Szabad Nógrád. 1955. június (11. évfolyam. 42-50. szám)

1955-06-22 / 48. szám

SZABAD AÖGBÄD 1955 JÚNIUS 22. a ulfo-i* clíUMükféjM Megkezdődön az őszi búza aratása az Albán TVe'gsi&oztársaságban Május utolsó napjaiban Be­rat, Lusnya és Müzetye kör­zet dolgozó parasztsága hozzá­látott az őszi búza aratásához. Elsőnek Lusnya körzet dolgozó parasztsága kezdte meg az aratást és az első napokban több, mint 50 hektárral taka­rította be a termést. A kedve­zőtlen időjárás ellenére a fal­vak na<*y többségében átlago­san 16—17 mázsás hektáron­kénti termésre számítanak, egyes falvakban, . ahol példa­mutatóan betartották az agro­technikai előírásokat, a hektá- ronfcéti hozam meghaladja a 20 mázsát. Lusnya körzetben a barbullinyai dolgozó parasz­tok járnak az élen az aratás­ban, A kévéket a learatott táb­Gyors ütemben halad Kína első autógyárának építése. A csangcsuni autógyár — Kína első autógyára — több részlegének építését hamaro­san befejezik. Csangcsunba naponta többszáz fajta építő­anyag érkezik az ország min­den részéből. Amikor 1953-ban megindult az építkezés, a szük­séges anyag 70 százalékát kül­földről kellett importálni. Az 1955-re előirányzott építő­anyagnak több mint a fele már Kínában készül. A varrat­nélküli csövek zömét például az ansani vas- és acélgyár ál­lítja elő. Mi újság a varsói kultúrpalo­tában? A varsói kultúrpalota csú­csán több, mint 220 méter ma­gasságban felszerelték az új televíziós antennát. Maga a szerelés mindössze 20 percig tartott, hála a gondos előké­születeknek. Az úi antenna se­gítségével a varsói televíziós központ adásai már 84 kilo­méter körzetben válnak vehe­tővé. TeÜesen elkészült a 3700 személyes kongresszusi terem is. Nemrégen ünnepélyesen megtartották az első hangver­senyt ebben a nagyszerű Iák mellett rakják keresztek­be, hogy az aratás befejezése után haladéktalanul megmű­veljék a búzatarlókat és öntö­zés után másodnövényként ku­koricával vessék be. A gépállomások dolgozói már csaknem mindenütt be­fejezték a kombájnok és az aratógépek felülvizsgálását és javítását, mert az idén a ta­valyinál sokkal nagyobb terü­leten kell learatniok a termést. A berati, a lusnyai és a müze- tyei gépállomás az idén számos magajáró kombájnt kapott a Szovjetuniótól, amelyek p ter­melőszövetkezetek búzatábláit aratják. Sok kombájn érkezett a gabonatermő vidékek álla­mi gazdaságaiba is. akusztikával rendelkező te­remben. A kultúrpalota különböző színháztermeiben is folynak már az előadások. A J. V. Sztálinról elnevezett varsói kultúrpalotát július 22-én, Lengyelország felsza­badulásának ünnepén átadják rendeltetésének. Csehszlovákiában rövidesen megindul a helikopterközleke­dés. A csehszlovák polgári légi- forgalmi társaság bratislavai kirendeltsége már hosszabb idő óta fog. átkozik a Bratislava és Brno városok közötti helikop- terközlekedés megvalósításá­val. Az ezzel kapcsolatos kí­sérleti és előkészítő munkák az utóbbi időben jelentős si­kerről tanúskodnak. A heti-, kopterekkel való közlekedés megvalósításához igen nagy segítséget nyújtanak a cseh­szlovák légiforgalmi társaság­nak a különböző tudományos szakkörök is, amelyek beható­an tanulmányozzák a helikop­ter-közlekedést. a helikopter­repülőterek építését, stb. A Bratislava és Brno közötti tá­volságot az eddigi számítások szerint 30 perc alatt lehet majd helikopterrel megtenni. 20 esztendővel ezelőtt létesítették a szovjet gépállomásokat Huszonhat esztendővel ez- itt, 1929 júniusában hozták Szovjetunióban a gép- és tktorállomások létesítéséről ) ó határozatot. Ma a Szov- unióban már több mint )0 gépállomás segíti a mező­gazdaságot, beleértve a rétek és legelők lecsapolására és fel­javítására, valamint az állat­tenyésztés munkaigényes mun­kafolyamatainak gépesítésére létesített állomásokat. Sikeresen vizsgáztak az orosz nyelvtanfolyamok hallgatói Balassagyarmaton Tíz tanfolyamon tanulták az idén az orosz nyelvet a balassagyarmatiak. Tanfolyamaink 200 hallgatója most vizsgá­zott, általában igen jó eredménnyel. A tanfolyamok megrende­zéséért köszönet illeti oroszszakos pedagógusainkat, elsősor ban Kovács László gimnáziumi tanárt, akit lelkes, odaadó munkájáért a Magyar-Szovjet Társaság aranvkoszorús jelvé­nyével tüntettünk ki. Horváth József, MSZT járási titkár „Demokratikus ellenőrzés“ a bonni hadseregben — A militarizmus felélesztésének megakadályozására mi vagyunk hivatva, s ezért a mi ellenőrző szervünk... ■X' 4ÍÓmi TANULSÁGOS FILMELOADAS — Mindenki az én parancsomat teljesíti. Vigyázz! (A Neues Deutschland június 14-i számából.) A DISZ Központi Vezetősége és a Népművelési Minisztérium határozatot hozott az ifjúság rendszeres filmellátásáról. A határozat kimondja, hogy az ország valamennyi filmszínhá­zában Ikedvezményes előadáso­kat kell rendezni az ifjúság számára. Balassagyarmaton az első ilyen ifjúsági előadást a DISZ II. kongresszusát váró napok egyikén, június 10-én rendez­ték meg. Mintegy 300 fiatal gyűlt össze a filmszínházban, ahol ez alkalommal a „Harag napja" c. magyar filmet vetí­tették. A fiatal nézők együtt éltek a filmmel, szívük együtt dobo­gott a vásznán megjelenő pro­letárokéval ... Tompán feljaj- dult előttem Ikét úttörő, ami­kor a fiatal vasöntödéi inasgye­rek holtan terült el az utca kövezetén. Később szorongva emelkedtek a széken, féltve Soós Imre mamáját, amint az urak között állt igazsággal az ajkán. S a végén, amikor már sodródtunk kifelé, hallottam: Ez igen, ez itt történt a mi megyénkben. Odébb pedig a középiskolásak soraiból hallat­szott ki: Valamit tenni kelle­ne nekünk is, valami nagyot. Azt javaslom: meg kell vi­tatni a látottakat együttesen. A DISZ vezetőinek feltétlen ki kell dolgozni, tervszerűbbé kell tenni ezeket a filmelőadásokat, nevelési szempontból éppen úgy, mint a szervezés szem­pontjából. S ha ezt jól végez­zük, úgy igen hasznos, komoly fegyvert kapunk nevelői mun­kánkhoz. Rátz Tibor Ba lassagyarmat A garábi diszisták segítik, támogatják az öregeket Az idén februárban alakult meg községünkben a DISZ- szervezet, 22 taggal. Néhány hónap telt csak el azóta, de a fiatalok máris bebizonyították, hogy milyen erő rejlik a szer­vezettségben, az összefogás­ban. Közös erővel, társadalmi munkában helyrehozták a kul- túrházat, amely igen-igen rossz állapotban volt eddig. Most ki­javították a padlózatot, átjaví­tották és háromszor bemeszel­ték a falakat. Ebben a mun­kában Tóth Mátyás, Keménes Jenő, Szegi Bertalan és Keve Lajos jártak az élen. De volt egy másik hasznos kezdeményezése is a Dísz­nek: társadalmi munkában le­kaszálták a szervezet tagjai két hadiözvegynek és egy ha­dirokkantnak a takarmányszé­náját. A fiatalok most vállal­ták, hogy learatják a főúti rok­kantak, özvegyek idősebb munkaképtelenek búzáját és segítenek nekik a betakarítás­ban is. Ezzel akarják bebizo­nyítani, hogy a dolgozó fiatal­ság kötelességének tartja az öregek tiszteletét, támogatá­sát. SZKLENÁR LÁSZLÓ Garáb. Gépeket kérnek a tanbányába a vájártanulók Államunk megadta a lehető­séget, hogy mi, fiatalok, szak­mát tanulhassunk. A fiatalok éltek is ezzel a lehetőséggel, így az ország különböző ré­szeiből jöttek Nagybátonyba a vájár szakmát elsajátítani. De ez mind csak elmélet. Hiába tanuljuk mi elmélet­ben a legkorszerűbb gépeket, ha a gyakorlatban nem ismer­jük és nem tudjuk használni azokat. Példa erre a mi tanbá­nyánk, ahol ígéret van, de teljesítés nincs. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt már ígérte tanbányánk vezetőinek, hogy bányánkat részben gépe­sítik. De mint már mond­tuk, ez csak ígéret maradt. Tanulóink csak fúrógépet és három darab gépi húzatot is­mernek munkahelyeiken. Nagyrészt elavult szerszámok­kal dolgozunk (kézifúró, kézi- vitla stb.) Ilyen gépek mellett a szakma elsajátítása bizony nehéz. Mi belátjuk, hogy a tanbányánkat nem gépesíthe­tik úgy, mint a többi nagy­üzemet, de legalább fejtőkala­pácsot és egy pár gépi vitlát adhatnának. Nincs nagy igé­nye az ifjúságnak, de legalább vigyenek bennünket bányát lá­togatni. Vezetőink -azt mond­ják, hogy ez is nehézségbe üt­közik. Eltelt majdnem egy év és még csak egyszer voltunk nagyüzemben és akkor lát­tunk egy Sz. 153-as rakodó­gépet. Ennyi volt az egész. Ezért szeretnénk, ha tanbá­nyánkat kissé gépesítenék, hogy szakmánkat tökéleteseb­ben elsajátíthassuk és a szaK- munkás vizsga után hasznos építői lehessünk a szocializ­musnak. Pálinkás László Salánki István I. d. oszt. Nagybátony, MTH 299. sz. Int* Hála a kiránduló vonatoknak, kétszer is alkalmuk volt mostanában a tarjániaknak arra, hogy megismerjék a szom­szédos Heves megye legszebb városát, Egert. Mentek is sokan mindkét alkalommal, sőt még többen is vállalkoztak volna az útra, dehát nem jutott mindenkinek hely. No nem baj, bizonyára lesz még egri kirándulás! Addig is, akik most lemaradtak, olvassák el némi kárpótlásul egri jegy­zeteinket. * M intha a fél ország adna itt találkozót vasárnapon­ként! Most is budapestiek, debreceniek, tarjániak járják a csendes, tiszta utcákat. Sok minden vonzza ide az embereket: a vidék szépsége, a tiszta stílusú barokk házacskák, harmo­nikus bája és — valljuk be — az egri bor híre is. Leginkább azonban talán a vár kedvéért jönnek a kirándulók Egerbe. Ezt mindenki meg akarja nézni. Hagyománnyá vált már, hogy a látogatók első útja a vasútról egyenesen ide vezet. A vár e!ső pillantásra csalódást okoz az idegennek. A domb, amelyre épült, alig emelkedik a város fölé, tetejéről csaknem teljesen eltűntek a falak. A régi épületeket általában az idő szokta tönkretenni. A mi váraink azonban — köztük az egri is — nem az idők múlásának, hanem a Habsburgok féktelen bosszújának estek áldozatul. Eger erőssége — amelyet a XI. században alapoztak meg — annakidején a' kurucok birtokában volt. Ezért amikor a Rákóczi-szabadságharc elbukott, a bécsiek kiadták az utasítást lerombolására. Kihirdették a környéken, hogy mindenki annyi követ szállíthat el magának a vár falai­ból, amennyit akar — feltéve, ha ugyanannyi földet dobál a sziklákba vésett, öt emeletnyi mélységben kiépített, földalatti termekbe, folyosókba. A hosszú háborúk pusztítása után Eger környékén romok­ban hevertek a házak. Szívesen vitték hát az emberek az ingyenes épitőanyagot. Egyre kisebbek lettek a falak, az Európában egyedülálló földalatti erődrendszert pedig mind­inkább betemette a föld. A Habsburgok barbár terve azonban mégsem sikerült! Az utókor csaknem teljesen kiásta a beteme­tett földalatti várat és ma már vasárnaponként ezren meg ezren mennek le a kazamatákba, hogy megnézzék a szövevé­nyes bástyafolyosók kiszögelésében meghúzódó ágyúállásokat, a tágas termekben kiállított török fegyvereket, a feneketlen­nek tűnő kutat, amely vízzel látta el a vár népét. Ki tudja, hányadszor magyarázza már el a vár történetét ez a középkorú asszony, aki csoportunkat vezeti? Mégis, ami­Ke ecses, ízléses, ódon házak között kanyarog az út. Az egyik fordulóban váratlanul nagy, modern épület magasodik elő. Lám, egy lépés csupán és máris átugrottunk a tegnap- előttből a mába. Mert ez a szép épület — Eger új autóbusz­pályaudvara — teljes egészében a jelent képviseli. Alig néhány hete adták át a hevesmegyeieknek, akik azelőtt dolguk végez­tével az üzletek lépcsőire telepedve, utcaszegletekbe félre­húzódva várté': az autóbuszt, amely haza viszi őket a megye székhelyről. Nos, ez a fárasztó ácsorgás, kényelmetlen gubbasz- kodás immár éppúgy a múlté, mint a nép szegénysége és az érsekség mérhetetlen gazdagsága. Erről nem igen beszélnek már a város lakói. Hej. pedig de sokszor elkelne egy kis visszaemlékezés! Az érsekségtől egyébként gyönyörű, hatalmas parkot vett birtokába a nép. Igaz, régen is bejárhattak ide az egriek, csak éppen fizetniök kellett, ha le akartak ülni. Most sokgyermekes családok tanyáznak a Népkert terebélyes fái alatt, szerelmes­párok üldögélnek a padokon, szerfelett illedelmesen, tartóz­kodóan. Sokan a park közepén lévő nyári mulató kerti asz­talkáinál söröznek, vagy a teraszon táncolnak. A salgótarjá­niak sóhajtva nézik a remek szórakozóhelyet. ,.Milyen sze­rencsések is ezek az egriek!“ — mondogatják kissé irigy­kedve. Izgatott hangokat hoz a szél a sportpálya felől. Sportpá­lya ... E sorok írója néhány évvel ezelőtt Egerben volt ka­tona. Vasárnap délutánonként megnézte az Egri Fáklya lab­darúgó-csapatának mérkőzéseit. Ott ü’t sokadmoaá-irni ülésben a pálya körüli gazos fűben. Meccs után a közönség nekivágott a pályáról kivezető poros, kopár domboldalnak. Mindennek már nyoma sincs. A poros út, a kopár domboldal helyét kényelmes betonlelátók foglalják el, s a közönség dí­szes kőkapukon át távozik a pályáról. Az egyik kapuoszlopon márványtábla hirdeti: „Épült az első ötéves tervben.” Lehet­kor a mai kézigránát ősét, a leleményes Bornemissza Ger­gely cserépbombáját mutogatja, sok beszédtől rekedtes, hiva­talos hangját átforrósítja a büszkeség. Az egri embereknek, a törökverő szabadsághősök utódjainak jogos büszkesége ez! De nemcsak az egrieké, hiszen mi tarjániak, budapestiek és deb­receniek is megindultan, fénylő szemmel nézünk a hallgatag, szürke falakra. Bizonyos, hogy gondolataink is közösek ebben a pillanatban: haza... szabadság... dicsőség. t-e Egerből eljönni anélkül, hogy egy-két pohár za­matos egrit ne igyék az ember? Ugy-e nem. Érthető hát, hogy itt a kirándulások a Szala-part, vagy a Szépasszony-völgy pincéiben fejeződnek be. A Szépasszony-völgy megérdemli a nevét. Igézetes, mo­solygós, szelíd, mint egy bájos fiatalasszony. Körül az enyhe dombhajlatokon jól gondozott szőlők és gyümölcsösök virul­nak. A dombok tövében kisebb-nagyobb pincék, présházak sorakoznak egymás mellett. Gazdáik a vasárnap délutánokat idekint töltik. Számítanak a vendégekre, tudják, hogy ilyen­kor kapós a boruk ... Nyolcvanadik éve felé jár már az a bácsi, aki szomjunk oltására vállalkozott. Évei egyáltalában nem látszanak meg rajta. Jóízűen beszélgetünk vele a zöldessárgafényű, kristály- tiszta bor mellett a hűvös pincében. Házigazdánk elmondja, hogy ezek a pincék sok-sok embernek adtak menedéket a szá­zadok során. Legutóbb például a második világháború bom­bázásai idején. Később szóba kerül természetesen a termés is. — Alig volt tavaly egy kis borom — panaszkodik a bácsi. (De azért még most is azt isszuk!) — Az idén se sokkal több lesz — folytatja. (Azért jövő ilyenkor sem jönnek hiába a szom­jas kirándulók!) A borról csak ennyit: ízes, illatos, valósággal simogatja a torkot. Kár, hogy nem lehet belőle sokat inni, mivel könnyen a földhözvágja az embert. Búcsúzzunk hát! Igyunk az egri szőlőkre: duzzadjanak a fürtök, érjen tüzessé az idén is bo­gyóik feledhetetlen nedűje. Koccintsunk egyet kedves bará­taink egri vendéglátóink egészségére: naevra nőjenek a kis Dobó Katicák, az apró Bornemissza Gergelyek s legyenek ők is olyan derék, áldozatkész hazafiak, mint nagyszerű elődeik voltak. Utoljára pedig arra igyunk, hogy ezek a pincék most már mindig az öblös boroshordók békés tanyái legyenek s ne kelljen soha többé fegyverek elől menekülő anyákat, gyer­mekeket rejtegetniük. Igyunk hát ma a békére, holnap pedig új erővel dolgozzunk, küzdjünk érte mindnyájan, házigazdák és V<?P.d4?®k pc —SO—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents