Szabad Nógrád. 1954. május (10. évfolyam. 34-42. szám)

1954-05-29 / 42. szám

2 1954 május 29. SZARAD XÓGRÁD Tanácsaink váljanak valóban helyi, hatalmi és tömegszervezetekké nisztérium is. hol a tanácsoknak, hol a végrehajtó bizottságoknak adnak szigorú utasításokat bi­zonyos feladatok végrehajtására A példa ragadós, aminek az a következménye, hogy nemcsak a minisztériumok, hanem aláren­delt szerveik is utasitgatják a tanácsokat és végrehajtó bizott­ságaikat. Jellemző erre a csöng- rádmegyei begyűjtési hivatal esete, amely május első hetében utasította a járási tanácsok vég­rehajtó bizottságainak elnökeit egves begyűjtési feladatok vég­rehajtására azzal a figyelmezte­téssel. hogy ha nem hajtják végre, a megyei begyűjtési hiva­tal. a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a megyei ügyész­ség felé megtorló lépéseket tesz. (Élénkség.) Nyilvánvaló, hogy az ilyenfajta helytelen eljárás­nak véget kell vetni. De módo­sítani kell majd azokat a jog szabályokat is. amelyek szerint a minisztertanács megsemmi­sítheti vagy megváltoztathatja a helyi államhatalmi szervek ál tál hozott határozatokat. Ezt a jogot az Elnöki Tanácsnak kell majd átadni, annak kell majd gyakorolnia. Helyi tanácsainkat a működé­sükben megnyilvánuló hiányos­ságok. rendelienességek és laza­ságok is akadályozzák abban, hogv tevékeny szervei legyenek az államhatalom gyakorlásának. Helyi tanácsaink működésében, államhatalmi funkciójuk gyakor­lásában a tanácsülésnek döntő szerepének kell lennie. Az eddigi gyakorlat szerint azonban a ta­nácsülések többnyire reprezenta­tív és formális megnyilvánulá­sok. A tanácstagoknak az ülések nem kellő előkészítése miatt, sem módjuk, sem ideiük nincs arra, hogv alaposan, elméi,vülten ele­mezhessék a végrehajtó szervek munkáját. A tanácstagokat nem ritkáin munkahelyük vezetői is gátolják tanácstagsággal iáró funkcióik ellátásában, ami a ta­nácsi munka megengedhetetlen lebecsülésére vall. A tanácsülé­sek sok hetven még ma sem kollektív megnyilvánulások, munkájukban sem a kollektív vezetés, sem a tanácstagok egye­temleges felelőssége nem iut kel­lően érvényre. A tanácsnak, mint választott szervnek, vagv tömeg­szervezetnék. a problémái nem­igen kerülnek napirendre. A dol­gozókat közvetl«n érintő kérdé­sek. mint a kereskedelem, az oktatás kérdései, vagv a szociá­lis ügyek, a tanácsüléseken hát­térbe szorultak. Egyrészt ez, másrészt az ülések formális, tar­talmatlan volta, csupán a lakos ság kötelezettségeit tárgyaló napirendek okozzák, hogy a ta­nácsok tagsága nem eléggé ak­tív. nem veszi ki részét a lanács munkájából, amit a tanács­ülések látogatottsága világosan mutat. A hiányosságok főképpen a ta­nácsdemokrácia sorozatos meg­sértéséből fakadnak. Gyakran előfordul, hogy a végrehajtó bi­zottság indokolatlanul és tör­vényellenesen leváltja a meg­választott tanácstagok egy ré­szét. néha nagyrészét. Erre vall az is. hogy a végrehajtó bizott­ságok számos helyen nem szá­molnak be a tanácsülésnek, aminek kirívó esete mutatkozott meg az elmúlt esztendőkben Békés megyében. A tanácstagok elköltözése, más területen történő elhelyez­kedése esetén, a visszahívás­nál, vagy kooptálásnál is gya­kran megsértik a tanácsdemo­kráciát. Önkényesen jelölnek ki új tanácstagokat, vagy régie­ket egyszerűen póttagnak mi­nősítenek. Nem ritka eset. hogy a kijelölt tanácstagot hóna­pokig nem választják meg, vagy pedig a vb-nak olyan elnöke és titkára van. akit a tanács meg sem választott. Az államhatalmi feladatok jó ellátása érdekében elsődle­ges feladata a tanácsülés jó megszervezése, előkészítése, a tanácstagok aktivitásának biz­tosítása, a kollektív vezetés, a kollektívmunka és felelősség elvének alapján. Feltétlenül biz­tosítani kell a tanácsülésnek, mint a helyi hatalmi szerv leg­magasabb megnyilvánulásának tekintélyét és felsöbbségét a végrehajtó bizottsággal szem­ben. amelyet alája kell rendelni és biztosítania a tanácsülés ha­tározatainak maradéktalan vég­rehajtását. A tanácstagoknak a tanács­üléseken való kollektív munkáji mellett, egyéni feladataik i: vannak, elsősorban a tanácsol és a tömegek közötti minél jobl és szorosabb kapcsolatok kifej­lesztése érdekében. Ezt kellent szolgálniok a rendszeresítet: beszámolóknak és fogadóórák nak. Azonban eddig sem a he­lyi tanácsok, sem maguk i tanácstagok, kevés kivételtől el tekintve — nem fordítottak er­re kellő gondot. A beszámolók amelyek pedig a lakosság leg­szélesebb érdeklődésére tarthat­nának számot, nem rendszere­sek. nem kötelezők, sok esetber egyáltalán nincsenek. Számos helyen a tanácstagok bizonyos százalékát, máshol kiválogatva t képzettebbeket, „ütemezik” be beszámoló tartására, szempon­tok, irányelvek megadása nél­kül. Az ilyen beszámolókban nincs sok köszönet, nem kelti!: fel a lakosság érdeklődését, nerr | szolgálják a tanácsok és a dol­gozók kapcsolatainak kifejleszté­sét, nem érvényesülhet a taná­csok felé a választók alulról jö­vő ellenőrzése és kezdeményezé­se. Előfordul persze az is. hogy a tanácstag azért nem tud be­számolni, mert mint tanácstag nem fejt ki tevékenységet. S ha a nép küldöttei, a tanácstagok nem végeznek a dolgozók között felvilágosító, nevelő, társadalmi és politikai munkát, a tömegek önmaguktól nem kapcsolódnak be az államünvek helyi intézésé­be. Nagyobb gondot és figyel­met kell tehát fordítani a tanács­tagok beszámolóira és fogadó­óráira több felelősséggel kell azokat az illetékes tanácsi szer­veknek de maguknak a tanács­tagoknak is szervezni, előkészí­teni és lebonyolítani. A helyi tanácsok éltető ereje, tömegkapcsolataik fejlesztése (Folytatás az első oldalról.) fogva ennek a nagy népi egy­ségnek, a forradalmi marxista párttal az élén, a munkásosztály a vezető ereje. Az elmúlt esztendő tapasztala tai bizonyítják, hogy ilyen szé­les alapokon nyugvó demokra tikus népi egységnek, amely a munkás-paraszt szövetség körül a kispolgárság és értelmiség széles rétegeit tömöríti, sem a párt. sem a tanács, sem más tö­megszervezet nem lehet átfogó szerve. Ezt a szerepet csak a népfront, vagy népfront-jellegíi mozgalom képes betölteni. A Magyar Dolgozók Pártjának pro- grammnvilatkozata az első kon­gresszuson általában helyesen vett irányt a demokratikus erők szövetségének szorosabbra fűzé­sére, amikor megállapította, hogy a Magyar Dolgozók Pártja a demokratikus pártok eddigi többé-kevésbbé laza koalíciója helyett, a népi egység politikai tömegszervezetének, az új Füg­getlenségi Frontnak megterem­téséért szállt síkra. A programm- nvilatkozai megállapítja, hogv a Függetlenségi Front: a munkás­ság. parasztság, értelmiség, dol­gozó kisemberek. Magyarország minden haladó hazafias eleme szoros harci és építő szövetsé­gének egységes tömegszervezete A célkitűzés azonban a gyakor latban nem valósult meg. Pedig a szocializmus építésének jelen­legi szakaszán, amely nagyobb tömegerők mozgósítását és szé- lesebbkörü politikai aktivitását követeli, a népfront szerepe, je­lentősége és feladata lényegesen megnőtt. A kongresszus feladata, hogy levonja ebből a megfele'ő politi­kai következtetést. A párt és a kormány ereje, a tömegekkel való szoros kapcsolatában van. Ezt szem előtt tartva, a népköz- társaságunk alkotmányában le­fektetett demokratikus elvek és a szocializmus építése platform­ján új függetlenségi népfrontot kel! létrehozni, melynek mint széles népi. társadalmi és poli­tikai mozgalomnak demokra­tikus elveken kell felépülnie, or­szágos és helyi szervekkel, me­lyek formájának kialakításában tág teret kell engedni a tömeg- kezdeményezésnek és a hagyo­mányos formák gazdakörök, ol­vasókörök, felelevenítésének. Az új népfrontnak szélesebbnek és demokratikusabbnak kell lennie, mint a múltban volt. Ennek megvalósítása azt jelenti, hogy az új népfront ne politikai pár­toknak, vagy töredékeiknek le­gyen az egyesülése, hanem pár­tunk részvételével és vezetésé­vel a dolgozók legszélesebb ré­tegeit felölelő tömegszervezeteké és népi bizottságoké, melyben helyet foglalnak a szakszerveze­tek, a Dolgozó Ifjúsági Szövet­ség, a Magyar Nők Demokra­tikus Szövetsége, a tudományos, kulturális és szociális téren mű­ködő társadalmi szervezetek, az Országos Béketanács és bizott­ságai, a különböző népi bizott­ságok, termelési bizottságok, la­kóbizottságok, az állami, társa­dalmi és egyházi élet vezető egyéniségei, az értelmiség kép­viselői és így tovább. Pártunk központi vezetősége nevében javasolom, hogy a kon­gresszus bízza meg a megvá­lasztandó központi vezetőséget, Tisztelt pártkongresszus! A döntő győzelmet, amelyet pár­tunk vezetésével a munkásosz­tály a teljes hatalom megszer­zéséért folytatott nehéz, de sikeres küzdelemben kivívott, a nagy fordulatot, amelyet ezzel a győzelemmel a hatalom terén te­remtett. népköztársaságunk al­kotmánya rögzítette le, amikor alaptörvényünkbe iktatta, hogy „a Magyar Népköztársaság a munkások és a dolgozó parasz­tok állama. A Magyar Népköz- társaságban minden hatalom a dolgozó népé.” (Taps.) Alkot­mányunk eme megállapításában benne van szocialista típusú államunk egész lényege és az a gyökeres különbség, amely a régi államrendszertől alapjában meg­különbözteti. ' Népi demokratikus államrend­szerünk hatalmas lehetőségeket teremtett népünk, munkátosztá- lyunk és dolgozó parasztságunk képességeinek kifejtésére, az ál lám építése, a közügvek intézése, az ország vezetése terén. Fel szabadultak azok az erők, ame lyek népi demokratikus álla műnk sziklaszilárd alapját al­kotják. Ez a magyarázata an- n:k. hogy a régi népelnyomó hogy a tömegszervezetek és népi bizottságok széleskörű bevoná­sával mihamarabb dolgozza ki az új népfront működési feltéte­leit. formáit, célkitűzéseit. Pártunk népfront-politikájá­ban szem előtt kell tartani azt. hogvha azt akarjuk, hogv az új népfront valóban a népi demo­krácia legátfogóbb társadalmi és politikai szerve legyen, foko­zottabb és szélesebbkörű tevé­kenységei kell kifejtenie a kö­zéprétegek körében, a városi kispolgárság tömegeiben, értei miségi és tisztviselői körökben, melyeknek komoly társadalmi súlyuk van és megnyerésük at népi demokrácia számára a nem­zeti egység megvalósítására irá­nyuló törekvések sikerének fon­tos feltétele. Az új népfrontnak nemcsak építői, de harcos mozgalomnak kell lennie, valóban frontot kell alkotnia népi demokratikus vív­mányaink. szabadságunk, füg­getlenségünk és nemzeti szuveré- nitásunk védelmére, a belső és külső reakciós — imperialista ellenséges törekvések és akna­munka ellen, a béke védelmére, a háború ellrn. Az új népfront akkor lesz eme nagy célokért folyó küzdelem hadserege, ha mélyebb gyökereket ereszt a magyar nép tömegeibe. Gazda­gítani kell az új népfront esz­mei tartalmát. A függetlenség és szabadság eszméit, sokszázados nemzeti hagyományainkat, me­lyeknek hatalmas tömegmozga­tó ereiük van. eggyé kell ková­csolni a demokrácia és a szo­cializmus eszméjével. A népfront társadalmi és politikai tömeg­munkájában a hazafiság és a népek barátságának eszméjét nagvobb súllyal kell kiemelni. Szélesebben és bátrabban, mint eddig, fel kell eleveníteni az ellenállási mozgalom hősi cse­lekedeteit és a Függetlenségi Front antifasiszta hagyomá­nyait is. Népi demokratikus rendsze­rünk államhatalmi és igazgatá­si szervei annakidején a nép­front jegyében jöttek létre az országgyűlést és a helyi taná­csokat a Függetlenségi Nép­front listáján választották meg, s a kormány is a népfront kor­mánya. A népfront az a társa­dalmi és politikai alap, ame­lyen állami hatalmunk és kor­mányzatunk nyugszik. Ezt a szilárd és tartós társadalmi és politikai alapot az új népfront létrehozásával és a népfront-po­litika bátor kibontakoztatásával tovább keli erősíteni. Pártunk új politikája az új szakasz célkitűzéseinek követke­zetes megvalósítása, gazdaság- politikánk átállítása a dolgozó nép szükségleteinek egyre jobb kielégítésére, népünk fokozódó bizalma és szeretete a párt és a kormány iránt, és most párt- kongresszusunk határozatai, minden feltételét megteremtik a népfront-politika sikeres kibon­takozásának. Ennek érdekében a kongresszus hozzon olyan hatá­rozatot, hogy az új népfront tartson az ősszel országos se­regszemlét, amely a Magyar Népköztársaság erejének, a párt, a kormány és a nép egysé­gének, a hazafias, demokratikus és békeszerető erőknek hatalmas megnyilvánulása legyen. (Lel­kes taps.) állammal szemben, amely évszá­zadokon át alakult ki és erősö­dött meg, az alig három és fél esztendős múlttal rendelkező zsenge tanácsszervezetünk egy új társadalom építésének nehéz és bonyolult feladatai közepette, hűséggel és becsülettel, oda­adással és eredményesen szol­gálja népünk, hazánk felemelke­dését a szocializmust. (Taps ) A régi világban, ahol az ál­lami ügyek intézése kevesek, a vagyonosok kiváltsága volt, a dolgozókat azzal zárták el az állami ügvek intézésétől, hogv ahhoz egyszerű emberek nem értenek. Tanácsaink három és félesztendős működése ele­gendő volt ahhoz, hogy szerte- foszlassa ezt a hazugságot, dol­gozó népünk megalázását és becsmérlését Tanácsaink mun­kájában népünk egyszerű fiai­nak tíz és Százezrei vesznek részt. Hivatottságukról. ráter­mettségükről. a legbeszédeseb­ben azok a nagyszerű eredmé­nyek tanúskodnak, amiket új szocialista társadalmunk ép té- sének minden terén, a gazda­sági. po'itikai. kulturális és ne­velőmunka terén elértek. Mi­előtt bárki pálcát törne taná­csaink munkája felett, mielőtt ítéletet mondana tanácsaink ve- zetöinek, tagjainak és munka­társainak tevékenysége fölött, erre kell gondolni. Áldozatkész, fáradtságot nem ismerő mun­kájukat, a szocializmus ügye melletti helytállásukat, eredmé­nyeikké 1 és Hibáikkal együtt csak megbecsülni lehet. (Taps.) Ezt a megbecsülést juttatja kifeje­zésre az is. hogy népköztársa­ságunk Elnöki Tanácsa a kor­mány előtörlesztésére a mai na­pon a helyi tanácsok több. mint kétszáz dolgozóját állami kitün­tetésben részesíti, népi demo­kratikus államunk megszilár­dítása terén kifejteit odaadó, becsületes munkájukért. (FIosz- szantartó taps.) A helvi tanácsok létrehozá­sával, olyan államszervezetet építettünk föl. amely megfelel a népi demokrácia követelmé­nyeinek, el tudja látni a pro­letárdiktatúra funkcióit. A helyi tanácsok a demokratikus cen­tralizmus elvei szerint működ­nek és területükön a dolgozó nép egységes államhatalmát képviselik. Atunkájukban köz­vetlenül a lakosságra támasz­kodnak és mint a dolgozók szé­les tömegszérvezetei mozgósít­ják a lakosságot a társadalmi, gazdasági és kulturális tevé­kenységben való fokozottabb részvételre. Az új államgépezet, a helvi ta­nácsok szervezete létrehozásánál azonban nem kellő elvi alapos­sággal és körültekintéssel jár­tunk el. Nem vittük át a tanácsi szervezetbe azokat a tapasztala­tokat és módszereket, amiket a népi bizottságok a tömegek moz­gósítása terén már kialakítottak, amivel megfosztottuk az úi ál­lamgépezetet. elsősorban helvi tanácsainkat, a tömegek sajált tapasztalataiban rejlő hatalmas erőforrástól. amit az állami munka terén a múltban már megszereztek: nem alkalmaztuk következetesen a demokratikus centralizmus elvét, ami odaveze­tett, hogy helvi tanácsaink, fő­képpen a gazdálkodás terén keve­sebb önállósággal rendelkeztek, mint a volt önkormányzatok: nem eléggé gondosan és körültekin­téssel készítettük elő a helyi ta­nácsok szervezését és megfelelő felkészültségű vezető funkcioná­riusokkal való biztosítását. Bizonyos elferdülések, a taná­csok helves működési elvétől való eltérések, tevékenységük más területén is megmutatkoz­tak. A szocialista álllamnak dön­tően közre kell működnie a szo­cializmus gazdasági alapjainak lerakásában. Ugyanakkor azon­Népi demokratikus államszer­vezetünkben a tanácsok kettős, államhatalmi és államigazgatási feladatokat látnak el. Az ál­lamhatalmi szervek vezetik, irá­nyítják az állam és szervei mű­ködését, az államigazgatási szervek megvalósítják, végre­hajtják az államhatalmi szervek határozatait. A helvi tanácsok szervezete e kétirányú állami te­vékenység egységét teremti meg. Az államhatalmi felada­tokat a választott tagokból álló tanács van hivatva helyi vonat­kozásban ellátni, melynek so'rán a dolgozó tömegek széleskörű és tevékeny közreműködését kell biztosítania, ami világosan mu­tatja, hogv tanácsainknak, mint helyi államhatalmi szerveknek, széles tömegszervezeteknek is kell lenniük, Visszapillantva he­lyi tanácsaink több, mint há­romesztendős működésére, arra a következtetésre kell jutnunk, hogv az elért nagy és komoly eredmények ellenére, e kettős feladatuknak nem mindig tud­tak kellően megfelelni, nem vál­tak minden tekintetben népi ál­lamunk valóságos helyi hatalmi és tömegszervezeteivé. Szocialista típusú állam szer­vezésének alapelve. hogy a ta­nácsok mint államhatalmi szer­vek irányítását legfelsőbb fo­kon csak államhatalmi szerv, nálunk az országgyűlés, illetve az Elnöki Tanács láthatja el, mégpedig közvetlenül, olyan formában, hogy maga vitatja meg és rdja ki a tanácsok leg­felsőbb irányításával kapcsola­tos határozatoki;. és maga gon­doskodik azok végrehajtásának ellenőrzéséről. Helyi tanácsaink államhatalmi feladatainak ellátását megnehe­zítette hogy működésükben nem az országgyűlésnek, vagy az Elnöki Tanácsnak voltak, sőt vannak még ma sem alárendelve, annak ellenére, hogy alkotmá­nyunk erre kifejezetten utal, ha­ban hatalmas egyéb társadalmi, politikai, kulturális és szociális feladatai is vannak. Ezek a fel­adatok azonban eléggé háttérbe szorultak helvi tanácsaink mun­kájában. amely egyoldalúan, a gazdasági tevékenységre össz­pontosult. Ebből adódott, hogy lebecsültük a tanácsok tömeg­szervezeti jelentőségét, a mun­kás-paraszt szövetség és általá­ban a dolgozó tömegek szerepét a politikai életben, főképpen a forradalom döntő kérdésében: a hatalom és az úi államrendszer megszilálrdításában. A munkás- osztóin tevékeny részvétele a ha­talom gyakorlásában egész szo- cialis'a fejlődésünk legdöntőbb kérdése. Pártunk halaszthatat­lan. életbevágó feladata, a pro­letárdiktatúra megszilárdításá­nak elsőrendű feltétele, a mun­kásosztály aktivizálása. min­den irányú tevékenységének fo­kozása az államhatalmi szervek­ben. Pártunk új politikája, az új szakasz célkitűzései és pártkon­gresszusunk iránymutatása min­den szükséges feltételét megte­remtik az államhatalom és igaz­gatás megszilárdításának, a he­lyi tanácsok felélénkülésének, melynek kezdeti eredményei már is mutatkoznak. Az új szakasz gazdaságpolitikája eredménye­képpen növekszik a termelőszö­vetkezeti tagság, valamint a dol­gozó parasztság főképpen a kö­zépparasztság gazdasági és po­litikai tevékenysége, ami a párt és a helyi tanácsok részéről is olyan erőteljesebb politikai fel- világosító és nevelő munkát kö­vetel. amely alkalmas arra, hogy ezt a fokozódó aktivitást, a népi demokrácia célkitűzéseinek megvalósítására, a szocializmus építésére irányítsa, hogy a pa­rasztság, főképpen a középpa­rasztság, politikai ingadozását csökkentse és a termelőszövet­kezeti tagsággal együtt fokozot­tabban bevonja a népi hatalom és igazgatás helyi szerveinek munkájába. A középrétegek politikai akti­vitása komoly lendületet adhat a helyi tanácsok sokoldalú tevé­kenységének. Ugyanakkor ez a körülmény feltétlenül szükséges­sé teszi a termelőszövetkezeti tagságnak és a kisparasztságnak. a falu proletár és félproletár ré­tegeinek a helyi tanácsokba való erőteljesebb bevonását és akti­vizálását a társadalmi, gazda­sági és politikai tevékenység minden fontosabb területén. nem államigazgatási szerveknek, legfelsőbb fokon a miniszterta­nácsnak. Amellett, hogy ezzel megsértettük a szocialista ál­lamszervezés egyik fontos el­vét. amely a hatalmi szerveket helyezi az igazgatási szervek fölé. és nem megfordítva, sú­lyos csorbát ejtettünk a taná­csoknak, mint a hatalom szer­veinek tekintélyén és ami a leg­súlyosabb, rendkívül korlátoz­tuk a tanácsok hatalmi körét és jogát. Pedig a tanácsoknak a proletárdiktatúra rendszerében, a népi demokrácia viszonyai kö­zött is a munkásosztály által ráruházott teljes hatalommal és tekintéllyel kell rendelkezniük és annak gyakorlásához szá­mukra minden szervezeti, politi­kai és egyéb feltételt biztosítani kell. (Lelkes taps.) Csak így szilárdul meg népi demokra­tikus államunk, így számoljuk fel tanácsai gyengeségét. Meg kell változtatnunk a helyi tanácsaink felső irányításában eddig követett gyakorlatot és ennek szervezeti és politikai kö­vetkezményeit egységes tanács­szervezetünkön következetesen keresztül kell vinnünk. Ezt cé­lozza az a javaslatunk, hogy a tanácsoknak, mint államhatalmi és tömegszervezeteknek legfel­sőbb irányítását az országgyű­lésnek, illetve az Elnöki Tanács­nak kell ellátnia, hogy ilyen mó­don az Elnöki Tanács az állam- hatalomban betöltse alkotmá­nyunkban is lerögzített szere­pét. Helyi tanácsaink államhatalmi működését ma is akadályozzák egyes minisztériumoknak, sőt magának a minisztertanácsnak a szocialista állam működési el­veit gyakran sértő intézkedései, amikör választott hatalmi szer­veknek egyszerűen utasításokat adnak. A földművelésügyi, a pénzügyi, a kereskedelemügyi, a város- és községgazdálkodási mi­nisztérium, de gyakran más mi­Ilyenirányú tevékenységük igen fontos eszközei az állandó bi­zottságok. Ezen a téren is szá­mos megoldatlan kérdés van. A legnagyobb hiányosság abban van, hogy az állandó bizottsá­goknak alig a fele működik te­vékenyen. Ez indokolttá teszi annak újbóli megvizsgálását, ho"" a tanácsi szervezetben a különböző tagozatokon milyen állandó bizottságok működjenek. Az állandó bizottságok működé­sében mutatkozó hiányosságok jórészt abból erednek, hogy az állandó bizottságok létesítésével gyakran megsértették a tanács- demokráciát, amely előírja, hogy az állandó bizottságok tagjait a tanácstagok közül kell válasz­tani. Aleg kell szüntetni azt a helytelen és káros gyakor­latot is. hogy egyes miniszté­riumok úgy kezeljék az állandó bizottságokat, mint saját hiva­tali szervüket és hatósági felada­tokat bízzanak rájuk. Gondos­kodni kell az állandó bizottságok rendszeres tájékoztatásáról. Nem szabad előfordulnia annak, hogv az állandó bizottságok, vagy egyes tagjaik a szakterületükbe vágó fontos intézkedésekről, uta­sításokról ne tudjanak. így azok végrehajtásában tevékenyen ne tudjanak közreműködni. A tanácsok megszilárdításá­nak egyik legfontosabb feltétele az állandó bizottságok tevékeny­ségének kifejlesztése. Ennek so­rán tanácsainknak érvényesíti niök kell azt az elvet, hogy az állandó bizottság a helyi tanács választott szerve, annak megbí­zásából és segítségére végzi munkáját. Ugyanakkor rendezni kell az állandó bizottságok leg­fontosabb elvi és gyakorlati kér­déseit. Atint a legfelsőbb állam- hatalmi szervre, az elnöki ta­nácsra hárul a feladat, hogy erre vonatkozólag irányelveket dolgozzon ki, amelyek lehetővé teszik a kérdés népszerű tájé­koztató jellegű feldolgozását. A helyi tanácsok tömegszerve- zeti tevékenységében nagy súly- lyai esik latba az, hogy milyen kapcsolataik vannak a nagy tö- megszervezetekhéz. A jó együtt­működés szervezeti feltételei megvannak, amennyiben a tö­megszervezetek — a szakszer­vezetek. a DISZ, az MNDSZ — helyi vezetői, vagy képviselői általában tagjai a helyi tanács végrehajtó bizottságának és megfordítva is a helyi tanács tagjain keresztül képviselve van a tömegszervezetek helyi vezeté­sében. Ennek ellenére az együtt­működés sok kívánnivalót hagy maga után. A tömegszervezetek vezetői gyakran lebecsülik a ta­nácsi munkát, nem fejtenek ki aktív tevékenységet. (Folytatás a harmadik oldalon.) Új államhatalmunk — a nép hatalma

Next

/
Thumbnails
Contents