Szabad Nógrád. 1955. március (11. évfolyam. 18-26. szám)

1955-03-19 / 23. szám

1853 március 19. SZABAD \Ä(,Ri» 5 Boldog nyertesek Városunkba is ellátogattuk szovjet vendégeink Kedves vendégek látogattak tegnap megyénk székvárosá­ba, Salgótarjánba, Eljött hoz­zánk a magyar—szovjet barát­sági hónapra hazánkban tar­Bocsárlapujtőn jó hírrel köszöntött be ma egy hete Somoskői Ágoston, MÁV fűtő családjához az ottani posta­mester. Somoskőiné el sem hitte a váratlan szerencse hírét. 25 000 forintot nyertek a IV, Békekölcsön legutóbbi sorso­lásán. — Szinte még most sem tudom elhinni — mondja bol­dogságtól meghatottan közvetlenül a kötvény beváltása után, amikor gratulálunk neki és férjének. — Mire gondolt, amikor a kölcsönt jegyezte? — kérde­zem Somoskői elvtárstól. — A IV. Békekölcsönnél és a többinél is mindig szíve­sen jegyeztem. Tudom, hogy nem tehetem a pénzem jobb helyre. Az én jobb életemet is szolgálják majd azok a léte­sítmények, amelyeket a kölcsön összegéből az állam épít. És biztos voltam abban is, hogy visszakapom a pénzemet — olyan lesz az majd akkor, mintha találtam volna. Mindig — erőmhöz képest — a legtöbbet jegyeztem. Kötelességemnek ereztem mindig és örültem, hogy ha szerény formában is, de segíthetem az államot. — Hová fordítják a pénzt? — kérdezem. — Valóra váltjuk régi tervünket — mondják mind a ketten egyszerre — házat építünk. ' OOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOCXXXaOOáOOOOOOOQOOOOOOOQOOOOOOOQOOOOOOOOOOO» tózkodó szovjet küldöttség két j tagja: N. A.. Zsvravljov, a j Szovjetunió kulturális ügyek ! minisztériuma filmgyártási j főigazgatóságának felelős I munkatársa és N. P. Grebes­kova filmművésznő. Vendé­geinket elkísérték a Népműve­lési Minisztérium és a Mozi­II1REK üzemi Igazgatóság munkatár­sai. Az első fogadás Zagyvapál párt megyebizottság, a párt városi bizottság, a megyei ta­nács, üzemek és tömegszervs- zetek küldöttei fogadták a ven­dégeket. Ezután a megyetanács elnö­ki szobájában közvetlen baráti beszélgetést folytattak a me­gyei funkcionáriusokkal, majd megtekintették a „Baráti be­csület’’ című szovjet film ün­nepi előadását a „November 7’’ fi lm színház ban. A filmelőadás előtt Nagy Béla, az MTH igazgatója mon­dott ünnepi beszédet, majd a város üzemeinek küldöttei gyári termelvényeik miniatűr­jeivel ajándékozták meg a vendégeket, akik üdvözölték Salgótarján dolgozóit. falván volt, ahol úttörő pajta- J A nagy sikerrel véget ért sok nógrádi népviseletbe öl- , előadás után a megyei tanács | töstetett babákat ajándékoz- í nagytermében díszvacsora kö- ! fák a szovjet vendégeinknek, vetkezett. Majdnem éjfélig majd virággal árasztották el autójukat. Salgótarjánban a tartó beszélgetéssel végződött a baráti találkozó. Ztí-áu sorsolják utoljára az Ötéves Tervköhönt 1955. március 20-án les/ az J Ezenkívül kisorsoláftra kerül meg 16 600 darab nyeremény, Szécsényben és Alsópetény- ben élménybeszámolót tart ma az MSZT. A rendezvényeken az MSZT országos központjá­nak kiküldött munkatársai, szovjetunióbeli tapasztalataik­ról számolnak be. + „Élenjáró technika napja" címmel előadás lesz 23-án dél­után 6 órakor a salgótarjáni központi kultúrotthonban. Az előadásra meghívják a műsza­ki dolgozókat és a jól dolgozó szakmunkásokat. ★ A salgótarjáni kereskedelmi dolgozók folyó hó 19-én este / órakor barátsági estet tarta­nak a központi kultúrotthon­ban. Ezen a rendezvényen a kereskedelmi szakmában dol­gozó MSZT-aktívák megkap­ják az MSZT központ kitünte­téseit. A kultúrműsort a kis­kereskedelmi vállalat a Kelet- Nógrád megyei Népbolt kultúr­csoportjai adják. * „Felszabadult hazánk” cím­mel kiállítás nyílt az MSZT rendezésében Salgótarjánban, Balassagyarmaton. Szécsény­ben és Nagybátonyban. A ki­állítás gazdag anyaga beszá­mol a Horthy-rendszer nyo­morúságos életéről, a felszaba­dulás után meginduló új élet­ről. tíz éves fejlődésünk ered­ményeiről. A kiállítást me­gyénk más községeiben Ss megrendezik majd.-*• A szovjet filmünnep első Hetében megyénkben műsorra került szovjet filmeket töbo mint 31 000 dolgozó nézte meg. -k Tovább folytatódnak a béks- kongresszuSi beszámoló ülé­sek megyénk üzemeiben és községeiben. Megyénk béke- küldöttei sok községben be­számoltak már arról, hogy mit láttak, mit hallottak a buda­pesti IV. magyar békekong­resszuson. A salgótarjáni bányatröszt­nél Fehér Gabriella, az Acél­árugyárban Danilla József, Szécsényben Sümegi János. Kazánossá gon Deák Imre. Hol­lókőn Cseh Margit. Rimócon Gólyán Lajosné. Rétságon Csernák József számoltak be a megjelent békeharcosoknak. A Salgótarjáni Városi Ta­nács végrehajtó bizottsága felhívja a város lakosságát, hogy a hastífusz elleni köte­lező védőoltáson 3—60 éves korig mindenki pontosan je­lenjék meg. mert az indoko­latlanul elmaradókat pénzbün­sújtják. Városi tanán« egészségügyi csoport Megyénk városi, falusi, üze­mi, iskolai DISZ-szervezetei mindenütt megünnepelték az 1843-as forradalom évforduló­ját, március 15-ét. Ezen a na­pon az általános és középisko­lákban egyaránt szünetelt a tanítás. ★ Szécsényben a II. Rákóczi Ferenc kultúrházban 14-én es­te 6 órakor emlékeztek meg a 48.-as márciusi ífjakróL Liplák elvtárs. a DlSZ-megyebizott- ság első titkára tartott ünnepi beszédet. A beszéd után az úttörők. DISZ-taeok kultúr­műsorral szórakoztatták a mintegy 400 főnyi közönséget. * A Salgótarjáni Ruházati Kis­ipari Termelőszövetkezet folyó hó 19-érv délután 2 órakor tart’a 1954. évi mériegzáró közgyűlésé? a szövetkezet Szabadság tér 3. sz. alatti helyiségében. ’T1 ömzsi, kerek, pirosarcú, lenszőke hajú fiú. Sze­me úgy kéklik, mint érett ka­lász között a búzavirág. Jel­leme azon gyermekekével azonos, akik az értesítőt (ta­nulmányi bizonyítványt) mér- gesítőnek hívják.... Az általános iskola III. osz­tályába jár. Csuda rossz gye­rek ... Rákonlrás a tanítónő szavára, sokszor ötös érdem­jegyet követel — jogtalanul. Amikor hazatér az iskolából, sarokba dobja a táskát, máris bottal üthetik a nyomát. Este azért nem tanul, mert álmos, délelőtt pedig játszani szokott. Édesanyja százszor is elmond­ja: Marci tanulj! S ez tetszik Marcinak. Igaz. néha elmon­datja e szót többször is csak azért, hogy bátyjaival éreztet­hesse, ő a legkisebb a család­ban, s neki ezt is megengedik. Ahogy csak teheti, kihasznál­ja az engedékenységet. „Süs­sön tojást, akkor tanulok", vagy „Anyu, ha vesz csokit, ötösre felelek". Amikor aztán tagadás a válasz, így fenyege­tőzik: „Ha egyest kapok, ma­ga szégyenkezhet, nem én“. Ilyenkor dolga akad a faka­nálnak is... íme, Marci egy napja ... A minap még meg sem szó­lalt a rigó hajnalhasadást kö­szöntő füttye, már talpon volt. Akárcsak a macska, láb- ujjhegyen kisurrant a kony­hába, Felkuporgott a hokedli­re, s megszólalt. — Enni! — Talán nem ettél az éjjel? Ötéves Tervkölcsön utolsó sor­solása Budapesten, a Zene- művészeti Főiskola nagyter­mében. Egy darab 190 009 ro- rintos. 12 darab 50 000 forin­tos. 25 darab 25 000 forintos, 64 darab 10 000 forintos. 190 darab 5000 forintos fő. illetve nagynyereményt húznak ki. — kérdi édesanyja tréfásan s tovább folytatja a takarítást, mert virradatkor a városba indul vásárolni. — Nem hallja? — türelmet­lenkedik Marci. — Gyerek, vesztedet ér­zed. ..! — figyelmezteti any­ja. — Menj vissza aludni, vagy tanulj.,.! Rád fér, mint ko­szos malacra a fürdetés. — Nem megyek, s nem is tanulok ...! Elkívánná, hogy éhesen tanuljak?! — nyelvel Marci. — Még feleselni mersz? Most rögtön vedd elő a faka­nalat! — parancsolta anyja szigorú hangon. — Marci kelletlenül mászott le a hokedliről, s az asztal felé tartott __ — G osztiné?! — hangzott fel kívülről a kiállás, mire édes­anyja kiment. — Jaj, de jó, jaj de jó, nem lesz verés, jaj, de jó! — ör­vendezett Marci. Egyszer csak homlokára csap a kezével. „Igyekezz Marci" — biztatja saját ma­gát. Nagy sebbel-lobbal hideg- füzet önt a lavórba (máskor biz ezt nem tenné) jól meg- pacskolja arcát, fülét, nya­kát, haját, majd megtörülkö­zik. Oda ül a tükör elé, fé- sülködni, „Szerencséd kölyök, hogy tojás helyett fakanalast nem kaptál“ — korholja tü- hörbeni képmását, s pajkos mosolyra nyílik szála. Elővet­te az aktatáskát, kikotorászt* a szamárfüles olvasókönyvet, a tintafoltos füzetet, a rágott 30 697 400 forint értékben és 85 980 000 forint értékű köt­vényt törleszt enek. Azokat a kötvényeket, amelyek nem nyernek, névértékben fizetik vissza. Államunk, ezzel az Öt­éves Tervkölcsönt teljes egé­szében visszafizeti. végű ceruzát. Épp, hogy ki­nyitotta a könyvet, belépett anyja. Marci úgy tett, mintha ■némán olvasna, pedig esze agában sem volt hajnaltájt betűkkel bajlódni! — Látom, meggondoltad a dolgot — szólt anyja. — Most mért zavar a ta- mJáf.u: n ? — vág közbe Mar­ci, s úgy tesz, mint aki ha­ragszik. fjedig dehogy! örül, hogy olcsón megúszta a ve­rést. — Most már sütök neked tojást — fogta hízelgőre a szót édesanyja. — Mire elol­vasod ezt az oldalt, kész is lesz. — Olyan sokáig süti? — biggyeszti el száját Marci. Végülis jobbnak látta, ha beletörődik anyja szavába. Olvasni kezdett. Eleinte tagol­tan, akadozva (mert nagyon rossz olvasó Marci.) majd olyan gyorsan, mint a kerep­lő. Még azt is mondta, ami nem volt a könyvbe írva, csak, hogy mielőbb meglegyen. — Jól viselkedj, írd le a leckéd! — szólt édesanyja. — Nincs lecke .., — Biztos? — Egész biztos. Marci hazudott. „De mi less, ha a tanítónéni is számon ké­ri a leckét? Inkább megcsiná­lom" — határozta el Marci. Nagy keserveden hozzálátott az íráshoz. ..Juliska anya meg­örült a virágnak." Ennyit írt le, amikor a szomszédék Klá­rija — ki vele egy osztályba jár — bekiáltott hozzá: „Mar­ci, jössz-e labdázni?" — S Marci elment... ’ínyira elmerült a lab- dásás örömeiben, hogy még az iskolából is elkésett, Pont akkor nyitott be az osz­tályba, amikor a tanítónő azt Emlékezzünk a Magyar Tanácsköztársaságra ; 1919 március 21-nek, a Magyar Tanácsköztársaság ; születésnapjának 36. évfordulójához érkeztünk. Emlékeznünk kell mindig erre a napra. Úgy kell : számontartanunk, mint ezeréves történelmünk egyik : nagyon-nagyon jelentős pillanatát. Azoknak a nagy * történelmi stációknak az egyikét, amikor a szenvedés • tetőfokára jutott kizsákmányolt, megalázott nép hát- : ran és nyíltan kezdett harcot az emberi életért, — a * munka, szabadság, az igazság nevében. Az 1919-es di- • esőséges Magyar Tanácsköztársaság bebizonyította, • mire képes a párt, az akkor még csak néhány hónapos : Kommunisták Magyarországi Pártja, mire képes az ; öntudatos magyar munkásság. A.z addig kizsákmányolt • munkásosztály ekkor teremtette meg magyar főidőn J először és igazán a dolgozó nép államát. Lerombolta a : régit, a rosszat. Proletárdiktatúrát teremtett. A fórra- : dalom első napjaiban kiadott röplap elmondja, mit • hozhat a proletárdiktatúra: milliók szorgos, alkotó I munkájából fakadó jólétet és emberi boldogságot. Meg- : szünteti a kiváltságokat, a dolgozók kezébe adja az ; ország kormányzását, megsemmisíti a kizsákmányolás • lehetőségét, megszünteti a kizsákmányolás eszközét, a ! magántulajdont, megteremti a dolgozó milliók egyesü- : lesi és gyülekezési szabadságát. Összetöri a burzsoázia * bürokráciáját és korrupt közigazgatását. Elsöpri az • osztálybíráskodást, megszünteti az uzsorát, összetöri a t burzsoá társadalmi rend minden maradványát, ezzel : együtt az újabb háború lehetőségét is. Minden hatal- * mat és jogot a nép kezébe ad. • Az új élet, az új célokért induló munka, a mun- : kások és szegény parasztok tömegeit vezette el az épp- : hogy megszületett kommunista párthoz. Mindazok az ; óriási eredmények, amelyeket a Tanácsköztársaság rö- • vid, négy és fél hónapos fennállása alatt elért, a kom- : munisták kezdeményezéseire valósultak meg. A kom- | munista párt mutatta meg a népnek, hogy nem az im- • perialista hatalmat, hanem a Lenin vezette forradalmi : Oroszország példáját kell követni. • Minél gyorsabban, minél többet adni a népnek. Ez ; volt a jelszó. És megkezdődött a lázas munka. Köztu- • lajdonba vették a termelési eszközöket, egyszeriben £ megvalósították a munkásság régi követeléseit. Tör- £ vénybe iktatták a nyolc órás munkanapot, a munkabé- • reket átlagosan 25 százalékkal növelték, megvalósítót- £ ták az „egyenlő munkáért — egyenlő bért” elvét, tör- £ vények sora intézkedett az ifjúmunkások, tanoncok • védelméről. Bevezették a dolgozók fizetéses szabadsá- • gát. A társadalombiztosítást kiterjesztették a mezőgaz- £ öasági dolgozókra. Proletárcsaládok tízezreit juttatták : lakáshoz, megszervezték az anya- és csecsemővédel- : met, stb. A nép magáénak érezte a Tanácsköztársasá- • got. Bizonyították ezt a választásokkor leadott szava- : zatok milliói és bizonyította az is, hogy mikor a belső £ ellenforradalom, a külső, imperialista erőkkel szövet- : kezve harcot kezdett a Magyar Tanácsköztársaság le- j verésére, néhány nap alatt csaknem százezer munkás • és szegenyparaszt vallalía önként, a proletárhaza fegy- í veres védelmét. : Az e.leníoradaiomnak, a külső imperialista túlerő- £ nek sikerült megdönteni a Tanácsköztársaságot. A há- £ borúban megnyomorított ország nem bírta ki az egész : imperialista Európa összefogott erejének szorítását. De i hozzájárult a bukáshoz más is. A kommunista párt £ egyesült a nagyrészt árulók vezette- szociáldemokrata ; párttal és így az egyesült párt elveszítette forr a da’mi £ jellegét. Ez volt a legsúlyosabb hiba és ez most szá- £ murikra a legnagyobb tanulsága is a Tanácskoztál £ saságnak, a párt tisztaságát, egységét, vezetését úgy • vigyázzuk, mint népi demokráciánk létszükségletét, £ további fejlődésünk, előrejutásunk legfőbb követeimé- £ nyét. : kérdezte, „kik írták le a házi feladatot?" Marci kivételével minden gyermek felnyujtotta « kezét. — Állj fel szépen, s mondd el, miért nem írtad le a lec­két. — kén őt a tanítónő. — Nem érteni rá. — Talán dolgoztál? — Szenet hordtam — hang­zik a kurta válasz. Marci eme szavára Klári kuncogásba kezdett. — Jól van. Tanítás után el­kísérlek haza. Megkérem édes­anyádat, hogy ne adjon mun­kát, amikor tanulni kell — mondta a tanítónő. — Ühü, csak szeretne elkí­sérni — jelentette ki Marci, s már előre látta, hogy milyen sors vár rá. A tanítás befejeztével a ta­nítónő karonfogta Marcit és úgy mentek hazafelé. — Én még nem megyek ha­za — szólt Marci. — Minek kt- sérget engem ...?! — Most együtt megyünk ha­sa. — Maga bánja meg! — fe­nyegetőzik Marci. —■ Ha to­vább kísér, magára uszítom a kutyát...! A tanítónő meghökkent. „Mi lesz, ha tényleg rám uszítja a kutyát“? Végülis legyőzi fé­lelmét. — Tomi! Tomi! — kiálto­zott Marci, ahogyan a torkán kifért. A hívásra előugrott egy nagy fekete kutya. — Fogd meg. fogd meg! — kiáltott Marci, ujjúval a taní­tónőre mutatva. A tanítónő megijedt, s gyor­san magához ölelte Marcit. A nagy fekete kutya híze­legve ugrált Marcira, ügyet sem vetett a szóra, mire Mar­ci oldalba rúgta: Eridj. te dög, még te is cserben hagysz! — kiáltotta sírva fakadva. \i arciéknal együtt volt a család. Legjobban édes­anyja szégyenkezett a tanító­nő szavára. Marci sirt, s ti­tokban alig várta, hogy ki­szökhessen az udvarra. De er­ről egyelőre szó sem lehetett. — Ide figyelj Marcika, Oku­lásul elmondok egy mesét — mondta a tanítónő. — Az egyik reggel róka lopakodott a fácánosba. Meg akarta enni a fácánokat. A fácánkakasok nagy lármát csapva röpköd­tek. Meghallotta ezt a vadőr. Oda szólt fiának, jöjjön ő is segítségül, ö maga kezébe kapta a puskát, s kirohant a tolvaj róka felé. Az erdőbe ér­ve megállt, zsebéből egy darab papirost vett elő, s a követ­kezőket írta rá: „A nagy makkfán ülök lesben“. Az írást egy öreg tölgy kérgére tűzte. — Miért? — szólt közbe Marci, ki már abbahagyta a sírást, s nagy érdeklődéssel hallgatta a történetet. — A2érí. mert előzőleg nem mondta meg fiának, hol fog lesben ülni. Ha arra megy a fia, az írás majd figyelmezteti. A vadőr letelepedett a fára. Egyszercsak látja, hogy köze­ledik a róka. Alig hogy kiért a tisztásra, leült, s óvatosan körültekintett. Első tekintete a faderékra tűzött papírra esett. Egy darabig vizsgálgat- ja, de mivel nem tudott ol­vasni. nem értette a jelentősé­gét. Ez volt a veszte. Épp a vadőr leshelye felé szaladt, aki agyonlőtte ... — Ha nem tanulsz meg ol­vasni, írni, könnyen úgy jár­hatsz, te is, mint a róka. — figyelmezteti Marcit az arm. — De megtanulok ám...! (LANTOS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents