Szabad Nógrád. 1954. május (10. évfolyam. 34-42. szám)
1954-05-29 / 42. szám
1954 május 29. szabad .\ ó«. n Ä tv 3 (Folytatás a második oldalról.) A megfelelő együttműködést sok esetben maguk a tanácsok is nehezítik azzal, hogy nem politikai nevelő- és felvilágosító munkára veszik igénybe a tömegszervezetek tagjait, hanem adminisztratív feladatok végrehajtását kívánják tőlük. A helyi tanácsok és a tömegszervezetek kapcsolatát szilárdabb alapokra kell helyezni. Úgy a helyi tanácsok, mint a tömegszervezetek vezetőinek tudniok kell, hogy csakis a tanácsok és a tömegszervezetek szoros együttműködése biztosítja az államhatalom gyakorlásának döntő feltételét, a legszélesebb dolgozó tömegeknek az állami ügyek intézésében való tevékeny részvételét. A helyi tanácsok hatalmi és tömegszervezeti jellegének és feladatkörének kidomboritásában rendkívül fontos szerepe van annak, hogy a tanácsok a nép által választott testületek, melyeknek választott tagjai visszahívhatók. A választás és visszahívás elvének nagv jelentősége van egyrészt a tanács és a dolgozó tömegek kapcsolata, másrészt a tanácstagoknak' választóik felé fennálló felelőssége szempontjából. Ez ott érvényesül a maga valójában, ahol a választás területi elv alapján történik. Ez ad lehetőséget a választók számára a tanácstagok, s rajtuk keresztül a helyi tanács munkájának ellenőrzésére. ez növeli a tanácstagoknak a választók bizalmából a tanácsban végzett munkájukért érzett felelősségét. A mi választási rendszerünk ettől eltérő elvei miatt, a választók és a tanácstagok közötti kölcsönösség nem jut kellően érvényre. A közvetlen választás hiánya miatt a dolgozók nem mindig tekinthetik^ a megválasztott tanácstagot saját küldöttüknek, ugyanakkor a küldöttek nem közvetlen területi választása akadálya a visszahívási jog gyakorlásának. A tanácsok megszilárdításának _ és demokratizmusuk kiszélesítésének érdekében olyan választási rendszerre kell maid nekünk is rátérnünk a tanácsi választásoknál. amely lehetővé teszi, hogy a tanácstagokat területi alapon, személy szerint válasszák, hogy választóikkal .való kapcsolatajkat erősítsék, a tánáics‘'muhki- jáért való felelősségüket fokozzák és visszahívásuk lehetőségét, biztosítsák. (Taps.) A tanácsoknak, mint helyi hatalmi szerveknek, jó, vagy rossz munkája a legfelsőbb államhatalmi szerv irányításától függ. Ezért azc$k az új feladatok, amelyek a tanácsok munkájával kapcsolatosan majd az országgyűlésre és az elnöki tanácsra hárulnák, ilyenirányú tevékenységük jó megszervezését, a törvényhozási munka színvonalának emelését teszik szükségessé. Ennek megfelelően fokozottabb tevékenységet kell megkövetelni az országgyűíési képviselőktől az államhatalom gyakorlásának a törvények alkalmazásának és az államigazgatás munkájának ellenőrzése terén. Az országgyűlési képviselők választókerületükben nyújtsanak segítséget a tanácsok munkájának megjavítás hoz. Vegyenek részt tanácsüléseken, ápolják az országgyűlés és a helyi tanácsok eleven kapcsolatát. Rendszeresíteni kell a képviselői beszámolókat, bizto- tosítani kell részükre hatóságaink legmesszebbmenő támogatását, javaslataik meghallgatását Az országgyűlési képviselőknek törvényhozói, hivatásuk gyakorlásával közmegbecsülést és tekintélyt keli dolgozó népünk széles tömegeiben maguknak kivívniok. Nagv Imre elvtárs ejzután a tanácsok államigazgatási feladatköréről, a végrehajtó bizottságok szerepéről beszélt, majd ígv folytatta: A szocialista típusú állam szervezeti alapelve, a demokratikus centralizmus, amelynek népi demokratikus államszervezetünkben is érvényt kell szerezni. Nálunk ez az elv a tanácsok gyakorlati munkájában nem került következetesen megvalósításra. Központi államapparátusunk túlcentralizált, ugyanakkor túlméretezett, s éppen ezért nehézkes és elbürokratizálódott. Az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, az egészségügy, egész gazdasági éktünk szervezete ugyanilyen, sőt szövevényesebb és mégínkább túlcentralizált, túlméretezett és nehézkes, mint maga az államigazgatás. A kettő együtt, rendkívüli súllyal nehezedik a helyi tanácsokra, gátolja kezdeményezésüket, tevékenységüket, megbénítja a dolgozó tömegek aktivitását. Az államigazgatás és a helyi tanácsok munkájának az államépítés szocialista elvei alaoián való átszervezése megköveteli a gazdasági szervezet átépítését, a hatalmi és igazgatási szervekkel való összhangját, a túlzott központosítás megszüntetését, az egész (állami és gazdaságit apparátus racionalizálását, egyszerűsítését és csökkentését. Rendezni kell az államigazgatás egyéb szervei, a gazdasági szervek és a helyi tanácsok egymáshoz való viszonyát. A tanácstörvény errevonatkozó rendelkezései eddig nem kerültek megvalósításra. Az együttműködés nem nyugszik szilárd alapokon, sok a hatásköri túllépés és összeütközés. A központi államigazgatási, és gazdasági szarvek, minisztériumok, vállalatok, trösztök, igazgatóságok a feladatok özönét zúdítják a helyi tanácsokra és azokat utasításaik továbbítására, végrehajtásuk megszervezésére szolgáló szerveiknek tekintik. A helyi tanácsok megalakulása óta rendkívül sok új feladatot kaptak, de egyidejűleg mindinkább érvényesült a túlzott centralizmus. így állt elő az a visszás helyzet, hogy bár a központi szakigazgatási szervek formailag sok feladatot adtak le a tanácsoknak, a túlzott centralizáció következtében a helyi tanácsok önállósága nemcsak, hogy nem nőtt hanem jelentő-, sen csökkent. A legkisebb ügyek eldöntéséhez sincs meg a tanácsnak, a végrehajtó bizottságnak, vagy az osztálynak a hatásköre- Nem kis mértékben ez kedvetle- níti el a tanácstagok egy részét, akik ugyanúgy, mint a tanács végrehajtó bizottsága, kis kérdésekben sem igen tudnak eleget tenni választóik jogos kérésének. Ugyanakkor a szakminisztériumok segítsége nem elegendő. Gyakran előfordul, hogy a minisztériumok átnyúlnak a tanács feje felett és közvetlenül beavatkoznak a helyi tanács felügyelete alá tartozó vállalatok, intézmények munkájába. Ezt látva, a vállalatok ügyes-bajos dolgaik intézésével ugyancsak közvetlenül fordulnak a szakminisztériumokhoz. Megfelelő jogszabályokkal rendezni kell ezt a kérdést úgy, hogy a tanácsok kettős, államhatalmi és igazgatási funkciója maradéktalanul érvényesüljön, hogy a zavarokat és rendellenességeket mihamarabb kiküszöböljük államigazgatásunkból. Ehhez elsősorban a minisztertanácsnak és a minisztériumoknak kell a helyi tanácsok felé irányuló munkáját gyökeresen megjavítani. A minisztertanács munkájában a múltban általában a gazdasági feladatok kerültek túlsúlyba, számos esetben egészén részletek- bemenő határozatokat is hozott, ugyanakkor az államigazgatás működésével kapcsolatos átfogó jellegű kérdések megtárgyalására kevés esetben került sor, sőt az igazgatási, vagy gazdasági szervek munkájával kapcsolatos minisztertanácsi határozatokban sem igen történt eddig megfelelő iránymutatás a megyei végrehajtó bizottságok hatáskörébe tartozó alapvető feladatok végrehajtására. A minisztertanács munkájában az államigazgatás legfelsőbb irányítása terén a legnagyobb hiányosság az. hogy nem vizsgálta meg rendszeresen és nem tűzte napirendre egy-egy megye^ tanács végrehajtó bizottságának munkáját és ezáltal határozataival nem adott irány- mutatást a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak további munkájuk megjavításához. A minisztériumok vezetői sem értékelték megfelelően a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak szerepét, nem vették kellően figyelembe azok önállósáigét, gyakran átnyúltak a megyei ta- nács végrehajtó bizottságán, megsértették önállóságát. A minisztériumok és országos hatóságok részéről indokolatlan türelmetlenség mutatkozik a tanácsi végrehajtó bizottságok munkájával szemben. Ugv érzik, hogv a tanácsi apparátus hatáskörükön kívül áll és ezért igyekeznek szerveiket ® tanácsból kivonni. Nem arra fektették eddig a fősúlvt. Iiogv a tanácsi apparátust minél jobban erősítsék, fejlesszék, hanem inkább arra, hogv ha már az egész szakapparátust nem is tudják a tanácsi szervezetből kiemelni, legalább minél több ügvkört vonjanak el a mesvei tanács végrehajtó bizottságának hivatali szervezőiétől. A földimüvelésüjivi minisztérium és a pénzügyminisztérium, részéről nyilvánultak meg ilyen- irálnyú törekvések. Főképpen ezzel magyarázható, hogy egyes minisztériumok ellenőrző és instruáló tevékenysége gyenge, hogy számban ugyan nagy, de nem kellő felkészültséggel rendelkező instruktor járja a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak szakosztályait. A járási tanácsok politikai megszilárdításáról Államapparátusunk munkájának eredményessége döntően attól függ, hogy a feladatok közvetlen ellátását végző községi, vagy városi szervek és az őket közvetlenül irányító tanácsi szervek milyen erősek. A növekvő, sokasodó feladatok,. a tapasztalatok, amelyek a járási és községi tanácsok gyengeségére mutatnak, megkövetelik, hogy a községi tanácsok megsegítése, munkájuk megkönnyítése érdekében megerősítsük a járási tanácsok végrehajtó bizottságait és apparátusukat, a túlságosan felduzzasztott megyei apparátus terhére. (Taps.) A járási tanácsok szervezeti kérdéseinek megoldása mellett különösen fontos politikai megszilárdításuk. Ennek legfontosabb feltétele a járási pártbizottságok politikai irányító munkájának megjavítása, amit pártunk központi vezetősége, a megyei pártbizottságok elsőrendű feladatául jelölt meg azzal, hogy politikailag fejlett, kulturált káderekkel kell megerősíteniük a járási pártbizottságokat. A járási tanácsok politikai megszilárdításának legfontosabb feltétele a politikai irányítás megjavítása. Ez most a döntő feladat. Helyi tanácsainkra a gazdasági, kulturális és nevelőmunka terén már eddig is hatalmas feladatok hárultak, de a szocializmus építése terén az új szakaszban még nagyobb szabású feladatokat kell megoldaniok. Helyi tanácsaink reájuk háruló feladataikat, súlyos gazdasági gúzsbakötöttségük miatt eddig nem tudták elég jól megoldani. Most az a feladat áll előttünk, hoov kiküszöbölve tevékenységükből mindazt, ami munkájukat hátráltatja, képessé tegyük őket nagy feladataik megvalósítására. Ennek mindent megelőzően az a feltétele, hogy a tanácsok gazdasági és pénzügyi tevékenységének minden területén növeljük önállóságukat és teremtsük meg ennek mind szervezeti, mind szakmai feltételeit. (Taps.) Ennek érdekében mihamarább változtatni kel! azon a mai helyzeten, hogy a megyénél is, a jáA kongresszusi küldöttek egy csoportja rásnál is lényegében a pénzügyi osztály gazdálkodik azért, mert más szakterületeknek nincsen megfelelő szervük. Ennek megoldása azonban csak úgy jár sikerrel, ha a szélesebb önállóság nyújtotta lehetőségekkel a tanács és a végrehajtó bizottság, tehát maga a választott szerv él és kézbeveszi a tanácsok szerteágazó gazdasági és pénzügyi tevékenységét. ha megfelelően gazdálkodik, ha fokozottabban ellenőrzi az ilyenirányú munkát és szigorúan érvényt szerez a szocialista gazdálkodás egyik legfőbb elvének, az állam anyagi eszközeivel való takarékosságnak, ha meggátolja a költekezést. a pazarlást. A helyi tanácsok gazdálkodási és pénzügyi tevékenységét a költségvetés szabja meg. Ezért már a költségvetés összeállításánál kell tanácsaink számára olyan lehetőségeket adni. amelyekkel a működésükhöz, gazdálkodási tevékenységükhöz szükséges pénzügyi feltételék biztosíthatók. Sok és — hozzátehetjük — jogos panasz merüit fel a lakosság részéről az adókönyvelés és nyilvántartás terén, amely most a járási székhelyen történik. A panaszok orvoslása érdekében a pénzügyminisztérium elrendelte, hogy a községekben adóügyi megbízottak mindenütt adófizetési nyilvántartókönyveket vezessenek, tehát minden falusi tanácsnál lesz adónyilvántartás, ami felöleli a lakosság adókivetési és adófizetési adatait. (Taps.) A helyi tanácsok helyzete nem könnyebb a vállalati, gazdálkodás területén sem,-aminek megfelelő irányításához a helyi tanácsoknak nincsenek biztosítva a lehetőségek. A helvi tanács közvetlen irányítása ezen a téren nem érvényesül megfelelően. A bajok gyökere itt is a túlzott központosításban van, ami miatt a tanácsok és a dolgozók viszonya komoly csorbát szenved. A túlzott központosítás következménye az is, hogv a minisztériumok a helvi tanácsok megkérdezése nélkül adnak le vállalatokat. illetve vonnak vállalatokat saját felügyeletük alá. Rendszerint az elhanyagolt, veszteséges üzemeket adják le a tanácsoknak. míg a jól működőket közvetlenül a minisztérium irányítása alá helyezik. (Derültség, taps.) A helyi vállalatoknak ilyen módon való szervezése nem szolgálja és nem segíti elő a helyi tanátsok gazdálkodását. A he’vi tanácsok végrehajtó bizottságai az utóbbi években kétségtelenül értek el eredményeket vállalataik fejlesztése és tervszer , gazdaságos működés terén. Az eredmények mellett azonban meg kell állapítani, hogy a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai nem foglalkoznak megfelelően a hatáskörükbe tartozó trösztök, vállalatok irá- nyításával. Annak érdekében, hogy a helyi tanácsok irányítása alá tartozó vállalatok munkája mindinkább tervszerűbb legyen és, hogy a tanácsok által kialakítandó helyi gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítását szolgálja, a helyi vállalatok irányításának módszereit lényegesen meg kell változtatni. Fel keil számolni a felesleges, túlzott centralizációt, általában a helyi,, tehát a községi, vagv városi tanácsok irányítása alá kell tartozniok a területükön működő olvan vállalatoknak, amelyek a helvi lakosság szükségleteit elégítik ki. (Taps.) Ehhez azonban szükséges, hogy a végrehattó bizottságok, nem úgy, mint eddig, hanem sokkal lobban foglalkozzanak a vállalatok irányításával, azok helyzetének. gazdaságos működésének problémáival. Ugyanakkor a szakirányítást végző minisztériumok biztosítsanak nagyobb önállóságot és hatáskört a helyi tanácsok szálmára saját vállalataik irányításánál. Gondoskodni kel! arról is, hogy a helvi tanácsoknak a terv keretein belül az eddiginél tágabb tervezési lehetőségei legyenek. A helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak egyik legfontosabb feladata, ha működési területének igazi gazdájává akar válni és szívén viseli a lakosság érdekeit, hogy fokozottabb figyelmet szenteljen a. helvi tervezésnek, biztosítsa a tervek széles nyilvánosságát és mozgósítsa a dolgozókat a tervek végrehajtására. (Taps.) Feltétlenül rendezni kell á nem tanácsi irányítás alatt álló vállalatoknak és trösztöknek a helyi tanácsokhoz való viszonyát. A vállalatok, trösztök és egyéb gazdasági középszervek többnyire nem veszik tekintetbe a helyi tanácsoknak velük kapcsolatos jogait és sok esetben még a hatósági ellenőrzés során tett intézkedéseit sem hajlandók végrehajtani. Az ilyen hibák megszüntetése és a tanácsoknak, mint az állam- hatalom és az államigazgatás helyi szerveinek megszilárdítása érdekében feltétlenül biztosítani kell, hogy a helyi tanácsnak legyen ellenőrzési és beszámoltatási joga azok felé a gazdasági és kulturális szervek felé, amelyek a tanács illetékességi területén a lakosság széles tömegeinek szükségleteit elégítik ki. (Taps.) Ha megszüntetjük a tanácsok gazdálkodása terén ma fennálló túlzott központosítást, ha feloldjuk a gazdasági és pénzügyi kötöttségeket — amit az új szakasz hatalmas feladatai, amelyek elsősorban a lakosság életszínvonala emelésére, szükségletei fokozottabb kielégítésére irányulnak, feltétlenül megkövetelnek — tanácsaink és a dolgozók kapcsolata megerősödik, megnő a bizalom és az a segítség, amit a lakosság széles tömegei az állami ügyek intézésében való tevékeny részvételükkel a tanácsoknak nyújtanak. A tanácsok önállóságának megteremtésével felszabadul a dolgozók kezdeményező és alkotó képessége, melynek nyomán fel fog virágozni a társadalmi, gazdasági és kulturális élet. (Taps.) Harc a bürokratizmus ellen A bürokratizmus ellen, az államapparátus egyszerűbbé és olcsóbbá tétele, valamint a tömegekhez való közelebbvitele érdekében folytatott harc, pártunk és állami vezetésünk különösen fontos feladata. Gazdasági, politikai és kulturális célkitűzéseink az államapparátussal szemben az eddiginél jóval nagyobb követelményeket támasztanak, amelyek nem valósíthatók meg az államapparátus megjavítása, egyszerűbbé és olcsób- báíétele nélkül, anélkül, hogy az államapparátus minden láncszeme pontosan oldja meg az előtte álló feladatokat, határozot- .tan küzdje le a bürokratikus huzavonát, az itt-ott megnyilvánuló ellenállást. A bürokratizmus elleni harc nem újkeletű, de eredményt eddig vajmi keveset hozott az államapparátus megjavítása terén, amely továbbra is túlméretezett, drága és bürokratikus. A bürokratizmus elterjedésében és növekedésében az okokat nem annyira a helyi tanácsoknál, mint inkább a felsőbb államigazgatási szervek munkájában kell keresni. Túl sok a minisztertanács által hozott határozatok száma, ami eleve megnehezíti az alapos előkészítést. Ez vonja maga után azt, hogy sok esetben válik szükségessé korábbi határozatok módosítása. A határozatok nagy számából következik az is, hogy késedelmesen jelennek .meg, a végrehajtásra kevés idő marad. Ugyanezek a hiányosságok fokozottabban jelentkeznek az egyes minisztériumok munkájában, amelyek az utasítások és rendeletek özönével árasztják el a helyi tanácsok végrehajtó szerveit. A minisztériumok az ügyiratok tömkelegében ellentmondó utasításokat is adnak ki, számtalan olyan kérdést is szabá Iyoznak, amire semmi szükség nincs, ugyanakkor kevés gondot fordítanak arra, hogy a rendeletek végrehajtásához megadják a szükséges útmutatást. Az az aktatömeg, amely a felsőbb igazgatási szervektől a tanácsapparátusra zúdul, a köz ségi tanácsok munkáját valósággal megbénítja. Az intézkedések zöme ott fut össze, ott kell minden határozatot, rendeletet, utasítást végrehajtani, holott tanácsszervezetünknek ez a leggyengébb láncszeme. Gyakran a megyei és járási tanácsi szervek azzal, hogv az ügyiratokat a címzett és az aláírás megváltoztatásával egyszerűen továbbít ják az alsóbb tanácsi szervek felé, növelik a községi tanácsok amúgy is komoly nehézségeit. Nincs mit csodálkozni azon, hogy az agyonterhelt tanácsoknak nincs lehetőségük a kapott utasítások feldolgozására, még- kevésbbé végrehajtásuk ellenőrzésére. A bürokratizmus elleni harcban párt és állami szerveink előtt a legfontosabb feladat a végrehajtás ellenőrzésének megjavítása, az ügyintézés egyszerűsítése, az igazgatás rendszerének összehangolása népgazdaságunk rendszerével és azokkal a követelményekkel, amelyeket a gazdasági fejlődés az államapparátussal szemben támaszt. Az állam- és tanácsapparátus megjavítását, bürokratikus eltör- zulásának kiküszöbölését elsősorban a végrehajtás ellenőrzésének helyes megszervezésével biztosítjuk. Annak, hogy a végrehajtás ellenőrzése a tanácsapparátus megjavításának hatékony módszerévé váljék, egyik legfonto- sabb feltétele a széles munkás? tömegek bevonása a végrehajtás ellenőrzésébe és ilymódon a munkások és parasztok új rétegeinek megtanítása az államigazgatásra. A bürokratizmus ellen folytatott mindennemű „harc”, amely nem támaszkodik a munkásosztály aktivitására és öntevékenységére, amely megkísérli azt, hogy a munkások és parasztok által gyakorolt ellenőrzést valamilyen apparátus tevékenységével helyettesítse, nem hozhat komoly eredményt az államapparátus valóságos megjavítása, bürokratikus kinövései megszüntetése tekintetében. Az államapparátus megjavítása, a bürokratizmus • leküzdése terén kiemelkedő szerep jut az apparátusban dolgozó kommunistáknak. Azok a kommunisták. akik nem tanulják meg az államigazgatás feladatait, akik felületesen dolgoznak, nem hatolnak be a rájuk bízott munka lényegébe, még ha vezető és irányító munkát végeznek is, valójában nem állnak pártunk politikai irányvonalának megvalósításáért folyó harc élén, amelyben ma államunk megerősítése, államigazgatásunk megjavítása, bürokratizmusának leküzdése, fontos helyet foglal el. Ezek a kommunisták a szocialista építés ügyének nem használnak, hanem ártanak. Pedig ezeket a feladatokat csak a kommunisták vezetésével lehet megoldani,. A pártszervezetek feladata a tanácsok munkájának irányítása és ellenőrzése terén Ahhoz, hogy a tanácsok működésében mutatkozó gyengeségeket és hiányosságokat kiküszöböljük és végrehajtsuk azokat a határozatokat, amelyeket ‘ a pártkongresszus a tan ácsmunka megjavítására majd hozni f°g — gyökeresen meg kell vál(Folytatás a negyedik oldalon.)
