Szabad Nógrád. 1955. március (11. évfolyam. 18-26. szám)

1955-03-19 / 23. szám

4 SZABAD a5«;rad 1955 március 19. LEGYŐZHETETLEN ERŐ A magas gyiimölcshozaméit A simítózás agrotechnikai jelentősége C z év májusában lesz tíz *” éve, hogy a hitlerista hadsereg letette a fegyvert és az eddigi legvéresebb háború után békés napok köszöntöt­tek az emberiségre. Azon az emlékezetes éjsza­kán, a Vörös téren, a Kreml íalainak tövében többszáz­ezer ember köszöntötte boldog örömmel a békés élet hajna­lát. Önfeledten üdvözölte a békét London lakossága is. Ha akkor bárkitől azt kérdez­tük volna, tartós lesz-e a béke a földön, elcsodálkozott volna a kérdés hallatán. Az embe­rek millióit azokban a napok­ban az a meggyőződés hatotta át, hogy most már nyugodtan hajthatják álomra fejüket. Ki gondolt volna arra, hogy a tudomány, a zseniális felfede­zés atomhisztériát szül. Ki gondolt volna arra, hogy tíz esztendővel a hitleri Wehr­macht kapitulációja után akadnak olyan eszeveszett őrültek, akik atombombával akarják felfegyverezni az új Wehrmachtot... Egyes nyugati tábornokokat és tengernagyokat, elsősorban a nyugalmazott „hadvezére­ket” különös háborús hangu­lat kerítette hatalmába ma­napság. Nem is lehet ezen csodálkozni. A semmittevésre kárhoztatott nyugatnémet ka­tonáknak éppen elég idejük van arra, hogy az emberiség kiirtására irányuló vérszom­jas terveket agyaljanak ki. William F. Hallsey nyugalma­zott amerikai tengernagy 1954 decemberében, nyilván a szo­kásos újévi jókívánság gya­nánt, cikket írt az American Magazin című folyóirat szá­mára. „Ha háború lesz, mi győ­zünk” — ez volt a cikk címe. Ha az olvasónak a cím után még mindig kétségei lettek volna a tengernagy szándékát illetően, a cikk alcíme feltét­lenül eloszlatta e kételyeket: „Az új háborútól való féle­lem jelenleg nagyobb veszélyt jelent, mint az atomtámadás veszedelme.” Gondolta volna-e tíz évvel ezelőtt egyetlen em­ber is, hogy egy évtized sem múlik el és a vérszomjas őrül­tek máris új háborúra uszíta­nak. Eszébe jutott volna-e va­lakinek, hogy egy évtizeddel a borzalmas világháború után a békeszerető országok elleni atomtámadás esélyeit fogják latolgatni. Képzeljenek csak el maguk­nak egy anyát, akinek gyerme­kei az iskolából hazatérve el­mondják, hogyan rejtőztek a padok alá a képzeletbeli ellen­séges atom-légitámadás elől. Nemsokára hazatér a munká­ból a családapa és elmondja, hogy a próba-légiriadó idején a rendőrök fegyverrel kerget­ték a munkásokat az óvóhely­re. Este a család a New York Journal American próbakiadá­sát veszi kézbe. Az újság rikí­tó betűkkel közli, hogy „két atombombát dobtak a város­ra”. A cím alatt az atomtá­madás részleteinek leírása kö­vetkezik. Az új háború gyújtogatói arról igyekeznek meggyőzni a népeket, hogy a háború elke­rülhetetlen. De nagyon nehéz arra szoktatni a becsületes embereket, hogy úgy gondol­kodjanak, mint a vérgözös agyú nyugalmazott és aktív tábornokok. Az ember élni és dolgozni akar. Gyermekeket akar ne­velni, örülni akar a tavasznak, a napsugárnak. Az emberek békét akarnak. Azt akarják, hogy az emberi ész fenséges felfedezését, az atomerőt bé­kés célokra és ne az emberi faj kiirtására használják fel. „Hiszem, hogy a kínaiak és angoloki az oroszok és ameri­kaiak, valamint a többi ország egyszerű embereinek milliói nem akarnak háborút. Feltét­lenül megegyezésre kell jutni a leszerelésre vonatkozóan, hogy mindannyian békében él­hessünk. Nem szabad tehát ölbetett kézzel ülnünk, hanem harcolnunk kell a leszerelésről szóló egyezmény kivívásáért” — mondotta egy angol mun­káspárti képviselő a napok­ban. z emberek milliói politi­kai és vallási meggyő­ződésükre való tekintet nél­kül egyhangúan helyeslik a Béke-Világtanácsnak az atom­háborús készülődés ellen til­takozó felhívását. Minden be­csületes ember örömmel írja alá ezt a felhívást. A népek egységes akarata — legyőzhe­tetlen erő. Ez az erő meghiú­sítja az új háború gyújtogatói­nak bűnös terveit. Élesedik a konkurrenciaharc Anglia és Nyugat’Németország között A kapitalista országok gép­kocsiipari társaságai elkesere­dett harcot folytatnak a pi­acokért. Ebben a harcban 1954-ben az angol gépkocsi­ipari társaságok kerekedtek felül. Az angol gépkocsigyárosok és kereskedők egyesülete ez­zel kapcsolatban február 21-én kárörvendve közölte, hogy Anglia 1954-ben 90 000-rel több gépkocsit adott el kül­földön, mint Amerika — az angol társaságok legfőbb ver­senytársa. Az angol gépkocsi­export felülmúlta Nyugat-Né- metország, Franciaország és Olaszország kivitelét is. Míg Anglia a gépkocsigyár­tásban szorította háttérbe nyugatnémet versenytársát, addig Nyugat-Németország a kereskedelmi hajók építésében vett elégtételt. A nyugatné­metországi hajóépítés gyors üteme nagy riadalmat vált ki Angliában, Anglia ugyanis a tengerek egykori korlátlan ura volt. A Lloyd társaság február 23-án nyilvánosságra hozta az 1954-ben épített kereskedelmi hajók jegyzékét. A közlemény adataiból kitűnik, hogy Nyu- gat-Németországban épített hajók száma 1954-ben rekord­számot ért el. A múlt eszten­dőben 268 összesen 963114 tonnasúlyú hajót építettek. 1953-hoz viszonyítva eszerint 194 893 tonnával nőtt a hajó­építés terjedelme. A közlemény hangsúlyozza, hogy Nyugat-Németország a kereskedelmi hajók építésé­ben Anglia mögött második heljmn áll. A hajókivitelben máris Németország került az első helyre. 1954-ben Nyu­gat-Németország több export­ra épített hajót bocsátott a vízre, mint bármely más ka­pitalista ország. KÜLPOLITIKAI hírek AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK nyilvánosságra hozta a Sztá­lin, Churchill és Roosevelt részvételével megtartott jaltai konferencia amerikai fogalma- zású jegyzőkönyveinek szöve­gét. Ezzel kapcsolatban az angol alsóházban csütörtökön kér­dést intéztek Winston Chur­chill miniszterelnökhöz. A brit miniszterelnök kije­lentette, hogy a közzétett ok­mányokból eddig ugyan csak sajtókivonatokat látott, de ezekből is kitűnik, hogy azok ,, komoly tévedéseket tartal­maznak”. Helytelenítette az Amerikai jegyzőkönyvek köz- tétételét. mert — mint mon- lotta — „ha ez a gyakorlat meghonosodnék, esetleg áka- Bályozná a vélemények sza­bad kicserélését a jövőben tar­tandó értekezleteken“. A BONNI SZÖVETSÉGI TANÁCS ma kezdi meg a vi­tát a párizsi eg.yezmények fe­lett. Még Adenauer hívei sem bíznak teljesen a vita szá­mukra kedvező kimenetelében. Sajtóközlemények szerint ez a bizonytalanság abból ered, hogy Nyugat-Németország szá­mos tartományának kormánya (a Szövetségi Tanács a kormá­nyok képviselőiből áll) szem­behelyezkedik a párizsi egyez­ményekkel. A FRANCIA KÖZTÁRSA­SÁGI TANÁCS pártcsoportjai­nak elnökei csütörtökön kitűz­ték a párizsi szerződések vitá­jának időpontját. A vitát már­cius 23—25-én folytatják le, Napsugárban fürdik a táj... A Május 1-ben nincs olyan szövetkezeti paraszt, aki ne új­ságolná örömmel, derűs jó­kedvvel e szót: tavaszodik ... A gyüimölcsészeti dolgozók felkészültek az első tavaszi napok fogadására. A kultúrház melletti térsé­gen nyílt tűz felett nagy űr­méretű vasüstben főzik a mész- kénlét. A főzésre idős Szűcs János ügyel. Kiss János és Löké Mihály fát hasogatnak a tűzre. A kaliforniai pajzstetű az al­más termésű és a csonthéjas gyümölcsnemeket egyaránt pusztítja. Különösen a fiatal ültetvények szenvednek tőle sokat, amelyeknek valamennyi földfölötti részét károsítja. Ha nem védekeznek ellene idő­ben, elpusztítja még a fát is. A tsz-ben nagyüzemi módon védekeznek a kártevő ellen. A munka beindulását készen várja Kovács Béla, a Gyöngyö­si Növényvédő Állomás szak­embere. Ez alkalomra nagytel­jesítményű Hofherr-traktor vontatású motoros permetező- gépet küldött az állomás. Áz- tatásszerűen fognak perme­tezni, hogy a mészkénlé a fakérgek minden repedésé­be bejusson, s bevonja az ágakon élősködő pajzsokat, minek következtében el­pusztulnak a rovarok. így küzdenek a palotási Má­jus 1 TSZ-ben a gyümölcster­melés fejlesztéséért, a magas gyümölcshozamért; Az őszi mélyszántással biz­tosított vízmennyiséget nem­csak megszerezni, hanem tar­tósan biztosítani is kell szá­razság idejére a növényzet számára. Ezért az őszi szán­tást, amikor már annyira meg­szikkadt, hogy igásíogattal, vagy traktorral kár nélkül rá lehet menni — már nem ken­jük el — azonnal simítózni, majd fogasolni kell. Ha ezzel a munkával késle­kedünk, a lezáratlanul hagyott őszi szántásból a nedvesség a koratavaszi szelek szárító ha­tására gyorsan elpárolog és az összegyűjtött nedvesség ve­szendőbe megy. Simítózással és fogasolással szántásunk pá­rolgási felületét lényegesen csökkentjük. Ugyanakkor a szántás felületén — amely ilyenkor már legtöbbször a hó és a sok csapadék hatására összeülepedett — vékony por­hanyó takaróréteget létesí­tünk. Ez a porhanyó takaró­réteg, mint záró réteg akadá­lyozza a nedvesség elpárolgá­sát. A kísérletek azt igazolják, hogy az őszi mélyszántás egy katasztrális holdja 50 cm mélységig március elején átla­gosan 15.000—16.000 hl vizet tartalmaz. A • megfelelően és időben elvégzett simítózás, il­letőleg fogasolás után az őszi mélyszántás április végéig csak 9 százalék vizet vesztett, a nem simítózott őszi mély­szántás vesztesége ugyanakkor 37 százalék volt. A korai jó elmunkálással tehát kataszteri holdankint több mint 4000 hl vizet menthetünk meg, amely- lyel döntően befolyásolhatjuk egész termésünket. Az így megtakarított vízmennyiség több mint 100 mm csapadék­nak felel meg. A simítózást fogak nélküli vagy szöges talaj simítóval vé­gezzük. A simító két vagy há­rom teljesen egyforma tagból áll, amelyek rövid láncokkal kapcsolódnak az elől lévő kö­zös vonógerendához. A szöges talajsimító annyiban különbö­zik a fogak nélküli simítótói, hogy legelői mindegyik tagján egy fogakkal ellátott szögvas van. A szögvasnak az a ren­deltetése, hogy a talajfelszínt fellazítsa. A szögvassal ellátott gerenda után négy vagy öt db láncokkal egymáshoz kapcsolt fagerenda következik. Ezek a talajfelszín kiemelkedő részeit lesimítják, a talaj felületét el­egyengetik. Mindkét talajsimító teljes fogásszélessége legalább 2,5 m. A szöges simítón lévő, fogak­kal ellátott szögvasak fogainak összes száma 24 db. A fogak egvmásközötti távolsága 105 mm, magasságuk 130 mm. A keményfa gerendák kereszt­metszeti mérete kb. 6x6 cm, de ennél valamivel nagyobb is lehet. A gerendák egymás­közötti távolsága kb. 15 cm. A talajsimító összsúlya mintegy 95 kg. A talajsimítók elkészí­tése olyan egyszerű, hogy azo­kat bármely termelőszövetke­zet tagjai házilag is elkészít­hetik. A simítózást úgy végezzük, hogy a simítót az őszi szán­tás barázdáira ferdén, rézsuto- san vontassuk. így elérjük azt, hogy a barázdák orma a mé­lyedésekbe kerül és az őszi mélyszántás ezzel teljesen el­simul, vékony, porhanyó talaj­réteggel vonódik be. Ez a ré­teg szigetelő hatásánál fogva megőrzi a talaj tél folyamán elraktározott nedvességet. A simítót legjobb lóval von­tatni, de igen jól megfelelnek erre a célra a lánctalpas vagy könnyű traktorok is. Ha tala­junk erősen tömődött, akkor okvetlen szöges simítót vagy fogas boronát használjunk. A tavaszi simítozást az ősszel megszántott földek egész te­rületén végezzük el, függetle­nül attól, hogy mikor és mit akarunk beléjük vetni. Ha talajsimítónk nincs, vé­gezhetjük az őszi mélyszán­tás koratavaszi első elmunká- lását tövisboronával, hátára fordított fogasboronával, sze­kéroldallal, vagy akár közön­séges fogassal is. Legfonto­sabb az, hogy idejében és mindig az őszi mélyszántás barázdára ferde irányban, azaz rézsutosan simítózzunk. Végezzük jó minőségben a tavaszi szántásokat A nagy és biztos termések elérésének egyik feltétele, hogy a növényzet részére a termés kialakításához szüksé­ges tápanyag és nedvesség ele­gendő mennyiségben álljon rendelkezésre. A tudósok ki­számították, hogy az egyes nö­vényfajoknál a súlyegységnyi szárazanyag előállításához a tápanyagoknak és a víznek meghatározott mennyiségére van szükség. Természetszerű­leg minél nagyobb termést akarunk elérni, tehát egy kát. holdról minél több mázsa bú­zát, vagy kukoricát akarunk betakarítani, annál több táp­anyagot és vizet kell a nö­vényzetnek a talajból felvenni. Tápanyagok felvétele, feltárá­sa és tartalékolása a talajban történik. A gazdálkodó ember fő feladata ezzel kapcsolatban az, hogy úgy tápanyagból, mind pedig vízből minél na­gyobb mennyiséget biztosítson a növény részére, amely azo­kat felvéve, szervezetének fel­építésére és a termés létre­hozására fordítja. A tápanyagok legnagyobb részben eredetileg nem a nö­vény által felvehető formában vannak jelen a talajban, ha­nem azoknak bizonyos átala­kuláson kell keresztül menni. Sokszor a talajban lévő szer­ves anyagban kell lekötődni, hogy azután egy további átala­kulás folyamán vízben old­ható formában, a növényzet rendelkezésére álljon. Felada­tunk, hogy talajműveléssel úgy irányítsuk ezen átalakulások menetét, hogy a talajban ak­kor álljon a tápanyag legna­gyobb mennyiségben a növény által felvehető formában ren­I delkezésre, amikor arra a nö­vénynek a legnagyobb szüksé­ge van, tehát a termésképzés idején. Talajműveléssel kell a talaj életet megfelelően irá­nyítanunk, a talaj megfelelő nedvességi állapotát biztosíta­nunk, a talaj megfelelő szel­lőztetéséről. levegővel való el­látásáról gondoskodnunk. Másrészt biztosítanunk kell, hogy a növényzet vízzel törté­nő ellátása minél zavartala­nabb légyén. Az őszi és a téli csapadék tartalékolásáról úgy kell gondoskodnunk, hogy az rendelkezésre álljon a növény részére akkor is, amikor a ve­getáció folyamán esetleg szá­razabb periódusok következ­nek be. Ügy a tápanyagfeltá- ródást, mind pedig a csapadék tartalékolását legmegfelelőb­ben az őszi mélyszántás idő­ben és jóminőségben történő elvégzése biztosítja. A mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó párt- és kormány- határozatok előírják, hogy a futóhomok talajokat kivéve, minden területet őszi mély­szántásban kell részesíteni. A fentiek alapján annak szüksé­gessége elméletileg is teljesen igazolt, de gyakorlatilag sem vitatható, hogy az őszi mély­szántásba vetett növények mindig nagyobb termést ad­nak, mint a tavaszi szántá­sokba vetettek. Az őszi szán­tást tehát a futóhomok terüle­tek kivételével, minden terü­leten el kellett végezni. Megyénkben a múlt évekhez viszonyítva, 1954. őszén már jelentős javulás mutatkozott, mert például 1954-ben fele akkora terület sem maradt ősszel szárítatlanul, mint 1953- ban. Meg kell állapítani azon­ban, hogy még mindig jelentős területek vannak szántatlanul, melyeknek felszántását tavasz- szal kell elvégezni. Kérdés ez­zel kapcsolatban az, hogy a szükséges rosszként mutatko­zó’ tavaszi szántást miként vé­gezzük el úgy. hogy azok a hátrányok, amelyek a tavaszi szántásból származnak, minél jobban lecsökkenthetők legye­nek és minél kisebb termés- különbség mutatkozzék a ta­vaszi szántások terhére. Fő kö­vetelményként azt kell figye­lembe vennünk, hogy tavaszi szántásunk olyan legyen, an­nak elvégzését úgy kell eszkö­zölni, hogy a szántás követ­keztében minél kisebb legyen a talajban lévő csapadékból a veszteségünk. Megyei viszonylatban külö­nös jelentősége van a szántás irányának. A leghelyesebb do­log, ha a szántás iránya a ré­tegvonalnak megfelelően ha­lad, így minden ekefogatás egy-egy kis sáncot alkot, mely a talaj lemosódását, lehordá- sát nagyban akadályozza és nehezíti. Ugyanakkor a lejtő irányában végzett szántás ese­tén az egyes barázdák mint­egy vízlevezető csatornát ké­peznek, melyen az olvadó hó, vagy nagyobb eső eseten a csapadék az aljba leíofyik. Sajnos, a paraszti parcellák elhelyezkedése legtöbb esetben nem engedi a rétegvonal men­tén történő szántást, hanem kénytelenek vagyunk a lejtő irányának megfelelően szánta­ni. Ahol azonban a lehetősé­geink biztosítják, úgy szántá­sunkat — legyen az őszi, vagy tavaszi — feltétlenül a lejtő irányára keresztbe végezzük. A termelőszövetkezetek táblái erre nagyobb lehetőséget biz­tosítanak. A tavaszi szántást soha ne végezzük mélyen, mert a fel­fordított talaj szelvény ez eset­ben túl vastag, amely egész felületével ki van téve a ta­vaszi szél és nap hatásának, kiszárad, keménnyé válik és esetleg az egész szántott ré­tegből a tárolt nedvesség el­vész. A szántás azonnali elmun- kálásának talán sehol nincs olyan jelentősége, mint a ta­vaszi szántásoknál. Itt órák is sokat számítanak. A felszán­tott és elsimított, vagy boro­náit talajban a nyílásokat és üregeket lezárjuk, azok felső felülete nincs kitéve a levegő­mozgás hatásának és ezért nem száradnak, vagy legalább is nem olyan mértékben, mint a nyitva hagyott barázda. A szántásoknak úgyis legnagyobb hibájuk, hogy a friss szántás következ­tében a vetésig a talaj nem tud kellően megülepedni, sok hézag, üreg és nyílás marad, amelybe a mag bekerülve nem, vagy nem egyenletesen csírá­zik és kel, szemben az őszi 'mélyszántással, ahol ez a hiba nem áll fenn. Tél folyamán a talaj kellően megülepszik és a hézagmentes, ülepedett, jó vetőágy minden nehézség nél­kül biztosítható. Különösen kötöttebb természetű földeken állhat elő könnyen a fent em­lített kedvezőtlen alakulás, amely annál inkább érvénye­sül, minél mélyebb a tavaszi szántás. Mindig betartandó szabály — amely elől egyetlen esetben nem lehet kitérni — a tavaszi szántások végzésénél az, hogy soha ne menjünk ki szántani csak ekével, hanem mindig vi­gyünk magunkkal boronát is és amint az ekével néhányat fordultunk, azonnal fogasoljuk el. A jó vetőágy biztosítását tavaszi szántás után nehezebb elérni, tehát fokozott gonddal ügyeljünk arra, hogy a boro­na, simító és henger haszná­latával a szántás üreges szer­kezetét megszüntessük és jó, tömődött, a mag csírázását elősegítő vetőágyat biztosít­sunk. Ezt úgy érhetjük el leg­könnyebben, ha a végzett ta­vaszi szántásunkat a lehető legsekélyesebben végezzük. Ugyanez vonatkozik az eset­ben is, ha télen, illetve ta­vasszal kihordott trágyát kí­vánjuk tavaszi vetésű növé­nyek alá alászántani. A trá- gyaalászántás esetén bizonyos mélység betartásához kötve vagyunk, mert különben a trágya jelentős része a föld tetején marad. A trágya kü­lönben is lazítja a talajt, azt üregessé teszi, esetleg a nö­vény gyökérzete részére a na­gyobb mennyiségben kihordott trágya esetén, zárórétegül szol­gál. Igen fontos tehát tavaszi trágyázáskor — de ez a nyár­végi és őszi trágyázásra is vonatkozik — hogy a trágyát egyenletesen terítsük szét és úgy szántsuk le. A rögösség és üregesség megszüntetésére itt is a fentebbiekben leírt mó­don kell eljárni. Igen fontos, hogy a tavaszi szántás és annak elmunkálása után a vetést is lehetőleg nyomban végezzük el. mert így van biztosítva leginkább az elvetett mag gyors és egyenletes kelése. Ács Antal megyei főagronómuS VOLNA ESZÜK hM o) v Wmm ű A¥tVtWtWt Atomgyárosok: Ugyan kérem, lényeg a profit. (A Neues Deutschlandból.) tavaszi egyik

Next

/
Thumbnails
Contents