Szabad Nógrád. 1954. május (10. évfolyam. 34-42. szám)

1954-05-29 / 42. szám

6 SZABAD \ O I. R Á ** 1854 május 29. F A kongresszuson megszabott feladatok végrehajtásához, jobb életünk megteremtéséhez becsületes munkára van szükség A hugyagi dolgozó parasztok Rákosi elvtárs beszédéről Pártunk III. kongresszusá­nak első napján a rádió közve­títette a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségé­nek beszámolóját, amelynek Rákosi elvtárs volt az előadó­ja. Ismertette a felszabadulás­tól napjainkig elért eredmé­nyeinket,, hibáinkat, feladata­inkat a szocializmus építése té­réi.'.. Sok Olyant mondott, ami igen jelentős változást hoz majd életünkben. Nem is cso­da, ha Hugyag község dolgozó parasztjai a hétfői rádióhall­gatás után kedden már várták a postást, hogy „Szabad Nép“-et vásároljanak, ame'y teljes terjedelmében közölte Rákosi elvtárs beszédét. Ebéd­idő alatt és munkaközben tar­tott szünetekben az újság kéz­ről kézre járt. Olvasták, ele­mezték. értékelték. Mindenki megtalálta benne azt, ami őt leginkább érdekelte. Járja Ignác hat hold földön gazdálkodó pa­rasztnak pártunk parasztpoli­tikája ragadta meg legjobban figyelmét, s úgy vélekedik, hogy Nagy Imre elvtárs tava­lyi beszédében sok kedvez­ményt említett meg. mely való­ra is vált. Ezek a kedvezmé­nyek erősítették a paraszti gaz­daságokat. így többet tudtak termelni, s ennek hatosára nagyban javult az ipari mun­kásság mezőgazdasági árukkal való ellátása. Ez a tény a mun­kásosztály és a parasztság kö­zött erősítette a kapcsolatot, melyhez az is hozzájárult, hogy á múlt év júniusától, az új sza­kasz politikájának kezdetétől egyre több mezőgazdasági ter­melőeszközt gyártanak. — Ezek a kedvezmények va­lóban fellendít ették, a mező- gazdaságot — és mint Rákosi elvtárs is mondotta — „ .. .fenn áll az elkulákosodás veszélye". Habár nem kecsegtető pers­pektíva kuláknak lenni, de ha tanácsaink továbbra is így ke­zelik a kulákokat, mint eddig, még több elkulákosodás lesz. A törvény minden szigorával fel kell ellenük lépni. Ha nem hajtják végre kötelességüket, meg kell fosztani őket jogaik­tól. A községek parasztjai mi­előtt valamit végrehajtanak, azt figyelik, hogy a gazdagabb, értelmesebb, tekintélyesebb parasztok hogy csinálják ugyanazt. Azokat követik. So­kan még úgy számítanak, hogy megint lesz kedvezmény, s ha nem is teljesítik kötelezettsé­güket, az állam jóvoltából majd újra elmarad tartozá­suk. — Én mindig teljesítettem kötelezettségemet, engem a hátralékok 50 százalékos el­engedése nem érintett. De voltak olyanok sokan a falu­ban, akik hanyagságból nem teljesítették beadásukat, nem fizettek adót és jól jártak, mert az állam pénzét egész évben forgatták, s végül a felét elengedték nekik. Most is er­re számítanak. Mint Rákosi elvtárs mondotta, a középpa­rasztok nagy része a kulákok befolyása alá került. Igen sok példa van erre itt Hugyagon is, sőt még egyes kisparasztok is rokonszenveznek velük. Sze­rintem a leválasztás egyedüli módszere lehet, ha a tanácsok — mint eddig — nem dédelge­tik a kulákokat, a bíróságok nem fogják pártjukat. Meg kell követelni tőlük kötelességük teljesítését, meg kell akadá­lyozni, hogy ellenpolitikát Khmsa fémhulladékból készül folytassanak és állandó nevelő- munkával magyarázni kell a parasztság igazi szerepét es helyét. A begyűjtési terveknek a kulákbeádások jelentős ré­szét képezik. Ezek nem telje­sítésével zavart keltenek a tervszerűség, az ellátás terén, akadályozzák fejlődésünket, a kormányprogramul végrehajtá­sát és igyekeznek aláásni a munkás-paraszt szövetséget. Győri István kőműves. 15 holdas dolgozó pa­raszt különösen helyesli Rákosi elvtársnak azt a mondását, hogy a második ötéves tervün­ket az elsőnél alaposabban ké­szítsük elő és az 1955-ös esz­tendőt az előkészítésre használ­juk fel. — Ez valóban elősegíti — gazdaságpolitikánk tapasztala­tain keresztül — a második ötéves terv alapos kidolgozá­sát, előkészítését. Rákosi elv­társ beszédében ■ különösen hangsúlyozta, hogy a szocializ­mus gazdasági, alaptörvényének fokozott érvényrejutása érde­kében a népgazdaság tervsze­rű, arányos fejlődésének biz­tosítása céljából a második öt­éves tere időszakában minde­nekelőtt biztosítani kell a me­zőgazdasági termelés gyors ütemét, fellendítését. Ez a má­sodik ötéves terv kulcskér­dése. Rákosi elvtárs beszélt arról is, hogy növelni kell a lakos­ság ellátását a hússal, zsírral, tejjel stb.-vel. Győri elvtárs ezzel kapcsolatban elmondotta; „Hogy ezt teljesíteni tudjuk, legszükségesebb a termésho­zam fokozása, melyet csak úgy érhetünk el, ha mindig lelki- ismeretesebb munkát végzünk. Idejében végezzük el a szántást, vetést, aratást, ha fejtrágyá­zunk és a kapásnövények fej­lődését elősegítjük az idejében való kapálással, gyomirtással. Szükséges, hogy mindig na­gyobb mértékben kerüljenek ki mezőgazdasági kisgépek, így valóban emelkedni fog mező- gazdaságunkban a termelés, amely az életszínvonal emelé­sének egyik legfontosabb fel­tétele". — Sókat olvasok, tanulok — mondotta Győri elvtárs — és láttam azt, hogy pártunk politikája a mezőgazdasági szocialista szektorok kiszélesí­tése. Ehhez azonban szüksé­ges, hogy mi, parasztok lás­suk: a tsz-ben még jobb a termelés, jobb a munkaszerve­zés és nem lesz vesztenivaló, ha a szövetkezetbe belépünk. A tsz-ek feladata megnöveke­dett, amikor az egyénileg dol­gozó parasztjaink pártunk és kormányunktól kapott kedvez­mények alapján egyre aktí­vabban dolgoznak, emelkedik a termésátlaguk, hiszen érde­keltek a termelésben. Ezt bi­zonyítja az is, hogy községünk­ben tavaly még 70 hold fel- szántatlan terület volt, és az idén a község 80 hold tartalék­földjére legalább 80—90 jelent­kező volt, akik megművelés­re vállalni akartak belőle. — Rákosi elvtárs beszélt a lakosság hús-, zsír-, cukorellá­tásáról, itt meg kell említe­nem azt, hogy Hugyag község­ben egyáltalán nem lehet húst kapni már hosszabb idő óta és ezt hiába panaszoljuk bár­kinek, nem nyer elintézést* Antal István hat és félholdas dolgozó pa­raszt figyelmét legjobban az új szakasz politikájával kap­csolatos dolgok ragadták meg. Különösen tetszett neki, hogy a munkás-paraszt szövetség­nek további következetes meg­szilárdítása politikánk központi kérdése. Elmondotta: „Azelőtt úgy volt, hogy a városi dolgo­zók semmibe vették a falusia­kat, főleg a parasztságot, pe­dig nagy az egymásra utalt­ságuk, hogy mennyire, azt leg­inkább most, a tervek jó vég­rehajtásánál, az életszínvonal emelésénél láthatjuk meg. Ezt az tétlenség is felismerte és azon dolgozik, hogy ezt az egy­másra utaltságot kiélezze. Vgy magyaráza, hogy a dolgozó pa­rasztság oka annak, hogy a mezőgazdasági termelvények- ből időközönként egy-egy áru­ból hiányok adódnak. Ha rész­letesebben nézzük ezt a kér­dést, rájövünk, hogy ezeknek a hiányoknak a legtöbbje is abból adódik, hogy a kulákok nem teljesítik beadásukat és ennek „helyességéről“ máso­kat is meggyőznek. Községünk­ben például Galanics Béla 23 holdas paraszt két évre volt elmaradva beadásával. Három fia hivatalban dolgozik. Fe­lesége is és ő is többször tet­tek ígéretet beadásuk teljesí­tésére, de ez mindig elmaradt Tavaly 1U mázsa szénát kel­lett volna neki beadni, nem teljesítette, „nincs“ — mondot­ta. A tavasszal, körülbelül 1» mázsa szénát adott el. A dol­gozó parasztság körében ez nem jó hatást váltott ki és ők maguk kérték, hogy az ilye­nekkel törvényesen kell el­járni. Az új tanácselnök már keményebben kezeli ezt a kér­dést és máris jobban folyik a beadás.“ — Egyesek azt gondolják, hogy a szocializmus gazdasági alaptörvénye az emberek mun­káján kívül is érvényre jut. Pedig nem így van. Minthogy Rákosi elvtárs is mondotta, mi magunk irányítjuk életünket. Ahogy dolgozunk, úgy élünk. Ahhoz, hogy anyagi és kultu­rális igényeink maximálisan kielégüljenek, mindenki részé­ről becsületes munkára van szükség!. Ac új szakasz poli­tikája óta vannak eredmé­nyek, például a kétszeri árle­szállítás, a lakásépítkezések növekedése, a Munka Törvény- könyvének módosítása, a reál­bérek emelkedése és a fogyasz­tási áruk növekedése, mely 3.6 milliárd forinttal több 1954 el­ső felében, mint 1953 első felé­ben. Sándor János elviére 3 holdas dolgozó pa­Í raszt. miután az újságot tanul­mányozta, igen helyesnek ta­lálta azt a részt, melyben Rá­kosi elvtárs azt mondja: „... a szocializmus gazdasági alap­törvényé csak • a nagyüzemi kollektív mezőgazdaság segít­ségével juthat teljesen érvény­re.“ Sándor elvtárs elmondot­ta, az ő véleménye szerint irányt kel! venni a mezőgaz­daság felvirágoztatására, hovv a szövetkezet tagjai, az egyé­nileg dolgozó parasztsággal szemben a jövedelem terén előnyösebb helyzetbe kerülje­nek. A meglévő szövetkeze­teink további fejlesztése a leg­fontosabb. hogy minden dol­gozó paraszt odakívánkozzpn. Nagv gondot kell fordítani arra. hogy az egyénileg dolgo­zó kis- és középparasztokat az ellenség na tudja a termelő- szövetkezet parasztságával szembeállítani. A községek párt- és tömegszervezetének lesz ez legnagyobb feladata. Úgy kell. hogy foglalkozzanak a középparasztsággal, mint a termelőszövetkezet jövendő tagjával. Egyes termelőszövet­kezetek azonban még mindig gyengék, erőtlenek, ezek hát­ráltatják az egyéni gazdák belépését. Az ősz folyamán Nagy Imre elvtárs beszéde után a termelőszövetkezetek létszámukban gyengébbek let­tek. azonban kipróbált, tapasz­talt. politikailag felvilágosult elvhű tagok maradtak bent. Az osztályellenesség egyre dühöd- tebb támadásával szemben a termelőszövetkezetek mégis szilárdulnak. A kulákok mes­terkedéseiket az egyénileg dol­gozó parasztság között a be­adás elmulasztásával kapcso­latos agitációs munkájukban láthattuk meg. Hugyag község­ben akadnak olyanok is. akik azért nem teljesítik beadási kötelezettségüket, mert a „fel­szabadulást“ várják, mint Pénzes Zoltán 23 holdas, özv. Antal Jánosné 15 holdas, Ga­lanics Béla 23 holdas. Pénzes Mihály 12 holdas parasztok. Ezek a mellett, hogy beadási hátralékuk van, másokat is lebeszélnek arról, hogy köte­lességüket teljesítsék. — Rákosi elvtárs beszéde nekem nagyon tetszett — mondotta Sándor elvtárs — de, hogy ez mind megvalósul­jon, a községi tanácsoknak sokkal jobban kell dolgozniok a határozatok végrehajtásában és még sokkal jobban gyűlöl- niök kell a kulákokat, mint a falu legádázabb ellenségét. Le kell leplezni a tevékenységű-1 két a mezőgazdaság fejleszti- i 'se ellen kifejtett propaganda-1 jukat. * Takarmánya lapunk növeléséért A párt Központi Vezetősége és a minisztertanács a mezőgazdasági termelés fejlesz­téséről szóió határozatában a szilárd .takarmánybázis megte­remtését mint egyik fő célt je­löli meg és mint az állattenyész­tés minőségi és mennyiségi fej­lesztésének alapfeltételét hatá­rozza meg. A gyakorlati élet tapasztala­tai világosan mutatják. Jiogy az állati termékhozamok alacsony volta és általánosságban véve egész állattenyésztésünk fejlődé­sének fékje a hiányos és rossz takarmányozás. Á takarmány­alap növelésének egyik legfon­tosabb szakaszában. a veszteség­mentes betakarítás szakaszában vagyunk. Megyénkben évről évre meg­ismétlődő súlyos hiba az, hogy a rétek kaszálását későn kezdik meg és így a takarmányok leg­értékesebb tápanyagai az elvé- niiiéssel együtt eltűnnek és csak „fíiszalmát” gyűjtünk be. A ké­sei kaszálás igen káros hatás­sal van a sarjura is, mivel a ké­sőn betakarított anyaszéna után a sarjunövedék megindulása a nyári kánikulába esik és termé­szetesen, ebben az esetben már számottevő sarjutermésscl nem számolhatunk. A kései kaszálás­ból eredő hatalmas károkat könnyen lehet érzékeltetni az alábbi, egyszerű számítás nyo­mán: 1 kg jóminőségű rétiszé­na fehérjetartalma 45 gramm, 1 kg elvénült gyenge rétiszéna fe­hérjetartalma 32 gramm, 500 kg szénára átszámítva a jóminő- ségü szénának a fehérjetartal­ma 22.500 gramm, az elvénült szénának pedig 16.000 gramm. Vagyis a kettő közötti különb­ség 6500 gramm. 1 liter tej ter­meléséhez 50 gramm fehérjét sz.ámítva, tehát mivel 6500-ban az 50 gr 130-szor van meg, vi­lágosan kitűnik, hogy' csak 5 mázsa későn tekaszált szénánál is már 130 liter tejnek megfele­lő tápanyagveszíesség állt elő. A réteket a vezérnövények virágzásakor kaszáljuk, vagyis a többségben lévő szál- füvek virágzásakor. Ennél ko­rábban esik akkor kaszáljunk, ha növendékállatok részére vi­taminban gazdag „borjúszénát” akarunk előállítani. Gyakran azért halogatják a karzálást, mert a rét sokáig vízalatt áll. Tény az, högv az átlagon felüli csapadék miatt a mélyebben fekvő rétek egyrésze víz alá ke­rült, de az is tény, hogy sok­szor néhánv órai munkával le lehetne vezetni a pangó vizeket és így, ezéken a helyeken is idejében biztosítható lenne a kaszálás. A kaszálást különösen termelő- szövetkezeteink lehetőleg gép­pel végezzék, mert a gyorsaság mellett a gépi kaszálás előnye még az, hogy a levágott fű vé­kony, egyenletes réteget képez és ezért a száradás is gyor­sabb. A tarló legyen sima, le­hetőleg egyenletes és három­négy' centiméternél ne legyen alacsonyabb, hogy jól tudjon sarjadni. A lucerna és vörös­here első kaszálását bimbózás­ban. virágzás előtt végezzük Tudjuk jól, hogy a lucerna le- vélzete háromszor értékesebb a szárnál. Bimbózásban a lucerna összsúlyának 58 százaléka leve­les rész és 42 százaléka a szár, javavirágzásban 48 százalék le­vél, 52 százalék a szárréz, vi­rágzás végén pedig már csak 44 százalék a levélrész, míg az értéktelenebb szárrészek az összsúly 56 százalékát képezik. Ebből világosan kitűnik, hogy mennyire fontos a virágzás előt­ti első kaszálás. A gyűjtésnél ne várjuk be a x széna teljes beszáradá- sát. A rendek megforgatása után egv-két nappal gyűjtsük hajtásokba a szénát és a hajtá­sokat még aznap, vagy a követ­kező napon összehúzva, i20— 140 cm átmérőjű petrencékbe rakjuk. Amikor a széna „kifúj­ta” magát, vagyis bemelegedé­si veszély nincs, mielőbb hord­juk be és kazalozzuk, nehogy a széna megázzon, vagy a petren- ce alatt a fű kipáljon. A széna­készítésnél a természetsizerű vízvesztesség mellett légzési (a lekaszált növény egy darabig még tovább él és szerves anya­gokat bont el) mechanikai (pergés, törés, stb.) és a szá­raz széna megfázása esetén ki- lúgzási vesztességrő! beszélünk. A két utóbbi vesztesség elke­rülése végett használjuk a szé­nakészítés fejlett módszereit. A Kund-féíe szárítás lucernánál igen bevált. Kaszálás után, fél­napi fonnyasztás után fogatos, vagy kézi gereblyével másfél méter hosszú 30—50 centiméter vastag hengerekbe sodorjuk a lucernát. Három nap múlva szikkadt tarlóra tovább gördít­jük és rákövetkező két-három nap múlva kazalozhatjuk. Aján­latos a kazalozásnál a búza- szalmával. vagy tavaszi szalmá­val való rétegezést alkalmazni. Ennél a szárítási eljárásnál ügyeljünk arra, hogy a hengere­ket mindig egészben tartsuk és hordáskor is egészben rakjuk a szekérre. A z idei csapadékos időjárás- ra való tekintettél, lehe­tőleg minél nagyobb mértékben alkalmazzuk a nyársas szárítást, vagy készítsünk 3 drb. botfából 2.5—3 méter magas állványokat és ezeken szárítsuk az előzőleg fonnyasztott takarmányainkat. Nélkülözhetetlen ez az áradásos területeken, ahol gyakran elő­fordul, hogy az áradás az egész iekaszált szénát elhordja. A nyársas és állványos szántások­nál ügyeljünk arra, hogy a ta­karmány ne érjen le egészen a földig, mert a növényzet alatta kipálik. Kedvezőtlen, esős idő­járás esetén, ne hagyjuk a le­kaszált takarmányokat napokig, sőt hetekig ázni, hanem zölden silÓ2zuk be. így jóminőségü ta­karmányt nyerünk. Termelőszövetkezeteink a muitév tapasztalatai alapján tudják már, hogy a zöldsiló ete­tésével a tejtermelés lényegesen emelkedik. Az elmúlt évben a pásztói Szabadság tsz-nél 1.5, a hollókői, kecskédpusztai Dó­zsa tsz-néi 1.3 kg, a tolihácsi Szabadság tsz-né! 1.2 liter tej­jel emeákedett a fejési átlag a zöidsiló etetésekor. Használjunk ki minden te­rületet takarmányaiapunk növe­lésére. Az utak, árkok, töltések oldalát maradéktalanul kaszál­juk le és gyűjtsük be. Állatállo­mányunk egészévi takarmány- 1 ellátása, egész állattenyészté­sünk fejlesztése iórészt attól függ, hogyan tudjuk most gyor­san, szakszerűen, vesztesség- mejitesen betakarítani takarmá­nyainkat. Párák Miklós, .takarmánygazdálkodási felügyelő künvvláresá felsiabaduías-i tersenve Március végén a Budapesten tartott ülésen határozatot hoz­tak a könyvtárosok „felszabadu­lási verseny“ megindítására. A határozat szerint a verseny 1954 április 4-én indult, S 1959 április 4-én, felszabadulásunk 10. évfordulóján értékelik. Cél­ja nem számszerű, felületes eredmények elérése, hanem a könyvtárak belső rendjének megszilárdítása. Szükség volt erre a verseny­re, hiszen sok tennivaló van. Megyénk területén 59.000 könyv segíti a dolgozók műve­lődését. Ez látszólag nagy szám. Apróvá törpül azonban, ha figyelemmel kísérjük azt, mennyire tudjuk ezzel a meny- nyiséggel kielégíteni olvasóin­kat. Többezer könyv hever még a megye könyvtárainak raktá­raiban. Május I7-én volt a „felsza­badulási verseny” megyei bi­zottságának alakuló ülése. Itt megbeszéltük a tennivalókat, ezek közül legfontosabb, hogy a felajánlásokat az egyes könyv­tárak dolgozói előzőleg beszél­jék meg. Elsőrendű feladataink közé tartozik a kultúrotthon- ban létrejövő „mezőgazdasági szobák“ könyvekkel, főleg nép­szerű földművelési, állat- tenyésztési szakkönyvekkel való ellátása. A megbeszélés végén határozatot hoztunk ar­ról, hogy a legközelebbi ver­senybizottsági ülésig — amely júniusban lesz — a járási könyvtárvezetők minden, terü­letükön lévő népkönyvtárat fölkeressenek, s velük elbeszél­getve segítsenek a felajánlások megtételében. Minden könyvtár önálló ne­vezési lapon csatlakozott a mozgalomhoz. Nagy Pál járási könyvtárvezető. A cserhátsurányi súg tsz-ben kél növényterme­lési munkacsapat dolgozik. A kukorica, napraforgó, cukorré­pa, piák, burgonya és takar­mányrépa területét egyénekre osztották ki. A tagok azon vannak, hogy minőségi mun­kát végezzenek. Elvégezték a cukor és takarmányrépa sara- boldsát, befejezték a mák és napratoraó egyelését. A cukor­répánál 200. a burgonyánál pe­dig 80 mázsa átlagtermést vet­tek tervbe. A kukorica holdan­ként! átlagát is emelik 15 szá­zalékkal. Május 1-ig 4.314 munkaegy­A salgótarjáni járási DISZ- bizottság a járásban legjobban dolgozó úttörőcsapatnak adta át azt a vándorzászlói, amely az­előtt a mátranováki pajtásoknál volt. Jó munkájukkal érdemel­ték ki ezt a somosköújfalusi 4042-es számú Kossuth úttörő­csapat pajtásai. Hogyan tudták ezt az ered­ményt elérni? Hiszen a múlt- évben a csapat a legutolsók kö­zött volt. Azonban ez év ja­nuárjában az újonnan odahelye- zett Kiss László pedagógus vet­te át a csapat vezetését. Legel­sősorban is azzal kezdje mun­káját, hogy minid őrsgyűlést szervezett. Maid egyre kelle­mesebbé tették az őrsi gyűlése­ket. Az iskola anyagával ösz- szeivggésben növény, illetve ál­latképeket készítettek kártya- szerűen, meinet a pajtások a csomagból húztak. Ki mit hú­zott ki arról kellett beszélnie. Ha ez nem sikerült, zálogot kellett adnia. Vagy pedig ki tud több ,.b”, vagy más betű­vel kezdődő város, folyónevet. De nemcsak az őrsi gyűlést szervezték m.eg• hanem a szabad idejüket is. Télen sí- versenyt, majd számháborút, sakkversenyt, sportversenyt ren­deztek. Olvasmányaikat feldol­gozzák. s nekik megfelelően- át­alakítják, majd szerepszerüen séget értek el a tagok. Eddig 31.343 forint készpénzt és 26.320 forint értékű terményt osztottak. Ez összesen pénzben 57.663 forintot jelent. Egy munkaegységre 13.36 forint jut. Az elmúlt évi részesedést 40 százalékkal emelik 1954-ben. Évi tojás 66, baromfi 30, ser­tés 25,.vágómarha beadási kö­telezettségüket pedig 90 szá­zalékra teljesítették. De még az első félévben beadják a 8 darab hízott-sertést is, s ezzel teljesítik egészévi hízottsertés beadási kötelezettségüket. Veszelka András agronómus eljátsszák. Büntetés a gyen­gébb tanulók, vagy rosszul vi­selkedő pajtások részére, ha eb­ben nem vehetnek részt. Bár ilyen alig van. A társadalmi munkából kiveszik részüket. A falu fémgyűjtést tervét 100 szá­zalékra teljesítették. Különösen kiemelkedett Sulyok István, a VI. osztályos pajtás aki .egy­maga 12 mázsát gyűjtött. A fa­csemete ültetésben is megállják a helyüket. A kapott 300 cse­metét egy fél óra alatt elültet­ték. Május 23-án nevezetes ün­nepük volt. Uttörőavatás volt, ahol közel száz pajtás lett a pi­ros nyakkendő boldog tulajdo­nosa. Igaz, ki is tettek magu­kért. 22 műsorszámuk volt, de közönség is. mintegy ezren gyűltek össze a falu dolgozói közül, a tábortűznél. — Az iskola tanulmányi és fegyelmi eredménye nagyon szép — mondja a csapatve­zető elvtárs. — Bár az iskolai munka után is megállják helyü­ket. A VIII. osztályosok kon­gresszusi vállalása volt, hogy három idős néni földiét megmű­velik. A VII. osztályosok sem maradtak le. Molnár Ildikó Zóia őrse vállalta, hogy felkeresik a falu legidősebb bácsiiát és el­mondásából összeállítják falu­juk történetét.. Persze nemcsak vállalták, hanem teljesítették is/ Magasabb terméshozam - emelkedő jólét Szabad­Zászlót kapati a s nlffátarjáni pírás lotfjobb úti iirőrsapaia

Next

/
Thumbnails
Contents