Szabad Nógrád. 1955. május (11. évfolyam. 35-41. szám)

1955-05-25 / 40. szám

4 1955 MA JUS 25. SZABAD A'OeBAD így élnek a német gyermekek ua övezette a tár egyik — és ma másik e Sántán Terveink az olcsóbb széntermelés érdekében — Levél Kazárról — A hatályban lévő munkavédelmi rendelke­zések Nyugat-Németországban tiltják a gyer- mekmtmkát — ha kimondottan nehéz mun­káról van szó. A könnyű gyermekmunkát viszont kifejezetten engedélyezik. A vállalkozók és más profithajhászok vísz- szaélnek a rendelkezés nyújtotta lehetőség­gel. A bajorországi szakszervezeti ellenőrző szervek nyilvánosságra hozott jelentéséből kitűnik, hogy „még mindig igen gyakoriak a gyermekmunka-tilalom elleni kihágások“. A fiatalkorú alkalmazottaknál, munkásoknál nem tartják be a munkaidőt, hanem késő éjszakáig dolgoztatják őket. Ez több mint 5000 esetben bizonyosodott be. A jelentés beszámol a többi között arról, hogy egy ládagyárban akadtak olyan 12 éves gyermekek is, akik naponta 16 órát dolgoz­tak. — Egy pékségben már hajnali negyed 3-kor dolgoztattak egy 12 éves gyermeket. Egy ablaknélküli bádogosműhelyben két gyermek is dolgozott: egy 11 éves és egy 14 éves. Egy 13 éves lány reggel 7-től este 8-ig pihenés nélkül szolgált ki egy vendéglőben. íme néhány kiragadott példa, amely meg­mutatja, milyen eszközökkel igyekszenek a tőkések, spekulánsok profitjukat növelni. A gyermekeknek ugyanis csak egészen csekély fizetést, illetve, mint tanoncoknak semmit sein adnak munkájukért. A nyugatnémet gyermekek jórészének még az a lehetőségük sincs, hogy a szabadban, nyugodtan játszhassanak. A megszálló ható­ságok a hadgyakorlatok során sok vidék biz­tonságát veszélyeztetik. A szülők állandó fé­lelemben varnak, hogy gyermekeik valami lövedékhez nyúlnak és az felrobbanva ízekre tépi a játszó gyerekeket — ahogy ez már gyakran megtörtént. Osnabrüekben például egy 6 éves kislány kezében robbant fel a repülőgépről leszórt gyújtóbomba. A gyer­mek súlyos égési sebeket kapott és elvesz­tette szemevilágát. Karl Müller rosstali 8 éves tanulóra egy amerikai katona „tréfá­ból“ ráfogta a fegyvert, amely elsült és sú­lyosan megsebesítette a fiút, akit alig lehe­tett megmenteni az életnek. A vesztfáliai hadgyakorlatokon két nap alatt hat polgári lakos vesztette életét — köztük egy kislány. Fürstenfeldbruck ban egy lökhajtásos repülő­gép lesodort több háztetőt — az egyik láng- ragyúlt és bennégett egy asszony 10 éves unokájával. A Német DemoJcratikUs Köztársaságban Öt éve iktatták törvénybe a fiatalok védelméről és segítségéről szóló határozatokat. A gyermekekről való gondoskodás már az anya- és csecsemővédelmi intézményekben kezdődik. Évről évre ezrével nyílnak az új korszerű bölcsődék, napközi otthonok. A gyermekekről való szerető gondoskodást az is' bizonyítja, hogy 1954-ben a nyári szünidő alatt két millió gyermek vett részt a „vi­dám szünidő“ akcióban, — A gyermekek többsége úttörőtáborokban, üzemi üdülőkben vagy más nyári táborokban töltötte szünideje egy részét. A többiek egy-két hetes túrákon vettek részt, vagy a helybeli rendezvények­be kapcsolódtak be. így például kirándultak a közeli erdőkbe, sportoltak, tábortűz mellett szórakoztak stb. Az NDK-beli gyermekekkel együtt 30 000 nyugatnémet gyermek is üdült az NDK-ban, jobbára olyanok, akiknek szü­lei munkanélküliek. Idén még ennél is több gyermek töltheti vakációját Rügen szigetén és az NDK más gyönyörű helyein. Berlin demokratikus öve­zetéből például 30 000 gyermek vesz részt hosszabb túrákon. A berlini nagy állami üze­mek 65 000 gyermek számára biztosítanak helyet dolgozóik üdülőiben. A különböző ke­rületekben kilenc központi játszóteret létesí­tettek, ahol a gyermekek meleg ételt is kap­nak. A gyermekek étkeztetésére máris 107 tonna zöldséget, 34 tonna gyümölcsöt, 24,5 tonna húst és 14,6 tonna vajat bocsátottak rendelkezésre. A Német Demdkratikus Köztársaságban a gyermekeknek megvan minden lehetőségük képességeik fejlesztésére, tanulásra. A közép- és főiskolások száma az 1950. évi 27 000-ről 74 000-re emelkedett. Az általános isikola el­végzése után tovább tanulók közül ma már 53 százalék munkás- és paraszlszármazású, 95 százalékuk ösztöndíjban részesül. Az állam szerető gondoskodását a gyerme­kekről az is bizonyítja, hogy öt' esztendő A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa, az Országos Bányász Tanácskozás az el­következendő időkben leg­fontosabb feladatként jelölte meg a termelés gadaságossá való tételét és az önköltség csökkentését. A Kazári Bánya­üzem fizikai és műszaki dol­gozói átérzik ennek a kérdés­nek a fontosságát és meg­teszik a szükséges intézkedé­seket az önköltség csökken­tésére. Amikor ehhez a munkához hozzáfogtunk, megvizsgáltuk az elmúlt hónapok eredmé­nyeit az önköltség területén, s akkor kellett megállapíta­nunk, hogy ezen a téren igen sók a tennivalónk, hiszen önköltségünket hónapról hó­napra rendszeresen túlléptük. Amikor ezt a tényt az alsóbb műszaki vezetőink tudomásá­ra hoztuk, akkor derült ki, hogy ők nem is ismerik önköltségi tervünket, nem is tudják azt, hogy meny­nyibe keiül 1 tonna szén ki­termelése, s így nem ismerik a kitűzött célt és nem is har­colhatnak a cél eléréséért. Ez is mutatja azt, hogy bánya­üzemünk vezetősége sem for­dított elég gondot a gazdasá­gos termelésre, nem adtunk ki az alsóbb műszaki vezetők számára önköltségi tervszá­mokat. Ezen a hibán azonnal segítettünk és a havonta rend­szeresen megtartandó önkölt­ségi értekezleten, minden mű­szaki dolgozó számára — ami­kor ismertetjük az elmúlt hó­nap eredményeit — megadjuk az önköltségi előirányzatot is. ilatt 80 új úttörőotthov, 7600 úttörőhelyiség, 190 technikus-központ, 21 természetkutató központ, 37 természetjáró központ és több mint 15 000 if júsági klub, illetve kultúrterem létesült a fiatalok számára, ahol kedvükre tanulhatnak, szórakozhatnak, kísérletezhet­lek. Ugyanakkor falun és városban egyaránt • zóink most már nem általános A gazdaságos termelés egyik legfontosabb módszeré­nek tartjuk a felsőbb szervek részéről kiadott utasítások végrehajtásán kívül a fel- világosító munkát,t a takaré­kosság terén. Műszaki do1 go nap mint nap új sportpályákat létesítenek. érveket használnak, hanem AMIKOR A PAP Boiehovszki Dezső, Mátramind­szent és Szuha plébánosa, úgy érezte az elmúlt év őszén, hogy a jobb sorsra ér­demes hívők lelki üdvé­nek ápolgatása nem elégíti ki teljesen sokoldalú érdeklődési körét és egyházi teendői mel­lett bőségesen marad ideje ar­ra. hogy más irányba is gyü- mölcsöztesse nem mindennapi képességeit. Elhatározta tehát, hogy papi funkciója mellé va­lami „civil’’ foglalkozást vá­laszt magának. Igen ám. de mit? Kapáljon, kaszáljon? Ö, ez méltatlan lenne a* reveren­dához! A plébános úr úgy okoskodott, hogy új munkakö­rének nem szabad túlságosan messze esnie az égi dolgoktól, no meg aztán a többletmunká­nak többletjövedelmet is kel­lene hoznia, minél busásab- bat.;; Ilyetén megfontolások után nagyszabású, paphoz és üzlet­emberhez egyaránt méltó terv bontakozott ki Boiehovszki Dezső leleményes agyában. Az alapötletet a halottak napja adta. Tudvalevő, hogy ilyenkor a hagyományoknak megfele­lően gyertyát szoktak égetni a sírokon á halottak emlékére. Előfordulhat azonban, hogy az ünnep előtt egy-két nappal ki­fogy a gyertya némelyik falu­si üzletből. Ilyen esetben a hí­vők ott vesznek gyertyát, ahol tudnak, és annyiért, amennyi­ért kapják. Nos, a plébános úr éppen az esetre alapozta tervét. Nem feledkezett meg arról sem, hogy mesterségesen is elő lehet idézni időleges gyertya­hiányt akkor, ha valaki egy­két hónappal előbb felvásárol­ja a meglévő készleteket... Ennek tudatában a tisztelendő atya számba vette a kegyeletes lelkek gyertyaszükségletét, az­tán ennek megfelelően össze­vásároltatott 2800 darab gyer­tyát az állami üzletekből, da­rabonként 27 fillérért (jól je­gyezzük meg a vételárat, szük­ség lesz rá a továbbiakban!) Lassanként közeledett a ha­lottak megünneplésének és egyes leleményes élők pénz­szerzésének napja. Az előzetes okoskodás helyesnek bizo­nyult: a népboltban valóban kifogyott a gyertya. Nosza, a mi plébánosunk tüstént neki­látott hatalmas készletének hasznosításához. Mindenek­előtt megfelelő embert kere­sett az értékesítéshez. Mert hát igaz, hogy jó, sót nagyon jó az a hitvány pénz, de azért nem lenne helyes, ha az úr szolgája személyesen foglalkoz­na az árusítással, hiszen a hí­vők azt tartják, hogy a pap az pap, a kereskedő meg keres­kedő, és nem jó lenne, ha a mindszentiek megtudnák, hogy az ő tiszteletre méltó lelki- pásztoruk mindkét szakma csinját-binját egyaránt egyesíti bölcs koponyájában. h gyertyaárulásra aikaimas személy kiválasztása nem oko­zott különösebb gondot. Végh Ferenc, a község harangozója, éppen megfelelőnek mutatko­zott erre a szerepre, úgy is, mint az Egyházhoz közelálló, a tisztelendő atya bizalmát él­vező férfiú, és úgy is, mint a szövetkezet tej begyűjtője és baromfifelvásárlója, akinél sok ember megfordul s így számta­lan alkalma nyílik a külön- üzlet lebonyolítására. A gyer­tyakészlet tehát bizományba került a harangozóhoz, azzal a papi utasítással, hogy a gyer­tyát 1 (azaz egy!) forintért kell árusítani darabonként. (Az ol­vasó itt rövid fejszámolás után megállapíthatja, hogy a 27 fil­léres vételár és az eladási ár között némi, nem is megveten­dő különbözet mutatkozik a reverenda mély zsebe javára. Dehát istenem, valamivel csak ki kell egészítenie Boiehovszki atyának az államtól kapott ha­vi 700 forintból, meg a papi jövedelmekből származó, ha­vonta 500 forintot kitevő stóla­pénzből álló fizetést. Meg az­tán a jövedelem nemcsak a papot illette! Részesedett ab­ból a harangozó is. aki minden eladott gyertya után 10 fillér // AJÁNDÉKOZ // jutalékot számíthatott fel ma­gának.) A gyertyák forgalmazása ér­dekében a tisztelendő atya nem riadt vissza rögtönzött „han- goshiradó” alkalmazásától sem: a templomi szószékről hirdette ki, hogy a halottak számára annyira nélkülözhe­tetlen gyertyák a harangozónál szerezhetők be. Ment is most már minden, akár a karikacsa­pás. A harangozó ugyan né­hány nap múlva jelentette, hogy a kitűnő üzletnek várat­lan versenytársa támadt egy cigányasszony személyében, aki — eléggé nem kárhoztat­ható módon! — potom 70 fillé­rért árulja ugyanazt a 27 fil­léres gyertyát. ’— Túl drága lesz így a mienk, tisztelendő atyám! — aggályoskodott a jól megszolgált jutalékát féltő férfiú, de a plébános úr csak mosolyogva legyintett. Ó, biztos volt ő abban, hogy a cigányasszony áruja nem ver­senyezhet a felszentelt kezek közvetítésével árult, malasztos gyertyával! 800 darab kelt már el, ezál­tal több mint 400 forint rend­kívüli jövedelemmel — üzleti nyelven szólva: tiszta haszon­nal — gyarapodott a plébános úr kasszája, amikor rettenetes — már mint az ő számára ret­tenetes — dolog történt: köz­belépett a rendőrség és leállí­totta a további gyertyaárusí­tást. Sőt, később odáig fajult a dolog, hogy Boiehovszki plébá­nos urat a múlt héten meg­idézték a járásbíróságra és ott nyilvános tárgyalás keretében be kellett számolnia arról, hogy is volt tulajdonképpen az a gyertya-üzlet? Bs mit is beszélünk mi „üziet”­ről! Hiszen a tisztelendő atya szavaiból derült ki a tárgyalá­son. hogy egészen másról volt szó. Hogy mi történt voltakép­pen a gyertya körül, azt szó- szerint így mondotta el a plé­bános úr: — 2300 gyertyát vá­sároltam 1954. szeptember vé­gén, hogy a hívek irántam való segítségét valamivel vi­szonozzam. Én a szószékről azt hirdettem ki, hogy a gyertyá­kat oda fogom nekik ajándé­kozni, és ezért tőlük darabon­ként egy forint adományt kér­tem ajándékként, azért, hogy segítsenek. — így áll hát a helyzet... A plébános úr meg­ajándékozta a hívőket egy-egy gyertyával, a hívők pedig (akik tanúvallomásukban egyébként sorra úgy nyilatkoz­tak, hogy ők semmit sem tud­tak ajándékozásról, hanem megvették a gyertyát, mert máshol nem volt), megajándé­kozták a plébános urat egy-egy forinttal. Jól pallérozott, csürés-csava- rásban jártas egyházi agyvelők számára bizonyára világos ez a magyarázat. Lehet, hogy papi nyelven valóban ajándékozás­nak nevezik ezt az ügyletet. Mi azonban sajnálattal ismer­jük be, hogy járatlanok va­gyunk a teológiában, az eg3'- házi gondolkodásmód szövevé­nyeiben, s ezért a gyertyaügy­ben nem kölcsönös ajándéko­zást, hanem ravaszul kitervelt, árdrágító üzérkedést, az embe­rek jóhiszeműségével való al­jas visszaélést látunk. Bevall­juk azt is, hogy véleményünk szerint Bolevoszki plébános úr nem a legalkalmasabb módot választotta a hívők „iránta való segítségének” viszonzásá­ra. Ez volt a véleménye a bí­róságnak is. amely Bolevoszki Dezsőt árdrágításért egy évi és négy hónapi, üzlettársát, Végh Ferenc harangozót pedig hat havi börtönre ítélte. Az ítélet egyelőre nem jogerős, de biz­tosak vagyunk benne, hogy a tisztelendő atya még itt a földi életben elnyeri „jótéteménye’’ megfelelő ellenszolgáltatását. AkÜtflsit pedig maradt még néhány darab egyforintos gyertyájuk, gyújtsák meg őket és amíg végig égnek, gon­dolkozzanak el egy kissé ezen az érdekes és tanulságos törté­neten! Talán a gyertyáit fénye hozzásegíti őket egy fontos fel­ismeréshez . í t pontosan megtudják mondani egy-egy anyagmegtakarítás­nak, vagy intézkedésnek az önköltségre mutatkozó kiha­tását és pl. amikor figyelmeztetik a dolgozókat, hogy ne hagyják a talpon fe­küdni a kaparóláncot, mert ott a szén rádülhet és örökre elveszik. Mindjárt meg is mondják, hogy 1 fm. kaparó­lánc értéke kb. 550 forint. Ügy tapasztaljuk, hogy ez a módszer helyes és hogy dol­gozóink jobban vigyáznak a rájuk bízott anyagi értékekre, ha tisztában vannak pénzben kifejezett értékével. A felvilágosító munkán kí­vül természetesen más mód­szereket is alkalmazunk. Enr nek „legkönnyebb” útja á mennyiségi termelés fokozása, mivel vannak tételek az ön­költségben, amelyek nagy­sága nem változik, ha a ter­melés emelkedik. Ilyenek pél­dául a műszaki és adminisz­tratív alkalmazottak bére, az irodák és műhelyek fenntar­tási költsége, a fuvarozások, hűségruha, legényszólló stb. költségei. A termelés emelése érdekében, üzemünknél Tőkés lejtősaknában korszerűen gé­pesített csoportos kamraíej- tést indítottunk be. így a ter­melékenység növekedik, a kon­centráltabb szállítás miatt a kiszolgáló létszám csökken. Hogy a termelést fokozni tud­juk, új bányaüzemeket tárunk fel. Már ebben az évben fel­tártuk György-aknát, amely azóta már belekapcsolódott a termelésbe, s megindítottuk Gyula-aknai bányaüzemünk előkészítési munkálatait, úgy, hegy ez az üzem októberben szintén termelőképes lesz. A termelés gazdaságossá tételéhez szükséges a helyes létszámgazdálkodás. Ehhez a munkához nagy se­gítséget nyújtott a járási párt- bizottság brigádja által meg­tartott ellenőrzés. Például fel­hívták a figyelmünket arra, hogy 1 napi 8 vagomos terme­lési . egységünkhez fölösleges körletvezető, 3 aknász, 3 lő- mester, amikor egy ilyen kis egység irányítását kevesebb műszaki személyzettel is el tudjuk látni. Ezért akná­szainkkal elvégeztetjük a lő- mester tanfolyamot és így növelni tudjuk a szénfalnál dolgozók számát. Május hó­napban felülvizsgáljuk üze­meink létszámgazdálkodását, különösen a kiszolgáló szak­mákban. A felesleges lét­számot szintén bekapcsoljuk a termelő munkába. Az anyaggazdálkodásnál be-. vezetjük a naponkénti anyag-1 felhasználás ellenőrzését és ha túlzott felhasználás mutatkoz­na, felhívjuk a középkáderek figyelmét. A robbanó anyag fogyasztás csökkentésére to­vább fejlesztjük a megtakarí­tást eredményező millszekun- dós robbantást. A csapatok ré­szére kidolgoztuk a robbantá­si munkarendeket és a lőszer­norma bevezetése révén anyagilag is érdekeltté tettük a csapatokat a robbanó anyag felhasználás csökkentésével. A fafogyasztás csökkentésére szigorú ellenőrzést vezettünk be, hogy csak megfelelő mé­retű bányafa kerüljön felhasz­nálásra. Uj Gyula-i üzemün­ket pedig 240 folyóméter vá­gathosszat, vasbeton keretek­kel fogjuk biztosítani, s ezzel 70 köbméter bányafát takarí­tunk meg. amelynek értéke kb. 14,000 forint, a helyes mé­retű bányafafelhasználásával pedig 510 köbméter bányafát fogunk megtakarítani, amely­nek értéke körülbelül 100.000 forint. A gazdaságos termelésre igen nagy befolyása van a he­lyes bérezésnek. Az üzemek átlagbérének alakulását 10 na­ponként vizsgálni fogjuk. A munkaátvételek helyességét az üzem vezetője személyesen ellenőrzi. A hétköznapi és va­sárnapi túlműszakok csökken­tését pedig azzal kívánjuk el­érni, hogy túlmunkára a dol­gozókat csak az üzemvezető előzetes tudomásával szabad berendelni és ilyen esetekben alaposan mérlegeljük a mun­ka túlórában való elvégzésé­nek szükségességét. A gazdaságos termelés meg­valósítása nem könnyű fel­adat, hiszen ennek ellenőrzése, megvalósítása szívós és kitar­tó munkát követel és nap mint nap a mennyiségi ter­melés problémái mellett kell figyelemmel kísérnünk a bé­rek. az anyagfelhasználás ki­értékelését és szinte fillérekig menő gondossággal kell a megtakarítás lehetősé­geit felmérni. Ehhez a munká­hoz egyedül nem elegendő a műszaki dolgozók ereje, ehhez szükséges, hogy üzemünk párt és szakszervezete, — ahogyan azt a múltban is mindig meg­tette — a szükséges támoga­tást megadja, hogy dolgozóin­kat meggyőzzük arról, hogy csak a gazdaságos termelés, az önköltség csökkentése ré­vén érhető el dolgozó népünk jólétéinek emelése, a párt politikájának megvalósítása, s ezen keresztül saját egyéni jó­létének növekedése is. KREFFLY IVÁN főmérnök. Kazári Üzemegység a MÚpf f ŰJABB VÍZTÁROLÓ építé­sét KEZDTÉK EL BULGÁ­RIÁBAN. Razgrad város határában újabb víztároló építését kezd­ték el ápri”' végén. Az új víz­tároló 1 kuométer hosszú, 50 méter széles és 9 méter mély tava mintegy 400 000 köbrrjé- ter víz befogadására alkalmas. A víztároló a Lenin, Micsurin és az Iszkra termelőszövetkeze- zetek földjeit látja el kellő mennyiségű vízzel. E három termelőszövetkezet nemrég egyesült Vladimir Iljics Lenin néven. ★ RENOVÁLJÁK RÁKÓCZI FERENC HÁZÁT. A népi demokratikus Cseh­szlovákia igen nagy gondot fordít a műemlékek és a tör­ténelmi nevezetességű épületek megőrzésére. A közelmúltban kezdték meg Presovoban (Eperjes), a Sztálin téren lévő 17. századbeli igen értékes, renaissance-épület restaurálá­sát, amelyben Rákóczi Ferenc lakott. A renoválási munkála­tokat még ebben az évben be­fejezik és az épületet járási múzeummá alakítják át. ★ A LENGYEL MŰVÉSZCSO­PORTOK KÉSZÜLŐDÉSE A VIT-RE. Május 7-én megkezdődött 500 lengyel művészeti csoport országos versenye. A verseny sorún győztesként kikerülő művészcsoportok résztvesznek a varsói VIT megnyitó ünne­pélyének műsorán, a találkozó nemzetközi versenyein, vala­mint fellépnek a kultúra és tudomány palotájában július 22-ón megnvjló versenyen. ★ 22 TONNA MŰSELYEM TER­VEN FELÜL. Az NDK premnitzi „Fried­rich Engels“ műselyemgyáré- ban áprilisban 22 tonna mű­selymet gyártottak terven fe­lül. Ebből 110 000 női fehér­nemű-garnitúrát lehet készí­teni. Ugyanakkor még hét ton­na perionrostot is gyártottak terven felül, amelyből 300 000 Dár férfi^oknit lehet megerősí­teni. Az üzem dolgozói 106,7 százalékra teljesítették áprilisi tervüket,

Next

/
Thumbnails
Contents