Szabad Nógrád. 1955. január (11. évfolyam. 1-9. szám)

1955-01-29 / 9. szám

SZARAI) ISOGRAD »55 Jafltrfr 29. EZ TÖRTÉNT A NAGYVILÁGBAN... A szovjet határozat sajtóvisszhangja — Csou En-Iaj elvtárs beszéde a Németországgal FENNÁLLÓ HADIÁLLAPOT MEGSZÜNTETÉSÉT jelentő szovjet lépéssel a külföldi la­pok behatóan foglalkoznak. Az alábbiakban ismertetjük ne­hány lap véleményét. A londoni rádió jelentése szerint a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének a Szov­jetunió és Németország közötti i sd iállapot megszüntetéséről szoló törvényerejű rendeletét a londoni lapok nem kom­mentálják szerkesztőségi cik' kekben. Amint azonban a dió jelentéséből kitűnik. to°. lap diplomáciai szefüeu'01 igyekszenek kommeAarjaik- ban azt hangoztatni hogy. i~ a döntés Némete^szdQ c Szovjetunió „viszonyában QUa korlatilag majdnem semmi változást sem hoz”. A rendelet központi helyet foglal el a szerdai párizsi la­pokban, amelyek többségé kö­zölte a törvényiéin rendelet teljes szövegét A francia köz­vélemény *O0V jelentőseget tulajdonit ennek a döntesnek, hár a joöboldali sajtó ig>ek- zik ügy beállítani a dolgot, -unt.ha a Szovjetunió „elma­radt” volna ezzel a döntéssel a nyugati hatalmakhoz viszo­nyítva. A svéd lapok tekintélyes he­lyen közöltek jelentéseket a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének törvényerejű rendeletéről. „Az orosz nyilat­kozat — írja a Svenska Dag­bladet — fejvesztettséget oko- ott Bonnban.” A lap külpoli­tikai szemleírója rámutat arra, hogy a szovjet kormány január 15-i nyilatkozata „vita tárgya lett Nyugat- Németországban s ez arról ta­núskodik, hogy a szovjet ja­vaslatok lényegesen nagyobb hatást értek el, mint ahogy első pillanatban látszott. Még a kereszténydemokraták kö­zött is erősödtek azok a han­gok. amelyek az orosz javas­latok tüzetesebb n, ;.asát követelték”. A törvény­erejű rendelet — mutat rá a lap — szükségképpen jelen­tős hatással lesz a nyugat­német közvéleményre a pári­si egyezményekről szóló viták küszöbén, amelyek Bonnban február második felében kez­dődnek* A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének törvény- erejű rendelete állt a szerdai nyugatberlini lapok figyelmé­nek középpontjában. A Tele­graf, a Die Neue Zeitung, a Der Tag, a Spandauer Volks­blatt és más lapok a követ­kező címek alatt számolnak be a Szovjetunió döntéséről: „Moszkva megszünteti a hadi­állapotot egész Németország­gal”, „Újabb nyilatkozat Né- metországiól“, „A Legfelső Tanács Elnökségének törvény­e-e jű rendelete egész Német­országra vonatkozik”. A Der Tag című lap szerkesztőségi cikkében a többi között ezeket írja: ,.Üdvözölni kell Moszkva nyilatkozatát, mint olyan ak- tvst, amely a Németország és a Szovjetumö közötti hadi- állapot. nemzetközi-jogi befeje­zését jelenti. Ebben a vonat­kozásban a tirvényerejű ren­delet helyesléssel és baráti megértéssel^ találkozik Né­metországba* INDIA PEKINGI NAGYKÖ­• VKTE, Ragl.avan. az Indiai K' /társaság »emzeti ünnepe alkalmából fogjdást rendezett s ®zen ínondottoohárköszöntő- jóben a többi között hangoz­tatta: intia és l<ína barátsága a .'"rt °^zág történelmében gyökerezik,az új tndia és az új Ki na szanára nem nehéz feleleveníteni az évszázados kapcsolato­Nép­Ceylon és Pákisz-dn miniszter- elnökével együk elhatározta a bogori értékeién, hogy az ázsiai és afkkai országok köl­csönös m* Sértésének és békés együttmík°désének elősegíté­sére íyszehívja az ázsiai—afri- faii dtekezletet. A kínai kor- má*V és nép melegen üdvözli és támogatja ezt az elhatáro­zást.“ A FRANCIA KOMMUNISTA PÁRT központi bizottságának csütörtöki ülésén Waldeck- Rochet, a párt politikai bizott­ságának tagja terjesztette elő a közeljövőben megtartandó me­gyegyűlési választásokkal kap­csolatos jelentést. Waldeck- Rochet mindenekelőtt kijelen­tette: a Francia Kommunista Párt mindent megtesz, hogy az áprilisban megtartandó válasz­tások a munkásosztály, a fran­cia nép és a béke ügye szá­mára nagy győzelmet jelentse­nek. A választási hadjáratot szorosan összekapcsolják majd azzal a küzdelemmel, amelyet a Francia Kommunista Párt a néptömegek élén a német mili- tarizmus feltámasztása és az atombomba alkalmazása ellen folytat a béke és a nemzeti függetlenség, a dolgozók köve­telései és a demokratikus sza­badságjogok védelmében. A csütörtöki ülésen nagyje­lentőségű beszédet mondott Maurice Thorez elvtárs. Bierut elvtárs beszéde a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi vezetőségének üléséi Boleslaw Bierut, a Len-1 gyei Egyesült Munkáspárt köz­ponti bizottságának első titká­ra beszámolót tartott a párt központi bizottságának III. tel­jes ülésén. Bierut elvtárs a nemzetközi helyzet elemzése után a Len­gyelországban múlt év decem­ber 5-én lezajlott népi ta­nácsválasztások eredményeit méltatta. Hangoztatta, hogy a II. kong­resszus határozatai felélesztet­ték a dolgozók alkotó energiá­ját, aktivitást keltettek mind a munkásosztályban, mind a pa­rasztságban és a dolgozó ér­telmiségben. A II. kongresszus óta tíz hónap telt el. — Már 1953 őszén — mon­dotta — az árcsökkentések ré­vén elértünk bizonyos eredmé­nyeket a dolgozók anyagi hely­zetének megjavításában. 1954- ben végrehajtottuk a második árleszállítást. A munkások és alkalmazottak egyes kategóriái bérének emelése, bizonyos ka­tegóriájú nyugdíjak növelése, valamint a béralap bővítése, a foglalkoztatottság növekedése es a miinka[érmé le Kény se gé­nek fokozódása ugyancsak hoz­zájárult a városi dolgozók életszínvonalának emelkedé­séhez. A parasztok jövedelmé­nek növelését szolgálta az ár- csökkentésen kívül az, hogy jobb feltételeket szabtunk a mezőgazdasági termékek álla­mi felvásárlására, továbbá, hogy általános állami pénzügyi és gazdasági segítséget nyúj­tottunk a falunak. A munkások és alkalmazottak reálbére, va­lamint a parasztok reáljöve­delme 1954-ben átlag 11—12 százalékkal emelkedett. A feladatokról szólva Bierut elvtárs hangoztatta: „A mező- gazdasági termelésnek 1955- ben 6-2 százalékkal kell növe­kednie. Ilymódon az ipari és mezőgazdasági termelés növe­lésének mutatószámai a nép­gazdaság ez igen fontos ágai­nak fejlődésében, az elmúlt évek során kialakult arányta­lanság csökkenését jelentik. Ezzel kapcsolatban félreért­hetetlenül rá kell mutatni: az a tény, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének feladataira össz­pontosítjuk a figyelmet, nem jelenti az ipar fejlesztéséért ví­vott harc gyöngülését." — A Szovjetunió segítsége — jelentette ki — lehetővé teszi számunkra, hogy meggyorsít­suk az atom,máglya létrehozá­sára irányuló munkákat s új kutatásokhoz fogjunk, felhasz­naivá a Szovjetunió alial ren­delkezésünkre bocsátott szük­séges anyagokat és technikai adatokat, módot ad káderek ki­képzésére abból a célból, hogy a jövőben atomenergiát állít­sunk elő országunkban, békés célú felhasználásra. \ DÍVSZ titkárságának nyilatkozata Béke-Világtanács irodájának határozatairól A DÍVSZ titkársága nyilat­kozatot adott ki, amely hang­súlyozza : A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség 85 millió fiatal nevében magáévá teszi a Béke- Világtanács irodájának hatá­rozatait a Németország remili- tarizálása ellen vívott harc folytatásáról, az atomháború előkészítése elleni széleskörű kampány megszervezéséről. Felszólítjuk az egész világ ifjúságát, hogy minden erejét vesse latba e határozatok tel­jes sikerének biztosítására. A fiatalok nem nyugodhat­nak bele abba, hogy tönkrete­gyék életüket. Élni akarnak, biztonságban akarnak a jövő felé haladni és bélvében akar­nak dolgozni, hogy ezt a jövőt minél szebbé tegyék. A népek és az ifjúság egy­séges akciója, hatalmas nem­zetközi mozgalom kibontako­zása lefoghatja az atomhábo­rú szervezőinek és a német újrafelfegyverzés bujtogatói- nak kezét. így biztosíthatjuk minden népnek és ifjúságának a békés fejlődést, a szabadsá­got, a nemzeti függetlenséget, a haza felvirágzását. Ennek a követelménynek megfelelően a DÍVSZ titkár­sága elhatározta, hogy február 25-től 28-ig Berlinbe össze­hívja a DÍVSZ végrehajtó bi­zottságát. Az értekezlet kö­zéppontjában az ifjúságnak az atomháború veszélye ellen folytatott harca áll majd. Magyar vendégek Wilhelm Pieck elvtársnál alapokon nyinvó kai *í Csoa En-laj. a»-- , köztársaság Allan ácsának elnöke ezután a tót; ezeket válaszolta: „A békés együttélés K é$ India által közösen támoQ. ,f alapelve jelentős tényezőle­vált a békeövezet megteremt* sének és kiterjesztésének, va­lamint Ázsia és a világ békéje megőrzésének is. Nehru mi­niszterelnök Burma, Indonézia, A lauchhammeri (NDK) „Rákosi Mátyás’* nagykokszoló dolgo­zóinak meghívására a közelmúltban a Német Demokratikus Köztársaságba látogatott a győri Wilhelm Pieck-gyár munkás­küldöttsége. Január 14-én nagy megtiszteltetés érte a küldöttséq >g|ait: Wilhelm Pieck elvtárs. az NDK elnöke fogadta őket. \ delegáció tegnap érkezett haza az NDK-ból. Dorogi színjátszók Salgótarjánban z elmúlt szombaton ked­ves vendégeket üdvö­zölhettünk a salgótarjáni bá­nyász kultúrotthonban: a do­rogi József Attila Kultúrott­hon szinjátszócsoportja jött el, mintegy viszonzásképpen a helyi bányász dalkör és zene­kar múlt évben náluk tett lá­togatásáért. A vendégszerep­lés alkalmával Mikszáth Kál­mán „Noszty-fiú esete Tóth Marival" című színművét ad­ták elő. Megható az az áldozatkész­ség mindkét bányászváros mű­kedvelői részéről, ahogyan fáradságot nem ismerve, lel­kesen és önzetlenül arra tö­rekszenek, hogy minél szebb és jobb műsorral szórakoztas­sák a dolgozókat. Felülni reg­gel az autóbuszra, autózni többszáz kilométert télen, el­hozni saját díszleteiket, azt egy ismeretlen nagyságú szín­padra alkalmazni, este játsza­ni, utána hajnalban, alvás nélkül utazni, elismerésre méltó teljesítmény. A legtöbb emberben, így bennem is felmerült a gondo­lat: egy ilyen vendégszereplés jó alkalom arra, hogy össze­hasonlításokat tegyünk. Lát­tam már jó pár előadást az acélárugy&ri Petőfi, a tűzhely­gyári, valamint a Somlay Ar­túr színjátszócsoport közremű­ködésével. S ha az ember nem is vonhat le messzemenő következtetéseket, nem mond­hat ítéletet a dorogiak egyet­len előadása láttán, mégis hasznos lett volna, ha a fel­sorolt csoportok vezetői és tagjai megnézték volna ezt az előadást. A dorogi együttes jó fel- készültségén, az igen jó egyé­ni teljesítményeken, a műsza­ki segédszemélyzet lelkes mun­kájának elismerésén túl a közönséget kellemesen lepte meg, hogy az öreg női és fér­fi szerepeket idős (bocsánatot kérek!) szereplők alakították. Az együttes szelleme — talán éppen ezért — kitűnő. Ügy láttam, hogy náluk nincsenek sztárok, makrancosok, fegyel­mezetlenek, duzzogok. Ez pe­dig igen nagy előny. Az együt­tes legkedvesebb tagja a nép­szerű Süli-mama, egy fehér­hajú, megnyerő modorú, örök­fiatal asszony, aki már tíz éve rendszeresen játszik az együt­tesben. A bemutatott darabban Mik­száth Kálmán egy dzsentri család, a Nosztyak kétség- beesett erőlködését mutatja be, ahogyan ezek a gőgös, de elszegényedett, ravasz és lel­ketlen. minden hájjal megkent úri semmittevők minden al­kalmat igyekeznek megragad­ni, hogy könnyen és jól élhes­senek. Nem tisztelnek senkit és semmit. Pénz, pénz és pénz az istenük s annak megszer­zéséért vértlázító cinizmussal adják oda lányukat, Vilmát Kopereckynek, a lenézett tót bárónak, vagy csábítják el fiukkal, Ferivel Tóth Marit, a gazdag polgárlányt. Az általuk hirdetett hamis igazságnak, hogy a pénz nemesít, rányom­ja bélyegét viselkedésükre, minden cselekedükre. Tóth Marit, a gazdag, min­dig gyanakvó, kicsit akaratos, de ábrándos és romantikus lelkű egyetlenkét Kobisch Borbála alakította meglepően jól. Arcjátéka, szemeinek be­szédessége kitűnő. Mozdulatai természetesek s ez az egyéb­ként egyszerű megjelenésű kislány annyira átélte játé­kát, hogy szinte beleszépült szerepébe. A Noszty-fút alakító Udvar- di János igen tehetséges. Ci­nizmusa, lelketlensége néha olyan élethű, hogy az már vérlázító volt. A női nézők egy részében azonban mégsem keltett tökéletes illúziót, mert — szerintük — nem volt meggyőzően hódító, Padi Miklós Koperecky bá­rója jól sikerült. Nagyon he­lyesen igyekezett Koperecky- nelc, a minden akadályon ke­resztül törtető ravaszságát ki­hangsúlyozni. Noszty Vilma iránt kimutatott érzelme, bo- hókás mohósága igen szép alakítás. Noszty Pál szerepében Gye- nes József igen meggyőző volt. Törtetése a hatalom, a pénz után. kevélysége, lelki- ismeretlensége jól hangsúlyo­zódott ki­süli József né, mint Tóth Mi- hályné az est egyik legjobb alakítását nyújtotta. Termé­szetessége, kedves szórakozott­sága és dicsekvése, az egy­szerű, de magasra emelkedett polgárasszony kedves erélyes- sége, de legelsősorban talán, mint melegszívű édesanya kedves emlékünk marad. A nagyszámú szereplőgárda minden egyes tagja játékának méltatása nem célom. Tény azonban, hogy az epizódsze­replők között is akadt szép számmal jó alakítás. Az egész előadáson érezni lehetett, hogy az együttes vezetősége egy jól összefogott, lelkiismere­tes, tehetséges és áldozatkész együttessel rendelkezik. A rendezés jó, bár az elő­adás a jelenetekhez szükséges átalakítások miatt kissé hosz- szúra nyúlt, pedig a jól moz­gó műszaki segédszemélyzet a tőle telhető legjobb munkát végezte. Igen hasznos lenne, ha az ilyen, városok, illetve müked- velöcsoportok közötti csere- szereplés a jövőben is folyta­tódna. Az idegenben való sze­replés alkalmával minden szereplő egyrészt fokozottabb követelményeket állít önmaga elé, másrészt a vendégek já­tékához tudják mérni saját játékuka*. Ez pedig színvonal emelkedést jelentene. Ehhez azonban jó szorgalom, lelkes munka és nem utolsó sorban anyagi feltételek szükségesek. Habonyi Zoltán Bözsi tizenegyéves. Most megy először táncestélyre. De milyen tánceste! Alig tudja az anyja felöltöztetni. Igaz, képe­ken látott már jelmezeket, de Kazáron még nem volt ilyen. Az egész család a kislány körül szorgoskodik. A nagy­anyja a szoknyáját ráncolja, eladólány-nővére a kis fekete álarcot köti fel. Nagyapja a ló­cán ül, eregeti a füstöt, nem szól semmit. Bözsi kipirult arccal várja, mikor szabadulhat. Az éjszaka a hegyek mögé érkezik, mire elindulhat végre a bányatelepi kultúrotthon fe­lé. A szürkület beszőtte már az utcát, Hátul a kertben a kopasz fák mögött már sö­tétségben úsznak, de a főút mentén ragyognak a ház fehér falai, az ámbit gömbölyű osz­lopai. Nagyapa innen néz uno­kája után. Az asszonyok ki­mentek az útra. Az anyja utolsó intelme száll utána: — Egyenesítsd ki a hátadat, emeld fel a fejed! — Kicsit ke­ményen hangzik a szó. nagy­anyja enyhíti is mindjárt: — Menjél csak bátran, kis­lányom, mulass jól! Rebi. az eladólány összefon­ja mellén a kezét, fázik. Egy szál ruha van rajta, nem is csoda. Mutatni nem akarja, fordul hát egyet, és indul be­felé. Pedig most lenne mit néz­ni. Jönnek innen is, onnan is a jelmezes diákok. Lassan hala­dok végig az utcán: alkalmam van megfigyelni, milyen hatá­sa van ennek a gyermekbálnak a felnőttekre. A jelmezek meg­tervezése, elkészítése az egész falunak gondot adott. Felkel­tette egymás munkája iránt az érdeklődést. Nem is csoda, hogy amikor kinyílik egy ka­pu, s kilép egy lány vagy fiú, megelevenedik a környék. Milyen érzékeny közösség egy falu. Mennyi és milyen gyors lehetőség van a múlt ne­velési, kulturális hiányainak pótlására. Persze csák meg kell találni a módját. A falu nyelvén kell szólni: a színek, a zene, a mese, a képzelet és az — igazság nyelvén. A kultúrterem megtelik ér­deklődőkkel. Sökan megértik már a Ikéső öreg kort, de ilyen jelmezes táncestét nem láttak még. Az első táncest Krajer lmréné nevelő fogad­ja az érkező táncosokat. Ö ren­dezte az összejövetelt. Ott jár­kál a gyermekek között, min­denkihez van egy-két szava. Szükség is van erre, mert az álarc miatt nem ismerik fel egymást, s olyan tanácstala­nul bolyongnák, mintha ide­genben lennének. A szülők, ér­deklődök összehajolnak, sug- dosódnak: ki lehet ebben a jelmezben, ki a másikban? Egy kisfiú lép be ördögien merev álarccal. Félelmetes, nagy fogai vicsorognak, nagy fülei elöreállnak. Nagy is a maszíkja. Ahogy lépked, mel­lével kicsit fel-f eldobja. Az arc annyira szokatlan, a moz­dulatok annyira groteszkek, hogy mindenki őt figyeli. A gyerekek is követik. Zsong a terem. Egyre sűrűbben csap fel a nevetés. — Hogy tetszik magának ez a kis táncos délután, örzse né­ni — szólítom meg a mellet­tem álló asszonyt. — Hallja, én ilyet csak a me­sében gondoltam. De azért volt az, volt régen... csak mi, fa­lu iák nem láttuk. Hanem most már... Nem folytathatja, mert meg­szólal a zene. Krajer lmréné most azon fá­radozik, hogy a szégyenkező, húzódó fiúkat táncra buzdítja. A zene jó, nem is nehéz így a munka. Alig kezd kétszer- háromszor a zenekar, feszte­len, családias hangulat tölti be a termet. Az ördög-álarcos- nak is része van benne. Szög­letes mozgása, furán rángatód- zó arca újból megnevetteti a nézőket. Az egyik néni szemé­ből csurog a könny. Felugrik a helyéről, odave rekedi magát a fiúhoz és egy almát nyom a kezébe. Milyen hálás közönség! Hét órákor kört alakítanak a táncolok, levetik az álarcot. A bálkirálynő: Bozsik Éva középen áll a királlyal: Nagy Lászlóval. Olyanck, mint a me­séskönyvek hercegei. A lány hosszú, fehér krinolinja alól csak fehér cipőjének orra lát­szik. Hátán, a karján finom sejtes-kendő van átvetve. A magas gallér elomolva veszi körül a nyakát. Ahogy igy, pi­ruló arccal és csillogó szemmel körülnéz, megértjük, hogy az ifjúság az élet legszebb aján­déka. Fordul a könyv lapja, válto­zik a kép. Biedermeier-baba nyúlánk alakja tart a közép felé fess, multszázadbeli gárdatiszt tár­saságában. A leány: Tóth Éva, mozgása könnyed, és finom a ruha: mintha mindig benne élt volna. Ugyanilyen könnyen ta­lál bele szerepébe a másik bá­nyászgyerek is: Katona. Péter. A nézők elégedetten szemlé­lik az előttük elvonuló párdkat. Hiszen nemcsak az elmulasz­tott régi idők alakjai térték vissza néhány órára elégtételt adni, hanem ebben a békés vi­galomban mindnyájan biztosan érzik a jövőben, a ‘következő új esztendőkben mindenütt ott lehetnek, hogy a kazári bá­nyászgyermekek nélkül nem lehet haladás. Kazár Gábor MEZŐGAZDASÁGI ESZKÖZÜKET ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZETI VáLLMJT értesíti a lakosságot, hogy LÓSZERSZÁM és lósserszámalkatréss szükségleteiket a helyi fold művesszövet- kezeti boltokon keresztül rendelhetik meg ♦ Lószerszám díszes kivitelben is kapható A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents