Szabad Nógrád. 1955. május (11. évfolyam. 35-41. szám)

1955-05-25 / 40. szám

eggel van a fa­luban. Tisztaegű, friss-tavaszi vasár­nap reggel. Kevés­sel öt után, ami­kor vörösen meg­jelenik a Cserhát hegy pere­mén a nap, az utakon, a me­zőkön, a házak között min­denütt helyet hódítva sugarai­val, amelyek megcsillannak az ablakok üvegtábláin, a Gólya patak vizén, visszaverődnek a házfalakról, bearanyozzák a népviselete* berceli leányok homlokát — megindul a falu­ban is az élet. Nézzük, hogyan indul. A gépállomás csendjét most nem zavarja a traktorok dü­börgése, a kalapácsok zaja. Szépen, sorban állnak a gé­pek, traktorok a gépállomás udvarán, de mintha csak egy pillanatra pihennének meg, mintha máris indulnának új mimkára, ki a földekre, hogy még magasabbra szökjenek a grafikonok, hogy a versemytáb- tán Schneider Imre 384 száza­lékos tervteljesítése, 72 száza­lékos üzemanyagfélhasználása még szebbre módosuljon. Egy Milyen egy falu vasárnapja, hogyan él, hogyan szó­rakozik ezen a pirosbetűs napon a falu népe. Ezt néz­tük meg a megye egyik községében, Bercelen. A Cser­hát hegyeitől körülvett háromezres község már első látásra sok érdekességet kínál ódon kastélyaival, fe­hérre meszelt, csinos apró házaival, a majd minden ház előtt megtalálható gondosan ápolt virágoskertjei­vel, az utak szélét sűrűn szegélyező, nagylombú fáival. Eléggé elevenen élnek még itt a hagyományos, régi népszolcások, elevenen él még a népviselet, de ugyan­akkor a falu képe, a nép gondolkozásmódja, magatar­tása, munkája — egész élete egyre újszerűbbé is válik. De nézzük meg közvetlen közelről. Éljünk együtt a falu lakóival ezen a napon, járjunk a falu utcáin, for­duljunk meg házaiban, szívjuk virágillatos levegőjét. Hallgassuk meg, miről beszélgetnek az öregek, lessük meg a fiatal szerelmeseket, nézzük meg a háziasz- szonyt ebédkészítés közben, nézzük meg a vendéglátó családokat, látogassunk el az iskolába, az óvodába, a kultúrotthonba, a sportpályára— mindenhová. die népes hallgatósága van. Lám most is milyen érdeklő­déssel hallgatják a fiatalabbak a 80 esztendős Illés János bá­csit és Nándori Antal bácsit. Most éppen János bácsi viszi a szót. kely népmesegyűjteményt vi- szó esik a szövetkezetről. Hisz nak megfelelő verssel kéri ki második részében a közönség szi haza. De némelyik gyerek nemcsak magának keres ol­vasnivalót. hímem a csalódnak is. Boxer Kati például az édes­anyjának kéri Déry Tibor „Fe­leletednek második kötetét. A kis Herédi Ferenc Arany Já­nos válogatott balladáit viszi el édesapjának ..; .Kiss Józsi Jankovich Ferenc művét, a „Hulló csillagok”-at szerzi meg apja számára, de ugyanakkor ragyogó arccal csapja hóna alá a „Kerekes Pista világkörüli utazásá“-át, Illés Bélától. Ezt ő fogja olvasni. Lassan lejár a könyvtári óra. Ám a gyermekek még egyre jönnek, sűrűn cserélődnek a pillanatra szünetel a félig kész könyvek, flyem forgalom mel­épületeken is a munka — mun- kaszünete* nap van, pihennek a dolgozók. Az iroda íróaszta­lán a tegnapi munka nyomai még, a nyitvafelejtett zongora a munka utáni szórakozást sej­teti. Senki sincsen a gépállomá­son a 88 éves Kun Laci bácsin kívül, aki fiatal, éber szemmel őrködik az állam vagyonán. A rádióban Mozart : „Menüett“-je hallik, lágy dallama elkevere­dik a mezei madarak kedves csicsergéséveL osszúnadrágos kis- * legények, ünnep­lő ruhába öltö­zött, szépen fésült kislányok álldo­gálnak az iskola­udvaron. Mindegyiknek könyv van a kezében, abban lapoz­gatnak nagy kíváncsian, amíg testvéreikre, pajtásaikra vár­nak, akik egyelőre még oda­benn. az épületben válogatnak a könyvek között. A könyv­tárhelyiségnek kinevezett tan­teremben ugyancsak sok dol­ga van Váczi igazgatónak! lett nem csoda, hogy az első negyedévben 1600, április fo­lyamán pedig 344 kötetet köl­csönzött ki a könyvtár. Szépen virulnak, jó termést ígérnek a földek a berceli határban — de lám, nem maradnak parlagon a berceli gyermekkopanyák sem, amelyekbe már idejeko­rán hullani kezdenek a kultú­ra, az igazi emberség minden­nél drágább magvai. ' kis há­zak verandáján, a kertek virágba- borult fái alatt s itt-ott az utcán, a házak előtt apró csoportokba verődve, ünneplő­ruhás férfiak beszélgetnek. Ez a leggyakoribb időtöl­tés ilyenkor, ünnep délelőtt. Amíg az asszonynép az ebéd körül szorgoskodik, a férfiak meghányják, vetik az elmúlt hét eseményeit, vitatkoznak, tervezgetnek. A gépállomás felől vezető út és a főutca kereszteződésénél négytagú csoport — Baráth József traktoros, Káplár István kőbányász, Neizer István 8 senki nem tagadja Bercelen, hogy jól élnél; a Vörös Csillag tagjai. Géppel könnyen műve­lik földjeiket, esztendőről esz­tendőre szép terméseredménye­ket érnek el. — Jól gazdálkodnak azok .;; — veti közbe egyikük. — Hát.;; jó.;; — hagyja helyben Neizer — de azért még nem lépünk be .. j Közben más irányba terelő­dik a beszéd, de ebből az egy­két elejtett szóból is kiérezni, hogy az egyénileg gazdálkodók már élénk figyelemmel kísérik a szövetkezet életét, munká­ját. Beszélnek, elimeréssel nyi­latkoznak róla, ami előbb- utóbb a tsz taglétszámának gyarapodásához vezet itt is, \ a menyasszonyi házból a szé­les, csaknem bokáig érő se­lyemszalagot amit ilyenkor a vőfélynek kell viselnie, formás csokorra kötve. A férfiak ez­után a búzavirágszínű ruhát viselő, kissé izgatottan piruló menyasszony társaságában ko­pogtatnak be a szomszédos házba. A küszöbön a vőfély üdvözlet gyanánt megemeli csillogó kis fök<*át, aztán ré- kezdi a régi-régi hívogató rig­must: A házigazdától bocsánatot ké­rek, hogy tisztességes házukba be­lépni merészelek: Jövetelem okát elmondom én bőven: szép menyegző van itt ná­lunk készülőben. — Kutya világ vöt az a régi — hát még a katona élet..: Én huszár vótam... Emlék­szem, amikor lovagolni tanítot­tak, naponta csak egyszer ad­tak enni és úgy hajtottak ben­nünket, akár az állatokat.;: Tudjátok fiaim én mindig arra berceliek jól hajráznak és ki- gondolok, hogy ha most fiatal lelkes biztatására azonban a Lakodalmi hivogatóba indulnak a házból fiatalok a menyasszonyi egyenlítenek. 2:2-re végződik lennék, csak a katona életet választanám.;: Azt én. Alkonyodik. Az egymásba- karoló fiatalok szorgalmasan róják az utcát. De az italbolt* ban is legalább olyan nagy a „forgalom“, mint az utcán. So­kan a mozit keresik fel, ahol az Erkel című magyar filmet játsszák. A tanácsház ablakaiból fény szűrődik ki. Varga László ta­nácselnök és Kiss Pál adóbe­szedő még dolgoznak. — Ma adóbeszedési nap volt — mondja a tanácselnök. A A nagyvilág eseményeiről tájékozódik Baráth József trak­toros és segédvezetője, Káplár Ferenc A beszélgető csoport tagjai melyre a családot a jegyesek lassan kifogynak a témából és általam hivatják.;: a nagy mérkőzés. Bezzeg az óvodások sem ma­radnak el a műsorszolgáltatás­ban. Szinte percenként csattan fel a nézők tapsa a kis apró­ságok táncainak, énekeinek láttán, „Szép berceli kislány, mikor nálad jártam ablakidban de sok legényt láttam;;; de azért én nem vetem szemedre.: s <— éneklik kórusban. A vén kastély falai tán még soha pénzügyi állandó bizottság tag­nem hallottak ilyent. Az ötven jai és néhány tanácstag már főnyi közönség tapsából bőven reggel megkezdte a munkát; kijut R. Nagy Rózsikénak és a Meggyőző, felvilágosító sea- tö’obi apró „művésznek“ a szép vufcnak meg is lett az eredmé­elvtársnak, az _ Vagy 20 gyerek szorong körülötte s ő alig gyo- das dolgozó paras2t zi kiadogatni a friss olvasni­valót. Még szerencse, hogy az olvasó-kartonokkal nem kell foglalkoznia, ezeket maguk a gyerekek töltik ki, verébfej- nyi, szabályos betűikkeL ' A III. osztályos Száméi Laci egyike a legfiatalabb berceli könyvtárlátogatóknak. Nemré­hazaballagnak. Baráth József, a gépállomás kiváló traktorosa is hazafelé veszi útját. Felesé­ge a jó vasárnapi ebéd készí­tésével foglalatoskodik. Kisfia, Józsika pedig az udvaron han- cúrozik pajtásaival. Közben vendég érkezik a házhoz: Káp­lár Ferenc. Baráth elvtárs se­gédvezetője. Eljött, hogy' meg­beszéljék: milyen feladat vár holdas és Káplár János 6 hol- rájuk a jövő héten, hogyan hangos jó étvágyat kívánva ;:: Ennek a szép napnak meg- műsorért, no meg Sándor Éva nye. 32^n összesen 5936 farín 1 : 11 . „ 1-^ í f Ó flí! Ő ff RAlYi társalog. A beszéd fő témája az időjá­rás. Azzal valamennyien elé­gedetlenek. — Északon esőt mondott a rádió... de az úgy van — szól Káplár János az eget kémlelve — hogy ha fagyot mond kele­ten, abból mindig kapunk, de A könyvtár kis olvasói az iskola előtt giben olvasta az Egri csillago- ha esőt Ígér északon, abból kát, akkor elhatározta, hogy ő ide so’se jut. is olyan ember lesz, mint Bor- A többiek bólogatnak rá, ez- nemissza Gergely, a regény zel fejezve ki egyetértésüket, hőse, akit példaképének tekint, mert biz’ errefelé gyakran Most Broniewska ifjúsági re- megesik, hogy eső-szegény a génvét, „A kis varsói“-t, meg május. a „Nagyerejű János“ című szé- Mint mindig, úgy most is végezhetik azt el eredménye­sen. Az ilyen vasárnapi beszél­getések nagymértékben hozzá­járultak ahhoz, hogy Baráth elvtárs 274 százalékra teljesít­se tavaszi tervét s 70 százalé­kos üzemanyagfogyasztást ér­jen el, a gépállomás büszke­sége legyen. Dél van. Baráthék konyhá­jából a friss ebéd ínycsiklan­dozó illatát kergeti a szél. Ebédhez ül a család és ebéd­hez ül az egész falu népe. ^ 6ra tá'ban> amikor még a leg­több családnál a vasárnapi ebéd mellett ülnek, két fiatalember lép ki Nándoriék kapuján. Egyikük, a 20 éves Nándori László, a gépállomás vontatósa, le­gény még ugyan, de már nem sokáig: jövő szombaton tartja lakodalmát Szűcs Maris­kával. Éppen ebben az ügyben vágnak neki ilyen korán a fa­lunak: „hivogatóba” mennek. Régi népszokás itt Bercelen a hivogatás. A vőlegény kísé­rője, ifj Nándori János, külö­nösen jól érti a módját. Ta­pasztalt, gyakorlott vőfély lé­tére, ezúttal is a hagyományok­ul j ük a torát, Készítenek a gazdák bőséges ebédet, vacsorát. Szíveskedjünk az ebéden és vacsorán megjelenni és a táncban is ám részesülni... — Megyünk, ott leszünk — feleli örömmel a házigazda a mondóka végén és hellyel kí­nálja a hivogatókat. Ök azon­ban nem ülnek le. Nem is ül­hetnek, mivel ugyancsak ipar­kodniuk kell, hogy estig végig­járják a Vastagsort, Tabánt, Papsort, Kisbercelt. Mert 64 házból hívnak ám vendégeket a szombati lakodalomba Nán- doriékhoz. Az ősszel is volt lagzi a családban, most is tele lesz az udvar vendéggel, de Nándori bácsi, a vőlegény apja, nem bánja. Bírja ő még a tán­cot, mulatságot, borozást, no meg a költséget is van miből fedeznie. Hogyne lenne, ami­kor öt esztendeje tagja — és dolgos, szorgalmas tagja — a Vörös Csillag termelőszövet­kezetnek. önyörű ez a má­jusi délután. Most indul szórakozni a falu népe. Mi­csoda szép lát­vány nézni a szebbnél-szebb ruhába öltözött, egymásba karoló lányok sétá­ját. Csak úgy hömpölyögnek sokszínű, ringó szoknyájukban a falu széles utcáin. A labdarúgópályán „rang­adó“ mérkőzés folyik. Bércéi és Cserháthalóp labdarúgói mérik össze erejüket. Az első félidőben a halápiaik bizonyul­nak jobbnak. Két gólos veze­tésre tesznek szert. A játékidő óvónőnek is, fáradságot nem M íixttek ^ Id Já_ ismerő munkájáért. nos, Matyóka Bertalan és még A májusi napfény a falu sokan mások félévi adófizetési öregjeit is kicsalogatta. A há- kötelezettségüknek is eleget zsk előtti hosszú gerendákon tettek... Mert mi nemcsak a ülnek, beszélgetnek, elevenítik begyűjtésben, hanem az adó­fel fiatalkori emlékeiket. Az fizetésben is élen akarunk jár- ilyen beszélgetéseknek itt min- ni.;t Délutáni séta Leszállt az este a falura. Kigyúlnak az utcai lámpák. • Itt egy vendég, távolabb egy szerelmes pár búcsúzik • még. Egy csinos barna kislány orgonát szed egy barna • fiúnak. A befelhösült egű, májusi kora-estében nem : látja már, inkább csak érzése után találja meg a leg- ; szebb orgonafürtöket. Emlékül adja, vagy a szeretet : jeleként, nem tudjuk, pedig hogy szeretnénk. És, hogy : ne beszéljen róluk holnap az egész falu, nem mond- i juk meg a nevüket sem __ La ssan elcsendesül minden, egymás után hunynák S ki a fények a házak ablakaiban. Elered a várva várt j eső, mintha az eltelt szép napot siratná — mert egy- • két óra csak és ismét fordíthatunk egyet a naptár lap- • jain. De hogy elmondjuk mindazt, ami történt és áho- • gyan történt csak ebben a faluban is — kevés ahhoz : a mindent kifejezni akaró szándék; és az, amit meglá- : főtt a szem, meghallott a fül, megérzett az orr és fel- : fogott az elme. Mert hogy mondjuk el, hogy mennyit : nőtt a búzaszár, hogy mennyivel vastagodott a fák • termése, hogy hány bimbó feslett virággá, hány csók í csattant, hány kedves emlék hangzott el megint — • sokadszor már, hogy, ki milyen élménnyel gazeago- • dott ezen a napon. s Tart—Kiss—Miklós |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents