Szabad Nógrád. 1955. február (11. évfolyam. 10-17. szám)
1955-02-26 / 17. szám
1953 február 26. SZABAD >Ä«.RA« Versenykihiréis 1955. április 4-e tiszteletére úgy vélem, időszerű lenne a tanácsapparétus dolgozói között széleskörű tagtoborzási kampányt indítani Feltétlenül szükséges, hogy a tanácson dolgozók — mint igen fontos munkaterületen tevékenykedő elvtársiak — kivétel nélkül tisztában legyenek a Szovjetunió szerepével, felszabadító harcának, állandó segítőkészségének jelentőségével és nem kevésbé fontos, hogy hozzájáruljanak aktívan a kommunizmust építő nagy ország népszerűsítéséhez, eredményeinek propagálásához. A fenti meggondolásoktól indíttatva vállalom, hogy 1955. április 4-ig a Balassagyarmati Járási Tanács valamennyi dolgozóját — mintegy 150 főt — beszervezem a Magyar—Szovjet Társaság tagjai közé, hogy ezáltal szervezetileg is megerősödjön a magyar—szovjet barátság elmélyítésére épülő széleskörű tömegmozgalom. Vállalásommal egyidejűleg versenyre hívom ki Nógrád megye valamennyi járási tanácsát annak érdekében, hogy náluk is valamennyi tanácsi dolgozó szervezett tagjává váljék a Magyar—Szovjet Társaságnak. Györki Zoltán járási MSZT ágit. prop. titkár As olvasó keretes «- a szerkesztőség válassol JUHÁSZ JÓZSEF elvtárs Jobbágyiból panasszal fordult szerkesztőségünkhöz, hogy őt és lányát a jobbágyi üzemből elbocsátották. Szerkesztőségünk a következőket válaszolja Juhász elvtársnak. Az elbocsátás a dolgozók kérelmére történt, lányát pedig, amennyiben az üzemrész újra indul, visszaveszik; w PÁDÁR JÓZSEF Kisecsetről azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy adjunk felvilágosítást arra, jár-e neki különélési költség, vagy nem? Mert ő kisecseti lakos, csak hetenként jár haza és nem tudja mi a helyzet. Szerkesztőségünk Pádár elvtárs ügyét kivizsgálta és megállapította, hogy különélési költség nem jár. Csak abban az esetben járna különélési költség, ha az aszódi Belsped vette volna fel és szolgálati érdekből Balassagyarmatra helyezték volna át. Minden dolgozó tudja, hol tart felajánlása teljesítéséhen A trersenynyilsráitossáy tapasztalatai a hist&renyei bányáknál A munkaverseny a szocializmus építésének, a dolgozók anyagi és kulturális élete állandó javításának módszere. Abban, hogy hazánk rövid néhány év alatt agráripari országból ipari országgá vált, fontos szerepe volt a munkaverseny A munkaverseny fejlődése ennek ellenére — mint ahogy azt pártunk Központi Vezetősége 1953 októberi határozata is megállapította — még most sem kielégítő. Különösen sok a hiányosság a verseny nyilvánossága körül. Sok üzemben, bányában megfeledkeznek arról, hogy a versenynyilvánosság lendítője, emelője a termelésnek. Nézzük meg már most, hogy a Kisterenyei Szénbánya Vállalatnál hogyan is áll a versenymozgalom, annak nyilvánossága? Felszabulásunk tizedik évfordulójának tiszteletére indított verseny kezdetén a párt- szervezetek a versenyszervezé3 érdekében aktívaértekezleten ismertették a verseny jelentőségét. Az ÜB tagjai, pártcso- portbizalmiak és népnevelők minden csapatot fölkerestek és fölajánlásakat szerveztek. Lelkes munkájuk eredményeként a vállalathoz tartozó Pócsháza, Tordas, Teke, Vizslás dolgozói 562-en tettek felajánlást. Kiki a maga módja szerint. A széntermelés növelésére 196 dolgozó tett fogadalmat, és azt ígérték, hogy az első negyedévben terven felül 1020 csillét adnak népgazdaságunknak. Február 21-íg 704 csille szenet adtak vállalásukból. A feltárási munkák meggyorsítására 141 dolgozó, a többi dolgozó pedig anyagtakarékosság és minőség megjavítására tett felajánlást. A verseny kezdeti sikerei bizonyosfokú önelégültséget váltál ki a verseny gazdájából, a szak- szervezettől, de magától a párt és műszaki vezetőktől is. Figyelmen kívül hagyták a párosversenyek sezrvezését, megelégedtek azzal, hogy felajánlásokat szerveztek. A felajánlás azonban magában kevés. Nem elég, ha azt mond ják, hogy üzemükben ennyi és ennyi dolgozó tette meg vállalását. azt elő is kell segíteni. Biztosítani kell minden műszaki feltételt, s nem utolsósorban a népnevelőknek feladatuk volna az, hogy a dolgozókat fölkeressék és elbeszélgessenek velük. A versenynyilvánosság sincs biztosítva. Az igazgatóság előtt lévő verseny táblán ugyan meg van a dolgozók napi és havi százalékos tervteljesítése, de hiányzik a felajánlás és annak eredménye. Minden dolgozó szeretné látni, hol is tart vállalásának teljesítésében. Az üzemvezetőség elfelejti azt, hogy a bányászokban határtalan képességek rejlenek, kellő öntudattal rendelkeznek, és mélységesen felelősséget éreznek adott szavuk valóraváltá- sáért. A versenynyilvánosság bármilyen elhanyagolása fékezi a termelést, kétségeket ébreszt a dolgozókban. Nem megengedhető állapot az sem, hogy kétféle adat „fusson“. Ugyanis hónap közben a szenelést végző dolgozók százalékát az osztá- lyozóra kiszállított csillék alapján értékelik. Szerintük ez pontosabb, mint az aknászok jelentőlapja. Az üzemvezetőség megtanulhatta volna már, hogy pontes, megiíikitó kiértékelésre nemcsak azért van szüksége, hogy a dolgozók előtt ismeretessé váljon az eredmény, hanem azért is, mert a pontos adatok képezik a helyes bérezés és premizálás alapját is. A helytelen százalékos eredmények következtében az elmúlt hónapban 7300 forint volt a reklamáció. Babka István Tordas II. lejtős hattagú elővájási csapata 400 forintot reklamál, ami abból adódik, hogy az aknászok a mellékmunkákat havonta csak egyszer veszik át. Megengedhetetlen az az állapot is, hogy a meddő föltáráson dolgozó csapatok eredményeit nem . írják ki a táblára. Ezen csapatok eredményeit tíznaponként értékelik. Ez az értékelés sem fedi a valóságot. Ezt bizonyítja Sírkő Simon munkaversenygyűjtő lapja is. Februárból több mint egy fél hónap telt el, dekádonként már kétszer kellett volna értékelni. Ezzel szemben a 4-i értékelés van beírva, amikor mindössze 44,6 százalékos eredményt értek el. Akadályozza a verseny nyilvánosságát az is, hogy egyes aknászok felületesen végzik munkájukat. így például Kakuk György Ferenc vizslásüzem aknásza, aki első heti munkaátvételi lapokat csak 17-én adta le az irodának. A versenynyllvánosság hiányosságát ai üremvezetőség anal magyarázza, hogy nincsen önálló, függetlenített versenyfeleiős. Versenyfelelősünk ugyan van Szőke Gizella elvtársnő személyében, de egyedül teljesen képtelen ezt a munkát ellátni, mert emellett még a bérelszámolási munkákat is végzi. A szakszervezetnek és műszaki vezetőknek elsőrendű kötelességük a százalékok száraz felsorolása mellett az is, hogy a versenyt, a termelés helyzetét is bemutassák. Ne resteljenek egy-egy alkalommal a verseny nyilvánosságáért félórát vagy egy-egy órát áldozni. A főmérnökön, igazgatón és az aknászokon is nem kis mértékben múlik, hogy mennyire lesz a verseny eleven és lüktető. Helyes volna, ha versenytáblájukon föltüntetnék a csapatok napi előírt csille- vagy tonnaegységét, s a teljesítést. Ennek elhanyagolása egyáltalán nem indokolható azzal, hogy nem fér a táblára. Ha a többi üzem, mint Újlak vagy Nagybátony bármelyik üzeme meg tudta oldani, akkor a kisterenyei vállalat költsége is elbírna még egy olyan versenytáblát, amelyen a felsoroltakon kívül a többi vállalat tervteljesítése is szerepelne; A hiányosságok megszüntetése érdekében a pártszervezeteknek elsőrendű kötelessége — de különösen vonatkozik ez a hiányosan dolgozó szakszervezetre —, hogy a felszabadulási versenyben a tömegek ügyévé tegyék a termelés növelését. Ha a műszakiak idegenkednek a verseny sikeres megoldásától, a kommunista műszakiakat vonja felelősségre a pártszervezet. Oda kell hatni most, hogy a dalpék leniedével együtt haladva a műszaki gárda fokozottabb mértékben kapcsolódjék be a versenybe, tegye sokkal szorosabbá együttműködését a dolgozókkal, váljék a verseny vezető harcosává és törekedjenek arra együttes erővel, hogy a versenynyilvánosság a vállalatnál biztosítva legyem Szabó Sándor >wmwiitOTrBwooftadoooBOoootiooooaooaaooooooQoooooQooo(x»oooooo(gix»«)0(k^^ „Apró" ügyek — egy munkásszállóban Gyönyörű a park, gyönyörű *2 épület — ez az első benyomása annak a látogatónak, aki megáll az orgonabőkrokkal szegélyezett, gyümölcs-és fenyőfákkal tarkított kertben a kazárt munkásszálló előtt. Kastélyszerű, valóban csinos épületben laknak a szálló bányász lakói, s gondozott parkban pihenhetik ki a nehéz munka fáradalmait A külsőségekről ítélve, még a legigényesebb ember is azt hinné, hogy ez a szálló a munkásszállók valóságos gyöngye. Benne jól élnek a bányászok, nem elégedetlenek, s a szálló kitűnően pótolja lakói számára a meleg családi otthont. Jelzem: csak a külsőségeiket figyelembevevő látogató véleménye ez. Aki ugyanis átlépi a szálló küszöbét, aki elbeszélget néhány ittlakó bányásszal, az olyan véleményt alkot a szállóról, amely homlokegyenest ellentétes az előbbivel A valóság az, hogy a szálló lakóinak „apró“ ügyeivel nem törődik senki. Ez pedig elégedetlenséget t— s jogos elégedetlenséget — váltott ki az itt lakó dolgozókból Nézzünk néhány ilyen t/apróságot“. A szálló lakóinak létszáma 93. Közülük harminc emberitek nincs a feje alatt párna, bár hetekkel ezelőtt megrendelték azokat. Nincs a munkásoknak kellő lehetőségük a tisztálkodásra. A fürdő egészen kicsi, a vízmelegítő tartály pedig mindössze 80 literes. A tartály vízmennyisége még a mosdáshoz sem elegendő, nem még a fürdéshez. Ha a víz kifogy belőle, másfél óráig kell várakozni, amíg a másik 80 liter fel-melegszik. Feltétlen szükséges lenne egy nagyobb tartály beállítása, s egy tartaléktartály beszerzése. Sokan könyvet szeretnének olvasni, azonban nem lehet, mert a szállónak nincs könyvtára. A falról hiányoznak a. fogasok, s nagyon szűk az ebédlő. Egyszerre csupán húsz ember ebédelhet. A szállónak nyolc szobája van, a rádiók száma azonban csak három. Régi vágyuk a dolgozóknak, hogy több rádiót 'kapjanak, de intézkedés még eddig nem történt. Előfordult, hogy a munkából hazatérő dolgozókat fű- tetlen szoba várta, vagy a napi 60 deka kenyér helyett csak 30 dekát kaptak. A szálló lakóinak legnagyobb része a vasárnapot családja körében tölti. Kilencen azonban állandó lakói a szállónák. Mivel a munkások nagyobb része szombaton hazautazik, vasárnap a bentmaradt kilenc embernek nem főznek, s így azok szombattól hétfő délig nem ehetnek meleg ételt. Ismételt kérésre sem történt ebben az ügyben ezidáig intézkedés. Ne soroljuk tovább ezeket az „apró“ hibákat. Az illetékesek ugyanis már hónapokkal ezelőtt tudomást szereztek minderről, t tudomásuk van rólama is. Nap mint nap előfordul, hogy valaki a tröszttől, vagy éppen a szakszervezettől kimegy Kazárra, hogy feljegyezze: mi is a hiba, hol kellene segíteni? Persze, mondanunk sem kell, hogy a segítés, a hibák megoldása mindig elmarad. Ez pedig fáj a kazán munkásszálló dolgozóinak, érzik, hogy nem becsülik meg őket, nem törődnek kéréseikkel, meghallgatják, de nem orvosolják panaszaikat. De ki a felelős azért, hogy a kazári munkásszállóban a dolgozók nem érzik jól magukat, elégedetlenek, s a szálló nem nyújt számukra otthonos kényelmet? Elsősorban a Nógrádi Szén- bányászati Tröszt munkaügyi osztálya. A tényék azt bizonyítják, hogy hanyag munkát végeznek az osztá ly azon munkatársai, akik a munkásszállók ügyeivel foglalkoznak. Hosszú idő óta tudják például azt, hogy Kazáron nincs kellő lehetőség a szálló lokóinaík a tisztálkodásra, tudják, hogy kicsi az ebédlő, s számtalanszor följegyezték már azt, hogy könyvtár és rádió kellene a dolgozóknak. A panaszok följegyzésével azonban úgy gondolták — s gondolják ma is *•- hogy véget ér tevékenységük, s a panaszdk orvoslása már nem rájuk tartozik. Hogy mennyire tartja a tröszt munkaügyi osztálya szívügyének az emberekkel való törődést, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az osztály egyik munkatársának következő — nem éppen szívélyes hangon tett — kijelentése: minél többet adunk a dolgozóknak, annál többet követelnek. Nyilvánvaló, hogy akik a dolgozók panaszait, kéréseit zaklatásnak, okvetetlenkedés- nek minősítik, akik csodálkoznak azon, hogy a bányászok napról-napra jobb körülmények között akarnak élni, azok nem is törékszenék arra, hogy kielégítsék a munkásszálló lakóinak igényeit. Ezt pedig nem lehet tovább tűrni. Olyan embereket. kell megbízni a munkásszállók ügyeinek intézésével, akik valóban szívügyüknek tekintik ezt a munkát, alkik az „apró" ügyek mögött élő, dolgozó embereket látnak, s éleik valóban szivvel-lélekkel dolgoznak azért, hogy a munkásszállót minden lakó második otthonának telánthesse. Szívleljék meg a tröszt munkaügyi osztályán és a bányászszakszervezetben is e sorokat. Dolgozzanak sokkal nagyobb lelkiismeretességgel. Ne cso- dálkozzanak azon, hogy a kazári szálló lakói könyvtárat, rádiót, tágasabb fürdőt követelnek, s ma kedvezőbb körülmények 1között akarnák élni, mint tegnap. Joguk van hozzá. Követeléseiket mielőbb teljesíteni kell. S ha akadnak olyanok, akik a panaszok felirkálá- sán kívül mást nem tudnak tenni, hát szóljanak. Olyan embereket állítanak majd helyükbe, akik a panaszok orvoslását is képesek elvégezni, Termelj többet, jobban élsz (Levél a bájtiyászbérezésről.) Kedves Elvtársak. A módosított bérezés bevezetésekor magam is meg voltam ijedve, mert attól tartottam, hogy kevesebbet fogok keresni, mint régebben. Részben azért, mert még nem ismertem a módosított bérezés pontjait, részben pedig, mert a többi bányásztársaim is olyan hangokat ütöttek meg, hogy a keresetben csökkenés fog mutatkozni. Néhány sorban be akarók számolni arról, hogy november hónapban 147 forintot, december hónapban 142 forintot kerestem csapatommal műszakonként. Most február 10-ig 100 mázsás fejteljesítménynél az egy főre eső napi kereset 196 forint volt. Ezért a keresetért becsületesen megdolgoztunk. A munkaidőt teljesen kihasználtuk. Csapaton belül bevezettük a melegcsákányvál- tást. Így becsületes munkával havonta 4—5000 forintot viszünk haza családunknak. Több keresetből jobban tudunk élni és ruhát vásárolni. Csapatom minden egyes tagja örömmel fogadta a módosított bérezést. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy még többet termeljünk. Jelszónk: „termelj többet, jobban élsz“. Jó szerencsét! Kazioczi b. László Szurdok-üzem A legjobb üzemi DISZ-szervezet Ünnepélyes keretek között adták át a DISZ Központi Vezetőség vándorzászlaját Szorospatak bányaüzem fiataljainak a legjobb üzemi DISZ- szervezet munkájáért. Az ünnepségen megjelentek Sándor László elvtárs, az országos DISZ-központ vezetőségi tagja, Bagoly József megyei DISZ vezetőségi tag, a Szorospatak üzemegység részéről Bozó István körletvezető és Batki István párttitkár. Az ünnepélyes zászlóátadást Szorcspatak általános iskolásai kultúrműsorral tették bensőségessé. Új belépőkkel erősödött a hollókői Dózsa TSZ A hollókői Dózsa TSZ jól jövedelmező növénytermelést és állattenyésztést folytat. Minden tag megelégedett. A kívülállók mind ezt látva, kérték felvételüket a Dózsába. 1954. októbertől ez év február közepéig 19 új belépővel erősödött a taz. Herceg Miklós például a bányából ment vissza a szövetkezetbe. Krizsanyik István kovács a szövetkezeti vezetés hibái miatt lépett ki a szövetkezetből. S mivel a vezetés hibái kiküszöbölődtek, újra kérte felvételét a tsz-be. Az új tagok már részt vesznek a tavaszi munkában. Tavaszi növényvédelmi tennivalók A tél — különösen a száraz fagyok — gyakran megsanyargatják vetéseinket. A tavasz pedig gyakori száraz időszakokkal a tavaszi vetések fejlődését hátráltatja. Ezért kitavaszodáskor az agrotechnika minden lehetőségét használjuk fel vetéseink megerősítésére, mely egyúttal a kártevők elleni küzdelmet is jelenti. Ka ősszel a gabonalégy, vagy télen a hópenész, kora tavasszal a felfagyás kárt okoz vetéseinkben, részesítsük nagyobb fejtrágyázásban. (Kataszteri holdanként 45—65 kg nitrogéntartalmú műtrágya.) A rosszul kezelt kisüzemi gazdaságok jellemző kártevője a gabonafutrinka, amely foltokban pusztítja a vetést. Rossz vetésforgó esetén, amikor gabona gabonát követ, a volt kévesorok helyén nagy kerek foltokban látjuk kártételét. De, ha jó vetésforgót is alkalmaznak a kisüzemekben, az úgynevezett ,nadrágszíj földeken” gyorsan átvándorol a kártevő a szomszédos vetésre. Amikor a szomszédos földről megy át a kártevő a gabonavetésre, félholdalakú foltokban pusztítja azt. Ha ezt a kártevést közelebbről megnézzük, azt látjuk, hogy a levelek nincsenek tövig lerágva, mint a bagolypille kártevése esetén,- hanem a leveleknek csak a puha része hiányzik és a testrész összegubancolva. elszáradva ottmarad a tövön. A kártevőt itt is, a folt szélén találjuk meg. A legfrissebben tönkretett levelek; mellett függőleges aknák vannak. Zsebkéssel, vagy ásóval szúrjunk le az akna mellett, s körülbelül 15—30 centiméter mélyen megtaláljuk az úgynevezett csócsárlót, a gabonafutrinka lárváját. A lárvát megismerhetjük nagy rágó szájszervéről. A feje barna, három pár lába van, hátát barna kitin lapok takarják. A kifejlett lárva nagysága 20—26 milliméter. A legújabb tapasztalatok szerint az agritox idegméreggel védekezünk ellene. Ez az Idegméreg beszerezhető a földművesszövetkezetekben, kiskereskedelmi vállalatoknál, s a háztartási boltokban. Az adóit szó nyomában ... (Pásztó, február 22.) A földet újra hótakaró fedi, de ez nem gátolja a Szabadság TSZ kertészeti dolgozóit a tavaszra való felkészülésben. A Zagyva mentén öntözéses kertészetet létesít a tsz. A kertészet területe hat katasztrális hold. A föld szélén 45 méter hosszúságban sorakoznak a már elkészített melegágyak. — Eddig 36 meleg&gyi ablakot készítettünk elő palántanevelésre — mondja Perese József, a tsz elnöke. — A pap- rükamag már előcsíráztatás alatt áll. A közeli napokban pedig magot hintünk az ablakok alá. Jó, erős, s edzett palántákat nevelünk.. > Készítenek még melegágyat? — Igen — válaszol Percze elvtárs. — E héten még 48 me- legágyi ablakot készítünk elő a vetésre. Ennek hossza 60 méter lesz..; Ez a munkateljesítmény a kertészeti dolgozókat dicséri, akik adott szavuk valéraváltá- sával készülnek április 4-re. De kérdezzük meg azt is, hány mázsa zöldséget kívánnak termelni a hat katasztrális hold területen? — Nem kevesebbet, mint 800 mázsa vegyeszöldséget (paprikát, paradicsomot stb.) alkarunk termelni. Ezen zöldségmennyiség a tavalyi 110 000 forint helyett, ez évben 138 000 forinttal növeli pénzjövedelmünket ... A Szabadság Termelőszövetkezet öntözéses kertészete Salgótarján zöldövezetéhez tartozik. így minden lehetőség meg van arra, hogy kora tavasszal friss, vitamindús zöldségfélékkel tudják ellátni a város dolgozóit. Nagy sikerrel folynak, négy érdeklődésnek örvendenek az MSZT orosz nyelvtanfolyamai. Különösen jó eredménnyel működik az orosz nyelvtanfolyam Zagyvapálfalván. A tanfolyam vezetője, Ivitz Zoltánná pedagógus nagy hozzáértéssel és szeretettel foglalkozik a pajtásokkal. Az oktatást összekapcsolják az iskolai nyelvoktatással és így ez a tanfolyam komoly mértékbeit emeli az iskolai orosz nyelvis; nulás színvonalát, segíti i gyengébben tanulókat mulasz* tásaik pótlásában.
