Szabad Nógrád. 1954. június (10. évfolyam. 43-50. szám)

1954-06-23 / 49. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÓGRÍID MDP NOGRÁDMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM. ARA: 50 FILLER 1954 JÚNIUS 23. A népjólét emelésének nagy csatája Egész megyénk közeledik legjelentősebb munkánk, az év !eg- nagyobb kampányfeladata felé: rövidesen megkezdődik az aratás, majd a cséplés és a gabonabegyüjtés. Ez a munka ebben az évben jóval nehezebb lesz az eddigieknél. Nehezebb lesz azért, mert a tavalyihoz képest, óvatos számítások szerint is, körülbelül egy mázsával lesz magasabb a kenyérgabona termésátlaga. Megne­hezíti az aratási, hogy a csapadékos időjálrás sokhelyen megdön­tötte a gabonát, a szemek duzzadtak és a mostani erős napsütés­ben szinte az egyik napról a másikra vágni lehet majd. A gabonabetakaritási kampány a falu nagy politikai és szer­vezési munkája. A betakarított gabona mennyisége bizonyítéka a falu egészévi munkájának és része annak, hogv végrehajthassuk a népjólét emelésére vonatkozó párt- és kormányhatározat célkitű­zéseit. Az aratás, cséplés és beadás gyors és pontos elvégzése minden dolgozó paraszt személyes, egyéni érdeke. Ha gyorsan végzi el az aratást a falu, akkor csökken a szemveszteség, több gabona kerül a dolgozó paraszt padlásába. Ha az egész ország­ban három százalékkal csökkentjük a szemveszteséget, ez mintegy 8—10 ezer vagon gabonát jelent. Nem nehéz kiszámolni, hogyha egy dolgozó paraszt egy holdon termő — csak példának említjük — 10 mázsa búzatermésének három száizaléka elhull késlekedés miatt, az már 30 kilogramm sá'rbadobott gabonát jelent. És mi- ilyen jelentősége van ennek azokban a termelőszövetkezetekben, amelyekben tíz meg száz holdakon termelnek kenyérgabonát. Mégis az tapasztalható, hogy a termelőszövetkezetek vezetői idegenked­nek az arató-cséplőgéppel, de főleg a kombájnnal végeztetett ara­tástól. Nagyon rosszul számolnak a bujáki, a felsőtoldi, a ságúj- falusi és még több más termelőszövetkezetben. Az olyan el­gondolások pedig, amelyek azzal száimolnak, hogy bérmunkásokat alkalmaznak, nemcsak a szövetkezeti tagságnak jövedelmét rövidítik meg, hanem beleütköznek a tsz alapszabályába is. A termelőszövet­kezetek így gondolkozó vezetői nem veszik figyelembe, hogy pár­tunk és kormányunk mennyi segítséget nyújtott gépállomásaink­nak, amelynek eredményeképpen munkájuk minősége lényegesen jobb, mint az elmúlt esztendőben. Számoljunk egy kicsit. Egy arató-cséplőgép egy nap alatt nyolc, hold gabonát levág, amelyért a szövetkezetnek holdanként 63 kiló búzát kell fizetnie. Ugyanezt kézzel végezve 16—18 munkásra lenne szükség. Hacsak minimá­lisan egy mázsa búzát számítunk egy aratópárnak egy hold le­vágás után, akkor-ez már majdnem duplája annak, amit a gépnél kell fizetni. Ugyanakkor a gcp a kötésig minden munkát elvégez, sokkal kisebb a szemveszteség lehetősége, nyomában azonnal le­het végezni a tarlóhántást Nem is beszélve arról, hogy a nagy munkaeröhiáinnyal küzdő termelőszöveíkezetekben egy sor dol­gos kéz más, szintén halaszthatatlan feladatot végezhet el. Ennél még nagyobb’ á kombájnnal végzett munka jelentősége. Az aratás- cséplést egyídöben elvégzi, megtakarít egy csomó munkafolyama­tot, amely egyébként rengeteg erős munkáskezet igényelne a szö­vetkezet részére. Igazuk van a palqíásiaknak, amikor az idén is szerződtek a gépállomással a kombájnra. Az'elmúlt évben alapo­san megdőlt gabonában is jó, gyors, pontos munkát végzett a gép. Saját tapasztalatukból tudják, hogy érdemes azzal dolgoz­tatni! Jövőévi kenyerünk betakarítása nemcsak azt kívánja meg. hogy kihasználjuk a gépimunka összes lehetőségét, hanem azt is. hogy a falu dolgozó népe egymást segítve, támogatva közös erővel induljon harcba. Hadd álljon példának a sziráki kommunisták kezdeményezése, akik tnár megszervezték egymás segítését. El­határozták, hogy támogatják egymást az aratásban, segítenek egymásnak a eséplésnél is. A gabona megvédése, gyors elcséplése szempontjából igen nagy a közös szérű jelentősége. Mégis egyes községekben húzódoznak tőle. Valójában pedig maguknak okoznak kárt. Ebben az évben nagyobb a termés, kevesebb a cséplőgép. Ebből következik, hogy minden időt ki kell használni, hogy minél előbb elcsépeljék. Ezentúl azonban a közös szérű minden dol­gozó paraszt legszemélyesebb érdeke is. Miért? Mert aki gyor­sabban csépel el, hamarább beadhatfa gabonáját és a gyorsan be­adott gabonája után gyorsbedási prémium jár. A közös szérűn ha­marább rákerül egy-egy dolgozó paraszt gabonájára a sor és végeredményben valamennyien akkor érzik jól magukat, ha ga­bonájuk mÁt a zsákban van. nincs kitéve az időjárás szeszéivé nek, nem kelj várni addig, amíg a közös szérűről a külön paraszti udvarokba megy a cséplőgép. Nem utolsósorban pedig a közös szérűn nagyobb a lehetősége annak, hogy egymásnak segítsenek a dolgozó parasztok. Az aratás-cséplés és terménvbeadás a legszemélyesebb érde­keken túl, helyesebben azzal együtt, attól elválaszthatatlanul nagy társadalmi érdek is. Farkas Mihálly elvtárs az országgyűlés költ­ségvetési vitájában többek között elmondotta, hogy dolgozó pa­rasztságunk növekvő igényeinek kielégítésére 1954-ben 14 ezer ekét, 2 ezer vetőgépet, 13 ezer boronát, 11 ezer lókapát, 6 ezer réoavágót és számos más kisgépet, szerszámot, háromszorannvi műtrágyát, kétszerannyi rézgálicot hozott és hoz a belkereskedelem forgalomba, mint a múlt évben. A munkásosztály messzemenő segítséget nyújt a dolgozó parasztságnak gazdasága fellendítésé­hez, Ha a faiu a gabonabetakarítás és húsbeadás nagy munkájá­ban minden erejét megfeszítve, lelkiismeretesen eleget tesz köte­lességének. akkor ez egyet jelent annak bizonyításával, hogy dolgozó parasztságunk szem előtt tartja a munkásosztály és egész dolgozó népünk érdekeit is. Már pedig a munkásosztály érdekei elválaszthatatlanok a falu dolgozóinak érdekeitől. Amikor a dol­gozó paraszt arra törekszik, hogy minél több gabonát takarítson be és a törvénynek megfelelően elegei tegyen a beadási kötelezett­ségnek, akkor ezzel nemcsak a városnak biztosít élelmiszert és az iparnak nyersanyagot, hanem közvetlenül hozzájárul ahhoz, hogy a város egyre jobb és több közszükségleti cikket, gépéig küldjön a falura, hogy államunk műtrágyát hozzon be külföldről és — meg kell mondani — azt olcsóbban adja el a dolgozó parasztság­nak, mint amennyiért vásárolja. Számos pártszervezet és helyi tanács már foganatosított in­tézkedéseket a gabonabetakarítás jó megszervezése érdekében. Azonban a szervezési munka mellett nagy a lemaradás e feladat politikai előkészítésénél. E napokban tartják a június havi tag­gyűléseket, amelyeken megtárgyalják a pártszervezet feladatát az aratás-cséplés' begyűjtés munkáját illetően. Úgy szabják meg a taggyűléseken minden kommunista tennivalóját, hogy félreért­hetetlenül megértsék és azután az egész falu népével megértessék: népünk, benne a dolgozó parasztság, jólétének további emelése nagyrészt attól függ, hogy ezekben a döntő napokban hogyan vé­gezzük el a gabonabetakarítást. Az elkövetkező heteken múlik, hogy mennyit tudunk megvalósítani már ebben az évben az élet- színvonal emeléséből, hogy maradéktalanul biztosítsuk jövőévi kenyerünket. i A Harmadik Békekölcsön II. sorsolása A Harmadik Békekölcsön II. sorsolása 1954 június 29-én kedd délután 5-től 7 óráig Ka­posvárott. a színház épületben lesz, melyen 187.850 darab nye­remény kb. 59,613.400 forint kerül kisorsolásra. A most bejelentett sorsolá­son kihúzásra kerülő 59,613.400 forinttal együtt 1 milliárd 239 millió forintra emelkedik a kol- csönjegyzőknek visszafizetett összeg. Az ország egész területén 1954 július 1-én csütörtökön kezdik meg a nyereménnyel kisorsolt kötvények beváltását. Ezenkívül még 5 államköl- csönsorsolás lesz ebben az esz­tendőben. Szabó István kisterenyei szobrászművész egy nyolc figurából álló szoborcsoport elkészítését fejezte be. A mű a Donbassz- kombájnnal dolgozó bányászokat ábrázolja. (Kiss Béla felvétele) MEGYÉNKÉLETÉBŐL Közel ötszáz új sztahanovista a bányákban A nógrádi szérmiedencében is befejeződtek a termelési ér­tekezletek. Ezeken a termelési értekezleteken a bányászok azt is megvitatták, hogy a má­jusi eredmények alapján kö­zülük hányán érdemelték ki a sztahanovista cím viselésének jogát. Nagybátonyban több mint 200 bányász kapta meg a sztahanovista címet. A terme­lési értekezlet részvevői Mi- zserfán 117 és az egész nóg­rádi medencében csaknem 500 bányászt fogadtak el szataha- novistának. A szénmedencében azonban sok olyan bányász dolgozik, aki hónapok óta túl­teljesíti a megállapított szta­hanovista feltételeket. A mi­nisztertanács és a SZOT el­nökségének határozata alap­ján a Nógrádi Szénbányászati Tröszt most 191 bányászt szta­hanovista oklevéllel. 85 dolgo­zót a „Kiváló bányász“ cím-, mel és 68 adminisztratív alkal­mazottat .,A bányászai kiváló dolgozója.“ címmel való kitün­tetésre terjesztett fel a ne­hézipari miniszteri u m hoz. A ménkesi bányászok augusztus 20-ig 550 tonna szenet adnak terven felül A Ménkesi Szénbánya Válla­lat dolgozói augusztus 20-a, Al­kotmányunk évfordulójának mél­tó megünneplésére lelkiismere­tes, odaadó munkával készülnek. A többi között megfogadták, hogy augusztus 20-ig előirány­zott tervükön felül 550 tonna szenet adnák népgazdaságunk­nak. Az önköltség csökkentése érdekében megfogadták, hogy a felhagyott vágatokat és fejtése­ket szakszerűen beraboiják ■ és az onnan kikerült bányafákat újból felhasználják. Újjászervezik és továbbfej­lesztik az egt(csillés mozgalmat. Minden termeíőcsapatot beszer­veznek az egyesülés mozgalom­ba és a szükséges műszaki fel­tételek megteremtésével elősegí­tik a mozgalom sikerét. A vállalat 550 tonna terven- feliili szén kitermelése érdeké­ben az ötödik föereszée vissza- fejtését június harmadik dekád- iúban elindítják s a fejtési mű­velés meggyorsítására kettő da­rab „E” típusú kaparót szerel­nek be. Ugyanakkor július má sodik dekádjában egy kétszáz folyóméter gumiszalag beépíté­séi vállalják, a gumiszalag jobb- és baloldalára egy darab „B" típusú kaparószalagot é■: egy darab „MT” 5-ös rázó csiszdagépet építenek be a ki termelt szén elszállítására. A negyedik segédereszkében a levegő megjavítására / darab 300 köbméteres szellőztető gépet építenek be. a hatodik ereszke és az egyesszámú alapközle lyu kiosztását július hó folyamán elvégzik, s ezzel mind a levegő- ellátás, mind a szállítás a ne gyedik és a hatodik ereszkei ré szén megjavul. Vállalják továbbá a hatodik fősikló rendezőinek július 15-re való kihajlását, minek követkéz tében a szeneid munkahelyek száma megnövekedik. Az attáró folyatásában már régebben ki­hajtón t20 folyóméter vágatot újra megnyitják és az altáróból kiinduló hetedik sikló szénine- zejét augusztus 20-a előtt 10 nappal elérik. Az üzemekből írják, hogyan takarékoskodnak a nép vagyonával Napjaink legfontosabb fel­adatai közé tartozik népünk jólétének emelése. Ehhez azon­ban az szükséges, minta hogy a III. pártkongresszus ezt meg­határozta, hogy csökkenteni kell az előállított termékek önköltségi árát. Az önköltség- csökkentés egyik fontos ténye­zője az anyaggal való takaré­kosság, ami a gazdasági veze­tők és a műszakiak, valamint az összes dolgozók legsajáto­sabb érdeke. A kongresszus útmutatása alapján megyénk ipari üze­meiben is megindult a harc, hogy az anyaggal való takaré­kosság minden eddiginél na­gyobb méreteket öltsön, hogy ezzel elősegítsük pártunk cél­kitűzéseinek megvalósítását. A Zagyvái Szénbányák Margittáró és Forgács-lejtős üzemének dolgozói aktíva ér­tekezleten vitatták meg felada­taikat a takarékosság terén. A Forgács-lejtős üzemnél Jarabincsek József föaknász- helyettes ismertette az üzem jelenlegi helyzetét az önkölt­ség terén. Elmondotta, hogy az elmúlt hónapokban a lőszer- és bányafafelhasználás nagy­mértékben emelkedett. Április hónapban például a lőszer 38.5 százalékkal, a faanyag 52.8 százalékkal és ennek meg­felelően az önköltség 5.5 szá­zalékkal haladta túl az erede­ti tervet. Súlyos hiba azonban, hogy az önköltség ilyen ará­nyú növekedése ellenére a termelés 6.1 százalékkal csök­kent. Az aktíva értekezleten rész­vett dolgozók javaslataikkal és bírálataikkal segítették az ön­költségre irányuló törekvést. Kérték az üzemvezetőséget, hogy a takarékosabb faanyag­gazdálkodás érdekében a csa­patokat kellő méretű fával lás­sák el és tervszerűen irányít­sák a bányafaellátást. Svarcz Gyula csapatvezető vájár is arról beszélt, hogy a K-siklóban is sok olyan bá­nvafa és bordafa maradt, amit nem tudtak felhasználni. En­nek az értéke körülbelül 6 ezer forintot tesz ki. Rajta kí­vül Kőházi Rezső és Kövesdi János csapatvezetők is elmon­dották, hogy hosszúméretű bá­nyafákat kapnak és ezekből rendszerint le kell vjágniok, ami időt rabol el, s emellett a levágott rész értéktelenné 'télik. Erdősi János csapatve­zető a méreten felüli vastag fák kettéfűrészelését javasol­ja, mert sok helyen igy is hasz­nosan lehetne alkalmazni. Ka- rínczi id. János a lőszermegta­karítás érdekében tett javasla­tot. hogy a csapatvezetők te­gyék le a lőmesteri vizsgát, így nem kellene hosszú időkig lő- mesterre várni és a robbanó­anyaggal is takarékoskodni tudnának. A dolgozók felszólalásaiból kitűnt, hogy szervezettepb munkával lehetőség nyílik az anyagok takarékosabb felhasz­nálására és kellő támogatás­sal maguk is harcos tagjai kí­vánnak lenni az önköltség csökkentéséért folyó küzdelem­ben. (Oltai) A Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói is igen fontos kérdés­nek tartják az anyaggal való takarékoskodást. Már a kon­gresszusi munkaverseny során fogadalmat tettek arra, hogy a második negyedév végéig lel­kiismeretes munkával 190 ezer forint értékű anyagot takarí­tanak meg. Június 1-én az anyagmegtakarítás értéke kö­zel 80 ezer forintot tett ki. A takarékossági mozgalom kere­tében nagy gondot fordítanak a szerszámokkal való takaré­kosságra. Ezen a téren különö­sen a huzalmű és a gazdasági gyárrészleg ért el szép ered­ményt. A huzalmű dolgozói a kiselejtezett hengeranyagből 130 darab húzó-fagó betétet készítettek, miáltal 186 kilo­gramm anyagot takarítottak meg 4650 forint értékben. A kiselejtezett szerszámacélt pe­dig kovácsolással pofaszorító szelvényre képezték ki és így 110 kilogramm anyagot takarí­tanak meg, melynek értéke 2750 forint. A gazdasági szerárugyá1" részlegnél igen nagy gondot fordítanak a gyorsacél megta­karításra. Saját készítésű,, er­re alkalmas hegesztőpálcával az elkopott maró- és eszterga­késeket kijavítják és ezzel 2958 forint értékű gyorsacélt taka­rítottak meg. Ezenkívül elfek­vő süllyesztékeket alakítottak át, vagy újítottak fel, miáltal 875 kilogramm acélbuga meg­takarítást értek el. (Tudósí­tónktól) A 63/1 Építőipari Vállalatnál a kongresszusi verseny alatt anyagtskarékosság terén nem születtek említésre méltó eredmények. Ennek az az oka, hogy az építésvezetőségek sab-„ Ionosán, csak azokat a megta­karítási eredményeket értéke­lik. amelyekre a megadott ren­delkezések kitérnek. Igen szép eredményekkel járnak azon­ban azok az újítások, amelye­ket a fizikai és szellemi dolgo­zók közös jó munkájából fa­kadnék. Igv például Verbói János kőműves brigádja az acélgyári 85 lakásos építésve­zetőségével karöltve újítással összesen 15.900 forint, Domon­kos István kubikos brigádja és az építésvezetőség mű­szaki dolgozói együttesen 8.200 forintos faanyagmegtekarítást értek el észszerűbb munkaszer­vezéssel. Rajtuk kívül Kovács János építésvezető és Partik József építésvezető tervmódo­sítással a gépipari technikum nehézállványozásánál ezidáig 4 ezer forint értékű anyagot takarítottak meg, de a továb­biakban még mintegy 100 ezer forint megtakarításra van ki­látás. A vállalatnál a cementeszsá­kok, a pallóanyag és a tégla takarékos felhasználásával mintegy 4 ezer forint értéket takarítottak meg. (Danila) A nemzetköziség, a baráti együttműködés versenye A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár dolgozói sokat hallottak már a Füleki Zo- máncárugyár • jóminőségű gyártmányairól. Néhányszor már volt alkalmuk közelről is megvizsgálni az ott készült tűzhelyeket, kályhákat, edé­nyeket stb. Egyöntetűen ál­lapították meg, hogy ezeknek az áruknak a zománcozása még az országszerte hires sal­gótarjáni tűzhelyeknél is jobb. A gyár dolgozói most elhatá­rozták, hogy a kongreszus út­mutatása nyomán az iddiginél jobb minőségű tűzhelyeket készítenek. Ennek érdekében párosversenyre szólították a Füleki Zománcárugyárat. Párosversenykihívásukban szép vállalásokat tettek a tűz­helygyár dolgozói. Megfogad­ták. hogy a vállalat havi ter­vét minden hónapban 103 szá­zalék felett, az öntöde tervét pedig 115 százalék felett telje­sítik úgy, hogy közben az ön­tödei selejtet 10 százalékkal és az önköltséget 1 százalékkal csökkentsék. A kihívás végén így írnak: „Bizalommal gondo­lunk arra, hogy versenykihívá­sunkkal nemcsak a Füleki Zo- máncárugyár és a Salgótarjá­ni Vasöntöde és Tűzhelygyár dolgozói között, hanem az egész csehszlovák és magyar nép kö­zött fűzzük szorosahbra a ba­rátság eltéphetetlen szálait: Biztosak vagyunk abban, hogy párosversenyünk eredményei hozzájárulnak ahhoz a harc­hoz, amely az egész világon a béke megvédéséért folyik.“ Nőtincs a begyűjtésben is élenjáró akar lenni Nőtincs község dolgozó pa­rasztjai a mezőgazdasági mun­kálatokban a járás első közsé­gei között szerepelnek. A me­zőgazdasági állandó bizottság és a termelési bizottság jól dolgozik. Megtárgyalják a %o- ronkövetkező feladatokat. Szé­pen is halad a növényápolás. Különösen jól dolgoznak e té­ren Daucsó János 7, Ferenc József 5, Hugyec János 13 és Nikoden Mihály 5 holdas dol­gozó parasztok. Ezek a gazdák megértették, ha határidő előtt elvégzik a növényápolást, leg­alább 1—2 mázsával emelkedik a termésátlag. De egyre jobban megértik a. községben a begyűjtés jelentő­ségét is. Például a III. párt­kongresszus tiszteletére lett felajánlásokat, amelyek a be­gyűjtésre irányultak, túltelje­sítették a dolgozó parasztok. Például Ruzsics János, Adani- csek Mihály, Rotter János, Koncz István, Daucsó István balga, id. Gyurkovics János to­jásból és baromfiból félévi ba­romfibeadási kötelezettségüket 200 százalékra teljesítették. Daucsó János 7 holdas dolgo­zó paraszt külön dicséretet ér­demel. Sertés-, vágómarha-, baromfi-, tojás- és tejbeadási kötelezettségét már teljesítette. Kormányunk 420 forint érté­kű jutalomtárgyban részesítet­te. De jól dolgozott Nagy Jó­zsef, a begyűjtési felvásárló is. hla9V segítséget nyújtottak a begyűjtésben a pedagógusok. Kurnász János, tanácselnök

Next

/
Thumbnails
Contents