Szabad Nógrád. 1955. január (11. évfolyam. 1-9. szám)
1955-01-29 / 9. szám
1955 januáir 29 SZABAD \OGBXd 5 CSOKONAI A szülői munkaközösségek szerepe gyermekeink nevelésében »jő volt honjában leqbujdosóbb maqyar, De fényküllözött fél maqyar eqet S elhaqyhatták remények Lillák, E bús leqény tréfált és szeretett S dalolt, mikor már sípolt a melle.” (Ady: Vitéz Mihály ébresztése.) Halálának 150. évfordulóján emlékezzünk irodalmunk nagy halhatatlanára, Csokonaira. Költészetünk legtisztább, leghaladóbb vonala, mely első nagy költőnkkel, Balassival indult el, ővele folytatódik és olyan nagyságok követik őt ezen az úton, mint Petőfi és Ady. Azt mondhatnám, 150 évvel járt előtte korának, amelyben élt. Csodálkozunk-e, ha nem értették, ha támadták és akadályozták: ha még olyan nagy költő sem tudta megérteni, nagyságához, jelentőségéhez méltón értékelni, mint Kölcsey. Csodálkozunk-e, ha nyomor és szenvedés, folytonos be nem teljesülés volt az élete. Most, ezen az évfordulón, amikor a hála, az elismerés kegyeletet követel tőlünk, mikor róla emlékezünk, nézzük meg ki is volt ez az ember? Félig paraszt, félig polgárcsalád gyermekeként, egy debreceni szegényes kunyhó szülötteként látta meg a napvilágot 1773-ban. Már származása is a nép ügye mellé szólította. Életkörülményei mindinkább indokolták és magyarázták egész irodalmi magatartását. Úgy jellemezhetnénk legjobban életét, ba azt mondanánk, hogy egész élete egy nagy-nagy vágyakozás volt. A kötetlen, szabad életre, pénzre, szerelemre, egészségre vágyott — mint az őt idéző Petőfi, Vajda vagy a magát Csokonai unokájának érző és tudó Ady — és egész élete egy nagy szegénység, egy beteljesületlen szerelem, egy halált hozó súlyos betegség volt. Szabad, boldog, kulturált népet akart látni maga körül és ehelyett rabsággal, nyomorúsággal, sötétséggel és babonával találkozott. És tisztázzuk már végre, hogy sok csüggedé- se, sok magánosság keresése ellenére is élete nem menekülés, nem megalkuvás volt, hanem folytonos és bátor harc, akart céljaiért. És itt is Petőfi és Ady hasonlítható hozzá. Micsoda akaraterő Volt nála az, hogy az élettől, a kortól kapott sok kegyetlen sorscsapás ellenére is vidám, tréfás, bizakodó tudott maradni. A múlt irodalmárai vidám, bohém, az élet, a világ bajaival nem sokat gondoló költőt látták benne. Nemcsak abban van a hiba, amit róla mondanak, hanem az értékelés egyoldalúságában, amit eltagadnak tőle, amit nem mondanak ki róla. Azt, hogy korának leghaladóbb, legműveltebb, legtu- dósabb, leglátóbb magyarja volt. És hogy mindez a legnagyobb művészettel párosult nála. Senki sem múlta őt felül, kortársai közül, a költő mesterségben. 32 éves sem volt, amikor tüdőgyulladásban meghalt. Gyönyörű terveket vitt magával debreceni sírjába és életművével mégis óriását gazdagodott, szinte duplájára nőtt az addigi magyar irodalom. Azt írta róla Móricz 1905- ben: „Apostoli őszinte, kiáradó nagy lélek volt, aki sohasem vetett számot a maga érdekeid vei, hanem önmagát feláldozó hihetetlen buzgósággal igyekezett lelke kincseit az egész világra kiönteni.“ Rengeteg mindenféle (a legváltozatosabb) művet írt össze rövid tíz év alatt. Vádolták póriassággal is. Ady a századik évfordulón éles gúnnyal felel ezeknek: „Lump volt; csavargó, műveletlen, durva és paraszt, ö volt tudniillik akkor a legeurópaibb ember ebben az országban“. És most hozzuk fel igazolásul saját magát, a költőt. A szavak jelentésével, igazi értelmével tisztában lévő öntudatossággal mondja magáról „ember és polgár leszek.“ Vallotta mindig és végig betartotta mind a két vállalt kötelességet. Ember az emberi erények normájával és olyan polgár, mint akik 1789- ben Párizsból kiűzték a babonát, a józan észt állítva helyébe, akik lerombolták a Bastil- le-t, akik megszüntették a monarchiát és köztársaságot teremtettek. A haladó polgárság világnézete, amit vall, amit képvisel. Megszépült, boldog emberi élet, megértés, amit akar, melynek érdekében fel használja az értelem, a tudomány megvilágosító erejét, hirdeti a kultúra fontosságát; Amit dr. Földiről ír: „Te tiszta polqár, viq, eqyenes barát, Mély tudománvú. tiszta eszű valál; Hempelyqe roppant lélek apró Tested erébe, nemes barátom!” — őrá méginkább érvényesíthetjük. A felvilágosodás gondolata nála ölt legszebb kifejezést a magyar irodalomban. A Kon- stancinápoly című versében írja: „Emelkedj fel lelkem! — előre képzelem Mint kiált fel szóval egyet az értelem, S-azonnal a setét kárpitok ropognak: A szívből az avult kérgek lepat- tognak; Tárházát az áldott emberiség nyitja. Édes fiainak sebeit gyógyítja; A szeretet lelke a földet beteli, S az ember az embert ismét megöleli: Eloszolnak a szent, s panaszos hangok Boldogító érccé válnak a harangok.” Úttörője — nagy előkészítője volt irodalmunk XIX. századi felvirágzásának. A Petőfiben, Aranyban kiteljesedő plebejus népiesség vele indul. Tanulmányozza a magyar nép nyelvét, keresi a bennük rejlő szépségeket, felhívja rá írótársai figyelmét: „Magyarjaim! Literátorok! Ne csak a külföldi írókat olvassátok, hanem keressétek fel a rabo- tázó együgyű magyart az ő erdeiben .., hallgassátok figyelemmel a dar.oló falusi lányt és a jámbor puttonost.. Forradalmian újat hozott, sokaktól követett példát adott szerelmi költészetében. Szívből fakadó őszinte érzések szólalnak meg szerelmi lírájában. Nem felületesen, vagy félszegen, hanem a testi vágyat nevén nevező szókimondás bátorságával, a szeretett nő megjelenítésének csodálatos erejével. ó alkot először igazán nagyot bordalaiban is. Mókás, vidám, mulattató hangot fog bennük a költő. Ki ne ismerné a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című versét. Az optimizmus, az eljövendő boldog kor biztos tudata sohasem hagyta el Csokonait „Magyar! Hajnal hasad!“ című versében így ír: „Vége van már, véqe a Hajdani qyásznak, Lehasadoztak már a fekete vásznak. Melyeket a fényes viláqossáq előtt A hajdani idők mostohás keze szőtt.” A mi nemzedékünkhöz szól ez a vers elsősorban. Bizonyítja a befejező két sor: ,Ezt minap eqy jámbor maqyar énekelte, 5 benne a huszadik századot képzelte.” „Ha írok is, amint hogy már én anélkül nem tarthatom fenn iételemet, írok a boldogabb maradéknak, írok annak a kornak, amelyben a magyar vagy igazán magyar lesz, vagy igazán semmi sem.” Nemcsak meghallgatását, de nagyságának elismerését is a mi századunktól várja.;. Mi leltük fel a költő sírját. Amint Ady mondta: „Szíve ma is meleg“. Költészetének csodálatos szépségét, fényét, varázsát most érezzük, mondanivalóját most értjük igazán. „Mindnyájunknál atyánknál atyábbja“ volt. Példát adott írónak, olvasónak egyaránt. Ismerjük meg még jobban, szeressük és becsüljük a 150 éve halott Csokonait. Ezen a napon álljunk meg büszkén sírja felett, álljunk meg kettős büszkeséggel. Másfél évszázad nem törpítette, neve tovább él költészetünkben, egész megváltozott életünkben. Tar! István Az iskola, a család és az egész társadalom előtt nálunk azonos feladat áll: olyan nemzedék felnevelése, amely 'képes a szocializmus felépítését eredményesen megvalósítani. Vezető szerep jut ebben a munkában az iskolának, de a szülök is felelősek a társadalom előtt is gyermekeik neveléséért. Ezért állandóan figyelemmel kell kísérniük fejlődésüket. Ha az iskola és a szülök azonos követelményekkel lépnek fel a gyermekkel szemben, ennek eredménye a tanulók helyes magatartásának kialakulása lesz. A gyakorlatban igen szép példák vannak erre. A pásztói leányiskolánál a szülőknek több. mint kétharmad része rendszeresen megjelenik minden rendezvényen, szülői értekezleten. Azonkívül két-három érdeklődő szülő mindennap felkeresi az iskolát, ahol a pedagógusokkal megvitatják a gyerek nevelése során szerzett tapasztalatot. Ezt azzal érték el az iskola nevelői, hogy mindig a szülőket érintő problémákkal foglalkoztak és kerülték a felszínes. a meghatározott cél nélküli politizálást. Hogyan segítheti a szülő az iskolát? Ha a tanulás feltételeit biztosítja, az iskola kívánalmait figyelembe veszi. A jól működő szülői munlkakö- zösség igen sokat tud itt segíteni. Például Posztón rendszeresen látogatják az SZMK tagHárom derűs gyermekarc mosolyog ránk a Nők Lapja legutóbbi számának címoldaláról. „Tízévesek“, ez áll alatta. Senki nem gondolná, hogy már születésük előtt mennyi könny, rémület, izgalom hozta lázba piciny sziveiket az anya ideg- rendszerén keresztül. Senki nem gondolná, hogy ezek az egészségtől kicsattanó, szép fiúk a didergés és koplalás kétségbeejtő napjaiban születtek. Ezek a gyermekek s azóta több tízezer, életükben csak jót és szépet tapasztaltak. A jelszó boldog valósággá vált: „Legdrágább kincsünk a gyermek!“ Tőlünk nyugatabbra lévő országokban kintjárt ismerősök mondták, hogy seholsem lehet tapasztalni azt a mindenre kiterjedő gondoskodást, amit a mi államunk nyújt már születése előtt és ezután egészen felnőtt koráig gyermekeinknek. Nemrég láttam egy dán filmet, amely arról szólt, hogy egy bérház gyermekei — mivel más lehetőségük nincs — a ház udvarán követik el csinyjeiket, ez a játszóterük. A mogorva házmestert, aki gyermek-gyűlöletében még a hangos szót is megtiltaná, ezer apró bosszantással leckéztetik meg a pajkos gyerekek. S amikor új házmester kerül hozzájuk, aki szíve egész melegével igyekszik be- férközni a bizalmukba, azt — egy rossz szándék miatt előidézett esetből kifolyólag — még a rendőrség karmaiból is megmenti a hűséges pajtások csapata. A mi „legdrágább kincsünknek“ ma is van egy-két olyan szőrösszívű kedvrontója, mint a goromba házmester. Csodálatos, hogy némely ember a lelkiismeretes gazda álarcát rakja magára, abban tetszeleg s közben nem veszi észre, hogy fontoskodása legfeljebb csak néhány kipirult arcú gyermeknek okoz visszás érzéseket. íme egy példa: Házunk kapujában a következő „felhívás“ hökkentett meg a napokban: „FelhívA kisterenyei osztályozó MNDSZ-szervezetének tagjai gondjaikba vettek egy árván maradt kislányt. Pozep Marikának meghalt az édesanyja és így most teljesen árva. Az MNDSZ-asszonyok már 1200 forintot gyűjtöttek és ebből teljesen felruházták a kislányt, de elhatározták, hogy ezután is gondoskodni fognak róla, figyelemmel kísérik a sorsát. Az asszonyok gondoskodnak arról is, hogy területükön lopások ne forduljanak elő. Ellenőrzéssel és nevelő munkával elérték, hogy megszüntetjai az úgynevezett „nehéz“ szülőket, és nem egy esetben nagyobb eredményt érnek el, mint a pedagógusdk. A 'karácsonyfa-ünnepély ajándékaira is a szülői munkaközösség tagjai gyűjtöttek, több mint ezer forintot. A legutóbbi szülői értekezleten az SZMK elhatározta, hogy április 4-re az egész iskola tanulóinak lesz úttörő egyenruhája. Minden úttörő- avatásnál az SZMK ajándékozza meg úttörő-nyakkendővel a jótanulókat. A szülői munkaiközösség kezdeményezésére lázasan készülnek a szülők az úttörők nagy farsangi karneváljára. A pedagógusdk viszont minden lehető módon igyekeznek fokozni a szülőkkel való jó viszonyt. A szülőkkel nemcsak a hibákat közük, hanem a jó feleleteket, a jó magatartást is, hogy azok lássák közös megbeszéléseik eredményét. A családlátogatásokat népnevelőmunkával kötik össze, és egyben ellenőrzik a tanulók otthoni tanulását is. Az osztályszülői értekezletek alkalmával megtanítják a szülőket, hogy egyes tantárgyaiknál milyen módszerrel tudnak segíteni gyermeküknek. Mindezek bizonyítják annak a tételnek helyességét, hogy az iskola gyermekekre gyakorolt nevelő hatása annál erősebb, minél nagyobb mértékben érzi a szülők segítségét. Begai Vilmosné Pásztó, DISZ JB. juk dolgozóink figyelmét, hogy az épületek körül lévő parkokban a ródUzás, hógolyózás, avagy egyéb játszások a gyermekék részéről is szigorúan tilos. Amennyiben a fentiekből károk származnak, úgy a növényzetben, mint a bokrok, illetve a fákban, az eredő károkért személyenkénti felelősség- revonást foganatosítunk a károk megtérítésére. Salgótarján, 1955. január 18. St. Acél 16. Gondnokság. Kékesi.“ Én innen üzenem a „parkokért“ felelős ismeretlennék, hogy mind a magyar nyelv, mind gyermekeink ellen elkövetett merényletének ezt az írásos tanúját levettem a falról és az „eredő“ következményekért vállalom a felelősséget. És értsük meg, hogy a tízévesek, hatévesek és háromévesek a Sztahanov úti „parkok növényzetét és bokrait“ sem. a ródlizássál, sem a hógolyózással, sem „egyéb játszásdk“-kal nem teszik tönkre. Ezek az élettől virgonc emberkék nem korlátozásra valók kedvük ki- tombolásában, hanem még több szeretetre, még sokXtal szabadabb viháncolási lehetőségekre van szükségük az udvar és játszótér nélküli bérházak tövében. Ezek a gyermekek arra is várnak, hogy a „St. Acél 16. Gondnokság“ birtokában lévő és hónapok óta elfektetett listák panaszait — ahelyett, hogy immár ki tudja hányadszor felülvizsgálják azdk jogosságát — végre párnapos munkával orvosolják. S akkor megszűnnek a huzatos lakásdk, nem kell nekik éjszakára bekötött arccal feküdni kicsiny ágyaikban, hogy a fogfájásokat és fülszaggatásokat megelőzzék az ilyen kártérítési fenyegetésekért bosszús, de őket féltő szeretettel gondviselő szülők. Az ablakok és ajtók réseinek megszüntetéséig kívánok naponta minden gyerektől 100 hógolyót — az illetékeseknek. Kondorosi János ték a szénlopást. Példát vehetnek róluk a szorospataki asz- szonyok, ahol igen nagy mértékben elharapódzott a lopás. A kisterenyei termelőszövetkezetben dolgozik Szakács Béláné. A járási elnökségi ülésen elmondotta, hogy a termelőszövetkezet asszonyai elhatározták. hogy az idén kertészettel foglalkoznak majd, így biztosítják Kisterenye zöldségfélével való ellátását. Hogy ez valóban így legyen, ahhoz a termelőszövetkezet minden tagja jó munkájával fog hozzájárulni. „A hógolyózás szigorúm msgtiltatik" A kisterenyei MNDSZ életéből Román népművészet Románia különféle vidékeinek népviseletei már régen magukra vonták, a szakemberek és a kutatók figyelmét, mivel a népviselet a népművészet egyik legkifejezőbb megnyilvánulása. Az elmúlt évek során a román szőtteseket külföldi kiállításokon mutatták be, mint például Finnországban, Ausztriában, Franciaországban stb. A látogatóik ezrei csodálattal tekintették meg a kiállított tárgyakat. Ma már számos szövetkezet készít szőtteséket és népművészeti tárgyakat. Ezek közé tartozik a Breaza-i Március 8 szövetkezet is. Breaza község sajátos népviselete révén az ország egyik ismert helysége. A Breaza Március 8 szövetkezet tagjai szorgalmasan dolgoznak. Lehet-e szebb feladat művész számára... Egyre nagyobb szeretettel fogadják dolgozóink az egész megyében aj Állami Faluszínház művészeit. Egy-egy előadásuk igazi nagy kultúrese- ménynek számít Nógrád megye városaiban és falvaiban. Erről tanúskodnak a hozzánk érkező levelek is. Legutóbb Karancskesziből kaptunk leveleket az „Aranyember” előadásáról. „::. Kultúrtermünk mindig kicsinek bizonyul, ha a Faluszínház művészei jönnek Ka- rancskeszibe. mert olyan jól játszanak, hogy a következő előadást még többen akarják megnézni. Akár vígjátékot, akár tragédiát mutatnak be, olyan nagy élmény nekünk, hogy nem tudjuk elfelejteni. Köszönet illeti őket ezért a fáradságot nem ismerő munkáért, amellyel örömet szereznek ilyen kis falu dolgozóinak. Hidegben, rossz, zötyö- gős úton órákig rázatják magukat, hogy minket szórakoztassanak, tanítsanak. Arra kérjük a Faluszínház vezetőit, hogy minél gyakrabban jöjjenek Karancskeszibe, Akár milyen gyakran jönnek, mindig telt ház várja a Faluszínházat . ; . .” Ezeket a sorokat Pál Béláné leveléből idéztük, de hasonlóképpen ír Novák Matild is Karancskesziből. Lehet-e szebb feladat művész számára — akármilyen fáradságos is — mint elvinni a magasszínvonalú kultúrát olyan emberek számára, akik nélkülük talán sose részesülnének ilyen szép élményben. Csehov: A PANASZKÖNYV A könyv — a panaszkönyv — külön e célra épült kis irodaszobában fekszik a vasúti állomáson. A szoba kulcsa „az ügyeletes csendőrnél őriztetik“, valóságban azonban semmiféle kulcsra nincsen szükség, mert a szo- bácska soha sincs bezárva. Nyissuk fel a könyvet és olvassuk: „Tisztelt uram! Tolipróba?!“ Ez alatt hosszúorrú, torz pofa, szarvakkal. A karikatúra alatt a Ikövetkező felírás: „ökör te vagy, aki nézed, én csak a te tükörképed,“ „Ezen állomáshoz közeledvén és az ablakon át a természet szépségeiben gyönyörködvén, kalapom elrepült. I. Jar- morfkin.“ „Hogy ki írta, nem tudom, de én hülye, olvasom.“ „Ittjártom emlékére: Kolovrojev, a sóhivatal elnöke.“ „Panaszt emelék a főnökségnél Kucskin kalauz ellen, amiért gorombán viselkedett feleségemmel szemben. Feleségem egyáltalában nem lármázott, hanem ellenkezőleg, azon igyekezett, hogy csönd legyen. Ugyancsak panaszt emelek Kljatvin csendőr ellen, aki durván vállon penderített. Lakhelyem Andrej Iva- novics lsesejev birtoka, aki ismeri magatartásomat. Sza- molucsev írnok.“ „Nyikadrov szocialista!“ „Felháborító cselekedet friss benyomása alatt írván... (törölve). Ez állomáson átutazva, lelkem mélyéig felháborított a következő ... (törölve). Szemem előtt az alábbi felháborító esemény játszódott le, amely rikító színekkel ecseteli hazánk vasúti viszonyait... (minden, ami alább következik, törölve, kivéve oz aláírást: Alekszej Zugyev, a kurszki gimnázium VII. oszt. tan.“ „A vonat indulására várakozva, szemügyre vettem az állomásfőnök ábrázatát és fölöttébb elégedetlen voltam vele. Erről ezennel értesítem a főnökséget, Egy rettenthetetlen nyaraló.“ „Tudom, hogy ezt ki írta. M. D. írta!“ „Uraim! Telcov- szkij hamiskártyás!“ „A csendőr felesége tegnap Koszűka pincérrel kirándult a túlsó partra. Jó mulatóst kívánunk. Csendőr, ne csüggedj!“ „Ezen állomáson átutazván és éhes állapotban megfelelő táplálékra 'kívánkozván, nem tudtam bojtos ételhez jutni, Duhov, diakónus.“ „Azt zabáid, amit adnak!“ „Aki egy bőr szivartárcát talál, kérem, adja le a pénztárnál, Andrej Jego- ricsndk.“ „Mivel engem elcsapnak az állomásról, mert állítólag részegesSkedem, kijelentem, hogy egy- től-egyig valameny- nyien gazembereik és tolvajok. Kozmo- gyemjanszkij, táv- irász.“ „Ékeskedjetek erényekkel!“ „Katyinka, megőrülök magáért!“ „Kéretik a panaszkönyvbe be nem írni, ami nem odavaló. Állomásfőnök helyett: Ivanov VII.“ „Hiába vagy hetedik, mégis hülye vagy.“ 1884.
