Szabad Nógrád. 1955. április (11. évfolyam. 27-34. szám)

1955-04-20 / 31. szám

1955. április 20. 3 SZABAD \(M,RAI) / Nemcsak Csapó László ügye Csapó László elvtárs 30 év kö- politikai irányvonalát és szer­rüli fiatal, magasnövésű em­ber. Már több éve párttag a ka- zári bányaüzem alapszerveze­ténél. Aki ismeri, úgy beszél róla, hogy jó munkás ember, sokat keres, jól él, szép háza van. Vajon mindig ilyen életkö­rülmények között élt Csapó elvtárs? Örökölte ezt az élet­módot. Nem. Vessünk csak a múltjára egy pár pillantást* Kezdjük a gyermekkorán. Apja, Csapó Sándor helyze­te nagyon különbözött fia je­lenlegi életétől. Zsoldos Béla földbirtokosnál dolgozott, mint urasági munkás, jóformán in­gyen. De akkor sem történt je­lentősebb változás anyagi helyzetükben, amikor a kazári bányához került csillésnek. Édesapja sokszor csak napi négy órát dolgozhatott, de a SO-as évek elején volt úgy is, hogy teljesen munka nélkül maradt. Az akkori társadalom nem tudta biztosítani a mun­kát, az emberi megélhetést sem. Csak azok dolgozhattak, akik erős, egészséges emberek, főleg „megbízhatóak“ voltak, azok is csak olyan bérért, melyből csak tengődni lehetett. Csapó Sándornak négy gyer­meke volt, amely még több anyagi gondot jelentett. Ezért kellett az akkor még fiatal Csapó Lászlónak bojtárul sze­gődnie. Ez sem sokat segített családi helyzetükön, ezért 14 éves korában ő is — mint ak­kor a legtöbb fiatal — kom- menciós cselédnek szegődött Zsoldos földbirtokoshoz. Kora hajnaltól, késő estig dolgozott, de sem megfelelő kosztja, ru­hája, vagy pénze nem volt. Mint mondotta: hetekig nem látott kenyeret. Ezt biztosítot­ta neki és minden dolgozónak az urak Magyarországa. Még az sem javított helyzetén, hogy 1942-ben. 17 éves korában a kazári bányaüzembe ment dol­gozni. Nem történt változás. Szinte törvényszerűnek lát­szott, hogy apjához hasonlóan él majd és ugyanabban az öreg családi házban fogja le­élni életét, melyben az apja is lakott, melyet talán még a nagyapja is örökölt. Nem így lett. Hatalmas vál­tozás állt be a magyar dolgo­zók életében, s ezzel megválto­zott az akkor 20 éves Csapó László élete is. A dolgozó nép — melynek ő is tagja — a ha­talom birtokosa lett. Megbe­csült munkás lett. Munkájáért emberhez méltó bért kapott. 1947-ben meg is nősült. Az urasági épületből havi 18 fo­rintért kapott lakást. Nem volt rnár kizsákmányolt. Nősülése után öt évre már tiszta kő­ből egy szép családi házat építtetett, amiről apja és elődei nem is álmodhattak. Csapó elvtárs minden évben disznót vág, jól öltözik, s havi kerese­te rendszeresen 2—3000 forint között van. — Én látom a fejlődésünket — mondogatja Csapó elvtárs — most a nyomorultak is kap­nak munkát, a múltban pedig az egészséges emberek is tét­lenkedtek, pedig szerettek vol­na dolgozni. Annyi a motor- kerékpár községünkben, hogy ezelőtt kerékpár nem volt eny- nyi. A gyerekek is jól öltöz­nek. Azelőtt pedig vászonru­hákban éhesen szaladgáltak, Vajon minek köszönhetjük ezt a változást, melyet minden dolgozó saját életén tapasztal? A Szovjetuniónak és a mi nagy pártunknak, mely már annyi sokat harcolt a dolgozók ér­dekeiért — melynek Csapó eivtárs is tagja. Ez a párt ad irányt társadalmi és gazdasági fejlődésünknek, s formálja szebbé egész életünket. Ami szép és jó ebben az országban, az mind a Magyar Dolgozók Pártjának, a kommunistáknak köszönhető, s ez a párt vezet bennünket továbbra is a szo­cializmus építésének útján. A legmesszebbmenőkig védi az emberi jogokat. Célja: felépí­teni a kizsákmányolástól men­tes társadalmat. Olyan párt­nak, amelynek ilyen célkitűzé­sei vannak, megtiszteltetés tag­jának lenni. A szervezeti szabályzat má­sodik pontja kimondja: „A párt tagja lehet az, aki ma­gáévá teszi a párt célkitűzéseit, vezeti szabályzatát, részt vesz a párt valamely alapszerveze­tének munkájában, aláveti magát a pártfegyelemnek, vég­rehajtja a párt határozatait és rendszeresen fizeti a tagsági díjat“* Csapó László elvtárs, aki annyi mindent köszönhet a pártnak, semmibe veszi pár­tunk szabályzatát, alkotmá­nyát* Pedig amikor párttag lett, bizonyára megígérte an­nak következetes betartását. De ez csak ígéret maradt. A taggyűlésekre nem jár el, az alapszervezet munkájában sem vesz részt. Semmilyen pártok­tatásra nem jár, s így nem is fejlődhet. S ami még a leg­botrányosabb, múlt év júniusa óta egyáltalán nem fizeti a tag­sági járulékot, mert a 3 és 5 forintos pártbélyegek helyett a szabályzat szerint a kerese­téhez képest követelték a tag­díjat* A tagsági líij nem egyszerűen pénzkérdés, hanem a párthoz való ragaszkodást, szeretetet is tükrözi. Aki a párt iránti köte­lességét elmulasztja, az nem le­het tagja a pártnak. Csapó elvtárs ezek közé tartozik. Ar­ra nem gondol, vajon melyik kapitalista országban kaphat­na ilyen emberi keresetet, va­jon melyik kapitalista ország biztosítana számára hasonló megélhetést. Erre válasz csak egy lehet* A kapitalizmust megismertük, ő is megismerte, amely egyenlő a nyomorral. Csapó elvtársnak azt is meg kell érteni, hogy a progresz- szív tagsági díj fizetés min­den párttag számára törvény. Ezt, a párttagság a III. párt- kongresszus előtt és küldöt­teink a kongresszuson megvi­tatták. elfogadtuk, s ezután már csak egy lehetséges, a végrehajtás. A kazári bányaüzem alap­szervezete több mint 200 párt­taggal rendelkezik. Valameny- nyien jól kereső dolgozók, de a tagdíjfizetéstől többségben idegenkednek* Egyetlen egy fizikai dolgozó nem fizeti meg tagdíját a progresszivitás sze­rint és 39 azoknak a pártta­goknak a száma, akik egyálta­lán nem fizetnek öt hónap, vagy ennél hosszabb idő óta. Ez nagy hiba, s felelős ezért a pártszer­vezet vezetősége, de az alap­szervezet minden tagja. A veze­tőség belenyugszik, s komo­lyabb lépéseket nem igyekszik tenni a normális pártélet meg­teremtésére. Sem az oktatá­son, sem a népnevelők nem foglalkoznak e fontos kérdés­sel, meg sem próbálták a tag­ságot öntudatra ébreszteni, el­hanyagolják, harmadrendű kérdésként kezelik e fontos dolgot, az egész fejlődését a spontaneitásra bízzák. Hogy a tagdíjat minden hónapban pontosan meg tudják állapíta­ni, szükséges, hogy a munkások keresetét rendszeresen kimu­tassák, de ne úgy, mint eddig, mert legutoljára csak a múlt év augusztusában vezették, A tagdíjfizetés megjavítása érdekében vezessék be a Mát- ranovákon már bevált mód­szert; a taggyűlések előtt min­den alkalommal megmondják, mennyi a párttag, és hogyan fizetik ezek a tagsági díjat. A mulasztókat a párttagság meg­bírálja, s ezen keresztül is a kötelezettségek szigorú betar­tására nevelik a pártagokat. A tagdíjfizetés elmulasztása, mint általában a párt iránti kötele­zettségek elhanyagolása jobb­oldali veszély pártunk életé­ben, amely ellen minden erőnkkel harcolni kell. Kökényesi Béla IPARI ÜZEME IÁK EEGFOATOSABB FEE ADATA: A MÁSODIK NEGYEDÉVBE A: minden részletében teljesítsék a tervet A aggaktívaértekezlet Salgötarjattban Az elmúlt héten, április 16-án megyénk ipari üzemei­nek, gazdasági és politikai vezetői összejöttek és meg­tárgyalták az első negyedéves terv teljesítésének eredmé­nyeit, hiányosságait és meg­beszélték az előttünk álló második negyedév feladatait. Az aktívaülést Pintér elv- társ, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője nyitotta meg. A beszámolót Takács Vilmos elvtárs, a me­gyei pártbizottság másodtitká­ra tartotta. A rövid bevezetés után Takács elvtárs rátért az első negyedéves terv értékelé­sére. Megyénk bányászai — mondotta — a műszaki veze­tőkkel vállvetve odaadóan dol­goztak az első negyedéves terv túlteljesítéséért. A mun-1 ka eredményeként az első negyedéves termelési tervet 102,8 százalékra túlteljesítet­tük. Itt mindjárt hozzátehet­jük, hogy az április hónap­ban már lemaradás mutatko­zik, mert a 15-ig esedékes havi tervet csak 99,2 száza­lékra teljesítettük. Nem sza­bad engedni elvtársak, hogy a tervek túlteljesítése után újból a 100 százalék alá es­sünk. A tervek teljesítésével meg kell tartani a nógrádi szénbányászat jó hírnevét. A bányaüzemek közül a legki­emelkedőbbek márciusban Nagybátony 120,2 százalékban, Újlak 120, Szorospatak 110,8, Kányás 109,9 százalékban tel­jesítették a tervet. Csipkés, Ménkes, Mátranovák és Kis- terenye kivételével valameny- nyi bányaüzem teljesítette, il­letve túlteljesítette az első negyedéves tervet. Ha az első negyedéves terv­teljesítést összehasonlítjuk az elmúlt év hasonló időszakával, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy javulás tapasztalható. Az első negyedéves termelési tervek túlteljesítése mellett azonban kedvezőtlenül ala- kultaq a terv egyéb mutatói. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt túllépte önköltségi tervét, 100.8 százalékra telje­sítette. Januárban egy tonna szén "előállítása 130,58 forint helyett 136,50 forintba, feb­ruárban 129,43 forint helyett 133,03 forintba került. Ezzel szemben kedvezőbben alakult a márciusi önköltség. Már­ciusban megtakarítást értek el, ami azt mutatja, hogy a szénbányászati tröszt elindult azon az úton, amelyet a KV határozata megjelölt az ön­költség területén. Az egy főre eső termelés az első negyed­évben 1,1 tonna helyett 0,9 tonna volt. Így tehát a ter­melékenység is kedvezőtlenül alakult. Az üzemegységek kö­zül egyik a nagybátonyi üzem, ahol 107,5 százalékos negyedéves termelési terv mellett az önköltség is csök­kent a betervezett 7,4 száza­lékkal, a termelékenység emelkedése pedig 8,1 százalé­kot mutat. Az Acélárugyár 102,3 szá­zalékra teljesítette első ne­gyedéves tervét, 96,4 százalé­kos tervszerűség mellett, az egy főre eső termelés 1,4 szá­zalékot mutat. Exporttervtel- jesítése 105,1 százalék, a me­zőgazdasági felszerelés gyár­tását 122,3 százalékra teljesí­tette. A Tűzhelygyár 122 százalé­kos tervteljesítés mellett 7,9 százalékos önköltség megtaka­rítást ért el. Elmondható, hogy valamennyi üzemünk —• az építőipar kivételével — túlteljesítette első negyedéves tervét. Összefoglalva: az első ne­gyedévben az iparban elért eredményekből megállapíthat­juk, hogy értünk el kezdeti eredményeket a KV határo­zatának végrehajtásában. El­sősorban a termelési terv tel­jesítése és túlteljesítésében, javulás van az önköltség csökkentésében és a termelé­kenység emelésében. Melyek «is elért pmíwM'fíyPíi feltételei az első negyedévben ? m A pártbizottságok, párt- szervezetek javították a politikai munkájukat. A pártszervezetek helyesen ma­gyarázták a dolgozóknak a párt határozatait és a ha- j tározatokat megértették a I dolgozókkal. Mindezek alap- : ján a dolgozókat mozgósítani tudták e határozatok végre­hajtására. Javult a pártszer­vezetek ellenőrzése a terme­lés felett. Azon túl, hogy a pártszervezetek beszámoltat­ják a gazdasági vezetőket, .más konkrét intézkedéseket is tettek. A salgótarjáni járá­si bizottság munkacsoportokat alakított, melyek elmentek az üzemekhez, hogy ott meg­vizsgálják az üzem termelé­sét. a tervek mutatóit és egy­ben javaslatokat is tegyenek a munka megjavítása érdeké­ben. Erősítették a pártszervezeti életet. Szorosabbra fogták a kommunisták sorait. A nép­nevelők fokozott politikai, felvilágosító munkát fejtettek ki a párttagok és pártonkí- vüli dolgozók között. A párt politikai meggyőző munkája nyomán megjavult a tervfe­gyelem, a munkafegyelem. Többet törődtek a dolgozók problémáival, javaslataival. Mindezek következtében nö­vekedett a pártszervezetek tekintélye, szorosabb lett a kapcsolat a párt, gazdasági és műszaki vezetők között, a párt és a dolgozók között. Nem elszigetelve a dolgozók­tól próbálták megoldani a fel­adatokat, hanem a dolgozók erejére, kezdeményezésére, akaratára támaszkodva. A pártszervezeteink azon dol­goztak, hogy feltárják azokat a tartalékokat, melyek a dol­gozókban rejlenek. Javult a kommunista példamutatás a pártszervezetek munkája ered­ményeként. A vasas üze­meknél például a pártta­gok 81 százaléka tett felaján­lást a felszabadulási munka­versenyben és 87,1 százalék teljesítette, vagy túlteljesítette vállalását, ! zött. A bánya tröszt például j leküldött a szorospataki : üzemhez egy mérnököt a munkacsoporttal, amely ko­moly segítséget nyújtott az üzemvezetésnek. Több egész­séges javaslatot tettek a ter­melékenység emelésére, az! önköltség csökkentésére. A; brigád javaslatai alapján az üzemvezetőség olyan iníézke- J dósokét tett — felismerve az í elővájás és feltárás jelentősé- I gét — hogy a iegszakképzet- * tebb vájárokat elővájásra ( telepítettek. A szoroapataki bányaüzemnél megszűnt a fa- lopás. összeszedték az elfek­vő anyagokat és még egy egész sor javaslatot tettek. Például az improduktív lét­szám csökkentésére, a szé­nen dolgozók számának nö­velésére stb. A hiba az elvtársak, hogy a felmerült javaslatokat az elvtársak, az üzemvezetőség még nem váltotta valóra. A szorospataki pártszervezetnek fokozott ellenőrzést kell gyakorolni és segítséget adni a javaslatok végrehajtásában. Az első negyedéves eredményeink elérését az iparban nagyban elő­segítették a területi szakszer­vezeti bizottságok, üzemi bi­zottságok a hazánk felszaba­dulásának 10. évfordulójára megszervezett munkaverseny- nyel. A pártszervezetek irá­nyításával és segítségével a szakszervezetek versenyszer­vező munkája nyomán a szénbányászatban a dolgozók 74,5 százaléka tett felajánlást, 57 százaléka teljesítette is. Az Acélárugyárban a dolgo­zók 78.5 százaléka lépett munkaversenybe, a Tűz­helygyárban 82 százaléka, a Zagyvapálfalvi Bányagépgyár­ban, az Üveggyárban, Erő­műnél, a Vasötvözetben, a helyi ipari vállalatoknál és a ktsz-ekben hasonlóan, DISZ­szervezeteink is kivették ré­szüket a versen;v-rnozgalom ból. A BISZ-brigádok a bányánál 18,351 tonna szenet adtak ter­ven felül. A mizserfai DISZ- brigád vezetőjét. Budavári elvtársat az éveken keresztül kifejtett jó munkájáért Kos- suth-díjjal tüntették ki. Az első negyedéves ered­ményeinket nagyban elősegí­tette a dolgozók lelkesedése nagy felszabadítónk, a Szov­jetunió iránt. A felszabadulá­si munkaversenyben elért eredmények igazolják a dol­gozók szeleteiét a Szovjetunió iránt. Elvtánsak! Javulás van a verseny nyilvánosságában is. A gazdasági vezetők nagyobb gondot fordítottak a verseny értékelésére, a szakszerveze­tek a verseny nyilvánosságá­ra. Az Acélárugyár dolgozói például nem egy helyen a falvakban lakóterületeken is láthatják a versenytáblákon eredményeiket. Az első negyedéves terv po­zitív eredményei mellett meg­vannak fogyatékosságai is, amelyek akadályozzák a to­vábbi eredmény elérését a második negyedévben. Pártbizottságaink, pártszer­vezeteink, tömegszervezeteink vezetői nem indítottak erélyes, szívós és folyamatos harcot az önköltségcsökkentésért, a termelékenység emeléséért, a takarékosságot lebecsülő jobb­oldali nézetek ellen. Még mindig nem ismerték fel elég­gé, hogy az életszínvonal emelésének fontos feltétele a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése. Az üzemek legnagyobb részénél a termelési tervekkel való foglalkozás háttérbe szorítja e fontos feltételeket. A vál­lalatok, vagy trösztök egyré- sze még mindig nem bontot­ta le üzemekre, az üzemek üzemrészekre a termelési mu­tatókat. Eddig csak általában foglalkoztak a termelékenység emelésével és az önköltség csökkentésével. Pártszervezeteknek erőtel­jesebb politikai munkát kell kifejteni, hogy megakadá­lyozzák az igazolatlan tá­volmaradást, álbetegeskedést. A szakszervezeti és gazdasági Vezetők, lépjenek fel erélye­sebben a lógás, hiányzás és fegyelmezetlenségek ellen. Takács elvtárs beszámoló­ja további részében megemlí­tette. hogy az üzemeknél gaz­dasági és politikai vezetők nem fektettek kellő súlyt a takarékosságra. Hiányolta, hogy a párt- és szakszerveze­tek nem kísérik figyelemmel a termelési mutatók alakulá­sát, nem beszélik meg a ter­vek végrehajtásának módját* Takács elvtárs az első ne­gyedév értékelése után rátért az 1955. második negyedév feladatainak tárgyalására. — A KV 1955-ös határozata olyan feladatokat szab meg, melyek elvégzése lefekteti a második ötéves terv alapjait* A KV határozatában leszögezi, hogy a szocializmus építésé­nek erős módszere a szocia­lista iparosítás, elsősorban a nehézipar fejlesztése. Ezért 1955-ben a termelést 5,7 szá­zalékkal kell megnövelni, a termelékenységet 3.9 százalék­kal kell emelni. Az önköltsé­get 3 százalékkal kell csök­kenteni. Anyagtakarékosság­ban 2,3 százalékos eredményt kell elérni. Az Acélárugyár­nak például 3,9 százalékkal kell emelni a termelési ter­vet, a második negyedévben 1 283 000 forint önköltség meg­takarítás mellett. Megyénk szénbányáinak állandóan nö­velni kell a termelési tervét 2,8 százalékos önköltség csök­kentés, és 3,1 százalékos ter­melékenység emelése mel­lett. Mindezek a feladatok fokozottabb erőfeszítést, n munka és munkaerő jobb megszervezését követelik meg Gazdasági és műszaki vezetők megértették a KV határozatának fon­tosságát, odaadó munkával minden tudást és erőt meg­feszítve arra törekedtek, hogy megteremtsék azokat a mű­szaki feltételeket, amelyek biztosítják a dolgozók szá­mára a nagyobb teljesítmé­nyeket. Javulás tapasztalható a munka és a munkaerő meg­szervezésénél is. Egyre keve­sebb az olyan panasz például a bányáknál, hogy nem kap­nak ürescsillét, jobban meg­szervezték a szállítást, az anyagellátást, a feltárásokat gyorsították. Nagyobb gondot fordítottak a gépek maximá­lis kihasználására, karbantar­tására. Többet törődtek a dol­gozók javaslataival, a dolgo­zók problémáival, jobban tá­maszkodnak az alulról jövő kezdeményezésekre, többet tartózkodnak a dolgozók tó­gazdasági vezetőinktől. A gaz­dasági vezetők feladata, hogy a terveket megfelelően le­bontsák üzemekre, üzemré­szekre. Tervismertető értekez­leteken ismertessék a dolgo­zókkal, kérjék ki javaslatai­kat. A műszaki és gazdasági vezetők tegyenek konkrét in­tézkedéseket a tervmutatók teljesítésére. Teremtsék meg ezek teljesítésének műszaki és gazdasági feltételeit. El kell érni, hogy a termelési tervek mellett a termelékeny­ség, az önköltség és takaré­kosság terén is érjenek el eredményeket. A pártszervezetek fejtsenek ki fokozott politikai tevékeny­séget, magyarázzák meg a dolgozóknak, hogy mit jelent a tervek maradéktalan tel­jesítése a dolgozók és a nép­gazdaság számára. A párt- szervezetek legyenek lüktető erői a tervek végrehajtásában. I Ügy végezzék a politikai munkát, hogy a párttagok le- | gyenek az elsők, akik részt vállalnak, akik élenjárnak a termelésben, kommunista egy­séggel, kommunista fegyelem­mel menjenek harcba a párt határozatának végrehajtásá­ért. Alkalmazzák a politikai munka bevált módszerét, tag­gyűléseken, vezetőségi ülése­ken, népnevelői értekezleteken stb. A DISZ feladata, hogy az ifjúság között tovább vi­gye a brigád-mozgalmat. Az exportra termelő üzemekben alakítsanak „exportbrigádo­kat“. Indítson DlSZ-takaré- kossági mozgalmat, gyűjtsék össze az elfekvő anyagokat az üzem, vagy bánya terüle­tén. Takács elvtárs a következő szavakkal fejezte be beszá­molóját: Ez az aktíva akkor fog jó munkát végezni, ak­kor fog eleget tenni dolgozó népünk kívánságának, pár­tunknak, ha minden erőt megfeszítve küzd a fogyaté­kosságok ellen. És a második negyedév végén, amikor újból összejövünk még jobb ered­ményekről számolhatunk be, mint az első negyedévben. Ebben a munkában van meg­határozott célunk, van ami utat mutat: a KV határozata, megvan hozzá az erőnk is. Megvannak harcos pártszer­vezeteink, tömegszervezeteink, képzett műszaki és gazdasági vezetőink. Megvannak harcos dolgozóink, a megye bányá­szai, vasmunkásai, ipari dol­gozói, akik mindig erős tá­maszai voltak pártunknak. (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents