Szabad Nógrád. 1955. január (11. évfolyam. 1-9. szám)
1955-01-19 / 6. szám
2 ________ SZAB An IVŐGBíC» »955 Január 19. ■M WMBSWMMMW—W5MWB—werr—ww «rn'IiltMlffTWllMiiiMllliiaMIl .........................'nr V ii I I Mi | Az elméleti tanácsadó rikkr a párioktaiás anyagához A munkás-pamut szövetség elvi és gyekerieti kérdésekéI AKIKET AZ EGÉSZ VILÁGON ISMERNEK... COKAN TALÁN nem tudják és éppen ezért mondjuk ^ el, hogy amikor a me'.eg családi otthonokból kitekintenek a csikorgás, zord télbe, a zagyvapálfalvi üvegen keresztül látják a világot. Nyáron ugyancsak a zagyva- pálfalvi üveg szűri meg és engedi be a lakásokba, hivatalokba és üzemekbe a nap meleg sugarait. Ugyanis Zagyvapál- falván van az ország egyetlen síküveg gyára. A Zagyvapál- falvi Üveggyár dolgozóinak gyártmányát azonban nemcsak az ország határain belül, hanem külföldön is solcan megismerték már. Az ország területén folyó hatalmas építkezésekhez ennek a gyárnak dolgozói szolgáltatják az üvegszükségletet, sőt Dél-Amerikába, Törökországba, Indiába, Argentínába, Montevideóba, Kalkuttába, Bombayba és még egy egész sor külföldi országba, városba is szívesen várják a zagyvapálfalvi üveget. A gyár dolgozói az elmúlt évben is a legnagyobb ^ irgalommal hajtották végre tervfeladataikat, sőt az előírt exporttervüknél 72 ezer négyzetméterrel szállítottak többet a világ legkülönbözőbb tájaira. Tíz esztendővel ezelőtt a német fasiszták által megbénított gyár teljesen üzemképtelen volt. Nagy szükség volt akkor az üvegre, hiszen a gyárak, középületek, lakóházak kitört ablakait legtöbb helyen deszkával, vagy papírlappal pótolták. A gyár dolgozói tudták, hogy rajtuk múlik, mikor tudják a bedeszkázott ablakkereteket egészséges üveglappal felcserélni. Még az egyre távolodó háború dübörgő hangjai meg-megremegtették a gyár épületeit, de az üzemben már folytak az újjáépítés munkálatai. Házilag gyártották a húzógépeket, a tűzhelygyárban öntötték a szekrényeket, a sebességcsökkentőket és speciális motorokat pedig Budapestről szerezték be. S az a tíz év, ami a megbénult néma üzemtől a mai napig eltelt, a dicsőségek egész sorozatával van tele. tJj módszerek bevezetésével évről évre növekedett a termelésük s csak egyedül a húzási sebesség fokozásával 25 százalékkal emelkedett a munka termelékenysége. A gyár dolgozói és vezetői most már büszkén mondják, hogy termelésük most már nemcsak a hazai szükségletet fedezi., hanem külföldre is jelentős mennyiségű táblaüveget tudnak exportálni. A Z t]J SZAKASZ politikája, amely a dolgozók szűk** ségletének jobb kielégítését tűzte ki célul, nagyrészt azon múlik, hogy a külfölddel kötött kereskedelmi szer- sződéseknek mennyiségi és minőségi szempontból hogyan tudunk eleget tenni, A zagyvapálfalvi export táblaüvegért Dél-Amerikából bőrt, Törökországból cserzőanyagot, Olaszországból citromot, narancsot kapunk. Ezek a külföldi eredetű termékek viszont fontos részét képezik a lakosság szükségleteinek. Az új tervév első hónapjának még csak a közepénél tartunk és a Zagyvapálfalvi Üveggyár dolgozói máris útnak indították Törökország felé a 3600 négyzetméter export-üveget. Jelenleg Olaszország megrendelésének teliesí- téséért folyik a harc. Olaszországnak 68 ezer négyzetméter üveget igazoltak vissza. A olaszok — mondják a gyár veze- tői — valósággal verekszenek a zaguvaválfalvi v,vénért. Ha 1 millió négyzetméter üveget tudnánk biztosítani részükre, akkor annyit rendelnének meg. A Zagyvapálfalván gyártott síküveg tehát a világpiacon is elismert, kitűnő minőségű. A nyár dolgozói és vezetői minden igyekezetükkel azért harcolnak, hogy minőségileg kifogástalan terméket küldjenek a megrendelőknek. Katona Gyula igazgató és Haan György főmérnök elvtársak napirenden vizsgálják az üveg minőségét. Az elmúlt évben 24 dolgozó részére tartottak tanfolyamot a minőségi termelésről és ellenőrzéséről. A gyár termelését úgy állították be, hogy az össztermelés 30 százaléka megfeleljen az export igényeknek is. XPORT TERMELÉSÜKRE rossz hatással van azonban, .. Ikülönböző minőségű szódát kapnak és a tér. mécsükhöz szükséges szénnek is sokszor magas a kén* tartalma, minek következtében hólyagos lesz az üveg. A hatalmas kemence előtt most is különös gonddal folyik az adagolás. A jó és zökkenőmentes termelés őrei, a megfigyelők lelkiismeretesen ügyelnek a tiszta üveghúzásra- Az emeleten a négyes gépet mégis bosszankodva veszik körül a dolgozók. 14-én 12 óra után néhány perccel kő jött az üvegben és a hengerek között fölfelé húzódó üvegtábla megrepedt. Bozó Pál, Kovács József és Győri TAszló kezelők 55 percen keresztül melegítették az üveget, Géczi Béla, Józsa János és Szakács Gyula letörők meg egymást váltva törték a megrepedt üvegtáblákat. Ezeknek a dolgozóknak a lelki- ismeretes munkáján múlott, hogy nem szakadt meg teljesen az üveg és közel egyórás kiesés után már ismét termelőképes volt a négyes húzógép. A gépüzem többi részében azonban ezalatt is folyt a lendületes termelés. Az üvegállványok egyre teltek a különleges- méretű exportüveggel, hogy aztán a vágóba kerülve pontos méretekre darabolják és útba indítsák Olaszország felé, A gépüzem dolgozói versenyre szólították egymást, hogy felszabadulásunk 10. évfordulója tiszteletére a tervteljesítés ét a minőségi munka terén újabb sikereket érjenek el és tovább öregbítsék jő hírnevüket. A többi között dicséretre méltó munkát végez Iványi Pál, aki Tótmarokházáról jár be kerékpáron, de bármilyen esős, vagy hideg időjárás is van, Iványi Pál elvtárs mindig időben megjelenik munkahelyén, De jó munkát végeznek Deák László, Lőrincz Jenő, Lőcsei János és a többiek is. akik hozzájárultak ahhoz, hogy a hónap első felében kielégítsék a törökországi exportigényeket és hogy 103 százalékos eredmény kerüljön fel a génüzem versenytáblájára. — Orosz Béla — A Központi Vezetőség 1953. júniusi határozata megvalósításával egyidejűleg egyre gyakrabban vetődnek fel a munkás-paraszt szövetség szilárdítását veszélyeztető téves felfogások. Vannak, akik még mindig nem értik a munkásparaszt szövetség jelentőségét, objektív szükségszerűségét, nem értik, hogy a proletárdiktatúra alapja: a munkások és a parasztok őszinte szövetsége. A júniusi, majd az ebből következő októberi KV. határozat gyakorlati végrehajtása során úgy értelmezik e történelmi jelentőségű határozatot, hogy az csak a parasztság érdekeit szolgálja, vagyis a párt új szakaszra vonatkozó politikája „parasztpolitika“. I. Pártunk 1953. júniusi határozata teljes súlyává vetette fel a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének helyzetét országunkban, e szövetség szilárdításával kapcsolatos további teendőinket. Sztálin elvtárs is azt tanítja, hogy „a munkás-paraszt szövetség a munkásosztály hatalma megtartásának, megszilárdításának kérdése, a prole- tuális kérdése". Miért döntő kérdés a munkás-paraszt szövetség? A munkásosztály a hatalmat kivívhatja, de nem tarthatja meg a munkás-paraszt szövetség nélkül, nem építheti fel & szocializmust. Ugyanis nem lehet huzamosabb ideig a népgazdaságban az egyik oldalon a szocialista nagyiparra, a másik oldalon pedig a kisparaszti gazdálkodásra támaszkodni. Az ilyen gazdasági szerkezet mellett nem lehet ellátni a fejlődő nagyipart elegendő nyersanyaggal, munkaerővel, kielégíteni a lakosság egyre növekvő szükségleteit. A munkás-paraszt szövetség, o munkásosztály hatalmának alapja olyan összefogás, amely köré hazánk minden becsületes, népét szerető, békéjét és boldogulását kívánó ember tömörül. E szövetség belső biztosítéka hazánk függetlenségének és ezen nyugszanak a felszabadulás óta elért nagyszerű eredményeink. A munkás-paraszt szövetség célja a szocializmus felépítése, a nép jólétének emelése, a béke és függetlenség biztosítása. A marxizmus-leninizmus klasszikusai felismerték a munkásosztály történelmi hi- vatottságát, azt hogy csak ez az osztály képes a harcot vezetni a kapitalizmus megdöntéséért, a hatalomnak a dolgozó osztályok kezébe való adásáért, a szocializmus felépítéséért, a békéért, a népjólétért. Miért a munkásosztály a vezető erő? A munkásosztály a legforradalmibb osztály. A kapitalizmusban nincs termelőeszköze. így a forradalomban nincs mit vesztenie. Ezzel szemben a parasztságnak van némi termelőeszköze. amihez ragaszkodik, nem következetesen forradalmi osztály. A munkásosztály nagyüzemben dolgozik, könnyen szervezhető, fegyelmezett, sok forradalmi tapasztalata van, megedződött a kapitalizmus elleni harcban. A parasztság széttagoltan dolgozik, tanyákon, szétaprózott földeken — nehezen szervezhető. A munkásosztály a nagyüzemmel, a várossal van ösz- szekötve, amely állandóan fejlődik. A parasztság elmaradt kisüzemi termelést folytat, amely a kapitalizmusban fokozott pusztulásra van ítélve. A munkásosztálynak van forradalmi pártja, amely vezeti és irányítja a harcban. Ez a párt élenjáró elmélettel rendelkezik. A munkásosztály egységes osztály. A munkások érdekei azonosak. A parasztság nem egységes osztály a kapitalizmusban, rétegeződik, érdekeik különbözők. A szövetségen belül _ezért a munkásosztály a vezető erő. A munkásosztály hatalmas feladatait sikerrel csak úgy oldhatja meg, ha támaszkodik a lakosság elnyomott, dolgozó rétegeire, amelyeket a burzsoázia kizsákmányol. Elsősorban a dolgozó parasztságra, arra a társadalmi osztályra, amely számát tekintve legnagyobb, a munkásosztály mellett legjobban elnyomott osztály és amely a legközelebb áll a munkásosztályhoz. A kapitalizmus csak úgy tönkreteszi, sanyargatja a dolgozó parasztságot, mint a munkás- osztályt. Ezért a két osztály érdekeinek közössége és feladata is nagy: felszámolni az elnyomást, kizsákmányolást, olyan társadalmi rendszert teremteni, amelyben a dolgozók maguk élvezik munkájuk gyümölcsét, szabadon és békében élhetnek. Ez a szövetség, tehát természetes szövetség, objektív szükségszerű szövetség, a két nagy társadalmi osztály érdekközösségén alapuló összefogás. Ez a szövetség olyan hatalmas szövetség, mely képes felszámolni a reakciós erőket, létrehozni az új, szocialista termelési viszonyokat. A burzsoázia felismerve a munkásosztály mellett a parasztság jelentőségét, mindent megtett, hogy akadályozza ennek a szövetségnek a kialakulását, erősödését. A féktelen terror mellett hű szövetségesre talált ennek megvalósításában a II. Internacionálé jobboldali szociáldemokrata pártjaiban, amelyek elvetették a parasztkérdést. A burzsoázia hasonlóan a magyar szociáldemokráciában is hű szövetségest talált. A szociáldemokraták nálunk is elárulták a dolgozó parasztság mozgalmát. Eleve lemondtak a dolgozó parasztok között végzendő politikai és szervező munkáról. Lemondtak a parasztságról, mert lemondtak a forradalomról, a kapitalizmus megdöntéséről és a munkásosztály hatalmáról is. Egyedül a kommunisták voltak azok, akik tanították és gyakorlati munkájukban is érvényre jutatták: a munkás- osztály és a dolgozó parasztság számára nincs más kiút a Horthy-fasizmusból, a háborúból, mint az összefogás, a kivívott hatalom megtartása érdekében a szövetség megteremtése, a közös fellépés a kizsákmányolás megszüntetéséért. II. A szovjet hadsereg a II. világháborúban aratott győzelme eredményeképpen hazánkban szétverte a Hor- thy-fasiszta államgépezet legdöntőbb részét, s többek között megnyílt az út, a lehetőség a munkás-paraszt szövetség gyakorlati megteremtésére. Mint ahogy a fel- szabadulás után a kommunisták és az általuk vezetett munkásosztály volt az, amely az építés területén élenjárt, úgy a szövetség megteremtésében, annak erősítésében is azonnal hathatós intézkedéseket tett. A munkásosztály, a párt vezetésével élen járt abban a munkában, amely eldöntötte falun az évszázados pert. A földosztás világosan bebizonyította a dolgozó parasztság számára, hogy csakis a párt által vezetett munkásosztály az, amelynek segítségével földet kaphat. A földreform jelentős lépés volt a munkás-paraszt szövetség felé. Ezzel egyidejűleg a falu egész sor politikai jogot nyert, megalakultak a dolgozó parasztok különböző szervezetei, amelyek tömörítették, szervezték, politikailag fejlesztették a munkásosztály szövetségesét. A kialakuló szövetség ellen a népi demokrácia ellenségei ádáz harcot indítottak. Felhasználva a parasztság ingadozását, politikai képzetlenségét, az 1945-ös választások eredményét, akciót kezdeményeztek a föld visszavételére. A párt és a munkásosztály résen volt. A „földet vissza nem adunk“ jelszó meghirdetése, az erélyes fellépés — az ellenségre, a Kisgazdapártba tömörült jobboldali elemekre súlyos csapás volt, s a parasztság megértette: ahogy a föld megszerzése, úgy megtartása is lehetetlen a munkásosztály támogatása nélkül. A munkás- osztály részéről a falunak nyújtott támogatása közül nem kisebb jelentőségű volt a bankuzsora felszámolása, a legfontosabb ipari üzemek államosítása. Erősítette a szövetséget az a munka is, amelyet a hős falujárók végeztek a paraszti gazdaságok helyreállításában, a falu politikai és kulturális fejlesztésében. A munkásosztálynak, a dolgozó parasztsággal való szövetség erősítésében legfőbb támogatója, harcostársa a szegényparasztság volt, A szegényparasztság kezdettől kezdve ott állt a munkásosztály mellett, tevékenyen résztvett az újjáépítésben, a népi demokrácia ellenségei elleni harcban. A középparasztság, amelynek száma a földosztással ugrásszerűen megnövekedett, egyre nagyobb érdeklődéssel figyelte a párt, a munkásosztály harcát. A párt politikája ebben az időszakban — a fel- szabadulástól a fordulat évéig — az volt, hogy a középparasztság ingadozását ellensúlyozza, semlegesítse. Igaz, hogy néhány gazdasági intézkedésünkkel már igyekeztünk mindinkább a munkásosztály felé vonni a parasztságnak ezt a jelentős rétegét. A kulákság ellen nem indítottunk frontális támadást, bár egyes intézkedéseink már mutatták a párt későbbi álláspontját. A párt és a munkásosztály áldozatos, kitartó politikai és gazdasági munkájának eredményeképpen dolgozó parasztságunk egyre jobban fordult a város felé. Az újjáépítés nagyszerű eredménye és a nép ellenségeinek sorozatos leleplezése mindjobban meggyőzte a dolgozó parasztságot: a munkásosztály a dolgozó parasztságnak egyedül igaz, következetes, áldozatkész szövetségese. Mindez megnövelte a dolgozó parasztság termelési kedvét, bizalmát, lendületét. Ennek pedig nem kis része volt abban, hogy elegendő árualapot biztosíthattunk a jó forint megteremtéséhez, az ipari termelés nyersanyaggal való ellátásához. A falu politikai fordulatának bizonyítéka volt, a párt és a munkásosztály politikájának elismerését, helyeslését jelentette, hogy az 1947-es választásokon a dolgozó parasztok jelentős része szavazott a Kommunista Pártra, csatlakozott a baloldalhoz és hátat fordított a különböző jobboldali pártoknak. A dolgozó parasztság növekvő fordulata a munkásosztály felé, az erősödő munkás-paraszt szövetség alapvető volt abban a harcban, amelyet az MKP a munkásosztály szervezeti, politikai egységéért folytatott és amelyet sikerrel vitt végbe. III. „A forradalom két szakasza között a határkövet a két munkáspárt egyesülése jelentette, amivel megvalósult a munkás- osztály szervezeti és politikai egysége, ami lehetővé tette, hogy a munkásosztály kezébe vegye a hatalmat, megszilárdítsa a munkás-paraszt szövetséget és ezen belül saját vezetőszerepét.“ A hatalom birtoklásában végbement fordulat változást idézett elő pártunk paraszt-politikájának alkalmazásában is. Napirendre került hazánkban is a lenini hármas jelszó: támaszkodj szilárdan a szegényparasztra, köss tartós szövetséget a középparaszttal, egy pillanatra se szüntesd a harcot a kulák ellen. Ennek a jelszónak a megvalósulásával juthat érvényre a dolgozó parasztság döntő tömegeinek bevonása a szocializmus építésébe. Ez pártunk falusi politikájának egységes, oszthatatlan feladata. A szegényparasztság, amely legközelebb áll a munkásosztályhoz, élvezte elsősorban azokat a kedvezményeket, amelyeket korábban nélkülözni volt kénytelen. Rákosi elvtárs a KV 1949. márciusában tartott ülésén arra hívta fel a figyelmet: „Gondoskodni kell róla. hogy a szegényparasztság, a földmunkásság lépten-nyo- mon, napról napra érezze, hogy az ipari munkásság őt tartja legmegbízhatóbb harcostársának a falun és ennek megfelelően bánik vele. Gondoskodni kell, hogy a szegényparasztság kapja elsősorban mindazokat az előnyöket, melyeket a népi demokrácia a falu dolgozó rétegeinek nyújt.“ Ennek megfelelően a szegényparasztság értette meg elsőnek például a termelőszövetkezeti mozgalom fontosságát, ami alapja az ipari munkásság több áruval, az ipar több nyersanyaggal való ellátásának. Ezzel egyidőben került_ napirendre a középparasztság szövetségesül való megnyerése, a kulákságtól való végleges leválasztása. Ennek megfelelően fokozni kellett a középparaszt igényei, szükségletei iránti figyelmes magatartást. Ezt szolgálta, amikor a szaporodó gépállomások traktoraival, gépeivel segítette a munkásosztály a középparasztot, amikor az adófizetés, a begyűjtés területén nagyobb, progresszív kötelezettségeket vetettünk ki a kulákra. Pártunk előtérbe állította azt a követelményt, hogy a középparasztot fokozottabban be kell vonni a falu politikai, gazdasági és kulturális életébe. A fordulat évével, a szegényparasztsággal és a középparasztsággal való szövetség erősítésével egyidejűleg ráléptünk a kulákság korlátozásának politikájára is. IV. Az elmúlt tíz év a munkásparaszt szövetség mélyítésében jelentős eredményeket hozott. Azonban, mint a KV júniusi határozata megállapítja, ha a fordulat éve után voltak is kezdeti erőfeszitések, azok nem hozhatták meg a kívánt eredményt, jelentős hibák is jellemezték a szövetséget. E hibák veszélyeztették a már korábban kialakult összefogás további szilárdítását, elmélyítését. Ezek a hibák, mint ismeretes a nehézipar túlzott fejlesztéséből, az ipar és mező- gazdaság aránytalanságából következtek. Minthogy gazdaságpolitikánkat a párt általános politikai célkitűzésének föléje rendeltük, szem elől tévesztve a szocializmus gazdasági alaptörvényét — a lakosság állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletének maximális kielégítését — a munkás-paraszt szövetség lazulása veszélyeztette a munkásosztály hatalmát is. A mezőgazdaság nem kapta meg azokat a szükséges beruházásokat sem, amelyeket a párt II. kongresszusa megszabott. Ennek következtében hiányosak voltak a falun a földművelés fellendüléséhez nélkülözhetetlen gépek, felszerelések, műtrágya, közszükségleti cikkek. Ehhez hozzájárult még, hogy túlzott követelményekkel léptünk fel a dolgozó parasztsággal szemben. Ez azzal a következménynyel járt, hogy a dolgozó parasztság nem volt képes bővíteni gazdaságát, csökkent az életszínvonala, nem látta értelmét munkájának. A dolgozó parasztok egyre nagyobb számban váltak meg földjüktől, fordultak az ipar felé. A munkás-paraszt szövetségben kialakult országos helyzethez viszonyítva a mi megyénkben az is növelte a problémát, hogy a salgótarjáni medencében meglévő viszonylag erős munkásosztály mellett fokozottabban elfordítottuk figyelmünket a parasztságról. Ez aztán abban is jelentkezett, hogy falun csökkent a párt harcos, hű paraszti tagjainak száma. A falun a termelési kedv, a politikai aktivitás csökkenése, a dolgozó parasztok biztonság- érzetének megingása oda vezetett, hogy egyre kevesebb áru került szabadpiacra, azok árai emelkedtek. Mindennek végsősorban a munkásosztály látta kárát, mert ellátottsága, reálbére csökkent. A már korábban egészségesen kibontakozó munkás-paraszt szövetséget ez a helyzet kezdte aláásni. A termelőszövetkezeti mozgalom túl- hajtása, az állami gazdaságok egészségtelen fejlesztése ezt a problémát nem oldotta meg, sőt inkább növelte a nehézségeket, mélyítette a szakadékot. Súlyosbította a helyzetet, hogy a kulákság korlátozásának politikájáról egyes esetekben a likvidálásra, a felszámolásra tértünk át. A kuláknak szánt ütés nem egyszer a középparasztot érte, amely növelte a középparaszt ingadozását. A hibák felismerése után pártunk megszabta azokat a feladatokat, amelyek a munkás-paraszt szövetség egészséges kialakításához, a lakosság életszínvonalának gyors, jelentős emeléséhez szükségesek. Az intézkedések egész sorozata bizonyítja már. hogy pártunk és államunk milyen komolyan veszi a mezőgazdaság fejlesztésének kérdését. A beadás, az adómérséklés, az ingyenes állatorvosi szolgáltatás, a több gép, műtrágya, a hároméves begyűjtési rendszer és az iparból a falura kiment káderek ezrei rohamosan növelték a dolgozó parasztok termelési kedvét. A pártnak és a munkásosztálynak a mezőgazdaság fejlesztése érdekében tett erőfeszítései máris pozitívan éreztetik hatásukat. Ismét kezd szilárdulni a bizalom, a munkásparaszt szövetség, a proletár- diktatúra alapja. Falun hatalmasan megnőtt a politikai aktivitás, amit a tanácsválasztások sikere, a falun kibontakozó kezdeményezések is igazolnak. Ugyanakkor a városban bővült az élelmiszerellátás, több nyersanyag jut az iparnak. Pártunk politikája ismét azt igazolja, hogy a munkás-paraszt szövetség szilárdítása az egyedüli lehetséges út az egész dolgozó nép jólétének emelésére Tehát a júniusi politika nem „parasztpolitika“, mint azt egyesek helytelenül gondolják, hanem az egész dolgozó nép és elsősorban a munkásosztály érdekének megfelelő, az általános élet- színvonal emelését biztosító politika. A munkásosztály — a munkás-paraszt szövetség vezető ereje — felelős azért, hogy szakadatlanul emelkedjék a nép jóléte, virágozzék, rohamosan fejlődjék a mezőgazdaság. Ha a bányász több szenet ad, akkor több lesz a villamosenergia, amelynek segítségével több mezőgazdasági gépet, műtrágyát gyárthatunk. Ez pedig elsősorban több gabonát, maid több húst, zöldséget, tejterméket jelent. A több élelmiszer és iparcikk javítja a munkásosztály ellátottságát, pol'tikai és termelési kedvét, így fonódnak össze a két nagy társadalmi osztálv politikai és gazdasági érdekei, így jelentkezik a munkások és parasztok egymásrautaltsága. Mindennek megvalósításához még elengedhetetlen — a munkásparaszt szövetség elmélyítésén túl — az egész társadalom, hazánk valamennyi becsületes dolgozójának tevékeny részvétele.
