Szabad Nógrád. 1955. március (11. évfolyam. 18-26. szám)
1955-03-09 / 20. szám
4 5 ZASAD XOCRAD 1955 március 9. A bonni vezetők el akarják fojtani a német nép szavát ÍRTA: SZ. KONDRASOV A nyugateurópai országokban a széles tömegek rádöbbentek, hogy a revansista német Wehrmacht felállítása elmérgesíti az európai helyzetet, s a párizsi egyezmények ratifikálása hosszú évekre rögzíti Németország kettészakítottságát és ily módon útját állja a német egység helyreállításának. A Szovjetunió képviselői ismételten rámutattak, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása után lehetetlenné válnak Németország egyesítését illetően a négyhatalmi tárgyalások. A párizsi egyezmények angol, nyugatnémet és francia szerzői azonban furcsa módon úgy tesznek, mintha ezt nem hallották volna, mintha mindez nem nekik szólna. A nyugateurópai fővárosokban még mindig kórusban hangoztatják, hogy a párizsi egyezmények ratifikálását állítólag késedelem nélkül köveik majd a négyhatalmi tárgyalások. Mennél inkább közeledik a párizsi egyezmények vitája valamelyik ftyu- gateurópai parlamentben, mennél hangosabban követeli a közvélemény ezeknek az egyezményeknek elutasítását s a német egység helyreállításáról folytatandó tárgyalásokat, annál állhatatosabban és harsányabban fújják ezt a propaganda-nótát. Ennek legmutatósabb példáját a DP A nyugatnémet hírügynökség szolgáltatta február 16-án, amikor nyilvánvalóan sugalmazott közvéleményt adott ki Adenauer bonni kancellár és környezete „külpolitikai elgondolásairól'1. A DPA erősíti, hogy Bonnban már részletes „tervet“ dolgoztak ki a párizsi egyezmények ratifikálását követően a német kérdésben tartandó négyhatalmi tárgyalások előkészítésére és lebonyolítására. A hírügynökség szerint „a párizsi ofíJi-PZJT!á>n.vöJc Tta.tifilcáláfia után meg lehet kezdeni (?!) a német kérdésben tartandó értekezlet alapos előkészítését“, majd „a ratifikációs okmányok letétbe helyezése után össze lehet hívni (?!) a négyhatalmi értekezleteit, amelyen lehetővé kell hogy tegyék a szuverén Németország (a DPA a Bonni Köztársaságot nevezi így) részvételét“. A DPA hírügynökség közleménye szemléltető képet ad Adenauer jelenlegi taktikájáról. A bonni politikusok le- rázhatatlanul hajtogatják, hogy a párizsi egyezmények valóraváltása után lehetséges lesz Németország egyesítése. Ezzel a hazugsággal próbálják megszilárdítani helyzetüket a nyugatnémet parlamentben. Ezzel szeretnék a maguk oldalára vonni a nyugatnémet közvéleményt. Ugyanezzel a céllal másik propagandatrükköit is agyal- tak ki. „Feltételesnek’1 állítják be a militarista párizsi egyezmények hatálybalépésének tényét. Adenauer például legutolsó beszédében azt hangoztatta, hogy a párizsi egyezmények a ratifikációs okmányok letétbehelyezése után (a letétbehelyezéssel kezdődik végérvényesen a hatályosság) „semmiesetre sem tekinthetők megvalósultaknak“. Ez egyszerűen otromba, átlátszó kibúvó. Adenauer ezzel akarja félrevezetni a nyugatnémet lakosságit, s mindenekelőtt a szakszervezeteket, amelyek erélyesen ellenzik a Nyugat-Németországot felfegy- verző párizsi egyezményeket. A bonni propaganda mesterkedései megmutatják, hogy a nyugatnémet vezető köröknél süket fülekre talál a német kérdésben előterjesztett szovjet javaslatok meghallgatását követelő német nép szava. A bonni vezető körök el akarják fojtani a német nép szavát, tévútra akarják vezetni a közvéleményt. Az angol államférfiakat Ugyancsak nehéz és háládat- lan feladat elé állítja az angol közvélemény tiltakozása. Az igazság elferdítésének legújabb példaképét szolgáltatta Churchill angol miniszterelnök február 17-én az alsóház- ban. Amikor Arthur Lewis képviselő megkérdezte tőle: tekintetbe vette-e a szovjet külügyminiszternek azt a kijelentését, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén a szovjet kormány nem óhajtaná a négyhatalmi tárgyalásokat — Churchill, tájékozatlanságot tetetve, ezt válaszolta: „Képtelen vagyok kitalálni, melyik az a konkrét kijelentés, amelyre Lewis hivatkozik.“ Amikor Lewis kifejezésre juttatta aggodalmát amiatt, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása után nem lesz kilátás a négyhatalmi tárgyalásokra, Churchill kijelentette, hogy nem óhajt „vitába bocsátkozni feltételezett helyzeteket illetően“. Az angol miniszterelnök tehát „feltételezett helyzetnek'1 próbálta beállítani azt, ami a Szovjetunió részéről ismételten megerősítést nyert, vagyis, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén értelmetlenné válna négyhatalmi tárgyalásokat folytatni Németország egyesítéséről. Az angol, nyugatnémet és más nyugati politikusok e mesterkedéseire láthatóan éppen ráillenek V. M. Molotov- nak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésszakán mondott szavai: „Mindazoknak a kijelentéseknek, amelyek szerint a párizsi egyezmények ratifikálása nem akadályozza a Németország egységének helyreállítását szolgáló gyümölcsöző tárgyalásokat — egy acéljuk: keresztülerőszakolni a parlamentekben a párizsi egyezményeket, felhasználva erre a társadalmi körök félrevezetésének és becsapásának minden eszközét.“ A nyugati politikusok, mint a tények mutatják, újra és újra efféle kijelentésekhez folyamodnak, noha hamisításaik sokszor lelepleződtek és nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Csak azért iparkodnak oly kitartóan elleplezni az igazságot, mert az igazság elárulja őket. KÜLPOLITIKAI A SZOVJETUNIÓ öt szövetségi köztársaságában, Azerbajdzsánban, Kazahsztánban, Kirgiziában, Örményországban és a Karél-Finn Szovjet Szocialista Köztársaságban vasárnap megválasztották a legfelső tanácsokat és a helyi szovjeteket. A többi szövetségi szovjet köztársaságokban február végén tartották meg a választásokat. A választók már a szavazás első óráiban nagy aktivitást fejtettek ki, a kínai népköztársaság külügyminisztériuma a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumával -a - koreai semleges felügyalőbizottság ügyéről folytatott tanácskozás után eljuttatta válaszát Svédországhoz és Svájchoz. A válasz azokra az emlékiratokra vonatkozik, amelyeket január 27-én Svédország nagykövetsége és Svájc követsége nyújtott át és amelyek azt javasolták, hogy amennyiben az érintett felek nem járulnának hozzá a semleges nemzetek képviselőiből álló felügyelő bizottság feloszlatásához, akkor vizsgálat tárgyává kell tenni a bizottságban résztvevő négy küldöttség tagjai számának csökkentését. A február 17-i keltezéssel Svédországnak és Svájcnak adott válaszban a többi között közölték: 1. Figyelembevéve a semleges felügyelő bizottság jelentőségét és tevékenységét, a külügyminisztérium 1954 június 14-én a nagykövetségnek — követségnek — küldött emlékiratában kifejtette álláspontját. A legutóbbi hat hónap fejleményei még jobban bebizonyították, hogy a semleges nemzetek képviselőiből álló felügyelő bizottság további fenntartása szükséges és a béke érdekét szolgálja Koreában. 2. Ami a semleges nemzetek képviselőiből álló felügyelő bizottság tevékenységét illeti, a bizottságban résztvevő négy semleges ország nagy haladást tett a genfi értekezlet óta az együttműködés tekintetében. Tevékeny szerepet játszott a koreai fegyverszüneti egyezmény végrehajtásának ellenőrzésében és pozitív módon járult hozzá a béke létrehozásához Koreában. A külügyminisztérium a legnagyobb mértékben azt óhajtja, hogy ez az együttműködés ne szűnjék meg. 3. A külügyminisztérium foglalkozót* azokkal a nehézségekkel, amelyeket a nagykövetség — követség — emlékirata említett: a semleges nemzetek képviselőiből álló felügyelő bizottság technikai személyzetének biztosításával és fenntartásuk nagy költségével. Figyelembevéve azt a tényt, hogy a fegyverszüneti egyezmény nem köti ki a semleges felügyelő bizottság személyzetének létszámát, a külügyminisztérium úgy véli, hogy a nagykövetség — követség — emlékiratában közölt és semleges felügyelő bizottság személyzetének csökkentését javasoló megoldás elfogadható, feltéve, hogy ez nem akadályozza meg a koreai fegyverszüneti egyezmény végrehajtásának ellenőrzését. A csökkentés pontos módját a semleges felügyelő bizottságban résztvevő országok közötti tanácskozással lehet eldönteni. A SAAR KÉRDÉSBEN mutatkozó francia—nyugatnémet ellentét egyre jobban kiéleződik. A Bundestag február 25-i gyűlésén —■ mint ismeretes ,t Adenauer kijelentette: illetékes szövetséges forrásból Ígéretet kapott arra, hogy a Saar- egyezmény ratifikálása után az Egyesült Államok és Nagy- Britannia idejétmúltaknak tekinti majd azokat a biztosítékokat, amelyeket 1947-ben adott Franciaországnak arra, hogy a béketárgyalásokon támogatja majd Franciaországnak a Saar-vidékre vonatkozó követelését. A francia külügyminisztérium hosszas hallgatás után szombatra virradóra kommünikét adott ki, s ebben azt állította; nem akar polemizálni a Saar-kérdésről. A kommüniké szerint a döntő kérdés a Saar-vidék státusának lehető leggyorsabb alkalmazása, s ez a státus egészen világosan megállapítja a Saar-vidék autonómiáját, tehát törvény ellenes lenne kampányt indítani e státus ellen. Ez a kommüniké pontról-pontra meg cáfolta Adenauer állításait. A francia kommüniké kiadása után még 24 óra sem telt el, amikor Hausenstein, a bonni kormány párizsi ügyvivője, megjelent a- francia külügyminisztériumban és kö zölte Massigli főtitkárral, hogy Adenauer kancellár kijelentései teljesen helytállóak —bármit gondoljanak is ezekről Párizsban. Az incidens kínos feltűnést keltett Párizsban. Jacques Vendroux, Pas-de- Calais megye köztársasági szocialista képviselője „sürgős megvitatás“ céljából határozati javaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elnöksége elé — jelenti az AFP. — A határozati javaslat felkéri a kormányt, hogy „függessze fel a párizsi egyezmények ratifikációs vitáit mindaddig, amíg az Egyesült Államok és Nagy- Britannia kormánya félreérthetetlenül nem cáfolja meg a Franciaországgal szembeni amerikai és angol szándékok német értelmezését, mégpedig atekintetben, hogy a Saar-kér- dést hogyan rendezik majd a békeszerződés aláírásakor,11 AZ IGAZI NEVELŐ jj1 lső látásra, első hallásra nincs az egyéniségében semmi különös, semmi izgató, semmi rendkívüli. Egyszerű ember. Halk beszédű, szerény öltözetű, inkább öreg, mint öregedő ember. 56 esztendős. 38 éve tanít. Szigeti Bélának hívják. Ember — értsük ezt a szót megkülönböztetett értelemben. Egész ember — azt hiszem, így jellemezhetem legtalálóbban, legméltóbban, legigazságosabban — ezt bizonyítja eddigi élete, eddigi munkája, ezt kívánják tőle a körülmények, célja, programja, feladatai. Nem tudok róla úgy írni: tárgyilagosan, csak a tisztelet, az elismerés hangján. Egyszerű losonci munkásember fia, nehéz körülmények között, de tanult. A korán ébredő hivatásmegérzés a tanítóképzőt választatja vele. Nem tudom mik szoríthatták — milyen tervek és remények — az iskolát elhagyó ifjú mellét 38 évvel ezelőtt, amikor egy kis falusi, elhanyagolt szegényes népiskola, egy tantermes, osztatlan nyolc osztályát bízták rá. Egy biztos, amit 6 nem mond el, de én mégis elért eredményeit számbavéve, nyugodt biztosan tudok róla: Tanítani ezeket a kócoshajú, kíváncsiszemű, egészséges, kedves, széparcú parasztgyerekeket. egész szívével, minden tudományával. Nevelni őket dolgos, becsületes, értelmes emberekké. Ez nem dicsőség — ez kötelesség. Az ő szavaival és misem mondjuk ezt másképp — az egészséges lelkű, bízó hitű, becsületes ember jogos igénye önmagával szemben. Megállni a helyemet, ahová az élet állított. A jövő égig tervezett építményéhez, hozzájárulni „egy téglával“. 31 éve tanít Alsótokkal. Már akkor, nem mestere, hanem inkább művésze volt a tanításnak. Hamarosan észrevették ezt. Hívták más, nagyobb iskolákba, például az .ózdi teljesen osztott népiskola igazgatónak hívta — de ő maradt a Cserhát hegyei közt megbúvó párszózas kis faluban. Megszerette a falu dolgos népét és a falu megszerette őt. Érezte, hogy nagy szükség van itt rá. Bízott a jövőben, bízott az erejében. bízott abban, hogy élete alkonyán elmondhatja majd: nem éltem hiába. lőre menni, erőnkhöz szabottan, ha lassan is, de előre. Nagyon nehéz az utunk, szinte az egész világtól elzár- tan — villany, rádió, mozi nélkül — régi, az emberekbe ivódott gondolkodásmódtól, előítéletektől még kötötten, megnehezítetten — de bízón és akarón előre mégis — jelölte ki az utat. És kitűzte a célt is. Embereket nevelni — kicsit és felnőttet egyaránt — bevezetni őket az értelem világába, elindítani őket a kuluirálódás, a tudás felé. megsokszorozni számukra azokat a tényezőket, amelyek az ember boldogságát jelenthetik vagy jelentik. És azóta életének szinte minden napja egy-egy kis győzelem volt. A felszabadulás után az iskolának csak a falai maradtak meg. Ö nem esett kétségbe, maga ácsolta a lócákat. Kért és követelt és ma már modem padok, bútorok, szemléltető eszközök, könyvtár van az iskolában. Az ő közbenjárására kapott a falu beépített színpaddal ellátott kultúrott- hont. Most, hogy a jelenbe érkeztünk vissza, mondjuk el róla, hogy beteg ember. Felesége is súlyos, kórházban fekvő beteg. Mégis mindennek ellenére, öregsége ellenére fiatal szív Sokan vehetnének példát a békeharcban folytatott munkájáról is. 1/ ezdeményezései, erőt nem kímélő munkája nyomán Alsótold dolgozó parasztjai éveket ugranak át a fejlődésben. Ma már nem ismeretlen, hanem alkalmazott módszer náluk a vetésforgó; Tisztában vannak már a műtrágya jelentőségével... Sen- kisem töltögeti a kukoricát.. s tudják, hogy hogyan kell a sertést helyesen nevelni, a szarvasmarhát helyesen takar- mányozni stb.. stb. És ma már ők rendeznek önálló meE] dobog benne, nagy akarás jellemzi. Egyénisége fő lényegét most is a boldogabb jövő hite és a jövőért végzett és végzendő munka szeretete adja. És dolgozik most is. Nem hivatalos feladatai jelentik munkájában a normát, hanem az érzett, magától várt és vállalt feladatok. Az alsótoldi iskolán kivül még két falu iskolájának igazgatását is ő látja el. Iskolája fegyelem és előmenetel dolgában a megye első iskolái között van. Nemcsak a 6-tól 14 évesek az ő tanítványai, hanem a falu minden lakója. Az ő kezdeményezésére két szakkör működik állandóan a faluban. Mezőgazdasági és irodalmi szakkör. Az egyiken korszerű földművelést és állattenyésztést tanulnak az alsótoldi parasztemberek, a másikon az irodalom nagyjaival ismerkednek. Szigeti Béla ott van ezeken az összejöveteleken — előadásokat tart. magyarázatot ad felmerült kérdésekre. Egyforma hozzáértéssel beszél a gyümölcstermelésről és Jókairól. Diafilmet vetít a kör tagjainak. Az ő észrevétlen agitációjának az eredménye az is, hogy a falu körülbelül háromszáz kötetes kiskönyvtárát állandóan olvassák. Az ő kezdeményezésére van a faluban kultúrcsoport. még hozzá jólműködő kultúrcsoport, amely már a rádióban is szerepelt. Ö & pedagógustársai minden segítséget megadnak a DISZ-szervezetnek. És még ezzel nem mondtam el mindent. Mint pártvezetőségi tag intézi a pártügyeket. Ö a Hazafias Népfront-bizottság titkára. Az ő jó vezetésének van legnagyobb része abban, hogy a múltévi tanácsválasztásokon percek alatt választott a falu népe. Elsőnek az országban. zőgazdasági kiállítást — egy 300—350 iakosú kisközség. Az idén állatkiállítást tartanak majd. Ezt végezte el eddig Szigeti Béla. fgy látta el eddig a néptanító magasztos hivatását. Mi lehet a siker, az eredmények kulcsa? Nagyon egyszerű — a szívvel végzett munka. Szívvel, tudással, hozzáértéssel, szeretettel. „Szórakozás volt a munkám egész életemben“ — mondja. Népi demokratikus államunk megbecsüli munkáját. A jó munka elismeréseként küldték a múlt évben a Falusi Pedagógusok Országos Kongresz- szusára, kapott oklevelet, kitüntetést. pénzjutalmat: „Kiváló tanító“ lett. De ő az igazi elismerést nem ebben látja elsősorban. Másban: Alsótold megváltozott életében, abban, hogy sok tanítványa mérnök, közgazdász, tanító és tanár lesz, hogy sok tanítványa méltón állja meg helyét az iparban, a mezőgazdaságban. A mivel kezdhettem volna, azzal végzem. Szigeti Béla: kommunista. Nemcsak azért, mert ezt bizonyítja párttagsági könyve, mert tagja a helyi pártszervezet vezetőségének — azért is, mert úgy dolgozik, ahogy ez egy kommunistához méltó, a párt programjáért, célkitűzéseiért. Kommunista bátorsággal végigviszi azt a célt. amit maga elé tűzött. Azt kívánjuk neki: még sokáig küzdjön velünk együtt; sokáig tanítsa és nevelje a jövő magyarjait, mert a mi társadalmunkban, a mi harcunkban nagy szükség van ilyen és ennyire egész emberekre. Tari István Emlékeim az alvilágból A „Békebizottságok Kiskönyvtára'sorozatban megjelent Déry Tibor „Emlékeim az alvilágból“ című írása. A szerző 1954 októberében, a Szálasi- puccs tizedik évfordulója alkalmából írta meg visszaemlékezéseit. A könyv lapjain megelevenednek a második világháború utolsó hónapjai, a körülzárt főváros élete, a vesztüket érző nyilas banditák kegyetlenségei, az a sok szenvedés, amelyet Budapest lakói átéltek. Déry Tibor nagy írásművészettel rajzolja meg ezt a korszakot, amely örökké emlékeztet és int bennünket: sokat szenvedtünk a náci megszállás alatt, de ezek a szenvedések erőt adnak ahhoz, hogy megakadályozzuk a béke, a népek élete ellen készülő merényletet. „Mérhetetlen életkedvet éreztem, nem telt bele egy hét s már éjszakánként, egy cipőpasztába dugott kanóc fényénél írni kezdtem'• — ezzel fejezi be az író visszaemlékezéseit a sok szenvedésen keresztülment, de a szovjet csapatok által felszabadított főváros életéről. Ez a könyv legfőbb mondanivalója: bizalom az új életben. erős elszánom arra, hogy ez az alvilág soha ne térhessen többé vissza. A kiadványt Zádor István illusztrálta. KALÓZOK TAJVAN SZIGETÉN Az Országos Béke tanács külpolitikai füzetsorozatánák legújabb száma a Csang Kaj-sek banditák és amerikai gazdáik tajvani szerepét leplezi le. A füzet rövid történelmi áttekintést ad a kínai forradalom menetéről, a kuomintangisták hazaáruló, népellenes szerepéről. Bemutatja a füzet, hogyan űzték ki a népi erők Csang Kaj- sek ellenforradalmi bandáit a kínai anyaország területérőL Ebbe a történelmi háttérbe beállítva, világossá válik előttünk, mit jelent a hatszázmilliós Kína számára az. hogy Tajvan szigetét mind a mai napig az ellenforradalmár banditák tartják megszállva. Számos érdekes fénykép bizonyítja: hogyan készítik elő az amerikaiak Tajvan szigetéről a kínai anyaország ellen irányuló támadásukat, egy távolkeleti háború kirobbantását. Az adatok fényében világossá válik minden olvasó előtt; a kínai nép és a békeszerető emberiség érdekei egyaránt megkívánják Tajvan mielőbbi felsza-, badítását, e háborús tűzfészek felszámolását.
