Szabad Nógrád. 1955. május (11. évfolyam. 35-41. szám)
1955-05-07 / 35. szám
1955 MÁJUS r SZABAD A'OCHAD Éljünk a szervezeti szabályzat szellemében _ Taggyűlések tapasztalatairól — Me gyénk pártalapszerveze- tei idáig már több helyen megválasztották a községi pártve- zetősógeket. A tervbevett taggyűlések közül az »előkészítés hiánya vagy a párttagok távolmaradása miatt egy sem maradt el. A taggyűlések színvonalában az elmúlt hónapokhoz viszonyítva jelentős fejlődés mutatkozik, amely a taggyűlések szervezeti előkészítésének tudható be leginkább. A járási pártbizottságok részéről felelősök vannak kijelölve, akik résztvesznek egy-egy község taggyűlésének előkészítésében és a kiválogatás munkájában is. A taggyűlések előtt ■rendszerint vezetőségi üléseket, pártcsoportbizalmi értekezleteket tartanak. Eredménye, hogy a tagság megjelenése 75—90 százalékos. Még azoknál az alapszervezeteknél is komoly fejlődés mutatkozik, ahol ezelőtt nem volt megfelelő szervezeti élet. s nem tudtak határozatképes taggyűlést megszervezni, mint például a bor- sosberényi. vagy a magyarnán- dori helyi alapszervezeteknél. A taggyűlések beszámolói tartalmukat tekintve többnyire megfelelnek követelményeiknek. Ezeket vezetőségi üléseken megvitatják s kapcsolatba hozzák a határozati javaslattal. A beszámolók többségű kiben helyesen foglalkoznak a termelőszövetkezet kérdéseivel, eredményeivel, hibáival. Jelentős helyet szentelnék a beszámolók a párt vezető szerepének biztosítására, beszélnek a tömegszervezetek helyzetéről, elvégzett munkájukról, különösen kihangsúlyozzák az előttünk álló feladatokat és hivatkoznak e feladatok megoldásánál a kommunisták példamutatásának fontosságára. Az ilyen beszámolók csak ott lehetségesek, ahol már jó előre foglalkoznak a taggyűléssel, a beszámoló elkészítésével. De vannak helyek, ahol gyenge, több esetben a pártvezetőség Véleményét is nélkülöző beszámolók kerülnek a taggyűlés elé, mint például a pásztói Szabadság TSZ-nél. Itt a beszámolót. csak a taggyűlést megelőző órákban készítették el és í<«r már nem volt idő rá, hogy alaposan értékelni tudják munkájukat, feladataikat a Központi Vezetőség határozatinak szellemében. Hiányosság a taggyűlések beszámolóinak jelentős részében, hogy ríem tisztázták a községi pártszervezet, pártvezetőség, pártbizottság létrehozásának jelentőségét, annak feladatát, hatáskörét. Ez különösen a rétsági és a salgótarjáni alapszervezeteinkben volt tapasztalható. Nem dolgozták fel kellőképpen, nem tisztázták a Központi Vezetőség februári határozatának lényegét, ezért helyenként úgy gondolták, hogy a községi pártvezetőség létrehozásával csökken az alapszervezetek joga és feladata. Nógrádsápon például még a taggyűlést vezető Bikes elvtárs is két pártszervezet egyesítéséről beszélt De ilyenirányú tájékozatlansággal több alapszervezetnél is találkozunk. A beszámolók esyrészére jellemző az egyoldalúság, s megkerülik a termelőszövetkezeti mozgalom kérdéseit, az ebből eredő feladatok megoldására nem mozgósítják a párttagságot és elmulasztják a személyes példamutatásra való buzdítást, mint például Borsosbe- nényben. Sok beszámolóból hiányzik a területükön dolgozó tömegszervezet munkájának értékelése, csak általánosságban beszélnek azokról. A párttagok aktivitása a szokottnál jobban megnövekedett , még ott is, ahol a beszámolók hiányosabbak voltak. A hozzászólások zömében a pártszervezetek belső életével foglalkoztak. Jó volt bennük, hogy személy szerint bírálták a párt és a község vezetőit és nem volt ritka, hogy egy-egy elvtárs a fennálló hibák miatt saját magát is hibáztatta. A pártdemokrácia betartása Is a szervezeti szabályzatnak Inegfelelöen történt, kivéve Jánosaim a és Mizserfa bányatél epi pártszervezeteket. E helyeken megsértették a párt- Öemokráciát, mert amellett. hogy a taggyűlés nem volt határozatképes, nyíltan választották meg a községi pártértekezlet küldötteit. Hasonló eset történt a pásztói „Szabadság“ TSZ pártszervezeténél is. Hiba az is, hogy a jelölőbizottságok által javasolt vezetőségi tagokat, küldötteket a jelölőlistára való felvételüknél nem vitatják meg. Tapasztaltuk továbbá, hogy egyes helyeken a taggyűlés napirendi pontjait későn adják a párttagság tudtára, s így a felkészülés hiányában a taggyűlésen tanácstalanok maradnak. Keveset foglalkoznak az MDP csoportok létrehozásával, azok feladataival és egyik igen súlyos hiba, hogy a káderek átcsoportosítása nem megy kielégítően. Mindezt nem tettük a falu, a kommunisták ügyévé. Ahhoz, ho°y a továbbiakban a vezetőség és küldöttválasztó taggyűlések még sikeresebbek legyenek, szükséges, hogy a fenti tapasztalatokat használjuk fel a taggyűlések előkészítésénél, a beszámolók összeállításánál és a taggyűlések levezetésénél. SZOKTASSAK RENDRE M UTAZÓKAT „A salgótarjáni Fő téri vasútállomást, ha valaki vonatérkezés előtt megfigyelte, szomorúan tapasztalja, hogy az utasok milyen fegyelmezetlenül viselkednek“ — írja levelében Kohánka András elvtárs. „Észrevehető ez minden vonatnál, de legjobban a Somoskőújfalu felől beérkező vonatra vár sok utas. A kapukat a vasutas elvtársak szabályszerűen csak a vonat beérkezésekor nyitják ki, de ez mit sem zavarja az utazó közönséget. Átugrálnak a kerítésen, sőt fölhasználják a kerítési vészkijáratot is, már tudniillik azt a részt, ahol a kiszakadozott kerítés van. Siralmas állapot ez. Vakmerőség is talán, de megszokták már a diákok is. Azt csinálják ugyanis, hogy egyszerűen átmennek a másik oldalra, beállnak a vágány közé és a mozgó vonatra ugrálnak fel. Az lenne a kérésünk, hogy az iskolásokkal, úgy mint azelőtt, minden alkalommal jöjjön ki egy nevelő, hogy a felszállás rendben történjék, a rendőrségnek pedig azt javasoljuk, hogy minden alkalommal állitson a vasútállomásra rendőrjárőröket, hogy megakadályozzák az ilyen helytelen felszállást és szoktassák az utazó közönséget rendre.“ Csökkentsük a 100 százalékon alul termelő bányászok számát Vastagabb is tehetne a boríték Pártunk Központi Vezetősége márciusi határozata értelmében 1955 évben az elmúlt évi termeléshez képest 4 százalékkal kell a széntermelést növelni. Növelni kell az egy főre eső termelést, csökkenteni kell az önköltséget. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt a Központi Vezetőség határozatának megjelenése után az első negyedévben több mint 22 000 tonna szenet adott terven felül népgazdaságunknak. Április hónapban 101,6 százalékra teljesítette tervét. Az eredmény nem lebecsülendő, de a tröszt jóval magasabb százalékot teljesíthetett volna, ha a darabbéres dolgozók 34,2 százaléka — akik 100 százalékon alul teljesítenek, maradéktalanul eleget tennének-a tervteljesítésnek, vagyis 160 vagon szénnel adtunk volna többet fejlődő iparunknak. Tekintettel arra, hogy a tervteljesítést a 100 százalékon alul teljesítők nagymértékben akadályozzák, éppen ezért szerkesztőségünk elhatározta, hogy május hónapban minden megjelenő lapjában rendszeresen foglalkozik: a 100 százalékon alul teljesítőkkel, számuk csökkentése érdekében. Elsőként Csipkés-üzembe látogattunk el. Csipkés-üzemegység már több hónapon keresztül nem teljesíti tervét. A tömegtermelő munkahelyek részben megszűntek, többnyire elővá- jási csapatokkal termelnek. A tervteljesítésnek a műszaki feltételei biztosítva vannak. Ennek ellenére az üzemegység hónapokon keresztül mégis sereghajtó. A tervteljesítés hiányának igazi oka azzal magyarázható. hogy Csipkésüzemben 11 csapatból 6 csapat, Ambrusban pedig 4 csapat 100 százalékon alul termel. Ezek a csapatok legnagyobb részben szenelők. Csipkés-üzemegység, amely az elmúlt évben több alkalommal bebizonyította, hogy nemcsak teljesíteni tudja tervét, hanem túl is teljesíti, április havi tervét mégis csak 87,3 százalékra teljesítette. Az elmúlt év december hónapjában 105,8 százalékra teljesítették megadott normatervüket, tényleges tervtéljesítésük 101,9 százalék volt. A normaterv több hónapra szól és csak időközönként változik. Ezt a normát, miután a tröszti szinten kidolgozták, az üzemeknek kiadják, amelyék ennek megfelelően készítik el a saját normatervüket. A tervteljesítés ettől függetlenül magasabb kell, hogy legyen, mert az egyes üzemek helyi adottságait is figyelembe kell venni. Vagyis a normaterv és terv- teljesítés kettő az üzemeknél, a normaterv csak útmutató, a tervteljesítés a reális. Decemberi tervteljesítésük után több mint 439 000 forint bért fizettek ki a dolgozóknak. Ez év első negyedében, annak ellenére, hogy az üzem nem teljesítette tervét, bérkifizetésben csökkenés nem állt be. Március hónapban inkább emelkedett a dolgozók keresete, noha az üzem mindössze 76,2 százalékra teljesítette tervét, 102,6 normateljesítés mellett. Az üzem dolgozóinak 430 000 forintot fizettek ki. Az üzemvezetőség nem tartotta szem előtt a gazdaságos termelést. Ahelyett, hogy sarkallta volna a dolgozókat a terv teljesítésére, jogtalan bért fizetett ki. Gecse István lőrinci csapata az elmúlt évben pénzjutalomban is részesült. Az év utolsó hónapjában átlagosan egy dolgozó 11 csillét rakott. Keresetük 143 forint volt. Ez év első negyedében pedig a csapat átlagosan még 80 százalékra sem teljesítette tervét. Ügy tűnik, mintha műszaki feltételek hiányossága miatt nem lenne teljesíthető a terv. Január hónapban ugyan voltak nehézségei a csapatnak, de februárban és márciusban már kevésbé. A februári és a márciusi kivájási tervüket már teljesíteni tudták volna, ha 9 ember nem 120—140 centimétert haladt volna 24 óra alatt előre. A csapat tagjai rossz teljesítményük miatt 1500 forinttal visznek haza kevesebbet havonta családjuknak. Áprilisi tervteljesítésük sem jobb. Gondatlanságuk nemcsak keresetüket csökkenti, hanem akadályozza a többi csapatok munkahelyének biztosítását is. Ha naponta csak kétszer fúrnának 130 centiméteres fúrószárral és a lerobbantott szénmennyiséget elszállítanák, akkor 9 ember haladása 260 centi volna. Ezáltal a keresetük duplájára emelkednék. Kun pokó Gáspár Ambrus- lejtősben dolgozó 12 tagú fejtőcsapatának is jobban kellene igyekeznie, hogy tervét teljesítse. A csapat csúszdával dolgozik. Egy főre eső megadott terv 37 mázsa, ezzel szemben mindössze 24 mázsát teljesítenek. Azzal érvelnek, hogy sok a füstrevárás és így sok idő vész kárba. A csapat április havi tervét igaz, hogy 98,7 százalékra teljesítette márciusi 82 százalékával szemben, de egy kis szorgalommal a csapat élen járhatna. Az üzemegység 100 százalékon alul teljesítő csapatai ahelyett, hogy példát vennének az élen járó dolgozókról, jogtalan bérreklamációkkal zaklatják a műszaki vezetőséget, az adminisztratív dolgozókat. Tévednek azok a dolgozók, akik abban a tévhitben ringatják magukat. hogy a nép államának elsőrendű kötelessége a dolgozók életszínvonalát emelni, függetlenül attól, hogy a termelékenység emelkedik-e vagy csökken. Tévednek, ha azt hiszik, hogy keresetük anélkül is növekedhet, ha a termelésük egyhelyben topog. Éppen ezért helyes volna, ha Csipkés-üzemegység vezetősége az elvégzett munka arányában fizetné a béreket is. A 100 százalékon alul teljesítő dolgozók, hogy bérük növekedjék, harcoljanak ügy, ahogy Medve Sándor DISZ- brigádja, amely 300—250-es meddőszelvényben március hónapban 76,2 métert hajtott ki. Keresetük 115 forinton felül volt. Példát vehetnének Herczeg Pál fejtési csapatáról is, amely 82,26 forintos alapkeresetre 59,86 forint prémiumot kapott és így márciusban 142,12 forintot keresett műszakonként, Vagy Ludvig Ignác szenelőcsapatáról, amely márciusban 97,83 forintot keresett. A 100 százalék teljesítése az üzem valamennyi dolgozójának érdeke Éppen ezért a fenntartócsapatóknak is töre- kedniök kell arra. hogy munkájukat mindenkor becsületesen ellássák, mert a prémiumból ők is részesülhetnek. A 100 százalék eléréséhez nagy segítséget adhat a műszakiakon kívül a szállító személyzet is. Ha kellőképpen biztosítják a csapatok ürescsille-ellá tását és nem várnak arra, hogy az ürescsille teljesen elfogyjon, hanem a tele csilléket gyorsan rakodóra szállítják, bizonyára a csapatok magasabb százalékot fognak tudni elérni. A 100 százalékon alul teljesítőik létszámának csökkentése érdekében a műszaki vezetőségnek feladata, hogy siránkozásuk helyett a sze- nelőlétszámot mindenkor biztosítsák és a szállításnál alkalmazott felesleges dolgozókat pedig állítsák be a termelésbe. Csipkés-üzem dolgozóinak az eddiginél fokozottabban kell harcolniuk pártunk Központi Vezetősége márciusi határozatának megvalósításáért és dekádról dekádra, hónapról hónapra teljesíteniök kell megadott tervüket. Szabó Sándor CSAK EGY ABLAK?... Még világos, napfényes délután volt (szerdán, május 4-én), amikor a részeg imbolygó léptekkel megjelent az utcasarkon, szemben a mozi meletti sorompóval. Állt, álldogált — helyesebben csak állt volna, ha tudott volna — és értelmetlen szavakat motyogott. Aztán egyszerre gondolt valamit, nagy keservesen megfordult és állapotához képest meglepően biztos, jól- irányzott mozdulattal bezúzta a sarokház egyik ablakát, majd átdülöngélt a túlsó oldalra, hogy onnan szemlélje sikeres művét. „Ezt én vágtam be“ — mutogatta bárgyú gőggel a betört ablakot a járókelőknek. Elégedettségét az sem zavarta, hogy üvegszilánkok által felsebzett kezéből mind erősebben folyt a vér. hazasiető fiatalemberek, vasutasok, tűzoltók álltak meg a részeg közelében. Vajon miért álltak meg? Közbe akartak lépni talán? Oh, nem! Mosolyogva szemlélték a részeg ember garázdálkodását, éppen csak nem tapsoltak neki. Senkinek, a 8—10 férfi közül egynek sem jutott eszébe, hogy az az ablak társadalmi tulajdon, tehát mindannyiunké, s megrongálásáért a tettesnek felelnie kell. Senki nem gondolt arra, hogy a vérző részeget — saját érdekében is, meg a további ablakbetörések megakadályozása végett — el kellene vezetni az őrszobára, ahol elsősegélyben részesítenék, majd kijózanodása után felelősségre vonnák, lelkére beszélnének, s ezzel talán — legalábbis egy időre — elejét vennék annak, hogy a meggondolatlan ember kárt okozzon ömagának, családjának és a társadalomnak. Az egész esetben az a legsajnálatosabb, hogy a kis jelenet nézői minderre nem gondoltak. „Csak egy ablak“ — legyintettek elnézően. Némelyikük láthatóan várta, kívánta, hogy legyen még egy vagy kettő, hiszen így érdekesebb a soronkivüli, ráadásul a szó szoros értelmében véres látványosság A várakozás szerencsére hiábavaló volt. Közben ugyanis jött egy asszony — valószínűleg a részeg felesége — aki elvonszolta a magatehetetlen embert a Posta utca 24-be. A Szeszforgalmi Vállalat (feltételezzük, hogy övé az ablak) itt keresse tehát a kár okozóját. bár — legyünk igazságosak! — a bevert ablak költségeit nem is annyira a tettessel, mint inkább azokkal a vendéglátóipari alkalmazottakkal kellene megfizettetni, akik a törvény szigorú rendelkezései ellenére annyi italt szolgáltattak ki történetünk „hősének“, hog az esztelenül duhajkodó részeggé válhatott attól. MÉLTÓ HELYRE KERÜLT A SERLEG (Szécsény. 1955 április 30.) Délután két órakor elérkezett a régvárt, boldog perc.., M agy arí András elvtárs, a Földművelésügyi Miniszter első helyettese „további jó munkát" kívánva átnyújtotta a fényben tündöklő, felszabadulási serleget Benedek József igazgató elv- társnak. „Továbbra sem leszünk méltatlanok a serlegre’* — köszönte meg a kitüntetést a boldog igazgató, s szavait a dolgozók lelkes tapsvihara kísérte. A munka hétköznapi hősei: Lőkös Gusztáv párttitkár, Gyenes Kálmán kommunista fogatos, Cserven György traktoros, Babcsány János fejőgulyás, Faragó Gusztáv főagronómus, Lator István állattenyésztési agronómus, s a tangazdaság többi élen járó munkása ünnepli ma a szocialista munka győzelmét. A mezőgazdasági technikum tangazdasága hosszú idő óta nagyszerű eredményekkel öregbiti a szocialista nagyüzemi gazdálkodás jó hírnevét. Tavaly 1 100 000 forintos üzemi nyereséggel zárták a gazdasági évet. Az erőteljes fejlődést a tehenészet tejtermelése igazolja a legszembetűnőbben. 1952-ben 2466, míg 1954-ben 2864 liter lett az egy tehénre eső tejmennyiség, 1953-ban 76, míg 1954-ben 120 százalékos volt a tehenek ellési eredménye. Ez az eredmény egyben igazolja a járványos állatbetegségek elleni küzdelem sikerét is. Jelenleg a fejési átlag 14,2, az istállóátlag pedig 10,5 liter. A tejzsírszázalék 3,7. Az 1955. évi tavaszi vetéstervüket késedelem nélkül teljesítették. A cukorrépa és a borsó sarabolását elvégezték. Az első negyedévi tejbeadási tervüket 17 ezer liter tejjel túlteljesítették. Az előírtnál többet adtak be szarvas- marhából is. Arusüldőből — annak ellenére, hogy az év első negyedére nem volt tervük — 500 darabot adtak le. Az ipoly- menti tájfajta szarvasmarha elszaporítása érdekében a gazdaság még ez év folyamán tizenegy kiváló minőségű tenyészbikát, 51 tenyészüszőt és 9 tény észtehenet ad át más állami gazdaságnak, célgazdaságnak. A gazdaság ma már a tenyésztési és termelési tapasztalatok gazdag tárházává vált. S mindezek megteremtője: a pártkovácsolta munkáskollektíva, melynek hűséges segítője a technikum pedagógus, a gazdaság agronómus gárdája. A tangazdaság kiváló eredményeiből példát meríthetnek a termelő- szövetkezetek és dolgozó parasztok. A serlegátadási ünnepélyen 18 sztahanovista jelvényt és 22 000 forint pénzjutalmat osztottak ki a dolgozók között. Méltó helyre került a serleg! , v, , - "iv-'v , Az ünnepély után Lator István, Takács László, Gyenes Kálmán és Kondra Tamás büszkén mutogatják egymásnak a „Kiváló dolgozó” című jelvényt A Földművelésügyi Minisztérium területén a szécsény! tangazdaság érdemelte ki a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának és a Szak- szervezetek Országos Tanácsa Elnökségének elismerését és a felszabadulási serleget Országoshírű a tangazdaság „Szegfű” nevű magyartarka tehene. Napi tejtermelése 26,4 liter. A tejzsírszázalék 3,7.
