Szabad Nógrád. 1955. május (11. évfolyam. 35-41. szám)

1955-05-28 / 41. szám

SZABAD AOGRAD 1955 május 28. (Folytatás az első oldalról) pai ország barátsági, együtt­működési és kölcsönös segély­nyújtási szerződésének megkö­tése fontos állomás a népeknek a tartós békéért folytatott har­cában. Nagyszerű megnyilvá­nulása annak a következetes békepolitikának, amelyet a nagy Szovjetunió, a béke és a demokrácia országai, köztük a Magyar Népköztársaság foly­tatnak. A Szovjetunió békepolitikájának nagy sikerei — A Szovjetunió kormányá­nak következetes békepolitiká­ja éppen ezekben a hetekben nagyjelentőségű sikereket ért el, amelyek örömmel és re­ménykedéssel töltik el a világ minden országának népeit. — Az ENSZ Londonban ta­nácskozó leszerelési albizott­ságának ülésén a Szovjetunió képviselője nagyfontosságú le­szerelési javaslatokat terjesz­tett elő, amelyek alkalmasak arra, hogy véget vessenek a világ népei számára súlyos terheket jelentő fegyverkezési versenynek és az atomháború veszélyének. — A jelenlegi nemzetközi helyzetben különösen nagyje- lentőségűek a Szovjetunió kor­mányának a fegyverzet csök­kentésére, az atomfegyver el­tiltására, az új háború vésze­dének elhárítására vonatkozó javaslatai. Ezek a javaslatok alkalmasak arra, hogy enyhít­sék a nemzetközi feszültséget és egyben megteremtik az álla­mok közötti bizalom és kölcsö­nös megértés kialakulásának feltételeit. Előirányozzák, hogy a fegyverzet csökkentését és az atomfegyver eltiltását két szakaszban, illetve két év alatt — 1956-ban és 1957-ben — kell végrehajtani. — Különös jelentőséggel bír­nak a jelenlegi nemzetközi helyzetben a leszerelés nem­zetközi' ellenőrzése hatékony rendszerének megszervezésére vonatkozó tervek. Megvalósí­tásuk lehetővé tenné, hogy már a kezdeti szakaszban olyan feltételeket teremtse­nek, amelyek módot adnak arra, hogy idejében felfedhe- tök és elháríthatók legyenek bármely állam agresszív szán­dékai. — A Magyar Népköztársa­ság következetesen híve a fegy­verzet általános csökkentésé­nek, valamint az atom- és hidrogénfegyver eltiltásának. A magyar nép jól tudja, hogy a fegyverkezési verseny foko­zódása növeli a nemzetközi fe­szültséget és előbb-utóbb új háborús konfliktus kirobban­tásához vezet. Ezzel szemben — megtakarítva a fegyverke­zés hatalmas költségeit — je­lentősen fokozni lehet a békés építőmunkát, a népek jólétét a fegyverkezés csökkentése út­ján. Ezért népünk lelkesen tá­mogatja a Szovjetuniónak a fegyverkezés csökkentésére, az atomfegyver eltiltására és az új háború veszélyének elhárí­tása érdekében előterjesztett javaslatait. — Becsben a Szovjetunió kezdeményezésére aláírták a hosszú évek óta függőben lévő osztrák államszerződést, amely visszaállítja Ausztria függet­lenségét és szuverénitását, és elősegíti a feszültség csökke­nését Európában. A Szovjet­unió — a nemzetközi feszült­ség enyhítésére irányuló poli­tikájával összhangban — fá­radhatatlanul harcolt az oszt­rák kérdés olyan megoldásáért, amely megfelel mind Ausztria, mind az összes európai népek érdekeinek. — Az osztrák kérdés megol­dása az imperialista hatalmak úgynevezett erőpolitikájónak kudarca, és hatalmas győzel­me a szovjet kormány béke­politikájának, amely keresztül­húzta a nyugati hatalmak szá­mításait, hogy Ausztriát egy új háborús felvonulási terület­té, tervezett „alpesi erődjük­ké változtassák. Az állam- szerződés értelmében Ausztria szabad, független és demokra­tikus országgá válik, nem csat­lakozik semmiféle katonai szö­vetséghez, nem engedélyez te­rületén külföldi katonai tá­maszpontokat és a semleges­ség álláspontjára helyezkedik. — A magyar nép örömmel vette tudomásul a moszkvai tárgyalások eredményein ala­puló, Ausztriára vonatkozó megegyezést, amely enyhíti a nemzetközi feszültséget, elő­mozdítja az európai és ezzel a világbéke megszilárdítását — Az osztrák államszerző­dés létrejötte, amely a Szov­jetunió építő békepolitikájá­nak eredménye, újabb bizonyí­téka annak, hogy a függő nem­zetközi kérdések rendezésének megvannak a reális lehetősé­gei, ha a nyugati hatalmak le­mondanak az úgynevezett „erőpolitika” elvének alkalma­zásáról. — Az osztrák kérdés megol­dása nagy hatással van a né­met népre is. Nyugat-Német- ország lakosságának mind szé­lesebb rétegei tiltakoznak Né­metország kettészakításának végzetes politikája ellen és a párizsi szerződésekben az egységes, békeszerető és de­mokratikus Németország meg­teremtésének legfőbb akadá­lyát látják. — A magyar nép, a Magyar Népköztársaság kormánya őszintén helyesli és minden­ben támogatja a Szovjetunió­nak azt a törekvését, amely Németország egységének hely­reállítására, a német milita- rizmus feltámadása veszélyé­nek elhárítására irányul. Ez megfelel a német nép jogos törekvéseinek és az európai béke valóságos megszilárdítá- sát jelenti, mert egyszersmin- denkorra elejét veszi annak, hogy Nyugat-Németország Európa szívében új háború tűzfészkévé váljék. — A német kérdés ilyen megoldása hárítaná el végér­vényesen az európai népek, köztük a magyar nép feje fe­lől a német militarizmus pusz­tításai megismétlődésének ve­szélyét. Népünk a Német De­mokratikus Köztársaságban látja az egységes, békeszerető és demokratikus Németorszá­gért folytatott harc zászlóvivő­jét. — A magyar nép minden békeszerető néppel együtt nagy jelentőséget tulajdonít a Szov­jetunió és Jugoszlávia vezetői küszöbönálló tanácskozásának, melynek célja a két ország kö­zötti viszony megjavítása és a béke megszilárdítása. A tár­gyalások eredményessége nem­csak a közvetlenül érdekelt szovjet és jugoszláv népek, de minden békeszerető nép szá­mára igen nagy jelentőséggel bír. A magyar nép bízik ab­ban, hogy e tanácskozás hoz­zájárul a nemzetközi feszült­ség enyhítéséhez, az országok közötti közeledés és együtt­működés fejlődéséhez. — A Szovjetunió békekezde­ményezései világszerte hatal­mas mértékben növelték a bé­keszerető tömegek aktivitását és arra kényszerítették az ame­rikai kormánykörök vezetőit, hogy — korábbi álláspontjuk­tól eltérően — hozzájárulja­nak a legfelsőbb síkon tartan­dó négyhatalmi tárgyalások­hoz. A magyar nép őszinte örömmel fogadta e tárgyalá­sok lehetőségének hírét, de nem hagyhatja figyelmen kí­vül, hogy vezető amerikai kormányférfiak lehetetlen fel­tételek megszabásával már eleve sikertelenségre akarják kárhoztatni a tanácskozásokat. A magyar nép világosan látja, hogy a négyhatalmi tárgyalá­sok csak akkor lehetnek ered­ményesek, ha a részvevő kor­mányok mindegyikét a meg­egyezésre való törekvés hatja át. Reméli, hogy a tanácskozá­sok előbbre viszik a vitás nem­zetközi kérdések békés tárgya­lások útján való megoldását; azon a véleményen van, hogy egy ilyen értekezlet, amennyi­ben valamennyi fél részéről megvan a jóakarat, jelentős eredményeket érhet el a nem­zetközi feszültség csökkentése, az országok közötti kapcsola­tok megjavítása terén és kö­zelebb hozhatja olyan más, függőben lévő kérdések rende­zését. mint Németország békés, demokratikus alapokon törté­nő egyesítése. Kormányunk arra törekszik, hogy minden országgal jó viszonyt tartson fenn — Tisztelt országgyűlés! A Magyar Népköztársaság kor­mánya — híven a magyar nép kívánságához és érdekeihez — egész jövő tevékenysége alap- elvének tekinti a Varsóban aláírt barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződésben vállalt köte­lezettségeinek maradéktalan teljesítését. — A Magyar Népköztársaság külpolitikájának célja a ma­gyar nép békés építőmunkájá­nak, hazánk függetlenségének biztosítása. A kormány válto­zatlanul a nemzetközi együtt­működés politikáját, a nemzet­közi feszültség enyhítésének, a tartós béke biztosításának po­litikáját folytatja. — A varsói szerződés értel­mében tovább fejlesztjük test­véri együttműködésünket poli­tikai, gazdasági, kulturális, vé­delmi téren és az élet minden területén a szerződést aláíró országokkal, szövetségeseink­kel. (Nagy taps.) A Szovjet­unióval, a Kínai Népköztársa­sággal és valamennyi népi de­mokratikus országgal való megbonthatatlan barátságunk és szoros együttműködésünk a Magyar Népköztársaság kül­politikájának legfontosabb irányelve volt és marad. (Lel­kes taps.) Tudatában vagyunk annak, hogy a nagy Szovjet­unióval és a béketábor orszá­gaival fennálló újtípusú kap­csolataink további szilárdítása és elmélyítése képezi eddig el­ért eredményeink továbbfej­lesztésének alapját. — Kormányunk változatla­nul arra törekszik, hogy min­den országgal, tekintet nélkül annak társadalmi rendszerére, a népek egyenjogúságának, szuverénitásának, az egymás belügyeibe való be nem avat­kozásnak. valamint egymás ér­dekei kölcsönös tiszteletben- tartásának alapján jó viszonyt építsen ki és tartson fenn. Ugyanakkor a Magyar Nép- köztársaság kormánya hang­súlyozza, hogy népünk nem hagyja alku tárgyává tenni a Szovjetunió segítségével kiví­vott szabadságát és független­ségét, az általa szabadon vá­lasztott társadalmi rendszert, mint azt egyes vezető amerikai államférfiak tenni szeretnék. A magyar nép és kormánya a leghatározottabban elutasít minden ilyenirányú kísérletet. (Nagy taps.) — A Magyar Népköztársa­ság kormánya a népek közötti kapcsolatok kialakítása és fej­lesztése során a nemzetközi érintkezés minden területén arra törekedett és törekszik, hogy előtérbe helyezze és a figyelmet arra irányítsa, ami hazánkat más országokkal és népekkel összeköti. Igyekez­tünk és a jövőben is igyekezni fogunk kiküszöbölni mindazt, ami még zavarja vagy gátolja más országokkal való kapcso­lataink fejlesztését és elmélyí­tését — Fontos feladatnak tekint­jük, hogy a szomszédos Jugo­szláviával elmélyítsük jószom­szédi viszonyunkat. Azon le­szünk, hogy a magyar—jugo­szláv viszonyt továbbfejlesz- szük, mert ez egyaránt érdeke mind a magyar, mind a jugo­szláv népnek, mind a béke ál­talános ügyének. Kormányunk továbbra is arra fog törekedni, hogy a magyar nép és a szom­szédos Jugoszlávia népei kö­zött az őszinte barátság légkö­rében gyümölcsöző együttmű­ködés valósuljon meg. — Nagy jelentőséget tulaj­donítunk az olyan országokkal való jó viszonyunk ápolásá­nak, amelyek nem vesznek részt támadó tömbökben és politikájuk nem irányul a bé­keszerető országok, köztük a Magyar Népköztársaság ellen. Éppen ezért nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a szomszédos Ausztria semleges országgá váljék és e helyről is üdvözöljük a függetlenségét és szuverénitását visszanyert osztrák népet. (Taps.) — A még függőben lévő vi­tás nemzetközi kérdések egye­dül célravezető és helyes út­jának a tárgyalásokat tartjuk. Szilárd meggyőződésünk, hogy az egyes országok közvetlen érintkezése, amelyet a kedvező eredmények elérésének őszin­te vágya hat át, a nemzetközi problémák megoldásának' reá­lis lehetőségét képezi. — Meggyőződésünk szerint a világ békéjének megvédése céljából valamennyi ország népének — ma inkább, mint valaha — meg kell sokszoroz­nia erőfeszitéseit, hogy a kü­lönböző nagy és kis államok közötti kapcsolatokat a népek baráti együttműködésére ala­pozzák. Ennek érdekében az országgyűlés magyarországi látogatásra hívta meg néhány ország törvényhozó testületé­nek küldöttségeit. — Ez a meggyőződés késztet bennünket arra is, hogy fo­kozzuk tevékenységünket a különböző nemzetközi szerve­zetekben. E szervezetekben ki­fejtett eddigi tevékenységünk, a Magyar Népköztársaság kor­mányának politikája, az a kö­rülmény, hogy mindenben ele­get teszünk az ENSZ alapok­mányában lefektetett elvek­nek, szilárd alapot teremt azon követelésünk számára, hogy teljesüljön a magyar nép jo­gos kívánsága és felvegyék hazánkat az Egyesült Nemze­tek Szervezetébe. (Taps.) A Magyar Népköztársaság kor­mányának az a véleménye, hogy a világszervezet tízéves fennállásának méltó megün­neplését szolgálná, ha a még fel nem vett olyan országok, amelyek — mint a Magyar Népköztársaság is — minden­ben megfelelnek az ENSZ alapokmánya követelményei­nek, mielőbb az Egyesült Nem­zetek Szervezete tagjává vál­nának. Ez nagymértékben elő­segítené, hogy az ENSZ egye­temes világszervezetként be­tölthesse szerepét. A szerződés megfelel nemzeti érdekeinknek — Tisztelt országgyűlés! Az Albán Népköztársaság, a Bol­gár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége és a Cseh­szlovák Köztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésének létrejötte, valamint az egyesí­tett katonai parancsnokság megteremtése történelmi je­lentőséggel bír. — Ez a szerződés újtípusú, minden eddigi, az államok bár­mely csoportja által kötött szerződésnél magasabbrendű: legfőbb célja az európai és vi­lágbéke fenntartása és erősí­tése, az európai biztonság meg­szilárdítása. A benne részvevő országok a nemzetközi béke és biztonság biztosításának szen­telik erejüket. A szerződés az államok egyenjogúságának, függetlenségének, szuverenitá­sának és az egymás belügyei­be való be nem avatkozásnak elvein épül fel. — A magyar nép, a Magyar Népköztársaság kormánya nagy megtiszteltetésnek tekinti, hogy részesévé vált e szerződésnek és büszke arra, hogy annak meg­alkotását elősegíthette. — Kérem a tisztelt ország- gyűlést, hogy a varsói érte­kezleten részvevő országok kö­zött létrejött barátsági, együtt­működési és kölcsönös segély- nyújtási szerződést — amely mindenben megfelel a magyar nép nemzeti érdekeinek — fo­gadja ei és iktassa törvénybe. (Hosszantartó, nagy taps.) Hruscsov elvtárs nyilatkozata Belgrádban Május 26-án a Szovjetunió kormányküldöttsége elutazott Moszkvából Jugoszláviába. A kormányküldöttség vez-etője N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek tagja, s az SZKP központi bizottságának első titkára. A küldöttség tagjai: N. A. Bulga- nyin, a Szovjetunió miniszter- tanácsának elnöke, .1. í. Aíifco- jan, a Szovjetunió miniszterta­nácsának első elnökhelyettese, D, T. Sepilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsa külügyi bizottságának elnöke, az SZKP központi bi­zottságának tagja, s a Pravda főszerkesztője, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszte­rének első helyettese és P. N. Kumikin, a Szovjetunió kül­kereskedelmi miniszterének helyettese, valamint a kísére­tükben levő személyek. A Szovjetunió kormánykül­döttsége május 26-án közép­európai idő szerint 17 órakor (magyar idő szerint 18 órakor) megérkezett Belgrádba. N. Sz. Hruscsov, a Szovjet­unió kormányküldöttségének vezetője a mikrofon előtt a következő nyilatkozatot adta: Kedves Tito elvtárs! Kedves elvtársak, a kormány tagjai és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetői! Kedves elvtársak és polgártársak! A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége Legfel­ső Tanácsának Elnöksége, a Szovjetunió kormánya és a Szovjetunió Kommunista Párt­ja központi bizottsága, a szov­jet nép nevében szívből üd­vözlöm önöket, valamint Belg- rádnak, Jugoszlávia dicső fő­városának dolgozóit. Jugoszlá­via összes testvéri népeit! A szovjet küldöttség azért érkezett az önök országába, hogy a jugoszláv kormánykül­döttséggel együtt meghatá­rozza népeink barátsága és együttműködése továbbfejlesz­tésének és megszilárdításának útjait, megtárgyalja közös fel­adatainkat az országaink fel­virágoztatásáért, a nemzet­közi feszültség enyhítéséért és az egyetemes békének és a né­pek biztonságának megszilár­dításáért vívott harcban. Országaink népeit a közös ellenség ellen vívott közös harcnak és az ősrégi testvéri baráti ágnak szálai fűzik össze, Ez a barátság és harci együtt­működés különösen megerő­södött a második világháború éveiben, a fasiszta terület­rablók ellen vívott harc súlyos megpróbáltatásai idején. Azok­ban a kemény években az egész szovjet nép nagy együtt­érzéssel viseltetett jugoszláv testvéreinek kommunisták- vezette hősi karca iránt és őszinte szívvel üdvözölte Ju­goszlávia népi felszabadító hadseregének Tito marsall ve­zetésével véghezvitt nagyszerű, hősi haditetteit. Népeink örökre megőrzik emlékezetükben, hogy a ju­goszláv és szovjet harcosok itt, Belgrád alatt együtt mér­ték csapásaikat az ellenségre és szabadították fel ezt az ősi szláv várost a hitlerista meg­szállók uralma alól. A Szov­jetunió népei lelkesen üdvö­zölték a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság megalakulá­sát. Mint ismeretes, azokban az években a legjobb viszony ala­kult ki a Szovjetunió és Ju­goszlávia népei, államaink és pártjaink között. Később azonban e jóviszonyt megron­tották. Őszintén sajnáljuk, ami tör­tént, és határozottan kisöpör­jük annak az időszaknak min­den lerakódását. A magunk részéről minden kétséget kizáró módon ezekhez a lerakódásokhoz soroljuk azt a provokációs szerepet, ame­lyet a nép ma már leleplezett ellenségei, Berija, Abakumov és a többiek játszottak a Jugo­szlávia és a Szovjetunió kö­zötti viszonyban. Behatóan ta­nulmányoztuk azokat az anya­gokat, amelyeken a Jugoszlá­via vezetői ellen akkor emelt súlyos vádak és sértegetések alapultak. A tények azt mu­tatják, hogy ezeket az anyago­kat a nép ellenségei, az impe­rializmus megvetett ügynökei tákolták össze, akik gálád mó­don befurakodtak pártunk so­raiba. Szilárd meggyőződésünk, hogy letűnt az az időszak, ami­kor viszonyunkat befeketítet­ték. A magunk részéről készek vagyunk minden szükségeset megtenni ahhoz, hogy kikü­szöböljük mindazokat az aka­dályokat, amelyek gátolják az államaink közötti viszony tel­jes rendezését, népeink baráti kapcsolatainak megszilárdítá­sát. Most, hogy viszonyunk ren­dezése terén már értünk el bi­zonyos sikereket,’ a szovjet küldöttség annak a meggyőző­désének ad kifejezést, hogy a küszöbönálló tárgyalások a né­peink közötti politikai, gazda­sági és kulturális együttműkö­dés fejlődését és erősödését eredményezik. Ilyen együttmű­ködéshez minden feltétel ad­va van — országaink né­peinek évszázados történel­mi barátsága, a forradal­mi mozgalom dicsőséges hagyo­mányai, a szükséges gazdasá­gi alap és eszményeink közös­sége a dolgozók boldogságáért és a békés felvirágzásért ví­vott harcban. A Szovjetunió kormánya Vlagyimir Iljics Leninnek, a szovjet állam alapitójának ta­nítását követve az államok békés egymás mellett élésének elveire, az egyenjogúság, a be nem avatkozás elveire, a szuverénitás és a nemzeti függetlenség tiszteletbentartá- sának elveire, a meg nem tá­madásnak elveire, továbbá ar­ra az elvre építi fel más — nagy és kicsiny — országok­hoz való •viszonyát, hogy meg- engedhetetlenek egyes államok merényletei más államok te­rületi épsége ellen. Reméljük, hogy az orszá­gaink közötti viszony tovább­ra is ezen elvek alapján fog fejlődni népeink javára. És ez újabb, hatalmas hozzájárulás a nemzetközi feszültség enyhí­téséhez. az egyetemes béke megőrzéséhez és megszilárdí­tásához. Nálunk teljes megértésre ta­lál Jugoszláviának az a törek­vése, hogy fejlessze kapcsola­tait mind a nyugati, mind a keleti államokkal. Úgy véljük, hogy az országaink közötti ba­rátság és a kapcsolatok meg­erősödése elő fogja mozdítani a viszonyok megjavulását vala­mennyi ország között, függet­lenül társadalmi rendszerünk­től, elő fogja mozdítani az egyetemes béke megszilárdítá­sát. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége, a Szovjet­unió kormánya és a Szovjet­unió Kommunista Pártjának központi bizottsága úgy dön­tött, hogy elküldi ezt a kül­döttséget — tárgyalja meg önökkel testvéri módon az összes megérlelődött kérdése­ket. Mi, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának, a nagy Lenin alkotta pártnak képviselői kí­vánatosnak tartjuk a kölcsö­nös bizalom megteremtését pártjaink között is. A legszi­lárdabb kapcsolatok épülnek ki azoknak az országoknak né­pei között, amelyekben olyan pártok jelentik a vezető erőt, amelyek egész munkásságukat a marxizmus—leninizmus ta­nítására alapozzák. Azok a pártok, amelyeket marxista—leninista tanítások vezetnek, azért érnek el töké­letes kölcsönös megértést egy­más között, mert egyedüli céljuk a munkásosztály, a dol­gozó parasztság érdekeiért, a dolgozók érdekeiért folyó harc. A szocializmus diadala érdekében ontották vérüket a népek legjobb fiai és leányai és a belső, valamint külső el­lenségek ellen harcolva le­rázták a kapitalizmus jármát, kivívták szabadságukat és függetlenségüket. Az új, szo­cialista úton haladva, ezeknek az országoknak a népei meg­sokszorozzák erejüket a tar­tós. rendíthetetlen barátság­ban. Nem teljesítenénk népeink és az egész világ dolgozói előtti kötelességeinket, ha nem ten­nénk meg minden lehetőt a Szovjetunió Kommunista Párt­ja és a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége közötti kölcsö­nös megértés megteremtésére, a marxizmus—leninizmus ta­nításai alapján. A munkások és parasztok érdekei, a nemzetközi mun­kásmozgalom érdekei és an­nak a harcnak közös céljai, amely a béke megszilárdítá­sáért, az emberiség szebb jö­vőjéért folyik, megkövetelik a kommunista és munkáspártok vezetőitől a kölcsönös bizalom megteremtését e pártok között a marxizmus—leninizmus elvei alapján. Éljen a népek közötti tartós béke! Éljen a Szovjetunió és Jugoszlávia népei közötti test­űéi i barátság és szoros együtt­működés! Éljenek Jugoszlávia népei!

Next

/
Thumbnails
Contents