Szabad Nógrád. 1955. május (11. évfolyam. 35-41. szám)

1955-05-18 / 38. szám

4 SZABAD AOGRÁD 1955 május IS. aammmmmmmmm A tsz és az egyéniek kapcsolatának néhány tapasztalata Mihálygergén Ml ÚJSÁG A NÓGRÁDKÖVESDI KŐBÁNYÁBAN 1951. őszén alakult meg Mi­hálygergén a Béke Termelő- szövetkezet, 22 taggal. Sok ne­hézséggel kellett megküzde­niük, miután közösen gazdál­kodtak. Az egyik ilyen nehéz­ség az volt, hogy a belépett családok fiataljai a bányák­ban és a gyárakban dolgoztak. De az akarat — mely az idő­sebbek munkáját jellemezte — győzött. Megoldották a mun­kában rájuk háruló feladato­kat. A szép eredmények ha­tására rokonszenvessé vált a tsz. létszáma egyre növeke­dett 1953-ban már 32-en voltak. A párt- és állami munkában eluralkodott jobboldali politi­ka azonban itt sem maradt nyomtalanul. Egyesek — az ingadozók, mint Mihálygergén is hatan — kiléptek a terme­lőszövetkezetből. A régi világ hívei, akik idáig még meghú­zódtak, nyílt támadásba men­tek. Például Varga József (haluska) kulák a párttitkár előtt kijelentette: — Vége a kommunistáknak. Nem uralkodtok már tovább. Amerika beleavatkozott, most majd mi jövünk; Ez a kijelentés a többi mi- hálygergei kulákok eddig job­bára rejtett véleményét is ki­fejezte. Kígyót, békát mond­tak és mondanak a termelőszö­vetkezetre. hogy elidegenítsék a parasztságot a nagyüzemi gazdálkodástól. Harcuk azonban kudarcba fulladt, mert a ter­melőszövetkezet nem oszlott fel. Az akkori kilépőkkel csak erősödött a tsz politikai ösz- szetétele. Amikor a harc már eldőltnek látszott, a párt és a tömegszervezetek alábbhagytak ;»/ osztályhareeal és ez magával vonta a kulákok újbóli támadását, mire újabb négy tag kilépett. A kulákság raffináltan a kö­zépparasztságot szervezte a tá­madásra és ők megbújtak azok háta mögött. Nem egyszer elő­fordult, hogy a középparaszt­ság ellenséges hangokat ter­jesztett a párt és politikája iránt. Különösen a kulákság- gal családi vonatkozásban ösz- szefonódott középparasztok kezdték gyalázni a szövetkeze­ti mozgalmat, arról beszéltek, hogy a kistermelők jobban dol­goznak a tsz-tagoknál, mert a termelőszövetkezet földjéről a búzát csak gereblyével lehet összeszedni. Voltak egyszerű emberek is, akiket pillanatnyi­lag megtévesztettek a hangos­kodó kulákok. Ezek jellemezték a falu éle­tét. A jobboldali nézetek ve­resége után változás történt a faluban, . ) javult a termelőszövetkezeti tagság és az egyéni parasztság kapcsolata. Az egyéni paraszt­ság. ezek közül is Ferkó La­jos (bányász). Ferkó László, Fenes József és Fenes Lajos (nagy) elvtársak több esetben segítik a termelőszövetkezetet feladata megoldásában, az ara­tásban, a hordásban és az egyéb munkákban. Ma már fokozódik az egyé­nileg dolgozó parasztság ér­deklődése a tsz iránt, mert a tsz tavalyi terméseredménye felülmúlta a legtöbb egyéni parasztét, Még ma is van bő­ven terményük a padláson — jól állnak. Építkezni is bírnak. Az állatállomány növelése ér­dekében egy sertésólat, egy juhakolt és egy tehénistállót építenek; Sokan érdeklődnek belépés felől, mások egy új tsz megalakításáról beszélnek egyre gyakrabban. A szövetkezettel szemben megmutatkozó nagy érdeklő­dés egyre inkább sürgeti, hogy a pártszervezet, a tanács, de a tömegszervezetek is mnnkájnk középpontjába helyezzek községükben a szövetkezet erősítését, mert eddig nem ad­tak kellő segítséget. Nem ma­gyarázták meg eléggé a tár­sas, nagyüzemi gazdálkodás előnyét, jelentőségét, fontos­ságát az életszínvonal emelé­sében. magára hagyták a szö­vetkezetét. Nem vették figye­lembe, hogy e gazdasági átala­kulásban két tulajdon áll egy­mással szemben és az annyi­szor megszentesített magántu­lajdontól nem könnyen válnak meg az egyéniek. A termelő- szövetkezet jó munkájával, valamint állandó nevelőmun­kával hozhatjuk közelebb egy­máshoz a termelőszövetkezeti tagságot és az egyénileg dolgo­zó parasztságot. Ez elengedhe­tetlen és állandó feladat. A középparasztság és a meg­lévő tsz-tagság kapcsolatát erősíteni kell. Ahhoz, hogy e kapcsolat valóban megerősöd­hessék, a tsz-mozgalom fej­lődhessék. az eddigieknél több segítséget kell nyújtani a köz­ségi pártszervezet részéről a tsz pártszervezetének. Tanács­ülésen is többször foglalkozza­nak a termelőszövetkezettel és pártunk politikájának helyes megmagyarázásával neveljék a parasztságot és győzzék meg a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. Az elvtársak soha ne feled­jék Mihálygergén sem. hogy a termelőszövetkezeti mozga­lom fejlődésének legfontosabb alapja a termelőszövetkezeti tagság és az egyéni parasztság szoros kapcsolata, a tsz jó munkája. Lassan, döcögve és pöfékel­ve fut be az aszódi vicinális Nógrádkövesdre. A mozdony- vezető lelassítja a vonatot, egyet-kettőt húz még a szerel­vényen és megáll. Az utasok kirántják a személykocsik ajta- jait, leszállnak és pillanatok alatt eltűnnek a szélrózsa min­den irányába. Majd nem soká­ra a vonat is tovább indul Ba­lassagyarmat felé. Nógrádkövesdnek szép kis állomása van. Zöld. lombos fák díszítik a környékét, fris­sen mázolt piros padok húzód­nak végig a kerítés mellett. Tiszta, rendezett minden. És csend, nagy csend uralkodik a tájon. A néma csendet azon­ban hirtelen furcsa zörej sza­kítja félbe. Mintha óriások, két nagy malomkövet dörzsöl­nének egymáshoz. Azután né­ha-néha éktelen recsegés-ropo­gás is vegyül a hirtelen tá­madt zajba. Az az utas. aki első ízben jár Nógrádkövesden, nem tudja ezt minek vélni és ijedten kapkodja fejét jobb- ra-balra. De hamarosan rájön, hogy az állomással szembelévő Nógrádkövesdi Kőbányához tartozó zúzda és osztályozó kez­dett el dolgozni és gumiszalag segítségével gyorsan önti a sok száz tonna értékes követ a vagonokba. Nógrádkövesden van Közép-Európa legmoder­nebb kőbányája. A balassagyarmati járásban a magas, rombadőlt szandai vár alatt terül el a Nógrád­kövesdi Kőbánya Vállalat egyik bányája: a szandai kő­bánya: Az 50-60 méteres kőfal, melyet már 25—30 év óta fej­tenek, értékes természeti kin­cset jelent számunkra. Az an­dezitet, az útépítőipari vállala­tok zúzott kő. vagy hasított kocka alakjában használják fel. A kőbánya ma már szinte az ország valamennyi részébe szállít értékes építő- és bur­koló anyagot, s mégsem tudja > Érdemes lenne jobban támogatni Látogatás Balassagyarmat helyi ipari üzemeiben Megyénkben a helyíipari vál­lalatok és KSZ-ek nagy fej­lődésen mentek át az utóbbi években 1948 óta, az első KTSZ (Salgótarjáni Cipész KTSZ) megalakulásától, az el­ső tanácsválasztások után szinte napról napra gomba módjára szaporodtak a válla­latok és már nyugodtan mond­hatjuk, elérte fejlődésük az első állomást. Ma tíz helyiipari vállalat. 25 KTSZ működik Nógrád me­gyében és évről évre. hónapról hónapra egyre több téglát, cementcsövet, cipőt, ruhát és egyéb közszükségleti cikket gyártanak a lakosság számára. 1954-ben a helyiipari vállala­tok több mint 3 millió forint értékkel termeitek többet az 1953-as évhez viszonyítva. Ez a fejlődés nem elvetendő. Mégsem kielégítő ez az eredmény. A helyiipari vállala­tok, KTSZ-ek sokkal nagyobb eredményeket tudnának elér­ni, ha minden „elemi“ támoga­tást megkapnának az illetékes szervektől, ha mind anyagilag, mind erkölcsileg megerősöd­nének. Az elmúlt napokban elláto­gattunk Balassagyarmatra, fel­kerestünk egynéhány vállala­tot. megvizsgáltuk eredményei­ket, hiányosságaikat. Először a Rákóczi úton lévő Fatömegcikkipari és Bú­torgyártó vállalatot kerestük fel. Óriási por. gépzúgás : •. : A nagy asztalosműhelyekben számtalan dolgozó szorgosko­dik. Ki gépe, ki munkapadja előtt. Szobabútorokat gyárta­nak. Az egyik teremben idő­sebb. fiatalabb munkások a bútorokhoz szükséges deszka­anyagot fűrészelik széjjel, a másik teremben összerakják, enyvezik a szekrény alkatré­szeit. majd politúrozzák és máris összeállították a szépen csillogó szekrényeket. Negyed­évenként így 20 szobabútort, 81 konyhabútort és 75 000 fo­rint értékű fényezett bútort gyártanak ennél a vállalatnál. Ezenkívül még más apróságo­kat is, mint például íróaszta­lokat, teknőket, különböző véső-, reszelőnyeleket stb. (Egy-egy hat darabból álló konyhabútor 57 óra alatt, egy- eev hét darabból álló szobabú­tor 250 óra alatt készül el). A vállalat dolgozói lelkesen dol­goznak. Mégis sok akadály hátráltatja munkájukat. Nincs raktáruk, nem tudják a nyersanyagot hová tárolni. Té- len-nyáron, esőben-sárban — fagyban egyaránt kint hever a faanyag az udvaron. A kész­és félkészárukat is kénytele­nek az irodában tárolni. És ez a helyiségkérdés már több mint hat hónap óta húzódik. A tűzrendészet sem találja megfelelőnek az épületet. A dolgozók egészsége a sok fű­részpor, valamint a műhelyek túlzsúfoltsága miatt veszélyez­tetve van; Ez a vállalat a nehézségek ellenére is az elmúlt negyed­évben 4,5 százalékos önkölt­ségcsökkentést ért el, ami több, mint 20 000 forintnak felel mee. És a nehézségek nem hátráltatják az üzemet, hogy újabb kedves dolgokkal ne lepjék meg a lakosságot. A Fa­tömegcikkipari és Bútorgyártó Vállalat második negyedévi tervében az szerepel, hogy új, kivitelében praktikus hálószo­babútor gyártását kezdi meg. Az új, nehéz hálószoba „Kati“ háló néven kerül majd a for­galomba és előnye az lesz, hogy sokkal olcsóbb, mint az eddig forgalombanlévó háló­szoba. A 14 000 forinttal szem­ben a „Kati“ háló csak 11 000 forintba kerül. A vállalat dolgozói fokozni kívánják eredményeiket és m^aíoérték. ha vállalatuk er'v hengercsiszolót, egy láncma­rót és egy hidraulikus prést kap. 25 százalékkal emelik termelékenységüket. # Balassagyarmat „külvárosá­ban“. nem messze az állomás­tól terül el a Betonárugyártó Vállalat. A betongyár 1952-ben, dgy-két ablakos, alacsony parasztház­ban kezdte el működését. Na­ponta 20 dolgozó kútgyűrű- ket. ’mozaik-lapokat gyártott 1500 forint értékben. A mo­zaiklapokat egészen kezdetle­ges és elavult kézimeghajtású géppel gyártották. A gyár. ha nehezen is. idővel kinőlte ke­reteit. 1954-ben műhelyt, iro­dát építettek hozzá és ma már a kb. 2 holdas területen egész „komoly“ gyár létezik. A gyárban már több mint 20 féle anyagot gyártanak, vagyis olyan hasznos dolgokat, amely az építőiparnak nélkülözhetet­len. Itt is vannak azonban hiá­nyosságok. amelyek akadá­lyozzák a termelést. A beton­keverőgép 170 literes, egy nap alatt képes 20 köbméter anya­got feldolgozni. Ez a mennyi­ség kevés, mert az üzemnek naponta 20—30 köbméterre lenne szüksége. Ezenkívül a kavicsrosta sem győzi az ira­mot. Kis kapacitással dolgo­zik és ez nagyon hátráltatja a formázok munkáját. Nagyobb átalakításra lenne szükség, akkor talán győzné az üze­met. de nincs rá fedezet. Utol­jára hagytuk, hogy az üzem­ben a szállítószalag, a sínek és a csillék nem a gyár tulaj­donát képezik. A gyár vezető­ségé csak kölcsönkérte az építőipartól és a MÁV-tól. Ezek a fentemlített vállalatok, ha idővel meggondolnák ma­gukat és visszakérnék a csil­léket. síneket és a szállítósza­lagot, az üzem újra élőiről kezdhetné a munkát. Miért nem vásárolják meg az illeté­kesek a szükséges anyagokat, a szállítóberendezéseket? Meg­érné, mert idővel az úgyis megtérülne, méghozzá többszö­rösen. * Tudatosan hagytuk a Salgó­tarjáni Lakáskarbantartó KTSZ-hez tartozó műanyagrészleget utoljára. Ez a részleg Balas­sagyarmaton, a Dózsa György út 25. szám alatti épületben tanyázik, és körülbelül egy év óta működik. Azóta egészen kis vegyigyárrá alakult át. Hulladékanyagból sok értékes és tetszetős dolgot állítanak elő. Például nagyszilárdságú padlóburkoló anyagot, bőrdísz­műárut és esőkabáthoz, asz­talterítőkhöz szükséges PWC- foliát. Az üzemvezetőt, Kiss Béla elvtársat kerestük fel és meg­kértük, mondja el nekünk az üzemének eredményeit, hiá­nyosságait. — Erről sokat még nem tu­dok mondani, mivel alig egy hónapja kerültem ide. Minden esetre nagy dolog ez a kis üzem. Jóformán semmiből — hulladékból — olyan anyagot állítunk elő, amelyet háztartás­ban. divatban, az építőipar­ban egyaránt hasznosan lehet felhasználni. És nálunk nincs selejt. Minden anyagot újra- és újra fel tudunk használni. Most nem régen kísérletez­tünk egyes anyagok tökélete­sítésével. Itt van például ez a márványlinóleum. Kifogásta­lan anyag. Szép és könnyen tisztántartható. Egészséges, nincs semmi szaga. Kórházak­ban és háztartásban padlóbur­kolásra egyaránt felhasználha­tó. És így sorolhatnám tovább. Baj viszont az. hogy nem tu­dunk teljes kapacitással dol­gozni. Nagyon elavult gépek­kel dolgozunk. Kellene egy hidraulikus gép, mert a jelen­legi. a XVIII. századból szár­mazik és nem bírja a munkát. A kazánhéz is kicsi, és ami nagyon fontos lenne, az épüle­tet tatarozni kellene. * Helyiipari vállalatainknál így fest a helyzet. Hol kisebb, hol nagyobb javításokkal, be­ruházásokkal. átszervezéssel lényegesen meg lehetne javí­tani a munkát. Érdemes len­ne. mert mindegyik olyan dol­gokat gyárt, amely mindenna­pi életünkben szükséges. —hadu— a fennálló igényeket kielégíte­ni. A szandai kőbánya a múlt­ban részvénytársaság tulajdo­nában volt és csak csekély mennyiségű andezit követ szál­lított a rendelőknek. Igaz, sokszor rendelő sem akadt, mert múltban az útépítés nem jelentett a tőkéseknek hasz­not. A kis üzem naponta 25— 30 vagon követ termelt, s volt idő, hogy még ennyit sem. Különösen télen. A munkások munkakörülményének megja­vítása, a gépesítés, a haladó technika alkalmazása teljesen ismeretlen fogalom volt. Telje­nya összesen 740 vagon követ termel, vagyis ötször annyit, mint 1945 előtt. A Nógrádkövesdi Kőbánya az elmúlt évben két ízben, ez- évben egy ízben nyerte el az „Élilzem" kitüntetést. A zord idő ellené­re, az elmúlt negyedévben 154,1 százalékra teljesítették tervü­ket a kőbányai dolgozók és ami kőbányánál nagy szó. 5 százalékos önköltségcsökken­tést értek el. (Csak anyag­megtakarításból 85 000 forin­tot.) Az 1954-es év első negyed­sen primitív módon, kezdetle­ges szerszámokkal dolgoztak a kőfejtők. A Nógrádkövesdi Kőbánya a felszabadulás után sokat fejlődött. De igazában csak az ötéves terv keretében lett naggyá 1951-ben Közép-Európa leg­modernebb kőbányájává fej­lődött. A bányánál, a rakodás kivételével minden munkafo­lyamatot gépesítettek. A követ kötélpálya segítségével szállít­ják az előtörőbe, majd a „puf­féi tároló“-ba. innen az utó­törőbe, s onnan nagyság, mi­nőség szerint közvetlenül a vagonokba. Az egész művet, zúzdát és osztályozót gépesítet­ték. Csak gépkezelők léteznek, akik előtt a szó szoros értel­mében ismeretlen a fizikai munka. A kőtörést gépek vég­zik, az osztályozás pedig óriási vibrátorok segítségével tör­ténik. 1951-ben a szükségletek ki­elégítésére új kőbanyát tárt fel a Nógrádkövesdi kőbánya Vállalat Bercelen. A bányát teljesen a mai modern követel­ményeknek megfelelően ren­dezték be. Ez a bánya két mű­szakban dolgozik. Este. besöté- tedés után kigyulladnak a lám­pák és villanyfény mellett folytatódhat a munka. A fo­gácsi hegyeken, a berceli bá­nya 1951 óta ontja a követ. Naponta 80—90—100 vagon andezitet termelnek. A két bá­évéhez viszonyítva, több mint kétszeresére emelkedett a termelés. A halál- és baleset ma már teljesen ismeretlen fogalom Nógrádkövesden. Az elmúlt évben például két ízben nyer­ték el a ,.Balesetmentes üzeni“ címet. A dolgozók jóléte is lénye­gesen megjavult. Munkásbusz szállítja a dolgozókat a mun­kahelyekre. Védőruhát ingye­nesen kapnak. S ezenkívül — ami nem megvetendő — a kőbányában a dolgozók kere­sete átlagban 1100—1200 fo­rint. Nemrégen kultúrházat is kapott a Nógrádkövesdi Kőbánya Vál­lalat. Bár igaz, a kultúrház települt, be is rendezték, de a lakhatási engedélyt még a mai napig sem kapták meg. Ez azt jelenti, hogy a kultúrház addig nem működhet, míg az Egészségügyi Minisztériumi meg nem adja rá az enge­délyt. (Mindenesetre furcsa, hogy van kultúrház, de még sincs.) A Nógrádkövesdi Kőbánya dolgozói most újabb feladato­kat akarnak megoldani. Az or­szág kőigényének kielégítésé­re fokozni kívánják a terme­lést. A mennyiségi terv túltel­jesítése mellett pedig' olcsób­ban akarják a követ előállíta­ni. Teljesítik a pártmegbizatást a Salgótarjáni Acélárugyár DISZ-fiataljai A DISZ Nógrád megyei kül­döttválasztó értekezletén a párt azt a megbízatást adta a fia­taloknak. hogy legyenek a ter­melékenység növelésének, az önköltség csökkentésének és a takarékosságnak az élharco­sai. A Salgótarjáni Acéláru­gyárban 36 DISZ-brigád látott munkához, hogy teljesítse a pártmegbízatást. András Ist­ván főműhelyi lakatos DISZ- brigádja egyike azoknak a bri­gádoknak, amelyek a küldött- értekezlet óta eltelt másfél hó­nap alatt máris nagyszerű eredményekről adhatnak szá­mot. Átlagteljesítményük 10 százalékos növelése mellett az elmúlt hetekben egyetlen da­rab selejtjük sem volt. A hét elején újabb vállalást tettek. A kongresszusig hátralévő egy hónap alatt további 10 száza­lékkal. 170 százalékra növelik a brigád-teljesítményt. Helyes anyag- és szerszámgazdálko­dással ez alatt az idő alatt mintegy 2000 forinttal csök­kentik az önköltséget. Galicza János a kongresszus tiszteletére alakított DISZ- brigádja nem sokkal marad le András Istvánék mögött. Az alig pár napja együtt dolgo­zó fiatalok már most 155 szá­zalékot teljesítenek. Nem ré­gen a brigád újabb felajánlást tett. Elhatározták, hogy a DISZ-kongresszus napjáig 160 százalékra növelik teljesítmé­nyüket és a gépek gondos ápo­lásával, havonként száz órával csökkentik a gépkiesések szá­mát. így havonként 2 tonna szeggel adnak többet a nép­gazdaságnak. A varsányi tsz-hen 13 liter a fejési átlag A varsányi Dózsa Termelő- szövetkezet szép eredményt ért el az álla,tenyésztés fejlesz­tésében. A Dózsa TSZ 10 da­rab tehénnel rendelkezik, az elmúlt évben fejési átlaguk 13 literre emelkedett. Tehe­neik küllemre is megfelelők, ezért a törzsállattenyésztő állomás a termelőszövetkezet teheneit felvette a törzsköny­vezett szarvasmarhák közé. Államunk a termelőszövet­kezetet továbbra is úg3’ kívánja erősíteni hogy 5 darab telién felvásárlására darabonként 2000 forintot biztosít, amely összeget nem kell visszafizet­ni. Ez év első negyedében a szabadtej-beadásban első lett a. megye termelőszövetkezetei között, ezért a Megyei Tej­ipari Vállalattól 25 mázsa in­gyenes korpát kapott.

Next

/
Thumbnails
Contents