Szabad Nógrád. 1955. április (11. évfolyam. 27-34. szám)

1955-04-30 / 34. szám

Minden erőt békénk, szabadságunk, függetlenségünk megvédésére! Vesszenek az imperialista háborús gyújtogatok! KÉT NÉP BARÁTKOZÁSA AZ ODERA—NEISSE BÉKE HATÁRON HÍREK \ NÉPI DEMOKRÁCIÁKBÓL Á népi demokratikus Cseh- íszlovákia dolgozói 1954-ben 19 százalékkal több cukrot, 112 százalékkal több rizst, 29 szá­zalékkal több vajat, 56 száza­lékkal több kávét, 51 száza­lékkal több gyapjúanyagot, 114 százalékkal több rádió- vevőkészüléket fogyasztottak, illetve vásároltak, mint 1953- ban. * Lengyelországban már javá­ban folynak a gyermeküdül­tetés nagyszabású előkészüle­tei. Ebben az évben mintegy 640 000 gyermek üdültetésére kerül sor. A hegyekben és a tengerpartokon renoválják és bővítik az üdülőhelyeket, biz­tosítják a kulturális és sport- lehetőségeket, hogy minél kel­lemesebbé tegyék az iskolások nyári szünidejét.. Körülbelül 30 000 pedagógus íés 8000 orvos gondoskodik majd az üdülő gyermekek ne­veléséről és egészségvédelmé­ből. ★ Á felszabadulás előtti Ro­mániában legfeljebb néhány kezdetlegesen főszereit üzemi kötözőhely működött. Ezek he­lyén a párt és a népi hatalom gondoskodásának eredménye­ként üzemi kórházakat, poli- klinikáKat és szanatóriumokat létesítettek több, mint 3000 fé­rőhellyel. Ugyanakkor a dol­gozók még jobb egészségügyi ellátása érdekében 500 orvosi és 800 segédorvosi központot létesítettek. Az egészségügyi hálózat kibővítésének ütemére jellemző, hogy például Ploesti tartományban tavaly 67 egész­ségügyi központ működött, amelyek száma most már el­éri a 97-et. Száz és száz üzem­ben létesítettek orvosi rende­lőket, gyógyszertárakat, labo­ratóriumokat, amelyeket a legkorszerűbb berendezésekkel láttak el. * A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya tervet dolgozott ki nagykiterjedésű öntözőrendszer létesítésére Dien Bien Phu környékén. Az öntözőrendszer elkészülte után 8000 hektárnyi rizs termő terü­leten évi két termést takarít­hatnak be, Május 1 — a tavasz ün­nepe. Megújhodik a termé­szet, megfiatalodnak az embe­rek, kivirul a remény. Uj erőt önt a háború ellen, a barát­ságért, a népek haladásáért küzdő sokmillió békeharcos szívében. Tombolnak a háborús erők. De éberen figyelik őket a béke egyre növekvő erői, akik el­szántan védik a legdrágáb­bat a világon: a békét! A száz- meg százmillió békehar­cos úgy fogadja május else­jét, hogy aláírja a Béke-Világ- tanács felhívását, az atom­háború előkészítése ellen. Az egyszerű emberek, a földi ja­vak teremtői május elsején kezet nyújtanak egymásnak a határokon keresztül, s ezzel kifejezik érdekeik közösségét, együvé tartozásukat. A dolgozók egysége az atomháború elleni küzdelem­ben kovácsolódik ki. A béke­harcosok minden egyes talál­kozása az új, pusztító háború elhárításának közös ügyét szolgálja. Március végén ja­pán nőküldöttség járt London­ban. Különböző gyűléseken vettek részt, amelyeken el­mondták, hogy a japán nép kész küzdeni a tömegpusztító fegyverek ellen. Ez a küldött- lég egész Angliát beutazta. A japán nők szava mindenütt el­írt az egyszerű angol embe­rek szívéhez. Az új háború elleni küzde­lemben közös a nyelvük a né­A mikor Odera-Frankfurt­“ ban megkondul a béke­harang, sokan emlékeznek vissza az 1953. évi bensőséges ünnepségre, amikor a lengyel —német határmenti találkozás alkalmával a lengyelek átad­ták az odera-frankfurtiaknak a harangot. Azóta sok ilyen ünnepség zajlott le az Odera—Ne isse békehatáron. 1954. júliusában például Odera-Frankfurtban német és lengyel vendégek együtt ünnepelték Lengyelor­szág felszabadulásának tizedik évfordulóját. 1954. vége felé Odera-Frankfurt kerület fia­taljai — stalinstadti olvasztá­rok, bányászok, építőmunká­sok, tanulók — vendégül lát­ták Odera-Frankfurtban a len­gyel fiatalok százait: stalino- gródi bányászokat, nowa-hutai építőmunkásokat, acélmunká­sokat és másokat. A két nép barátságának egyik legszebb jelképe a sta- linsstadti J. V. Sztálin kohá­szati kombinát, amelyben lén­Még soha senkit sem fogad­tak olyan melegen a Heilung- csian tartomány keleti részén elterülő, óriás szántóföldeken (Északkelet-Kína), mint azokat a szovjet szakembereket és kí­nai technikusokat, akik a Barátság Állami Gazdaság megtekintésére érkeztek. Ezt a hatalmas puszta va­dont keleten az Ussuri folyó, délen a Vanta hegység, nyuga­ton Ciamusze város és északon a Sanguri folyó határolja és a Barátság Állami Gazdaság itt akar megtelepedni, a legelő legjobb szakaszán. Mintegy öt­millió acre megművelhető föld van itt, több mint három láb mély termékeny, fekete talaj, kiválóan alkalmas búza, szója­bab, rizs és tengeri számára. A Barátság Állami Gazdaság 50 ezer acrét fog megművelni. Hszinglungcsen, a legelő szé­lén fekvő kis város felébredi téli álmából. Mindenfelé nagy a sürgés-forgás. A szántófölde­met és francia dolgozóknak. S ez természetes is. Saint- Étienne bányászai éppolyan lelkesen védik a békét,minta ruhri bányászok. Az amerikai agresszív kö­röknek sikerült a párizsi egyezményeket a nyugati par­lamentekben áterőszakolniok. A harc azonban tovább folyik. Az európai dolgozók további összekovácsolásban fontos ál­lomás az európai országok dol­gozói és szakszervezetei kép­viselőinek leipzigi értekezlete, amelyen hitet tettek, hogy a német militarizmus újjáélesz­tése ellen, a munkások jogai és életkörülményei védelmé­ért, a népek közötti barátsá­gért. a békéért harcolnak. Az egység a dolgozó embe­rek hatalmas ereje, az életkö­rülményeik megjavításáért, jo­gaikért folyó harcban. A dol­gozóknak lesz miről beszélniük a májusi felvonulásokon. A francia munkások elmondják majd, hogyan sztrájkoltak a kohászok és a gépgyártók, a textilmunkások és a kikötő- munkások, hogyan sztrájkolt a munkásság többsége Arras, Bordeaux, Lyon és az ország többi városában. A franciák békét, országuk függetlensé­gét, munkabérük felemelését követelték. Nyugat-Németország mun­kásai egységesen vonulnak fel a május elsejei ünnepen. Jog­gal mondhatják az egész vi­lágnak, hogy a háború utáni gyei szénnel olvasztanak szov­jet ércből acélt az NDK ipará­nak. Az Odera—Neisse békehatár nem választóvonal, hanem összekötőkapocs. Német és lengyel munkások együtt épí­tik a hidakat, a gátakat, zsili­peket, együtt harcolnak az ár­vízveszély ellen. 1947-ben még többezer embert űzött el az árvíz otthonából és 10 000 hek­tár termőföldet árasztott el. 1952. óta minden tavasszal né­metek és lengyelek együtt rob­bantják a jeget, együtt hárít­ják el az árvízveszélyt. Az NDK és Lengyelország hajói egy 1954. évi megállapodás ér­telmében akadálytalanul köz­lekednek a két ország terüle­tén. Az Odera és a Visztula, valamint az Odera és Búg kö­zött a nagy csatornák épül­nek. hogy az NDK és Lengyel- ország közti vízi közlekedést még jobban kiépítsék. A német—lengyel barátság nemcsak a békehatár mentén két a vizsgáló bizottság piros és fehér zászlói borítják. A szovjet kormány segítsé­gei nyújt abban, hogy Kíná­ban roppant területű parlag­földet törjenek fel. Korszerű gépeket és felszereléseket küld a gabonatermő gazdaság cél­jaira, ezenkívül szakértőket is küld, akik megvizsgálják a ta­lajt és elkészítik a gazdaság megépítésének tervét. A szov­jet szakértők naponta több mint nyolc órát dolgoznak sza­bad levegőn a fagyponton alul lévő hőmérséklet mellett. De segítségük nem maradt med­dő; a kínai szakemberek csak­hamar elsajátították a modern mezőgazdasági elveket és módszereket. A parasztok megszámlálha­tatlan sokasága, amely évszá­zadok óta lakik a legelőföld szélén, már régóta álmodozott arról, hogy ezt a pusztaságot termőfölddé alakítsa át. Itt-ott évek folyamán, még sohasem védelmezték olyan elszántan jogaikat és a békét, mint az 1954-es és az 1955-ös eszten­dőben. Münchenben 60 000, Bajorországban 236 000 fém­munkás sztrájkolt, sztrájkol­tak Ruhr és Hessen munká­sai. Ez év januárjában 840 000 ember szüntette be a munkát. Olaszország munkásai is sok győzelmet arattak. Eredmé­nyesen sztrájkoltak Róma. Fi­renze, Milano, Velence kohá­szai, textilmunkásai. Március elején 100 000 kohász és gép­gyártó sztrájkolt. A r.amzetközi szolidaritás napján lesz mit mondaniuk az angol dolgozóknak is. Sztráj­koltak a bányászok, a gép­gyártók, a hajóépítők a repü­lőgépipari dolgozók. A bá­nyászok Dél-Yorkshire öt szénbányájába^ szüntették, be a munkát. így van ez mindenütt. Sztrájkolnak az Egyesült Ál­lamok és Japán, Chile és Bra­zília dolgozói. A dolgozó em­berek mindenütt azt követe­lik hogy szűnjék meg a hi­degháború legyen béke és ba­rátság az államok között. Russel Nickson, az Egyesült Államok Villamos- és Rádió­ipari Dolgozóinak Egyesült Független Szakszervezetének képviselője, helyesen mondotta New Yorkiban egy nemrég megtartott békegyűlésen: „Az amerikai munkások egyetlen céljukat sem tudják megvaió­jut kifejezésre. A két ország tudósai, mérnökei, élmunkásai állandóan kicserélik tapaszta­lataikat. Művészek és kultúr- csoportok látogatnak a szom­széd országokba, hogy megis­mertessék a baráti néppel sa­ját népük kulturális hagyomá­nyait, eredményeit. Az NDK-ban április 15-től 22-ig tartották a német—len­gyel barátsági hetet. Ebből az alkalomból lengyel küldöttsé­gek érkeztek az NDK-ba. Több német városba, üzemekbe, ter­melőszövetkezetekbe látogat­tak el. Lengyel munkások, ér­telmiségiek, tanulók köszön­tötték levélben az NDK dolgo­zóit. A lodzi Néphadsereg tex­tilgyár dolgozói például szívé­lyes levelet intéztek a lipcsei pamutfonoda dolgozóihoz. A két nép barátságának alapja szilárd. A két or­szágban egyaránt minden a dolgozók javát szolgálja és mindkét nép a békés élet szá­mára épít. apró földdarabok, amelyeket keserves munkával, állati erő­vel vont, faekékkel műveltek meg, bizonyítják az emberek szívós igyekezetét. De már eb­ből a földből is sokat felvert a gyom. A földesurak és a japán betolakodók megpróbálkoztak vele, hogy a szűzföldet kény­szermunka útján műveljék meg. De a vadon nem enge­delmeskedett. Csak a népi kor­mány, a ^zovjeTühió segítségé­vel, váltotta valóra a helyi pa­rasztok évszázados álmát. Az 50 000 acre földből, amit a Barátság Állami Gazdaság mér ebben az évben megmű­vel 8500 acrén különböző ga­bonafajtákat fognak termesz­teni. Nem sok idő telik el és a gép- és traktorállomás, a javí­tóműhely, a gabonaraktárak, hivatalok, lakóházak, kórház, stb. a helyükön állanak. Kína e legnagyobb állami gazdasága egyben a legjobban felszerelt gazdaság is lesz. sítani a hidegháború meg­szüntetése nélkül és a nagy­hatalmak közötti békés kap­csolatok megteremtése nél­kül. A belső reakció és a hideg­háború elválaszthatatlanok egymástól. Egyidejűleg kell végetvetni mindkettőnek”. Nickson felhívta az amerikai munkásokat egyesüljenek Ke­let- és Nyugat-Európa munká­saival, a dolgozók jogaiért, a békéért, a Németország újra- felfegyverzése ellen folyó küz­delemben. Szilárdan és következetesen, lépésről lépésre haladnak elő­re a dolgozók a jobb életért, a kollektív biztonságért, a le­fegyverzésért, az atomháború ellen folyó harc ú-tjáin. Egy sorban haladnak az indiaiak, és az olaszok, az angolok és a japánok, az amerikaiak és a svédek, a németek és a fran­ciák. Velük együtt haladnak a Szovjetunió, a népi Kína, és a béketábor többi országainak dolgozói. A békeharcosok erőt és biztonságot merítenek a Szovjetunió békepolitikiájából, amely a nemzetközi feszültség csökkentésére irányul. Ez a politika megfelel a földgolyó különböző részein élő, sok­millió ember érdekeinek. Május elseje napsugaras ün­nepén kimennek az utcára a városok és a falvak lakói, hogy fogadják a tavasz ünnepét, a nemzetközi szolidaritás ünne­pét,. A dolgozó emberek kéz a kézben, haladnak a béke meg­teremtéséért folyó küzdelem­ben. SZŰZ TALAJON ÍRTA: YU CSANG-HIN MÁJUS 7: AZ EGYSÉG ÉS A SZOLIDARITÁS ÜNNEPE Megérdemlik a megbecsülést Nagybátony. A vonatról néz­ve: újonnan épült munkás la­kóházak, hatalmas szénosztá­lyozó, drótkötélpályákon gör­dülő csillék, a rakodó területén apró, pöfögő gőzmozdonyok, salak-hegyek. Az igazgatósági épület mö­gött festői szép épülettel ékí­tett dombocska tövén a föld­szintes, sok ablakos ház áll: a nagybátonyi női szálló. A ke­rítéssel körülvett udvaron röp­labdapálya, kerti padok. Az udvar salakját gondos kezek „fésülték“ át. A zöld zsalugá- teres ablakokon fehér csipke- függönyök ... Itt élnek hát a nagybátonyi bányákban dolgo­zó, messzi vidékről idekerült leányok, asszonyok... De ho­gyan? Erre szeretnék feleletet. ★ A folyosók, szobák nagyrészt névtelenek. Szombat délután van, a leányok sétálni, bevásá­rolni mentek. Mindenfelé pél­dás tisztaság. A társalgóban könyvszekrény, lemezjátszó­gép, apró csecsebecsék, jó pár versenyzászló, a tisztasági ver­senyben elért első helyezésü­kért, mellszobrok, képek, di­csérő oklevelek. A gondnoknő, Fekete László­vá készségesen áll rendelkezé­semre. Elmondja, hogy a szálló a szolgáltató vállalat kezelésé­ben áll. Tizenegy helyisége van az épületnek, itt laknak a lányok 3—4. vagy 5 ágyas szo­bákban. Ebédlő, • fürdőszoba, társalgó, .rádió, különféle tár­sasjátékok, a szobákban re'ka- mié-ágyak, szekrények, aszta­lok, széliek állnak rendelkezé­sünkre. Ellátásuk jó, a hét minden napján van hús, leg­többször naponta kétszer-há- romszor is. A leányok munka­ruhát, lábbelit kapnak a válla­lattól. A szolgáltató vállalat mindenben szívesen segít, kü­lönösen Bencés és Körmöczi elvtwrsak. A tröszt területén a tisztasági versenyben jelenleg is az első helyen állanak és titkos vágyuk és reményük, hogy országos viszonylatban is előkelő helyezést érjenek el. A leányok meg vannak elégedve az ellátással, s ő igyekezett úgy csoportosítani őket, hogy lehe­tőleg egyforma természetűek kerüljenek egy szobába. Az or­szág legkülönbözőbb részeiről jöttek ide a lakók. A szállóban szigorú fegyelem uralkodik, férfi például legfeljebb csak hivatalos minőségben tartóz- kodhatvk itt. ★ i;; A szobákban mindenütt kellemes meleg. Az ágyakon díszpárnák, játékbabák, az asztalokon kicsiny szobrok, vi. rágnázák élő és művirágokkal. A falakon családi fényképek, mellette több helyen ott függ a vizsgázott i gépészi oklevele is bekeretezve. Négyágyas, tiszta, szép szo­bában lakik itt Tóth Irén és Emyi Klári két másik társnő­jével. Klári erős, nagy leány, kevés beszédű. Arca majd ki csattan az egészségtől. Irénke a beszédesebb. Úgy ül ott az ágyon, kis házi ruhájában, mintás köténykében, csak úgy mezítlábra dugott csöpp pa­pucsban, mint egy nagy gyer­mek. Élénk telcintetű szemei vidáman csillognak, de a be­szédben még ő is tartózkodó. Csinos arca komolykás, tiszte­lettudó, formás lábaival zavar_ tan bökdösi papucsát. Később egyre bátrabb lesz. Ahogyan beszél és mind jobban beleme­legszik, szemei is egyre beszé­desebbek lesznek. Mindketten Szatmár megyé­ből kerültek ide. Klári Mérk- váraljáról, ő pedig Nagydobos­ról. Klári hívta, ő pedig eljött, Szülei négy hold földön gazdál­kodnak. A gyermekek mind szétrepültek már otthonról és őt sehogyan sem akarták elen­gedni. De csak eljött. Azért nem szakadt el az otthontól. Havonta hazautazik, szüleit is segíti pénzzel. Munkáját na­gyon szereti, megszokta már a bányát. Először sem félt. Első ízben egy nagyon rendes, öreg bácsi tanította be munkájára. Azóta is jól kijön a munkatár­sakkal. Hálával gondol Gyar­mati Géza bácsira, a főaknász­ra. aki mindenben segíti. Mun­kája nem nehéz, gépkezelő, Keresete 1200 forint körül. Az étkezésért fizet havonta 252 forintot. Közel ezer forint meg­marad neki minden hónapban szüleit segíteni, ruházkodni. Megmutatja szekrényét. Meg van tömve ruhával. — S mivel szórakoznak sza­bad idejükben, Irénke? — Olvasunk, tanulunk, mo­ziba, színházba járunk. A Fa­luszínház gyakran keresi fel Nagybátonyt. Holnap is meg­nézzük a „Dulszká asszony erkölcsé“-t. Irénke egyébként a legjobb munkásnők egyike. Nagyon szeretik őt munkahelyén, de a szállóban is. — Leveleket kap-e? Elkomolyodik. Az otthonra való emlékezés felhője suhan át az arcán. — Hogyne! Gyakran. ■— És mit írnak otthonról? — Otthoni apróságokról. Várnak haza.. -. Édesanyám pedig minden levélben lelkem- re köti, hogy jó kislány legyek. Irénke pedig köztudomás szerint jól viseli magát: mun­kában is, magánéletében is. — S nem hiányzik az ott­hon? Felsóhajt, hangja elhalkul kissé. — Az otthont nem pótolhat­ja semmi. Nagyon szeretem a szüléimét és nagyon hiányoz­nak is ... de én már megszok­tam itt. A gondnok néni, meg Zsuzsu néni úgy bánnak ve­lünk, mint az édesanyánk. ★ A sarokban kis asztalkán halkan szól a rádió. A csipkés terítős asztalkán becsukva he­ver egy könyv. Megnézem. A „Balesetelhárítás“. Őszintén szólva kicsit menekülés ez a mozdulat, nem tudom, hogyan kérdezzek meg valamit. Vala­mit, ami kényes és kényelmet­len. Dehát essünk túl rajta. — Mit gondol. Irénke... Mi az oka annak, hogy egyidőben különböző kósza hírek keltek szárnyra a szállóbeli leányok magaviseletéről? Nagyon etkomolyodik. Elke­seredett hangon válaszol. — Hát igen!... Sajnos, az emberek legtöbbje hajlamos az általánosításokra. Az igaz­ság az, hogy csak lakva lehet megismerni az embereket. Akadt itt a múlt időben pár olyan munkára jelentkező, aki azt hitte, hogy itt mindent le­het. Mikor azonban kimutat­ták foguk fehérét, kitették a szűrüket. Sajnos, viselkedésük eredményét mi „élvezzük“. Rosszakaratú és felületes em­berek egy kalap alá vonják a szállóbelieket ezekkel. Ezt érezzük is lépten-nyomon és mondanom sem kell, milyen rosszul esik ez nekünk. Min­ket éppen úgy szeretnek és fél­tenek odahaza, mint az álta- lánosítókat s nekünk éppen olyan jogunk van arra, hogy szeressene k, mint bár ki más - nak... Irénikéék szobájában a talon középen Sztálin elvtárs mell­képe függ. Közvetlenül alatta családi képek: apa, mama ösz- szeliajolva leányaival. Mellette testvérei képei: tányérsapkás fiatal lány fényképe, a mel­lett fiútestvéréé. A kis szat­mári leány minden reggeli el­ső pillantása szülei tekinteté- vei találkozik. ★ Itt kéne, hogy lássák a sut­togok ezeket a felnőtt gyerme­keket! A hímzett párnákba já­tékmackók, a horgolt asztalte­rítők, az otthonról kapott, sze­rető szívvel megírt levelek ott­honában leányok élnek. Nagy­jából olyanok, mint az eladó- pultok, az íróasztalok, iskola­padok, szövőgépek dolgozói. Ezek a lányok nap, mint nap leszállnak a bányába, s ott fér­fiasán megállják a helyüket. Közöttük kétszeres sztahano­vista, s több kitüntetett van. Emberek ők is. Többen férjhez mentek már közülük: jelenleg is három menyasszony van a szállóban. Miért ne örülhetné­nek munkájuk végeztével ők is a tavasznak, az életnek, fiatal­ságuknak s miért ne várhat­nának ők is Valakire? Hol van az megírva, hogy ők nem ke­reshetik a boldogságot? Habonyi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents