Szabad Nógrád. 1955. június (11. évfolyam. 42-50. szám)

1955-06-25 / 49. szám

4 SZABAD AÓGRÁD 1955. június 25. (ferde szer nmei... KEDVES KÖZÖS ISMERŐ­SÜNK, Noel-Noel francia író, rendező és komikus írt, ját­szott és rendezett a közelmúlt­ban egy szellemes filmet „Kel­lemetlenkedők“ címmel, amely­ben ismerősei apró, de annál kellemetlenebb gyengeségeit figurázta ki fanyar szájízzel. Bevallom, engem a film na­gyon elgondolkodtatott és sok­szor eszembe jut egy-egy jele­nete, valahányszor az ottani és itteni kellemetlenkedők néha kissé elrugaszkodott „rokonai­val“ hoz össze a balszerencse. A találkozás e távoli atya­fiakkal sajnos néha kikerülhe­tetlen s emellett ezek nem is specializálják magukat csupán apróbb kellemetlenségekre. Tagjai között törekvők, mond­hatnám törtetők, sőt karrieris­ták is vannak, akik nem elég­szenek meg a szimpla, „kelle­metlenkedő“ címmel, hanem ékesebb babérokra, a „közbosz- szantók“, esetleg a „majdnem felháborítók“ címre pályáznak. A következő történetkéket nekik ajánlom. Remélem ol­vasták, vagy olvassák még va­laha Karinthy szellemes köny­vét, az „így írtok ti“-t s e so­rok olvasásakor talán felrém­lik bennük a gondolat: hát így láttok ti? . i * Józsika koccint... VAN VALAMI SZIVET ME­LENGETŐ, bíztató életöröm a gyermeki mosolyban. Kis és nagy boldogság, ahogy tet­szik: keresni, kutatni önma­gunkat a gyermekben, kié a mosolya, a szeme, a haja. Pa­pa, mania ilyenkor gyermek­korukra emlékeznek vissza s a kicsi minden szemvillaná­sa, mozdulata, gügyögése bíz­tatja őket: íme. itt vagytok, megfiatalodva, soha el nem múlóan. A sok, sok Anikó, vagy Jóska jelenti a napi munka után a pihenést, az élet szépségét és értelmét. Is­meretlenül is kedvencek ők, mert ők az ígéretek emberkéi. A közelmúltban azonban na­gyon elszomorító körülmények között találkoztam egy ilyen kicsi emberkével. ... Az alacsony, füstös falú zsúfolt ivó-helyiségben, mint mondani szokás, vágni lehetett volna a füstöt. Egy ilyen Jó­zsika ott ült a papája karján és néha el-elsírta magát. Lehe­tett úgy három éves, kicsit so­vány, lenszőke hajjal, meg­nyúlt arccal, csodálkozó, nagy, kék szemekkel. Szemeit csípte a füst, nagyokat ásított, piciny öklével fáradtan maszatolta szét arcán a türelmetlenség könnyeit. Szemei majdnem le­ragadtak már az álmosságtól, a papának azonban ízlett a sör és semmi hajlandóságot nem mutatott a hazamenetelre. Hogy a gyermeket csitítsa, oda­tartotta szájacskája elé a sörös- poharat. — Igyál. Józsika! S Józsika ivott. Csodálkozó kék szemeit még jobban hu- nyorgatta, száját fintorgatta, keserűnek talál ía a sört. A Papa azonban újra és újra kí­nálta: — Igyál csak. Józsika!... Koccintsál is! Józsi pedig, ahogy a felnőt­tektől látta, kis kezébe fogta a hárocmdecis fülét és kissé fél­rebillentve ugyan, de mégis csak koccintott. A papa szesztől megtört fé­nyű szemei felvillantak egy pillanatra. Büszkén nézett kö­rül... Nicsak! Milyen fia van neki! — ... Koccintsunk még, Jó­zsikám! Ettől leszel csak erős! Józsika szemei a pár koccin­tás után először fölragyogtak, de később megtört szomorúan meredtek maga elé. Enyhén üvegesedő szemei csodálkozva néztek a semmibe, reszkető ke­zei elerőtlenedtek. Az utolsó kortyoknál a pohár kifordult kezéből az asztalra. ... Pedig mértek abban az ivóban narancsszörpöt is ... Szemétkosár NYAKIGLÁB KAMASZFIÜ SÉTÁL a Rákóczi úton. Bal kezében fagylalt-tölcsér olva- dozik, csöpög, azt nyalogatia nagy igyekezettel. Az úttesten 60 év körüli ősz­hajú, széltől és naptól cserzett tircú utcaseprő sepri a szeme­iét. Borotválatlan arcára ve- iejtékcseppeket csalt ki a mo- lolygó tavaszi nap. Az öreg pprókat lép. föl sem néz és torát meghazudtoló fürgeség­gel _ kanyarintgatja a nyírfa­seprőt. Játékos szellő fújdogál s a seprő nyomán szürke por- felhőcske száll a fiú, meg a fagylalt-tölcsér felé. Az apró porszemecskék megroppannak a fiú fogai között, mire utá­nozhatatlan fennlhéjázással mordul rá az öregre: — Nagyobb port nem tudna verni apafei? Az „apafej“ meg csak meg­áll, megtörli izzadt, ráncos ar­cát, kékszínű gyűrött zsebken­dőjével és fényét vesztett, ké­kes-szürke szemével bocsánat- kérőén néz rá. Nem tudja, mit feleljen, meghogy ő-e az az apafej. Meleg van, torka kissé kiszáradt. Szemnek is jól esik látni a hófehér citromost... Délben ő is vesz majd egyet. A fiú kicsit zavarba jön, de nem hagyja magát: — Na mi az! Nem látott még fagylaltot? Aztán újra megindul. Pár méterrel messzebb kaján mo­sollyal lép oda az egyik áll­ványra illesztett, billenthetős szemétkosárhoz, megihiimbálja és tartalmát kiborítja az út­testre ... A kamaszos nyegleségen túl van ebben a mozdulatban va­lami meghökkentő kihívás, va­lami akaratlan őszinte vallo­más, amely dühében felszínre hozza, kiborítja a fiú faragat­lan egyéniségének, zabolátlan természetének vadhajtásait. Úgy ömlik a mozdulatból a sok rossz tulajdonság, mint szemét a megbillentett szemétkosár­ból... Dzsungel-hősök ELNÉZEM A CSERESZ­NYEFA BIMBÓIT, amint duz­zadó elevenséggel fordulnak a csalóka tavaszi nap felé s az az érzésem, alig várják, hogy kö- rülsímogassa őket az éltető napfény s máris egy-kettő ki­nyílnak. Van valami könnyel­mű életöröm és odaadás ebben a hamar-kinyílásban, a harma­tos szirmok napcsókra vágyó­dó remegésében. A cseresz­nyefa virága olyan, mint a hiszékeny, heves asszony: hí­vő, szerelmese a ragyogásnak, a tavasznak. Milyen más az almafavirág! Ez hetekig bimbózik, ígérge­ti, kéreti, csókol tat ja magát. Nehezen hisz. Szégyellős-piros bimbói bizalmatlanok és aka­ratosak. mint piruló kislá­nyok. Ez nem hisz az első ud­varlásnak, ezt becézni, simo­gatni kell; kitartónak és hű­nek kell lenni hozzá, hogy megnyíljon a sürgető tavaszi csókok előtt... Miért mondom mindezeket el? Sétálok a tavaszi napfény­ben a Fürdő utcán. Megrésze­gít, elkábít a kivirágzott fák illata a kertekben, de riadt megdöbbenéssel szemlélem a városunk szépítésére ültetett védtelen kis növendék fák né­melyikét az utcán. Csonkokat mondhatnék egyik-másik he­lyett. Szép és jóérzékű emberek, szorgos kezek minden tavasz- szal megkísérlik a majdnem lehetetlent: a járdák széleire kis fákat telepítenek, hadd nő­jenek, terebélyesedjenek. Le­gyen csak minél több, tavasz- szal virágot fakasztó, nyáron hűvöst adó, ősszel elgondol­kodtató, télen tavaszra bíztató kis fa az utcán. Az ültetők tapasztalt és óva­tos emberek. Legtöbb helyen védőkerítést is fonnak a íács- kák gyenge törzse köré. Ez a kis kerítés az állatoktól meg is védi őket. Sajnos, az emberek némelyikétől nem. Tövestől kitépett, vagy de- rékbatört fácskák hervadoz­nak, kínlódnak több helyen az utcán. Ott hevernek tehetetle­nül a valamikori King-Kong- filmek gorilla hőseire emlékez­tető pusztítók és rombolók szomorú áldozataiként. Mephistók a moziban ÜLÜNK A MOZIBAN, a széksorok zsúfoltak, pereg a film. Ki-kj természete szerint mosolyog, nevet, könnyezik egy-egy jelenetnél, önfeledten merül el, szóval kellemesen és jól szórakozik. A szép és ne­mes gondolatok, a felejthetet­len húrokat megpendítő zene, az ezernyi szín csodás csillo­gást kap, ott visszafénylik a lelkekben, mint tiszta vizű, pihenő tó tükrén. A vásznon talán két egy­mást megtaláló fiatal, vágytól remegő ajka, talán egy bána­tos arc, esetleg esztétikailag sem kifogásolható, inkább csak sejtetett meztelenség, talán egy csók. S ekkor az első sorokban ki­ábrándítóan felhangzik az első otromba „sicc!“, majd később mind több és több „sicc!“, amit nyomban fals visszhang­ként ható ál-Mephistói hehehe és hahota követ. E hideg zuhanyként ható „közreműködés“ után percekig nem ért az ember a pisszegés­től és a jogos felháborodás mo­rajától. Mintha durva kezek otrom­ba követ dobnának tisztakék vizű, pihenő tó tükrére. Húsz fillér... KÉSŐ DÉLUTÁN VAN, fe­ketét iszom a csemege-boltban. Honnan, honnan nem, piros melegítőben, piros kislány ka­lappal a fején, mezítlábas, szurtos kis cigánygyerek sün­dörög elém és már nyújtja is elém a markát: — A pócsi sizsmária álgya meg, ha jót tesz velem, legyen ojjan a haja, mind a nyíló pinkezsdi rúzsa ... ággyon mán hús fillért!... Nagy, fekete bogárszeme es- dőn néz rám. Két kis keze ma- szatos. haja a gallérjára nőtt már, fülei rég nem láttak vi­zet. de mégis csak gyermek. Nehéz visszatartani a nevetést, de azért komoly képpel mor­dulok rá: — Oszt minek az neked? ■— Kinyérre... Haragosan igyekszem össze­vonni a szemöldökömet. — Biztos ez? Nem hazudsz? Lesütött szemmel, alig hall­hatóan válaszol: — Má‘ csak hús fillér kell a fagylajthoz. bácsika ... ördög vigye azt a „hús fil­lért“, dehát valami haszon is legyen ám belőle. Alkudni kell hát. — Ide figyelj! Ha most el­mész, megmosakszol szépen és úgy kérsz tőlem, akkor nem húsz, de ötven fillért kapsz! Rámnéz. Felmér. Kicsit gya­nakszik, de eliramodik. ... Na, ettől ugyan könnyen megszabadultam. Most meg­lóghatnék, dehát a becsület, az becsület. Kérek még egy dup­lát, de még el sem olvadt benne a cukor, ott van már újra az én purgolyom ötödma­gával, „kimosakodva“. Meg­állnak előttem félkörben és nagy. kíváncsi szemekkel, vá­rakozóan néznek rám: — Mink is megmosdottunk ám! — Hát ti kik vagytok? Kórusban válaszolnak: — Testvírek vagyunk. Elnézem a szőke, vörös, bar­na, meg fekete hajú „testvíre- ket“, aztán fizetek. A mosdás tehát belekerült két forint ötven fillérembe. Aznap este csupa kinyalako- dott, kifésülködött cigány- gyerek hajkurászott engem az utcán. Eleinte még mondták a „pinkezsdi rúzsát“, de később már csak a nyakukat mutogat­ták ... Ezeknek a kis porosfülűek- nek a „karbantartása“ azonban nem ezeken a húszfilléreken múlik. Egyikünket sem kerget­tek az asztal körül gyermek­korunkban, ha nem kértünk húsz fillért a mosakodásért. Ma sem helyes, ha ezek a csöppségek azt szokják meg, hogy csak ki kell nyújtani a markukat és már potyognak is belé a fillérek. Még ha „íagy- lajtra“ kell is csupán. ★ ELNÉZÉST KÉREK attól a fuvarostól, aki a közelmúltban majd kiverte a lova szemét a Lovász József utcai kapaszko­dónál, mert öt mázsa meszet nem sikerült kihúzatnia vele a partra, an irt ő csak ilyen kis megjegyzésként és futólag van megemlítve. A lap terje­delme azonban véges és a jó­ból is megárt a sok. Hát még ebből?!... HABONYI ZOLTÁN SZABAD NOGRAD A* MDP NóqrácJmeqyei Pért bizottságának laola Felelős kiadó Hajdú József. in-ióh«vat*-1 Telefon 18-74. 19-74, 16-83. Salqótar|án. Damlanlcb út 2 Terjesztik- a Megyei Postahiva tál Hírlaposztáh’a és hírlap kézbesítő postahivatalok Előfize tés: postahivataloknál és kézbe­sítőknél. Havi előfizetési díj 3.50 Ft Szikra i apnvomda Budanest. Vili Rökk Szfiárd-o * Felelős vezető- Kulcsár Mihály A MÁSIK TÁBORBÓL Jól sikerült az ünnepi könyvhét LT ipirult arcú kislányok, kisfiúk állják körül a tanteremben rendezett könyv­kiállítást. Szőts Ottilia, a fia­tal tanítónő a könyvvásár ren­dezője, alig tud rendet tartani a zsibongó gyermeksereg kö­zött. A fiúk mind egyszerre szeretnék kézbe venni „A Pál utcai fiúk”-at, melynek címlap­járól Nemecsek Ernő kedves arca mosolyog rájuk, a lányok meg a „Kisgyermekek nagy mesekönyvé”-ben szeretnének lapozgatni, amelyben annyi szép, színes kép van, hogy alig lehet betelni látásukkal. Az egész évben gyűjtött ta­karékbélyegeket ma váltották be és az összegyűlt pénzből elő­ször könyvet vásárolnak a gye­rekek Klárik Margitka — sző- keeopfos, kékszemű kislány — boldogan szorítja magához há­rom új mesekönyvét, Szűcs Piroska meg már olvassa is a most vásárolt mesekönyvet: „A vidám kis család”-ot. Máté Laci az „Űttörőpróbák” köny­vét és József Attila válogatott verseit, Szmorad Feri Tolsztoj j meséit veszi meg, Tóth Laci az Üttörőzsebkönyvet, Kis Irénke pedig az Aranytulipán-t kéri. Berki Aranka még csak első­be jár és most vásárolja jö­vendő kis könyvtárának első könyvét. Gondterhelt arccal válogat a szebbnél-szebb me­sekönyvek között, míg végre is „Az aranyszőrű bárány”-t tart­ja meg. Szőts Ottilia segít kis vevői­nek a könyvek kiválasztásá­ban. Jól ismeri a gyerekeket, azok meg hallgatnak szavára és így mindegyik a leginkább nekivaló könyvet kapja. — Nincs nagyobb öröm, mint résztvenni ebben a szép kul- túrmunkában, a könyv terjesz- téséoen — jegyzi meg most már a szép eredmények lát­tán. O ogyne volna öröm látni, milyen szívesen fogad­ják a művelődni vágyó falu­siak a hasznos, tanulságos szakkönyveket, népszerű ter­mészettudományos és szórakoz­tató szépirodalmi műveket. Kétszer is be kellett mennie a Széchenyi könyvesboltba, hogy az újabb és újabb igényeket kielégíthesse. De Szőts Ottilia nem sajnálta a fáradságot és lelkes munkájának eredménye­képpen elmondhatjuk: az el­múlt ünnepi könyvhéten Szal- matercsen is növekedett a könyvet olvasók, a könyvet vásárlók tábora — emelkedett a falu dolgozóinak kulturális igénye. Wessely Ferenc Általános sztrájk Singapurban Az angol fennhatóság alatt álló Singapurban június 13-án általános sztrájk kezdődött, Százezer dolgozó szüntette be a munkát. A rendőrség soro­zatos házkutatásokat tartott a sztrájkharc szakszervezeti ve­zetőinek lakásán, sokat közü­lük letartóztatott. ★ Amerikai terror Okinawa szigetén. Mint a Kiodo Cuszin japán hírügynökség közölte, Okina­wa szigetén, ahol az Egyesült Államok katonai támaszpont­ja van, az amerikai katonai hatóságok 32 helybeli lakost letartóztattak azzal a váddal, hogy átlépték az amerikai csa­patok elszállásolási körletének határát. Az amerikai hadbíró­ság a vádlottakat feltételesen háromhavi kényszermunkára ítélte. ★ „Igazi” amerikai rekord. Mint a Neues Deutschland című lap közli, a bonni krimi­nalisztikai hivatal adatai sze­rint Nyugat-németországban az amerikai megszállók tavaly új „rekordot“ állítottak fel: az amerikai csapatok alkalmazot­tai az év folyamán több, mint 4300 bűncselekményt követtek el. Az amerikai katonák és tisztek, állapítja meg a lap, ilyenformán a Nyugat-Német- országban elkövetett bűncse­lekmények tekintetében mesz- sze maguk mögött hagyták a többi nyugati hatalom hadszol­gálatosait, * Gyalázkodó „elmésség”. A riodejaneirói nyomorta­nyákon élő néger munkások­nál a rendőrség az utóbbi idő­ben gyakran tart házkutatást. A munkások panasszal for­dultak a brazil igazságügymi­niszterhez a magánlakás al­kotmánybiztosította sérthetet­lenségét lábbal tipró rendőrség terrorista eljárása miatt. Az igazságügyminiszter a néger munkásokat „elmésen“ ezzel fizette ki: „Csakhogy az alkot­mányban a „ház“ szó áll, ti meg nyomorta nyákon éltek“..! * Koncentrációs táborok Kenyában. A brit gyarmati közigazgatás hivatalos adatai szerint a ki- kuju törzs 83 000 tagját zárták eddig koncentrációs táborok­ba. ★ Gyermeksors Dél-Koreában. Dél-Korea fővárosában, Szö­ulban, 100 000 iskolaköteles gyermeket szülei, rossz anyagi helyzetük miatt nem járatnak iskolába. A Puszan-utcán több mint 2500 cipőtisztító gyermek dolgozik. Ezek a gyermekek kénytelenek maguk gondos­kodni létük fenntartásáról. ★ Uruguayban drágul az élet Az Uruguay statisztikai hi­vatal adatai szerint az utolsó tíz évben 183 százalékkal emelkedtek a létfenntartási költségek az országban. A hús és halárak 5,5-sz-aresre emel­kedtek, a zsír 320 százalékkal drágult. Munkaközvetítő hivatal Nyugat-Berlinben ■■&psr. A munkaközvetítő hivatal elköltözött, most a szomszéd­ban van, oda tessék. A küszöbönálló varsói VIT hírei Aláírásgyűjtési verseny Ausztria, Finnország és Svéd­ország ifjúsága — aláírásgyűj­tési versenyben áll. Az atom­bomba eltiltását követelő bé­csi felhívás támogatására in­dított aláírásgyűjtési mozga­lom első versenyszakaszának győztesei az osztrák ifik let­tek. A különböző országok leg­jobb aláírásgyűjtői részt vesz­nek a varsói VIT-en, köztük Svédországból Eddy Afelt, aki 1400 aláírást, Olaszországból Norberta Casaroni, aki több mint 1000 aláírást, Brazíliából Rosa de Oliviera, aki 8000 aláírást, Indiából Szuszul Rój, aki 30 000 aláírást gyűjtött. VIT-staféta Május 8-án, a fasizmus szét­zúzásának 10. évfordulóján Helsinkiből elindult a VIT-sta- féta Varsóba. A finneket a svédek, a svédeket a norvé­gok, a norvégokat a németek, a németeket a lengyelek vált­ják. A staféta a VIT meg­nyitása pillanatában fut be a varsói stadionba. Ez nem az egyetlen staféta. A második Angliából Franciaországon, Svájcon, Ausztrián, Csehszlo­vákián keresztül, a harmadik Olaszországból Ausztrián és Csehszlovákián keresztül, a negyedik Belgiumból Hollan­dián. Nyugat-Németországon és a Német Demokratikus Köz­társaságon keresztül, az ötödik Bulgáriából Románián, Ma­gyarországon és Csehszlová­kián keresztül érkezik Len­gyelországba. A staféta ezer meg ezer kilométer utat maga mögött hagyva elviszi Varsóba a ba­rátságot és boldog jövendőt kívánó ifjak és leányok mil­lióitól a béke és barátság üze­netét. VIT-kiildöttválasztás A legtöbb országban már folyik a VIT-küldöttek meg­választása. Equador szakszer­vezeteinek 79 küldötte most először vesz részt világifjúsági találkozón. A francia ifjúság 100 tagú kórust, színjátszó és tánccsoportot, szimfonikus és fúvószenekart, bábjátékos cso­portot, fúvós-ötöst és szóló­énekeseket küld a VIT-re. Angliából négy ifjúsági kórus, drámai és opera színjátszó csoport, s v-gy 30 szólista ér­kezik Varsóba. Gazdag kultúrműsort állíta­nak össze a kínai, csehszlo­vák. albán, bolgár stb. fia­talok. Országos ifjúsági találkozók A VIT-re készülő ifjúság világszerte országos találkozó­kat rendez. Kamerunban pél­dául a fasizmus szétzúzásá­nak 10. évfordulója alkalmá­ból folyt le az országos ifjú­sági találkozó, amelyen 50 000 •ember vett részt. Nemrég Nyu- gat-Bengáliában (India) ren­deztek országos ifjúsági talál­kozót, ugyancsak 10 000 fiatal részvételével. A múlt hónap­ban a Délafrikai Unióban a faji megkülönböztetés elleni harc jegyében rendeztek or­szágos ifjúsági találkozót. Nincs oly erő, mely legyőzné... A reakció minden erejével iparkodik meghiúsítani a VIT- re készülő ifjúság előkészüle­teit és varsói útját. A kapita­lista országok fiataljainak anyagi nehézségeik is vannak. A bátor ifjú békeharcosok előtt azonban nincs akadály. A fiatal japán halászok már de­cember óta gyűjtenek pénzt, hogy küldöttüknek megve­gyék a hajójegyet» A holland ifjak és leányok is gyűjtés út­ján teremtik elő a fiatal le­szerelt katonák Varsóba uta­zásához szükséges összeget. A szenegáli ifjúság brosúrát adott ki, árából néhány béke­küldött elutazhat Varsóba. Szíriában, Libanonban és más országokban hangversenyeket, műsoros esteket rendeznek az ifjúsági kultúrcsoportok, s a bevételből fogják fedezni a VIT-küldöttek útiköltségét. A világ ifjúságának erősödő barátságát ékesen példázza a nemzetközi szolidaritási alap, amelyből a gyarmati országok küldötteinek útiköltségét fog­ják fedezni. A VIT-re utazd angol ifjak tíz shillinggel töb* bet fizetnek be útiköltségre a szükségesnél, hogy Kenya és Maláiföld ifjúságának küldöt­tei elutazhassanak Varsóba. A svéd fiatalok szudáni bará­taik részére indítottak gyűj­tést. A francia ifjak és leányok az afrikai francia gyarmatok küldötteinek nyúj­tanak pénzsegítséget. Japán, Hollandia, India. Csehszlová­kia. Olaszország és más or­szágok ifjúsága is gyűjt a szo­lidaritási alapra.

Next

/
Thumbnails
Contents