Szabad Nógrád. 1954. május (10. évfolyam. 34-42. szám)
1954-05-29 / 42. szám
iou't iátujiia Lií. S /, A t, <* I» 7 A Központi Vezetőség beszámolójából a kányási bánya vezetői is magukra ismerhetnek Rákosi Mátyás elvtárs pártunk III. kongresszusán, a Központi Vezetőség beszámolójában hangsúlyozta: „Ismételt figyelmeztetések, sőt törvényes rendelkezések ellenére elhanyagolják a gépek, a berendezés megfelelő karbantartását. Ideje véget vetni e tűrhetetlen állapotnak, ideje, hogy a kommunisták és általában a gazdasági vezetők — nagyok és kicsinyek egyaránt — a dolgozók tömegére támaszkodva, szigorú rendet és fegyelmet teremtsenek a termelésben:“ Úgy néz ki, mintha Rákosi elvtárs ennek a megállapításnak tartalmát a kányási szénbányák helyzetéből merítette volna. A kányási szénbányáknál ugyanis a gépi berendezésekkel való felelőtlen bánásmód, a megelőző karbantartás fogyatékosságainak egész sereg .változata megtalálható. A nógrádi szénmedencében a kányási vállalat az, ahol a legjobb minőségű szenet lehet bányászni. A tröszt vezetői éppen ezért ki is jelentették, hogy „mintaüzemet“ csinálnak a kányási vállalatból. Korszerű gépiberendezésekkel látták el a vállalatot, legtöbb esetben azonban mégsem lenne helyes, ha a szénmedence többi vállalatai, ebben a „mintaüzemben“ végbemenő tevékenységről vennének mintát. A kongresszusi verseny beindulásakor egyetlen olyan bányavállalatunk sem volt, ahol a dolgozóknak legalább 90 százaléka ne tett volna fogadalmat tervének túlteljesítésére, vagy ha éppen arra volt szükség, a szervezettebb irányító munkára, a minőségi munka megjavítására. Egyedül a kányási vállalat az, ahol a dolgozók elzárkóztak a kötelezettségvállalások elől, mondván: „örülnénk, ha a tervünket teljesíteni tudnánk.“ Pedig, ha valahol szükség volt, itt igen nagy szükség lett volna arra, hogy a vállalatnál meglévő szűk keresztmetszetek kiküszöbölésére, a műszakiakkal az élen. a fizikai dolgozók is fogadalmat tettek volnar Kányá- son 22 elővájási csapat és két frontbrigád dolgozik. Közülük azonban a május havi terv esedékes részét mindössze 4 elővájási csapat teljesítette. Gáspár János csapata 112, Oláh Pál csapata 111, Holkó Gusztáv csapata 108, Danyi István Mihály csapata pedig 100 százalékos eredményt ért el 25-ig. A kongresszust megelőző termelési napon, május 22-én ragyogó termelési győzelmekről számoltak be a szénmedence összes bányászai. Zagyva 135.8, Mizserfa 134.7, Nagybátony 133.7, Kisterenye 130.8, de a többi vállalatok is mind jóval 110—120 százalék felett teljesítették a tervet. Amint már ez szokásossá vált egyedül a kányási vállalat nem teljesítette a tervét, és 78.5 százalékos eredményével most is megtartotta sereghajtó szerepét. Ez a 78.5 százalék viszonylag kiemelkedő eredménynek számít náluk. Ezt az eredményt is azonban úgy tudták felmutatni, hogy állítólag a bányatröszt az előző napi termeléseikből tartalékolt erre a napra és ezek hozzáadásával jött ki 78.5 százalék. Voltak sikertelenebb napjaik is. így például május 13-án 11.4 százalékra teljesítették napi tervüket. 15-én pedig 25 százalékot értek el. Helves-e hát, hogy a tröszt vezetői a valóságot elferdítve akarják kimutatni a kányási vállalat pillanatnyilag biztató eredményét? Nem. Ez semmiesetre sem helyes. A tröszt vezetőinek sokkal több gyakorlati segítséget kell biztosi- taniök a vállalat dolgozódnak munkájához. A vállalatnál azt kérték, írjuk meg, hogy a tröszt vezetői az ellenőrzés alkalmával ne csak az akna alá menjenek be, hanem a munkahelyeken és a vágatok között győződjenek meg azok állapotáról. Ebből a jelenségből arra lehet következtetni, hogy a vállalat dolgozói nem merik szemtől szembe megbírálni a tröszt vezetőinek felületes, nemtörődő munkáját. Pedig nagyon igazuk van szoknak, akik a tröszt vezetőitől elvárják a lelkiismeretesebb támogatást. A munkahelyeken és a vágatok között kell megkeresni a termelést gátló akadályok gyökerét, és intézkedni azok megszüntetéséről. Ezeket a hibákat ugyanis semmiféle adminisztratív eszközökkel nem lehet helyreigazítani. Az üzemben tömegével fordul elő gépmeghibásodás. A dolgozóktól sok panasz hangzott el a gyakori kötélszakadásra is. Nemrégen azután az történt, hogy a ménkesi vonókötélpályáról leszerelt szállító- kötelet ide a kányási főszállító vágatra szerelték fel. Ezzel a helyzet semmit sem javult. Súlyos hiba, hogy a vállalatnál lévő karbantartó iparosok '-cm végzik kellő lelkiismeretességgel munkájukat. A nyugati kettes körletben, Dudás kovács másodmagával közel másfél műszak alatt kötötte meg a kötelet. Ez természetesen nagy kiesést idézett elő. Előfordult az is, hogy a 42-es csapat légcsúszda gépe meghibásodott. Jelentették a karbantartó iparosoknak, mire Rut- kai Gyula kovács a szükséges szerszámok nélkül ment be a bányába. Jekkel József frontmester kifogásolta, hogy az iparosok szerszám nélkül állítanak oda, amikor olyan sürgős lenne az intézkedés. Rut- kai Gyulának azonban valóban nem voltak meg a szükséges kulcsai. Elkeseredetten mondta, hogy bár már kiadnák a könyvét. Ezekre a jelenségekre is fel kell figyelni a vállalat és a tröszt vezetőinek. Hátráltatja a termelést az is, hogy egy-egy kaparószalagot másfél műszak alatt szerelnek át. Szintén a műszaki feltételek közé tartozik, hogy a kettes körlet siklójának feltárt része a nagy terjedelem következtében erősen felmelegedik, és a jelenlegi ventilátor nem képes megfelelő levegővel ellátni. • Felelősség terheli a műszaki vezetőket azért is, hogy nem gondoskodnak azoknak a dolgozóknak a szakképzéséről, álcik a gepelíTcezelésévél vártnak megbízva. Köztudomású, hogy a gépek kellő szakértelmet igényelnek, annak, aki azt kezeli, ismernie kell a reá bízott gép minden fortélyát. Előfordult, hogy a fejtőkaiapács visszafelé vert. Ehhez feltétlenül avatatlan kéz, vagy hiányos szakismerettel rendelkező dolgozó nyúlt, mert amikor széjjelszedték, a fejtőkalapácsból hiányzott a szelepgolyó és szeleprugó, ugyanakkor a szelepszár is fordítva volt benne elhelyezve. Vagy alapos vizsgálat után, kellő ellenőrzés mellett megtörténhetne-e olyan eset, mint a május 21-i éjjelesi és 22-i délelőtti műszakban megtörtént? Ekkor ugyanis az éjjelesi szakban két darab motor a délelőtti műszakban pedig egy darab motor égett meg. Ezeket a jelenségeket a vállalatnál már egész törvényszerűnek tartják. Nem keresik a hibák okait. Azzal nyugtatják meg magukat, hogy a motorok, a szigetelt huzalok rossz minősége miatt mennek tönkre. A drága pénzen áttekercselt motor a legutóbb csak hat órát működött. Most már ott tartanak, hogy egyetlenegy tartalék motorjuk sincs. Az ellenőrzés hiánya végül is odavezetett, hogy május 24-én a nyugati sikló frontfejtésén bevágták a gumiszalag szélét, és a működésben lévő gumiszalag széle mintegy 25 centiméter szélességben, 20 méter hosszúságban lesodródott. Hát lehet-e ilyen irányítás és ellenőrzés mellett tervet teljesíteni? — Semmiesetre sem. Vagy elősegíti-e a folyamatos, zavartalan termelést, hogy a nyugati siklóban, de több bányarészben kiállnak az ácsolatfák és súrolják a szállító pálya határát? Éppen ennek az állapotnak folytán az aknász jelentőkönyvekben napirenden olyan jelentések vannak beírva, hogy: a karambol egy-kétórás kiesést idézett elő. Az irányítószervek mégsem tanultak belőle, A bánya viszonyainak kiismerése után előrelátóan kellene irányítani a vezetőknek. A sorozatos gépmeghibásodások elkerülése végett javítani kell a megelőző karbantartáson. A fenntartási munkákat rendszeressé kell tenni. Nem engedhető meg az, hogy mindenki akkor járjon munkába, amikor éppen kedve tartja. Ebből rendszerint az következik, hogy a délelőttösi szak szükségtelenül túlzott létszámmal kezdi a munkát, a sok karambol és géphiba következtében még sincs termelés, a fenntartást viszont á következő szakokban létszámhiány miatt nem tudják megfelelő módon végezni. A sűrített levegő hiánya is igen kedvezőtlenül hat a vállalat termelésére. Jelenleg két kisebb- és egy nagyobbteljesít- ményű kompresszor működik a vállalatnál. Nemrégen a na- gyobbteljesítményű 53 köbméteres kompresszor főtengelye a rossz beállítás következtében eltört. Jelenleg ez a kompresz- szor a Dorogról kért kölcsön főtengellyel működik. A kölcsön határideje azonban két hét múlva már lejár. Van ugyan a vállalatnál két új kompresszor, amelyek közel egy hónapja állnak kihasználatlanul külszínen. A felszerelésükhöz szükséges hiányzó alkatrészek, mint ahogy Titkó elvtárs mondja, állítólag már megérkeztek az Anyagellátó Vállalathoz. Most már csak a késlekedő adminisztratív munka gátolja a két kompresszor felszerelését. A tröszt beruházási osztályának kell a beruházási utalványt a vállalat rendelkezésére bocsátani. Az utalvány kiállításához miért van szükség hosszú időre? Ez érthetetlen. A sok huzavona és közömbösség valóságos fékjévé vált a kányási vállalat tervteljesítésének. Május 25-én már délelőtt 11 óra is elmúlt, de még egy csille szenet sem tudtak jelenteni a tröszt felé. A vállalat műszaki dolgozói ugyan készítenek terveket a munka megjavításával kapcsolatban. Május első napjaiban a műszaki értekezleten 27 pontban foglalták össze azokat a szükséges műszaki intézkedéseket. amellyel termelésüket megjavítják. Ezek között szerepel a nyugati fővonal kitakarítása, vízárkolása, salakolása és a vasút kijavítása. Határidőnek május 15-ét szabták meg. A tervből azonban nem lett semmi. A műszaki káderek továbbképzése céljából a vállalatnál terv szerint május 20-ig műszaki tanfolyamot kellett volna indítani. Ez sem valósult meg. A kettes sikló fenntartását vasárnap délelőttün kívül szombaton éjjel és hétfőn délelőtt is eszközölni kell. Ez is csak terv maradt, bár „határidő azonnali“ bejegyzés szerepel a tervben. A 27 pontban foglalt műszaki terv közül vajmi kevés valósult meg. Arra van tehát szükség, hogy a vállalat műszaki dolgozói, a hibák felismerése után, az üzem szűk kereszt- metszetének felszámolását a legsürgősebb időn belül a gyakorlatban is valósítsák meg. Neveljék lelkiismeretességre az irányításuk alatt álló dolgozóikat, vessenek véget ellenőrző munkájuk megjavításával a sorozatos gépmeghibásodásoknak, biztosítsák azokat a feltételeket, amelyek a dolgozók folyamatos termelését elősegítik. A III. pártkongresszuson a Központi Vezetőség beszámolója sokrétűen megszabta a feladatot a párt-, a szak- szervezet és műszaki vezetők tevékenységére. Törekedjenek arra, hogy ezek áttanulmányozása után kedvezőbben alakuljon termelékenységük, önköltségük. béralaptervük fel- használása. Végezzék pontosabban a munkaátvételt, szüntessék meg a kányási vállalatnál már meghonosodott rendszeres reklamációt és a fizikai dolgozókkal közösen harcoljanak tervük maradéktalan teljesítéséért, adósságuk törlesztéséért. Orosz Béla A tsz tulajdonából semmit vissza nem adunk! Horpácsl tapasztalatok a kulákok szemtelenségéről „A kulákokíkal szemben változatlanul folytatni kell a korlátozás politikáját. Ha... agitál a termelőszövetkezet, a népi demokrácia ellen, erőteljesen fel 'kell lépni ellene: ezen a téren véget kell vetni annak a liberalizmusnak, amely helyenként párt- és állami szerveinknél lábrakapott, s amelynek káros hatása a falun már megmutatkozott“ — mondotta Rákosi elvtárs a III. pártkongresszuson. ir A Magyar Rádióhivatal levelezési osztálya a következőképpen becézte Pöstyéni Já- nosné, volt horpácsi lakost, a nógrádmeg.vei tanácselnökhöz intézett levelében: „Volt nagy- gazda.“ Erre az elvtelenségre csak egy lehet a válasz: aki kulák volt — kulák is marad! Kik ezek a „pártfogoltak“? Milyen életet folytattak a múltban, s milyent ma? ★ Idős Pöstényi János „vadász- területe“ Horpács község volt. Mivel büdös volt néki a kétkezi munka, a 24 hold földdel való foglalkozást átcserélte szatócskodással. Egy kicsiny szatócsüzletet nyitott, a 24 hold föld megműveléséhez pedig Drajkó Ferencet fogadta fel állandó cselédnek. A szatócs- üzlet sok pénzt hozott a házhoz. Pöstényit megrészegítette a könnyű haszonszerzés. Mérhetetlen gazdagságra vágyott. A szegényparasztoktól összelopott pénzt átcserélte egy cséplőgépért. Huszonöt cséplő- munkást zsákmányolt ki nyaranként, nein beszélve arról, hogy kifosztotta a kisparaszto- kat is. Dőlt a pénz, a gabona... Pöstényi nagy bendőjét még ez sem elégítette ki. A 24 hold föld, a szatócsüzlet, a cséplőgép, s a ház mellé még egy új ház, új fűszerüzlet és kocsma, s még két cséplőgép került. Pöstényiből egy veszedelmes vérszopó lett, aki a nép nyomorán hízott kövérre. így élt Pöstényi a Horthy- paradicsomban. * Hogyan élt és él 1945 után. A Horthy-fasizmus szétzúzása hallatára Pöstényit kiverte a hideg verejték. Hisz odalett a könnyű, léha élet. Horpács is felszabadult. Kezdetben nagy volt . az élelmiszer- hiány. Pöstényiné menteni akarta, ami menthető volt. Elsősorban saját bőrét féltette. Félt a számonkéréstől, a néptől. Ezért aljas tervhez folyamodott. Beállított Drajkó Ferencnéhez, tnegjátsz- va a „jószívű asszonyt“. így szólt hozzá: „Valamennyi állatomat neked adom. (3 tehén, 3—4 üsző, borjú, ló) Dolgozott a férjed nálunk eleget, megérdemli“. Amikor elmúlt a veszély, Pöstényiné visszaszívott minden ígéretet, még egy koszos üszőborjút sem adott Drajkónénak. Hogy is adott volna, hiszen az amerikai segítséget várta. Abban bízott, hogy tovább tollasodhat. A front után kihasználva az élelmiszerhiányt, szörnyű módon becsapta a falu szegényeit. Lulcsó János, a Lenin tsz tagja í°v emlékszik vissza e szörnyű gaztettre: „Nem volt kenyér, megtudta ezt Pöstényi, adott 50 kg dohoslisztet, s ezért 11 napi robotmunkát követelt. A cséplési részt 16 kg híjával mérte ki“. Drajkó Ferenc, a Lenin tsz fogatosa, Pöstényi volt cselédje, ezeket mondja: ..21 évig nyögtem Pős- tényi cselédigája alatt. Ez az idő elég volt ahhoz, hogy szívemből megayűlöljem a ki- zsákmányolókat. 1950-ben még a cselédházban laktam. A házhoz tartozó kert felét beültettem burgonyával saját részemre, míg a kert másik felét használati díjként Pőstényiné- nek ültettem be felibe. Amikor a burgonyaásásra került a sor, az összes termést el akarta venni. Ilyenek voltak ők.“ özv. Rados Józsefné, a Lenin tsz tagja így nyilatkozik Pős- tényiné gaztettéről: „Napszámban jártam neki kapálni, meg szénát gyűjteni, görnyedtem tűző napokon, de a munka díját még most sem fizette ki. 20 kg gabonát lopott el a cséplőrészemből“. Gaál Gá- borné így emlékszik vissza: „Édesanyámat majd agyonütötte a karosszékkel, nála cselédeskedett. Kegyetlen asz- szony volt Pöstényiné.“ ★ Pöstényi János sem tétlenkedett. Szaboltálta az állami besvüjtést, aratást, cséplést. 1952-ben megsértve a nép államának törvényét, nem javította ki a cséplőgépet. Államellenes cselekedeteiért több hónapig ült börtönben. If j. Pöstényi Antal nyugatra szökött amerikai barátaihoz. Ifj. Pöstényi János Diósjenőn telepedett le, ahol nagy házat épített, benne vegyeskereskedéssel. Id. Pöstényi János szaboltálta a földművelést. Úgy próbált kibújni a tanács állandó figyelmeztetése alól, hogy földjének nagyobb részét felajánlotta az államnak. Meghagyott 5 kh és 1000 négyszögöl szántóterületet, 964 négyszögöl szőlőt, s az érsekvadkerti halárban 3 kh. rétet. Id. Pöstényi az 5 kh. szántóból is csak 3 kh-t művelt meg, a többi parlagon hevert. A tanács felelősségre vonta a mulasztásért. Mivel égett talpa alatt a föld, úton-útfélen azon siránkozott, könyörgött, hogy ő már öreg, nem tud gazdálkodni, a Lenin termelő- szövetkezet vegye át tőle a földet és a házat, ő elmegy fiához Diósjenőre lakni. A tsz nem állt kötélnek, hisz sok volt a földjük, s kevés volt a munkaerő. Id. Pöstényi akkor elment Kálmán Istvánhoz, a rétsági járási tanács elnök- helyetteséhez és sírva kérte, hogy a termelőszövetkezet vegye át a földet, a házát, mert neki nincs rá szüksége. Isv folyt a siránkozás hosszú ideig. Végül a járási tanács kérte a szövetkezetét, hogy vegyék át Pőstényitől a földet és a házat. Ez meg is történt 1953 tavaszán. Antalóci járási földnyilvántartó. a Lenin és a Kossuth tsz-ek kataszteri birtokívére vezette hivatalosan Pősténvi szántóterületeit és a beltelket. Tehát teljesült idős Pöstényi vágya, megszabadult a tehertől, a tsz átvette a földet és a házat. Ezek szerint Pőstényi- nek megszűnt háza és földje lenni Horpács községben. Teltek-multak a hónapok. Elhangzott Nagy Imre elvtárs országgyűlési beszéde. Pősté- nyiné a maga javára értelmezve a beszédet, harmadnapra megjelent a horpácsi tanácson és kijelentette: „Megszűnt a kuláklista, megszűnt a kulákság. Eljöttem, hogy arathassak a magam földjén, meg visszaköltözők a házamba is." Bogdán Béláné tanácselnök asszonyban felforrt a méreg: „Szó sem lehet róla! Magának itt nincs mit aratnia! A tsz tulajdonát nem hagyjuk!“ — kiáltotta erős hangon Pöstényiné felé. „Majd adja maga alább is, ha feljelentem“ — kiáltotta vissza a kulákasszonv. — „Jelentsen ahová akar, a kizsákmányolok ellen továbbra is visszük az osztályharcot. Maguk kizsákmányolok voltak, s azok is maradnák“ — vágott vissza Bogdánná. Lám, hogy megnőtt a kulák szarva. ★' A Pöstényi kulákcsalád azóta folytatja harcát a Horpá- cson lévő volt föld és ház visszaszerzéséért. Állandóan zaklatták a tsz-t, annak tagjait, a tanácsot különböző módszerekkel. Elpanaszolták az esetet a Magyar Rádiónak, amely követelte, hogy a megyei tanács elnöke tegye tisztába Pöstényi János ügyét és tegye meg a szükséges intézkedéseket az esetleges sérelem kiküszöbölésére. A tanácselnök átadta a levelet a kommunális osztálynak. Az osztályvezető kérte a rétsági járási tanács elnökét, hogy az ügyről részletes tájékoztató jelentést küldjön február 12-ig. A járási tanácselnök az ügyet átadta az igazgatási osztályra, melynek vezetője, Csernák József megírta, hogy a kulák a tsz-nek ajánlotta föl földjét, s házát. A megyei tanács város- és községgazdálkodási osztálya már küldte is a „tiszta ügyet“ a Magyar Rádiónak: „A lakásügyet kivizsgáltuk és megállapítottuk, hogy a helyi tanács helytelenül járt el, a panaszosnak a lakásért a kártalanítást fogják biztosítani.“ így adták meg a választ, éppen, hogy csak azt nem ígérték meg, hogy visszaadják neki a tsz tulajdonát. ★ Pöstényi kulák pártfogókra talált, még jobban megnőtt a szarva. így már sem a tszszel, sem a tanáccsal nem állt szóba. Pöstényiné ez év tavaszán átment Horpácsra, s már föl akarta szántani a volt földjét (kertet), ami Annus János- né tsz-tag háztáji földjét képezi jelenleg. Felgyújtotta a már rendbehozott kerítést, kimeszelte a gyümölcsfákat, teljesen úgy csinált, mintha sajátja lenne a kert. A tsz-tagok nem hagyták magukat. Erélyesen elutasították Pőstényinét. Ekkor ifj. Pöstényi János kulák próbálkozott megfőzni Gaál Gábornét tsz tagot, aki most a kulák volt házában lakik. Először hízelkedő, majd fenyegető módon: „Miután maga a Horpácson lévő házamat lakja, s a háznál lévő kertet igénybe vette anélkül, hogy velem érintkezésbe lépett volna a bérlet miatt. Én ingyen nem engedem használni, s követelem a bért érte. A lakásért havonta 30 forint lakbért, az 540 négyszögöl földért évente 70 kg búzát, vagy annak szabadpiaci árát kérem. Amennyiben örzsinéne (!) hajlandó lenne nékem a kertet átengedni és hajlandó volna felesbe művelni az idei termést, én a lakbért nem kérem magától, csupán a ház után járó adót. Bántottam-e én már valaha bármivel örzsenénit, hogy velem szemben így csinál, hogy ragaszkodott a kerthez, mikor a feleségem és az ügyészség kint volt. Amennyiben a vár laszt, vagy a bért 8 napon bér lül nem kapnám meg, úgy kénytelen leszek az illetékes bírósághoz fordulni a lakbér és a bérletbehajtás végett.“ Ifj. Pöstényi János második levele így hangzik: „Amennyir ben előző levelemre nem vár laszolt és a lakbért sem rendezte. még egyszer és utoljára felszólítom (!). hogy a levelem kézhezvételétől három napon belül rendezze a lakbértartor zását... Maga elkívánná in- gyen használni a házat és kerr tét? Nekem kellett azért doU gozni“. Milyen nevetséges figura ez a kulák, hogy még ő dolgozott meg a házért. Hát a horpácsi szegényparasztok miért dolgoztak akkor!? Még a bírósággal fenyegeti Gaál Gábornét. Még mit nem! ★ A szocialista bíróság a nép érdekeit védelmezi, s megvédelmezte Horpács termelőszövetkezeti község érdekeit is, A válasz csak annyi: a Pős- tényi-féle kulákoknak semmi keresnivalójuk nincs Horpácson. A tsz tulajdona nem Csáki szénája, hanem a termelőszövetkezetekbe tömörült dolgozó parasztok közös tulajdona! A felsőbb tanácsszervek funkcionáriusai nem azért vannak az államigazgatás élére állítva, hogy az osztályellenség érdekeit képviseljék, hanem azért, hogy elősegítsék a párt parasztpolitikájának gyakorlati megvalósítását, kíméletlen harcot folytatva az osztályellenség ellen. Ne felejtsék el Lenin elvtárs figyelmeztetését: „A kulákok a legvadállatiasabb, legdurvább, legvadabb kizsákmányolok..; A háború alatt ezek a vérszo- pók a nép nyomorán nyerészkedtek. ezreket és százezreket harácsoltak össze a gabona és egyéb termékek árának emelése útján...“ Lantos László
