Szabad Nógrád. 1955. május (11. évfolyam. 35-41. szám)
1955-05-18 / 38. szám
1953 május 18. SZABAD NÖGrXd 5 A PALÓC MÚZEUM SZEREPE AZ IDEOLÓGIAI OKTATÁSBAN A múzeumok népművelési tevékenysége ma már széles körben ismert és népszerű. A kiállítások és a múzeum rak. tári és könyvanyaga bő kutatási és oktatási lehetőségeket nyújt mind a szakembereknek, mind a pedagógusoknak, vagy akárki más érdeklődőnek. Azon. ban kérdés, mennyire vannak a felsoroltak ellenére a múzeum nyújtotta tanulási lehetőségek kihasználva. Ezek "a lehetőségek nagyon tágak és igen sokoldalúak. Vannak olyanok is, amelyről, mondhatni szó sem esik. Ilyen például a múzeum szerepe az ideológiai oktatás területén. Maga a kérdés egyáltalán nem egyszerű. Vegyük példának az' egyes kiállításokat és ezeken keresztül vizsgáljuk meg a kérdést. A régészeti kiállítás a társadalom fejlődését mutatja be. Az ősközösségtől napjainkig találjuk a társadalmi fejlődés egyes szakaszainak ábrázolását a marxista tudomány mai állása szerint. A látogató tehát, akit a kérdés érdekel, az ősközösség, a rabszolgatársadalom, a feudalizmus, a tőkésrendszer és a szocializmus anyagát tekintheti meg a fejlődés sorrendjében. A tárgyakban és kisegítő feliratokban kifejezésre jutnak a termelési eszközök, a termelés módja, a termelési viszonyok. Erre kiegészítésképpen a szellemi műveltség, vagyis a felépítmény, amely ismérvek magát a társadalmat és a rendszert meghatározzák. Beszéljünk most tárgyakban. A kőkorszak és a réz-, bronz- és vaskor eszközei mellett, ott van a munkamegosztás ábrázolása. Az asszony őrli a gabonát, végzi a földművelést, a férfi vadászattal, hadviseléssel foglalkozik. A temetkezés, a művészet termékei, díszítések, agyagszobrocskák, állatalakok a felépítményt mutatják. A temetkezések mellékletei pedig a vagyoni és rangviszonyokra mutatnak rá, kiegészítve ezzel a társadalom képét. A rabszolgatársadalomnak Nógrádban nem voltak erős gyökerei, mert a rómaiak uralma ide szervezetten egyáltalán nem terjedt ki. Csak hadi és gazdasági kapcsolataik voltak. Ezt mutatják a római anyag és az itt élő barbár népek emlékei. Egészen megváltozott a hely. zet a magyarok 'honfoglalása után és a királyság megalapításával. A templomok és a váci püspök címerköve az egyház szellemi és világi erejéről tanúskodnak egyaránt. A föld- birtokos nemesség fegyverei mellé sorakoznak a jobbágyság szegényes termelőeszközei. A kizsákmányolok és kizsákmányoltak osztályharcát tükrözi a lábbilincs és a pallos. A kapitalista társadalom kifejlődését a várostörténeti kiállítás mutatja be. Mi sem tükrözi jobban az osztályharcot, mint az 1919-es Tanácsköztársaság emléktárgyai. Külön figyelmet érdemel a kővári híd vörösőrségének képe, mely fényes bizonyítéka annak, hogy Nögrád proletariátusa és parasztsága érettnek érezte az időt, hogy kezébe vegye a hatalmat és azt minden külső és belső ellenséggel szemben megvédje. Lezárja a társadalom fejlődé, sét a szocialista korszak ábrázolása. A történelmi materializmus után nézzük meg a dialektika kérdését. A múzeum anyaga erre is bő felvilágosítást ad. A fentebb tárgyalt kiállítások anyagának felsorolása ezt eleve igazolja. Legjobban az április 4-én megnyílt földművelés és állattartás fejlődését ábrázoló kiállításban érzékelhető a dialektika. Az őskori földművelés módszereit az igavontatású eke bevezetése forradalmasította. A feudális, vagyis osztálytársadalom termelését a jobbágyság kialakulása változtatta meg, szemben az őstársadalommal. A kapitalista rendszer, melynek Magyarországon, egy a feu. dális elemekkel szövetséges uralkodási formája volt, gépeivel és a nagyarányú kereskedelemmel borította fel a tisztán feudális alapokon nyugvó termelést. A marxista dialektika végső bizonyítéka pedig az, hogy a termelőeszközök közösségi birtoklása, a tőkésrendszer megdöntése után a termelés fejlődésének korlátlan lehetőségeit nyitotta meg. A legtökéletesebb gépek felhasználása, a dolgozó parasztság szövetkezetekbe való tömörülése és a tudomány eredményeinek köz. kinccsé válása adják meg erre a módot. A szocializmus építésének egyes fejlődési periódusait, melyek a lenini és sztálini meghatározások szerint következnek egymás után, a kiállítás nem szemlélteti. Ez az anyag az SZK(b)P története tanulmányozását magyar, hazai vonatkozásaiban egészítené ki. A Palóc Múzeum dolgozói ezt a feladatot is meg fogják oldani. A szocializmus épitése dokumentumanyagának gyűjtése állandóan folyik és a múzeum már jelentős mennyiségű anyaggal rendelkezik. Ez az anyag már felhasználásra is kerül. A múzeum ugyanúgy, mint a képzőművészet és irodalom, feladatának tartja a pártosság állandó hangsúlyozását, kiállításaiban pedig erélyesen harcol a tévhit, s tudományos ferdítések, az idealista nézetek behatolása ellen. Ezeknek a szempontoknak figyelembe vételével teremtődött meg annak a lehetősége, hogy a marxi—lenini— sztálini tanok tisztaságát, a különböző elhajlásoktól, melyek gyakoriak a tudomány területén, meg tudja és meg fogja védeni. Nézzünk olyan szemszögből is a múzeumra, hogy feladatai között az ideológiai oktatás elősegítése és alátámasztása, úgy mint a marxista világnézet széleskörű tudatosítása igen erősen érvényesül és segítsük ennek a feladatnak az ellátásában is, B. I. Mender István ju hász jó munkája Az állattenyésztési terv előírja a juhállományunk nagymértékű nevelését és ezen keresztül a gyapjútermelés emelését. A termelőszövetkezetek juhászatában mindjobban emelni kell a juhállományt, Megyénk termelő- szövetkezeteiben — így a hollókői Dózsa TSZ-ben is — szép eredményeket értek el. A Dózsa TSZ 218 darab I juhát Mender István juhász 1 gondozza, aki munkáját becsületesen elvégzi. Dicséret illeti Mender elvtársat, mert a 214 juh a tavasz folyamán 240 bárányt ellett. 40 darab juhnál volt ikerellés. Az állatokat szereti, állandóan köztük van. A jó ápolásnak meg is van az eredménye, mert az elhullást minimálisra csökkentette. AGÁRDI FERENC: Magyarok a cári Külső megjelenési formáiéban szerény kis könyvecske, de mondanivalójában annál értékesebb adattár Dr. Agárdi Ferenc hírlapíró munkája, a „Magyarok a cári Oroszországban'“. Dr. Agárdi igen hasznos munkát végzett akkor, amikor szorgalmas „irodalmi hangyádként összehordotta könyvének történelmi adatait, amelyekből az egyszerű, érdeklődő olvasó ugyanúgy értékeset meríthet, mint a szakember: a történész, az író, az orvos, a művész, a nyelvész, vagy a kutató. E sorok írója maga is orvos, jogos kíváncsisággal ütötte fel tehát elsőnek azokat az oldalakat, amelyeken a szerző a magyar-orosz orvosi vonatkozásokkal foglalkozik. A könyv írója vagy három évtizeddel ezelőtt maga is megszerezte az orvosi oklevelet, s talán ezért is érthető, hogy csaknem 300 év távlatából is szeretettel nyújtja ki kezét Gyöngyösi Pál, Keresztúri Ferenc, Orlay János, Grün József és Molnár János egykori, a cári Oroszországban orvosi gyakorlatot folytatott hazánk fiai felé. £ Igen érdekes és élvezetes a könyv azon része, amelyben a szerző beszámol II. Rákóczi Ferenc és Nagy Péter orosz cár egymáshoz való viszonyáról. 1711-ben. röviddel a Károlyi-árulás és Majthény tragédiája előtt. Rákóczi személyesen is felkereste Nagy Pátert, s egyik levelében ezt írja haza kurucainak: „Moszkvában vagyon segítség*“ A fegyverletétel után sók bújdo- só kuruc lelt pihenőt, munka- alkalmat, új életlehetőséget Oroszországban. Máriássy Ádám, Cserey János, Drégely Ferenc, Jávorka Ádám és Csáky Mihály, a kuruc hadsereg magasrangú tisztjei, Turkoly Sámuel parancsnoksága alatt önálló huszárezredet szerveztek fneg Nagy Pérter hadseregén belül. Részletesen foglalkozik Agárdi a magyarság őshazájának kutatóival. Nagyi'ki Jaksics Gergely, Besse János és Jeney János expedícióiról számol be. Nagy nyelvészeink, mint a finn-ugor nyelvrokonságot tanulmányozó Reguly Antal, Hunf-lvy . NÖVÉNYVÉDELMI TANÁCSADÓ Sürget a növényápolás Kapásnövényeink csak úgy adnak kielégítő termést, ha fejlődésük közben biztosítjuk számukra a növény életéhez szükséges tápanyagokat, fényt és hőt. Kapásnövényeink aránylag ritka’ állományban fejlődnek kielégítően. A növények között lévő gyomok fejlődése sokkal gyorsabb, ezért ha az első időben nem védekezünk a gyomok ellen, elnyomják kultúrnövényeinket. Minden termelőszövetkezet és állami gazdaság feladata, harcolni a gyomok ellen. Úgy kell a munkákat megszervezni, hogy kapásaink ne szenvedjenek kárt a gyomoktól. Megyénk területén is szakítani kell azokkal a tévhitekkel, hogy a rossz talajviszonyok miatt nem lehet géppel kapálni. Pedig lehet. Ha már az ültetésnél úgy szerveztük meg a munkát, hogy a kukoricát négyzetesen, a burgonyát, cukorrépát megfelelő sortávolságba vetettük, ha idejében megkötöttük a szerződést a gépállomással, biztosítva van a kapálás időbeni elvégzése is. Az elmúlt évek során mezőgazdászaink arról panaszkodtak, hogy kevés az univerzális traktor, az egyetemes kultivátor. Ez akadályozta, hogy a kapásokat annyiszor kapálják meg, ahányszor azt az agrotechnikai követelmények szükségessé teszik. Ma már nem lehet ilyen panaszuk a mezőgazdászoknak. Van elég univerzális traktorunk, egyetemes és függesztett kultivátorunk. Minden mezőgazdász feladata, megszervezni a termelőszövetkezetek gépi kapálását. A mezőgazdász minden gépi munka megkezdésénél legyen jelen, hogy a gépek helyes beállítását ellenőrizhesse. Különösen ügyeljenek a munka minőségére. Győződjenek meg arról, hogy a gépek szerszámai nem sértik-e meg a növény szárát vagy gyökerét. Ellenőrizzék a munkagépek beállítását, és azt, hogy megfelelő munkát végeznek-e. A növényápolás elhanyagolása nagy károkat okoz népgazdaságunknak. Éppen ezért minden munkánál figyelembe kell venni a talaj állapotát. Ha egy kiadós eső után kapásaink talaja megcserepesedik, meg kell kapálni növényeinket. mert ha csak napok múltán végezzük el, akkor a talaj rengeteg nedvességet veszít el, ezt pedig a növények sinylik meg. A termelőszövetkezetek mezőgazdászai és elnökei a gépi kapálás mellett szervezzék meg a sorközök kézzel való kapálását is. Vonják be ebbe a munkába a családtagokat. A családtagok bevonása nagymértékben elősegíti a munkák idejében való elvégzését. Például az érsekvad kerti Dimitrov TSZ ezen a téren jó munkát végzett, mert 6 kh cukorrépa és 5,5 kh mák sarabolá- sánál és egyelésénél 70—72 fő dolgozott egyszerre. így igen rövid idő alatt elvégezték ezt a munkát. A kapásoknál szem előtt kell tartani, hogy inkább egy nappal előbb, mint később kapáljunk. A termelőszövetkezet vezetőségének állandóan a határt kell vizsgálni és szükség szerint, fontossági sorrendben a növényápolási munkákat irányítani. Minden termelőszövetkezeti tag már előző este tudja meg. hogy másnap mit és hol kell elvégeznie. A növényápolás munkája sürget. A répa, borsó, mák, sok helyen a burgonya kapálása is megindul. A kukorica ápolása is sürget. Minden növény- ánolásra alka’mas génét, szerszámot és munkaerőt mozgósítani kell. Az alkalmas időt 100 százalékosan ki keli használni. Induljon harc a 'gyomok e’len. a magasabb termésért. Oroszországban Pál, Munkácsi Bernát, Pápay Pál és mások öroszországi utazásairól és kalandos kutatásairól ad számot a szerző. Nem érdektelen annak a kapcsolatnak ismertetése sem. amely Mátyás király és III. Iván nagy fejedelem között fejlődött ki, s ami hadiszerzödés létrejöttét célozta. Mátyás ezért ágyúöntőket, építészeket és bányamestereket küldött Moszkvába. Persze a közelmúlt polgári történelemkönyvei az ilyen eseményekből még tévedésből sem tettek említést! Magyar művészek látogatták meg — és még hozzá nem is kevésszer — Oroszországot. Liszt Ferenc, a zseniális zeneszerző és zongoravir- tuoz 1842-ben járt ott; Zichy Mihály festőművész élete javát töltötte ei Oroszországban. A könyv' olvastával el kell gondolkoznunk afelett, hogy ennek végigtanumányozása előtt sokan közülünk nem is mertek volna talán arra gondolni, hogy az elmúlt századokban milyen élénk volt az összeköttetés hazánk és a hatalmas kiterjedésű Oroszország között. Ismertetőnk befejezéséül pár sort idézünk a könyvből: „Évszázadok messzeségéből léptek elő hazánk fiai, akik bejárva a távoli orosz földeket, karddal és tollal harcoltak az emberiség haladásáért, a magyar és az orosz nép kultúrájáért. Katonák, utazók, művészek, tudósok, akik egyéni boldogulásukat és a köz hasznát egyaránt keresték és az utóbbit minden esetben gyarapították, á nagy orosz népre támaszkodva, orosz hazafiaktól támogatva és erőt nyerve... Páldájuk felidézése hozzájárul a két nép közti évszázados barátság további elmélyítéséhez’1. íme, e sorok papirraveté- sével felette nagy igazságot állapít meg a szerző! Helyes, hogy Dr. Agárdi Ferenc megírta ezt a könyvet, s ezáltal iskolán kívül szerzett tudásunk bővítését, történelmi ismereteink fejlesztését segítette elő, még hozzá olyan területen. amelyen aránylag csak igen kevés jólértesült járhatott eddig a teljes bizonyosság érzésével. Dr. Szálkái Géza hírek ____ Di sznóság egy disznó körül Karancsberényben történt ez év januárjának első napjaiban. Özvegy Túrák Péterné feketén vágott egy sertést. A törvénysértő ellen természetesen megindult az eljárás. A sertést elkobozták tőle, s ideiglenesen — addig amíg el nem szállítják — a földművé sszövetkezet raktárhelyiségében helyezték azt el. (Legalábbis akkor azt mondták, hogy a raktárhelyiség csak ideiglenes „szálláshelye'’ lesz a kérdéses disznónak.) A sonkákat, a szép szál kolbászaikat az étvágygerjesztő két oldalast, a hatalmas darab szalonnákat, s a többi „disznóságokat" szép sorjában felaggatták a falra. S teltek múltaik a napok. Már-már úgy látszott, hogy megfeledkeztek a disznóról. De nem, mégsem! Néhány héttel az eset után ugyanis salgótarjáni látogatója akadt írásunk „főhősének“, a feketén vágott disznónak. (Hogy az ügyészségtől, a Begyűjtési Hivataltól, vagy tán valamelyik kereskedelmi vállalattól jött-e az idegen, arra már nem emlékeznek a herényiek.) A vendég megnézte hogy van, mint van a disznó — s azt hogy egyáltalán van-e, mert mit lehet tudni, hátha csak mese volt az egész. Meg kell arról győződni. Nem igaz? Aztán meggyőződött róla, hogy nem mese, s a disznó ott van, nem ment el s tán nem is akar elmenti% mert csuda rendes disznóól az a raktár — s azzal távozott. ... Most május 18-at mutat a naptár. A karancsberényi földművesszövetkezet raktárában pedig még mindig ott függenek a „feketén“ vágott disznó szalonnái, sonkái, mint januárban. Azaz még sem éppen úgy. A különbség annyi, hogy akkor még ki lehetett volna mérni valamelyik hentesüzletben, most pedig már ehetetlen, romlott. (Talán mondani sem kell, hogy a kár többszáz forint.) S ka a szegény disznó most megszólalhatna, valahogy így beszélne (az illetékesek jól je- gyezzék meg): — Szegény, szerencsétlen „feketén“ vágott disznó vagyok. De nem hiszem — s ne higyje senki — hogy annyira feketén vágott le a gazdám, hogy ne kerülhettem volna a hentesüzletbe, s ne ehettek volna jóízűt belőlem. De annak, hogy pályafutásom ilyen gyászosan fejeztem be, nem én vagyok az oka. Hogy ki, vagy kik, azt nem tudom. Én már nem keríthetem kézre a bűnöst, rövidesen kidobnak a raktárhelyiségből is, hisz romlott vagyok. De követelem — s azt hiszem még sokan mások is követelik —, hogy a bűnöst, a mulasztókat vonják mielőbb felelősségre, mert ekkora disznóság felett nem lehet szemet hányni, (Kiss) 1953. szeptember 3—20-ig Budapesten ismét megrendezésre kerül az országos mező- gazdasági kiállítás és vásár. A kiállításon bemutatásra kerülnek az ország legkiválóbb növénytermesztési, állattenyésztési, gépesítési stb. eredményei. Az eredményeket elért kiváló dolgozók munka- szervezései a legkorszerűbb mezőgazdasági gépek, a mező- gazdasági termelés, legjövedelmezőbb, legfejlettebb módszerei. A kiállításra jelentkezhet bárki, aki a mezőgazdaság valamelyik ágazatában kimagasló eredményt ért el. A termelőszövetkezetek a kiállításra a járási tanács mezőgazdasági osztályán, egyénileg gazdálkodó parasztok a községi tanácsnál, gépállomások a megyei mezőgazdasági igazgatóságon jelentkezhetnek A kiállítás idején 50 százalékos vasúti kedvezmény lesz Budapestre. •k Gépállomásaink 5117 kh területre kötöttek növényápolási szerződést a termelőszövetkezetekkel. A gépállomások között élenjár az erdőikürti gépállomás, amely 457 kh területre szerződött le. A nőgTádmegycrl Petőfi Termelőszövetkezet befejezte 10 kh borsó és 6 kh cukorrépa sarabolását. •k A gyöngyösi növényvédő- állomás befejezte a vegyszeres gyomirtást a balassagyarmati, pásztói, rétsági és szé- csényi járásokban. * Befejeződött a herceli közfürdő helyreállítása. A szivattyú berendezés megjavítása után, előreláthatólag június 1-én adják át rendeltetésének a két káddal és zuhannyal rendelkező fürdőt, amelyet a községi egészségházban helyeztek el. * Termelőszövetkezeti vonalon 5,2 literes fejési átlaggal megyénk országos viszonylatban első lett. ★ A megyei könyvtár munkáját vitatják azon az ankéten, amelyet május 19-én reggel 9 órai kezdettel rendez meg a megyei tanács népművelési osztálya. A megbeszélésen a megyei könyvtár, továbbá a járási és a népkönyvtárak vezetői vesznek részt. Fordítson nagyobb gondot a megyei tanács a helyes kezdemény ezések felkarolására Mi, az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat üzemi konyhájának dolgozói, az április 1-től május 1-ig terjedő időszakra versenyre hívtuk ki az acélárugyár, üveggyár, megyei tanács, kisker. vállalat, zsírbegyűjtő vállalat üzemi konyháit. Az általunk javasolt versenypontok szerint, elsősorban a minőség megjavítása és a fokozott tisztaság szerepelt, hogy ezáltal minél tökéletesebben kielégíthessük a dolgozók igényeit. Versenykihívásunkról értesítettük a megyei tanácsot és kértük az ott dolgozó elvtársakat, hogy rendszeresen ellenőrizzék, a végén pedig értékeljék a versenyt. A kereskedelmi osztályon, Precsek elvtárs örült is a kezdeményezésnek, de ennek ellenére egész hónapban hiába vártuk mind az ellenőrzést, mind a hónapvégi értékelést. Úgy látszik az illetékesek megfeledkeztek a versenyről, pedig bizonyára nem dolgozunk olyan jól, hibátlanul, hogy ne lenne szükségünk az ő segítségükre! A versenykihívás elfogadásáról egyébként csak az üveggyári konyha vezetősége érte- I sített bennünket. Vajon, mi történt a többi konyha dolgozóival? Talán azt tartják, hogy úgy is eleget tesznek a verseny feltételeinek és így nem szükséges, hogy csatlakozzanak kezdeményezésünkhöz? Az üzemi konyhák a dolgozókért vannak, s mi azzal a céllal indítottunk versenyt, hogy jobbá, megfelelőbbé tegyük a dolgozók ellátását. Az a közömbösség, amellyel több oldalon találkoztunk, elkedvetlenített bennünket. Konyhánk dolgozói, most úgy érzik, hogy az ő munkájukkal senki sem törődik, s úgy látszik, nincs szükség arra, hogy ők is versenyezzenek. Csak annyit szeretnénk ezúttal közölni a többi konyhák dolgozóival, hogy a versenyfelhívásra válaszolni illik, még akkor is, ha nem fogadják azt el. A megyei tanácsot pedig arra kérjük, máskor több figyelmet fordítson azokra a kezdeményezésekre, amelyek a munka megjavítását célozzák. Sinkó Sándorné ÉMÁSZ-üzemi konyha vezetője,
