Szabad Nógrád. 1955. április (11. évfolyam. 27-34. szám)

1955-04-20 / 31. szám

1955. április 20. SZABAD 1VOGBAD 5 A SAJÁT SZEMÜKKEL GYŐZŐDTEK MEG. H ÍREK A LEGUTÓBBI ÉRTÉKE­LÉS szerint a begyűjtésben a pásztói járás 24,3 százalékos tervteljesítést ért el. A járás legjobb községe Jobbágyi, amely évi tervét 38,8 száza­lékra teljesítette. ★ FELSÖPETÉNY községben április 14-én alakult újjá a legeltetési bizottság, amely •máris tevékenyen megkezdte munkáját. •k NÓGRAD MEGYE 18 köz­ségében (űrhalom, Somoskő­újfalu, Pásztó. Érsekvadkert, Szirák, Rétság, Tolmács. Pa­lotás stb.) a helyi békebizott­ságok rendezésében béke-es­teket tartottak. A gyűlés után az „Emberek ne engedjétek“ című filmet mutatták be a megjelenteknek. * MEGYÉNK GÉPÁLLOMÁ­SAINAK 21, állami gazdasá­gainknak pedig hat brigádja csatlakozott az ifjú traktoro­sok és brigádok országos versenyéhez. A legutóbbi ér­tékelés alapján megyénkben a legjobb eredményt a brigá­dok- versenyében Vajk Tamás brigádja érte el. (Pásztói gép­állomás.) A brigád tavaszi tervet is 118.8 százalékra tel­jesítette. Az egy gépre cső műszaknormájuk 19. * A KULTURÁLIS sereg­szemle legközelebbi körzeti bemutatói 24-én, vasárnap a megye következő helységeiben lesznek. Balassagyarmati já­rás: Nógrádkövesd, Cserhát- surány és Balassagyarmat vá_ ros. Rétsági járás: Alsópetény, és Rétság. Szécsényi járás: Szécsény, Nógrádmegyer, Lu- dányhalászi és Piliny. Salgó­tarjáni járás: Cered és So­moskőújfalu. Pásztói járás: Szirák. ★ MEGYÉNK termelőszövet­kezeteinek tejtermelése 1955. első negyedévének végére 59 508 literrel emelkedett az elmúlt esztendő negyedik ne­gyedéhez viszonyítva. ★ SZABÓ JÁNOS G. és özv. Anuts Mihályné felsőpetényi dolgozó parasztok egész évi tojás- és baromfibeszolgálta- tási kötelezettségüknek eleget tettek. + AZ MNDSZ MEGYEI TIT­KÁRSÁGA 23-án. szombaton rendezi meg az anyák kon­ferenciáját a salgótarjáni városi kultúrotthon kistermé­ben. A konferencián részt- vesznek a városok és közsé­gek MNDSZ-szervezeteinck választott küldöttei. Ezen az összejövetelen tiltakoznak majd az anyák az atomfegy­ver és a háború ellen és megválasztják az anyák or­szágos kongresszusának kül­dötteit. * A BERCELI VÖRÖS CSIL­LAG TSZ 3,3 kg-ról 6,7 kg- ra, a nagykeresztúri Petőfi TSZ 3,6-ról 8,9-re, a palotási Május 1 TSZ 4,2-ről 6,7 kg-ra emelte a borjútej nélküli is­tállóátlagot a felszabadulási ünnep tiszteletére. ★ A NÓGRAD MEGYEI BÉ- KEBIZOTTSAG és a Haza­fias Népfront Megyei Bizott­sága előadássorozatot indí­tott a német kérdésről. A hét előadásból álló sorozat kö­vetkező előadása a „Magyar nép történelmi küzdelme a német hatalmi törekvésekkel szemben“ címmel kerül meg­rendezésre a megye járás- székhelyen. ■k A SZTÁLINVAROSI TA­NÁCS VB az idén először rendezi meg a sztálinvárosi vásárt és kiállítást. A hagyo­mányossá váló, évről évre megismétlődő vásárnak ez az idei megmozdulás lesz a ki­indulópontja. Az ország kü­lönböző vidékeiről ötéves új városunkba félárú vasúti kedvezménnyel különvonatok hozzák majd az ország dolgo­zóit k AZ ÉRSEKVADKERTI GÉPÁLLOMÁS traktorosai­nak munkaversenyében je­lenleg Lázár Béla traktoros Vezet. A dejtári József Attila TSZ-ben dolgozik. Tavaszi terve 54,3 normálhold, amit április 10-ig 140,2 százalékra teljesített. Mint termelőszövetkezeteink nagy többségének életében, úgy az érsekvadkerti Tartós Béke TSZ életében is óriási fejlődést hozott az elmúlt két esztendő. Ám nehéz, küzdelmes úton jutott el a vadkerti Tartós Béke odáig, hogy tagjai immár elmondhatják: érdemes volt kiállni a szövetkezet mellett, mert ma már jobban élünk, mint bármikor, megtaláljuk számításunkat a tsz-ben. , 1950-ben 12 családdal ala­kult a szövetkezet. 180 Wh szántón és 5 kh réten kezdték a munkát. 1951-ben már 40 tagot számolhattak. És jött az 1952- es esztendő. A termés- eredmények alacsonyak vol­tak. Nem termett annyi gabo­na, hogy a beszolgáltatáson kívül — vetőmag is maradt volna. Mindez a rossz munka- szervezésnek és a kedvezőtlen időjárásnak volt tulajdonít­ható. Ez évben az egy munkaegy­ségre jutó alacsony részesedés miatt 40-ről 26-ra csökkent a szövetkezet tagjainak száma. Nehéz napokat élt ekkor az ér­sekvadkerti Tartós Béke. So­kan már azt beszélték a falu­ban, hogy a tsz rövidesen fel­oszlik. 26 tagra hárult az a fel­adat, amit azelőtt 40-en végez­tek. Ez a 26 ember azonban szívvel, lélekkel dolgozott, mert világosan látták, hogy jövőjüket csak a szövetkezet­ben találhatják meg. Munká­jukkal akarták bebizonyítani a szövetkezet felbomlását vá­róknak, hogy szó sincs a Tar­tós Béke megszűnéséről. S az állam támogatta őket. Többek között vetőmagot biztosított számukra. A tagok lelkes, ki­tartó munkája 1953-ban meg­hozta az eredményt. A rend­kívüli nehézségek ellenére is szép terméseredményeket ér­tek el. Növekedett a szövetkéz- zet állatállományának termék­hozama is. Ez évben a sertés 12 000, szarvasmarha pedig 36 ezer forintot hozott a szövetke­zetnek. Egy munkaegységre 1953- ban 2,8 kiló búza, 50 deka árpa, 2 kiló burgonya. 20 dkg cukor, 20 dkg zab és 7.56 fo­rint készpénz jutott. A tsz fel nem osztható szövetkezeti Nyolc-tíz nappal ezelőtt egy­szerű, de ízléses plakátok je­lentek meg városszerte, me­lyek József Attila születése évfordulójának megünneplésé­re hívták Salgótarján dolgo­zóit. Nem mindennapi ünnepély­nek ígérkezett ez, hiszen olyan előadókat hívott meg a rende­zőség, akik a költőhöz méltóan tudták a hallgatók elé idézni egyéniségének, forradalmi ki­állásának igazi értékeit. Pándi Pál egyetemi docens előadása sok — eddig kevés­bé, vagy egyáltalán nem hang­súlyozott — vonással egészítet­te ki a köztudatban élő József Attila-képet. Kiemelte, hogy József Attila fiatalos, kama- szos egyénisége, kedvessége, lellcesedése milyen nagyjelen­tőségű egész költészetében. If­júi lendülettel birkózott az or­szág, sőt Európa nagy kérdé­seivel, s szerelmes rajongással kereste a társát, egyéni élete társát, s a közösséget. Alkata, egyénisége, tragikus sorsa, s költészetének lényege Petőfivel teszi rokonná, a XX. század világában pedig Maja­kovszkij mellett a legmagasabb hely illeti meg. Művelt költő volt, a világiíodalom egyik leg­műveltebb alakja, aki utolsó percéig fel tudta használni a kultúra legjobb vívmányait. Bámulatos lelki nagyságát, for­radalmas hitét bizonyítja, hogy abban a lelket megölő, kegyet­len harcban tudott nagy hittel élni, a munkásosztály ideoló­giájának eszmei alapjáról bíz­alapja 68 570 forintot tett ki az esztendő végén. 1954-ben még nagyobb kedv­vel láttak a munkához. A szö­vetkezet 26 tagja meg akarta mutatni, hogy nagyobb ered­mény elérésére is képes. Az 1953. évihez képest sokkal jobban szervezték meg a mun­kát. A brigádok vezetését meg­bízható, jó szakemberekre bíz­ták. Alkalmazták a fejlett ag­rotechnikai módszereket a nö­vénytermelésben. A szövetke­zet pártszervezetének munkája is nagyban megjavult. A kom­munisták voltak azok, akik irányították a tsz munkáját. És az eredmény nem maradt el. Olyan termésátlagokat értek el, amilyennel egyetlen érsek­vadkerti egyénileg dolgozó pa­raszt sem büszkélkedhetett. A terméseredmények növe­kedésével és az állattenyésztés fejlődésével nőtt a szövetkezet jövedelme is. Sertésből 25 ezer, szarvasmarhából pedig 105 000 forint jövedelme volt a tsz- nek 1954-ben. A fel nem oszt­ható szövetkezeti alap 68 570 forintról ez év végére 98 724 fo­rintra nőtt. Egy munkaegység­re 2,2 kiló búza, 1,2 kiló árpa, 1 kiló burgonya, 15 dkg cukor, 16 forint készpénz és egyéb termény jutott. Ezt az évet a vadkerti Tartós Béke már 160 000 forinttal aktívan zárta. Jenei Sándor fogatos például 618 munkaegységre 8623 forint készpénzt, 185,5 liter tejet, 2 darab süldőt, 20 kiló mákot, 7,4 mázsa árpát, 13,6 mázsa bú­zát, 6,1 mázsa burgonyát, 2,5 mázsa kukoricát, 92 kiló cuk­rot és 4944 darab cigarettát kapott. Látták a szövetkezet ered­ményeit az egyénileg dolgozó parasztok is. Látták és össze­hasonlították a szövetkezet tagjainak évi jövedelmét sa­ját évi jövedelmükkel és 1954 őszén, 1955 tavaszán sok érsek­vadkerti dolgozó paraszt a kö­zös gazdálkodás, a termelőszö­vetkezet mellett döntött. Az érsekvadkerti Tartós Béke tag­létszáma az 1954. évi 26-tal szemben ez év ápriliséban 44-re nőtt. Gyurkovics Ferencné, Valent János, Gulyás Sándorné, Pádár István, Oravecz Lajos, Csőké Ignácné, Belencsák Istvánná s rajtuk kívül még 11-en vá­ni a jobb jövőben, az ember fe Iszabadu lásában. Magyar költő volt. aki nem­zeti felelősséggel tudott gon­dolkozni és harcolni. Olyan ember, aki forradalmár a sze­relemben és szerelmes a forra­dalomba. A két világháború között a proletár líra repre­zentatív megszólaltató ja. Vajon ma már elismerik igazi nagyságát? Határainkon belül a hivata­los elismerés biztosítja méltó helyét. Petőfi, Ady mellé állí­tották, s irodalmunk, sőt a XX. századi irodalom egyik legnagyobb, legjelentősebb alakjának tekintjük. Személyi tárgyait, kéziratait múzeum­ban őrzik, verseit óriási pél­dányszámban többször is kiad­ták. Külföldön azonban — el­sősorban Nyugat-Európában — még mindig szkeptikusan nézik nagyságát. Ennek oka — sok egyéb mellett — az ország ha­tárain belül ikeresendő. A dolgozó tömegek még ma sem ismerik eléggé vágyaik kifejezőjét, még ma sem hasz­nálják fel kellő mértékben a költészetében rejlő nagy lehe­tőségeket önmaguk, környe­zetük. harcuk alakítására. Még nagyon sokan vannak, akik nem a lényeget, hanem a buk­tatókat, zsákutcákat veszik észre e nagy életműben. Ezt bizonyítja ez az ünne­pély is. Az ország egyik leg­jelentősebb ipari városában mindössze talán százan jelen­tek meg ezen a színvonalas megemlékezésen. Mi ennek az oka? Talán csak ennyien ismerik és sze­retik József Attilát? Nem hi­szem. Inkább a szervezés körül van hiba. Elsősorban nem a rendező szerveket terheli a fe­I lasztották a közös gazdálkodás útját. — Már évek óta figyelem a szövetkezet munkáját — mondja Valent János. Még a multév őszén történt, hogy végleg elhatároztam magam a belépésre. Azelőtt az iparban dolgoztam és havonta 1457 forintot keres­tem. Az őszön, ahogy a ko- máék — Kovács Károlyék — hazahordbák a részesedést, nem győztem csodálkozni raj­ta, hogy milyen sokat kaptak. Mindjárt elővettem a ceruzát és számolni kezdtem. Nem so­kat kellett törnöm a fejem, hogy rájöjjek: sokkal érdeme­sebb szövetkezetben dolgozni, sokkal több az évi jövedelem. Rövidesen belátta ezt az asz- szony is. Beléptünk a Tartós Békébe. Egész biztos megtalá­lom majd a számításom. Belencsák Istvánné 2 holdas dolgozó asszony is ez év már­ciusában lett tagja a szövetke­zetnek. — özvegy asszony vagyok és van egy 13 éves fiam — mondja. — Két hold földem volt, mielőtt a szövetkezetbe léptem volna, de bármily so­kat dolgoztam, nem tudtam úgy megművelni, hogy ketten jól megéljünk belőle. Már ré­gen szándékomban volt belép­ni, de sokan ijesztgettek. Azt mondták, hogy itt nem keresek majd semmit, még a kenyérre való sem lesz meg. Ezt el is hittem addig, amíg a szövetke­zet rosszul gazdálkodott, rosz- szabbul, mint mi egyéniek. A múlt évben aztán saját sze­memmel meggyőződhettem ar­ról, hogy a szövetkezeti tagok miből mennyit kapnak, mennyi az évi jövedelmük. Aztán én is a szövetkezet mellett dön­töttem. Az érsekvadkerti Tartós Bé­ke példája, az új szövetkezeti tagok nyilatkozatai bizonyít­ják, hogy az utóbbi két év alatt mennyire megerősödtek, mennyit fejlődtek, gazdagodtak megyénk termelőszövetkezetei. De bizonyítja azt is, hogy egyénileg dolgozó parasztjaink véleménye megváltozott a szö­vetkezetekről. A tsz-ekbe való tömeges belépés hű tükre szö­vetkezeti mozgalmunk diadal­át jának. Kiss Gy. János lelősség. A TT1T és a nép­művelési osztály nagyszerű előadókat hívott meg. Értesí­tette a város valamennyi in­tézményét, üzemét, hivatalát, iskoláját. Ez azonban kevés. A kultúr felelősök jó munkájára lett volna szükség, hogy min­denkihez eljusson a hir, Köz­hely, de úgy látszik, ismételni kell: nem elég csupán a pla­kátok kiragasztása, hanem sze­mélyes beszélgetésen keresztül kell mindenkivel megismertet­ni egy-egy rendezvény jó ígé­retét, különösen, ha az nem egyszerű emlékest, hanem a munkásosztály nagy költőjét akarja közelebb vinni a dol­gozókhoz. Ritkán adódik városunkban alkalom, hogy két ilyen kiváló előadóművész szólaltassa meg költészetünk remekeit, mint Ascher Oszkár és Surányi Ibo­lya. Mély átéléssel, magas mű­vészi színvonalon tolmácsolták József Attila sokágú költésze­tét. Mintegy húsz költemény hangzott el, melyek felvillan­tották a sokoldalú egyéniség minden jellemző vonását. A gyérszámú, de lelkes kö­zönség méltóképpen értékelte az előadók nagyszerű művésze­tét. Különösen Surányi Ibolya hang gazdagsága, bájos arcjá­téka, érzelmileg átélt előadása nyerte meg a hallgatóság tet­szését. Ünnepély volt, megemléke­zés, feledhetetlen élmény. Min­denki úgy érezte, hogy a köl­tővel együtt töltötte ezt a nagyszerű estét. Köszönet érte a művészeknek, a rendező- szerveknek. Cs. P, ►XOCX»OOCOOOOCXJOOOOOOGOOOOOOOOOCXX)OCkXXXX)«XX>OOOOOOOOOOOCXX»OCXX>00(»OOCXXXX»OOOOOOOOOCWOOOOQOOOOOOOOOOOOOOtX)OOOl.» XDOOOOOOOOOr JÓZSEF ATTILA EMLÉKEST a lógást, selejtgyóriást...“ Dolgozók. levelei munkáin rvaikhoz Dolgozóink nap mint nap hírt adnak arról, hogy elítélik a termelést gátló, a szocialista állami és munkafegyelmét meg­sértő dolgozókat. Leveleikben hívják fel dolgozótársuk figyel­mét nemtörődömségből, vagy a felelőtlenségből származó károkra. A hanyag munka következménye Kedves Kovács József bará­tom! Már hónapok óta figyelem a munkádat. Nem tudom elkép­zelni, mi az oka annak, hogy tervedet csak 50—60 százalék­ra teljesíted. Ez év januárjá­ban 68,1 százalékot értél el. Februárban 52,— százalékot, márciusban pedig alig 50 szá­zalékra teljesítetted tervedet. Nem mintha nem rendelkez­nél szakképzettséggel, csak az a hiba, hogy nem fordítasz gondot a gyártmányok elkészí­tésére. A munkaidődet sem használod ki és ezért keresel havonta csak 400—500 forintot. Én alig egy évvel vagyok idő­sebb segéd és ugyanolyan esz­tergagépen dolgozom mint te, azt a munkát is végzem és ke­resetem 1700—1800 forint kö­zött váltakozik. A meglátásom az, hogy munkaidőd legna­gyobb részét beszélgetéssel töltöd. Felteszem a kérdést: vajon milyen véleménnyel vannak a szüleid, amikor ha­zaviszed kevés keresetedet? Mivel magyarázod meg, hogy ilyen keveset keresel. Talán azzal érvelsz, hogy nem fizetik meg a munkádat? Amellett, hogy a tervet nem teljesíted, súlyos hibád az, hogy munkád legnagyobb része selejt. A Ro- seman-dobanyag esztergályo- zásánál, amely selejt lett, nem vetted figyelembe a darab mű­veletét, nem vizsgáltad meg a mérőeszközt és ezért nemcsak, hogy a műnkái'a megadott 750 perc helyett 1500 percet hasz­náltál fel, hanem gondatlansá­god miatt a dobagyakat újra kellett gyártani, amivel kétna­pos kiesést okoztál a lakato­soknak. Hanyagságoddal 400 forint anyagkárt okoztál válla­latunknál, hátráltattad a ter­melékenységünket és megká­rosítottad sajátmagadat is. Hármasi István a Zagyvapálfalvi Bányagépgyár dolgozója Jobb minőségű szén — magasabb kereset Kedves Benkő László vájártárs! Engedd meg, hogy néháify sorban csa­patom és magam nevében hozzád és csapatodhoz szóljak. Bizonyára megle­pődsz, de remélem nem veszed rosszné­ven. Mindketten a Tordas II. lejtösak- nában feltáráson dolgozunk, két hó­nap óta egymás mellett lévő munka­helyen. Munkahelyi viszonyaink több­nyire azonosak. Egyforma nyomás, szénvastagság, med­dőbeágyazás. Ter­melésünk is, amely 100 százalékon felül áll, hajszálra meg­egyezik. Ép ez kész­tetett arra, hogy hozzád és csapatod­hoz levelet intézzek a magas palatarta­lom miatt. Ugyanis Ti több követ rak­tok a csillébe a meg­tűrtnél. Igaz ugyan, nekünk is van még javítanivalónk a szén minőségén, de nektek sokkal több. örömmel írhatom, hogy az elmúlt hó­napban alig pár ti­zed százalékkal múl­túk felül a meg­adott csillénkénti palaszázalékot. Raksúlyunk átlago­san 750—800 kilo­gramm közt válta­kozott. A minősé­gért és a raksúlyért a hónap végén a mérlegelési többlet­ből húsz csillén fe­lül kaptunk, Te pe­dig 21 csillét veszí­tettél 10 százalék­kal magasabb pa­latartalom miatt. Mégis csak érde­mesebb tisztán ter­melni. Keresetünk is növekedik. Kér­dezlek, Te még nem zúgolódtál soha, ha rossz minőségű áru­ért ugyanannyi pénzt kellett kiad­nod mint a jóért? Vagy tán Te ezt fi­gyelmen kívül ha­gyod. Bizonyára nem. Neked is jobb, ha több keresetet viszel haza és ha jó minőségű áruért adsz ki pénzt. Már pedig ebből az kö­vetkezik, hogy a nép állama, amely sokezer családról gondoskodik, csak akkor tud mindnyá­junkat megf eleiden ellátni, ha munka­helyünkön vaja. mennyien a terme­lés állandó növelé­sével és a minőségi munkával azt előse­gítjük. Benkő elvtárs, csapatoddal mindig élen jártál a terme­lésben. Most arra kérlek, fordítsatok sokkal nagyobb gondot a minőségre is. Bizonyítsátok be, hogy ti sem vagy­tok ellenségei gyá­rainknak, erőműve­inknek, a közleke­désnek és magatok­nak. Hidd el, nem oly nehéz a nagyobb követ kidöbálni a szénből, csak akar­ni kell. Hasson át az a tudat, ha jobb minőségű szenet termelsz és terme­lünk mi bányászok, akkor nemcsak a felesleges meddő ki­szállításával lefog­lalt csillék szaba­dulnák fel, hanem kevesebb szénnel, több áramot fej­leszthetnek erőmű­veink, kevesebbet fogyasztanak gyá­raink, mozdonyaink. Ehhez még hozzá jön a mi illetmény sze­nünk is. Neked sem mindegy, hogy egy csille szénben 6,40 vagy pedig csak 2 mázsa szén van. Ezért én arra kér­lek, hogy az elkö­vetkezendő napok­ban, mivel már a 15-ig való mérlege­lés eredményét is­mered, — amely ná­lad három csillében 518 kg paláról ta­núskodik, — arra törelcedj, hogy a palatartalmat még a megtűrtnél is ke­vesebbre csök­kentsd. Szálkái Pál Kisterenye Tordas II. üzem vá­jára Nem volt érdemes igazolatlanul mulasztani *» Kedves Rózsa Sándor, tűz­helygyári hegesztő! Mint fiatal, 16 éves ifjú­munkás élhetett azzal a le­hetőséggel, hogy egy komoly szakmát tanuljon. 1952-ben el­sajátította a villanyhegesztő szakmát. Munkájára számítot­tak mesterei, az egész ország. Ha azonban megnézzük az üze­münknél eltöltött 9 hónapját, azt keilQpondanunk, hogy nem váltotta valóra ezeket a remé­nyeket. Úgy látszik nem gon­dol arra, hogy felelősségteljes munkával bízták meg: a tűz­helyhez szükséges idomvas­keretek hegesztésével, amiből ebben az évben több mint 200 ezer darabra van szükség. Bizonvára megsérteném, ha azt állítanám, hogy szándéko­san nem akarja segíteni gyá­runk dolgozóinak azt a lelkes harcát, amelyet nap mint nr a több tűzhely termelésével az életszínvonal emeléséért vív­nak. Éppen ezért szeretnénk magyarázatot kapni arra: mi az oka annak, hogy már üze­münknél való foglalkoztatása harmadik hónapjában igazolat­lanul távolmaradt munkahe­lyétől. Az egy mulasztása még nem jelentett volna sokat, de utána 1954 szeptemberétől 1955 április 5-ig tíz esetben igazo­latlanul mulasztott, ami nagy mértékben gátolta az üzem dolgozóinak munkáját, s a tűz­helyhez szükséges idomvaske­retek elkészítését. Ez semmi­képpen sem magyarázható a „véletlennel”. Hiányzásával körülbelül 400 forintot veszí­tett munkabéréből, ugyancsak négy napot a fizetett szabadsá­gából. Gondolom, nem volt jó érzés, amikor az elmúlt évben hat nap fizetett szabadságából két napot igazolatlan mu­lasztása miatt töröltek. De mo6t sem, amikor úgyszintén két napot veszít Én. s az üzem dolgozóinak nagy része, akik minden tudá­sunkkal azon igyekszünk, hogy üzemünk jó hírnevét és a már megszerzett élüzem címet to­vábbra is megtartsuk, úgy gondoljuk, hogy az üzem ve­zetősége helyesen járt el, ami­kor önt sorozatos hiányzásért fegyelmi elé állította és válla­latunktól elbocsátotta. Molnár István Vasöntöde- és Tűzhelygyár sztahanovista csiszolója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents