Szabad Nógrád. 1954. március (10. évfolyam. 17-25. szám)
1954-03-24 / 23. szám
4 SZAKAI» MH. It \I» 1954 március 24. VESSÜK ÖSSZE Az írástudatlanság sötétségében A kapitalista országokban minden tanévben soktízmiilióra emelkedik azoknak a gyermekeknek a száma, akik nem engedhetik meg maguknak azt a „luxust”, hogy átlépjék az iskola küszöbét. Ezeknek az országoknak a kormányai hatalmas összegeket költenek a fegyverkezésre és ugyanakkor évről évre csökkentik a közoktatási kiadásokat. A „New York Herald Tribune” c. amerikai lap beismeri, hogy a folyó tanévben egyedül az elemi iskolákban 345.000-rel több tanteremre és 72.000-rel több tanerőre volna szükség, mint amennyi van. Hatmillió amerikai gyermek kénytelen egészségtelen, sötét odúkban tanulni, míg további csaknem hatmillió gyermek szüleinek nehéz anyagi viszonyai miatt kénytelen távolmaradni az iskolából. Az Amerikai Egyesült Államokban az írástudatlanok száma elérte a 20 milliót. Angliában az elmúlt tanévben 4800 olyan tantermét találtak, amelyek az egészségtelen viszonyok miatt nem feleltek meg a közoktatás céljainak. A „Daily Herald” beismeri, hogy számos angol városban egész negyedekben nincs iskola és a gyermekek kénytelenek más városnegyedek túlzsúfolt iskoláiba járni. Olaszországban mintegy kétmillió gyermek nem jár iskolába, az írástudatlanok száma Kö- zép-Olaszországban eléri a 30 százalékot, Cagliari tartományban 53, Enna tartományban pedig 48 százalékot. Az országban 69.000 új iskolaépületre volna szükség. Brazíliában a lakosság 7o százaléka írástudatlan, 5 millió gyermek nem járhat iskolába. Mindenütt kigyul a kultúra fénye Románia a felszabadulás előtt nemcsak arról volt hírhedt Európában, hogy ebben az országban volt a legmagasabb a gyermekhalandóság, hanem arról is. hogy hatalmas tömegek éltek az írástudatlanság sötétségében. A Román Népköztársaság gyorsan felszámolta ezt a gyászos örökséget. Míg azelőtt a falvak nagy többségében egyáltalán nem volt iskola, ma már alig találunk olyan falut az országban, amelyben legalább elemi iskolát ne létesítettek volna. Számos faluban hétosztályos iskolát nyitottak meg. Az 1938/1939-es tanévben az országban mindössze 770 gimnázium működött, mintegy 100.000 tanulóval, a folyó tanévben 4596 hétosztályos iskola működik, amelyeknek az V—VÍI. osztályaiban 466.012 gyermek tanul. 1938-ban Romániában 421 líceum volt 50.206 tanulóval, ezzel szemben ma a különböző középiskolák száma 781. a tanulóké pedig 217.025. A háború elöli az országban 16 főiskola működött 41 fakultással. Jelenleg 50 főiskola 155 fakultásán egyedül a nappali tagozaton 64.319 ifjú és leány tanul. Ugyanakkor csaknem 20.000-re emelkedik azoknak a száma, akik a levelező oktatásban képezik magukat. Az 1938—1939-es tanévhez képest a főiskolai hallgatók száma csaknem négyszeresére emelkedett. Ez a néhány^zámadat is híven fükrözi a népi hatalom, ragyogó eredményeit a közoktatás fejlesztésében. Talán tegyük még hozzá azt az egyáltalán írem lényegtelen körülményt, hogu az országban az elemi oktatás általános, kötelező és díjmentes, a magasabb iskolákban pedig az állam számos ösztöndíjjal gondoskodik az arra érdemes tanulókról. „Reform’‘-komédia Tuniszban Ha hinni lehet Voizard tuniszi francia főkormányzónak, március 4-e Tunisz történetének „nagy napja” volt. Franciaország ezen a napon „áldásos” és „fontos reformokkal” ajándékozta meg a tunisziakat. E „reformok” igazi mivolta azonban már első pillantásra szemet szúr. A francia gyarmatosító hatóságok igyekeznek szakadást létrehozni ä nemzeti felszabadító mozgalomban, s ennek érdekében Tunisz önállóságának” látszatát akarták kelteni. Ezért megígérték, hogy nemzetgyűlést adnak Tunisznak, amely azon ban nem dönthet el semmit, csak „tanácskozási joga” lesz. F. jogfosztott nemzetgyűlés mellé állítják ..eykmfceSJ}franciád képviselőtestületét”. Ennek a szervnek véleményét kötelező fi gyelembe venni minden állami fontosságú kérdés eldöntésénél. Ezek szerint ezután is a Tuniszban élő 144.000 francia képviselőé les2 a döntés joga, nem pedig a 2,600.000 tuniszié, éppúgy. ahogy eddig volt. Ilyen értelemben lett csak „független” az új tuniszi kormány is. A miniszterelnök első helyetteséül egy franciát neveztek ki. Rajta kívül három francia miniszter van a kormányban. A francia főkormányzó továbbra is megmarad, s jogköre gyakorlatilag korlátlan ... Érthető, hogy Tunisz lakossága Voizard várakozása ellenére semmiféle lelkesedést nem tanúsított március 4-én. Az új „reformok” ugyanis fenntartják és megszilárdítják a francia gyarmati uralmat Tuniszban. Szégyenletes alkudozás Március 4-re hivatalos közleményt vártak az Egyesült Államok, Anglia és Francia- ország nyolc legnagyobb olajtársaságának képviselői közötti tárgyalások befejezéséről. A tárgyalások áz iráni olaj értékesítésével kapcsolatos úgynevezett nemzetközi konzorcium létrehozásáról folytak. A közlemény azonban a jóslatok ellenére még mindig nem látott napvilágot. Vájjon miiért i) i f*. A tárgyalások még a múlt év decemberében kezdődtek Londonban, kezdetben két angol , (Royal Dutch Shell és Angol-Iráni Olajtársaság), s öt amerikai olajtársaság képviselői között. Abban meglehetősen gyorsan megegyeztek, hogy közös ellenőrzés alá veszik az iráni olajat, s az alkut a nemzetközi konzorcium cégére alá rejtik. A jobb külszín kedvéért egy francia társaságot is bevettek az üzletbe. A megható egyetértés azonban nem soká tartott. Menten vége lett, amint a leendő konszern részvényeinek elosztására került a sor. Az amerikai monopóliumok és az Angol-Iráni Olajtársaság között elkeseredett alku fejlődött ki a részvény többség körül. Az óceánon- túli üzletemberek először a részvények 75 százalékát követelték maguknak. Később 60 százalékkal is megelégedtek volna. Az Angol-Iráni Olajtársaság viszont korábbi monopolhelyzetére hivatkozva a részvények legalább 50 százalékát magának követelte. Az amerikai nyomásnak engedve később lement 44 százalékra, de azzal a kikötéssel, hogy a konzorcium többi tagjai a részvények 8—3 százalékát kapjál:. Az amerikai üzletemberek azonban keresették ezt az engedményt, így nem jött létre megegyezés. Anglia szempontjából igen lényeges ez a négy százalék, amelyik körül a vita folyik. Az Angol- Iráni Olajtársaság 44 százaléka azzal a 8 százalékkal' együtt, amely a Royal Dutch Shell társaságra esne, biztosítaná az angol részvény többségéi a tervezett konszernben. Washington és London szégyenletes alkudozása az iráni olaj körül ékesen példázza, milyen az az „önzetlen gondoskodás az iráni nép jólétéről“, amiről oly sokat és olyan hangzatosán beszélnek az amerikai és az angol kormány hivatalos képviselői. A „harmadik birodalom nyomdokaiban < Levelek a falvakból A bonni alkotmány módosítása, amely lehetővé teszi katonai törvények meghozását, továbbra is izaglomban tartja Németország és más európai országok közvéleményét. A nyugatnémet lapok jelentős része élesen elutasítja az alkotmány módosítását. A „Fränkische Tagespost“ című nürnbergi lap például február 27-i vezércikkében ezt irta: „A politika a lehetőségek kihasználásának művészete. .. Ez azonban a lehetetlenségek politikája, amely nemcsak, hogy esztelen, hanem kalandor is, s a jövőben veszélyessé válhat... A szövetségi gyűlésnek ez a határozata, amely bevezetője a Németországot a nyugati hatalmak koalíciójába bevonó politikának, az újraegyesítés szempontjából végzetes következményekkel járhat“. A nyugatnémet sajtó nem leplezi, hogy a szövetségi gyűlés külső befolyásra hozta est a határozatot a berlini értekezlet befejezése után. A „Neue Presse“ című koburgi burzsoá lap még a parlamenti vita küszöbén azt írta, hogy „az ujrafelfegyverzés nem teljesen német gyártmány“. Amit ez a lap nem mondott ki nyíltan, azt kimondta a svájci „Die Tag“. A „Die Tag“ közölte, hogy „a szövetségi kancellár... Dulles kívánsága szerint cselekedett“. A nyugatnémet revansis- ták Washington sürgetésére sietnek mielőbb megvalósítani azt, amit a február 26-i szavazással engedélyeztek önmaguknak. Újabb katonai tervet is kidolgoztak, amely a légvédelem meoszervezé- sére másfélmilliárd márkát irányoz elő. A reakciós diákegyletek nyilvántartásba veszik a hadseregben és SS- alakulatokban szolgált tagjaikat. A militarista szervezetek Blank hivatalával együtt fokozott agitációt fejtenek ki a Wehrmacht törzs- állományának toborzása mellett. A revansisták kezdetnek százezer főnyi, volt hitleristából, a Wehrmacht és az SS- alakulatok volt tisztjeiből és altisztjeiből álló zsoldos hadsereget akarnak felállítani. Utána újoncok behívása következne. llymódon eleve biztosítani akarják a nyugatnémet fegyveres erők fasiszta jellegét. Adenauer Hitler nyomdokaiban halad. Hitler 1935-ben szintén egy százezer főnyi hivatásos hadsereg — a Reichswehr alapján kezdte létrehozni a Wehrmachtot. A parlamenti vita során, február 26-án egy szociáldemokrata képviselő ironikusan párhuzamot vont az alkotmány- módosítás és az 1933 márciusban Hitlernek adott rendkívüli felhatalmazás között. Hitler az utóbbi alapján szervezte meg a Wehrmachtot. A „Westdeutsches Tageblatt“ című burzsoá lap március 1-én így írt: „Emlékezzünk 1953 március 15- nek végzetes napjára, amikor Göbbels, miközben demagóg módon békeszerele- tét hangoztatta, tudtára adta a megdöbbent világnak, hogy Németországban visszaállították az általános hadkötelezettséget, s Hitler parancsot adott 15 hadosztály felállítására. .. Az utolsó 50 év történetének ismeretében egyetlen német sem hisz komolyan abban, hogy az erő politikája ezúttal eredményesebb lesz Németországra nézve! Az erő politikája nem segíti elő a világ megbékélését“. Hitler és Göbbels 15 hadosztállyal kezdték. Adenauer igényei kisebbek, ö kész 12 hadosztállyal elkezdeni. A nyugatnémet és a külföldi sajtó azonban ismételten közölte, hogy már tervek vannak arra, hogy a legközelebbi jövőben 60 hadosztályt állítsanak fel. Nem csoda, hogy ezekután minden józan ítélőképességű embernek az jut az eszébe, mekkora katasztrófával végződött a hitlerista kaland. Ezért azután minden igaz német hazafi erélyesen harcol a revansista tervek ellen. a A Német Demokratikus Köztársaság ipari termelése az ötéves terv végére, 1936-hoz viszonyítva megkétszereződik. A termelés ilyen gyorsütemű fokozásához egyre több szénre van szükség. A bányászok már eddig is bebizonyították: az üzemek dolgozói számíthatnak rájuk. A barnaszéntermelés — a bányászat legfontosabb ága — 1936-hoz viszonyítva már elérte a 176, a brikettgyártás pedig a 188 százalékot. Az NDK bányászai 1953. évi tervüket 101 százalékra teljesítették. Idén a „nagy kezdeményezések évében” jóval több szénre van szüksége« az országnak, mint 1953-ban.^ Az NDK bányászai vállalták: a< terv határidő előtti teljesítésével-: segítik a párt és a kormány ha-< tározatainak megvalósítását, a< lakosság életszínvonalának to-< vábbi emelését. Az NDK bányá d szai állják szavukat. A legtöbb* bánya határidő előtt fejezte be< januári és februári tervét. A< zwickaui „Kari Marx” kőszén-^ bányamüvek például az év elejei óta 114.2 százalékra teljesítette-: tervét. A februári tervet a nagy< hideg ellenére 24-ére teljesítet-^ ték. < Érsekvadkert község dolgozó parasztjai február 15-re ki- hordíák a trágyát, kitisztították a vetőmagot, kijavították a munkaeszközöket. A három vagon sörárpa vetőmagot négy nap alatt átcserélték a gazdák. Ugyancsak érkezett a község részére három vagon műtrágya is, amit a dolgozó parasztok azonnal felvásároltak. Amint az idő és a talaj állapota megengedi, megkezdődik a szántás-vetési munka. Kordics Gergely tanácselnök ★ A KETBODONYl állami gazdaság traktoros-brigádjának tag- iai szép munkavállalást tették a kongresszus tiszteletére. Vállalták. hogy a tavaszi talajelőké- jzitö munkákat határidő előtt öt nappal befejezik. 5 százalékos üzemanyagmegtakarítás mellett. A. Gy. szervező * Kisecseten nagy a készülődés a tavaszi munkára. Ezt megmutatta a legutóbbi tanácsülés is, ahol a középparasztok munkavállalást tettek a tavaszi munkák határidő előtti elvégzésére. Például Meló János 6 holdas dolgozó paraszt a község valamennyi dolgozóját versenyre szólította. Moravcsik Imre 6 holdas. Gábriel Gusztáv 10 holdas középparasztot hívta ki párosversenyre. Medgyesi István tanácselnök ★ A nógrádszakáli Tolbuchin tsz már egész évi sertésbeadását teljesítetté. A tsz példáját az egyénileg gazdálkodók is követik. Kovács László 12 holdas középparaszt egész évi sertés- beadását teljesítette, s így évi kukoricabeadását 300 kg-mal mérsékeljük. Huszanyica Ferenc 14 holdas, Nagy Albert 10 holdas, Márton László pap 10 holdas parasztok is követik a tsz-t, mert sertésbeütemzésüket a kedvezmény megjelenése után előbbre hozták, hogy a második negyedévben teljesíthessék a beadást, s hogy ők is kukoricakedvezményben részesüljenek. „ Nagy Ferenc begyűjtési osztályvezető Szécsény !*i» * A nagyoroszi üttörő tsz tehenészei a pártkongresszus tiszteletére vállalták, hogy február hónapban a fejési átlagot 6.8 literről 7 literre emelik. A tehenészek a felajánlást túlteljesítették, mert 7.5 literes fejési átlagot értek el. Ezt az eredményt a helyes takarmánykezeléssel, az egyes munkafolyamatok pontos betartásával és az egyedi takarmányozással érték el. A tehenészek elhatározták, hogy a fejési átlagot 10 literre emelik a háromszori fejés és tőgymasszázás bevezetésével. A vállalás teljesítésében jó munkát végeznek Burái Sándor és Mravik János tehenészek. F. I. körzeti agronómus A Szov jetunió kereskedelmi kapcsolatai a kapitalista országokkal „A szovjet kormány álláspontja az. ho2v kiszélesíti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait a külföld országaival a kölcsönös előnv alapján”. (Malenkov elvtársiak a moszkvai Leningrádl-válasz’ókerület március 13-1 gyűlésén elmondott beszédéből.) A szovjet állam megalakulásának első percétől fogva arra törekedett, hogy kiszélesítse kulturális és gazdasági kapcsolatait a külföldi országokkal, füg-- getlenül azok társadalmi rendszerétől. A Szovjetunió külkereskedelmi forgalma a nyugati országokkal 1930—1931-ben érte el tetőfokát. A kővetkező években valamelyest visszaesett annak következtében, hogy a ßzociaüzmus építésében elért sikerek fokozták a kapitalista országok vezető köreinek ellenséges beállítottságát a Szovjetunió iránt. A Szovjetunió azonban ezekben az években is többször bebizonyította, hogy változatlanul hajlandó továbbfejleszteni a gazdasági együttműködést más országokkal. 1935 után, a Szovjetunió és az Egve- sült Államok közti kereskedelmi kapcsolatokra vonatkozó jegyzékváltást követően például a két ország áruforgalma rohamosan emelkedett és 1938-ban mintegy négyszeresen haladta meg áz 1933. évi forgalom volumenét. A szovjet kormány már a háborút követő első években lépéseket tett, hogy a külkereskedelmi kapcsolatokat felélessze. 1945-ben az Egyesült Államokkal, Franciaországgal. 1046-ban Svédországgal, 1947-ben Angliával, és Finnországgal kötött kereskedelmi és fizetési egyezményt. Ugyancsak ezekben az években egyezményt, illetőleg megállapodást írt alá Olaszországgal. Hollandiával. Belgiummal, Dániával és Svájccal. E szerződések értelmében a Szovjetunió a nvugateurópai országokban tapasztalható élelmiszer- hiányra és ezeknek az országoknak mezőgazdaságát ért óriási károkra való tekintettel jelentős mennyiségű gabonát és takarmányt szállított a szerződő államoknak. Ugyanakkor számos kapitalista országból nagymennyiségű árucikket vásárolt. \i amerikai monopolisták mesterkedései Természeti kincsei, népgazdasága fejlesztésében elérj kiemelkedő sikerei, helyes kereskedelempolitikája kellő alapot nyújtottak ahhoz, hogy a Szovjetunió kiszélesítse kereskedelmi kapcsolatait a külföld országaival. Ennek azonban az utóbbi években útját állta az amerikai imperialisták terjeszkedő politikája. Az amerikai monopóliumok urai igyekeznek meggátolni a kapitalista országok együttműködését a Szovjetunióval, az európai népi demokratikus országokkal és a Kínai Népköztársasággal. E célt szolgálták a Marshall- terv kiegészítései, s nem utolsósorban a Battlo-törvény, amelyet az Egyesült Államok szenátusa 1951 októberében fogadott el. E törvény szerint azoktól az országoktól, amelyek „az , Egyesült Államok érdekeinek nem megfelelő” kereskedelmet folytatnak, megvonják a „segélyt”. A demokratikus országok ellen amerikai nyomásra folytatott „hidegháború” politikája sok kapitalista országnak okoz súlyos gazdasági károkat. Az ENSZ európai gazdasági bizottságának adatai szerint a nyugateurópai országok behozatala Keletről 1952-ben a háborúelőtti behozatal negyedére esett vissza. Ugyanebben az évben Nyugat- Európa kontinentális országainak, valamint a fonsíerling övezethez tartozó országoknak kereskedelmi mérlege 2200 millió dollár, a Közel- és Távol-Kelet országainak mérlege pedig több mint 730 miilió dollár deficittel zárult. Ezért mondott csődöt az amerikai monopóltökések arra irányuló politikája, hogy a kapitalista országokat tilalmakkal cs korlátozásokkal kényszerítse a demokratikus tábor országaival folytatott kereskedelemről való lemondásra. A Szovjetunió Sí állammal kereskedett az elmnlt évben A Szovjetunió a nemzetközi gazdasági kapcsolatok megszilárdítására irányuló politikáiéhoz híven 1953-ban 51 külföldi állammal kereskedett és a legutóbbi egy év alatt Finnországgal, Iránnal, Franciaországgal, Svédországgal, Norvégiával, Dániával, Izlanddal, Görögországgal, Argentínával. Olaszországgal. Afganisztánnal, Indiával, a Belga-Luxemburgi Gazdasági Szövetséggel kötött kereskedelmi egyezményt. A Szovjetunió ezekbe az országokba búzát, tengerit, olajpogácsát, kőolajtermékeket, antracitot, mangánt, krómércet, vasat. azbesztet, cementet, faanyagot, prémet és egyéb árut szállít. A nyugateurópai országok ipari, halászati és mezőgazdasági termékeket, teher- és hűtőhajókat, emelő- és szállítóberendezéseket, továbbá gőzkazánokat, India pedig jutát, teát, dohányt, seliakot, fűszert, gyapjút, nyersbőrt, növényi és illóolajat, stb. szállít a Szovjetuniónak. A Szovjetunióval kötött kereskedelmi egyezmények sajátossága, hogy kölcsönös áruszállítási kontingenseket állapítanak meg, tehát a Szovjetunióval lebonyolított kereskedelem gyökerében különbözik pl. az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelemtől, amelynek keretében az egyes országok kénytelenek a behozott árut dollárért megvásárolni és nincs lehetőségük arra. hogy megfelelő értékű árut exportáljanak az Egyesült Államokba. Jellemző, hogy a Szovjetunió olyan árucikkeket is szállít, amelyeknek exportját a Szovjetunió felé a külkereskedelem ellenőrzésért vonatkozó amerikai előírások szigorúan tiitják. A Szovjetunió a kapitalista országokból 1953-ban több mint egymiltiárd értékű fogyasztási cikket vásárolt. Ennek értékelésénél figyelembe kell vennünk, hogy a kapitalista országok elhelyezési piacai 1953-ban jelentősen összeszűkültek. A Siovjetunióvol való kereskedelem kérdése az utóbbi időben erősen foglalkoztatja az angol közvéleményt, a sajtót és szóba kerüU az angol alsóházban is. Kába- novnak, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterének február 4-én az angol üzletemberek fogadásán elhangzott nyilatkozata szerint az angol-szovjet kereskedelmet három év alatt 400 millió fontsterlingre lehetne kiszélesíteni. Ezt a javaslatot a nemzetközi sajtó véleménye szerint „lelkesedéssel fogadták a Themze partján”. A demokratikus országokkal való kereskedelmi kapcsolatok bővítése iránti kívánság más országokban, többek között Hollandiában, Kanadában, sőt magában az Egyesült Államokban is fokozódott, különcsen a berlini értekezlet után, amikor bebizonyosodott, hogy a Szovjetunió együttműködést kíván minden olyan állammal, amely érdekelt a nemzetközi gazdasági és kulturális kapcsolatok kiszélesítésében. Az a visszhang, «melyet a berlini értekezlet váltott ki a világ közvéleményéből, arról tanúskodik, hogy valamennyi ország népei vágynak a nemzetközi feszültség enyhítésére. A nemzetközi kereskedelem fejlődésében az epiberek e cél elérésének égjük legfontosabb eszközét látják.
