Szabad Nógrád. 1955. április (11. évfolyam. 27-34. szám)

1955-04-27 / 33. szám

2

SZARA» \Sf.R(n

1955 ÁPRILIS 27.

Ha jobban szem ügyre veszik a kulákok poriáját...

pRSEKVADKERTET az el.-Lj múlt esztendő őszéig úgy emlegették, mint a kulákok el- dorádóját, valóságos paradicsomát. S mi tagadás, nem volt a megyének községe, ahol oly nagvra nőtt a kulákok szarva, ahol úgy fütyülhettek az állam iránti kötelezettség teljesítésére, mint Vadkerten. De tehették. mert nemigen zaklatták őket. A tanacs „vajszíve“ megesett a 30—40 holdas .„szegény nincsteleneken“. Engedékeny. 6Záitáti lett az érsekvadkerti tanács, tagjain úrrá lett egy rendkívül veszélyes, falusi politikánk végrehajtásában súlyos károkat okozó nézet, amelyik a kulákok elszegényedését igyekezett alátámasztani.

— A mi kulákjaink szegényebbek a templom egerénél T- mondogatták —, nincs már azoknak semmijük, éppen csak hogy tengetik életüket.

Néhányszor ellátogattak ugyan egy-egy kulákportára, hogy végrehajtsák az elszámoltatást, de az esetek többségében ez eredménytelen maradt. Az elszámoltató bizottság ugyanis nem talált az ólakban egy jószágot, a magtárban egy szem terményt és felületes vizsgálódás után nyugodt lelkiismerettel — a kulákok elszegényedésének tudatában — távozott. Az már eszükbe sem jutott, hogy a ravasz kulák — a tanács szájtátiságát kihasználva — túljárhat az eszükön, e jószágóllományát. terményét a fiánál, vejénél, rokonainál vagy éppen a szomszédjánál helyezi el. A vadkerti tanácson eleve kizártnak tartották, hogy a rongyos ruhában járó, látszatra koplaló, nincstelen kulákok rejtegessék terményeiket, állataikat, rejtegessék azt, amivel adósai az államnak.

És éltek a vadkerti kulákok, mint hal a vízben. Könnyeztek, amikor a tanácsra hivatták őket begyűjtési ügyben — nevettek. amikor sikerült lóvá tenniük a tanácsot. Az adósságuk pedig egyre nőtt és a község állandóan az utolsók között kullogott a begyűjtésben. A becsületes vadkerti dolgozó parasztok bál-mennyire is igyekeztek eleget tenni állam iránti kötelezettségüknek, Érsekvad- kert — a kulákok „jóvoltából“

— a balassagyarmati járás szégyenfoltja maradt.

T?Z VOLT A HELYZET Vadkerten 1954 őszén Ekkor kezdett aztán a vadkerti tanács észheztérni, rádöbbenni arra, hogy a megalkuvás, a kulákok elleni erélytelen fellépés mit eredményezhet, hová vezethet. Üj begyűjtési vezető került az érsekvadkerti begyűjtési csoport élére és a járási tanács, a pártbizottság, valamint a járási begyűjtési hivatal segítségével megkezdték a kulákok szigorú elszámoltatását. Az elszámoltató bizottságok már nem elégedtek meg csupán a kulákok portájára való bekukkantással, hanem a padlástól a pincéig alaposan átkutattak mindent. S az eredmény nem maradt el. Molnár Ignác 42 holdas kulák szomszédja kertjében 12 zsák burgonyát és 14 mázsa kukoricát rejtegetett. Boda Mihály 26 holdas kulák borát a kemencéjébe falaztatta be. hogy ne kelljen állam iránti kötelezettségét teliesíteni. Mrekvicska Béla 23 holdas kulák. a termelőszövetkezet használaton kívül lévő pincéjében két hordó bort rejtegetett. A‘z elszámoltató bizottság novemberben Molnár Gyula 45 holdas kulák szalmakazla alatt 15 mázsa burgonyát, szomszédiénak kazla alatt fjedig 280 liter bort talált, ami szintén a kuláké volt.

Molnár Gyula — hogy kibújhasson kötelezettsége teljesítése alól —, továbbra is rejtegette terménveit. Ez év áprilisában az elszámoltató bizottság ismét ellátogatott Molnárhoz. S a magát „koldusszegénynek“ tituláló, jajveszákelő kulák padlásán négy zsák — még takarmányozásra használható — kukorica mellett nyolc zsák penészes, egérrégott, használhatatlan kukoricát talált. A pajtában a szalma alatt ismét bort

— 230 litert — a szomszédja kertjében pedig több mázsa burgonyát rejtegetett. Molnár feyulát e rejtegetésért bíróság •lé állították és bűnös tevé- íenységéért megkapta méltó tüntetését: másfélévi börtön- lüntetésre ítélték.

A tanács és a begyűjtési cso- lort erélyes fellépése Érsekvadkerten is eredménnyel járt. A vadkerti példa mindennél világosabban bizonyítja, hogy szocialista építésünk megrögzött ellenségei ellen nem lehet csak ímmel-ámmal, kényszeredetten fellépni, nem lehet tanácsainknak megalkuvó, békü- lékeny magatartást tanúsítani. Arra van szükség, hogy lankadatlan figyelemmel kísérjük a kulákok mesterkedéseit, ne higgyük egy pillanatig sem, hogy kezes bárányokká váltak, elszegényedtek és beletörődnek helyzetükbe. A hátralékos kulákok ellen az elszámoltató bizottságoknak minden esetben a törvény szigorával kell fel- léDniök — s az eredmény nem marad eL

Érsekvadkert tehát már nem a kulákok eldorádója. Nem élnek már Vadkerten úgy a 30- 40 holdas zsírosparasztok, mint néhány hónappal ezelőtt. Mindennek ellenére beszolgáltatási hátralékuk még mindig óriási.

A vadkerti kulákok 338 mázsa kukoricával, 10,67 mázsa zsírral, 309 mázsa burgonyával, 122 mázsa sertéssel, 77 mázsa vágómarhával, 6,47 mázsa tojással, 6,71 mázsa baromfival és több hektoliter tejjel adósai az országnak. Ha ezen hátralékot átszámítanánk búzakilogrammba, több mint 23 vagont töltenének meg.

Molnár Ignác 42 holdas kulák például 15 mázsa vágómarhával, 115 kg zsírral, 96 mázsa burgonyával, 104 kg babbal, 170 kg tojással, 165 kg baromfival. 100 mázsa kukoricával és 21 mázsa sertéssel hátralékos.

Nem marad el mögötte Trombitás Lajos 32 holdas kulák sem. Ö 41 mázsa kukoricával, 87 kg babbal, 63 mázsa burgonyával, 214 kg zsírral, 490 kg vágómarhával, 106 kg tojással, 98 kg baromfival, 2473 liter tejjel és 17 mázsa sertéssel adósa az országnak.

Még felsorolni is hosszú időbe telne a vadkerti kulákok rengeteg hátralékát. A begyűjtési hivatal a kulákok hátralékait — a sertéshátralék kivételével — pénzre számította át. Szabó Károly kuláknak például 59 277 forintot, Trombitás Lajosnak 41 315 forintot, Molnár Gyulának 66 910 forintot, Molnár Ignácnak 67 890 forintot, Molnár Jánosnak 31 570 forintot kell befizetni, hogy kiegyenlítse begyűjtési hátralékát. Ez csak néhány példa a sok közül. A többi kuláknak is több tízezerre rúg begyűjtési hátralékának értéke.

A begyűjtést szabotáló vadkerti kulákok ellen a Pénzügyminisztérium ez év február 9-én kiadott 342—Hiv—13/

1955. VIII. a. számú utasítása szerint járnak majd el. Ez az utasítás kimondja, hogy ház-, illetve földingatlan-árverést lehet foganatosítani azoknál a hátralékos kulákoknál, akiknél a forintosított begyűjtési hátralék ingóvagyon hiányában nem hajtható be.

T ETÖRIK tehát Érsekvad^ kerten is a kulákok túlságosan nagyra nőtt szarvát. A néhány hónappal ezelőtt még megalkuvó vadkerti tanács — a járási tanács és pártbizottság, valamint a járási begyűjtési hivatal segítségével — levetkőzte a kulákok szegénységéről, nincstelenségéről való káros nézetét, a kulákokkal szemben tanúsított liberalizmusát, engedékenységét. Természetesen nehéz az évek mulasztásait néhány hónap alatt pótolni, s az évek óta kötelezettségüket nem teljesítő kulákoktól behajtani azt, amivel az államnak tartoznak. De ha a tanács és a i begyűjtési csoport a kulákok ' elleni harcban a falu becsületes dolgozó parasztjaira támaszkodik és a kulákok törvénysértését késedelem nélkül keményen megbünteti — rövidesen Érsekvadkert a begyűjtésben nem szégyenfoltja, hanem büszkesége lesz a balassagyarmati járásnak. Hagyni kell ugyan a kulákokat gazdálkodni — sőt kötelezni kell rá —, de egy pillanatra sem szabad őket szem elől téveszteni, figyelmen kívül hagyni, nem szabad utat engedni bűnös, népellenes tevékenységüknek, sem Érsekvadkerten, sem pedig máshol.

Az ifjúság erkölcsi nevelésének kérdései a megyei nevelő napon

Megyénk két városában: Sál-mondotta — a kommunista ergótarjánban és Balassagyarma ton szombaton rendezte meg a Megyei Oktatási Osztály és a Pedagógus Szakszervezet a nevelők napját, közel ezer részvevővel.

Salgótarjánban a város, a salgótarjáni és a pásztói járás pedagógusai jöttek össze délután 3 órakor a megyei tanács kultúrtermében.

A rendezvény artkéttal kezdődött, amelynek előadója Hegedűs Rajmond, a Balassagyarmati Tanítóképző Intézet igazgatója Erkölcsi nevelésünk) néhány problémájáról tartott beszédet.

Elmondta, hogy inkább az

oktatással törődtek pedagógusaink, és ebben az oktatómunkában nem kapott elég teret tanulóink erkölcsi nevelése. Arról a felelősségről beszélt, amelyet a nevelőknek az ifjúság, a felnövekvő nemzedék kommunista nevelésénél még akkor is vállaíniok kell, ha az iskolák a társadalomtól még nem kapnak ebben a nevelői munkában kellő támogatást, még ha tanulóinkat iskolán kivüli életükben az iskolai hatással ellentétes rossz hatások érik.

Beszédéhez többen hozzászóltak a részvevők közül. Fegyveres Zsigmond a mai általános iskolák és a rég; gimnáziumok között tett összehasonlítást. Provaznák Tivadarné hozzászólásában azzal a nyugtalanító jelenséggel foglalkozott, hogy a tanulmányi színvonal egyhelyben topog, sőt sok iskolában csökken, és ezt azzal indokolta, hogy bizonyos fokig elhanyagoltuk az akarat és a jellem nevelését. Nőm fordítottunk elég gondot arra, hogy a tanulókban nemes érzelmeket ébresszünk. Azt kérte, hogy biztosítsanak a pedagógusok szárpára megfelelő színvonalú lélektani könyveket, és tartsanak a pedagógusok időszakonként szakmai konferenciákat.

Jakab Sándor, az MDP megyei bizottságának osztályveze- ■ tűje arról beszélt, hogy a társadalomnak a tanulók, az ifjúság nevelésében egyre komolyabb szerepet Ítéli tulajdonítani. Példákat hozott fel ennek igazolására. A nevelési cél —

köles kiművelése kell hogy legyen, amelyet alá kell rendelni a próletariátus osztályharcinak. Az osztályharc érdekét úgy szolgálhatjuk, ha igaz ha- zafiságra, proletár nemzetköziségre neveljük a gyerekeket. Ha harcolunk és küzdünk a még megnyilvánuló sovinizmus ellen, ha nemcsak a múltba ne zünk elsősorban, hanem a jelenbe is, és még inkább a jövőbe. Beszélt arról, hogy a pedagógusok ma már sokkal többet törődnek ideológiai képzésükkel, valamint arról, hogy a testi fenyítést, mint elítélendő, szocialista iskolákban nem alkalmazható módszert, küszöböljék ki pedagógusaink.

A beszéd és a hozzászólások fő tanulsága az volt: a pedagógus akkor tudja eredményesen, kommunista erkölcsre nevelni a tanulót, ha maga is kommunista erkölcsi alapon áll.

Hét órakor az Állami Faluszínház műsorával folytatódott a nevelők napja. Gabriela Za- polska: Dulska asszony erköl- ' cse című darabját adták elő a Faluszínház művészei.

Balassagyarmaton a Tanítóképző dísztermében rendezték

meg a város, a balassagyar-^ mati, a rétsági és a szécsényi járá^ tanítói, tanárai részére a nevelők napját. Három órakor már nem volt üres hely, de még egyre jöttek a részvevők.

Sidi Jolán tanárnő megnyitó szavai után dr. Somos Lajos, az Egri Pedagógiai Főiskola tanára előadásában a tapasztalt nevelő hozzáértésével fejtette ki a közösségi nevelés Kérdéseit, mint nevelésügyünk egyik legfontosabb kulcsproblémáját. Előadásában az elmé-. let és gyakorlat tökéletes egy-' sége nyilvánult meg. Az utána* felszólaló elvtársak kivétel nél-. Kül helyesen és őszintén mondták el véleményüket.

„Egyetlen egy disszonáns hang sem volt a felszólalások-* ban — és ez megnyugtat engem“ — így kezdte válaszadását Somos elvtárs. És ez valóban pozitív eredménye volt a találkozónak sok egyéb mellett;

Mivel az idő elrepült és még dús program volt hátra, sok szólni kívánó csak a vacsoránál mondhatta el véleményét.

Hét órakor a Bajcsy-Zsilinsz- ky úti általános iskola Molnár; Pál utcai fiúk című darabját adta elő.

József Aliik nevével

(Tudósítónktól.)

Két őrá előtt néhány perccel meglepetten álltam meg a Uljb. osztály terme előtt: ugyanis zongora hangjai szűrődtek ki.

— Hát mégsem itt lesz a szavalóverseny? — De azért benyitottam.

Nagy Zoli III. osztályos tanuló ült a zóngoránál, körülötte dudorászó, daloló 'fiúk álltak. Erkel-darabokat és még sók olyat hallottam, amit eddig fiataloktól így soha. Tehát ezúttal nem zongoraleckét tanult Zoli. egyszerűen a szavalóversenyre gyülekezőket szórakoztatta.

Két órakor Környei és Varga tanár elvtársak is megérlzeztek és Virágh József DISZ-titkár puritán egyszerűséggel nyitja meg a balassagyarmati tanítóképzősök József Attila-szavalóNéfaány hasznos f-anáes a kukorica termesztéséhez

Mezőgazdasági növényeink között az őszi búza után a kukoricát termeljük a legnagyobb területen. Ezen igen fontos és tápanyagban gazdag növény az állatnevelésnél és különösen a zsírtermelésnél szinte nélkülözhetetlen. A kukoricát úgyszólván

minden ember

valamilyen formában

felhasználja.

Mégsem tettünk meg ez idáig mindent, hogy annak átlagtermését legalább annyira emeltük volna, mint azt a párt- és kormányhatározat célul tűzte ki. Pedig erre minden lehetőségünk megvolt és megvan. A kukoricatermelésnél a jelen pillanatig is vannak olyan adottságok, amelyek felhasználását nagyon sok helyen elmulasztották. Nem mindenütt trá- gvás talajt készítettek részére. Nem végezték el az őszi mélyszántást teljesen. A tavaszi elő- ’készítési munkákat (simitózást, gyomirtó kultivátorozást stb.) nem mindenütt tartották fontosnak. A kukorica-vetőmagot helytelenül választották meg. így sorolhatnánk még sok elmulasztott tényezőt, amelyek betartása, elvégzése lett volna egyik előfeltétele a nagy kukoricatermésnek.

A kukorica vetésének ideje elérkezett. Ha az elmulasztottakat nem is tudjuk már pótolni, de az ültetéstől számítva nagyon sok olyan kisegítő munkát tudunk alkalmazni, amelyekkel még kukoricatermésünkön nagyon sokat tudunk segíteni.

Az elmúlt években — még a kedvező időjárás mellett is — n; gyón sok helyen olyan kukoricatáblákat láttunk tsz-eink- nél, állami gazdaságainknál és egyénileg dolgozó parasztjainknál, ahol szemre is meg lehetett állapítani, hogy kh-ként 6—8 mázsás csöves kukorica- termés lesz. Miért volt ez így? Mert az ilyen területek tulajdonosai mostohagyermekként kezelték a kukoricát, nem készítették elő a talajt, nem tervezték be előre, hogy hol, melyik részen fogják a kukoricát termelni, hanem a kimaradt földet — parasztosan mondva — bevágták kukoricával és még azt sem gondozták úgy, mint az kívánatos lett volna. Az ilyen csekély termés kevés az állatnevelésre, hizlalásra, vetőmagra és a szabad piacra sem kerül semmi. Pedig úgy vélem, ezeknek sem ártott volna. ha tavasszal egypár mázsa szép morzsolt kukoricát tudtak volna eladni szabad piacon.

Vannak termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink, dolgozó parasztjaink, akik a kukoricatermelést nek tekintik, a koricatermésnek népgazdasági mint például József helyes

szívügyük- nagy ku- látják a fontosságát, a dejtári Attila TSZ. ahol a agrotechnika betartásával 30 mázsán felüli kukoricatermést is értek el.

Népgazdaságunk fejlődése, dolgozóink zsírral való ellátása megkívánja, hogy a kukorica termelésével sokkal komolyabban foglalkozzunk, a korszerű agrotechnikai műveleteket használjuk ki, mert nagy termést csak így tudunk elérni. ha a tavasz folyamán kevesebb csapadékot kapunk.

Most nézzük meg, hogy a kukorica ültetésétől kezdve milyen műveleteket alkalmazzunk a bő termés elérése érdekében. A talajt kultivátorral, tárcsával esetleg fogatos lókapával aprómorzsássá készítsük el, mert az ilyen talajban elvetett kukorica vetőmag könnyebben kel ki, nehezebben szárad ki a -talaj és a későbbi talajműveléseket sokkal könnyebben és jobb minőségben tudjuk elvégezni. A megyénkbe érkezett és a községekbe küldött óvári 5-ös nagyobb termést adó kukorica-vetőm" got cseréljük ki és azt használjuk ültetésre. Ez a kukoricafajta kát. holdanként

3—4 mázsával nagyobb termést ad. Termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink és a megfelelő területettel rendelkező dolgozó parasztok a kukoricát minél «nagyobb területen

négyzetesen vessék.

Ahol négyzetes vetésre nincsen megfelelő terület, ott vetőgéppel vessék el a kukoricát, mert az ilyen területeket a gépállomás talajművelő gépeivel szükség szerint többször meg lehet művelni. Még az apróbb parcellákon is a kézi ültetést gondosan, sorba úgy kell végezni, hogy lovas kapával azokat is meg lehessen dolgozni, mert ezekkel a műveletekkel igen sok munkaerőt meg-{ takaríthatunk. Az ültetésnél vigyázzunk, hogy a vetőmagot az eddig legjobban bevált 8—10 centiméter mélyre ültessük, mert a fenti mélységre ültetett kukorica vált be eddig legjobban. Ahol elmulasztottuk a tré- gyáaést. ott a fészkekbe egy- egy marék érett szervestrágyát használjunk. Kikeléskor a kukoricát fogasoljuk meg. Ezzel a kikelt és kelésben lévő gyommagvak nagy részét ki tudjuk irtani. Ez egy gyengébb kapálásnak felel meg. Az egyelés- nél a legfejlettebb, legéletrevalóbb, legvastagabb szárú és haragoszöld színű töveket hagyjuk meg. Egyidejűleg tövenként egy-egy kanálnyi nitrogén-műtrágyával fejtrágyázzunk.

A kukoricának legalább 2

kézi kapá'ást és 3—4. szükség esetén még több gépi vagy lovas kapálást adjunk hosszában, keresztben. Ne várjuk azt, hogy talajunk elgyomosodjon, hanem

a kapálásokat hetenként

egyszer,

lehetőleg eső után végezzük el. A sárjhajtásokat és üszkös részeket idejében távolítsuk el. A sarjhajtásokat azért, hogy a tápanyagot a növénytől ne rabolja el, az üszkös részeket pedig az egészséges tövek megvédése érdekében távolítsuk el. Címerhányás (virágzás) idején legalább 1 pótbeporzást végezzünk, ezze) elérjük azt, hogy nem lesz foghíjas és be nem nőtt cső. Június végén, az aratás megkezdése előtt rendszerint csapadékos időjárás szokott lenni, ami talajunkat ösz- szetömöríti, a még ki nem kelt gyommagvak kikelnek és táblánk rendszerint begyomoso- dik. Ezért nem szabad elmulasztani a gazoló kapálást, ami még a talaj meg'repedését is meggátolja. A kukorica művelésénél a töltögetést ne használjuk, hanem területünk mindig sima legyen.

Ha kukoricatermelésünknél a fenti műveletek közül csak egyet-egyet végzünk el, azzal is emeljük terméseredményünket, de ha együttesen az említetteket mind végrehajtjuk, úgy kiemelkedő terméseredményt tudunk elérni.

Termelőszövet fezetek, állami gazdaságok es dolgozó parasztok ezen agrotechnikai műveleteket minden különösebb befektetés nélkül végre is tudlak hajtani és nyugodtan csatlakozhatnak a honti Győzelem 30 mázsás kukoricatermelési versenykihíváshoz, mert a fentiek végrehajtásával azt el tudják érni, sőt túl is szárnyalhatják.

Gömöri Henrik

megyei gabonatermelés! felügyelő

versenyét. Kezdődik a vetélke- dés döntője.

Pöttöm legényke lép a kö- zépre elsőnek: Gyetvai Istvánnak hívják. Tisztán, érthetően mondja a címet: Anyám, József Attila verse. Ez a kiállás nekünk azért is kedves, mert elsőéves, első szereplése. Utána még három társa jön: Dombai, Újházi, Földi.

Majd a lányok sorakoznak fel: Barna Teréz nyitja meg a sort, Kramlik Anna folytatja... ünneplőben, kipirult arccal mondja el a Mamát, mély át- érzéssel. A zsűri is tapsol. Magos Margit, Nagy Gizi, langer. Török, Havasi., Pavlo- vics váltakozva mutatják meg, mennyi erő nyílik a III. és II. leányosztályban.

Vastag Ferenc egyedül képviseli a II-os fiúkat. A „Favágó“ című verset szavalja. A III-os leányok sorát méltóképpen Helyes, Fialka és Do- rotkin Erika zárja le.

Néhány percre a zsűri kimegy. Amikor visszatérnek, feszült figyelemmel lesik az elnöklő Környei elvtárs szavát,

— Az ifjú tanítóknak jó előadóknak. is kell lenniük. Az iskolában és az életben egyaránt. Ez a mai verseny az erre való felkészülés kis része. Örömmel jelenthetem ki, hogy a József Attila-szavalóverse- nyünk silceres, a versek kiválogatása igényes volt.

— Azt hiszem — folytatta —, közmegelégedésre jelenthetem be, hogy Dorotkin Erikáé az elsőség, második Helyes Ilona, harmadik Kramlik Anna. negyedik Fialka Rózsa. Dicséretben részesítjük még ezenfelül Havasi Ilonát, Magos Margitot, Barna Terézt és Gyetvai Istvánt.

Elmondhatjuk nyugodtan, hogy dicséret illeti a döntőbe jutott szavalok mindegyikét, mert szépen, eredményesen készültek fel. S így rótták le beszédesen kegyeletüket József Attila emlékének.

Boldogan, a jól végzett munka érzésével távoztak a résztvevők, akik pedig csak hallgatták, megértették, miért keU nekik is a következő alkalomra tevőlegesen készülniük.

Megjelent a Pártépítés

áprilisi száma, tartalmából az alábbi cikkek emelkednek ki:

Lenin ©6

Előre a Központi Vezetőség márciusi határozatának meqvaló- sításáért!

Huszár Tibor; Az ifjúság sajátos arculatáról.

Tóth József: A szocialista munkaverseny továbbfejlesztéséért.

Kovács Sándor: Szüntelen harcot a bürokrácia ellen.

Farkas Lalos: Tapasztalatok a Fejér megyei tsz-pártszervezetek életéből.

A fent kiemelt cikkek mellett még több fontos cikket közöl az MDP Központi Vezetőség folyó- .rata.