Szabad Nógrád. 1955. március (11. évfolyam. 18-26. szám)

1955-03-12 / 21. szám

4 SZABAD NÖGRAD 1S55 március 12. Atomfegyvert adnak a hitlerista tábornokok kezébe A párizsi egyezmények ál­” lítólag nem engedik meg, hogy a Wehrmacht atom­fegyverrel rendelkezzen. Aden­auer igen szívesen hangoztatja ezt nyilatkozataiban. Hogyne hangoztatná! Ha valaki, ő iga­zán jól tudja, mennyire gyűlö­letes Európa népei előtt a Wehrmacht feltámasztásának gondolata. Adenauer el tudja képzelni, hogy fogadnák a né­pek az atomfegyverrel rendel­kező Wehrmachtot. A ténye­ket azonban nehéz eltitkolni. A nyugatnémet sajtó gyakran el-elszólja magát. A düssel­dorfi Industrie Kurier című lapban érdekes beismerést ta­lálunk: ,,A háború után Né­metországnak szigorúan meg­tiltották, hogy bármilyen te­vékenységet folytasson az atommagkutatás területén. Az események fejlődése során azonban e kérdésben fordulat várható.” Már Hitler is álmodozott an­nakidején atombombáról. Mi­után Sztálingrád alatt szétzúz­ták csapatait, fokozottan sür­gette a Max Planck kutatóin­tézet fizikusait, Göbbels pedig azt harsogta világgá, hogy a német hadsereg hamarosan megkapja a Führertől a titkos fegyvert és a háború mérlege Németország javára billen- A szovjet hadsereg keresztül­húzta ezeket a számításokat. És most, tíz esztendővel a há­ború befejezése után a világ­uralomra törő amerikai im­perialisták atomfegyvert szán­dékoznak adni Hitler örökö­seinek kezébe. Münchent, Karlsruhet és Eonnt az atomfegyvergyártás központjává építik ki. Már lét­rehozták az első atomkutató laboratóriumokat és gyárakat, Karlsruheban pedig megkezd­ték egy atommáglya építését. Az amerikai atomipari körök­kel kapcsolatban álló Betzkes bankárral az élen, speciális pénzügyi társaságot alakítot­tak. A Ruhr-vidéki iparmág­nások készek arra, hogy hi­telt folyósítsanak az „egyesü­lésnek”. Tizenhat vezető nyu­gat-németországi cég máris hozzájárult anyagilag az üz­lethez. A z alapítók között jól is­” mert arcokat találunk: Krupp, IClöckner, a mai napig Is Göring nevét viselő kon­szern, a Farben Industrie-hoz tartozó Bayer-Werke, amely többek között azt a feladatot kapta, hogy feldolgozza a ren­delkezésre álló uránércet. A Wehrmacht atomfegyver­rel való felszerelésének előké­születei nemcsak Nyugat-Né- metországban folynak. 1954 nyarán német iparmágnások­ból és a Blank-hivatal kép­viselőiből álló küldöttség érke­zett Spanyolországba. A kül­döttség spanyol—bonni egyez­ményt írt alá spanyol—német vegyes atomipari vállalatok lé­tesítéséről. Az Északatlanti Szövetség múlt év végén Nyugat-Német- országban megtartott hadgya­korlatán bonni katonai egysé­gek is resztvettek. Meghívták a hadgyakorlatra Biankót, va­lamint Heusinger és Speidel hitlerista tábornokokat is. Hit­ler egykori tisztjei gyakorló lövészeten próbálták ki az atomágyúkat. Manteuffel tá­bornok a hadgyakorlaton ki­jelentette, hogy „nyugati kol» légárnak” a régi hitleri kato­nai hagyományok szellemében A Béke-Világtanács Irodájá­nak az atomfegyver eltiltását, az atomfegyver-készletek meg­semmisítését és az atomfegy­ver-gyártás haladéktalan meg­szüntetését követelő felhívása világszerte óriási visszhangot keltett. Az egyszerű emberek a földkerekség minden orszá­gában követelik az atomhábo­rús gyújtogatok megfékezését. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tanácsa február 9—13-i genfi ülésén kiáltvány­ban felhívta a világ nőit, hogy egyesüljenek, s az atomhábo­rús előkészületek elleni felhí­vás aláírásával és az aláírás- gyűjtési mozgalom támogatá­sával adjanak nagyobb nyo- matékot a népek tiltakozásá­nak, A Béke-Világtanács Irodájá­nak felhívását egyre újabb és újabb milliók írják alá. PERINGBEN és elővárosai­ban nagyjából befejeződött az aláírásgyűjtés. Nyolc nap alatt több mint 2 750 000-en írták alá a Béke-Világtanács Irodá­jának felhívását. Sanghájban négymillió ember, a város la­kosságának jóval több, mint fele írta alá a felhívást. An- sanban a kohászok 99 száza­léka csatlakozott a felhívás­hoz. Az aláírásgyűjtési moz­galom a kínai falvakban is eredményesen folyik. TIBET fővárosában, Lhasszá- ban a kormány, az egyházi kö­rök és népi szervezetek kép­viselőinek nagygyűlésével in­dult meg az aláírásgyűjtés. A nagygyűlés részvevői aláír­ták a felhívást és egy ember­ként elítélték az atomfegyver alkalmazását; kell áthangolódniok az új atomháborúra. A hitlerista tábornokok ” nyilvánvalóan a régi re­ceptek szerint kívánnak csele­kedni. Azt akarják, hogy a német nép parancsszavukra masírozzon. A német népet azonban már nem olyan egy­szerű a régi módszerek szerint vágóhídra hajtani. Egész Nyu- gat-Németországban fokozódik a tiltakozó tömegmozgalom a londoni és párizsi egyezmé­nyek, az atomháború előkészü­letei ellen. Sztrájkolnak Ham­burg dokkmunkásai, a Ruhr- vidék textilmunkásai, Wup­pertal gépgyári munkásai és Hannover textilmunkásai. A béke és az egység eszméje ma­gával ragadja a német nép széles rétegeit. ROMANIA 24 000 békebi­zottsága agitációs brigádokat küldött az ország minden ré­szébe. Az agitációs brigádok házról házra járva gyűjtik az aláírásokat. Bukarestben már február 13-ig több mint 218 000-en írták alá a Világtanács Irodájának felhí­vását. BULGÁRIÁBAN február 21-én a szófiai dolgozók tö­meggyűlésével kezdődött az aláírásgyűjtés. ALBÁNIÁBAN február 5— 23' között több mint 600 000 ember — a köztársaság lakos­ságának fele — írta alá a fel­hívást. OLASZORSZÁGBAN a ha­zafiak százezrei támogatták aláírásukkal a Béke-Világta­nács Irodájának felhívá­sát. Modena tartományban 185 000-en,, Palermo tartomány­ban 80 949-en, Ragusa tarto­mányban egyetlen nap 24 000-en írták alá a felhí­vást stb, AUSZTRIÁBAN február 20-ig 102 000 aláírást gyűjtöt­tek. INDIÁBAN március 6-án kezdődött az aláírásgyűjtés. Az Indiai Béketanács felhívta a népet, hogy ez a nap legyen az atomháborús előkészületek elleni tiltakozás napja, Az az általános támogatás, amelyre a Béke-Világtanács Irodájának felhívása talált, új­ra megmutatja, hogy a népek békét akarnak, meg akarják fékezni az atomgy új fogatokat. Események sorokban A PÁRIZSI SZERZŐDÉ­SEK ratifikálásáért folyó par­lamenti csata új állomásához érkezett. A kormány tagjai most már személyesen beavat­koznak a küzdelembe és igye­keznek nyomást gyakorolni a habozó szenátorokra, hogy így erőszakolják keresztül a rati­fikálást a köztársasági tanács­ban. Csütörtökön reggel a köz- társasági tanács külügyi bi­zottsága ülést tartott, amelyen Pinay külügyminiszter ismer­tette a kormány álláspontját. Délutánra a nemzetgyűlés külügyi bizottságát hívták ösz- sze. Itt is Pinay külügyminisz­ter hívta fel a bizottságot, ha­lassza el Vendroux képviselő indítványának tárgyalását, amely a vita elhalasztására irányul. TITO ELNÖK a jugoszláv nemzetgyűlés március 7-i ülé­sén beszámolót mondott Jugo­szlávia külpolitikájáról. Az el­nök a többi között az Egyesült Nemzetek Szervezetének tevé­kenységéről szólva kiemelte, hogy ez a szervezet „nem igazolta azokat a reményeket, amelyeket az emberiség belé fegyverkezési versenyt. Tito állást foglalt az '„aktív együtt­élés” politikája mellett. A nyu­gati országokkal való kapcso­latokról szólva rámutatott, hogy „Jugoszlávia kormánya a nyugati országokkal való leg­konstruktívabb együttműkö­dés megteremtésére összponto­sítja erőfeszítéseit”. Német­ország kérdéséről kijelentette, hogy el kell ismerni az újra­egyesüléshez való jogát, azon­ban nem nyilatkozott a há­borús párizsi egyezményekkel kapcsolatos magatartásáról. BELGRÄDBAN magyar— jugoszláv egyezményt írtak alá a tiszai hajózásról. Az egyezmény a két ország hajó­zási rendszabályainak meg­tartása mellett szabad hajó­zást biztosít Tokajtól a Tisza torkolatáig a magyar és ju­goszláv hajók számára; A LIPCSEI NEMZETKÖZI VÁSÁR sikere felülmúlja a háború óta rendezett vala­mennyi vásár sikerét. Uj és új vendégek érkeznek a vásárra. Jelenleg 54 ország — beleértve a kiállítás részvevőit — kül­döttségei tartózkodnak Lip­csében. A vásár jellemző sa­játsága a nyugati országok üz­leti köreinek képviselői és a Szovjetunió és a népi demok­ratikus országok megfelelő szervezetei között megkötött kereskedelmi egyezmények nagy száma. Újabb milliók írják alá a Béke-Világtanács Irodájának felhívását helyezett”. Hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia ellenzi a világ Béke- 1 tömbökre való felosztását és a ^»»«»«»OOOOOOOOOOCOOOOOOOOOCXXXXXJCKXXJOOOOOOOOOOO^^ Az idős munkások sorsa az Egyesült Államokban Minden amerikai könyvesboltban meg­található „Az élet 40 éves korban kezdő­dik“ című könyv. A kapós mű szerzője rózsaszínben festi az idős kor gyönyö­reit a dollár birodalmában. A „felhőtlen öregkor“ eme útszéli reklámának semmi köze sincs az ameri­kai valósághoz. Az öregkor kérdése az amerikai dolgozók egyik legégetőbb és legizgatóbb problémája. A hazug propa­ganda ellenére az amerikai dolgozók legtöbbjének 40 éves korában nem kez­dődik, hanem lényegében befejeződik az élete. Erről a szomorú amerikai tragédiáról tanúskodik az a cikksorozat, amely a napokban jelent meg a Times című det­roiti lapban. A cikksorozat címe: „Túl­ságosan öreg 45 éves korában“. Ezeket a szavakat nap mint nap hallhatjuk a munkát kereső emberek körében. A sorozat egyik cikke a következő­képpen kezdődik: „A deresedőhajú, de még keménykötésű, munkaruhába öltö­zött férfi lassan támolygott a munka- közvetítő hivatal kijáratához. Miközben elhaladt a munkanélküliek hosszú sora mellett, gyors mozdulattal szemére húzta sapkájának ellenzőjét, hogy az embere1 ne láthassák fájdalomtól kicsordv'1 könnyeit. Ezen a napon már negyedsz kapott elutasító választ. A beszédfos: lányokon és a lábak topogásán keresztül minduntalan egy mondat motoszkált fülében: „túlságosan öreg, túlságosan öreg..." Ez az ember, mint a lap tudósítója írja, mindössze 50 éves. Utolsó néhány centjén egy csésze kávét vásárolt magá­nak, majd gyalog indult haza öt mér­földre lévő lakására. „Hasonló jelenetek játszódnak le nap mint nap Detroitben“ — teszi hozzá a cikkíró. A helyi hatóságok adatai szerint jelen­leg 34 000 45 éven felüli munkanélküli van Detroitban. A város összes munka­nélküliéinek közel egy negyede 45 éven felül van. Helyzetük tragédiáját a cikk­író így jellemzi: „Ezek az emberek túl­ságosan öregek ahhoz, hogy munkát ta­láljanak, de még nagyon fiatalok ahhoz, hogy meghaljanak“. Ezek a munkanélküliek valamennyien sok évtizedes gyakorlatra tettek szert Detroit gépkocsigyáraiban. Itt élték le életüket, itt alapítottak családot és itt gyarapították nehéz munkájukkal Ford, Dupont, és a többi autókirály vagyonát. És milyen sorsra jutottak ma? W. S. 57 éves munkás 21 esztendeig dolgozott a Hudson autógyárban. Mindig büszke volt arra, hogy bármilyen autó­szerelési munkát el tud végezni. A múlt év október 28-án azonban 13 000 társával együtt megkapta a felmondólevelet. A sivár papiroson a következő szavakat olvashatta: „A gyár átszervezése miatt önt elbocsátjuk munkahelyéről „Elkezdtem munka után járni — mondja W. S. — Jelentkeztem egy rak­tárban, majd egy másik gyárban. Min- "nütt azt mondták, hogy nincsen szük­ségük munkásra“. De azokon a helye­ken, ahol szükség van munkaerőre, ott sem akar szóbaállni senki egy 57 éves emberrel. „Egyszerűen nem akarnak munkát adni a magamkorabeli ember­nek“ — kesereg W. S. A munkakeresés ehhez hasonló szo­morú kálváriájáról beszélt több más munkanélküli a Times tudósítójának. Josse Chatween, a Hudson-gyár szak­szervezeti vezetője kijelentette, hogy a 45 éven felüli elbocsátott munkások kö­zül három öngyilkossággal fejezte be életét. „E három ember példáját eset­leg mások is követik“ — mondotta. A lcapitalistáik számára a 45 éven fe­lüli munkások felesleges emberek. Ez annál is inkább így van, mert többszáz­ezer amerikai ifjú és leány kopogtat a gyárak kapuin, hogy munkához jusson. Az ő erős, ifjú karjaikból sokkal többet lehet kisajtolni, mint azokból az öreg munkásokból, akiket már hosszú éve­ken keresztül szipolyoztak. Az, ami Detroitban történik, az Egye­sült Államok valamennyi városára, gyá­rára és hivatalára jellemző. A középkorú munkásokat és alkalmazottakat az ut­cára dobják és szenvedéssel teli életre kárhoztatják, nem beszélve azokról a munkásokról, akik már valóban öregek. A 45 éven felüli emberek munkanél­külisége már olyan komoly méreteket öltött az Egyesült Államokban, hogy Mitchell amerikai munkaügyi miniszter is kénytelen volt foglalkozni e kérdés­sel. Mitchell a közelmúltban kijelentet­te: hogy az idősebb munkások elbocsá­tásának jelenlegi üteme arra vezet, hogy húsz év múlva az Egyesült Álla­mok fele lakossága munkanélkül ma­radj!) Mi hát a teendő? Sem Mitchell, sem pedig a monopóliumok többi ura nem tud megnyugtató választ adni erre a kérdésre. Az egyik tőkés azonban gyors és radikális megoldást talált. „Ha há­ború lenne — mondotta cinikusan a Ti­mes tudósítójának — akkor tudnék fe­lelni az ön kérdésére“. Szó, ami szó, ehhez az ékesszóló vá­laszhoz nem szükséges kommentárt „ Az élet feltétlenii! győzedelmeskedik a haléi felett" Még meg sem valamilyen mód, meggyőződés ragad kezdődött a IV. Ma- meg kellene mu- el, mely a kong- gyar Békekongresz- tatni mindenkinek, resszus összképéből szus ülése, a mellet- talán elsősorban a sugárzik felem: Ezt tem ülő falusi bé- liitetlenkedőknek és az egész világ mond- keküldött asszony kétkedőknek: Néz- ja! S ez olyan erő, halkan megszólít: zétek és győződje- olyan magasba soa- „Plébános úr, ha én tek meg, mi a béke- ró erő, mely elhi- ezt elmondom ott- mozgalom! szem, hogy leigazza hon, nem fogják el- Mert itt megérzi annak a falusi asz- hinni.” Ránézek, az ember! Mikor szonykánalc a szi- Két szemében külö- két napon keresztül vét, az enyémet is, nős, meghökkent elénk tárul ez a de amely egyben azt csodálkozás tüzei tündöklő kép, ami- a boldog ráébredett égnek, kor a fülünkön ke- is hozza mind­Nem szólunk töb- resztül lelkünkre annyiunknak, hogy bet, csak nézzük a zuhognak a Iámon- hiszen itt nem felni zsibongó emberára- dott igazságok, ami- kell a fenyegető ve- datot, amAnt lassan, kor fehér és barna- szélyektől, hanem hömpölyögve meg- bőrű arcok reflek- tudni és megérezni, tölti a Sportcsarnok torfényben az ide- hogy ez a hatalmas széles mélységeit, gén nyelv varázsa- erő rá fog ütni a Hatalmas reflektor- val is osztják felénk tüzet ^ markolászo, kévék pásztázzák a az egyedül lehetsé- oki:etétlenkedő ke* színes embermező- ges emberi igazság zére, s abból a kéz* két, magnéziumfé- és akarat egybe- bői kihull a nyek villannak, ri- csendülő erejét, ak- tító erő, s itt boldog, porterek futkároz- kor megdöbbenve, aranyos világnak nak. Az egyre hőm- lenyűgözve, az igaz- hell megvalósulnia, pölygő emberfő- ságra és erőérzetre- Tudom hazatérve lyamból csillogó, ébredés delejes örö- nem leszünk képe- tiszti válldíszeket, mével tárul elénk a seh leírni a kong- bányász egyenruhá- boldog tudat: Itt pi- resszus egészét, de kát, parasztasszo- heg az egész világ me9 vagyok győződ- nyok fejkendőit, pa- szíve! ve> hogy az a falusi pi reverendák piros Nincs szó elmon- asszonyka is, én is szegélyeit, népvi- dani, micsoda erő és mindnyájan a seletek tündöklő feszül ebben az békének azt a hihe- gyöngycsillogását, óriási teremben. A tétlenül^ szép és parasztcsizmák vik- szónokok, a hozzá- megrázó erejét fog* szelt villanását, mű- szólók csak apró, juh szertesugározni, vészfejek hófehér színes regiszterei amely előbb-utóbb hajkoronáit, bogár- annak a világot át- megfogja majd a fekete hetyke falusi fogó, fenséges hitetlenkedők szí­frizurákat, büszke emberorgonának, vei }*• ás boldog szemek tüzes csilla- amelyből csodás me- egységbe forrósítja gását, pirosán mo- lódiákkal, félelmes majd az egesz vilá* solygó arcokat fény- dinamikával zúg, 9ot. Ez a világot át­képez csodálkozó zeng az élet, a béke f°9ó, embermilliók szemünk. éneke? Nem is fon- bekeyágyából su­Valóban, az egy- tos, hogy a szánó- 9árzó fenséges erő szerű, falusi mére- kok mit mondanak, itt nyilatkozott meg tekhez szokott szem vagy hogyan mond- előttünk a kong- most kitágul és ják — ezt az újság- resszuson, s most ámulva issza magá- írók úgyis pontosan mar bizonyosan tu* ba a képet. Ilyent elmondják majd, hi- dom■ a sorsunk nem még nem látott, szén az egész kong- tehet pusztulás, az Valóban, ha majd resszus egy mon- álét feltétlenül győ- elmondjuk otthon, datban összegezhe- zydelmeskedik a ha­nem fogják elhinni, tő: békét akarunk tel felett, mert látni is való- és békét fogunk te- Horváth József színűtlen nagyszerű remteni! Engem az plébános a kép, Ha volna rá a delejes erő és Diósjenő BEFEJEZŐDÖTT A SZOVJET KÖNYV ÜNNEPE Hétfőn kezdődött, ma ér vé­get a szovjet könyv ünnepe. Az ünnepi könyvhét ideje alatt megyénk számos könyv­tárában rendeztek előadásokat, kiállításokat, felolvasásokat. Ezek a rendezvények nagy mértékben hozzájárultak ah­hoz, hogy Nógrád megye né­pe még közelebb kerüljön a szovjet nép életének, minden­napi munkájának, történelmé­nek megismeréséhez; Salgótarjánban március 7-én a városi kultúrházban Hege­dűs Géza író nyitotta meg a szovjet könyv ünnepét. Érté­kes, színvonalas előadást tar­tott néhány szovjet író mun­kásságáról, ismertette könyvei­ket, azoknak jelentőségét. Balassagyarmaton március 8-án a járási kultúrházban tartották a könyvhét megnyi­tóját, ahol Rátz Tibor, a taní­tóképző tanára „Szerelem a szovjet szépirodalomban” cím­mel tartott előadást. Ugyanitt március 8—12-ig szovjet köny­vekből kiállítást rendeztek. Pásztón, Szécsénytoen, Rét­I Ságon és megyénk sok más községében rendeztek még e héten előadásokat, könyvkiál- Utasokat. Könyvkiadó vállalataink új szovjet könyvek kiadásával emlékeztek meg a szovjet könyv ünnepéről. Az Oj Ma-i gyár Könyvkiadó ez alkalom- ra adta közre Lev Tolsztoj „Gyermekkor, serdülőkor, ifjú- ság” című életrajzi regénye trilógiáját. Ugyancsak az Űj Magyar Könyvkiadó jelentette meg Sz. P. Zlobinnak a „Sasok szárnyán” című könyvét —< amely az orosz történelemnek egy eseményekben gazdag mozzanatát, a Pugacsov által vezetett parasztháborút örökíti meg —■, valamint Gorkij válo­gatott művei sorozatának utolsó köteteként megjelent „Foma Gorgyejev” című re­gényt. Az Ifjúsági Könyvkiadónál jelent meg Zetkin—Milovido- va: „Az ifjú Sztálin”, Krupsz- kaja: „Úttörőkről, iskolások­ról” és Nyikiforov: „Életre, ha­lálra” című regénye. T, Orszápsan ellenőrzik a gépkocsik üzemanyag fogyasztását A népgazdaság, illetőleg a köz­lekedés szempontjából Igen jelen­tős szervezetet állított fel az Autóközlekedési Tudományos Ku­tató Intézet. Arról van sző, hogy a Minisz­tertanács határozata folytán or­szágosan megszervezte a gépko­csik tüzelőszer- és üzemanyag­fogyasztásának ellenőrzését és műszaki felülvizsgálását. Eddig Budapesten. Székesfehérvárott (szervezés alatt), Győrött, Zala­egerszegen, Pécsett, Szegeden, Békéscsabán, Debrecenben, Szol­nokon. Miskolcon és Gyöngyösön állított fel kirendeltségeket. Az Uzemanyagfogyasztás ellenőrzésé­vel egyidejűleg a budapesti ki­rendeltség vizsgálja felül a kör­zetünkhöz tartozó gépkocsik kar­burátorait, gyujtóberendezéseit. A gázolajadagolő-szivattyúk felül­vizsgálatára eqy későbbi idö­1 pontban kerül sor. Az ellenőrzés már eddig is meglepő eredményeket hozott. Sorozatosan kiderült, hegy egyes gépkocsik fogyasztása a norma kétszeresét is meghaladja. De ezen túlmenően is nagy a szolgá­lat gazdasági lelentősége, mert hibás beállításból üzemzavarok támadhatnak. Ezzel a vizsgálattal azonban gyorsabban sor kerül ezek elhárítására. A kirendeltségekhez befutó gépkocsikról megállapítja a szól­ná lat, mit fogyaszt az érkezéskor való műszaki állapotában s mennyi a fogyasztás-beállítás után. A vizsgálatról az üzemben­tartó írásos bizonylatot kap. Itt legyezzük meg, kívánatos, hogy a vezető az ellenőrzéshez vigye maqával a gépkocsi törzsköny­vét. örömmel fogadjuk a szolgálat bevezetését. A kirendeltség a gépkocsikat — tíz- és tízezer ko­csi rendszeres ellenőrzéséről van szó — műszakilag teljesen felül­vizsgál la ás útbaigazításokat ad a helyes üzemeltetésre. Somlai János, tud. int. ig. b /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents