Szabad Nógrád. 1955. május (11. évfolyam. 35-41. szám)

1955-05-07 / 35. szám

2 SZARAI) AÓI.RÍO 1955 MÄJÜS 7. (Folytatás az 1. oldalról) Minden a munka diadalát hirdeti sok menetét. Labdázó lányok, színes papírszalagokkal gya­korlatozó diákok vonulnak közöttük. Harsány „DISZ, DISZ, hurrá!” és „Éljen május 1-e!” kiáltásokkal üdvözlik a nézőket a fiatalok. Sportolóink tarka csoportja tornamezben, vívóöltözetben, illetve tréning­ruhában halad el az emelvény előtt. Nagy tetszés kíséri a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség egyenruhás tagjait, különösen a zöldruhás repü­lősöket, akik ejtőernyőt bon­tanak ki a tér közepén. Ezután termelési eredmé­nyeik sorrendjében vonulnak fel az üzemek dolgozói. A Tűzhelygyár halad az élen mint kétszeres élüzem, mö­götte az Üveggyár, az Acél­árugyár, a Szénbányászati Tröszt, majd a Vasötvözet- gvár, az Erőmű, az Áramszol­gáltatási Vállalat és az Épí­tők következnek. Mindegyik üzem dolgozói különféle deko­rációval jelzik szakmájukat, foglalkozásukat, s büszkén számolnak be a termelésben elért sikereikről. A tűzhely­gyáriak léggömbökön kis konyhatűzhelyet engednek fel a magasba. Másik csoportjuk targoncára szerelt, horogke­resztes német csizmával vonul fel. A rúgásra emelt csizma körül nagybetűs feliratok kiáltják: „Nem engedjük!”. Az Üveggyár munkásai gyönyörű élőképpel fejezik ki elszánt békeakaratukat. Csiszolt üveg­poharaik, óriási metszett serlegeik tapsra ösztönzik a nézőket. Az Acélárugyár fel­vonulói egységességükkel tűn­nek ki. Külön mennek a táb­lákat hordozó' férfiak, egysé­ges csoportban vonulnak az anyák, akik fehér gyermek- kocsikban tolják maguk előtt kisgyermekeiket. Lobogó vö­rös zászlók alatt menetelnek az 1919-es harcok acélgyári hősei, külön csoportban jön­nek a műszakiak — kartonból kivágott körzőkkel, rajzsze­rekkel a kezükben —, ismét külön a kiváló dolgozók, alu­míniumból öntött szobrocskák­kal az élen. az öntők, pillan­góhoz hasonló drótvirágok alatt a dróthűzók és így to­vább, végeláthatatlan sorok­ban. Színpompás a bányászok felvonulása is. Felmorajlik a tér, amikor a zászlók, jelvé­nyek erdejéből egyszerre elő­bukkan a szénosztályozó pon­tos, valósághű modellje. És jönnek, jönnek kifogy­hatatlanul a többiek: a megyei tanács alkalmazottai, a keres­kedelmi vállalatok, a hivata­lok dolgozói. Békét követel­nek az MNDSZ asszonyai... óriási kombájnt kísérnek a Pásztói Gépállomás küldöt­tei . ^: modern Ikarus-autó- buszon gördülnek el a 33-as sz. Autóközlekedési Vállalat dolgozói, az autóbusz oldalán vörös nyíl mutatja az irányt: „A szocializmus felé”;:: A postások dísztáviratokat osz­togatnak a nézőknek, ezzel a szöveggel: „A tizenegyedik szabad május 1-e alkalmával a város valamennyi dolgozó­ját meleg szeretettel üdvözlik a salgótarjáni postahivatal dolgozói.” Megszámlálhatat­lanul sok zászló, rengeteg kép emelkedik a menetelük feje fölé. Az arcképekről a béke­tábor, a baráti országok, a munkásosztály kommunista pártjainak vezérei mosolyog­nak az ünneplőkre, akik újra meg újra éltetik a világ dol­gozóinak harcos összefogását, újra meg újra követelik a békét. Dél van, amikor az utolsó felvonuló csoport is tiszteleg a disiemelvény előtt. A nézősereg azonban még sokáig nem széled széjjel. „Mi volt a legszebb“, „Kik érdemlik meg az elsőséget?’’ — ezek a kérdések foglalkoz­tatják az embereket. Döntés nem születik, hiszen annyi csodálatos látnivaló között nehéz igazságot tenni. Abban azonban mindenki egyetért, hogy hatalmas, legyőzhetetlen erőről, minden nehézség le­küzdésére képes munkakedv­ről és lelkesedésről tanúskod- dott az egész felvonulás. Éppen az erőnek ez a diadal­mas megnyilvánulása tette olyan széppé, olyan felejthe­tetlenné mind a dolgozók se­regszemléjét, mind pedig a délutáni majálisokat és a más­napi sportbemutatókat, ame­lyeken vidáman, boldogan szó­rakozott'ezen a két ünnepen a város apraja-nagyja. Nem elégszünk meg eddigi eredményeinkkel — Emlékzászlóátadás a galgagutai Táncsics TSZ-ben _ (G algaguta, 1955. május 2.) Kedves vendégek fogadta­tására készülnek a galgagutai Táncsics TSZ tagjai. Megyénk termelőszövetkezeteinek kül­dötteit várják. A vendégvárás kellemes hangulata és izgatottsága te­lepszik valamennyinkre. És befut az első autóbusz. A pásztói Szabadság, a szur­dokpüspöki Béke, a ceredi Búzakalász, a ludányhalászi Alkotmány, és még a salgó­tarjáni, pásztói és a szécsé- nyi járás számos termelőszö­vetkezetének küldötteit hozta. A házigazdák örömmel fogad­ják a vendégeket. Ki ismerős­ként, ki jóbarátként üdvözli egymást. S a vendégek máris kíváncsian tekintenek szét a galgagutáink portáján. Min­denről tudni akarnak, látni szeretnék, hogyan dolgozik, él a galgagutai Táncsics tag­sága. Hogyan gazdálkodik az a szövetkezet, amelyik a me­gye valamennyi termelőszö­vetkezetét megelőzve, a fel- szabadulási versenyben első helyezést ért el s amelyik most kapja majd meg a me­gyei pártbizottság és a me­gyei tanács emlékzászlaját, derekas, jó munkájáért. A házigazdák készségesen vála­szolnak kedves vendégeik kérdéseire, megmutatják ne­kik állatállományaikat, gazda­ságukat, kicserélik tapaszta­lataikat. Közben befut a második autóbusz is a rétsági és a ba­lassagyarmati járás küldöttei­vel. Együtt van tehát a ven­dégsereg, együtt vannak a vendéglátók. S az ünnepség kezdetét veszi. Laukó elvtárs. a megyei ta­nács elnöke mond ünnepi be­szédet. A galgagutai tsz fel- szabadulási versenyben elért eredményeiről beszél, s ki­emeli azt, hogy a szövetkezet elért eredményeinek értékét növeli, hogy nem tagositott földterületen dolgoznak. Szán­tóterületük 15 7. rétterületiik pedig 31 parcellában van. Méltatja azt a jó viszonyt, amely a szövetkezet tagjai és a berceli gépállomás, a helyi tanács és nem utolsósorban a galgagutai egyénileg dol­gozó parasztok között fenn­áll. Ünnepi beszédének vé­gén további sikerekben bővel­kedő jó munkát kíván a Táncsics TSZ valamennyi tagjának, majd a vendégek lelkes tapsa közepette át­nyújtja Puäkely Mihály elv­társnak, a szövetkezet elnö­kének a gyönyörű emlékzász­lót. Ezután Puskely Mihály elvtárs emelkedik szólásra. Beszámolójában rövid átte­kintést nyújt a szövetkezet eddigi életéről, küzdelméről. Befejezésül a következőket mondja: — Nem elégszünk meg ed­digi eredményeinkkel. Tovább akarjuk fokozni, s hogy mun­kánk a jövőben még eredmé­nyesebb legyen. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére versenyre kelünk a honfi Győzelem TSZ tagjaival. Ké­rem az itt megjelent termelő- szövetkezetek küldötteit, hogy csatlakozzanak versenykihí­vásunkhoz. Csatlakozzanak, hogy még boldogabb életet biztosíthassunk termelőszövet­kezetünk tagjainak, s na­gyobb terméseredményekkel járuljunk hozzá dolgozó né­pünk életszínvonalának eme­léséhez. (A galgagutaiak többek kö­zött vállalták, hogy cukorré­pából 200, burgonyából 100, kukoricából pedig — a hete- rozis kivételével — 30 má­zsás holdankénti átlagtermést takarítanak be. Az apróma­gok terméshozamát 10 száza­lékkal növelik. Május 15-ig elvégzik a másodszori fejtrá­gyázást és a tarlóhántást egy- egy kalászosnál az aratás be­fejezésétől számított 48 órán belül elvégzik. Az egy tehén­re eső évi tejhozamot 17 szá­zalékkal növelik. Sertésállo­mányukat nyolc darabról 15 darabra, a baromfiállományu­kat 200 darabról 250 darabra emelik az esztendő végére. Minden állatfajnál bevezetik az egyedi takarmányozást. Gabonabe szolgáltat ősi kötele­zettségüket pedig a cséplőgép­től azonnal teljesítik.) Az elhangzott beszámolók­hoz elsőnek a pásztói Szabad­ság TSZ párttitkára, Krizsa- nik elvtársnő szól hozzá. — Aít hívtuk ki április 4-e tiszteletére megyénk vala­mennyi termelőszövetkezetét versenyre. Az igaz ugyan, hogy a versenyben második helyezést értünk el, de őszinte szívvel örülünk a galgagutai­ak szép eredményeinek. Ter­mészetesen a pásztói Szabad­ság TSZ is csatlakozik a gal­gagutaiak kihívásához. Sze­Falu s város ünnepelte a dol­gozók nagy összefogásának ün­nepét. * 10 órára egybegyűlt Macon- ka. Zagyvapart, Bányaváros, Szorospatak. Nagybátony min­den dolgozója, a nagybátonyi nagyiroda előtt. Innen indult el a felvonulók sora. A mene­tet a motorkerékpárosok és kerékpárosok nyitották meg. Egy sorban haladt ott bá­nyász. értelmiségi, úttörő, MTH-iskolás stb. Feldíszí­tett kerékpárok, tarka népvise­let, lobogó zászlók tarkították, díszítették a menetet. A Nagybátonyi Petőfi Kultúr­retnénk megmutatni, hogy mi is tudunk elsők lenni. Egy a célunk és egy az álunk, bár­melyik szövetkezet nyeri is meg a versenyt, ennek az egész ország látja majd . a hasznát. A berceli gépállomás igaz­gatója többek között a követ­kezőket mondja: — További jó munkát és sikereket kívánok a galgagu­tai termelőszövetkezetnek, ígérem, hogy mi mindenben segítjük őket, még jobban, mint eddig. A nagykeresztúri Petőfi, a ludányhalászi Alkotmány, a hollókői Dózsa, a berceli Vö­rös Csillag, a nógrádmegyeri Petőfi, a dejtári József Attila, a honfi Győzelem,, a somos- kői III. pártkongresszus ter­melőszövetkezeték küldöttei tolmácsolták a galgagutai tsz tagjainak szövetkezetük üd­vözletét és elfogadják a ver­senykihívást. Az ünnepség után a kül­dötteket a galgagutaiak kö­zös ebéden látták vendégül. Ebéd után színvonalas kultúr­műsor szórakoztatta a vendé­geket. * Termelőszövetkezeteink kül­dötteinek galgagutai találko­zója igen nagyjelentőségű me­gyénk tsz-einek éleiében. Nemcsak azért, mert itt alkal­muk volt a küldötteknek meg­ismerni a felszabadulási ver­seny győztes szövetkezetének gazdaságát, s nemcsak azért, mert a küldötteknek alkalmuk nyílott kicserélni tapaszta­lataikat, hanem azért is, mert e nap egy újabb ver­seny 'kezdetét is jelentette. Egy olyan vetélkedés in­dult meg ismét megyénk termelőszövetkezetei között, amelyik újra nagyszerű ered­ményeket hoz, amelyik ismét hozzájárul termésátlagaink növeléséhez, az állatállomány fejlesztéséhez, termelőszövet­kezeteink megerősödéséhez, dolgozó népünk életszínvona­lának további emeléséhez. ház előtt tartották meg az ün­nepséget. A tribünön élenjáró dolgozók, vájárok, parasztok, értelmiségiek foglaltak helyet. Az ünnepi megnyitó beszédet Lackó István, a nagybátonyi községi tanács elnöke mondot­ta, majd átadta a szót Batki Pálnak. Szorospatak üzem párttikárának. A felvonulás és az ünnepi beszéd után a bányairoda előtti nagy kertben késő estig tartó kultúrműsorral szórakoztatták a közönséget. A műsor után reggelig tartó tánc fejezte be a 11. szabad május 1- megün­neplését. As ünnepió Niigybátony A tizenegyedik szabad má­jus elsejének ünnepén, Balas­sagyarmatom is gyülekező em­berek tömege hullámzik az ut­cákon. Mindenki vidáman siet, hogy minél előbb kezdődhes­sék az ünnepi felvonulás. Az emberek, a természet, min­den- minden a békés élet dia­dalát hirdeti, ezen a regge­len is. Tíz óra. Kezdődik az ünne­pi felvonulás. A dísztribünön az elnökség soraiban látjuk a párt, a tanács vezetőin kívül a DISZ, a tömegszervezetek, a honvédség képviselőit. Felzúg a taps, s ez a párt hatalmas vörös zászlajának szól, amelyet a menet élén hoznak. Az MTH zenekará­nak ütemére lépnek az ipari tanulók, a kalapácsos, a moz­dony makettjét vivő fiatalok, öröm őket nézni, de az sem utolsó dolog, amilyen lelkesí­tőén tapsolnak a tribünről, s ahogy ez a taps morajlóan hul­lámzik tovább az út két olda­lén álló tömeg között. A taps egyre inkább forrósodik, ami­kor feltűnnek a talpig fehérbe öltözött Bajcsy úti általános iskola leányai, majd a külön­böző csoportok és mind békét kiáltanak. A sort szerényen a pedagógusok zárják be. Majd a Rákóczi úti iskola zászlaja, májusfája és a „Békét!“ fel­iratú táblák sokasága követ­kezik. Nyomukban jönnek a szakkörök képviselői is szín- pompás öltözetükben. És a végén az úttörőruhás pajtások és tanárok. A tanítóképző transzparense tűnik fel. Kis úttörők viszik a Béke! feliratú karikákat, mögöttük tanítóje­löltek vezetik a kis elsőosztá­lyosokat. Hatalmas Lenin, Sztálin, Rákosi képeket hoz­nak, mintegy jelképezve azt. hogy intézetükben már új, szo­cialista szellem uralkodik. A sportolók, a ritmikus gyakorlatokat végző lányok, éneklő énekesek, népviseletbe öltözött mezőgazdasági csopor­tok következnek. A gimnázium sorai felett ezt olvashattuk: „Felszámoltuk a műveltségi monopóliumot!“ Az a felvonuló több. mint 500 fiatal beszédesen bizonyítja ezt. A Bástya Sportkör után a határőrségi egység, majd a mezőgazdasági technikum lel­kesen felvonuló csapata, a vá­rosi tanács, a szociális otthon következik, és már nem is tudjuk, minek örüljünk job­ban, az óvoda autóján zajon­gó kis csemetéknek, vagy a posta, a MÁV egyenruhás csoportjainak. A vállalatok csoportjainál is rendkívül sok látnivaló akad. Kiemelkedő a húsipar autóié, ahol ízléses el­rendezésben látható bő válasz­ték, magáért beszél a mi jobb életünkről, a tejipari dolgozók, a pékek szintén erről tettek tanúbizonyságot. Erről beszél a tsz, a földművesszövetkezet, a villamos és épületszerelő vál­lalat 137 százalékos üzemi terv­teljesítése. Éljen május 1! Ezt hozzák a kórház dolgozói és utána fe­gyelmezett, hosszú sorokban jönnek a fehérköpenyes orvo­sok, ápolónők. A vegyesipari műhely kocsiján izzik a vas, zúgnak a motorok. Az erdő- gazdaság zöldszalagos lovai lépkednek elől. Mögöttük dol­gozók, majd a kertészet szép kocsija. A népboltközpont va­lóságos divatbemutatót rende­zett, A látható ruhadarabok szocialista iparunk és keres-- kedelmünfc diadaláról beszél­nek. A terményforgalmi válla­lat, a Szabó KTSZ, a Mű- anyaggyártó Vállalat, az igaz­ságügy dolgozói és egyáltalán minden felvonuló csoport azt juttatta kifejezésre; szép az élet, jobb, mint tizenegy év­vel ezelőtt. Azóta megerősödtünk, meg­változott itt minden a dolgo­zók javára. Űj üzemek létesül­tek és a régi intézmények munkája nyert új értelmet, tel­jes kibontakozást. A színpompás felvonulás után a ligeti szabadtéri szín­padon beszélt Vájó elvtárs, a járási pártbizottság első titká­ra. Ünnepi beszédét szép kul­túrműsor követte. Május 1-nek délutánján, es­téjén és 2-án is számtalan szórakozási lehetőség várta Balassagyarmat ünneplő dol­gozóit, , Kétszeresen ünnepeltek a pásztóiak A tizenegyedik szabad má­jus 1-ét Pásztó község dolgo­zói is méltóan ünnepelték meg. A kedvező időjárás még fokozta a lelkesedést. Szom­baton este a hangoshíradón keresztül dalokkal köszöntöt­ték a község élenjáró dolgo­zóit. Ugyanezen a napon este 7 órai kezdettel a Pásztói Föld­művesszövetkezet május 1-e tiszteletére nagyszabású kul­túrotthon avatási ünnepséget rendezett. Az ünnepséget be­számoló előadás előzte meg, majd a szövetkezet élenjáró dolgozóit komoly Összegű pénz­jutalmakkal ajándékoztak meg. Ezután került sor a kul­túrműsorra, amelyet a szövet­kezet kultúrcsoportja adott. A műsor után reggelig tartó táncmulatságon szórakoztak a meghívottak. Május 1-én ze­nés ébresztő köszöntötte a dol­gozókat. Az ünnepig,Jelvonulás tiz órakor kezdődött meg a Hő­sök terén felállított dísztri­bün előtt. Felvonultak az üze­mek, hivatalok, iskolák és egyéb szervezetek lelkes dol­I gozói. Az ünnepi beszédet a gépállomás parkjában tartot­ták. Délután 2 órakor kultúr* műsorral folytatódott a nagy ünnep. Az általános iskola úttörői Fazekas: Ludas Ma­tyi című darabjával, az állami gazdaság keresztvölgyi üzem­egységének kultúrcsoportja táncszámokkal, a DlSZ-kul- túrcsoport és a járási ta­nács kultúrcsoportja ének- és táncszámokkal szórakoztatták a dolgozókat. Nagy sikere volt a kultúr* műsor után megrendezett lo­vasbemutatónak, ahol az álla­mi gazdaság keresztvölgyi üzemegységének hat lovasa versenyszámokat mutatott be. Délután öt órakor a kereske­delmi dolgozók és a járási ta­nács dolgozóinak futballcsapa­ta mérte össze erejét. A mér­kőzést mikrofonon keresztül közvetítették, amely nagy de­rültséget váltott ki a sport- kedvelők körében. Este a Szabadság TSZ ren­dezésében nagyszabású tánc- mulatsággal fejeződött be a május 1-i ünnepség. Az ünnepi hangulat még 2- án is folytatódott csoportos kirándulásokkal és futballmér­kőzésekkel. Szöllősi Miklós népművelési előadó f f ' , Úttörők találkozója az ezeréves várnál Nógrádban — ebben a két­ezres, legnagyobbrészben szlo­vákajkú, hegyekkel kerített kis faluban soha nem volt még ilyen szép ünnepség. Ezen a ragyogó, május else­jei reggelen minden irányból vendégeket várt a fellobogó­zott, kicsinosított falu. Tizen­nyolc községből jöttek a pi- rosnyakkendös pajtások — jöttek vonattal, autóval, kocsi­val, gyalog. Űttörőkhöz. kato­nákhoz csatlakozunk. Az utol­só négy kilométert gyalog tesszük meg. A virágba bo­rult fáknak, a zöldelö rétek­nek és szántóföldeknek örü­lünk, az egyre jobban látható­vá váló nógrádi várat nézzük, amikor különös jelenség vonr ja másfelé a figyelmünket. Végtelennek tűnő, feldíszített kocsikaraván halad ugyancsak Nógrád felé. Harminckét ko­csi Diósjenő vidám dolgozói­val, gyerekeivel. Délelőtt tiz órakor megkez­dődik a felvonulás. Magasba emelkednek a hálazászlók. Megperdülnek a dobok és el­indul az ezernél is több út­törő a vár alá. Az ezer esz­tendős nógrádi vár nem látott még ennyi embert a török harcok óta. — Űttörötalálkozó. vigyázz! Fogadás középről, tisztelegj — adja ki a parancsot egy csen­gőhangú úttörő. Ezután jelen­tést tesz: — Titkár elvtárs, Berindeán Béla csapattanács­elnök jelentem, hogy a járási úttörőtalálkozó május 1-nek megünneplésére együtt áll. En­gedélyt kérek az ünnepség megtartására. Ezután elhangzik a Him­nusz. Békéssy Szilárd, járási iskolai titkár szól a pajtások­hoz: A mai találkozónak ket­tős célja van — mondja. — Az egyik az, hogy megismer­kedjetek szomszédos pajtásai­tokkal, barátságot kössetek ve­lük, elmondjátok egymásnak, hogyan tanultok, hogyan segí­titek egymást, milyen terve­itek vannak a közeli nyárra és a későbbi jövőre. A másik, hogy nemes versengés kereté­ben eldöntsétek egymás között, hogy ki, helyesebben, kik a legjobb sportolók... A sporto­lókon kívül bemutatják tudá­sukat az ifjú kultúrmunkások, az énekkarok, színjátszók, táncosok ... Legyen ez az ün­nep újjászületésünk méltó ki­fejezője. Beszédét egy szavalat, majd Gottyár Gyula elvtársnak, a Rétsági járási pártbizottság első titkárának ünnepi beszé­de követi. Kedves jelenet következik ezután. Nádházi Lajos, a DISZ megyebizottság titkára átadja a járás legjobb iskolájának — a nógrádi iskolának — a Rá- kosi-zászlót. — Pajtásaim nettében meg­köszönöm ezt a nagy kitünte­tést és ígérem, hogy ezentúl még jobban fogunk tanulni és dolgozni, hogy ezt a szép zász­lót örökre megtarthassuk — mondja a zászlót átvevő kis nógrádi úttörő. Az ünnepi műsor után ha­talmas vetélkedés indul, hogy az úttörő-csapatok között kik a legjobb sportolók, énekesek, táncolok, színjátszók. Es egy­kilós után születnek a nagy­szerű, szép eredmények. Ma­gasugrásban 135 centimétert ugrik Ferencsik Kázmér te­reskei úttörő és a kis Péter Pali. Távolugrásban 419 cm- rel lesz az első Dudoli Pál nógrádi úttörő. 56.4 méterre dobja a gránátot Dózsa László tereskei úttörő pajtás. A négy­szer 50 méteres váltóban a diósjenőiek az elsők. Hatvan­méteres síkfutásban Folyóka Pál rétsági úttörő éri el n legjobb eredményt. Az úttörők sportversenyé- vei egyidöben vannak a hon­védek birkózó és ökölvívó mérkőzései. Atkád látni-, nézni­való bőven. Csodálkozva nézik egyesek, hogy a diósjenői út­törők bábcsoportja milyen ügyesen mozgatja a bábokat Sok embert látunk a felálli- tott büfésátrak körül. Sokan látogatnak el a várromok kö­zé. Hamar válnak jóbarátok­ká a fiatalok, akik eddig nem is ismerték egymást. És a résztvevők, a vendé- gek délután sem fogynak, sőt egyre szaporodnak. Gazdag, és sok érdeklődőt vonz a dél­utáni program. Most rendezik meg az ifjúsági kulturális se­regszemlére benevezett úttörők járási bemutatóját. A huszon­egy műsorszám egytöl-egyig bizonyítóan tanúskodik a já­rás úttörőinek szorgalmáról, tehetségéről. Különösen ki­emelkedik a tolmácsi énekkar, A legéndi díszesek és úttö­rők közösen lépnek fel. Népi­táncban a bíráló bizottság nem tudja eldönteni, hogy kik legyenek az elsők, diósje- nőiek-e, vagy a nagyorosziak. A legnagyobb sikert a nógrádi úttörőlányok aratják a „Plety­ka polka“ balettjükkel Szm- játszásban is a tolmácsi paj­tások nyújtanak a legnagyob­bat: „Az égigérő fa“ című je­lenetükkel. De nem marad mögöttük a borsosberényi, a berkenyéi, a szendehelyi út­törők kultúrcsoportja sem. Sötétedni kezd már, amikor vége a gazdag műsornak. Ki­hirdetik az eredményt és ki­osztják a díjakat. Amikor este borul a falura, a vár falain felnyúlnak az örömtüzek, a nógrádi kultúr- otthonban pedig reggelig tart a vidám tánc.

Next

/
Thumbnails
Contents