Szabad Nógrád. 1955. április (11. évfolyam. 27-34. szám)

1955-04-30 / 34. szám

e a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság erősítéséért és továbbfejlesztéséért!

MereskedelMÜnk feladatai a KV március 4-i határozatánál*

A dolgozók ügyeinek egyszerűbb intézéséért

végrehajtásában

Beszámoló az első megyei kereskedelmi tanácskozásról

Egésznapos tanácskozást tartott vasárnap, április 24-én megyei kereskedelmünk eddigi munkájáról, soronlévő feladatairól Bácskai István, a Megyei Tanács Kereskedelmi Osztályának vezetője. A tanácskozás előadója többek között ezeket mondotta:

— Az első megyei kereskedelmi tanácskozás — amelyen az állami és szövetkezeti kereskedelem vezetői, legjobb szakemberei,. kitüntetett dolgozói, valamint a kereskedelem kérdéseivel foglalkozó párt- és tömegszervezeti funkcionáriusok vesznek részt — dokumentálja, hogy milyen jelentőséget tulajdonít a Magyar Dolgozók Pártja Központi és megyei vezetősége, a Magyar Népiköztársaság Minisztertanácsa és a Megyei Tanács végrehajtóbizottsága a kereskedelem kérdéseinek. A szocialista bővített újratermelésnek igen fontos kérdése a termelés és a forgalom közötti kölcsönös, sokoldalú, termékeny és egymást kisegítő kapcsolatok megvalósítása, a város- és a falu közötti áruforgalmi kapcsolatok kiszélesítése és erősítése. Ezután részletes beszámolójában a párt Központi Vezetősége márciusi határozatának kereskedelmünkre vonatkozó több kérdéséről, az ezekben lefektetett feladatokról beszélt. Elmondta: a tanácskozás egyik célja, hogy ezeknek az említett határozatoknak, feladatoknak a megvalósítására egész megyénk kereskedelmének dolgozóit mozgósítsuk.

Tíz év eredményeképpen ma már belkereskedelmünk 99.2 százalékát a szocialista kereskedelem képezi.

A továbbiakban Bácskai elvtárs megyénk kereskedelmének áruforgalmával foglalkozott.

A múlt évben a megelőző évihez viszonyítva az áruforgalom 10,2 százalékkal volt magasabb.

bár az utóbbi időkben ezen a téren is volt jelentős javulás.

Végezetül elmondta azokat a feladatokat, amelyeket ez évi terveink maradéktalan teljesítése érdekében a kereskedelem gazdasági működésének megjavítása érdekében meg kell valósítani. Az elsőnél a kereskedelem és helyiipar együttműködésének megjavítását, az áruk időben való biztosítását, a hálózat továbbfejlesztését, a készletekkel való helyes gazdálkodást, a hiánycikkek számának csökkentését, a felvásárlási munka megjavítását jelölte meg. A feladatok második részében pedig arról szólott, hogy

a forgalmi költségeket 5 százalékkal csökkenteni kell a múlt évihez viszonyítva, 4 százalékkal kell növekedni az egy főre eső forgalomnak és 2 százalékos növekedést kell elérni a kereskedelem akkumulációjában.

Biztosítani kell a társadalmi tulajdon fokozott védelmét, egyszerűsíteni kell az áruk útját. meg kell javítani az igazgatási és bolti dolgozók létszámának arányát.

A beszámolóhoz sokan és tartalmasán szóltak hozzá. Zeislér György, a Kelet-Nóg- rád megyei Népbolt áruforgalmi vezetője a leltárhiányokkal foglalkozva annak a véleményének adott kifejezést, hogy nem megfelelő az az általános rendelkezés, mely szerint a leltárhiányoknál felelős személyek csak egyhavi fizetésük erejéig vonhatók felelősségre, mert nem riasztja el ez a rendelkezés kellőképpen a társadalmi tulajdon fosztogatóit.

Pető Gásp&r. a MÉSZÖV főkönyvelője felajánlást tett a Nógrád megyei főkönyvelők nevében, mely szerint 34 százalékkal csökkentik a hiányok összegét, 5 százalékkal megjavítják a költségszintet és segítséget adnak a tsátsk és tsz-ek számviteleiben.

Takács Vilmos elvtárs, az MDP Megyei Végrehajtóbizottsága másodtitkára, beszámolójában a kapitalista és a szocialista kereskedelem áruelosztása között vont párhuzamot. A kereskedelmi dolgozók és vállalatvezetők súlyos felelősségéről beszélt.

A feladatokat azért is teljesíteni kell megyénk kereskedelmi dolgozóinak, mert a munkás-paraszt szövetség erősödésének, kiszélesítésének ez elsőrendű feltétele.

Bérezés Ágoston elvtárs, a Belkereskedelmi Minisztérium képviselője elismerését fejezte ki megyei kereskedelmünk sok területén megmutatkozó tefv- túlteljesítéséért, de súlyos hiányosságként ' említette, hogy például a nagykereskedelmi vállalat sem beszerzési tervét, sem pedig a bolti kereskedelem felé történő értékesítési tervét nem teljesítette. A megye kiskereskedelmi vállalatai a tervezett 14,3 millió forint vállalati eredménnyel szemben csak 13,3 millió forintot értek el. Az egymillió forintot kitevő lemaradás teljes egészében az év folyamán elszámolt kereskedelmi veszteségekből keletkezett, amelyek döntő hányadát a meg nem térülő leltárhiányok és áruveszteségek képezték. Joggal követelik meg tőlünk a dolgozók — mondotta, hogy igen határozottan vessük fel a kereskedelem gazdaságosságának kérdését.

Véget kell vetni annak, hogy a kereskedelemben dolgozó gazdasági és pártszervezeti vezetők, a földművesszövetkezeti igazgatóságok felügyelő bizottságok tagjai közömbösek legyenek a gondatlanul gazdálkodókkal szemben.

Több hozzászólás után Kerner Lajos elvtárs zárszavával ért véget a tanácskozás.

Sokan még mindig értetlenül, nem egyszer szorongó érzéssel hallják ezt a szót: racionalizálás. Akadnak olyanok is, akik — éppen azért, mert nem látják tisztán, mit is jelent valójában ez a fogalom — hitelt adnak az ellenség nagyon is céltudotos suttogásának, s ennek hatására a racionalizálást a régi, rosszemlékű „szanálásokkal” tévesztik össze. Az ilyen emberek hajlamosak aztán arra, hogy munkaerőfeleslegről, munkanélküliségről képzelődnek. Ezek a zavartkeltő félreértések: káros balhiedelmek egyszeriben megszűnnek, ha valaki megérti a racionalizálás lényegét: annak okát. célját, következményeit. Ehhez kívánjuk hozzásegíteni olvasóinkat az alábbiakban.

★

Kétségtelen, hogy a tavalyi munkaésszerűsítés jelentős sikerekhez vezetett, egészében azonban még nem érte el teljesen a kívánt eredményt. Még mindig nem vált eléggé gördülékennyé, és eléggé olcsóvá az igazgatás. Ennek fő oka az volt, hogy sok helyütt iparkodtak megkerülni a rendeleteket: nem gondoskodtak az ügymenet kellő átszervezéséről, egyszerűsítéséről, ehelyett „bujtatták“ egyik osztályról a másikra helyezgették azokat a dolgozókat, akiknek munkája nem hajt hasznot a társadalomnak. Ezért vált szükségessé, hogy most ismét felülvizsgálják a hivatalok, intézmények munkáját, s ezzel biztosítsák a kitűzött cél megvalósulását.

★

Hogy milyen eredményekkel jár a racionalizálás, azt leginkább a gyakorlat mutatja meg. A felülvizsgálat során például a megyei tanács város- és községgazdálkodási osztályán észrevették, hogy a lakáskérdésekkel eddig ketten foglalkoztak: a lakásügyi előadó, meg a jogász. Ha valakinek lakás- problémája volt, mindkét előadóval ismertetnie kellett az ügyet, holott ez teljesen felesleges, hiszen a megyei tanácshoz már csak másodfokon, döntés céljából kerülnek a lakásügyek, a vitás kérdésben pedig úgyis a jogásznak kell határoznia. Nyilvánvaló tehát, hogy a lakásügyi előadó munkaköre felesleges, megszüntethető.

Még furcsább volt a helyzet a községgazdálkodás területén. Ha valahol például Legénden, a rétsági járásban — kutat akartak létesíteni, akkor a megyei tanácshoz kellett for- dulniok. Innen Salgótarjánból utaztak el a munkatársak kijelölni a kút helyét. Később aztán mégegyszer oda kellett mennie a megyei tanács kiküldöttjének a kész kút átvételére. Ugyanez a gyakorlat alakult ki a házhelyjuttatások, vagy a pénzügyi tervek körül is. A pénzügyi terveket eddig a legkisebb község számára is a megyei tanács dolgozta ki, noha nem ismerte, nem is ismerhette eléggé az illető falu helyi adottságait és lehetőségeit. Mindez persze tekintélyes kiszállási és utazási költséggel is járt.

Amikor így átnézték a város- és községgazdálkodási osztály tevékenységét, rájöttek, hogy a munkakörök célszerű átszervezésével kát munkahelyet szüntethetnek meg. Mit jelent ez a társadalom szempontjából? Elsősorban azt, hogy közelebb került hozzánk az államigazgatás, gyorsabban, pontosabban intéződnek el ügyes-bajos dolgaink, hiszen ha valakinek a lakásügye a tanács elé kerül, ezentúl két akta helyett csak egy lesz belőle, két ember helyett csak egynek a döntését kell megvárni. Az“ ápró-rseprő községgazdálkodási problémák iratai pedig többé már nem utazgatnak Salgótarjánba és vissza — gyakran többször is — hanem közvet'enül a járáshoz kerülnek, ahol hamarabb és körültekintőbben el tudják azokat intézni. De más hasznunk is van az ésszerűsítésből: nem fizetjük többé két ember felesleges munkáját, utazását, azonkívül közülük többen termelő üzemekbe kerültek, ahol maguk is elosztásra kerülő javakat állítanak elő.

*

Igen ám — mondhatná valaki — de mit szólnak mindehhez azok, akiknek megszűnt a munkahelyük? Nos, az ő helyzetükben csupán az okozhat átmeneti nehézségeket, hogy meg kell válniok megszokott körülményeiktől. Anyagi károsodás nem éri őket, mert a felmondás alkalmával — ha csak nem helyezték át őket —< másfél havi fizetést kapnak., ha pedig fizikai munkára kerülnek, ahol egyelőre alacsonyabb a bérük, egy hónapig — amíg megtanulják az új munkát — a régi és az új kereset közötti különbséget megtéríti nekik az állam.

Munkanélküliség veszélye egy napra sem fenyegeti őket, ha dolgozni akarnak. Az Acélárugyárban például az ésszerűsítés folytán 60 személy vált szabaddá. Közülük egyet rögtön áthelyeztek a vasöntöde- és tűzhelygyárba, előző munkájához hasonló beosztásba. Nyolc asszony nem vállalt újabb munkahelyet azzal a megokolással, hogy inkább otthon, háztartásukban dolgoznak, a többiek ellenben mindannyian az acélárugyár műhelyeiben álltak a gépek mellé. Ugyanez a helyzet másutt is. Jelenleg megyénkben nem hogy munkaerőfelesleg nincs, hanem újabb meg újabb dolgozókra van szükség az üzemekben. A megyei VB munkaerőgazdálkodási osztálya 240 olyan üres munkahelyet tart számon, amely azonnal elfoglalható. Természetesen az el- bocsájtott dolgozóknak nem könnyű egyik napról a másikra mégszökhi a fizikai munkát. Erőt ad nekik azonban az a tudat, hogy új helyükön immár nem felesleges, hiábavaló dolgok intézésével töltik idejüket, hanem munkájukkal népünk gazdagodását, ezáltal saját életszínvonaluk növelését segítik elő.

••••••••••••••••••••••••••••••»•••••••Ml

További feladatok állanak előttünk a forgalom növelése terén. Iparcikk forgalmunkat 10,2 százalékkal, vegyesiparcikkeknél 18,5 százalékkal kell növelni. Fontos feladata megyénk kereskedelmének, hogy a növekvő igényeket a legteljesebb módon elégítse ki, az elkövetkezendő időkben. Beszélt a beszámoló az élelmiszerforgalomban meglévő hiányosságokról, a nem kielégítő hús-, rizsellátásról, a vendéglátóiparban pedig különösen nyáron megmutatkozó sör- és szikvízhiányról. Boltvezetőink ne magyarázzák ezeket a hiányosságokat tőlük független okokkal, hanem tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a megmutatkozó hiányokat a legminimálisabbra csökkentsék, , mert a megfelelő ellátás elsősorban rajtuk múlik.

Ebben az évben új ipari

termékek kerülnek kereskedelmi forgalomba:

így országos viszonylatban mintegy 10 000 mosógép. 12 000 porszívó, 3000 konyhai, 1000 fürdőszobai hőtároló és sok más új eddig nem forgalmazott áru. Jelentős beruházási összeggel a legszükségesebb helyeken új kereskedelmi egységek létesülnek.

Az előadó beszélt kereskedelmi dolgozóinknak a vevőkkel szemben való magatartásáról, amely sokat javult az utóbbi időkben — és itt külön kiemelte azokat a dolgozókat, akik ezen a téren igen jól látják el feladatukat — majd elmondta azokat a hiányosságokat is. amelyek még az udvariasság terén megmutatkoznak.

A gazdaságosság kérdésével foglalkozva arról beszélt, hogy még mindig sok a leltárhiány,

M

ájus 1! A szívet dobogtató nagy proletárünnep, Egyetlen nagy készülődés most az ország: mindenki méltó akar lenni tetteivel az ünnepséghez. A nagy készülődés közben önkéntelenül is eszembe jutnak a régi május elsejék és őket keresem, ezeknek a május elsejéknek a hőseit. Tamási Lajos versével indulok:

„ ,.. rátok épült ez az ország, ti eget tartó véneink.” Baglyason járok, a vörös tűzfészekben, hol a legkegyetlenebb időkben is pirosán ízzott a parázs, eleven volt a mozgalom, hű harcosok őrizték, ápolták az eszmét, a forradalmi gondolatot.

Sulyok András elvtárséknál kopogtatok először. Tartok tőle, hogy nem találom otthon, hiszen ő még „fiatal“ aktív ember. Igazis, 54 éves csupán. De milyen élet van mögötte! A serdülő legényke első ösztönszerű lépéseitől az öntudatos kommunista áldozatos munkájáig hosszú volt az út. Azelőtt lakása sem volt, kitiltották Baglyasról is, Nagybá- tonyból is, most a régi tisztisoron lakik. Szerencsém van, otthon találom Újságot olvas.

— Azok a régi május elsejék! — kezdi, amikor megtudja a jövetelem célját. Elgondolkozik, hogy melyiket is mondja el. Gyorsan választ.

—- Az elsővel kezdem. 1917- ben, tizenhat éves koromban ünnepeltem meg először május elsejét. Munkahelyen dolgoztam már Nagybátonyban. Javában folyt a háború. Osztrák és cseh katonákat vezényeltek a telepre, mert sztrájktól tartottak. Nem hiányozhattunk egy műszakot se, mert azonnal értünk jöttek a katonák. Hiába volt azonban minden parancs, hiába volt a katonaság is: az idősebb elvtársak kiadták a

EMLEKEZES..

jelszót: „Május elsején nem dolgozunk!“ — Ez lett az igazi parancs, mert a szívünk diktálta. Nem is ment senki sik- tába! — mondja nekitüzesed- ve.

Simít egyet nyírott ősz bajuszán és mosolyogva folytatja:

— Ügy tettünk, mintha kirándulni mennénk. Elemózsiát kötöttünk a kendőbe, akadt egy kis ital is. A közbirtokosság közeli erdejében volt kitűzve az összejövetel. Egyre többen lettünk. Jó kedvünk volt, énekelgettünk.

„Dűlnek már a paloták“ — volt a fiatalság éneke. Velünk énekelték az öregek is. Mi meg az ő énekükbe kapcsolódtunk:

„Burzsuj, burzsuj fuj, fuj, fuj, lesz még nektek juj juj, juj...”

— Persze, nemcsak ennyiből állott május elseje. Komoly megbeszélés folyt itt, mert untuk már a háborút, a fatalpú bakancsot, a rossz ellátást. Sztrájkot szerveztünk. Gyűlést nem tarthattunk nyilvánosan, ide bújtunk tehát az erdőbe. Mégis megtaláltak. Senki se ment munkába, erre keresni kezdtek. Otthon nem találtak senkit, elkezdték az erdőt 'fésülni. Ránk 12 csendőr akadt. Munkába akartak küldeni, de mi énekkel válaszoltunk:

„Általános, titkos választójogot adjatok,

hazafiak vagyunk, nem hazátlan bitangok!“

Erre szétkergettek bennünket, hat társunkat pedig letartóztatták.

— Délután 'a kocsmában volt a gyülekező. A katonákat ide is utánunk küldték. Lett is olyan verekedés, hogy sose felejtem el' Egy katona ott is maradt. A saját bajonettjével szúrták le,

A folytatás már szomorú volt: „talpalás“, gúzsbakötés és a végén a kassai hadbíróság.

Mosolygós arca most komor. Csend van a szobában. A Magyar Kommunista Párt díszoklevelét nézem a falon. Meg- nem alkuvó, bátor magatartásáért kapta a Központi Vezetőségtől.

B

aglyason nem nehéz találni öreg, harcos kommunistát. A szomszéd házban Dániel József elvtárs lakik. Frissen borotvált arccal iogad. Vasárnap délelőtt van. Pihen, meg a ház körül tesz- vesz valamit. Alacsony, zömök ember. Nem ül le mindjárt, amikor megtudja, hogy régi május elsejékről akarok vele i»eszélni. Jobb kezével végigsimítja erősen őszülő, hátrafésült haját és úgy kezdi:

— Évszámot nemigen tudok mondani, mert minden évben megünnepeltük május elsejét.

— Még én is elmentem velük az erdőbe — kapcsolódik bele a beszélgetésbe Dániel néni is, a készülő vasárnapi ebéd mellől.

— Május elsején már jókor reggel munkát adtunk a csendőröknek. Legalább három lövésnek el kellett dördülnie minden évben május elsején. Ekkorra mindig volt dinamit, gyutacs. Egyikünk az egyik hegyen, másik a másikon. Jó távol egymástól, hogy szaladoz- zanak egy kicsit a csendőrök — teszi hozzá mosolyogva.

— Egyik évben még a csendőrőrs felett is robbantottam a hegyen. Jó hosszú zsinórt gyújtottam, úgy, hogy amikor a dinamit robbant, már otthon is voltam. Gyorsan levetkőztem, úgy, hogy ami

kor a csendőrök kopogtattak, már úgy tettem, mintha akkor keltem volna fel.

— Munkába természetesen nem mentünk. A csoportosulás tiltva volt, így hát egyesével, kettesével mentünk az erdőbe. Megerősítették ilyenkor a csendőrőrsöt, meg a járőröket is. Volt, amikor csak a közeli erdőbe mentünk, máskor Bikabikkre, a Karancsba, sőt az egyik évben még a Koty- házai erdőbe is elmentünk, mert az italért helyeket megszállták a csendőrök társaságában a fokosos, tőrös Sasok. Itt fontos politikai megbeszélés volt, sztrájkot szerveztünk. Őrséget állítottunk mindenfelé, így aztán nem is tudtak raj- tunkütni.

— Ritkán úsztuk ám meg ilyen simán! — fejezi be Dániel elvtárs.

Búcsúzom Dániel elvtárstól és a bányászok után egy vasast keresek fel: hogyan emlékezik ő a régi május elsejékre?

P

ozsonyi bácsit a kertben találom a feleségével. Kezében olló. A szép tavaszi napsütés munkára serkenti, pedig már 72 éves. A bokrokat vagdossa. Nehezen válik meg most is a kerttől, ollótól. Együtt megyünk be a lakásba, ahol csendesen beszélgetni kezdünk. Mellénk telepszik a kis unoka is, a hatéves Pista. Hallgatja a nagyapját és velem együtt egy szavát se akarja elmulasztani.

Nehezen indul a szó, de a cigarettafüst megkönnyíti a beszédet és előjönnek a régi emlékek. Hányatott, nehéz munkásélet. Salgótarján, Szé- csény, Budapest, Bagiyas: ahol állás volt, amely kenyeret jelentett*

— Tizenkettőben vettem részt először igazi nagy május elsejei felvonulásban — kezdi az emlékezést. Pesten voltam akkor. A rendőrség engedélyezte a felvonulást. A nyolcórás munkaidőért tüntettünk* Táblákat vittünk, azokon voltak a követeléseink.

— Szépen kezdődött, de a Lehel térnél összeütköztünk a rendőrséggel. Közénk lőttek és egy elvtársunk ott maradt; A menet azért haladt tovább. Egyre több lett azonban a rendőr, szét akartak kergetni; Mi azonban ellenálltunk. Még a villamost is barrikádnak használtuk.

— Nem is maradhattam utána Pesten. Tizennégyben Bag- Iyasra kerültem véglegesen; Jó bányász elvtársak voltak itt, velük ünnepeltem mindig a május elsejét.

Piroskötésű könyvecskét vesz elő. A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének tagsági könyve. Belépés 1904. április 2. Tele bélyeggel. Nem hiányzik egy év se. 1945-ben párttagsági könyv társult a szakszervezeti tagsági könyv mellé.

Nem is tudják ezek a mostani fiatalok, hogy mennyi harc fűződik május elsejéhez — mondja búcsúzóul. Pedig jó lenne, ha ők is tudnák, hogy nem volt mindig olyan természetes a nagy ünnepség, a szép felvonulás.

Lassan megyek a kellemes napsütésben. Mindenütt eleven pezsgés. Csinosítják a kerteket, házakat. Készülnek a nagy ünnepre, május elsejére, amikor Sulyok, Dániel és Pozsonyi elvtársak mellett ott mennek majd a fiatalok is, akik ma méltó társak, holnap pedig méltó utódok lesznek a helyeteken, öreg harcosok ..;

Molnár Jenő