Szabad Nógrád. 1955. április (11. évfolyam. 27-34. szám)

1955-04-20 / 31. szám

SZABAD AOGRA1» 1955. április 20. A KAPITALIZMUS VILÁGÁBÓL Franciaország vezetői és a bányatulajdonosok minden ere­jükkel azt igyekeznek bebizo­nyítani, hogy jelenleg a bá­nyász szakma nem nehéz és nem káros. Véleményük szerint a technikai haladás megköny- nyíti a bányász munkáját és a minimumra csökkentette a föld alatti munka veszélyét. A valóságban azonban más­képpen néz ki a helyzet. Csupán 1953-ban a francia széniparban 349 halálos kime­netelű baleset történt. Ugyan­ebben az évben 162 295 mun­kás megsérült, 7595 szakmai betegségbe esett és ebből 75 meghalt. 1954 júniusától 1955 januárjáig, vagyis hét hónap alatt az ország szénbányáiban három bányaszerencsétlenség történt. * Ezek a bányaszeren­csétlenségek 26 munkás életé­be kerültek. Még súlyosabb az, hogy a ki­zsákmányolás jelenlegi mód­szerei különösen károsak a fia­tal munkásokra, akiknek „si­került“ munkát kapniok a bá­nyában. 1949-től 1953-ig a Nord és a Pas de Calais szénmedencében 734 tizennyolc éven aluli fia­tal vált örökre munkaképte­lenné. Hivatalos adatok szerint 846 18—29 éves fiatal bányász szilikózisban szenved. És még hány ember szenved másutt a bányászok e szörnyű betegsé­gében! Erről pontos adatot senki sem tud — és szörnyű lenne ezt megtudni. Az emlí­tett szénmedencékben ez alatt az öt év alatt 12 889 bányász vált munkaképtelenné. Ebből több mint 6000 bányász 30 év­nél fiatalabb volt. Több mint 50 százalék! Elképzelni is szörnyű ezek­nek a fiatalembereknek, felesé­geiknek és gyerekeiknek, szü­leiknek nehéz életét. A tömegbalesetekben a kapi­talizmus a bűnös, amely a technikát kizárólag a profit nö­velésére használja fel. A fenti számok súlyos vádak a kapitalista termelés izzasztó módszerei ellen. Ezek a vádak a szakszervezetek megszilár­dítására, a munkások egységé­nek megteremtésére mozgósíta­nak; MIT ADOTT A KAPITALIZMUS JOHN VALEGA MUNKÁSNAK John Valega amerikai mun­kás 18 évet dolgozott a .,Har­vester“ vállalatnál és 1953 ok­tóberében a vállalat gazdáitól s,ajándékot“ kapott. Az aján­dék a felmondó levél volt. John Valega egyike annak az ötezer mezőgazdasági gépgyári munkásoknak, akit azzal a ké­tes ígérettel bocsátották el, hogy „novemberben visszave­szik“. Természetesen ezt az ígéretet nem teljesítették. Hogyan alakult John Va­lega munkásélete? 1930-ig a „Crain Company“ vállalatnál dolgozott, Utána a gazdasági válság idején sikerült elhelyez­kednie egy étteremben, ahol szavai szerint „minden nap le­hetett valamilyen ennivalót kapni“. 1935-ben a „Harwes- ter“-gyárba ment dolgozni, amely még a legválságosabb években is dolgozott, mivel szovjet megrendelésnek tett eleget. A háború kitörésekor katona lett. A háború után visszatért az üzembe. 1953 ok­tóber 23-án elbocsátották. „Az­óta a mai napig semmilyen munkát sem tudtam találni“ — mondotta Valega az egyik új­ság tudósítójának. A kulturális seregszemle körzeti bemutatói Ecseg Kinevezték sí Magyar Xépköztársasag új ausztriai és stockholmi követeit ' A külügyminiszter Szeri Lé­nává rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, a Magyar Népköztársaság bécsi állandó ügyvivőjét — más te­rületre történt beosztása miatt — a bécsi követség vezetésére kapott megbízatása alól fel­mentette. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a külügyminiszter előterjesztésére Púja Frigyes rendkívüli követet és megha­talmazott minisztert az Osztrák Köztársaság területére kiter­jedő hatáskörrel megbízta a bécsi követség vezetésével; A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a külügyminiszter elő­terjesztésére Púja Frigyes rendkívüli követet és megha­talmazott minisztert felmentet­te a Magyar Népköztársaság stockholmi, oslói és koppen­hágai követségeinek vezetésé­re kapott megbízatása alól. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a külügyminiszter előterjesztésére Hajdú József rendkívüli követet és megha­talmazott minisztert megbízta a Svéd Királyság területére ki­terjedő hatáskörrel a stockhol­mi, a Norvég Királyság terü­letére kiterjedő hatáskörrel az oslói követség vezetésével; KÜLPOLITIKAI hírek SZEMTANUK A REPtlLO­GÉP-KATASZTROFAROL Az Air India International nevű indiai légitársaság nyilat­kozatot tett közzé. A nyilatkozat rámutat, hogy „mint az életben mara­dottak közük, a repülőgép nor­málisan, körülbelül 18 000 láb magasan repült Natuna-sziget közelében, amikor tompa rob­banás volt hallható és fehér füst kezdett beszivárogni a fülkébe. A csomagraktárban a tűzvédelmi berendezés azonnal működésbe lépett, a tűzoltó­készülékeket ebben a részben azonnal üzembehelyezték, de eredménytelenül, mert az erős tűz elterjedt a jobbszárnyon és a repülőgép egész belső része, így a pilótafülke is, füsttel telt meg. D. K. Dzsatar kapitány úgy döntött, hogy haladéktala­nul le kell szállni a vízre, de a jobbszárny sérülése és a pilótafülkébe behatoló, a látási viszonyokat megnehezítő füst miatt a leszállás rendkívül nehéz körülmények között tör­tént. A repülőgép a víznek ütődött és azonnal elmerült." A francia kormány megta­gadta a vízumot a Francia Diákszövetség 44. kongresz- szusára meghívott szovjet és csehszlovák küldöttségtől, Pekingben vasárnap délután a Csung-San-parkban emlék­gyűlést tartottak az amerikai és csangkajsekista ügynökök mesterkedése következtében lezuhant indiai utasszállító re­pülőgép áldozatainak tisztele­tére. *• Az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország ausztriai főbiztosai szombaton felkeresték Figl osztrák kül­ügyminisztert. ■k Kiújultak a harcok Szaigon térségében a kormánycsapatok és a vallási szekták fegyveres alakulatai között. A kormány­csapatok kénytelenek voltak több állást feladni. ★ A karlsruhei szövetségi bí­róság 6. számú büntetőtanácsa hétfőn kezdte tárgyalj Jupp Angenforth és Wolfgang Seif- fert bűnperét. Az ügyészség „államellenes bűncselekmé­nyek előkészítésével“ vádolja a két nyugat-németországi ha­zafit. ★ Április 15—16-án tartották meg a Kremlben a konstruk­tőrök, technológusok, főmérnö­kök és üzemigazgatók, vala­mint a tudományos kutatóinté­zeti és üzemi laboratóriumi dolgozók és vezetők tanácsko­zását, amelyet az SZKP köz­ponti bizottsága és a Szovjet­unió Minisztertanácsa hívott össze. ★ Kivégezték a jemeni király két testvérét, akik összeeskü­vést szőttek az uralkodó ellen, s megbuktatására törekedtek. Ecsegen 10-én rendezték meg a kulturális seregszemle körze­ti bemutatóját. A bemutatón részt vett az ecsegi. a szarvas­gedei DISZ. illetve úttörő kul- túrcsoport és a Keresztvölgyi Állami Gazdaság kultúrcso- portja. A vendég-kultúrcsoportokat a helyi DISZ-fiatalok fogadták; A bemutató az ünnepi díszbe öltözött ecsegi kultúrotthon- ban zsúfolt nézőtér előtt dél­után 4 órakor kezdődött. El­sőnek a Keresztvölgyi Ál­lami Gazdaság vegyes tánc­csoportja egy magyar tán­cot, majd egy csikóstáncol •mutatott be. Ezután az állami gazdaság színjátszói Szigligeti Csikós című népszínművének második felvonását adták elő. Ezután az ecsegi úttörők ré­széről egy kislány Petőfi Sán­dor A Tisza című költeményét szavalta el. Következő szám­ként a szarvasgedei úttörők magyar népdalokat énekeltek. Befejezésül pedig az ecsegi DISZ kultúrcsoport a Kuikori- cafosztó című jelenetet játszot­ta el. A versenyen kiemelkedett a keresztvölgyi DISZ-fiatalok csikóstánca. Lerr.er Sarolta és Nagy Erzsébet szarvasgedei út­törők énekszáma és az ecsegi kultúrcsoport Kukoricafosztó című jelenete. Ez utóbbi külö­nösen értékes és érdekes volt. Újjáéledt a két évvel ezelőtt még oly szép eredményeket el­érő ecsegi együttes. Lelkes munkájukkal, tökéletes alakí­tásukkal nagy tapsot, nagy megelégedést és elismerést vál­tottak ki, a mintegy 350 főnyi nézőközönségből. A fosztólá­nyok és fiúk éneke, az öreg bácsi meséje az ecsegi várról, a rigmusmondó Surányi József, a tiszta csengőhangú Klena István éneke mind a régi Ecseg hagyományait, népszokásait elevenítette fel. Az előadás végén a legjobb csoport, táncosok és szólóéne­kesek a bíráló bizottság dön­tése alapján felszabadulási em­lékoklevelet kaptak jutalmul. Ezek után a helyi és vendég- kultúrcsoportók fiataljai vi­dám táncmulatsággal fejezték be az idei első körzeti bemuta­tót. A verseny sikeréhez nagy­ban hozzájárult Banos János kultúrotthon-igazg'ató, Ember Lajosné, az ecsegi együttes ok­tatója, a községi pártszervezet és a községi tanács odaadó, lel­kes munkája, akik fáradtságot nem ismerve, estéről estére dolgoztak azon, hogy a sereg­szemle jól sikerüljön. Petró Zoltán a Pásztói Járási Tanács népművelési csoportjának vezetője Zagyvapálfalva A zagyvapálfalvi üveggyári kultúrotthonban a község és a környező falvak vasárnap délután tartották körzeti kul- túrbemutatóikat. A bemutató megkezdéséig zsúfolásig telt a kultúrotthon. Ezen a kultúrbemutatón ad­tak számot a részvevő DISZ- fiatalok és úttörők azokról a kulturális eredményekről, amelyet áldozatos munkájuk­kal, szorgalmukkal, lelkesedé­sükkel eddig elértek. A bemutató az etesi úttörők kultúrcsoportjának műsorá­val kezdődött. Balga József, a csoport vezetője, a műsort megelőzően elmondotta, hogy három hónapos munka ered­ményét hozták magukkal az etesi úttörők. Ezt figyelembe- véve, az ő műsoruk volt a be­mutató egyik legszebb része. Bizonyítéka annak, hogy a párt, a tanács komoly támo­gatásának, a szülők aktív közreműködésének, — hogy idejüket,. sőt, anyagi erejüket sem sajnálták gyermekeiktől — valamint a hozzáértő, ko­moly vezetésnek szép sikerei lehetnek. Az etesi énekkar és zenekar Dungjevszkij: „Sza­bad szél’’ című operettjéből és Erkel: „Hunyadi László” című operájából adott elő egy-egy részletet. Ezután két orosz népdal a „Postakocsis” című és a „Puszta néma táj ...” kezdetű következett. Nagyon szép volt az általuk előadott magyar népdalcsokor. Műso­ruk egy békedallal fejeződött be. Mindenkit elragadtatott Parádi Nándor kis úttörő har­monika variációja. A lelkes kis csoport méltán érdemelte ki a bírálóbizottság elismeré­sét, a járási bemutatóra való továbbjutást, a közönség hosz- szú tapsát. Műsortematikájuk, komolyságuk, fegyelmezett­ségük, alapos munkájuk, pél­daképül szolgálhat a többi kultúr csoportoknak. A bemutató második része, a vizslást kultúrcsoport műso­ra, a „Vizslást lakodalmas” volt, A nézők a csoport veze­tékot adták elő, amelyet Gács- falvi Kálmán és Keményvári István írtak színpadra, zené­jét pedig Sztanek Gyula sze­rezte. Azért is jelentős ez az előadás, mert szinte teljes egé­szében vallhatják magukénak a zagyvapálfalviak, hiszen a szerzők és előadók, egyaránt odavalók. Különösen kiemel­kedett a darabban a 9 éves Galovics Évi, aki úgy beszélt és mozgott a színpadon, hogy valósággal ámulatba ejtette a A Zagyvapálfalvi Általános Iskola kultúrcsoportjának szín­játszói. tőjének ügyes bevezető beszé­de után, nagyon sokat várt ettől a számtól. A régi, ere­deti, szép népszokást a cso­port azonban nem tudta meg­felelő módon, megfelelő igé­nyességgel előadni. Az ok ta­lán abban is keresendő, hogy csak alig három hétig ké­szültek rá és ez a kiforrat­lanság nagyon sokat ártott az előadásnak. Arra törekedje­nek a vizslást kultúrosok, hogy sokkal több természe­tességgel, sokkal nagyobb színjátszói ügyességgel adják elő ezt a kétségtelenül nagyon szép népszokást. Úgy oldják meg az előadást, hogy gyor- san-pergö, eleven legyen, a színpadra nem való részlete­ket, szavakat, a túlzott, két­értelmű, erkölcsromboló kije­nézőket. Szép volt és alapos készülésről tanúskodott a zagyvapálfalvi úttörők másik száma, Ábrahám Ernő „Roz­maring” című mesejátéka. A kishartyáni kultúrosok következtek ezután. A tánc­csoport műsorában különösen a menyecske-tánc és az azt megelőző lány-tánc volt ki­emelkedő. Minden szem kí­váncsian figyelte a 79 éves Varga Istvánt, a 70. éves özv. Antal Istvánná (dupó) páros népi táncát és a 79 éves Ber­ták Mihály dudaszólóját. Az üveggyári DISZ kultúr­csoport színjátszói Tersánszky Józsi Jenő „A harmadik fiú” eimú négyfelvonásos darab­jából az első felvonást adták elő, megérdemelt sikerrel. A kultúrbemutató eredmé­nyeit pozitívan értékelte a bí­rálóbizottság, és a legtöbb cso­port a járási bemutatón új­ból előadhatja majd verseny­számait. Karancskeszi Vasárnap délután a Karancs- | keszi községi kultúrház kidí­szített helyisége zsúfolásig megtelt a helybeli és a kör­nyékből odaérkezett, érdeklődő dolgozókkal. Nagy volt az iz­galom, kinek a gyermeke, test­vére, barátja, vagy éppen is­merőse lépett színpadra, min­denki azt szerette volna, hogy a szereplők által képviselt szervek, helységek az elsők •között végezzenek. öt helység úttörői, DISZ- fiataljai, kullúrcsoportjai mér­ték össze képességeiket, szó­rakoztatták a vendégeket. Már hosszabb idő óta készültek er­re a kulturális seregszemlére és nem eredménytelenül. Kü­lön meg kell említeni Marako- di puszta részvételét, mely aránylag kis helység és jól szerepelt, sőt a felkészülések során műsorukkal Egyházas- gergére, Mihálygergére és Ipolytarnócra is ellátogattak. E kulturális megmozdulás színvonalát emelte még, hogy nemcsak a fiatalok, hanem a korosabbak, idősebbek is szín­padra léptek. Bocsárlapujtő énekkarában például a mint­egy 70 éves Kovács Pálné szó­lót énekelt. A verseny valóban népi jellegű volt, mely segíti a szocialista kultúránk fejlő­dését. Részvevői a társadalmi élet különböző rétegéből te­vődtek össze és így lehetővé válik a népi tehetségek feltá­rása. A körzeti versenyben leg­jobb eredményt értek el út­törők közül Karancsalja a gyermekjátékkal, Karancske­szi a monoki tánccal, Markodi- puszta a guzsalyos tánccal, Bo­csárlapujtő a lakodalmi tánc­cal. Énekszámokban Karancs­keszi Kodály: Béke dalával, Karancsberény Fodor Mária egyéni énekszámmal. Karancs­keszi Mákos Erzsébet és Má­kos Piroska egyéni népi dalok­kal nyújtottak legjobb teljesít­ményt. DISZ-szervezeteink közül Karancsberény, a Bortánccal, szavalatokban Kovács István őrmester: Szolgálatban a ha­tárőr című versével, színmű­veknél Marakodi-puszta a Bor című jelenettel. Bocsárlapujtő pedig a Becsületes kapitány című jelenettel arattak nagy sikert. A felsorolt számok mind az úttörők, mind a DISZ- szervezet részéről, mind a kul­turális seregszemle győztesei a megyei versenyen tovább in­dulnak. Ahol a költő megpihent A 9 éves Galovics Éva, a zagy­vapálfalvi kultúrbemutató egyik legtehetségesebb tagja, a „Hamupipőke“ cimü háromfel- vonásos mesejátékban jezéseket hagyják ki a darab­ból. Vigyázzanak arra, hogy a ruhák egyöntetűek, az ottani népviseletnek megfelelőek le­gyenek. Jobb volt már a vizs­lást úttörők „guzsalyos tánc”-a. Két táncot adott elő a sós- hartyani tánccsoport. Kiemel­kedett közülük a ..Hátravágó“ népi tánc. Géczi Ferenc sós- hartyáni DISZ-fiatal citera- szólója következett ezután. Nagyon jól játszott, de sokkal hatásosabb és szebb lett vol­na, ha népi viseletben és a szájhang mellőzésével adta volna elő a számát. A sóshar- tyáni DISZ-szín játszócsoport ezután jobban válassza meg előadásra szánt darabjait, mert a „Tudományos ritka­ság” című kétfelvonásos nem nekik való. Budapesti hivatal- vezetőt, minden maszkírozás nélkül, csizmában, népviselet­ben alakítani, tájszólással be­széltetni, még sem lehet. Az etesi úttörőkhöz ha­sonlóan, nagyon szép teljesít­ménnyel mutatkozott be a zagyvapálfalvi általános is­kola kultúrcsoportja. A leg­nagyobb tetszés és elismerés, az ő műsorukat követte. Csíki Mária, a vezetőjük valóságos kis színészeket nevelt az úttö­rőkből. A „Hamupipőke” cí­mű háro mf elvonó sós mesejá­Egyuonalban a márványtáb­lácskával, amely ma a kegye­let aranybetús közhelyeit őrzi, valamikor a „leglakályosabb gyarmati szálló és ivó“ föld­szinti ablakai nyílták. A mos­tani textilboltok kirakatai he­lyén szurkozott cölöpök álltak, amelyekhez a paripák gyeplőit görcsölték a szomjas úrlovasok. Esténként fény és muzsikaszó áradt az utcára, messziről csa­logatva a megfáradt vándoro­kat és az örökszomjas helybeli polgárókat. A forróságtól, a kavargó por­tól és az istentelenül rázós sze­kértől elgyötört Petőfi is meg­hallhatta a muzsikát, amint Losoncról jöttében betért a vá­rosba és legott betelepedett egy pohár hűsítő itókára. Ha csak ennyit cselekedett volna, már­is megérdemelt dolog az em­léktábla — de ő többre is mél­tatta a fogadók kényelmét — szobát vett magának, és ott töl­tötte az éjszákét. Az egykori anekdoták csipkelődése szerint ehhez nem íkis bátorság szük­ségeltetett. Másnap megtekintette a vá­ros nevezetességeit, amelyék­ben nem sok ötömé telhetett a hozzá hasonló revolucionisták­nak, mert elsőnek az épülő börtönt és a megyeházát mu­tatták meg neki, amelyék ke­serű szimbólumai voltak az ákkori Magyarországnak. Az­után felkerekedett, és Vácra utazott, hogy le ne késsé a pesti gőzöst. Útirajzaiban sok szeretettel jegyzett apróságot ír még az itt töltött néhány napról, a ludányi menyecskék gyönyörű­séges fejrevalóiról. amelyek annyira megtetszettek a köl­tőnek, hogy megfogadta, hogy ha megnősül, okvetlenül sze­rez ilyent a feleségének. A krónika nem szól róla, hogy beváltotta-e Szendrey Júliának ezt az ígéretét. Aligha. A köl­tők feledékenyek. Balassagyarmat azonban nem feledékeny, nem felejtet­te el a rövid Iköltői élet ne­künk adott néhány napját és a Madách Társaság emléktáb­lát állított a házra. A háború alatt elpusztult a tábla, és 1947-ben, látogatásának száz éves évfordulóján újat állítot­tak a helyére. Fakult aranyo­zása, megszokott szavai ösztön­zik büszkeségünket, hogy talán több közünk van hozzá, mint másoknák. Turcsányi Sándor Férfi ing és nyakkendővásár A KISKERESKEDELMI VÁLLALAT 57. ÉS 71. SZ. ÁRUDÁIBAN Alperizefirpuplin-Ingekben, müselyem■ és tisztaselyem nyakkendőkben hatalmas választék

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents