Szabad Nógrád. 1954. április (10. évfolyam. 26-33. szám)
1954-04-07 / 27. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÓGRAD I MDP NÓGRÁDMEGYEI PÁRTBIZOT1 SÁGÁN^ iK LAPJA | X. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR 1954 ÁPRILIS 7. A Központi Vezetőség határozataiból, a kormány programmjából ránkeső rész megvalósításának minden kitétele megvan Beszámoló a megyei páríértfekezletről 1954 április 3-án ült össze a megyei pártértekezlet, hogy megvizsgálja a megyei pártválasztmány, a megyei pártszervezetek, kommunisták munkáját, az elmúlt két esztendőben — különös tekintettel a Központi Vezetőség 1953 június 27—28-i határozatára, a kormány új programmjára — és meghatározza a további feladatokat. A pártértekezlet elnökségében helyet foglaltak Kristóf István elvtárs, pártunk Politikai Bizottságának tagja, Hajdú József elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Bere Mária, a berceli gépállomás brigádvezetője, Rácz Károly, a belügyminisztérium megyei főosztályának vezetője, Gerhárt János galgagutai egyénileg dolgozó paraszt, Bakos János tűzhelygyári sztahanovista, Kmspán Ede üveggyári sztahanovista, Lassan József bányamérnök, Budavári Károly mizserfai kétszeres sztahanovista vájár, Barta Róbert, a balassagyarmati járási pártbizottság titkára, Tóth István, a dejtári tsz tagja, Csabai Zoltánná, az Acélárugyár sztahanovista húzókőcsiszolója. A pártértekezlet elnökének Lauká György elvtársat, a megyei tanács elnökét választotta meg. A megyei pártválasztmány beszámolóját Hajdú József elvtárs terjesztette a pártértekezlet elé: Tervszerű, fegyelmezett munkát az iparban a termelési tervek teljesítéséért Hajdú elvtárs bevezetőjében j foglalkozott azokkal az eredményekkel, amelyeket országunk és megyénk az elmúlt két év alatt elért. Rámutatott a Szovjetunió segítségének jelentőségére, dolgozó népünk munkalendülete, alkotó készsége megnövekedésére. Az elmúlt évek során javult az anyagi, kulturális szükségletek kielégítése, nagyobb gondot fordítanak a munka- és egészségvédelmi intézkedések megvalósítására. Ismertette megyénk kulturális fejlődését is. Ezekután így folytatta: Az elmúlt két év alatt országunk legfontosabb eseménye a KV júniusi történelmi jelentőségű ülése volt. A KV júniusi határozata új szakaszt nyitott pártunk életében, népi demokráciánk fejlődésében. A KV határozata feltárta a szocializmus építése közben elkövetett hibákat, azok okait és meghatározta kijavításuk módját. Az új szakasz legfontosabb feladatául népünk jólétének állandó emelését tűzte ki. A KV júniusi határozata óta már jelentős lépést tettünk előre a dolgozók szükségletei fokozottabb mértékben való kielégítése útján. Kormányunk a KV határozatának megfelelően négyízben hajtott végre árcsökkentést, legutóbb ez év márciusában a hús és zsír árát csökkentette. Különösen a kor- mányprogramm megjelenése óta jelentős mértékben megnövekedett megyénk dolgozóinak vásárlóképessége és ennek következtében megyénk áruforgalma. A négyízben végrehajtott árcsökkentés, évente több mint 41 millió forint megtakarítást jelent megyénk dolgozóinak. A vásárlóképesség növekedéséhez jelentős mértékben hozzájárult az árcsökkentés mellett az átlagbérek emelkedése. A megye ipari szintjén az 1952. évi 1150 forintról 1954-re 1353 forintra, a szénbányászatban pedig ennél nagyobb mértékben, az 1952. évi 1220 forintról 1518 forintra emelkedett az átlagkereset. A dolgozó parasztságnak a beadási kötelezettség csökkentése több mint 29 millió forint, az adómérséklés pedig mintegy 18 millió forint megtakarítást jelentett a múlt évben. Mindezek következtében megyénk kereskedelmi forgalma 22 százalékkal növekedett egy év alatt. Az átlagos emelkedést jóval meghaladják az egyes legfontosabb közszükségleti cikkek forgalmának növekedései, például: lisztből 1952-höz viszonyítva 1953-ban 200 százalékkal, kenyérből 250 százalékkal, cukorból 213 százalékkal, tőkehúsból 307 százalékkal, zsírból 221 százalékkal emelkedett. A KV határozata a dolgozók szükségletei fokozottabb mértékben való kielégítése érdekében a következő két-három év legfontosabb feladatául a mezőgazdaság fejlesztését szabta meg. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ipar háttérbe szorul, hogy az ipari tervek teljesítése továbbra is nem elsőrendű kötelesség. Éppen az eddig elért eredményeinkre, viszonylag fejlett nehéziparunkra támaszkodva kívánjuk a mezőgazdaságot fejleszteni, gépekkel, felszereléssel ellátni. Ezért az ipari tervek teljesítése egyik alapvető feltétele a mezőgazdaság fejlesztésének. Ezért rendkívül fontos megvizsgálni, megyénk ipara hogyan tett eleget kötelezettségének a népjólét emelését szolgáló kormányprogramra végrehajtásában. Az ipar területén elért eredmények mellett még súlyos hibák vannak. Megyénk ipara elmaradt az első negyedéves terv teljesítésében. Ezt mutatja, hogy a megye ipara befejezett termelési tervét januárban 95.6 százalékra, februárban még ennél is rosszabbul, csak 91.8 százalékra teljesítette. Márciusban már van bizonyos javulás, amit mutat az, hogy több üzem behozta az első két hónapban mutatkozó lemaradást, sőt egyes üzemek és bányavállalatok, mint például a Zagy vápái falvai Bányagépgyár, az Erőmű, a Tűzhelygyár, a mátranováki, mizserfai és a rónai vállalatok határidő előtt teljesítették negyedéves tervüket. A Salgótarjáni Acélárugyár 106 százalékra teljesítette márciusi tervét. Azonban a lemaradás behozásához még nem kielégítő. A lemaradást súlyosbítja, hogy olyan fontos területeken van, mint például a szénbányászat és ezenbelül elsősorban a jobb minőségű szénnél. A szénbányászati tröszt vasárnapi műszakokkal és a túlórákkal ugyan teljesíti negyedéves tervét, azonban meg kell mondani, hogy a vasárnapi műszakok, a túlórák nem számíthatnak bele a tervteljesítésbe és ezentúl még hiányzik az a 37 ezer tonna szén, amelyet terven felül vállalt a tröszt az első negyedéves tervre. Ezért a lemaradásért komoly felelősség terheli a tröszt vezetőit, elsősorban az igazgatóját, de komoly felelősség terheli minden vállalat és üzem vezetőjét, melyek elmaradtak a terv teljesítésében. Mit jelent ez az elmaradás? Ez az elmaradás azt jelenti, hogy’ megyénk ipara gátolja a dolgozók szükségleteinek fokozottabb mértékben való kielégítését, a mezőgazdaság gépekkel, felszereléssel való ellátá' sát, továbbá azt ' jelenti, hogy a terv nem teljesítése esetén maguk az egyes üzemek dolgozói is károsodnak, mert kevesebb fizetés kapnak és elesnek a prémiumtól. Melyek a lemaradás főbb okai? A megyei pártbizottság, a járási pártbizottságok és a párt szervezetek nem fordítottak megfelelő gondot a termelési feladatok végrehajtására, a dolgozók felvilágosítására a tervteljesítés érdekében. Különösen a vezetőségek újjá- választásának előkészítése, majd végrehajtása során túlságosan egyoldalúvá vált munkánk, főként a párt belső életével foglalkoztunk, A túlzott egyoldalú munka következtében nem kaptak megfelelő segítséget a tömegszervezetek és műszaki vezetők a feladatok végrehajtásához. A kongresszusi verseny már eddig is széles mértékben kiterjedt, de a versenyszervező és irányító munkában még mindig komoly hiányosságok vannak. A verseny szervezése, agi- tációja leszűkült a mennyiségi termelésre, nem foglalkozott kielégítően a minőséggel, a takarékossággal, az önköltségcsökkentéssel. Nem vette eléggé figyelembe az egyes üzemek, munka- területek sajátosságait. A legtöbb helyen gyenge a verseny értékelése, nyilvánossága a jól dolgozók népszerűsítése. Nem egy helyen még mindig a versenytábla elkészítését tervezik, vagy régi eredmények vannak rajta. Például a szorospataki északi üzemnél a versenytáblán 4—5 napos eredmények vannak. Ebből következik, hogy nem folyik rendszeresen a felajánlások teljesítésének értékelése. Több helyen azt meg tudják ugyan mondani, hogy mennyien tettek vállalást, de azt már ke- vésbbé, hogy mennyien teljesítették, illetve hol tartanak a vállalások teljesítésében. A megyei pártbizottság, a megyei és az üzemi sajtók nem adtak elég segítséget a verseny lendületének további növeléséhez, -em lelkesítették a dolgozókat újabb vállalások tételére. Legtöbb helyen úgy gondolják, hogy megvannak a február elején tett vállalások és újabb vállalások tételére nincs szükség. Ez merőben téves nézet, mert a munkaverseny egyik alapvető módszere a szocializmus építésének. Nagy mértékben függ a tervteljesítés a gazdasági vezetés színvonalától. Meg kell mondani, hogy a gazdasági vezetés színvonala még mindig nem kielégítő. A legfőbb hiba, hogy a gazdasági vezetők még nem tanultak meg új módon vezetni olyan módon, amit a KV határozatának végrehajtása megkövetel. Például miután az üzemeknél a pénzbírság megszűnt, mint a fegyelmezés eszköze, egyes gazdasági vezetők azt vetették fél, hogy most már lehetetlen a munkafegyelmet betartani. Megfeledkeztek arról, hogy a munkafegyelem betartásának nem a fő és legjobb módszere a pénzbírság. A munka jó megszervezése, a dolgozók folyamatos ellátása anyaggal, munkahellyel az egyik legfontosabb feltétele a munkafegyelem megszilárdításának. Továbbá arról, hogy a dolgozókkal való beszélgetés, hibáik feltárása egyik legjobb módszere a dolgozók nevelésének. Több gazdasági vezetőnél hiányzik a tervszerű előrelátó vezetés. Egyes bányaüzemek hetekig kiestek a termelésből, mert időben nem végezték el a fenntartási munkákat, míg más bányaüzemek a feltárás elhanyagolása következtében nem tudtak megfelelően telepíteni, Kányáson kilenc kis munkahely és egy frontfejtés van, ahol termelnek, ezzel pedig a tervüket nem tudják teljesíteni. A pócsházai üzemben a lejtősakna összeomlott a fenntartás elhanyagolása miatt. Általában jellemző az ipari üzemekre a megelőző karbantartás elhanyagolása, ami miatt elég gyakoriak a gépkiesések. Az elkövetett hibák egyik oka, hogy nem érvényesül megfelelően az egyszemélyi felelős vezetés. Ehhez hozzájárul, hogy a felsőbb gazdasági szervek sok olyan apró- cseprő dolgot elvégeznek helyettük, ami nem rájuk tartozik, ugyanakkor nem adnak elég segítséget a legnehezebb feladatok megoldásához. Ennek következtében egyrészt elveszik az egyes gazdasági és műszaki vezetők önállóságát, másrészt pedig arra szoktatják őket, hogy minden jelentéktelen kérdéssel a felsőbb szervekhez forduljanak. Az egyszemélyi vezetést aláássa az olcsó népszerűségre való törekvés is. Egyes gazdaságvezetőknél tapasztalható, hogy nem merik megmondani a dolgozóknak, hogy nincs igazuk egy-egy jogtalan követeléskor. Meg kell mondani, hogy a becsületes dolgozók nem szeretik az ilyen meghunyászkodó vezetőket. A legtöbb ipari üzemnél nem fordítottak kellő gondot az egyfőre eső termelés növelésére, az önköltség csökkentésére. Ennek következtében több helyen nem emelkedett, hanem visszaesett az egyfőre eső termelési érték. A szénbányászatban például 1086 tonnáról 1044 tonnára esett vissza az egyfőre eső napi teljesítmény. A Salgótarjáni Acélgyárban februárban, januárhoz viszonyítva, 9.2 százalékkal csökkent az egyfőre. egy napra eső termelési érték. A tervteljesítéssel együtt kedvezőtlenül alakult a béralapfelhasználás is. A megye ipara februárban 94 százalékos termelési tervtel iesftéshez bérét 109.2 százalékra használta fel, több mint 4 millió forinttal túllépte béralapját. Különösen súlyos a béralaptúllépés a bányászatban, amit mutat az, hogy az év első két hónapjában több mint 5 millió forint béralaptúllépés volt. A béralaptúllépés okai: a nem megfelelő munkamegszervezés, a munkaerő helytelen felhasználása, az indokolatlanul sok túlóra és vasárnapi műszak. Különösen az utóbbi években túlságosan felszaporodott az adminisztrációs és egyéb más nem termelő munkakört betöltők száma. Röviden összefoglalva: az elmondottak azt jelentik, hogy ipari üzemeink nem gazdaságosan dolgoztak, nem olcsóbban, hanem drágábban, mint az előző hónapokban. Mondhatjuk-e azt, hogy ezen a téren a kormányprogramm célkitűzéseinek megfelelően dolgoztunk. Nem mondhatjuk, mert a kormányprogramm megjelenését már négyízben árcsökkentés követte. Az ár- csökkentés, a dolgozók szükségleteinek fokozottabb mértékben való kielégítése azt követeli, hogy ne drágábban, A szovjet hősök emlékművének megkoszorúzása Salgótarjánban hanem olcsóbban termeljünk, jsának mindössze 10 százalé- A mezőgazdaság fejlesztesz, j kát, a KTSZ-ek pedig csak kai f _..fi. pa citasuk 2 százalékát használták fel a helyi lakosság szükségletének kielégítésére. Komoly hiba, hogy a helyiipari vállalatok húzódoznak a helyi lakosság részére való termeléstől, mondván: egyszerűbb a termelés központi rendelésre. Munkájuk átállításához nem kaptak megfelelő segítséget a minisztériumtól sem. Kezdetben mutatkozott vonakodás, megnemértés a kisipari engedélyek kiadásánál is. Későbbi időben azonban ezen a területen komoly javulás történt, amit mutat az, hogy eddig megyénk területén 580 kisiparos részére adtak ki engedélyt. A felsorolt eredményekből és hibákból adódnak feladataink az ipar területén. Az első és legfontosabb feladat, pártunk III. kongresszusáig minden területen behozni az első negyedévben mutatkozó lemaradást. A lemaradás behozásának felr tételei a következők: Pártszervezeteink az eddiginél sokkal többet foglalkozzanak a termelési feladatok végrehajtásával. Magyarázzák meg a dolgozók széles tömegeinek, hogy mit jelent az üzem, egy-egy termelési egység lemaradása, a kormány- Programm megvalósítása tekintetében. Az az üzem, amely elmarad tervének teljesítésében, gátolja a kormányprogramm végrehajtását és egyben saját dolgozói jólétének növelését. Pártunk tagjai legyenek példamutatóak a lemaradás behozásáért, a nehézségek leküzdéséért folyó harcban. Meg kell szilárdítani az egyszemélyi felelős vezetést. Ennek érdekében növelni kell a gazdasági és műszaki vezetők önállóságát. Gondoskodni kell a munka jobb megszervezésével a műszaki feltételek biztosításáról. az anyag és munkaerő helyes elosztásáról. A verseny értékelésének és nyilvánosságának megjavításával tovább kell szélesíteni a kongresszusi versenyt, növelni kell lendületét. El kell érni, hogy az április 18-ra tett vállalásokat 18-ra teljesítsék annak ellenére, hogy a KV pártunk III. kongresszusát május 24-re hívja össze. El kel) érni, hogy újabb tömeges felajánlások szülessenek. Kövessék többen Bandur Mihály elvtárs, a Tűzhelygyár kétszeres sztahanovistájának, a „kohó és gépipar kiváló dolgozójának” példáját, aki március 29-én befejezte 1957 első féléves tervét és vállalta, hogy a kongresszusig átlagosan 200 százalékra teljesíti napi tervét. Tovább kell szélesíteni az üzemek, csapatok és műhelyek közötti versenyt. Üzemeink kövessék azok példáját, akik határidő előtt befejezték első negyedéves tervüket és érjék el, hogy lemaradásukat pártunk III. kongresszusa előtt behozzák. A munkaverseny ki- szélesítésén, a kommunisták példamutatásán keresztül az Erőmű március 23-án, a Zagy- /apátfalvi Bányagépgyár 26-án, a Salgótarjáni Acélárugyár hideghengermű üzeme március 29-én. a Salgótarjáni a KV határozata után sem j Tűzhelygyár 1 nappal a ha- fogíalkozott vele megfelelően.{táridő előtt március 30-án be- A helyiipari vállalatok eddig .fejezte első negyedéves ter- főleg központi rendelések-]vét. A bányavállalatok közül re dolgoztak, nem a helyi a kongresszusi versenyben ed- lakosság igényeit elégítették dig a legjobb eredményt érték ki. A balassagyarmati vegyes-[el a mátranováki, a mizserfai, ipari javító vállalat kapacitá- a rónai és a ménkesi vállalati dolgozók igényeinek kielégítése nemcsak több, hanem jobbminőségű terméket is követel. Az utóbbi időben több üzemnél javult a minőség. Kevesebb panasz hangzott el az Acélárugyár, Tűzhelygyár és még több más üzem termékére. Ezenkívül az.Acélárugyárban két év alatt 1.33 százalékról 0.9 százalékra, a tűzhelygyári öntödében pedig 11 százalékról 9 százalékra csökkentették a se- lejtet. Ezzel szemben még mindig sok panasz hangzik el a szénbányászat és az üveggyárak felé. A szénbányászat még a múlt évben is 1.5 százalékkal túllépte a megengedett palatartalmat. Ez azt jelenti, hogy a múlt évben a bányászat 62.000 tonna palát, illetve követ küldött szén helyett a gyáraknak, a közlekedésnek és a háztartásoknak. A téli hónapokban az erős szénszükséglet miatt még ennél is magasabbra emelkedett a palatartalom. A gazdasági vezetők nem léptek fel a minőség romlása ellen. „A tervteljesítés érdekében“ szemet hunytak a magas palaszázalék felett. Nem bővültek megfelelően azok a bányaüzemek, amelyek jobbminőségű szenet termelnek. A pártszervezetek, a szakszervezetek és a DISZ sem mozgósított megfelelően a minőség javítására. Az utóbbi hónapokban bizonyosfokú lazulás mutatkozik a munkafegyelem területén. Például februárban januárhoz képest, 28.5 százalékkal emelkedett az igazolatlan mulasztók száma. Az igazolatlan mulasztók százalékának jelentős része az Acélárugyárra vonatkozik, mert a kellő előkészítő, fel- világosító munka hiányában, az áramgazdálkodás új rendszerének bevezetése következtében egy-egy vasárnapi műszakból 250-en is hiányoztak. Legrosszabb a helyzet az építőiparnál. Itt a legtöbb az igazolatlan távolmaradás, a leggyengébb a munkaidő kihasználása. Az építőipar és a szénbányászat egyes üzemeinél alig dolgoznak 6—6.5 órát. A termelési tervek teljesítését, a minőség javítását, az önköltség csökkentését egyes helyeken jelentős mértékben befolyásolja a nagy munkaerővándorlás. A szénbányászatban 1953-ban például az új munkásoknak csak mintegy 15 százaléka stabilizálódott. Még rosz- szabb a helyzet az építőiparban, ahol a múlt évben több munkás ment el, mint amennyit felvettek. A 63/1 Építőipari Vállalatnál a múlt évben 441 dolgozót vettek fel, ugyanakkor eltávozott 603. A munkaerővándorlások oka elsősorban abban keresendő, hogy • nem kapnak az új munkások megfelelő segítséget munkahelyeiken, nem gondoskodnak megfelelően étkeztetésükről, szállásuk rendbehozataláról, a sport- és kultúrális lehetőségek megteremtéséről. A kormányprogramm végrehajtása érdekében rendkívül fontos szerepe van a helyi ipar fejlesztésének, olymódon, hogy azok elsősorban a helyi lakosság igényeit elégítsék ki, a helyi szokásoknak megfelelően. Meg kell mondani őszintén, hogy a KV múlt év júniusi határozata előtt a megyei pártválasztmány elhanyagolta ezt a területet és még , A
