Szabad Nógrád. 1955. január (11. évfolyam. 1-9. szám)
1955-01-29 / 9. szám
7 SZABAD XOGRId t9SJ január 29. Levelünk nyomában Elsők lesznek-e az utolsók? Szerkesztőségünk levelet kapott Kovács Józseíné karancs- aljai lakostól, amelyben a többi között ezeket írja: „Fiam a balassagyarmati kollégiumban lakik már harmadik éve, és szomorúan tapasztalom, hogy az intézetben az életszínvonal nem emelkedik. A körülbelül kétszáz 14—18 éves fiú igen mos tóira körülmények között él. Például tisztálkodási lehetőségeik egészen minimálisak, mert a legnagyobb hidegben is a távoleső kúthoz kénytelenek este-reggel járni. Vasárnapjaikat a hideg helyiségekben, téli- kabátban töltik. A hatalmas háló- és tanulótermekben kis vaskályhák vannak, s ez nem bírja kellemessé tenni a termek hőmérsékletét. A legtöbb ablakból pedig hiányzik egykét ablakszem. Lehetetlen tehát magas tanulmányi színvonalat követelni ilyen körülmények között a diákoktól, amikor az állandó fázás elvonja figyelmüket a tanulástól.“ Szerkesztőségünk január 17-én Kovács elvtársnő panaszát megvizsgálta, és megállapította, hogy a levélírónak majdnem teljes egészében igaza van, mert szeptember óta a tatarozó vállalat ugyan elkezdett egy új kutat építeni, de ez még a mai napig sem készült el, bár a gyermekek részére már fölszereltek egy húszszemélyes mosdókagylót, ahol tudnak már mosakodni, de ez nem a tatarozó jóvoltából történt, hanem Szilárdi Endre gondnok leleményességéből. Súlyos hiba terheli a tatarozó dolgozóit azért is, mert minden anyagot szanaszét hagytak az udvar közepén, és a kollégium udvara most úgy néz ki, mint a senki földje. Amilyen az udvar, olyan a kollégium belső része is. A padlók piszkosak, porosak. A hálótermekben rossz a levegő. Az ágyak rendetlenek, azt a lényt veti az idegen szemlélőre, hogy ennek a diákotthonnak nincs is gondnoka, de nincs igazgatója sem. Dubovszski Károly igazgató elvtárs és Szilárdi Endre gondnok nagyobb felelősséget élezhetne a gyermekekért, hiszen nekik kell legjobban tudni, hogy ezek lesznek a jövő emberei, a jövő nemzedék. Meglátogattuk az egyik eisőosztályos tantermet is, ahol két kisgyermek a kályha mellé kuporogva melegedett. Innen utunk az étterembe és a konyhába vezetett. Meg kell állapítanunk. hogy a diákotthon étterme korszerű, s ez kielégíti a diákok igényeit, de nem mondhatjuk el ezt a konyháról, amely kicsi, egészségtelen. Dél volt már, amikor a látogatást befejeztük. A II/c. osztályosok éppen ebben az időben jöttek ki a tanteremből. Első látásra úgy tetszett, hogy ezek nem is a tanteremből jöttek ki, hanem valami kirándulást végeztek, hogy megcsodálják a természetet. Minden fiú nagykabátban, fázósan* összehúzódva rohant a még hi-j degebb hálóterein felé. Meg-j kérdeztem néhány diáktól, mj! az, talán hideg van a terem-; ben? Erre az egyik gúnyosanj megjegyezte: „Majd bolondok; lennénk nagykabátban ülni, hanem lenne hideg.“ Ez a gúnyoshang sok mindent megma-i gyaráz, s reméljük, megmagya-: rázza Szilárdi Endre gondnok-! nak is, hogy a tanulókkal sok-! kai lelkiismeretesebben kell| bánni, nem szabad engedni,! hogy 149 tanuló nap-nap után! Biztos nyuqdit. Ä mindenkori! tanári fizetés közösen megáliací; tott százalékával törleszteném; „—3 szobás családi ház árát; Néhány ezer forint előlee. Ka I zár. Postafiók 5. Pulóver, harisnya, zokni köté ! sét és nylon-harisnva átköté-; sét. továbbá kitágult gumifixes; zokni sumizását vállalom. László-; né. Salgótarján. Rákóczi út 94.1 sz. Csemege udvar. ! „VASÁRNAPI FEJTÖRŐ“ 1. számú rejt vényszelvény I? I ilyen elhagyatott állapotban tanuljon. Kovács elvtársnő még azt is írta szerkesztőségünknek, hogy sem a városi, sem a járási, sem a megyei VB nem nyújt elég segítséget, hogy a diákotthont rendezzél?: Megnyugtathatjuk Kovács elvtársnőt, mivel a megyei tanács oktatási osztálya vezetőjétől, Hernádi elvtárstól azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a jövő tanévben már nem lesznek ilyen kényelmetlen helyzetben a tanulók. mert a balassagyarmati ügyészség végleAz életszínvonal emelkedését dolgozó népünk jelentős részben azon méri le, hogy milyen mennyiségben és minőségben állnak rendelkezésére a legfontosabb közszükségleti cikkek és élelmiszerek. Sokan így gondolkoznak Pi- liny községben is. Áll ugyan a község dolgozóinak rendelkezésére egy földművesszövetkezeti vegyes bolt és egy korcsmahelyiség, de ez már kicsi, nem felel meg a követelményeknek. A vegyes boltban István Vilmos elvtárs a vezető. Jó szakember, érti mesterségét. A község dolgozói szeretik is őt. Mégis mostanában egy párszor előfordult, hogy a vásárolni akarók mogorván hagyják el az üzlethelyiséget. Nézzük meg, vajon mi okozza ezt a rossz hangulatot. Talán rossz a kiszolgálás? Nem. Nem rossz, csak hát előfordul, hogy nem lehet kapni egyet- mást. Lehóczki Lajos elvtárs, a tsz pénztárosa és beszerzője a következőket mondja erről: — Még decemberben történt, körülbelül 100 kg marhasót. szöget, patkósarkat akartam venni a tsz részére. Sajnos nem kaptam. Amikor érdeklődtem, hogy mi az oka ezen áruhiánynak, az üzletvezető azt a választ adta, hogy sorbaállás van a nagy Kereskedelmi vállalatnál és bár ő ezeket az árukat megrendelte, de az előbb említett sorbaállás miatt az árut késve kapja meg. Kelemen József földműves- szövetkezeti igazgatósági tag pedig azt hiányolja, hogy számtalanszor előfordult, hogy nincs élesztő, nincs elég cigaretta. De hiányolja azt is, hogy Pilinyben még sohasem volt földművesszövetkezeti értekezlet, mindig Endrefalván tartják azt, s oda idősebb igazgató- sági tagok gyalog nem tudnak elmenni. Bollók Béla 16 kh-as dolgozó paraszt is sokszor kiment már az üzletből elégedetlenül mostanában. Mint ahogy mondja, volt is miért mérgelődni, hiszen „ferkó“ olajat már hegesem Salgótarjánba költözik, és minden remény megvan ahhoz, hogy a diákotthon egy részét ebbe az épületbe költöztetik. Megszűnik tehát a zsúfoltság, és sokkal kényelmesebben fognak lakni a diákotthon lakói. Reméljük, a balassagyarmati VB-elnök is szívügyének tekinti a diákok jobb elhelyezését, megvizsgálja azok jogos kéréseit, és intézkedik, hogy a panasz megszűnjön, és tanulni- vágyó fiataljaink minél kényelmesebben, otthonosabban érezhessék magukat a diákotthonban. tel? óta nem lehet kapni, pedig ez igencsak szükséges a paraszt- embernek. De van még másban is hiány. Például nincs faszeg, köménymag, szódabikarbóna, fekete box, borspótló, de nem lehet kapni 40—50-e s vasszeget sem, csak hébe-hóba. Ezek a hiányosságok, s ezért vannak elkeseredve a pili- nyiek. Hallgassuk meg magát a legilletékesebbet, István Vilmos elvtársat, hogyan vélekedik ő az áruhiányokról: — Igazuk van azoknak a dolgozóknak, akik panaszkodnak. Bizony sokszor van zavar az áruellátásnál, sőt az utóbbi időben a rossz idő miatt még a kenyérellátásnál is hiba van. Van úgy, hogy Endreíalváról az autó nem tud kijönni, s így két-három napig kenyér nélkül van a község. — Súlyos hibának tartam azt is, hogy ilyen üzlethelyiségben kell szoroskodnunk, mint amiben most vagyunk. Egy kis raktárhelyiségünk van csak. s egyes áruféleségeket hely hiányában már a padlásra kellett fölpakkolni. Én mindent elkövetek annak érdekében, hogy mindenből megfelelően legyen áru, de a késői szállítás miatt van úgy bizony, hogy két-há- rom napig nincs egy-egy áru. Nem megfelelő tehát az üzlethelyiség, kicsi. Ezen segít most a megyei szövetkezeti szövetség, mikor a pilinyi dolgozók kérésére egy korszerű földmű vessző vetkezeti boltot bocsát a vásárlók rendelkezésére. A bolt műszaki átvétele 20-án már meg is történt. Az áthurcolkodás azonban még nem lehetséges, mert az átvett üzlethelyiség még nedves, és az áru penészedésnek lenne kitéve. Az legyen tehát mcst a MÉSZÖV legfőbb feladata, hogy a három helyiséget gondosan fűtéssé, mielőbb szárítássá ki, át költözködése után pedig lássa el mindennel az üzletet, úgy, hogy minden kapható legyen a pilinyi dolgozók legnagyobb megelégedésére. Lehoczky Lajos levele nyomán A hó dús pelyhekben hull, az időjárás ismét hidegre fordult. A vidéket hótakaró borítja és csak az iroda és a sodronypálya tnagas állványai feketéiknek ki a földből. A ménkesi bányászok kis lámpájukkal a bányabejárat felé igyekeznek. A dolgozók között halad Hajdú János is. Ezen a héten ő is „délutános“. Hajdú e' rs régen dolgozik már a bá íban. Az üzemnél becsülik, mint embert, és jól dolgozót. Jó munkája eredményeiként elnyerte a sztahanovista oklevelet, két ízben a sztahanovista jelvényt, a népköztársaság munkaérdemérem arany fokozatát és a Szocialista Munka Hőse lett. Ezek a tények bizonyítják, hogy Hajdú elv- társ érti szakmáját, tud dolgozni. Most szűk folyosókon igyekszik társával munkahelyére. A 4-es ereszke nyolcadik balosztóján dolgozik. Előirányzatuk a nyolc órás műszakban 6 csille fejenként. Sokat kelt, ezért dolgozni. Mégis Hajdú elvtárs és társai nem rettennek vissza semmiféle nehézségtől. Az elmúlt esztendőben fényesen megállták helyüket. Évi tervüket 126.5 százalékra teljesítették. Nyilván még jobb eredményt tudtak volna elérni, ha az üzemnél minden műszaki feltétel biztosítva lett volna. Sajnos, azonban az üzemvezetőségnek sok akadállyal kellett megküzdeni. Komoly gondot okozott a zavartalan szénszállítás. A nagy- bátonyi osztályozó az elmúlt évben — és ma is — nem tudott Ménkes számára elegendő üres csillét biztosítani. A váltó csillék hiánya miatt szintén akadályok merültek fel. Sok szenet kellett emiatt kilapátolni. Ezek a hibák közreműködésével Ménkes az elmúlt 1954- es évben kötelességének csak 86.6 százalékban tudott eleget tenni és 27.440 tonna szénnel maradt adósa népgazdaságunknak. Ez a lemaradás súlyos. A lemaradást súlyosbítja még az a körülmény, hogy gyakran olyan nehézségek fordultak elő, amelyen könnyűszerrel lehetett volna segíteni. Például előfordult s nem is ritkán. hogy a ménkesi bányászok már korán reggel mindent elkészítettek a robbantáshoz. Fúrtak, fojtóanyagot készítettek és várták a lőtnes- tert. Vártak, de jó sokáig. Ménkesnek kevés lőmestere van, s így nem csoda, hogy nem győzték a munkát. Ahol várták, oda csak délben tudtak elmenni a lőmestenek, s ez 3—4 órás kiesést jelentett a csapatok számára. Ezen a hibán könnyen lehetett volna segíteni. mert ha a hat lőmester Néhány szó a pilinyi földművesszövetkezet boltjáról Bezzeg nem így volt 1942-ben Kisterenyén, kint az Uzsoki úton, a 11-es számú házban Király Istvánoknál éppen nagymosás van. A melegvíz-pára szinte fojtogatón hat. Király nénit azonban ez nem zavarja. Másodmagával a te'knő fölé hajolva azon igyekszik, hogy a sok szennyes ruha habfehéren hagyja el a téknőt. Kilenc óra felé jár már az idő, mikor Király elvtárs, a szorospataki bányaüzemből hazaérkezik. Az asszony abbahagyja a mosást. A viszontlátás örömére megcsókolják egymást, majd előkerül a lavór telve jó forró vízzel, hogy Király István, a szorospataki 28-as csapat vezetője megszabaduljon a testére rakódó szénportól. Király István még nem öreg. 1910-ben született. Egy fia és egy lánya van. Fia a községi tanácson dolgozik, mint hivatalsegéd, de minden vágya, hogy a finommechanikai vállalathoz 'kerüljön, s itt tanuljon. Lánya, a kis Anna a VII. általános iskola tanulója, ápolónő akar lenni. Király elvtárs csendes, nyugodt ember. Magáról nem szeret beszélni, de azt azért örömmel mondja el. hogy már négyszer kapott kitüntetést. Egyszer jó munkájáért oklevelet, majd háromszor pénzjutalmat V**9-ban háza* érintetett. A házépítés nagy terheket rótt a Király-családra, hiszen 14 000—20 000 forintot nem gyerekjáték kifizetni. A lelki- ismeretes munka azonban meghozta gyümölcsét, ő pedig lelkiismeretesen dolgozott. Keresetéből kif izette a• lakást, sőt 1952-ben már rádiót is tudott venni. Röviden: boldog családi fészek ez a kis otthon. Megvan a családi harmónia, s nincs veszekedés. Király bácsit ma reggel is — bár nagymosás volt — várta a jó meleg reggeli, s a kellemes, meleg szoba — kényelem. — Bezzeg nem így volt ez 1942-ben — mondja Király bácsi. — Nem bizony! — vág közbe az asszony — hiszen baloldali magatartásodért akkor voltál 22 napig a nagylaktanyában letartóztatva. No de erről ne is beszéljünk, inkább azt mondd meg, le akarsz-e már feküdni? Estére úgyis megint menned kell, s tudom, el vagy fáradva. Király bácsi mosolyog, s így válaszol. — Nézd. Az ember megszokta már a munkát. Jólesik egy kicsit üldögélni. — Jó, jó, vén morgó. — De azért csak aludnod is kell valamit. Ha felkelsz, úgyis lesz mit csinálnod. Nézd — mutat ki az ablakon — a nagy kék postakeverék galamb hordja a fésZkét. Kiverte a kontyos cifrát a dúcból. Azok meg szegények most dúc nélkül vannak éjszakára, nem tudnák hová beülni, s ma azoknak még galambházat kell csinálnod. A Matyi gyereknek meg sítalpat ígértél, azt is meg kell venned. — Jól van no, rád hallgatok — enged az „öreg“ — majd elhelyezkedik a jó meleg ágyban, hogy átadja magát a csendes pihenésnek, az álomnak. * Délutánba hajlott már az idő. mikor Király István felsegítette volna a bányászok munkáját, jobb eredményeket tudtak volna elérni. Ez a helyzet még ma is fennáll. Az előforduló nehézségek: a szénszállítás, kevés váltócsille, a „lőmester hiány“ nemcsak Hajdú elvtárs, hanem a többi ménkesi bányász munkáját is nehezítette. Hajdú elvtárs a 27-es csapat vezetője, hat embert irányít. Hogy jó munkát végeznek, bizonyítja: jelenleg 181 százalékra teljesítik esedékes havi tervüket. Hazánk fel- szabadulásának 10. évfordulójára vállalta csapatával együtt, hogy 500 csillét termelnek terven felül. Ezt az eredményt még fokozni szeretnénk — mondja Hajdú elvtárs —. ha a nagybátonyi szénosztályozó ez évben rendszeresen szállítana nekünk elegendő üres csillét. Az elmúlt hetekben a Nógrádi Szénbányászati Tröszt tervismertető értekezletet tartott, ahol megbeszélték elért eredményeiket és feladataikat az 1955-ös évre nézve. Ezen az értekezleten született meg Ménkes és Nagyba tony bányaüzem párosversenye. A verseny nagyjelentőségű, mert két olyan bányaüzem vetélkedik egymással, amelyek a versenytáblán mindig az utolsó helyen szerepeitek. A párosverseny megszületése után fokozódott a termelés a ménkesi bányaüzemben. Jelenleg Ménkes vezet 103.2 százalékkal, Nagybátony 90.6 szá- alékos eredményével szemben. Ebből a munkából Hajdú elvtárs is ki akarja venni részét és szeretné, ha a tröszt minden műszaki feltételt biztosítana. Szükséges lenne, mondja Hajdú elvtárs, ha elegendő váltócsille állna a munkahelyek rendelkezésére, hogy ne fordulhasson elő az a sajnálatos eset, hogy több vagon sze-> net ki kelljen lapátolni. Küldjenek lőmestereket, akik segítik munkánkat és szervezzék meg jobban a munkát a nagybátonyi szénosztályozón. Ha mindez meglesz, versenyre kelünk olyan üzemekkel, amelyek rendszeresen 100 százalékon felül teljesítik esedékes e lőirányzatukat. Téglagyáraink életéből Mini egyéb vállalatok, téglagyáraink, így a pálfalvi is nagy változáson ment át az utóbbi években. A téglagyárak évek hosszú során egyhangúan, fejlődés nélkül termelték a megszokott alacsony téglamennyiséget, A nyersgyártás, amely kiszáradás miatt csak a fagy beálltáig működik, mindig csak annyi nyerstéglát gyártott, amely a kemence folyamatos üzemeltetéséhez szükséges volt. A téli hónapokban az égetés mindig szünetel, bár nagy szükség lett volna téglára a környező falvakban, ipartelepeken, vállalatok és lakóházak, valamint ipari vállalatok újjáépítéséhez. A téglagyár raktára mindig üres volt. A téglát a forró kemencéből egyenesen az építkezés helyére szállították. Baj volt a présgépekkel is: a prés csak annyi nyerstéglát készített, amennyit a szállítás után azonnal égettek. A téglagyár 1931.ben tanácsi vállalat lett. A telepeken megkezdődött a fejlődés, megkezdődtek a nagy beruházások. Az ipolytarnóci és zagy- vapálfalvi téglagyár 1952-ben egy 600 000 darabos befogadó- képességű fedett szárítót kapott, amellyel nagyban csökkent az elemi kár folytán égetésre alkalmatlan nyers tégla. A zagyvapálfalvi telepen 1952 őszén elkészült az új présház új gépekkel fölszerelébredt. Lánya, alki már hazaért az iskolából — nyakába repült. Üdvözölte, majd közösen ebédhez ültek. Az ebédről Matyi hiányzott. Neki azonban tovább tart a munkája, így később ebédel majd. Király bácsit ebéd után sürgette az asszony. Elindult hát a faluba, hogy Matyinak örömet szerezzen, azaz megvegye a sítalpat. Ebbe azonban hiba csúszott, mert nem kapott. Üres kézzel kellett visszatérnie. Ezután hozzákezdett a tehén etetéséhez, majd deszkát keresett, hogy a kontyos, cifra galambot párjával együtt lakáshoz juttassa éjszakára. És így ment el apró-cseprő munkával az egész délután. Este van már. Király István felvette bányász ruháját. Üt- ratkészen van, itt van már az egész család. Búcsúzik. Megcsókolja gyermekeit, feleségét, majd hangos „Jó szerencséi“ köszönve kilép a ikonyhaajtón. Családja ‘kikíséri. A kapuból a felesége még figyelmezteti: — Vigyázz magadra! Utána elhalnak a lépések és Király Istvánt elnyeli a sötét, havas éjszaka. Elnyeli, de Szorospatakon a bányában újra feltűnik, hogy teljesítse mindennapi kötelességét, elősegítse a Ménkes—Szorospatakköz- ti versenyt, segítse Szorospatakot ebben a versenyben, a széntermelésben és a fenntartási vnu'"1'-''r’~' ve. A nyerstéglatermelés megnövekedett és a kemencét is négy kamrával nagyobbítot- ták, amely ez év tavaszán lesz üzembe helyezve. A zagyvapálfalvi téglagyár a nyári, száraz időben többször nélkülözte a nedvezéshez szükséges vizet. A kút ugyan meg volt építve, s korlátlan mennyiségű vizet biztosít, csak vízvezetéke nem volt. Az elmúlt év negyedik negyedévében ez is megvalósult. Téglagyáraink óriásit fejlődtek. De itt nemcsak az a lényeges, hogy milyen anyagot dolgoznak fel; milyen gépekkel szerelik fel a bányákat, présházakat és kemencéket, a lényeg főleg abban áll, hogy az emberek alkotó módon viszonyulnak munkájukhoz. nem akarnak egy helyben topogni, hanem törekednek fejlődni, s az egész országot fejleszteni. Igen fontos körülmény, hogy a párt-, szakszervezetünk mindent elkövetett, hogy a gyárnál dolgozó munkások, elsősorban berakok és kirakok megtanulták az újabb módszereket. A termelés csak akkor felelhet meg a kívánt körülményeknek, ha a munkások eléggé képzettek és rendelkeznek a szükséges gyakorlattal. Az erre fordított időt nem szabad sajnálni, többszörösen megtérül. Gondolni kell arra, hogy csupán a munkájukat jól ismerő dolgozókkal lehet termelésünket minőségileg és mennyiségileg is növelni — mondja Gyalog József igazgató elvtárs. Téglagyáraink nagyot fejlődtek. Azonban még mindig vannak hibák, amelyek akadályozzák az eredményes munkát. Az új présház nyerstéglával biztosítja a kemencét egész tél folyamán, de az előregyártott téglát, ha a fedett tárolószin megtelt, szabad területen tárolják. Az őszi esőzések és a téli fagy nagymeny- nyiségű nyerstéglát tesz hasznavehetetlenné. Megfelelő víz- szigetelő talapzat nincs a szabadtéri téglasoroknak. A földhöz közel lévő sorok fölszív- iák a vizet és a felelte lévő száraz tégla összeomlik. A nyári termelésű költségeinknek egy nagy része így megy veszendőbe. Ipolytarnóci téglagyárnál történt a múlt. év októberében. hogy a tüzelószen hiánya miatt, illetve biztosításának elhanyagolása miatt a szénszállítmány megérkezéséig kénytelen volt a telepvezető tengeriszárral biztosítani a tüzet. Ezzel ugyan megtakarítottak egy vagon szenet, de hasznavehetetlen téglát gyártottak. Téglagyárainkra a jövőben nagy feladat vár: kielégíteni a helyi lakosságot elegendő és jóminőségű téglával. Szükséges, hogy a helyi tanács és a gyárak vezetősége szervezett munkával lásson hozzá az előttük álló feladatok jó megoldásához. N'asrvfalusi László
