Szabad Nógrád. 1955. január (11. évfolyam. 1-9. szám)
1955-01-08 / 3. szám
SZABAD KOGRAD 1955 január 8. Jelentősen javul a gyógyszerellátás A Nógrádmegyei Gyógyszer- tár Vállalat mindent elkövet annak érdekében, hogy a megye jó gyógyszerellátását biztosítsa. Ennek érdekében úgy intézi munkáját, hogy kellő időben, kellő mennyiségű és minőségű gyógyszert adjon a rászorulók részére. Ez a célkitűzés az 1954-es évben sikeresen meg is valósult. S úgy érezzük, hogy beruházási alapunkat a lehetőséghez mérten jól felhasználtuk. A dolgozók ellátása érdekében Jobbágyiban modern gyógyszertárat létesítettünk, amely közel 300 ezer forintos költségbe került államunknak. Ezenkívül rendbehoztuk a szé- csényi és az érsekvadkerti gyógyszertárat. Továbbá Nóg- rád megyében épül egy központi gyógyszerraktár is, amely közel 200 ezer forintba kerül. Vannak tehát eredményeink, ezek az eredmények azonban nem megállásra hanem további célok és feladatok ellátására tesznek hivatottá és még nagyobb feladatokat tűz dolgozóink elé. 1955 január 1-től kezdve mindazon bányalakta vidéken és telepen, ahol kézigyógyszertár, gyógyszertár nü—sen, a dolgozók és hozzátartozói részére szükséges gyógyszereket a helyszínre fogjuk kiszállítani. Ehhez a munkához nagy segítséget nyújt a Nógrádi Szénbányászati Tröszt, a Bányász Szakszervezet, a körzeti orvos elvtársak, valamint a mellettük működő ápoló- személyzet is. 1955 január 1-e után a beteg dolgozók részére felírt gyógyszerekről szóló vényeket egy hely re gyűjtik, s onnan központilag kerül a gyógyszertárba. A gyógyszertár a gyógyszereket elkészíti, pontosan feltünteti azokon a fontos utasítást és így kerül vissza ugyancsak a gyógyszer a betegekhez. Kiss Sándor főgyógyszerész. Balassagyarmat Orvosankét a Megyei Kórházban A felszabadulási hét keretében került sor Salgótarjánban az orvosi ankét megtartására, melynek előkészítésében a TTIT és az MSZT vett tevékenyen részt. A megyei kórház párthelyiségében szép számmal összegyűlt egészségügyi dolgozók előtt Dr. Pintér Miklós állami közegészségügyi főfelügyelő tartott előadást „Országunk tízéves egészségügyi fejlődése” címmel. Az előadáson, melyet Dr. Merényi Sándor, a megyei kórház igazgatója nyitott meg, jelen voltak a városi bizottság, valamint a városi tanács képviselői és más vendégek is. Dr. Pintér elvtárs előadását mindenki nagy figyelemmel hallgatta. Országunk egészségügyi fejlődését két nagy fejezetre kell osztani: közvetlenül a fel- szabadulás utáni időtől 1950. december 8-ig, amely napon az Országgyűlés törvényerőre emelte a béke védelmének szükségességét, és ugyancsak ez a nap az Egészségügyi Minisztérium megalakításának a napja is. A második időszak pedig a Népjóléti Minisztérium megszűnte után az a periódus, amely most, napjainkban is tart, vagyis az a szakasz, amikor a komplett egészségügy, a gyógyítás-j- megelőzés „állami egészség- ügyi szolgálat”-tá fejlődött. E lap hasábjain nincs mód és lehetőség arra, hogy megállhassunk az előadásban részletesen taglalt minden fejlődési fokozatnál, de feltétlenül meg kell említeni néhány elhangzott adatot, mert a számok a legkifejezőbb jelzői az állandó fejlődésnek. így például a felszabadulás előtt az országban 320 kórház volt, de a harcok alatt ennek csaknem 30 százaléka megsemmisült, és a felszabaduláskor csak 257 kórházunk maradt meg. Ezen kórházak 28 ezer áevszámát 1950 decemberéig 52 ezerre tudtuk emelni, ami csaknem 100 százalékos emelkedést jelent! Hadd beszéljenek más számok is: 1953-ban 3 millió tüdő- és 600 ezer rákszűrést végeztek el. Az anya- és csecsemő véd elem keretében 22 ezer a bölcsődei férőhelyek száma. — 1600 védőnő működik, akik 2 millió 800 ezer látogatást végeztek. Nincs a gyógyító orvosi munkának olyan területe, ahol hatalmas előretörés ne mutatkozna az új intézmények létesítésénél. Külön megemlítést kíván a fogászat, az ideg- (agylsebészet, a reuma, rák. tbc, nemibetegságek elleni küzdelem, az egységes kórházrendelőintézeti betegellátás, a körzeti orvosok és körzeti orvosi rendelők megszervezése, valamint az üzemi orvosok intézményes működtetése, anyatejgyűjtő állomások, az országos mentő-, az országos vérellátó szolgálat és így tovább. A megelőzés terén a közegészségügyi szolgálat felfejlesztése párhuzamosan haladt. Így a már meglévő Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) mellett létesült az Országos Munkaegészségügyi Intézet (OMI) és az Országos Élelmezéstudományi Intézet (OÉTI), majd 1951-ben minden megyében megszervezték az Állami Közegészségügyi Felügyeletet. Az előadó elvtárs nem győzte eléggé hangsúlyozni, hogy egészségügyi téren ez a nagymérvű előrejutás nem mehetett volna sikeresen végbe, ha a Szovjetunió nem adott volna ezen a téren is segítséget. De elküldötte hozzánk nagynevű orvos-professzorait, egészségügyi szervezőit, így többek között a Szovjetunió jelenlegi egészségügyi minisztere, Kovrigina asszony, továbbá Sza- poskov és Petrovszky professzorok (utóbbi itt, Salgótarjánban a megyei kórházban személyesen mutatott be egy komplikált gyomorműtétet a kórház orvosainak, valamint Glukova asszony, egyetemi tanár, aki főleg a köz- egészségügy vonalán adta át a hazájából magával hozott tudását és tapasztalatait). A mindvégig érdekfeszítő előadást számos felszólalás követte. A felszólalók között Galajda elvtárs, a városi tanács elnöke elismerőleg nyilatkozott a ma még városunkban nehéz körülmények között működő egészségügyi dolgozók munkájáról. Elismerte, hogy komoly lakásnehézségek vannak és ugyancsak elismerte az egészségügyi dolgozók nagyobb kultúrélethez való jogát is. Kilátásba helyezte. hogy a lakáselosztásnál a jövőben keményebben fogják meg a kérdést és bejelentette, hogy a közeljövőben kul- túrvonalon is jelentős változások fognak bekövetkezni városunkban. Dr. Zemplényi Imre a mezőgazdasági dolgozók üzemi orvosokkal való ellátását, dr. Mihók János a falusi körzeti orvosok nehéz helyzetét, a betöltetlen körzeti orvosi állásokkal kapcsolatos nyomasztó helyzetet ismertette. A megyei kórház gondnoka, Harsányi elvtárs, a kórház belső nehézségeit ecsetelte. vita után dr. Pintér főfelügyelő elvtárs részletes választ adott az elhangzottakra. Elismerte, hogy az elmúlt tíz év folyamán az Egészség- ügyi Minisztérium részéről is történtek szervezési hibák, amelyeket példákkal tarkított. Nagy tetszésnyilvánítás közepette közölte a hallgatósággal. hogy a jövőben a lakások szétosztását a helyi tanácsok fogják végezni. Végezetül összefoglalóan rámutatott arra, hogy az elkövetett hibák ellenére is az elmúlt tíz év óriási eredményekkel zárult az egészségügy és a közegészségügy terén. Dr. Szálkái Géza TTIT egészségügyi szakosztály elnöke Edőcs elvtárs „törzsvendégei" rPessék, kéretni Ki a követx kezd? Az újságokba temetkező férfiak egyike gyorsan félbehagyja az olvasást, s már el is foglalja a nagy tükör előtt álló széket. — Nyírás? Borotválás? — Nyírás lesz kérem. A „páciens" megmondja, s már kattog is Edőcs József kezében a hajnyíróolló. Rövid néhány perc, s új vendég foglalhatja el, az előbbi helyét. Sokan azt mondják, boszorkányos keze van ennek az embernek, s mi tagadás, bizony Edőcs elvtárs, a Salgótarjáni I-es számú Kisipari Termelőszövetkezet borbélya valóban ügyesen dolgozik. Nem is csoda, hisz nem kontár ö ebben a szakmában, 1933 óta űzi ezt a mesterséget. Mondanunk sem kell, hogy mennyire megszerette. S, hogy 1951-től dolgozik Edőcs József a fodrászszövetkezetben. 1100— 1200 forintot keres havonta. Elégedett ember, s nincs szándékában elhagyni a szövetkezetét. — Megszerettem már a kollektív munkát. Orom így közösen Téli este Salgóta E zajos város elpihent, S a régi bányák odalent Már alszanak ... Mereven néznek; hidegen, — hogy nem vagyok-e idegen? — a házfalak. Néhol egy csillag felragyog, S a fehér úton én vagyok; Egy új lakó. Szeretlek város máskor is, Nemcsak mert szépít, s ápol is Hótakaró! Mert lakást adtál, s meleget, És két édes kis gyereket Nevelsz velem. Ha füstös is vagy, s bántanak; Én megvédtek és áldalak: Kellesz nekem! Bejártam hegy- és völgyedet, Megnéztem öreg tölgyedet S a kép elég: Mint öreg munkás: kormosán, Barázdás arccal, szorgosan állasz elém. Én megszorítom vén kezed És elnézem fehér fejed És tisztelem; Mert erőd új rügyet fakaszt És elhozod az új tavaszt: Hozod nekem! OZSVÄTH EDIT a vendégek is szeretik őt, becsű- dolgozni. Nem is tudnék meg- lik munkáját azt bizonyítja, az válni munkatársaimtól. Azonban alábbi — naponta többször megismétlődő — eset. Egy vendég kukkant be az ajtón. — Edőcs Józsi nincs bent? — kérdi. — Nincs kérem, csak délután jön. — No, akkor majd délután visszajövök — mondja a vendég és magyarázólag hozzáteszi — mert nyiratkozni szeretnék, — s avval elmegy. Tévedés ne essék ez nem azt jelenti, hogy az ilyen vendégek a szövetkezet többi munkatársainak munkáját lebecsülnék. Szó sincs róla. Csak hát ők Edőcs elvtárs „törzsvendégei". meg kell említenem valamit, ami minket borbélyokat, különösen az utóbbi időben aggaszt. Ez pedig az utánpótlás kérdése. Nagyon kevés borbélytanulónk van. A mai fiatalok idegenkednek eltol a mesterségtől. Pedig szép szolima nagyon. Szeretném minél több fiatallal megismertetni, megszerettetni, csak jönnének — mondja Edőcs elvtárs. Reméljük, hogy a jövőben mind több és több fiatal jelentkezik majd borbély tanulónak, s nem kell az öreg borbélyoknak félni attól, hogy kihal a szakma. Mi további jó munkát kívánunk Edőcs elvtársnak. Jól működő községi tűzoltóságot A társadalmi tulajdonnak a tűztől való védelménél, a mező- gazdaság növekvő termékei biztonságának megvalósításában rendkívül nagy szerep jut a községi önkéntes tűzoltóságoknak. Községi tűzoltóink ezen feladatoknak iparkodtak erejükhöz mérten eleget tenni és hivatásuknak híven a dolgozók életét és vagyonát megfelelően védelmezni. Munkájukkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a tűzesetei! keletkezési lehetőségét a legkisebbre csökkentsék, s a gondatlanságokból, valamint gyerekjátékból eredő tűzeseteket megakadályozzák. Különösen kitűntek ezen a téren Káililó, Ságujfalu, Diósjenő, Galgaguta. Maconka községek önkéntes tűzoltói, akik fáradságot nem kímélve dolgoztak, hogy ezen keresztül is elősegítsék az új szakasz feladatának megvalósításáí. Ahhoz, hogy a rájuk háruló fokozottabb feladatokat még eredményesebben tudják végezni, szükséges, hogy szervezetileg erős és jól dolgozó tűzoltóság legyen minden községben. Községi tűzoltóink egy része elhelyezkedett az iparban, más munkaterületen nyert beosztást, s ennélfogva a létszámuk megcsökkent. Községi tanácsainknak és tűzoltóságunknak a párt és tömegszervezetek segítségével a dolgozó parasztság körében folytatandó agitációs munkával el kell érni, hogy a hiányzó létszám feltöltésével a községi tűzoltóságainkat szervezetileg erős, tűzvédelmi tevékenységükben pedig harcos, jólműködő szervezetté tegyék. Községi tűzoltóink legyenek élharcosai ennek a munkának, jó, eredményes agitációvail érjék Szabó Ferenc tanító A nemfi szülői munkaközösség rendezésében. Szabó Ferenc tá- nitó lelkiismere'es munkája nyomán a dolgozók szép ünnepségben részesültek december 31-én este. Ezen az es'én Sonsán Lőrinc régi bányáisz-kcltő színdarabjából -mutattak be jelenetet, amelyet a megjelent közönség nagy szerete'tel fogadott. Szabó Ferenc tanító elvlárs lelkiismeretes munkát végzett. Most azt várják a nemti dolgozók, mint a Hazafias Népfront-bizottság tagjától — de mint tanítótól is — hogy továbbra is ilyen szorgalommal, lelkesedéssel tanítsa a fiatalokat, időseket egyaránt, s készítse fel a dolgozókat az új kultúrház I avatására és annak méltó meg- I ünneplésére. el. hogy községükben a toborzás eredményeképpen jól működő, községi tűzoltóság legyen. Molnár János, tű. fhdgyi osztályparancsnok NE KEZDJÜK ADÓSSÁGGAL AZ ÚJ ÉVET Itt az újév. Kormányzatunk egész éven át a dolgozó parasztság jólétét emelő intézkedésekkel támogatta a mezőgazdaság fejlődését. A termelők azzal a tudattal készülhettek fel a következő évre, hogy biztos jövő áll előttük. De tudják azt is. hogy amíg az elvetett magból termés, a virágzó szőlőből must lesz, sok veszély fenyegeti fáradságos munkájuk gyümölcsét. A tűz- és jégverés következményeivel szemben lakosságunk kötelező biztosítás alapján kap védelmet. A számadatok arról beszélnek, hogy a kötelező biztosítás országszerte nagy mértékben segítette a károsultakat. Az Állami Biztosító mintegy ezer tsz-nek és 130 ezer egyénileg gazdálkodónak 105 millió forintot fizetett ki. Sokmillióra rúg az az összeg is, amit tűzkáro- sultak kaptak. Csak megyénk területén 1736 dolgozó paraszt, valamint 20 termelőszövetkezet részes ü t jégkártérítésben. Az Al-------------------o------------------la mi Biztosító nógrádmegyei fiókja 252 ezer forintot fizetett ki tűzkártérítés címén ebben az évben. A jó gazda az év végén számot vet. Azon igyekszik, hogy az új évet tiszta lappal, adósság nélkül kezdje el és nem várja meg, hogy tartozását költséges kényszerintézkedésekkel hajtsák be rajta. Sok dolgozó paraszt a kötelező biztosítás díjával még hátralékban van, pedig januárban már az 1955. évi díj is esedékes lesz. Kár mindenkit érhet és nem szabad elfelejteni, hogy az Állami Biztosító abból az összegből fizet kártérítést, amit a termelőszövetkezetek, az egyénileg gazdálkodók és a lakóépületek tulajdonosai fizetnek be, biztosítási díj címén. A biztosító csak úgy teljesítheti teljes mértékben feladatát, ha a biztosítási díjat mindenki pontosan, lelkiismeretesen megfizeti. „KULTÚRÉLET“ FORGÁCH-TELEPEN A forgáchi fiatalok „Szórakozást a fiataloknak!‘‘ címmel írtak nekünk kultúr otthonuk lehetetlen állapotáról. Ez, valamint már a korábban kapott hasonló tárgyú levelek és a többektől hallott szóbeli értesüléseink késztettek arra, hogy személyesen győződjünk meg a valóságról és adjunk helyet a lapban a forgáchi fiatalok jogos panaszainak. Az úgynevezett forgáchi kultúrotthonról azt is mondhatnánk, hogy túlságosan igénybevett, és azt is, hogy nagyon kevéssé. Egy héten háromszor van mozielőadás. Ezen kívül a hét 1megmaradó négy napján volna hivatva a kultúrotthon a fiatalság másirányú szórakozási és kultúrálódási igényét szolgálni. Személyes meggyőződés után mondjuk, hogy a forgáchi fiatalok levele bár nem teljes — kicsit talán egyoldalú — de igaz. Forgáchon nincs kultúráiét, nincsenek tág lehetőségei a szórakozásnak — bár az ifjúságban meg van az akarat és meg van bennük az igény, de hiányzik a helyes erkölcsi és politikai magatartásra irányuló nevelőmunka — bár erre nagy szükségük volna az itteni fiataloknak. Mi a helyzet, miért van ez így ? A kultúrotthon helyisége kicsi, színpada sem megfelelő. De nem ez a legnagyobb baj. Ügy tudjuk és ezt így tudják a forgáchi fiatalok is, hogy a kultúrotthonnak minden nap, vagy kivéve talán azokat a napokat, amikor knozielőadás van, délután két órakor, vasárnap pedig reggeltől tisztán befútve és ami a legfontosabb, nyitva kellene állnia a szórakozni akarók előtt. Ügy gondoljuk, hogy a kultúrház felszerelésének, a különböző szórakozási eszközöknek az a rendeltetésük, hogy használják. Ez annyira igaz és az embereknek annyira általános véleménye, hogy még a kultúrotthon gondnoka és az igazgatója is elhiheti nekünk. A kultúrotthon gondnoka Pócsa Józsefné. Az ő feladata lenne az otthon tisztántartása, fűtése, hogy a kultúrotthont délután 2-től este 10-ig nyitva tartsa, ezalatt ott legyen, őrizze a felszerelési tárgyakat és adja ki használatra a fiataloknak. A kultúrotthonban azonban nincs meg a megfelelő tisztaság, rendszerint csak öt órakor nyitják ki és már este fél nyolckor, vagy mondjuk nyolc órakor be is zárják. Még öt órakor is csak hideg, nem kellően takarított helyiség várja a látogatókat. A kultúrotthonnak két rádiója, két lemezjátszója is van, ping-pong asztal, biliárdasztal, sakk. dominó is található. Ezek közül azonban rendszerint csak a sakk, dominó használható. A nagyszámú látogatónak ez nyilvánvalóan ne lm elég. A meglévő lemezjátszókat azzal az indokolással tették félre, hogy rosszak;• de vajon hosszú idő óta nem. lehetett volna megjavítani? A biliárdasztal a könyvtárban van, de csak a leltárban szerepel. a fiatalok még egyszer sem játszhattak rajta. A rádió csak akkor szólhat, miken- a . gondnok bekapcsolja. Persze ő ritkán tartózkodik a kultúrotthonban és ilyenkor természetesen a rádió sem szól. A kultúrotthon vasárnap nincs nyitva, mikor a gondnokot megkérdezem, hogy ez miért van így, azzal válaszol, hogy vasárnap úgysem menne oda senki sem. Nem ezt mondják azonban a fiatalok. Pócsáné a fiatalokra panaszkodik, ök nem vigyáznak a rendre, a felszerelésre. Elmondja, hogy a rádiót, mikor kiadta nekik, mindjárt elrontották. A pingpong ütőt összetörték, a labdát összetaposták, az ablakon ugrálnak ki, ablakokat betörik, ajtót összerúgdossák és még sorolhatnánk tovább is. Ez is igaz. De vajon miért történhet ez meg. Véleményünk szerint, ha ő és az otthon igazgatója ott lennének a fiatalok között, ilyesmik nem fordulhatnának elő. A forgáchi kultúrliázra általában jellemző a ímagárahagyottság. Nem kap támogatást, segítséget a párttól, a DISZ-től, az igazgató, a gondnok nem törődik a fiatalokkal, nincs a kultúrháznak vezetősége. így aztán érthető, hogy a kultúrotthon nem tudja feladatát teljesíteni. nevelni az embereket, elsősorban a fiatalokat, megszerettetni a kultúrát, szórakozást nyújtani. Ehhez szükséges lenne, hogy a kultúrotthonnak komoly vezetősége legyen, amely szeretettel foglalkozna a fiatalokkal, értene a nyelvükön, össze tudja fogni őket. Amikor Balga Józsefet, a kultúrotthon igazgatóját kérdezem, milyen tervekkel szándékszik a hibákon segíteni, a kultúrotthon életét jóvá, széppé tenni, semmit sem válaszol. De valamit mégis, hogy már belefáradt a munkába és nem lát semmi utat arra, hogy itt az élet valaha is megjavuljon. Mi tiszteljük Balga Józsefben azt, hogy mindennapi nehéz munkája mellett is készségesen vállalta ezt a tisztet, de hogyha elvállalta, akkor végezze is ezt a munkát szívvel és lélekkel, nagy és felelősségteljes feladatának teljes tudatával, Sürgős változtatásra van szükség o forgách-telepi kultúrotthonnak. A most megválasztott új vezetőség: Kőszegi Sándor, Németh Anna és Jávorcsik Emilia fiatal pedagógusok, valamint az igazgató a kultúra iránti szeretet szellemében előre kidolgozott tervek alapján végezzék munkájukat. Ez az egyetlen útja annak, hogy az ifjúságot megfelelő magatartásra neveljék, hogy ismét létrejöhessenek a különböző kultúr- csoportok, hogy féléves hallgatás után ismét szép előadással szórakoztassák a forgáchi dolgozókat a színjátszók. Az ifjúság pedig ne azzal tiltakozzék, hogy az ajtókat betöri, az otthont rongálja, bepiszkítja, hanem fogjanak össze és közösen követeljék azt, ami nyilván megilleti őket. Változtassanak magatartásukon. lépjenek fel azok ellen, akik A rendetlenséget kezdeményezni szokták.
