Szabad Nógrád. 1955. január (11. évfolyam. 1-9. szám)

1955-01-22 / 7. szám

SZABAD ISOGRAD 4 1955 január 32. A Béke-Világ tanács irodája elhatározta: átfogó aláírásgyűjtési mozgalmat indít az atomháború előkészületei ellen A béke híveinek világtalálkozója május 22-én kezdődik Helsinkiben A Béke-Világtanács irodájá- I tével jóváhagyták a követke- i tot, az Európa népeihez és a nak kibővített ülése befejez- ző okmányokat: a nyilatkoza- I világ népeihez szóló felhívást. A Béke-Világtanács irodájának nyilatkozata Az új, 1955-ös esztendő be­köszöntése előtt két veszély bontakozott ki és kezdte fe­nyegetni a népeket: Németor­szág ujrafelfegyverzésének ve­szélye, továbbá az atomháború előkészítése és igazolására ho­zott határozatok. E veszélyek olyan időpontban jelentkeztek, amikor a béke új perspektívái nyíltak meg a népek előtt. E veszélyek nem csupán politi­kusok és katonai vezetők nyi­latkozataiban jelentkeztek, ha­nem felelős kormányok csele­kedetei következtében. Ezek a cselekedetek nyilvánvalóan azon népek akarata ellen irá­nyulnak, amelyeket érintenek, másrészt ellenkeznek az egész világ közvéleményével. A nyilatkozatban megálla­pítják, hogy Németország uj- rafelfegyverzése és az atomhá­ború törvényesítése szorosan összefügg egymással. Mindket­tő ugyanannak a politikának a gyümölcse, annak a politi­kának, amelynek alapja a vi­lág széthasítása két tömbre, merényletek az erő pozíció­jából, a háború alkalmazása nemzetközi nézeteltérések megoldására.; A népek összehangolt ak­ciói véget vethetnek a töm­bökre építő politikának. Ezek az akciók rákényszeríthetik a kormányokat arra, hogy tár­gyalásokat kezdjenek, hozzá­lássanak a leszereléshez és az atomerőt kizárólag békés cé­lokra használják. A nyilatkozatban végül ki­jelentik: Pontosan ennek a szükségszerűségnek felel meg annak a nagyszabású világta­lálkozónak összehívása, ame­lyen — 1955. május 22-én Hel­sinkiben — valamennyi or­szág békeszerető erőinek kép­viselői találkoznak. Felhívás Európa népeihez Európa népei elutasítják a Wehrmacht felállítását. A népek ellenzik annak a hadseregnek talpraállítását — mindössze tíz évvel a háború befejezése után — amely ha­lált és pusztulást vetett Euró­pában. A népeket felháborítja az, hogy volt hitlerista táborno­kok rendelkezésére lehet bo­csátani az atomfegyvert. A népek soha nem nyugsza­nak bele ebbe a gaztettbe. A Wehrmacht megteremté­séről szóló szerződések ratifi­kálása távolról sem befejezett tény. Azok a döntések, amelyeket a parlamentek a népek aka­rata ellenére hoztak, nem köt­hetik gúzsba a népeket. A Béke-Világtanács felhívja a világ férfiait és asszonyait, összpontosítsák minden erejü­ket, törekedjenek teljes hatá­rozottsággal és bátorsággal a londoni és párizsi szerződések ratifikálásának és végrehajtá­sának meghiúsítására. A Béke-Világtanács felhívja mindazokat a férfiakat és nő­ket, akik hős harcot vívtak Németország újrafelfegyver- zése ellen, továbbá mindazo­kat, akik kezdik felismerni a kibontakozó veszélyt, akadá­lyozzák meg egyesített és megsokszorozott erőfeszítések­kel a német militarizmus fel- támasztását és biztosítsák Európa biztonságát egy béke­szerető Németország részvéte­lével. Európa népei a többi népek segítségével meghiúsítják az új Wehrmacht létrehozását. Felhívás a világ népeihez Egyes kormányok napjaink­ban atomháború kirobbantá­sára készülnek. Megpróbálják hozzászoktatni a népeket az atomháború elkerülhetetlensé­gének gondolatához. Az atomfegyver alkalmazá­sa pusztító háborúhoz vezetne. Kijelentjük, hogy azt a kor­mányt. amely atomháborút robbant ki, saját népe meg­fosztja bizalmától és minden uép elítéli. Szembeszegülünk azokkal, Joliot-Curie beszéde akik atomháborút készítenek elő. Követeljük, hogy minden or­szágban semmisítsék meg az atomfegyverkészleteket és ha­ladéktalanul szüntessék be az atomfegyver előállítását. Január 19-én, a Béke-Világ­tanács irodájának kibővített ülésén Frederic Joliot-Curie, a Béke-Világtanács elnöke az atomháborús előkészületek el­leni felhívás szövegének be­terjesztésekor beszédet mon­dott, amelyben a többi között hangoztatta: „A Béke-Világtanács irodája elhatározta, hogy átfogó alá­írásgyűjtési mozgalmat indít, amely lehetővé teszi az egész világ tiltakozásának kifejezé­sét az atomháború előkészü­letei ellen. Ennek a mozgalom­nak haladéktalanul meg kell indulnia és ki kell bontakoz­nia annak a felhívásnak alap­ján, amelynek tervezetére szerkesztési megbízást kap­tam. Engedjék meg, hogy mielőtt felolvasom ezt a szöveget, em­lékeztessek azokra az ellenve­tésekre, amelyek az atombom­ba megjelenése óta hangzottak el. örökre emlékezetem oen maradnak annak a jelentés­nek mondatai, amelyet ameri­kai tudósok bizottsága, James Franck bizottsága állított osz- sze és küldött el Washington­ba, a hadügyminiszterhez, még 1945 június 11-én, két hó­nappal Hirosima előtt. E jelen­tésben, amelynek szerzői ellen­zik az atombomba háborús al­kalmazásáról szóló döntést, a következő mondat olvasható: „Ha az Egyesült Államok lesz az első állam, amely emberek ellen alkalmazza a vak rombo­lás ez új eszközét, elveszti a világ közvéleményének támo­gatását, meggyorsítja a fegy­verkezési versenyt és veszé­lyezteti egy ilyen fegyver jö­vőbeli ellenőrzéséről szóló nemzetközi megállapodás lét­rehozásának lehetőségét.“ A líésőbbi évek igazat adtak e tudóscsoport jövőbelátásának. Különböző országok tudósai próbálták figyelmeztetni a köz­véleményt azokra a veszélyek­re, amelyeket ez a fegyver hoz magával. Ha azonban elő is mozdították a közvélemény felvilágosítását, nem indíthat­tak meg olyan átfogó mozgal­mat, amely elítélte volna az atomháborút és tiltakozott vol­na ellene. Mozgalmunk egyik nagy érdeme az, hogy 1950- ben Stockholmban nagyszabá­sú hadjáratot indított az atom­fegyver eltiltásáért és e tila­lom fölötti szigorú ellenőr­zésért. Vitathatatlan, hogy a stockholmi felhívás, amely igen nagy visszhangra talált, fontos szerepet játszott, meg­akadályozta az atombomba alkalmazását Ázsiában. Azok a kormányok, amelyek külpolitikájukat az atomfegy­ver alkalmazására akarják alapozni, jól tudják, hogy kénytelenek számolni a köz­véleménnyel. Ez a magyará­zata annak, hogy amikor az atomháborút szervezik és elő­készítik, megpróbálják lépé­seiket ravasz mesterkedések­kel álcázni. Az Atlanti Tanács decemberi határozatai e mes­terkedések sorozatába tartoz­nak. Igen komoly lépésről van szó, amelyet le kell leplez­nünk. Nem kell megvárni egy ilyen vak, pusztító háború kirobba­nását ahhoz, hogy elítéljük kezdeményezőit. Már most le kell sújtani azokra, akik elő­készítik. A legelemibb élni- akarás és hozzátartozóik sze­Ez történt a A NYUGATNÉMETORSZA- GI BÁNYÁSZOK szakszerve­zetének szerdán a ruhrvidéki Gelsenkirchenben megtartott értekezlete elhatározta, hogy a szakszervezet 580.000 tagja ja­nuár 22-én, szombaton 24 órás általános bányász-sztrájkba lép. Nyugat-Németország bányá­szainak 24 órás sztrájkja ha­talmas erejű válasz azokra a szemérmetlen támadásokra, amelyeket Hermann Reusch, a ruhrvidéki „Jóreménység” kohóipari r. t. vezérigazgatója, Hitler volt „hadigazdasági ve­zetője”, a párizsi háborús szer­ződések egyik legbuzgóbb hí­ve intézett a bánya-, kohó- és fémipari dolgozók még meg­maradt demokratikus jogai el­len. A gelsenkircheni bányászér­tekezlet határozata bonni kor­mánykörökben nagy megdöb­benést és riadalmat keltett. A COSTARICA! vezérkar je­lentése szerint újabb összecsa­retete készteti az embereket minden országban arra, hogy követeljék az atomfegyver­készletek megsemmisítését és gyártásának haladéktalan be­szüntetését. Ez az élniakarás és hozzátartozóiknak ez a sze- retete lelkesít holnap minden országban, minden városban, minden faluban sokezer férfit és nőt, akik ajtóról-ajtóra, házról-házra járnak, elmennek a műhelyekbe és a mezőkre, hogy aláírásokat gyűjtsenek felhívásunkra és ilymódon a leghatalmasabb akadályt gör­dítsék az atomháború útjába, •k A Béke-Világtanács irodája kibővített ülésének részvevői páratlan lelkesedéssel hagyták jóvá a felhívást. Az ülésen jelenlévők viharos tapssal jut­tatták kifejezésre, hogy egyet­értenek ezzel az okmánnyal. Ezután az ülés minden rész­vevője aláírta a világ népei­hez szóló felhívást és ezzel megkezdődött a világméretű aláírásgyűjtési mozgalom e rendkívül fontos okmányra. nagyvilágban pások történtek a Costarica! erők és a betolakodók csapatai kö­zött Santa Rosatól északra. Az AFP értesülése szerint a be­tolakodók komoly vereséget szenvedtek és La Cruz irányá­ba nyolc-tíz kilométert vissza kellett vonulniok. Annak elle­nére, hogy Costarica északi részén a harcok még folyta­tódnak, kormánykörökben az a nézet uralkodik, hogy né­hány napon belül befejeződnek a harcok. A kormánycsapatok az utolsó tisztogató hadműve­leteket végzik. Nyugtalanságot okoz azon­ban Somoza nicaraguai elnök­nek az a kijelentése, hogy „fe­szült helyzet alakult ki Nica­raguában, mert két costaricai repülőgép megsértette Nicara­gua légiterét”. A panamai rá­dió jelentése szerint a nicara­guai kormány ennek következ­tében elrendelte az általános mozgósítást, és elhatározta, hogy csapatokat küld a costa­ricai határra. A kuHúrélet első lépései Mátramindszent, január 16. Ha egy-egy falu életének je­lentős, nagy mozzanatait, em­lékezetben maradó eseményeit akarnánk kijelölni, sokszor egészen jelentéktelen, szinte semminek tűnő dolgokat ne­vezhetnénk annak. Mátramindszenten, a Mát­ra hegyvonulatai között meg­húzódó, alig több mint ezer lakosú bányászfaluban is ilyen eseményes vasárnap van ma. A falu fiatal műkedvelői, a kultúrcsoport színjátszói Ter- sánszky J. Jenő négyfelvoná- sgs vígjátékát frA síró ba- bák”-at adják. Ritka esemény ez itt, az ilyen természetűek között több mint három év óta az első. ★ A falu frissen meszelt kul- túrotthonában minden hely foglalt — a délutáni és esti előadáson egyaránt. Érdeklő­dő, kíváncsi felnőttek, gyer­mekek figyelik a szétnyíló füg­göny mögött elénktáruló szín­padot. A nemrég alakult kultúr­csoport bemutatkozó előadása bizony nem nagyon magyaráz­za meg ezt az izgalmat Ku­lisszák, megfelelő díszletek, jelmezek nélkül játszanak. Mondjuk meg az igazságot: minden átélés, átérzés nélkül. Szövegtudásuk is hiányos, ki­ejtésük, mozgásuk még mes­terkéltnek sem mondható. Valószínűnek tartom, hogy készültek a darabra, de nem tudom, milyen segítséget mennyi buzdítást kaptak. Nehéz dolog megfelelő fel­tételek, hozzáértő betanítás nélkül kezdő színjátszóknak, akármilyen egyszerű darabbal is megbirkózni. Nem is célom a részletes bírálat. A kezdő színjátszókat még a kezdet ne­hézségeivel, a feladattal meg­birkózni nemtudás ellenére is csak dicséret illetheti. A nézőközönségnek tetszik a darab. Különösen a javasasz- szony együgyű, bolondos fiát alakító Bózváry József játéka, aki egy szót sem szól; dadog, ugrándozik a színpadon, rossz furulyával a szájában. Nevet­nek, tapsolnak, elégedettek a darabbal, a szereplőkkel. Ü A kultúrcsoportról, az elő­adásról volt szándékom írni — de most nem a szereplők já­tékának értékelése, a közönség ízlésének, igényességének is­mertetése fontos elsősorban, hanem a belőlük levonható ta­nulság. Hosszú szünet, nagy mu­lasztás után, most indul meg itt — de nagyon sok más köz­ségben is — a kultúrélet. A megélénkülő érdeklődés, tö­megaktivitás széles kibontako­zásának egyik beszédes jele ez is. A falu pedagógusai (közsé­günkben Kovács István álta­lános iskolai igazgató) szívvel, lélekkel szorgalmazzák ezt a munkát, lelkesítik a fiatalokat. A dolgozók megjelenésükkel, érdeklődésükkel biztatják fia­taljainkat és a fiatalok is nagy ambícióval végzik munká­jukat A tanulság az, hogy a leg­messzebbmenő segítség nél­kül ez a buzgóság nem sokra megy. Népművelésügyünk siessen ennek a kedvvel indu­ló, de magára hagyva nem sok eredménnyel biztató kulturális tevékenységnek segítségére. Biztosítsák működésük leg­szükségesebb feltételeit: dísz­leteket, jelmezeket. A megye népszerű, elismert, nagyobb gyakorlattal, rátermettséggel, tapasztalattal rendelkező együttesei segítsék közvetle­nül kezdő kultúrcsoportjain- kat. Látogassák meg őket, pró­báikon adjanak jó tanácsot egy-egy alakításhoz, technikai megoldáshoz. Amennyire mód van rá, bizonyos alkalmakra kölcsönözzenek nekik díszlete­ket, jelmezeket, legalább ad­dig, míg az előadások bevéte­leiből, a kapott kisebb összegű pénzbeli támogatásokból ma­guk tudják ezt pótolni. A he­lyi pártszervezetek sohase fe­lejtsék el, hogy milyen kötele­zettséget ró rájuk a III. párt- kongresszus határozata, mely egyik fő feladatként jelöli meg a falu műveltségi színvonalá­nak emelését, kultúrájának fejlesztését. És többet foglal­kozzanak a kultúrotthonok munkájával a tanácsok is. A nép műveltségén munkál­kodni — ez a legszebb cél, sőt ezen túl legnagyobb kötelessé­günk kell, hogy legyen, ★ Mátramindszenten szép ter­vek vannak már az igazi kul­túrélet megteremtésére. A DISZ (amelynek jó munkája attól az időtől számítható, amióta Molnár Gyula a szer­vezet titkára), valamint a kul- túrotthon-vezetőség eddig vég­zett munkáját is szép kez­detnek kell mondanunk. A kultúrház rendbehozása, a kör­függöny és egyebek az ő har­cuk eredménye. A Petőfi-kör már eddig is jól működött. A színjátszó csoport ezután sok kellemes vasárnap délutánt szerez majd a mátramindszen- tieknek. Tánccsoport, énekkar, kiszenekar, főzőesték, tanfo­lyam, sakk-, ping-pong-szak­osztály alakul a közeljövőben: Kovács elvtárs minden tudásá­val, minden erejével lát most munkához. A Mátramindszenten hallott szép tervek megvalósításának nagy feltétele van. Ezek a fel­tételek a fiatalokra is vonat­koznak. Hajas b. Lidia, Kun pókó Gábor és a többi fiata­lok, nemcsak kedvvel végez­zék munkájukat, de egyre töb­bet kívánjanak magúktól. Azzal végezném, hogy még több biztatást, még több elis­merést ezeknek a fiataloknak — az ő kedvüket már nem sza­bad elvenni. Ha Mátramind­szent dolgozói nevelődni, mű­velődni, hasznosan és jól szórakozni akarnak, ne vár­janak csak egy-két emberre, hanem mindnyájan segítsenek a széles kultúrélet kibonta­koztatásában, amennyire csak tudnak. Tári István Jó eredménnyel zárult a szerződéskötési munka Sokat hallottunk az utóbbi időben az aprómag-termelés jelentőségéről. Ez nem is cso­da, hiszen az aprómagvak ter­melése mezőgazdaságunk fej­lesztésében nem kis szerepet játszik, s a belföldi szükséglet kielégítése mellett keresett cikk külföldön is. A külföl­di piac a magyar termelésű aprómagvakért mindenkor jó árat fizetett, szívesen vásá­rolta. Megyénkben az 1955. év ta­vaszán elvetésre kerülő növé­nyek szerződtetése már befe­jeződött. A Megyei Magter­meltető Vállalat szerződtetési tervét 1954. december 20-ra — tíz nappal a határidő előtt — 100,6 százalékra teljesítette. Hat növényféleségre összesen 3250 kh-n kötött termelési szerződést termelőszövetkeze­tekkel, egyénileg dolgozó pa­rasztokkal. A 3250 kh-ból 2050 kh fehérhere, szarvaskerep, nyúlszapuka, míg 1200 kh ét­kezési borsó, tavaszibükköny és fűmag. A fenti terület je­lentős részét — 1200 kh fe­hérherét, 300 kh fűmagot és 200 kh szarvaskerepet — ex­port céljára szerződték. Nagy segítséget nyújtott a vállalatnak az új ár- és pré­mium rendelet, ami nagyobb jövedelemhez juttatta a terme­lőket, előnyösebbé, jövedelme­zőbbé tette a szerződéses mag- termelést. Hogy mennyire megnőtt a szerződéses terme­lés iránti érdeklődés, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Magtermeltető Vál­lalat szerződéses kerete szűk­nek bizonyult. A szép eredmények elérésé­ben nagy szerepük volt a kör­zeti felügyelőknek és a közsé­gek termelési felelőseinek is. A körzeti felügyelők közül Barlai Gábor 116,2, Ráth And­rás 104,8, Balcsik Péter 103,5, Oravecz István 103,2 százalék­ra teljesítették szerződtetési tervüket. Kiemelkedő munkát végeztek Kordics János, Len­gyel József, Molnár János, Le- hoczki István községi termelé­si felelősök is. Most, hogy a szerződéskötés első szakasza lezárult, termé­szetesen nem szűnik meg a vállalat tevékenysége. Rövide­sen sor kerül a szállítási szerződések megkötésére. A megkötött termelési szerződé­sekre már folyamatban van a vetőmagvak leszállítása s nem­sokára megkezdődik azoknak kiosztása is. Fontos tennivaló a területkijelölés, amiben nagy szerepük van a szakfel­ügyelőknek. Tanácsot kell adnia a termelőknek, hol milyen növényeket termelje^ nek. Hogyan készítsék elő a vetőmagot, mikor vessenek, milyen mélyre szórják a mag­vakat. Útmutatást kell ad- niok a szakszerű növényápo­lásra, betakarításra, egyszóval: most kell megbeszélni a ter­meléssel kapcsolatos tenniva­lókat. Kanizsay Jenő kirendeltség-vezető Bíróság előtt Anatole France, a századforduló marótollú szatirikusa, nem az emberek; a rendszer, a kapitalizmus álszent, ember­romboló és romlasztó rendszere ellen támad. A francia „igazságszolgáltatás" egyik vérlázító tette volt az úgynevezett Dreyfuss-ügy. Ez ragadtatta az írót annak a „Crainquebille‘‘ című elbeszélésnek a megírására, amelynek központi alakja egy szegény, gyámoltalan utcai árus. Ez az alak kerül az igazság­szolgáltatás könyörtelen karmai közé. A francia filmművészet haladó irodalmunknak ezt a nagy alkotását dolgozta filmre. Tüntetés ez a film a hollywoodi giccsáradat, a tartalmatlan forgatókönyvek és a fogpasztarek­lám főszereplők ellen. A filmrendező némileg változtat az eredeti elbeszélésen. A modern környezetnek megfelelő, hogy az öreg védő-' ügyvédje a filmben csinos, fiatal ügyvédnő, aki még komo­lyan veszi munkáját és igyekszik lelkesen ellátni azt. A filmet a balassagyarmati filmszínház játssza 23—25-ifh

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents