Szabad Nógrád. 1954. június (10. évfolyam. 43-50. szám)
1954-06-02 / 43. szám
1954 június 2. > t. A B \ I» % O i, n í l> 7 Középiskolások tablója Két kiváló általánost skolai igazgató OOOOOOOOOOOr, Ha végig sétálsz a város főutcáján, észreveszed, hogy az üzletek kirakataiban megjelentek az érettségiző középiskolások fényképei. Régi szokás ez és a hosszú, hosszú évek után a legkedvesebb emlékek közé tartozik a tabló. Menynyi mindenről tud mesélni: jóról, rosszról, kemény munkáról. diákcsínyről. Egy-egy o~ztálytárs láttára az egész diákélet lepereg az ember emlékezetében. az annyit emlegetett nagyapa korban az unokák nézhetik az életben elindulni készülő „nagyapát". Az utcán bolyongva a nagy- diákok komoly tekintete megállít est; pillanatra. Lehet, hogy fiad néz rád a vastag üvegen keresztül vagy éppen a szomszéd lányát ismerted fel..Még a fejed is megcsóválod. hogy elszaladt az idő. Tegnap még kis copfos volt, most meg búcsút mond az iskola padjainak. Ha nem találsz ismerőst, a kíváncsiság nem Jiagy nyugton. Ki lehet ez, ki lehet az? — kérdezed magadtól. Aztán tovább nézed a fényképet, de csak annyit tudsz meg. hogy az illető most ad számot négy évi munkájáról. Már tovább is haladnál, de most megállítalak egy percre, maradj. Beszélek a fényképekről, ha nem is mindről, de amit elmondok, abból megtudod, hogy az ő munkájuk sem könnyű. Mondhatnád: mi az, ott ülni az iskolapadban. Igaz, ez tényleg nem sok, de hogy valaki magába szívja a tudományt, ahhoz akaraterő és szorgalom kell. Napok, évek munkája szükséges, hogy otthonos legyen valaki az irodalomban vagy a kémiában. Aki a középi ‘ ólát választotta, az vállalta mindazt. Már túl vannak a nehezebbjén, de még hátra van az utolsó erőpróba. Utána az egyetem, a gyár, a hivatal várja őket, * Gecse Alfréd az általános gimnáziumnak készül búcsút mondani. Percről percre közelebb jön a nap, mikor erre is sor kerül. Addig még a fizika, a számtankönyv mindennapi „kenyere“. Nem akar szégyent hozni édesanyjára. Hogyis fogadná, ha fiáról rosszat hallana. Azt mondaná; ezért költöttem rád? De hosszú is volt az a nyolc év, mig Salgótarjánban diá- koskodott. Mennyit jött a mama Egyházasgergéről megnézni, jól viselik-e gondját a fiának a kollégiumban, elegendő-e az ellátás, nem fázik-e télen? Meggyőződhetett róla, hogy vigyáznak a kollégiumban mindenkire. Akaratlanul is Nyilas Misi története jut eszembe. Talán öt is azzal engedték el hazulról — légy tó mindhalálig. Hogy ez megvalósuljon, azt a tanárok is segítették. Embert faragtak Gecse Alfrédből. Apja nem érhette meg, a bánya korán elvitte. Egy egész család vágya valósul meg. Hányszor álmodták. hogy valaki tanuljon a családban. Nem sikerült, nem tellett iskolapénzre. Aztán járta a hír, hogy oP'an iskola létezik, hol vem kell fizetni, nem kérnek pénzt a tanításért. Így kezdődött, egyik kép a másikat követte. Gecse Alfréd megállta a helyét. Jutalomból még üdülni is elvitték, a másik évben meg ö ment Sztálinvárost építeni. Közben szőtte a terveket. Az egyetem a mérnöki pálya még álmában is kísértette. Hidat, vasutat tervezett, de nem épített légvárakat. Jól kell tanulni, mert csak így lehet mindazt megvalósítani. A jó eredményéből osztályvizsgán jéles lett. Gyorsan szalad az idő. Pár nap és bebizonyíthatja, hogy megérdemli a további támogatást. Molnár Julia életében a falu, a szegényparasztság, a földnélküliek vágya teljesült, de a kis mátraalji falucska. Kálló történetéhez tartozik, hogy ő az első lány, aki a középiskolába eljutott. A köz- gazdasági technikumot választotta. De hogyan? Tanítója látta, éleseszü, jó tanuló■ Ki más kerüljön városi iskolába, ha nem ő. Megkezdődött a küzdelem. A falu évszázados félelmét kellett legyőzni. Megszokták, hogy kevés jót várhattak a múlttól. Az apa volt az első, ki helyeslőén bólintott. Ö egész életében dolgozott, de a három hold földjénél több nem jutott. Nehéz abból élni az öt tagú családnak. Az anya ‘sem ellenezte, de azért mondogatta: „Most megy el, mikor segíteni tudnaCsak a falu nyelve nem pihent. Ki tudja mi lesz vele, hová viszik. Addig-addig, míg Molnár Júlia otthon akart maradni. Nem is jött, csak akkor, amikor már a többiek iskolába jártak. A tanító kitartott. ö ismeri legjobban ki, mire képes. Biztosan nem hoz szégyent a fejére. Az édesanya is meggyőződött, lányának a lánykollégiumban második otthona van. Úgy élnek, mint egy nagy család. Szeretik egymást. Molnár Júlia kitünően helyt áll, szorgalmasan tanul, tetszett neki az iskola. Most már csak az elválás lesz nehéz: az osztálytársaktól, az iskolától, a tanároktól, de várja az úi munkahely. A bányához kerül tervezőnek. Segítheti szüleit és testvéreit, munkájával hozzájárul a nagy tervek megvalósításához. • Hajdani iskolaiársat fedeztem fel Egyed Józsefben, a gépipari technikum kitünőren- dű tanulójában. Nem kis dolog, hogy valaki ilyen eredményt ér el, mert a technikum sokoldalú és igazán tehetségesnek, szorgalmasnak kell lennie annak, aki úgy tud rajzolni úgy tudja a fizikát, történelmet, hogy abban kifogást ne lehessen találni. Hogy csinálta? Kezdettől fogva komolyan vette a tanulást. Megszerette a gépeket, a könyveket olyany nyira, hogy műszaki egyetemen akar továbbtanulni, hadd lássa az apja, míg ő a bányában dolgozik, addig a fia a legmagasabb tudományokat tanulmányozza. Meg a mihály- gergeiek mögött sem akar lemaradni. Ebből a kis faluból már eljutottak a Szovjetunió egyetemeire, főiskoláira. Most rajta a sor. Rokonságából a polgári iskolánál tovább senki sem vitte. Nem a tehetséggel volt baj. A bányászgyerek fehérhollónak számított a középiskolában. Tudja ezt Egyed József is. Azért igyekszik. Diákéletében ez az időszak az, mikor annyira kívánják, de jó lenne, ha már két-három héttel öregebb lennék. Ez az. időszak fokozottabb, keményebb, kitartóbb munkát igényel. Még egyszer összefoglalják a tanultakat. Ez a nehéz, hisz négy év alatt annyi mindent tanultak. Emlékezetükben felelevenítik, ha van olyan rész, amit nem tanultak meg, még itt az utolsó alkalom, de Egyed Józsefnél erről szó sincs. Ha izgul is, érzi, aki tanult, azt nem érheti meglepetés. . i Szakéi Imre. A szocialista szellemű és gyakorlatú iskola kialakításában jelentős szerepük van az iskolák igazgatóinak. Igazgatóink a fennálló nehézségek ellenére is jelentős lépésekkel vitték előre megyénkben az ilyen iskolák kialakításának ügyét. Munkájukat megkönnyíti, hogy pedagógusaink zöme lelkiismeretesen, becsületesen, hivatásának szeretetétől áthatva segíti ezirányú munkájukat. Egyre emelkedik azoknak az igazgatóknak száma, akik iskolájuk munkáját, nevelőtestületük tagjainak fejlődését tervszerűen, tudatosan irányítják. Ezek közé tartoznak Szigeti Béla, az alsótoldi iskola igazgatója és Alaxay Béla, a nagy- bátony-bányavárosi iskola igazgatója. Szigeti Béla pP'*' • : már 37 éve működik a nevelői pályán, ebből 30 évet megszakítás nélkül Alsótoldon töltött. Évtizedeken át magas tanulólétszámú osztatlan iskolában tanított, csak 4 évvel ezelőtt lett az iskola kéttanerőssé. Jelenleg a körzeti igazgatói teendők ellátása mellett, teljes nevelői óraszámmal vezeti az iskola alsótagozatú tanulócsoportját. Az új módszerű eljárásokat igen jól ismeri és eredményesen alkalmazza. Tanítványainak tudása jól megalapozott: számolási és olvasási készségük kiemelkedő, és a többi tantárgyakban is elismerésre méltó eredményeket mutatnak fel. Szigeti Béla igen nagy gondot fordít az írás és a helyesírás tanítására. A tanulók füzeteit állandóan ellenőrzi és osztályozza. Tervszerű munkájának eredménye, hogy tanítványai szépen, helyesen írnak. A gyengébb képességű tanulókkal fokozottabb gonddal foglalkozik, állandóan buzdítja őket és a legkisebb előrehaladást is értékeli. Jó munkájának hatása az iskola felsőbb tagozatában is érezhető. Tanítványai iránti szeretetét a gyermekek őszinte ragaszkodásukkal viszonozzák. Osztályában példás rend és szereteten alapuló fegyelem van. Mulasztó is alig akad. A környező pusztákról még a legnagyobb hidegben, sárban is pontosan bejönnek a tanulók. A mulasztási átlag az elmúlt tanév első felében 4.2 volt, e tanév első felében pedig 2.91. Mindkét szám jóval a megyei átlag alatt van. Mint körzeti igazgató tagiskoláit tervszerűen, rendszeresen látogatja. A tanítási órákat helyesen, alaposan elemzi, nemcsak bírál, hanem gazdag tapasztalataiból hasznos, értékes módszertani útmutatást ad. Ezzel a fiatalabb pedagógusok szakmai fejlődését segíti és ha szükséges a gyakorlatban is bemutatja, hogyan lehet a gyermekeket egyik-másik ismeretre, jó módszerre megtanítani. Idős kora ellenére is példamutatóan vesz részt a továbbképzésben. 1952 nyarán az iskolában működő továbbképző tanfolyamnak volt a vezetője. Az elmúlt év nyarán egy hónapos ideológiai tanfolyamon vett részt és az ott tanultakat jól felhasználta munkatársai továbbképzésére. Az igazgatók szakmai továbbképzésének anyagát is példás szorgalommal sajátította el. Szigeti Béla már a Tanácsköztársaság idején is bekapcsolódott a munkásmozgalom harcaiba. A felszabadulás óta tevékenyen résztvesz a község politikai életében, lakóinak nevelésében. Nincs a községben olyan kulturális jellegű megmozdulás, amelyből ne venné ki részét. Politikai iskolát vezet, a kultúrház igazgatója, természettudományi és irodalmi tárgyú előadásait nemcsak a község, hanem a környékbeli puszták lakói is szívesen, érdeklődve hallgatják. Nagy lelkesedéssel karolta fel az olvasómozgalmat, s elérte, hogy nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek közül is számosán szorgalmas olvasói az iskola és a községi könyvtárban található műveknek. A község lakói szeretik és megbecsülik. Alaxay Béla a 12 tanulócsoportos, új központi iskola méltó vezetője. Különös örömére szolgál, hogy népi demokráciánk alkotóerejének jóvoltából hazánk egyik legmodernebb éltalánosiskolájá- nak az élén áll. Mint nevelő és mint igazgató egyaránt kiemelkedő munkát végez. Óráira igen gondosan készül. Legszívesebben a fizikát és a kémiát tanítja és ehhez szemléltető anyag összegyűjtésében és készítésében nem ismer fáradságot. Ezzel érte el, hogy tamjlói tantárgyait nagyon szeretik és a magas követelményeknek is nagy igyekezettel felelnek meg. Fizikai szakköre a megye legjobbja. Eme’lett már több iskolát látott el a szakkörében házilag készített fizikai szemléltető eszközökkel. Határozott, munkatársai szeretetétől fűtött irányító munkájával egységes nevelőtestületet alakított ki. A nevelők tapintatos, helyes vezetésével igazi munkaközösséget kovácsolt. Gyakran és tervszerűen látogatja az órákat, főleg a fiatalabb nevelőket keresi fel. Nagy körültekintéssel és alapos módszertani ismeretek birtokában nyújt értékes szakmai útmutatásokat részükre. Kiemelkedőbb szakmai felkészültsége is hozzájárul, hogy nagy tekintélyt, megbecsülést szerezzen magának. Mindezeken túl, különös gonddal foglalkozik a nevelők egyéni problémáival is, segíti őket a nehézségek leküzdésében, harcol a nevelői munkát gátló körülmények megszüntetéséért. Elsőrendű feladatának tekinti a gyakorlóévesekkel való foglalkozást és így azok gyorsan fejlődnek, további munkájukhoz megfelelő alapot szereznek. Saját, valamint nevelőtestülete munkájára kapott bírálatot nemcsak elfogadja, hanem igyekszik is javítani. Ezt bizonyítja, hogy amíg az 1952—53-as tanév első negyedében a vezetése alatt álló iskolából a középiskolákba került tanulók osztályzata átlagban 0.9-re esett vissza, addig az elmúlt 1933—54-es tanévben ez a különbség 0.6-ra csökkent. Iskolájának volt tanulói most a legjobban helytálló tanulók közé tartoznak. Az előzp tanévben az iskolájából a mezőgazdasági technikumba lépett tanulók tanulmányi átlaga 2:8-ról az első negyedévben 3.2-re emelkedett. Alaxay Béla pedagógiai munkája mellett széleskörű egyéb tevékenységet is folytat. Elérte, hogy a szomszédos községekből a tanulókat a munkásautók díjtalanul szállítják az iskolába. A megyében elsőnek szervezte meg a felsőtagozat széleskörű körzetesítését. A dolgozók bányaipari technikumát is helyesen vezeti. Sokoldalú elfoglaltsága mellett a pedagógiai főiskola matematika-fi7ikaszakos levelező hallgatója, ahol mindig jeles eredménnyel vizsgázik. Tanítványai világnézetének helyes, marxista formálása mellett számos természet- tudományos előadást tart Nagybátonyban és a környező falvakban, hogy a szülők között is terjessze a materialista világnézetet. Babona és tudomány a hullócsillagokról Ha derült estéken a szabadban tartózkodunk, önkénytelenül is észrevesszük az égen lefutó fényjelenségeket. A néphit azt tartja, hogy csillag esett le az égről, mert meghalt valaki. Ez a hiedelem népmesékben, népdalokban is kifejezésre jut. Pl. „János vitézben“ Jancsi a gyűlölt boszorkány csillagát le akarja taszítani az égről, hogy így annak halálát okozza, vagy „Nincsen csillag, mind lehullott a földre“ című népdalban is találkozunk ezzel a hittel. Ez a néphit teljesen a látszaton alapul. Valóban úgy tűnik, mintha egy fényes csillag esett volna le az égről. Nézzük ezzel szemben, mit mond e jelenségről a tudomány. A csillagászok már régen megállapították — mégpedig pontos és megbízható vizsgálati módszerekkel — hogy a csillagok hatalmas, izzó gázgömbök, melyek sokszorta nagyobbak földünknél (pl. a Nap egymiltiószor). Ezek tőlünk irtózatos távolságban végzik mozgásaikat. Sok közülük még napunknál is, hatalmasabb és melegebb, s csak az óriási távolság miatt látszanak kicsinek. Napunk hőmérséklete „csak“ 6000 C\ míg a csillagok közül soknak a hőmérséklete eléri a 20.009 C fokot is, hiszen roppant távolságokon át is igen fényesek, különösen •távcsövön át. Iszonyatos hőségek ezek, amelyeknél minden anyag megolvad, sőt izzó, gáznemű állapotban van. Ha egy ilyen csillag valóban földünkre hullana, akár a nagyságot, akár a hőséget tekintve, ez az összeütközés földünkre nézve végleges lenne. Tengereink felforrnának, s kipusztulna minden élet. Nyilvánvaló tehát, hogy a földre hulló „hullócsillagok“ nem csillagok, hanem más természetű dolgok. Dehát akkor micsodák? A tudomány erre is felvilágosítást ad. Nem mások ezek, mint egyszerű kő- és vasdarabok, amelyekből megszámlálhatatlan sok kering, vándorol a világűrben, míg végűiig, ha a Föld vonzókörébe kerülnek, az magához rántja őket, lehullnak rá. Vándorlásuk magányosan vagy csoportosan történik. Nagyságuk, súlyuk különböző. A gramm törtrészeitől a millió tonnákig terjedhet. Nevük: meteor (a földre hullottaké: meteorit). A földre hullott világűrben kő- és vasdarabokat (hacsak nem túl kicsik) meg is lehet találni. (A kisebbek még a levegőben elégnek.) E leleteket tudományos vizsgálatnak vetik alá, hogy kétségkívül megállapítsák meteorvoltukat. A meteorvasak csiszolva és savval maratva jellegzetes zegzugos rajzolatot mutatnak, míg a meteorkövek a levegőben való súrlódás miatt felületükön megolvadnak. A lehulló meteorok általában nagyobbrészt a sarkok vidékén esnek le, de délebbre is találhatók. Sok esik lakatlan helyekre. óceánokba. Arról nincs tudomásunk, hogy meteor embert ütött volna agyon közvetlen ráeséssel. Csehországban egy esküvőre induló jegyespár hintójába vágódott be egy párdekás kőmeteor, közvetlen a menyasszony lába elé. A megriadt jegyesek merényletre gondoltak és mozgósították a városka hatóságait, míg végül egy éppen ott tartózkodó csillagász megnyugtatta őket, hogy a kő nem földi eredetű. Ez a világűrbeli „gratuláció“ majdnem a menyasszony életébe került. A meteorok igen nagy sebességgel vágódnak a földre (30—100 km másodpercenként), így különösen a nagyobbak komoly pusztítást okozhatnak, habár ez a pusztítás mindig helyi jellegű, s korántsem okozza az egész föld pusztulását Egyik ilyen volt az arizonai (Amerika) óriásmeteor, mely sivatagos területen esett le, így emberáldozatot nem követelt. Súlya kb. 4—5 millió tonna volt, anyaga pedig vas. A becsapódási kráter átmérője 1220 méter, mélysége 183 méter. A kráter fala 40—50 méter magas. A meteor főtömege mélyen a földbe fúródott, a környéken csak törmeléket találtak. A tőkés vállalkozók megkísérelték a vastömeg kiemelését, mindezideig eredménytelenül. A bennszülött indián lakosság szerint egyik istenük szállt itt le a földre, mely hitet bennük nyilván a jelenség szokatlan méretei, a kísérő tűztünemény és a becsapódást követő hatalmas földrengés váltotta ki. A lüásik híres óriásmeteor a szibériai, mely 1908 VI. 30- án esett le a Köves-Tunguzka folyó mentén, lakatlan őserdőben. Leestében holdnagyságú égitestnek tűnt, becsapódása után nagy tűzoszlop keletkezett, melyet földrengés kísért. A légnyomás 40 kilométer körzetben letarolta az erdőt és a robaj 1000 kilométerre is elhallatszott Embereket, állatokat sújtott földre ez a nagy légnyomás és épületeket is megrongált. A folyó medre betemetődött, így az medret változtatott. Egyes elbeszélések szerint egy 1500 darabból álló rénszarvascsorda pásztorjával együtt felperzselödött. Ennek tömege is többmillió tonna volt. Miért fénylenek a meteorok? A magyarázat egyszerű. Mivel óriási sebességgel vágódnak be a légkörbe, összeütköznek a levegő molekuláival és a súrlódás folytán izzásba jönnek, Hasonló ez a vonat fékezésénél szikrázó kerekekhez. A nagy hő miatt a kisebbek még a levegőben elégnek, s csak mint por szitálnak alá a földre. A nagyobbak vagy egészben vagy kisebb darabokra szakadozva érnek földet. A nagy és földbevágódó meteoriteknek, melyek olyan fényesek, hogy nappal is láthatók, tűzgömb (tűzgolyó, boli- da) a nevük. Meteorok természetesen nappal is hullanak, a Nap erős fénye miatt azonban csak a bolidákat vesszük észre, melyek mennydörgésszerű robajjal és sistergéssel jelzik jöttüket. Éjjel a kisebb meteorok észrevételét már a Hold fénye is zavarja. A meteor néha fényes csíkot hagy maga után, mely úgy keletkezik, hogy az izzó meteor útjában világításra gerjeszti a levegő- részecskéket. A sistergés pedig — hasonló a mennydörgéshez — légsűrűsödések és légritkulások folytán keletkező hang. Naponta körülbelül 10 tonna, évente mintegy többezer tonna meteoranyag hull Földünkre. A hullás történhetik magányosan (szórványosan) vagy csoportosan. Utóbbi esetben „hullócsillagesőről“, meteorzáporról beszélünk. Igen szép meteorzáporokat figyelhetünk meg augusztus és november hónapokban. Megállapított tény, hogy ezeket a záporokat rengeteg, együtt vándorló meteornak földünkre való becsapódása okozza. Ezek a rajok valamely üstökös szétszóródásából jöttek létre (t. i. az üstökösök is kő- és vasdarabok halmazából állnak, erről később bővebben.) Ha a csoportosan érkező meteorok pályáit visszafelé meghosszabbítjuk, azok egy pontban metszik egymást. E pont neve: kisugárzási pont. E pont mindig egy bizonyos csillagképben van, a raj is innen kapja a nevét. Az augusztusi raj neve: Perseidák, a novemberié: Andromediak, (a Persedus, illetve Andromeda csillagképekről). Az augusztusi raj az 1862 IlI.-i üstökös, a novemberi pedig a Biela üstökös széthullásából származik. E két hónapban megy át földünk e két raj legsűrűbb pontján, amikoris igen sok meteort ránt magához, s ezért gyönyörködhetünk ilyenkor igen látványos meteorhullásban. Megismerve tehát a „csfllaghuliás“ valódi okát és természetét, küzdjünk le minden téves nézetet és babonát és egyedül a haladó tudomány megállapításait fogadjuk el. Pősa László TTIT csillagászati előadó
