Szabad Nógrád. 1954. április (10. évfolyam. 26-33. szám)

1954-04-07 / 27. szám

2 SXARAD AIM. RÁ II 1954 április Z, tok. A mátranováki és a mi- zserfai március 26-án, a rónai 27-én, és a ménkesi 29-én be­fejezte első negyedéves tervét. Ezeknek a vállalatoknak és üzemeknek a példája azt mu­tatja, hogy a munka jó megszervezé­sével, a verseny kiszélesí­tésével, a kommunisták példamutatásával le lehet győzni minden nehézséget és nemcsak teljesíteni, ha­nem határidő előtt telje­síteni lehet a tervet. A rr.unkaverseny során to­vább kell szélesíteni a mű­szakiak és dolgozók kezdemé­nyezéseit. Ebben a tekintet­ben szolgáljon példaként a Salgótarjáni Acélárugyár, ahol hozzáfogtak egy 100Ö KW-os turbogenerátor helyreállítá­sához. A kongresszus tiszte­letére vállalták, hogy március 16-ra elkészítik. Vállalásukat 10 nappal a határidő előtt tel­jesítették és március 5-én már i áramot adott a helyreállított turbogenerátor. Ezért a szép kezdeményezésért és a válla­lás teljesítéséért dicséret il­leti az Acélárugyár dolgozóit és vezetőit. A DISZ segítse elő, hogy minél több fiatal tegyen válla­lást és minél több ifjúsági brigád kövesse a mátranováki Alkotmány-akna DISZ-brigád példáját, akik eddig már több, mint 600 csille szenet adtak terven felül. Gazdaságossá kell tenni az üzemek termelését. Ennek ér­dekében a munka jobb meg­szervezésén, a gépek jobb ki­használásán, az anyag és mun­kaerő jobb elosztásán keresz­tül növelni kell az egyfőre eső termelési értéket. Meg kell szüntetni az ■ indokolatlan túl­órázásokat és vasárnapi mű­szakokat Nagy gondot kell fordítani a minőség megjavítására — Jcü­rületén, az építőiparban és az üveggyárban. Tovább kell csökkenteni a selejtszázalék arányát. El kell érni, hogy a munkaverseny kiszélesítésénél minél többen tegyenek válla­lást a mennyiséggel párhuza­mosan a minőség megjavítá­sára. Meg kell szilárdítani a mun­kajegyeimet, csökkenteni ke!! az igazolatlan mulasztók szá­mát. Egy-egy mulasztónak meg kell magyarázni, hogy távol- maradása milyen károsan hat az üzem tervteljesítésére, a kormányprogramm végrehaj­tására és sajátmagának a jö­vedelmére, családja helyzetére. Nem mindegy az egyetlen dol­gozónak sem, hogy hó végén 200 forinttal több, vagy keve­sebb fizetést visz családja ré­szére. Az új dolgozók fokozot­tabb segítésén, jobb elhelye­zésén és ellátásán keresztül meg kell szüntetni a káros Ionosén a szénbányászat te- [ munkaerővándorlást, Hozzak be megyénk mezőgazdaságának elmaradottságát Az ipar mellett megyénk gazdasági életének másik leg­fontosabb területe a mező- gazdaság. Megyénk mezőgazdasága jelentős mértékben elma­radt az ipar fejlődése mö­gött. Ezt mutatja, hogy termésátla­gunk a legfontosabb növény­ből, a kenyérgabonából az or­szágos átlag alatt van. Az ál­latállomány fejlődése az utóbbi években nem volt kielégítő. A legtöbb helyen a ló és juh ki­vételével nem emelkedett, ha­nem csökkent. Az állatállo­mány csökkenésének egyik oka, hogy nem fordítottak kel­lő gondot a tenyészegyedek ki­választására, a legjobbak törzs­könyvezésére, aminek követ­keztében alacsony az átlagsza­porulat. Ezentúl nem biztosí­tották megfelelően az állatál­lomány számára szükséges ta­karmánybázist és emiatt kü­lönösen a téli hónapokban nagy gondot okozott az állatok ta­karmánnyal való ellátása. Le­gelőink nagy része a karban­tartás elhanyagolása miatt mi­nőségileg leromlott. A takar­mány hiányában többen igye­keztek állataikat eladni, más­részt pedig nem fordítottak megfelelő gondot a növendékek felnevelésére. Hozzájárult — különösen a sertésállománynál — a csökkenéshez a kellő egészségügyi intézkedések hiá­nyában az állatok megbetege­dése. A megyei pártválasztmány munkájának egyik legsúlyo­sabb hiányossága, hogy — külö­nösen a KV júniusi határoza­táig — az ipar mellett túlságo­san elhanyagolta a mezőgazda­ságot. Ez elsősorban onnan adó­dik, hogy a választmány nem látta a mezőgazdaság, a dol­gozó parasztság szerepét népi demokráciánk fejlődésében, a szocializmus építésében. Ezt műt: , hogy egészen a legutóbbi időkig nem erősítette megfelelően a mezőgazdaság területén dolgozó járási pártbizott­ságokat és pártszervezete­ket. Az elmúlt két év alatt a mezőgazdaság szocialista szek­torai számszerűen, területileg nagy mértékben nem növeked­tek, de tovább erősödtek mind gazdasági, mind szervezeti té­ren. Jelenleg a szocialista szek­torhoz tartozik megyénk szántóterületének 19.7 szá­zaléka. Eddig megyénk te­rületén a nagyüzemi szo­cialista gazdálkodás útjára lépett 104 tsz-ben 3111 dol­gozó paraszt. A legtöbb tsz gazdaságilag erő­södött, közös vagyonuk növe­kedett. A nagykereszturi Petőfi . tsz közös vagyona két év alatt a duplájára emelkedett. Van­nak azonban olyanok is, ame­lyeknél a háromszorosára, il­letve négyszeresére emelke­dett. Erősödésükre mutat az is, hogy a múlt évben termékek­ből a legtöbb tsz-ben többet osztottak a tagoknak munka­egységenként, mint az előző évben. A ságujfalui Vörös Hajnal tsz az 1952. évi 2 kg ke­nyérgabonával, a 60 deka árpával szemben 1953-ban 11.56 kg kenyérgabonát és 1.94 kg árpát osztott tagjai­nak munkaegységenként. A tsz-ek szervezésénél elkö­vetett hibák, a tsz-ek nem megfelelő segítése és a gyenge politikai felvilágosító munka következtében a múlt évben 10 tsz feloszlott, azonban a meg­maradt tsz-ek többsége a tsz-ek megvédéséért folyó harcban megerősödött. Az elmúlt fél év igen komoly erőpróba volt ter­melőszövetkezeteink részére. Több helyen igen kemény har­cot kellett folytatni a befura­kodott ellenség leleplezéséért, eltávolításáért és a kintről tá­madó ellenség hazug rágalmai­nak, bomlasztó tevékenységei­nek visszaveréséért. Többsé­gükben azon tsz-ek oszlottak fel és azokból léptek ki töb­ben, ahová sikerült a kulák- ságnak befurakodnia, a vezetést kezébe kaparintania és ezen keresztül a tsz-t bomlasztania. Ilyen volt például a ceredi Kelet Fénye a honti és a pili- nyi tsz. Termelőszövetkeze­teink, élükön a pártszerveze­tekkel jól megállták helyüket ebben az erőpróbában. Ennek a harcnak az ered­ménye a termelőszövetke­zetek jövőjét, életképessé­gét mutatja. Erre mutat az is, hogy eddig a kilé­pett családok közül már 60 család visszalépett és egyre több azoknak a szá­ma, akik a visszalépésen gondolkodnak. Az eredmények mellett azon­ban még jelentős hibák is van­nak termelőszövetkezeteinkben. Több helyen még mindig meg­sértik a szövetkezeti demo­kráciát, nem tartják meg rendszeresen a közgyűléseket, a vezetőség nem számol be rendszeresen munkájáról és fontos kérdéseket nem terjeszt a közgyűlés elé döntés végett. A tagok jogainak háttérbeszo- rítása eredményezi, hogy eze­ken a helyeken a tagság nem érzi eléggé magáénak a szövet­kezetei és így gyengébb a mun­kakedve, nem fordít olyan gon­dot a közös vagyon gyarapí­tására, megőrzésére. A tsz-ek többségében még nem alakultak ki és nem erősödtek meg az állandó munkaszervezetek. Még a múlt évben is jelentős mértékben megmutatkozott az egészségfelen egyenlősdi a jöve­delem elosztásánál. Ehhez hoz­zájárult, hogy nem tartották rendszeresen nyilván a tagok által végzett munkát, és több helyen a rokoni kapcsolatot is előnybe helyezték. Az egyenlősdi gátolta a tsz-tagok munkalendületét, rontotta a munkafegyelmet. Hiba, hogy a legtöbb helyen a tsz-ben maradt tagok ellen­ségnek tekintik a tsz-ből kilé­petteket. Ezt a nézetet külö­nösen a kezdeti időben több párt- és állami funkcionárius is támogatta. Az ellentétet elő­segítette egyrészt, hogy a tsz- ből kilépettekkel több helyen nem igazságosan számoltak el, nem adták ki részükre a le­dolgozott munkaegység utáni járandóságot, másrészt pedig az, hogy a kilépett tagok egy része jogtalan követelések­kel lépett fel a tsz-szel szem­ben. Egyesek úgy gondolták, hogy a kilépést fel lehet hasz­nálni jogtalan vagyonok meg­szerzésére. Termelőszövetkezeteink túlságosan magukba zár­kóznak, nem tartják a kapcsolatot az egyénileg dolgozó parasztokkal. Ez elsősorban abból adódik, hogy nem látják elég vi­lágosan: a ma egyénileg dolgozó parasztja, a hol­nap termelőszövetkezeti tagja. Kormányunk már eddig is igen komoly segítséget adott a dolgozó parasztságnak gazda­sága fejlesztéséhez, vagyona gyarapodásához, jóléte növelé­séhez. Ez a segítség megnyil­vánult a beadási kötelezett­ség csökkentésében, az adó mérséklésében, az ingyenes ál­latorvosi szolgáltatásban, mű­trágyában és más egyéb Intéz­kedésekben. Kormányunk és munkás­osztályunk azonban terme­lőszövetkezeteinknek még nagyobb segítséget ad, mert a termelőszövetkeze­tek képviselik továbbra is a dolgozó parasztság fel- emelkedésének egyetlen járható útját. A munkásosztály testvéri se­gítsége nyilvánul meg abban is, amikor határidő előtt küldi a tsz-ek és a gépállomások ré­szére az elkészített gépeket, a mezőgazdasági felszerelése­ket. De ez a testvéri szövetség és segítenia karás nyilvánul meg abban is, hogy üzemeink pat- ronálást vállalnak egy-egy ter­melőszövetkezet felett. A se­gítségnek már eddig is jelentős eredményei vannak. Például a pásztói termelőszövetkezet tag­jai örömmel újságolják, hogy a Salgótarjáni Üveggyár milyen segítséget adott gépeik kija­vításához. Termelőszövetkezeteink hasz­nálják fel ezt a segítséget, de ugyanakkor igyekezzenek ők maguk is minél nagyobb ered­ményt elérni. Különösen fon­tos a munkák időben való el­végzése a tavaszi szántásnál, vetésnél és növényápolásnál. A tavaszi szántás-vetési és nö­vényápolási munkák időben való elvégzése egyik alapvető] feltétele a jó terméseredmé­nyeknek. Kormányunk segítségével, a termelőszövetkezeti ta­gok szorgos munkájával el kell érni, hogy a tagok jövedelme már ez év vé­gén elérje vagy túlhalad­ja a középparasztok jöve­delmét. Állami gazdaságaink munká­ja az elmúlt években tovább javult, azonban példamutatá­sul!, gazdálkodásuk elmaradt a követelményektől. A legtöbb állami gazdaságban még nem elég szervezett a munka, ami­hez hozzájárul, hogy nem tud­ják kialakítani az állandó munkásgárdát. Egyesek elkés­nek a szezonmunkások szer­ződtetésével és emiatt a leg­fontosabb mezőgazdasági mun­kák idején elmaradnak. Hiányzik még a nagyüze­mi gazdálkodás szakszerű, előre megszervezett, terv­szerű irányítása. Mindezek következtében leg­több állami gazdaságunk túl magas áron állítja elő termé­keit. Például a hényelpusztai állami gazdaságban 1 liter tej előállítási költsége 2.83 forint, 1 liter boré pedig 22 forint. Egy mázsa kukorica tervezett termelési költsége 93.20 forint, ugyanakkor a tényleges terme­lési költsége 577 forint. Gépállomásainkon általá­ban javult a gépek kapacitá­sának kihasználása, munká­juk minősége. A téli gépjaví­táshoz nagy segítséget adtak az ipari üzemel:, az ipari üze­mekből kikerül t szakmunká­sok. Eddig 35 szakmunkás ke­rült üzemekből a gépállomá­sokra. A legtöbb segítséget megyénk üzeme közül a Salgó­tarjáni Acélárugyár adta. A gépállomás )k gyengesé­géhez hozzájí nil a nem megfelelő ir ányítás és munkaszervez ;s, az igaz­gatók gyakori cseréje és a kevés magas szakképzett­séggel rendelkező munkás. Ebből eredően s >k a gépkiesés, ami egyrészt a nem megfelelő minőségű téli gépjavításból, másrészt abból adódik, hogy a meghibásodott gépet csak hosz- jszabb időn keresztül tudják ki­javítani. Ennek ellenére mégis Iellenállás van az ipari üze- mekből lekülderdő szakmun­kásokkal szemben. Ugyancsak ellenállás van a traktorok két műszakba való beállí­tásával szemben. Hivatkoznak a megye dombor­zati viszonyaira, másrészt egyéb objektív okokra. Az elkövetett hibák miatt különösen az egyénileg dolgozó parasztok számára nem eléggé vonzóak gépállomásaink. \ dolgozó pa­rasztság egy jelentős része szeretné a gépi munkát, azon­ban fél attól, hegy a gépállo­mások nem végzik el azt időre, jó minőségben. Mindezek kö­vetkeztében gépá llomásaink ez- idáig csak 50 százaléknál tar­tanak a szerződéskötésben és az utolsók között vagyunk or­szágosan a gépi munkák elvég­zésében. A dolgozó parasztság' feladatairól, a munkás-paraszt szövetségről alapuló A KV határozatán kormányprogramm, a párt és a kormány de­cember 19-1 határozata ha­talmas segítséget ad dol­gozó parasztságunknak a termelőszövetkezeteknek, gazdaságuk fejlesztésé­hez, jövedelmük növelésé­hez. Mindezek következtében meg­szilárdult a dolgozó parasztság biztonságérzete, nagymértékben megnövekedett termelési ked­ve. Ezt mutatja, hogy megyénk területén majdnem az összes tartalékföldeket, 24.000 kh-ból 22.000-et, vett bérbe a dolgozó parasztság. Jelentős mérték­ben megindult az állatállomány fejlesztése, amit az állatárak emelkedése mutat. A mezőgaz­dasági kisgépek iránt úgy meg­nőtt a kereslet, hogy egyelőre nem tudjuk az igényeket kellő mértékben kielégíteni. Erre mutat az is, hogy megyénk területén már eddig a tervbe vett 10.000 hold helyett 14.000 holdat trágyáztak meg. Tehát megindult a mezőgaz­daság fejlesztése, a talaj ter­mőerejének fokozása. A fel­adat az, hogy az elért eredmé­nyeket továbbfejlesszük a ta­vaszi munkák és a növényápo­lás idején. A tavaszi munkákban azon­ban ez idő szerint komoly le­maradás van. Ezt mutatja, hogy tavaszbúza-vetésünket eddig csak 52.9 százalékra, ta­vaszárpa-vetésűn két 71.5 szá­zalékra, a tavaszi szántást 49.5 százalékra, a lucernavetést csak 57.6 százalékra teljesítet­tük. Különösen nagy lemara­dás van a tavaszbúza vetésé­nél. A lemaradás legfőbb oka. hogy pártszervezeteink, nem magyarázták meg kellően a dolgozó parasztságnak, hogy a párt és a kormány határozata legfontosabb feladatként szab­ja meg a kenyérgabona biz­tosítását. Több helyen még párt- és tanácsfunkcionáriusok is arra hivatkoznak, hogy őszi vetéstervüket teljesítették, nincs terület a tavaszbúza ve­tésére. Még párt- és tanács­funkcionáriusaink sem értet­ték meg kellően a párt és a kormány mezőgazdaság fej­lesztéséről szóló határozatát. Egyrészt a nem megfelelő munka, másrészt a tanácsoknál mutatkozó rideg bánásmód és liberalizmus folytán, súlyos lemaradás van a dolgozó pa­rasztság állam iránti kötele­zettsége teljesítésénél. Ezt mu­tatja, hogy megyénk első negyedéve* tervét március végéig vá­gómarhából 84.1 százalék­ra, sertésből 48.6 száza­lékra és tojásból 80.9 szá­zalékra teljesítette. Legjobban elmarad a beadá­si kötelezettség teljesítésével a pásztói járás. A községek kö­zött pedig Borsosberény, Nézsa, Patak, Kálló. Ezek még 40 százalékra sem teljesítették negyedéves beadási kötelezett­ségüket. Mit jelent ez a nagyfokú le­maradás? Azt jelenti, hogy megyénk megnehezíti a dolgo­zók élelmiszerrel való zavar­talan ellátását, továbbá az ipar mezőgazdasági nyers­anyaggal, bőrrel és egyéb más dolgokkal való ellátását. A beadási kötelezettség nemteljesítése végső so­ron kedvezőtlenül hat visz- sza magának a dolgozó parasztságnak az ellátásá­ra is. Hasonló a helyzet az adófizetés területén. Első negyedéves adó­fizetési tervüket csak 49.5 százalékra teljesítettük. A le­maradás legfőbb oka, hogy kü­lönösen az év első két hónap­jában a megyei pártbizottság és ennek következtében a párt- szervezetek a vezetőségek új- jáválasztásával egyidőben nem foglalkoztak a begyűjtéssel, az adófizetéssel. Komoly felelősség terheli a lemaradásért a tanácso­kat és a begyűjtő vállala­tokat is. A lemaradáshoz jelentős mértékben hozzájárul a mun­kás-paraszt szövetség helyte­len értelmezése, helytelen ma­gyarázása. Hosszú időn ke­resztül felvilágosító munkánk­ban csak azt magyaráztuk, hogy a munkásosztálynak mi­lyen kötelezettségei vannak a mezőgazdaság fejlesztésével, a dolgozó parasztsággal szem­ben, továbbá azt, hogy kor­mányunk milyen kedvezménye­ket ad a dolgozó parasztság részére. Ugyanakkor az ellen­ség is igyekezett visszatartani a dolgozó parasztságot kötele­zettségei teljesítésétől, mond­ván, hogyha nem teljesíti, újra el fogják engedni. A munkás­paraszt szövetség ilyenérteimű magyarázása teljesen helyte­len. A munkás-paraszt szövet­ségnek nem egy, hanem két oldala van. A mun­kás-paraszt szövetség a város és a fain kölcsönös gazdasági kapcsolatán, kölcsönös segítségén alap­szik. A munkásosztály segítsége megnyilvánul azáltal, hogy iparcikket szállít a falu részé­re, hogy előállítja a mezőgaz­daság fejlesztéséhez szükséges gépeket, műtrágyát. Ugyanak­kor a dolgozó parasztság köte­lessége, hogy beadási kö­telezettségének teljesítésével, a szabadpiaci felhozatallal el­lássa a munkásosztályt a szük­séges élelmiszerrel, az ipart mezőgazdascígi nyersanyaggal. Ez a kölcsönös kapcsolat el­választhatatlan egymástól. Mind a munkásosztály se­gítsége a falu számára, mind a falu segítsége a munkásosztály számára, végsősoron visszahat mind­kettőjük életszínvonalának emelkedésére. A munkás-paraszt szövetség helytelen értelmezése tapasz­talható más területen is. Szóla­mokban ugyan sokat beszél­tünk a munkás-paraszt szövet- sétől, a lenini hármas jelszó­ról, a gyakorlatban azonban nem fordítottunk kellő gondot alkalmazására. Ennek követ­keztében jelentős mértékű megyénk területén a középparasztok szerepének megnemértése. A középparasztok nem kapnak kellő helyet a község társadal­mi, kulturális és politikai éle­tének irányításában. A terme­lőszövetkezetekből például a legtöbb középparaszt nem azért lépett ki, mert nem értett egyet a nagyüzemi mezőgazdasággal, hanem azért, mert nem vonták be a vezetésbe, nem becsülték eléggé szaktudását és munká­ját. A munkás-paraszt szövet­ség helytelen értelmezésé­ből, a középparasztság helyzetének és szerepének megnemértéséből követke­zett, hogy nem tudtuk eléggé elszigetelni, lelep­lezni a kulákságot. Több helyen, különösen a kor mányprogramm megjelenése után, bizonytalanság mutatko­zott, ami helyenként még je­lenleg is fennáll a kulákkér­dést illetően. Sokakat megté­vesztett az, hogy egyes sajtó­cikkekben a falunak ezt a ki- zsákmányolóit nem kuláknak, hanem nagygazdának nevez­ték. továbbá az, hogy meg­szűnt a kuláklista. Ezek több helyen azt a problémát vetet­ték fel, hogy ezekután fenn- áil-e még pártunk állásfogla­lása a kulákkérdésben. Pártunk állásfoglalása a munkás-paraszt szövetség kérdésében semmit sem változott, továbbra is szi­lárdan áll a marxizmus- leninizmus talaján. Ebből pedig az következik, hogy nem változtatta meg állás­pontját a kulákkérdést illetően sem. Rákosi elvtárs, a budapesti pártaktivaéitekezleten világo­san megmondta, hogy a kulák, kulák marad listával, vagy lista nélkül. Tisztán kell lát­ni, hogy a kulákság a falu ki- zsákmányolója, amiből követ­kezik, hogy halálos ellensége népi demokráciánknak, s ma­gának a dolgozó parasztságnak. Ezen az alapvető tényen az sem változtat, hogy 20 hold földdel kevesebb, vagy több van birtokában, sőt az sem, ha gazdaságát lezülleszti tönkreteszi. Világosan kell lát­ni, hogy a munkásosztálynak nem­csak a szegén yparasztság és a termelő izövetkezeti parasztság, 1 lanem az egész dolgozó parasztság, benne a középparasztsag is szövetségese. A mun­kás-paraszt szövetség nem­csak gazdasáf i. hanem elsőrendű politikai kér­dés is, mert ez képezi államhatalmunk, proletár- diktatúránk alapját. A mezőgazdasá % területén első és legíontos; bb feladat, hogy a választmány, a párt- szervezetek követi :ezetes harcot folytassanak a párt és a kor­mány mezőgazd aságfejleszté- séről szőlő határozatának meg­valósításáért, a talajerő növe­lésével a termés íiozam eme­léséért. A tavaszi munkák meg­gyorsításával í, növény­ápolási munkál: jó minő­ségben és időben való el­végzésével el kel 1 érni, hogy már ebben az évben je­lentősen emelkedjen a ter­méshozam. Ennél a munkánál nagy fel­adat vár gépál lomásainkra. Gépállomásaink biztosítsák a traktorok két műszakban való dolgoztatását és «zt, hogy jó minőségi munkát végezzenek. Ezzel is járuljanak hozzá a magasabb terrnésh jzam eléré­séhez és ahhoz, hegy a terme­lőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok bizalma megerősödjön a gépállomások iránt. A gépállomások körzeti agronómusai adjarak sok se­gítséget a termel Iszövetkeze- teknek, a dolgozó parasztok­nak az agrotechni cai módsze­rek alkalmazásához. Tanácsaink bátran támasz­kodjanak a feladatok végre­hajtásában az állt ndó bizott­ságokra és a dolgozó paraszt­ság kezdeményezésére létre­jött mezőgazdasági termelési bizottságokra. A ír ezőgazdasá- gi termelési bizott ságokra ed­dig nem támaszkodtak meg­felelően, ami jelentős mér­tékben adódott abból, hogy nem volt megfelel len tisztáz­va a termelési bizc ttságok sze­repe. A legfontosabb föladat, hogy s termelési b zottságok kezdeményezők legyenek a mezőgazdasági munkák végzése során. T árgyalják meg a tsz, a község hely­zetének megfelelőn a leg­fontosabb tennivalókat, amelyek legjobba t elősegí­tik a munkák gyors elvég­zését, a terméshozam eme­lését. A tavasz folyamán több he­lyen helyesen kezdeményezték

Next

/
Thumbnails
Contents