Szabad Nógrád. 1955. január (11. évfolyam. 1-9. szám)

1955-01-22 / 7. szám

tSSS január 22.

SZABAD BOCIRA»

3

lörvényerefő rendelet a községfejlesztési hozzájárulásról

A törvényerejű rendelet értelmében a községi tanácsok a községpolitikai tervükben megállapított feladatok megvalósítására az állam által rendelkezésre bocsátott eszközök ^ kiegészítésére évenkint közsegfejlesztési hozzájárulást vethetnek ki. A hozzájárulás mértékét és a kivetés alapját a községi tanács állapítja meg. A hozzájárulás mértékét, a kivetés alapját, a tervbevett feladatok szükségességét előzetesen falugyűléseken, kisgyű- léseken a lakossággal meg kell tárgyalni. A községfejlesztési hozzájárulás mértéke nem haladhatja meg a házadó, illetve a ló után megállapítható adótétel nélkül számított általános jövedelemadó évi összegének 10 százalékát, illetőleg azoknál,

akik házadó, vagy jövedelem- adó fizetésére nem kötelezettek, háztartásonként az évi 100 forintot. A községfejlesztési hozzájárulást a tanács határozata alapján a községi végrehajtó bizottság a pénzügyi apparátus segítségével veti ki és szedi be.

A határozat megállapítja, hogy a községfejlesztési alap fedezeti forrásai a következők: a tanácsi vállalatok terven felüli nyeresége, a községpolitikai tervben előirányzott feladatok megvalósításához fizetett vállalati hozzájárulás, az adóprémium dologi része, a költségvetési előirányzatokon felüli többletbevétel, a készpénzben jegyzett államkölcsö- nökből a tanácsot megillető részesedés, a községfejlesztési hozzájárulás. A fedezeti forrásokkal kapcsolatban több intézkedést tartalmaz a határozat, így például kimondja, hogy a tanácsi vállalatok terven felüli nyereségének több mint 40 százaléka, az adóprémium 80 százaléka és a községekben készpénzben jegyzett államkölcsönökből az eddigi 20 százalékos részesedés helyett 50 százalék illeti meg a tanácsokat.

A községfejlesztési alapban összegyűlt pénzeszközökkel kizárólag a tanács rendelkezik. Ezeket a költségvetésen felüli összegeket például utak, járdák, kutak építésére és javítására, szociális és kulturális intézmények felújítására és javítására, valamint más, hasonló célra lehet felhasználni.

A PASZ TI CSOD

természet nagylelkűsége folytán tegnap olyan csoda történt, hogy a „hasznos szüzmá- riáról” költött rege kismiska mellette, habár a „szent forrás“ vizéből még sokan isznak.

Ott, ahol az ég zengett, s a téli zápor faldosta a létéért könyörgő alaktalan hófoltokat, megnyílt az ég, s a cik- cakban futó villám hátán Ponty Misa ereszkedett le a földre. . Épp egy kamasz gyerek haladt el mellette.

— Hallod-e öcsém? Hun székel az a Béke töszö?

— Ahun, a kis cukrászda mellett ni! — mutatott a fiú a vasút felé vezető útra.

Misa gyalog tette meg az utat. Mielőtt bekopogott, a farkuszonyát illedelmesen az ajtófélfához törölte. A magas, szikár elnök, s a csinos könyvelőlány fogadta.

— Ponty Misa áll önök előtt a csendesebb folyású vizek, holtágak, s tavak pontynemze- dékének tagja — mutatkozott be.

— Tán nem maga jött a vil- lámexpresszel? — kérdi az elnök kíváncsian.

— Amint látja, kedves elnök — válaszol szerény mosollyal. — A szellők szárnyán érkezett hírre jöttem. Tudom,

váratlan a látogatás, de gondoltam, nem az ajtó mögött, hanem a tó vizében lesz a helyem. Hivatásom célja: kövérre hízni, s jó pénzért a dolgozók asztalára kerülni, ropogósra sülve.

•— Alenne mán jó, nekünk se lenne rossz úgy élni, mint önöknek — mondja az elnök.

— Olyan vizesen?

— A, dehogy! Olyan jól és gondtalanul — csattan az elnök szava. — Hanem van egy kis hiba ..,

— No, no, csak bátran ki vele.

— Haragos természetű a tanácselnök, nem biztos, hogy ad letelepedési engedélyt. Azt felelte nekem a múltkor, hogy a halastó helyén park lesz. -.. Nem kell a tó, mert szúnyogot nevel, s a szunyogcsípést nem szeretik a pásztiak .. -.

— De a finom, ízletes pontyhúst igen? — vág közbe Misa. Különben ismerem én is a törvényt... Ne féljen elnök, az én agitációm meggyőző..,,

A tanácselnök kedvetlenül fogadta.

— A dolgozó nép bőséges élelmiszerellátása érdekében

nagymértékben fejleszteni kell a haltenyésztést... Ahol a vízellátás gazdaságosan biztosítható, halastavat kell építeni... A halhozamot kh-hol- danként 200 kg-ról 310 kg-ra kell emelni — darálta Misa a törvényes rendelkezést. — Vgy bizony kedves elnök, megfelelő renoválás mellett a vízügyi igazgatóság lakhatónak minősítette a tavat. Ha Kohut föld- birtokos halai megéltek benne, az én családom se veti meg ... Kevés befektetés, nagy jövedelem: art kell a töszö-nek. A halhozam emelése énrám tartozik. Kicsit furcsálnám, ha halászattal foglalkozó őseik, pásztói utódai megvetnék a halhúst. Az ősök tiltakoznának emiatt...

— Úgy forog a nyelve, mint a kereplő — szólal meg a tanácselnök. — Jól beszélt... letelepedési kérelmét a tanácsülés elé viszem.,}

__ __ ogy a csoda teljes ¥■ Hf legyen, hérjük a tar í® nácsülést, adja ki a IIS“*»® letelepedési enge- ML délyt. A Béke-beliek még most a télen elvégzik a szükséges földmunkát, hisz nem akarnak egyebet, mint hozzájárulni a nép húsellátásához, saját jövedelmük növeléséhez

(lantos)

a bürokratizmus elleni harc erősítését. A legfontosabb feladat ezen a téren, hogy párt- szervezeteink, pártbizottságaink következetesen ellenőrizzék a határozatok, rendeletek, utasítások végrehajtását. Ne engedjenek ezen a téren semminemű lazaságot, követeljék meg a tanácsapparátus dolgozóitól a pontos, lelkiismeretes munkát. Egy pillanatra se felejtsék el, hogy csak jól működő helyi tanácsokkal tudunk megfelelően előre haladni a júniusi úton.

Sok esetben jehet tapasztalni, hogy pártszervezeteink, pártbizottságaink türelmetlenek a tanács munkájával kapcsolatosan. Ez egyrészt abban mutatkozik meg, hogy irányítás helyett utasítják a tanács funkciónáriusokat, másrészt abban, hogy maguk igyekeznek elvégezni a tanács munkáját Ez utóbbi a gyakoribb. A pártszervezeteknek nem szabad a tanácsok helyett dolgozni. Ha a pártszervezetek a tanácsok feladatait végeznék el, akkor ez oda vezetne, hogy a párt politikája csak gyengén, felemásan valósulna meg. Miért? Azért, mert ebben az esetben a tanácsok ön- állótlan tehetetlen szervekké válnának, elsorvadnának. A pártszervezetek viszont nem tudnák a saját feladataikat elvégezni. Ezért rendkívül fontos a tanácsok önállóságának növelése. Emlékszünk még arra az időre, amikor az egyes pártszervezetek nem a tanácsapparátust mozgósították a to- jásbegyújfcés szorgalmazására, hanem a népnevelők kosárral a karjukon jártak begyűjteni, elhanyagolva az agitációs munka végzését. Előfordult az is,

— most már mind ritkábban

— különösen járási viszonylatban. hogy a tanácsapparátus dolgozóit nem a tanács végrehajtóbizottsága, hanem a párt végrehajtó bizottsága küldte ki a területre az aratás,

vagy más munka szorgalmazására.

Az elmúlt tanácsválasztás bebizonyította azt, hogy éppen a legnagyobb munka idején kell a legtöbbet foglalkozni a tanács munkájával. A tanácsválasztás politikai előkészítésének első és második szakaszában csaknem teljes egészében mellőzték pártszervezeteink a tanácsokat, s csupán az adminisztratív munkák végzésére mozgósították. Így hatalmas munka nehezedett pártszervezeteinkre, ami egy bizonyos fokig elvonta a figyelmet olyan nagyfontosságú kérdésről, mint a politikai oktatás, vagy a mezőgazdasági munkák végzésére való mozgósítás. A mezőgazdaság fejlesztésére hozott párt- és kormányhatározat végrehajtása nem folyik kielégítően. Nem folyik elsősorban azért, mert pártszervezeteink ezt a feladatot is egy bizonyos fokig kisajátították. Pedig a kongresz- szus egyik igen fontos útmutatása az, hogy a tanácsok egész tevékenységükkel segítsék a mezőgazdaság fejlesztését. A mezőgazdaság fejlesztésének alapja: a termelési kedv fokozása. A termelési kedv fokozása érdekében sok nagy- jelentőségű kormányrendelet jelent meg az utóbbi időben. Annak ellenére, hogy nőtt a dolgozó parasztok termelési kedve, a terméshozam nem emelkedett ennek megfelelően. Ennek egyik oka hogy a rendeleteket tanácsaink nem megfelelően hajtották végre, másik oka pedig az, hogy a rendeletek végrehajtását nem kísérte megfelelő politikai munka. Mindkét véglet egyformán súlyos. Kijavításuk egyik legfontosabb feladat most a tanács és pártszervezeteink előtt.

Pártunk kongresszusa kihangsúlyozta. hogy tanácsaink egyik fontos soronlévő feladata az állami fegyelem, az állampolgári kötelesség teljesítés megszilárdítása. A tanácsok tekintélyét semmi sem emeli jobban, mintha szigorúan és igazságosan törvényes rendet tart. s mi sem rombolja jobban ezt a tekintélyt, mintha a tanács gyengének bizonyul, vagy ha igazságtalan intézkedésekkel, túlkapásokkal sértik meg a törvényt. Ezért pártszervezeteink ellenőrző, segítő munkáján keresztül oda kell hatni, hogy tanácsaink úgy dolgozzanak, ahogy ezt saját tekintélyük, az állam tekintélye, az egész dolgozó nép érdeke megkívánja.

Pártszervezeteinknek feladata, hogy állandóan ráirányítsa a tanácsok figyelmét a legfontosabb politikai és gazdasági kérdésekre. Előre átgondolt, tervszerű munkával biztosítani kell. hogy a tanácsok maradéktalanul megvalósítsák a párt és kormány nagyjelentőségű határozatait. Rendszeresen napirendre kell tűzni pártvezetőségi üléseken, hogy a tanácsok hogyan hajtják végre a párt és kormány nagyjelentőségű határozatait.

Tanácsaink csa^ akkor tudják megvalósítani az előttük álló nagy feladatokat, csak úgy tudnak hivatásuk magaslatára emelkedni, ha a dolgozók kezdeményezésére és aktivitására támaszkodnak. Pártszervezeteink úgy segíthetik elő a tanácsok felemelkedését, munkájának megjavulá- sát, ha egész tagságukat a dolgozók széles, pártonkívüli rétegeit is mozgósítják a határozatok nagyszerű célkitűzéseinek ismertetésére. A párt- kongresszus megerősítette tanácsaink tekintélyét. Elismerte a tanácstagok és a tanácsok dolgozóinak érdemeit. Most rajtuk a sor hogy bebizonyítsák: méltók erre az elismerésre.

Gyepes! János

a megyei párt-végrehajtóbizottság osztályvezetője

Hogyan gazdálkodhat eredményesebben • a Zabari Állami Gazdaság

Több mint egy esztendő telt el a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormány- határozat megjelenése óta. E határozat nagy feladatokat rótt — többek között — állami gazdaságainkra is. Több élelmiszert, ipari nyersanyagot kellett adniok az országnak, emelniök kellett a termelés színvonalát. s példamutató gazdálkodással kellett bebizo- nyítaniok a szocialista nagyüzem fölényét a kisparaszti gazdaságokkal szemben.

Ha most, az új év első hónapjában visszapillantunk az elmúlt esztendőre, megállapíthatjuk, hogy állami gazdaságaink e sokrétű, egyáltalán nem kis feladat elvégzésében megállták helyüket. Sokat fejlődtek egy év alatt.

Állami gazdaságaink egészének fejlődése azonban korántsem jelenti valamennyi gazdaság fejlődését. Káros lenne eltitkolni azt, hogy sok gazdaságban még rosszul gazdálkodnak, alacsony termésátlagokat érnek el. s nem képesek bebizonyítani a szocialista nagyüzem fölényét.

Figyelmen kívül

a gazdaság adottsága

A Zabari Állami Gazdaság is a rosszul gazdálkodó, hivatását még be n_m töltő gazdaságok közé tartozik. S hogy ez így van, nagyrészt nem az ő hibájuk. Gondoljuk csak el, hogy mi történne, ha az esztergályos például cipőtalpalás- sal, kőművesmunkával, vagy festéssel foglalkozna, csak éppen nem esztergálna. Nyilvánvaló, hogy egyik munkát sem tudná jól ellátni, s jogtalanul csodálkoznánk azon, hogy rosz- szul dolgozik. Nos hát lényegében ez a helyzet a Zabari Állami Gazdaságban is. Nézzük miért?

Egy gazdaság fő termelési ágainak megválasztásakor elsősorban a termelési, illetve tenyésztési eredményeket befolyásoló tényezőket — éghajlat, talaj, gépi munka jelentősége stb. — kell figyelembe venni, s csak azutáni lehet dönteni, hogy a gazdaság milyen növények termesztését, vagy milyen állatok tenyésztését helyezi előtérbe. S hogy a Zabari Állami Gazdaság még eddig minden esztendőben ráfizetéssel dolgozott, annak oka. hogy a feladatok megszabásánál, a termelési ágak kialakításánál figyelmen kívül hagyták a gazdaság adottságait. S hogy ez mit eredményezett, erre elég egy példát felhozni.

A gazdaság hegyes vidéken terül el. Szántóterületéből mindössze 50 katasztrális holdat lehet kétoldali szántással felszántani. A gabonatermelésnél például úgyszólván egyáltalán nem lehet igénybe venni a gépi munkát. A gazdaság mégis viszonylag nagy területen vetett minden esztendőben gabonát, s a gabonatermés sokszor még a hatmázsás holdankénti átlagot sem érte el. Eredmény: a Zabari Állami Gazdaság egy mázsa búzát a tervezett 168 forintos önköltség helyett 172 forintért állít elő.

Ez nem azt jelenti, hogy a jövőben a gazdaságnak egyáltalán nem kell gabonatermeléssel foglalkoznia, mert költséges. Igenis kell. De a fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazásával törekedjenek az önköltség fokozatos csökkentésére. mert — bár gabona- termelés szempontjából nehéz a zabariak helyzete — mégis lehet és kell is szebb eredményeket elérniök e téren.

Az állattenyésztést

és gyümölcstermelést

kell előtérbe helyezni

A Zabari Állami Gazdaságnak természetesen elsősorban nem a gabonatermelést, hanem az állattenyésztést és a gyümölcstermelést kell előtérbe helyezni. A gazdaság vezetői is világosan látják már ezt s az 1955. évi tervet is ennek megfelelően készítették el. Nézzük, mit terveznek?

A gazdaság eddig sertés- tenyésztéssel nem foglalkozott.

Most 50 darab mangalica anyakocát vásárolnak, melyeket szabad szálláson nevelnek, ügy tervezik, hogy az év végén a szaporulattal együtt 200 darab sertésük lesz. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság rövidesen kitűnő tenyészsertéseket tud majd eladni a társgazdaságoknak. termelőszövetkeze teknek. s egyénileg dolgozó parasztoknak.

A terv nagyarányú lótenyésztést ír elő. A gazdaság jelenleg 24 törzskönyvezett lipicai anyakancával, valamint 19 csikóval rendelkezik. A csikók számát 120-ra kívánják emelni, s csikótelepet létesítenek.

Szarvasmarhaállományuk száma most 2X4. (Ebből 166 növendékállat.) A jövőben kizárólag növendékneveléssel foglalkoznak. A növendékállatokat héthónapos vemhes korban szállítják majd le. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a gazdaságnak kitűnő adottságai vannak a tehenészet fejlesztésére is. A jóminőségú legelő magas tejhozamot biztosítana. A terv azonban a tehenészet fejlesztését nem írja elő, ami súlyos hiba. s amelyen a gazdaság vezetőinek feltétlenül javítani kell.

A gazdaságban nagy lehetőség van a juhtenyésztés fejlesztésére is. s a zabariak élnek is a lehetőségekkel. A jelenlegi 2240 darab merinói juhot további 1200 darabbal szaporítják az esztendő végére. Törzskönyvezett tenyészkosokat és bárányokat tenyésztenek. A juhok gyapjúhozamát az elmúlt évi 3,16 kg- ról 4,20 kg-ra emelik. Tervbe vették egy 600 férőhelyes juh- hodály építését is.

Fejlett takarni ánytermelés — jövedelmező állattenyésztés

Ahhoz, hogy a gazdaság az állattenyésztésnek ilyen arányú fejlesztését véghez vigye, elengedhetetlen a takarmánytermelés kiszélesítése, növelése. Ez pedig ebben a gazda- , Ságban nem nehéz feladat. 1954-ben például vörösheréből és lucernából holdanként 25— 30 mázsás termést takarítottak be és az állatállomány ellátásának biztosítására összesen 81 vagon takarmányt termeltek. A gazdaság egy mázsa takarmányt a tervezett 42 forint önköltség helyett 24 forintért állít elő. Az erdőkkel szegélyezett táblákon tehát kitűnő lehetőség nyílik a takarmánytermelésre, ami csak megerősíti azt. hogy az állat- tenyésztés fejlesztését helyezzék előtérbe. A terv szerint a gazdaság ez évben 402 kh-n termel majd takarmányt 70 kh-n lucerna, 40 kh-n lóhere, 21 kh-n zabosbükkömy, 125 kh-n fehérhere. 50 kh-n füveskeverék termelést végeznek, s ezenkívül 96 kh rét termése egészíti még k} a takarmány- termelést Az állatállomány számbeli növekedésére számítva ez év tavaszán felülvetés- sel még 200 kh vörösherét vetnek.

A takarmánytermelés terv« azt mutatja, hogy az állattenyésztés fejlődését nem gátolja majd takarmányhiány, S a Zabari Állami Gazdaságot a jövőben méltán nevezhetik az állattenyésztés mintagazdaságának, a magasabbrendú nagyüzemi gazdálkodás hirdetőjének.

Az állattenyésztés mellett « gazdaságban egyre nagyobb területet kell hódítani a jól jövedelmező gyümölcstermelésnek. A gazdaság vezetői is tudják ezt. Az elmúlt év őszén 150 katasztrális holdon telepítettek szilvafát és a telepítést ez évben 150, a jövőben szintén 150 hold területen almafa telepítéssel folytatják. A gazdaságnak 1956 őszére tehát 450 kh gyümölcsöse lesz. Közepes termés esetén is e területen 300—350 vagon termésre lehet számítani.

Jó terv

jövedelmező gazdálkodás

A gazdaság fennállása óta elsőízben dolgozott ki olyan tervet — s ez a terv az

1955-ös esztendőre szól — melynek megvalósítása a jövedelmező, a ráfizetés nélküli gazdálkodást eredményezi Igen helyesen választották meg azokat a termelési ágakat, melyeket a jövedelmezőség érdekében elsősorban fejleszteni kell. .Reméljük, nemcsak tervezni ‘udnak jól a gazdaságban, hanem értenek a tervek végrehajtásához is. Most, amikor végre világosan látják, merre kell haladniok, bízunk abban, hogy a gazdaság rövidesen betölti hivatását, s munkája a szocialista nagyüzemi gazdálkodás maga- sabbrendúségét hirdeti. Példát mutat a termelőszövetkezeteknek, egyénileg dolgozó parasztjainknak, segíti, támogatja őket munkájukban.

Kiss Gy. János

Fél óra a Vas ötvözetgyárban

Hétfőn új felirat fogadta a gyárba érkezőket: „A Gerő- brigád vállalásának teljesítésében már 23-ánál tart!“ A többieknek leesett nz álluk.

— Ez aztán igen — csodálkoztak. Mert tudni való, hogy a vállalás pár százalékkal mindig több a tervnél. A terv is szoros, a vállalás még szorosabb és hogy még azt is megtetézze az a néhány ember hat nappal! Szóval nem kis dolog ez, akárhogy nézzük.

— Nem olyan nagy dolog — hangzik a brigád vezetőjének érdeklődésünkre adott első mondata.

És miközben félszemmel a csaknem másfélezer fokon izzó vakító kohó torkát figyeli. elárulja a „titkot“ a pöttöm kis ember. Angyal József.

— Tavaly, a kongresszusi verseny folyamán és utána hónapokig az én csapatom volt az első. Tulajdonképpen még akkor volt új ez a módszer. Nyitja a pontos munka. A négy adagolónak nemcsak az alapanyag gépies bedobálását kell elvégeznie, hanem ügyelni kell a nyolcmázsás elektródák emelkedésére és süllyedésére is. Számunkra ez a legérzékenyebb műszer. Elárulja, hogy mikor leghasznosabb az áram- fogyasztás. Könnyen megeshet, hogy kimegy a kéményen az energia is, az anyag is. Ha ezt meg akarjuk előzni, állandóan tájékoztatnunk kell a kapcsolótáblát kezelő energetikusokat c kohó lávájának mozgásáról. A másik ilyen „fogás", hogy a

földszinten lévő csapolok nem ösztönszerűen dolgoznak, hanem az adagolók állandó egyenletes takarása mellett percnyi pontossággal két óránként megnyitják a csapolónyílásokat és 20 percnél tovább nem hagyják nyitva.

— Van még egy pár mellékes, de fontos tapasztalatunk is. Ilyen, hogy az elegy-össze- állítás a különböző alapanyagokból pontosan ki legyen „grammozva“.

— De a legfontosabb, hogy szívvel csinálja az ember ezt a munkát. Mert most már a többi brigádok is így dolgoznak és bizony majd egy féléven-át mindig megelőztek minket.

— Ennek én is oka voltam. Nagyon elfoglaltak a saját dolgaim. Most egy éve segített hozzá a vállalat, hogy lakást építhetek. Az egész nyaram ezzel ment el. Szinte éjjelnappal azon töprengtem, hogyan oldjam meg ezt a feladatot egy nyáron, amit húsz év óta hiába akartam. A saját ügyeim miatt elhanyagoltamL az első hasznos kohásztapasztalatok további fejlesztését. Ezért maradtunk el a többiektől.

— Azonban már két hónapja a saját szép kis házamban lakom és úgy gondolom, hogy ez sikerült — niég jobban ki kell vágnom a rezet az üzemben, mint eddig bármikor.

Azt hisszük, hogy ez sikerülni fog Angyal Józsefnek és társainak!

Kondoros! János