző naphoz hasonlóan, ugyancsak lelkesen dolgozott. A csapat tagjaival együtt érin­tetlenül vitte haza kenyerét. Dénes elvtárs még odahaza sem tudott nyugodni, állan­dóan a bányán járt az esze. Tépte, mardosta a gondolat, hisz a szakadás több ezer ton­na szénveszteséget jelent nép­gazdaságunknak. Ezenkívül az üzem félhavi 107,8 százalékos eredménye is két nap alatt több mint 6 százalékkal lett keve­sebb. Ezenkívül a belső mun­kahelyek is megrongálódtak. Ilyen gondolatok és érzések foglalkoztatták. A kommunis­ták azonban így Dénes elv­társ sem hátrált meg a nehéz­ségek elől. Megfeszített iz­mokkal dolgoztak, hogy adott szavukat valóraváltsák és hét­főn éjjelre a lejtőst üzemképes­sé tegyék. Dénes elvtárs csapatának nagy érdeme van abban, hogy hétfőn reggel a szakadást kija­vították és a nappalosi és dél- utánosi műszak dolgozói a le­csúszó kőzetmennyiséget a vá­gatból eltávolították. A négynapos kiesés, több mint 17 százalékkal csökken­tette az üzem félhavi 107,8 százalékos eredményét. A kommunisták helytállásának az eredményeként azonban az éjjelesi műszakban mér meg­kezdődhetett a termelés az alaposan előkészített munka­helyeken; A műszaki vezetőség előre­látása, a munkahelyek kellő előkészítése eredményeként, kedden reggelre 44 százalékra, szerdán reggelre már 94 száza­lékon felül, csütörtök reggel­re pedig már 113,2 százalékra teljesítették napi tervüket. Bízunk benne, hogy a dolgo­zók lelkesedése, a kommunis­ták példamutatása pótolja a szakadás által előidézett több­ezer tonna szénveszteséget, s a hónap végére jóval 100 szá­zalékon felül teljesítik tervü­ket. Szabó Sándor bői az alkalomból megfogad­ták, hogy a félév végéig még 115 tonna fémsziliciumot ad­nak terven felül, mintegy 600 000 forint értékben. A mátranováki bányászok befelezték féléves tervüket A NÖGRÁDISZÉNBÁNYÁ­SZATI TRÖSZT mátranováki üzemegységéhez tartozó fő­táró körlet dolgozói örömmel jelentették, hogy június 21-én befejezték első féléves tervü­ket. A dolgozóik vállalták, hogy hó végéig még 2750 ton­na szenet termelnek terven felül. A tervteljesítésben élen­járnak a kommunisták. Simon Imre kétszeres sztahanovista kiváló csapata, májusban 130, júniusban 124,4 százalékos át­lageredményt ért el. a Salgótarjáni Fölrfiniívessiövetkezet Nógrád megye későbben nyi­tó akácosait évenként sok mé­hész keresi fel, hogy másod­szor gyűjtsön illatos akácmé­zet. Idén Kelebiából és több déli megyéből mintegy 4000 méhcsaládot hoztak vándorol- tatni a folyamatosan nyíló nógrádi akáclegelőkre. A na­pokban megkezdték a perge- tést és eddig 27 000 kitó illatos akácmézet gyűjtött be a ván­dorméhészektől a Salgótarjáni Földművesszövetkezet. A per- getés még 4—5 napig tart és ezalatt az idő alatt újabb 22— 25 ezer kiló méztermésre szá- mítanak. Ötszáz mázsa honfi szamócát szüreteltek Nógrád megyében, a Bör­zsöny lábánál elterülő Hont, Drégelypalánk és Ipolyvece községekben a homokos talajon évek óta nagy sikerrel terme­lik a jól jövedelmező kerti= szamócát. Idén mintegy 50 holdnyi területről szüretelik minden másnap az illatos gyü­mölcsöt. Kedden 60 mázsát szedtek le és vittek a Mezők er felvásárló telepére. A szüret megkezdése óta már 500 má­zsát szállítottak exportra és a főváros piacaira. A szüret még egy hétig tart és további 400 mázsa kertiszamócát szednek le< _________ Hi is/onöír/cr forintot takarítottak meg Salgótarjánban, a Szabadság téren fejtik a kőbányai sört palackokba Salgótarján járás dolgozói részére. Naponta 20—■ 27 hektolitert. A telep dolgozói az elmúlt évek során 11-szeii: nyerték el az élüzem címein ? törzsvállalatot legutóbb a Mu; ka Vörös Zászló Érdemre del tüntették ki. , Az első negyedévben a <ü gőzök több mint 25 ezer fc tot takarítottak meg a munka jobb megszervezésével. A má­sodik negyedévben hasonló eredményeket értek eL saagsggai A Vasötvözetgyár dolgozói befejezték félévi tervüket MÚLTRÓL, JELENRŐL ÉS JÖVŐRŐL - A BÉKÉRŐL (Beszélgetés egy sokgyerekes édesanyával) Ezekben a napokban az egész földkerekség békeszerető emberiségének kétezer válasz­tott küldötte arról tanácsko­zik Helsinkiben, hogy mit te­gyünk a béke fennmaradása, tartóssátétele érdekében. Két­ezer küldött tanácskozik a béke kék színével leterített asztalok körül, de másik két­milliárd küldő szintén a béké­ről beszélget, örülnek azoknak a nemzetközi eseményeknek, fordulatoknak, amelyek ked­vezőek a béke szempontjából. Es bizalommal tölti el őket az események alakulása. • A bőkéről beszélgetünk mi is Gregus József nevel egy Etes-rauaknai 49 éves munkás­asszonnyal, hat gyermek édes­anyjával. A múlttal kezdi, hogyan élt 13 testvérével. Szavai nyomán elképzelem az egyszobás, kony- hás, nedves, penészes, bútor­nélküli lakást, benne a mun­kából hazatérő, fáradt édes­apával, a háztartási gondoktól korán öregedő édesanyával és a tizenhárom gyerekkel. — Még 8 évesék sem vol­tunk, mikor már kapa volt a kezünkben. Kétholdnyi föl­dünket úgy műveltük, hogy míg édesapánk a magot vetet­te, addig mi a boronát húztuk, majd amikor elfáradtunk már, édesapánk folytatta a nehéz munkát, Az 1929-es nagy sztrájk idején 1000 pengőre nőtt az adósságunk. Egy asz­tallal. egy lócával, egy ággyal, r ' ' • egy hokedlivel, tíz pengő elő­leggel és 17 pengő hitellel kezdtük a házaséletet. Dolgoz­tunk és nem ettünk. A háromszor háromméteres konyhában a szennyest mosta Gregus néni, közben a bölcsőt ringatta. Beszél három fiú­testvéréről, akik a fronton szenvedtek a második világhá­borúban, egyikük a szemevi- lágát hagyva ott és az otthon- maradottak nehézkes, keser­ves életéről. Aztán jött a felszabadulás, új, tágas lakást kaptak, férje megbecsült munkás lett, em­berhez méltó módon élhettek. Aztán a gyerekeire fordul a szó. A legkisebb a 9 éves Ilon­ka még iskolába jár, a többiek már dolgoznak. Amiket ő és a szomszédok elmondanak a Gregus-gyerekekről, mind azt bizonyítják, hogy Gregus néni a párt tagjához méltóan ne­velte gyerekeit. Ö is, férje is és minden felnőtt fia és lá­nya tagja a pártnak. A legna- gyobbik, Gyula, propagandis­ta, az újlaki üzemi pártszer­vezetnél. a fiatalabbik most katona, azelőtt DISZ-titkár volt, a lánya, Jolán, tanácstag és népfrontbizottsági tag. ő maga vezetőségi tag az MNDSZ-ben. Hogy milyen munkát végez ott, azt már ab­ból sejthetjük, hogy az Anyák Országos Kongresszusán ő képviselte környékbeli asz- szonytársait. és azokból a ki­tüntetésekből és oklevelekből, amelyeket elém rak, Amikor arról beszél, hogy az iákolásgyermekeknek nyak­kendőket ajándékoztak, kide­rül róla, hogy nemcsak hat gyerek édesanyja ő, de na­gyon soké. Amikor a lakótelep fejlesztéséről, szépítéséről, a tanácsválasztáskor végzett munkájáról és arról beszél, hogy a nyári nagy aratási mun­kák őt is kint találták az ál­lami gazdaságok búzamezőin, amikor lelkesedéssel mondja el az országban történt sok-sok változást, kiderül róla. hogy nemcsak a családjával törő­dik, de az egész ország dolgá­val. Hogy hogyan harcol ez az édesanya a békéért? — így harcol. Hat gyereket nevelt és nevel felnőtt, nagy emberek­ké, aikik közül egyik a szenet fejti, a másik a néphadsereg­nél szolgál, a harmadik iro­dai munkát végez, a negyedik épít az édesapjával, az ötödik otthon segitkezik a házimun­kákban, a hatodik iskolába jár. és ötös bizonyítványt visz haza. Akik közül az egyik most megy tisztiiskolára, a másik soffőriskolára megy, vagy traktoros lesz, a harma­dik gyors- és gépírást tanul majd, a negyedik tanítónő vagy óvónő lesz talán. — Az az édesanya tudja, hogy mi a feladata, tudja miért van szük­ség arra, hogy béke legyen. — Tan -* *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents