Szabad Nógrád. 1954. március (10. évfolyam. 17-25. szám)

1954-03-24 / 23. szám

1954 március 24. szarai* ivÖGnKn 5 MEGJEGYZÉSEK SPISÁK MÁRTON ÜGYE Ha ebben a pillanatban megkérdeznénk Spisák Márton sámsonházai dolgozó pa­rasztot: mondja meg mi a véleménye a tanácsról, akkorát mondana, hogy a szentek — ahol van — megmozdulnának a falon. Ahol pedig ilyen nincs, a szé­gyenpír lenne uralkodóvá a hallgató áb­rázatán. Pedig hát az igazság szerint Spisák Mártonnak nincs a tanáccsal, sent mint államigazgatás, sem mint tömeg­szervezettel különösebb baja, még azt is elismeri, hogy ez a közigazgatási forma sokkal jobb, mint a régi. Csak hát a ta­nácsnál — hétköznapi nyelven mondva — pont olyan bürokratákkal került össze, akik annyira megkeserítették életét, hogy szidott mindenkit, földtől a magasságos égig­Mi történt hát? Spisák Mártonnak már régi fájó ügye volt, hogy nagy két hold területű földjé­vel nem tud boldogulni, mert kocsiderék nagyságú kövek ágaskodnak belőle. Az ekét kiveti magából, a magot lesöpri róla a szél és mint a haszontalan here ott tá­tong a falu, s leginkább Spisák szégye­nére. Enné meg a fene, ezt még kibírná va­lahogy az ember fia, de hál az adó, meg a beadás... Az nő utána, mintha sum­mába mérnék az aranykoronáját. Ezt az­tán ember legyen, aki türelemmel bírja. Ez bökdöste igazában Spisák *blda!át. Míg nem aztán egy január végi este nekidurálta magát, és két ív papírra rá­vezette szépen sorjában az ebből a mi­haszna földből adódó minden keserűsé­gét. Azt kérte, vizsgálják meg, alkal­mas-e hasznosításra. Aztán ami biztos, az biztos, úgy február elseje iáján sze­mélyesen beballagott vele Salgótarjánba, a megyei tanácshoz. Hej, pedig ha tudta volna mi lesz ebből, tán kétszer is meg­gondolta volna ezt az utat. A baj már a portásnál kezdődött. Mert az csak forgatta kezében a levelet, nem tudta, hová irányítsa Spisákpt. De mivel hogy Spisák hajtogatta: „a födémről van szó...” hát visszaadta a: levelet és elirá- nyítoUav* mezőgazdasági j osztályra. Es ■ megkezdődött a 'kálvária. Ment Spisák egyik szobából ki, a másikba be. Járt, mint a kavics a szitában. Ráadásul még mindegyik szobában elismételte a pana­szát: hogy hát így a föd, meg úgy a föd. Végül már nem is tudta, lába fáradt-e el, vagy az állkapcsa. Még a földet sem tar­totta már valami nagy bajnak. Dekát a forgatag most már sodorta magával, míg végül betuszkolták a földbirtokrende­zéshez. De már nem szólt egy szót sem. Csak letette a papírt. Itt aztán elegánsan vizs- gálgatták papírját, elölről, hátulról, az­tán a világ legkedvesebb hangján tudo­mására hozták: „Nem itt intézik. Ba­lassagyarmaton, a földmérési irodán, Nagy Mihály-utca 17.” Nem szólt Soisák egy szót sem. Csak kapta a papírt és sietett kifelé. Akkor ál­lapodott meg. amikor megcsapta az arcát a friss levegő. Megkönnyebbült. Agyába egyre ez fárt: „Balassagyarmat. Nagy Mihály-út 17”, — mert ezt elfelejteni, egyenlő a veszett fejszének nyelét el­hagyni. Egy nap aztán — azzal, hogy több is veszett Mohácson — átvitette magát a busszal Balassagyarmatra. Ott szépen sorjában előadta jövetele célját. Türel­mesen meghallgatták és ahogy az „elő van írva”, egy fikarcnyit sem eltérve a szabálytól, tudomására hozták, hogy az ügyét nem Gyarmaton, hanem Salgótar­jánban, méghozzá a megyei tanácson és ott is a mezőgazdasági osztályon intézik el. Spisák Márton mindig türelmes, tör­vénytisztelő ember lévén, elhagyta a földmérési iroda Nagy Mihály-utca 17 szám alatti hivatalát. Azt kezdte csende­sen szidni, aki ráhagyta azt a mihaszna földet. Az meg nem volt egyéb mint id. Spisák János. így került Spisák Márton ismét a megyei4 tanács mezőgazdasági osztályára. De mi­vel itt az elfoglaltság — tavasz lévén — nagy. még a Spisákétól is nagyobb, hi­szen neki „csak” vetni kell. az osztály­nak meg papírokat gyártani, rövid szóval a járási tanács mezőgazdasági osztályára utasították, ahová úgy cseppent be pa­naszával. mint derült égből a villámcsa­pás. Csűrték, csavarták a dolgot, egy- másközött sustorogtak, míg végül ki­bökték: „Ezt a megye inlézit” Spisák Mártont először a hideg rázta, aztán meg a meleg öntötte el, és úgy otthoni módra jó kacskaringósan enyhí­tett szive keserűségén, otthagyott csapol- papot. Csak az úton hajtogatta: — Hát még ilyet. , i! Hát még ilyet...! A papír-most már szerzője •nélkül ván­dorolt tovább. Mert valóban visszakerült a megyei mezőgazdasági osztályra. Egy darabig ott pihent a földbirtokrendezési csoport valamelyik fiókjában, a napokban küldjék további útjára, Balassagyarmat­ra, a Nagy Mihály-út 17 sz. alá. Spisák Márton azóta újból rászórta a magot a köre, mert azt gondolja, rajta már az isten sem segíthet. A mezőgazdasági osztály azonban te­gyen csodátI Segítsen! Bobál Gyula. Bonyodalmak egy liter tej körül A lassan-lassan langyosodé tavasznak mindenki örül. Mindenki, csak a tej nem. A tej —: ez köztudomású — a melegben begubózik, köznyelven összemegy. Ilyen­kor ráncossá válik mint az aszaltszilva, íze olyan hogyismondjamcsak lesz és ha megisszák, hascsikarást okoz. Főleg a fiatalabb korosztálynál, vagyis a csecse­mőknél. Nos. a koratavasz egyik meglepetése számunkra az volt, hogy a 8 hónapos fiam számára kiutalt csecsemótej tegnap összement. Valahol apró gondatlanság történt, a tejipari vállalat nem hiítötte le eléggé a boltokhoz szállítandó kannákat, vagy a kannák mosásánál volt a baj. Igazán nem értettem feleségemet, aki bo­rús ábrázattal járt-kelt és azon tűnődött: mivel etesse egész napon át a követelőző lurkót. Főzött neki vízben áttört krump­lit: a kicsi öklendezett. de megette, mert éhes volt. Később kétségbevonta a kapott étel táoértékét mert újra bőgni kezdett és az otthonomban uralkodó borús hangu­lat lassanként rámragadt. Este a feleségem valami kotyvalékot tömött a méltatlankodó poronty szájá­ba, aztán pánikszerű gyorsasággal lefe­küdtünk és megpróbáltuk fiammal el­hitetni, hogy jóllakott, s itt az alvás ideje. Pár órán át hitt nekünk, azaz aludt, az éjfél közelében azonban tágra- nyitotta szemeit, bömbölni kezdett és ujját szájába dugta, ami az ö sajátságos nyelvén az éhség legkifejezeitebb érzel­meit jelenti. Feleségemmel tanácstalanul néztünk egymásra. Mit tegyünk? Mialatt teát főztem, nejem hámozott sárgarépát dugott a fiú szájába, amit az bőgve szo­pogatott. így pirkadt ránk az áldott már­ciusi hajnal és én örültem, hogy nem éb­redtem fejfájósan, tudniillik fejem már akkor is fájt, amikor lefeküdtünk és azóta vajmi kevés oka volt megszűnni. Másnap tántorogva s a hosszú harc alatt- megrokkanva lépdeltem munkahe­lyem felé. Odabenn két hosszú számosz­lopot másfélórán át hatvanszor adtam össze és csodálatosképpen mindannyiszor más és más eredményt kaptam, elfelejtet­tem két sürgős ügyben intézkedni és dél- tájban ásító görcs fogott el, fejem mel­lemre h-ókadt. ,Ebédnél felpségern közölte, a veszteséglistát: napközben kábán Ödön- gött ide-oda, leverte az ébresztőórát és összetört kút tányért. Sebtében a pati­kába szaladtam és rizsnyákot vásároltam, mjert kisfiam a tegnapi kotyvalékok hatá­sára hasmenést kapott. Mindez ugyebár semmiség: egy liter összement tej bonyodalmai. Legyen viszont intő példázat arra, hogy a mindennapi élet apró mulasztásai súlyos zavarokat okozhatnak a dolgozók körében, s hogy a lelkiismeretes munka mindenkire nézve emberileg kötelező. P-y L-s. Kosik János a Munka Érdemérem tulajdonosa A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a minisztertanács március 12— 13-án tanácskozásra hívta csz- sze a gépállomások kiváló dol­gozóit. hogy megbeszéljék az előttünk álló tavaszi feladato­kat. A mohorai gépállomásról Kremnicsán Gábor volt a kül­dött. Kosik Jánost csak szom­batra hívatták fel. Szombaton délután a földművelésügyi mi­nisztériumban adták át neki a Munka Érdemérmet. Az oklevél itt van a gépállomás irodájá­ban: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kosik Jánosnak, érdemes és eredményes mun­kássága elismeréséül a Munka Érdemérem kitüntetést adományozza. Előkerül a táskából egy vö­rösdoboz is, amelyben piros, pi- ros-fehér-zöld szalagon ott az érem. — Erre a kitüntetésre nem számítottam és bizony megle­pődtem, amikor megkaptam. Az az érzésem hogy még nem dol­goztam meg érte. De a tavaszi munkáknál be akarom bizo­nyítani, hogy pártunk nem té­vedett. Kosik János 1949-ben került a gépállomásra, mint traktoris­ta. 1951-ben politikai helyettes lett. Február 22-én volt a mo­horai gépállomáson a pártveze­tőség újjáválasztása. Ettől az időtől kezdve Kosik János; mint függetlenített párttitkár dolgo­zik. A pártvezetőség minden hé­ten vezetőségi ülést tart, ahol megbeszélik a soronlévő felada­tokat. Legutóbb Gajzinger Pál vezető agronómust számoltat­ták be a tavaszi előkészületek­ről, mert most ez a legfonto­sabb. Kosik János tudja, hogy a pártszervezetnek hajtóerőnek kell lenni a gépállomáson, dol­gozik is becsületesen. A gépjavítást sikeresen befe­jezték. Most minden erőt a ta­vaszi munka megkezdésére kell összpontosítani. 14 népnevelőt mozgósított a pártszervezet, akik elbeszélgetnek a traktoris­tákkal a tavaszi munka jelentő­ségéről. Négy brigád alakult a gépállomáson. Egy-egy brigád­ban négy erőgép és kilenc em­ber dolgozik. Megindult a mun­kaverseny is. A IIJ. pártkon­gresszus tiszteletére valameny- nyi traktorista vállalást tett. Suhajda József például vállal­ta, hogy tavaszi tervét nyolc nap alatt, április 16-ra elvégzi. A 3.6 normálhold helyett na­ponta négy normálholdat mun­kál meg. Az üzemanyag négy százalékát megtakarítja és a legjobb traktoristát, Tóth Lászlót hívta ki versenyre. Gö- mör László tavaszi tervével kilenc nap alatt végez, az üzemanyagfogyasztást két szá­zalékkal csökkenti és 3.6 nor­málhold helyett ő is négy nor- máiholdat teljesít naponta. A gépállomáson bevezették ^ a két műszakot, s Gö- mör László biztosítja, hogy váltótársa is elvégzi a gép kar­bantartását. Baráth István bri­gádja, négyszázalékos üzem­anyagmegtakarítás mellett, 270 normál hold helyett, 320 nor­málhold megmunkálását vál­lalta. A gépállomás befejezte a termelőszövetkezetekkel a szer­ződéskötést. A tavasziak alá 480 holdat szántanak. Egyé­nieknél ez már nehezebben megy. 280 holdra szerződtek eddig, azonban hét népnevelő, meg a brigádvezetők is azon dolgoznak, hogy meggyőzzék az egyénileg dolgozó parasz­tokat a gépi munka előnyéről. Megmagyarázzák, hogy a szer­ződésben a gépállomás vállal­ja az időbeni, minőségi mun­kát. A traktoristák fele DISZ­^ fiatal. Kosik János ép­pen ezért elsődleges feladatá­nak tekinti: foglalkozni a DISZ-fiatalokkal, nehogy ve­szélyeztessék a tervteljesítést. De nincs is velük komolyabb baj. Gömöri László és Suhajda József is DtSZ-fiatalok, példát vehetnek róluk a traktoristák. Persze nem lehet elhanyagolni a politikai nevelést, de Kosik János szívesen segít személyi problémájuk megoldásában is. A gépállomáson nagyszerű versenyfelajánlások történtek, de mindezek csak papírválla­lások maradnak, ha nem bizto­sítják a dolgozóknak a ver­senylehetőségeket. Kosik János azon dolgozik, hogy valameny- nyi traktoristának megfelelő föld álljon rendelkezésre, mert hiába a vállalás, ha nincs föld, amit megdolgozzanak. Tudja ezt ő maga is, hiszen traktorista volt. A traktortól indult, küzdötte fel magát idáig. Az üzemanyag biztosí­tására két vontatót állítanak be, s fokozottabban gondoskod­nak a dolgozók szociális el­látásáról. A verseny folyamán ellenőrzik a napi tervteljesítést. A brigádok is kiértékelik na­ponként. hogy mit végeztek. Öt naponként „Villám”-ot ad ki a vezetőség, tíznaponként pedig „Versenyhíradó”-t a traktoros teljesítményével és keresetével. — E tervek végrehajtására felajánlást nem tettem — mondja Kosik elvtárs — mert ez kötelességem. Lassan itt a tavasz. Ahol a talaj megengedi, a traktoris­ták már meg is kezdték a munkát. Tóth László, a balas­sagyarmati Előre tsz-nek szánt tavaszi árpa alá. De a cser- hátsurányi Szabadság és a he- rencsényi Zója tsz-eknél is vannak kint traktorok. Ezen a héten valamennyi gép meg­kezdi a szántást. Fokozottab­ban ellenőrzik a minőséget is, hiszen céljuk a terméshozam emelése. Ll a ezeket a terveket sike­** rül végrehajtani, Kosik János valóban jogosan és büszkén viselheti a Munka Érdemérmet. Hol tanuljanak tovább az általánosiskolások? Kiss Gyula oktatásügyi miniszterhelyettes nyilatkozata a továbbtanulásról Néhány hónap múlva befeje­ződik a .tanév. Ilyenkor az ál­talános iskolák nyolcadikosztá- lyos tanulói már arról tervezget­nek, hol folytatják majd tanul­mányaikat, hogyan alakul majd életük. A döntés nem könnyű, de a gyerekeknek, a szülőknek segít ebben az oktatásügyi mi­nisztérium is. Erről beszélt Kiss Gyula oktatásügyi miniszterhe­lyettes a Magyar Távirati Iro­da munkatársának adott nyi­latkozatában is. — A tanulókat mindössze né­hány hónap választja el évvégi vizsgáiktól — mondotta. — A félévi bizonyítványosztáskor hű képet kaptak eddigi tanulmá­nyukról és útbaigazítást további munkájukhoz, tanulásukhoz. Vá­laszt kaptak a tanulók arra is hol folytassák tovább a tanulást A pedagógusok e téren is nagy segítséget nyújtottak ta oltványaiknak. Már az év elején minden tanítványukkal elbeszél­gettek, megkérdezték tőlük, hol szeretnének továbbtanulni. Több­szöri beszélgetés után kialakult egy kép az iskolavezetőség előtt: hogyan képzelik el tanítványaik jövőjüket, pályaválasztásukat. Az általános iskolákban a nyol­cadikosok nagyrésze már elha­tározta, hogy folytatja a tanu­lást. Az is örvendetes, hogy a nyolcadikosok érdeklődése nagy­mértékben a termelőmunka felé fordul. Sokan tervezgetik, hogy a vizsgák után szüleiknek se­gítenek majd a termelőmunká­ban. A továbbtanulók megértet­ték: az országnak művelt, kép zett emberekre van szüksége. Az eddigi jelentkezésekből azonban az is kiolvasható, hogy sajnos, a munkás- és parasztszármazású kitűnő, vagy jeles tanulók közül többen még bizonytalanok: to­vábbtanuljanak-e, vagy dolgoz zanak. A jól tanuló gyerekek szüleinek kötelességük megértet­ni gyermekeikkel, hogy to­vábbtanulásuk elsősorban sa­ját jövőjüket, saját érdekeiket szolgálja. A szülők még iól em lékezhetnek arra. hogy a Horthy­Magyarországon a háborúelőtti utolsó években az elemi iskolá­ból a tanulóknak csak 5 száza­léka került a gimnáziumokba. Most, az 1954/1955. tanévre több mint hatszor ennyi fiatalt ve­szünk fel a középiskolákba. Míg a múltban a középiskolákba felvet­teknek mindössze 4 százaléka le­hetett munkás-, vagy paraszt­származású, addig az idei tan­évben ez a szám 67 százalékra emelkedik. Népi demokráciánk politikája, hogy munkásosztá­lyunk, dolgozó parasztságunk, értelmiségünk gyermekei a jövő­ben is megfelelő számarányban kerüljenek a középiskolákba. Kiss Gyula miniszterhelyettes a továbbiakban a fontosabb isko­latípusokra hívta fel a figyelmet. — A szülők számára az sem közömbös, hogy gyermekeik me­lyik iskolatípusban tanulnak to­vább. A párthatározat, a kor­mányprogramra megmutatja a követendő utat. A mezőgazdaság fejlesztését-hosszú időre biztosí­tó határozatok különösképpen a mezőgazdasági technikumokra hívják fel a figyelmet. Földmű­velésügyi kormányzatunk a tech­nikumok részére minden segítsé­get megad. Helyes, ha a diákok elsősorban ezekben az iskolák­ban tanulnak tovább. De fel kell hívnunk a figyelmet általános gimnáziumainkra is. Sajnos, ide sem jelentkeznek kielégítő szám­ban a fiatalok. Március 15-töl a nyolcadikosztályos tanulók már hivatalosan is írásban be­jelenthetik a továbbtanulással kapcsolatos elhatározásukat. — A jó. bizonyítvánnyal végzők­nek a középiskolákban, míg azoknak, akik élethivatásul az ipari vagy kereskedelmi pályát választják, az ipari, kereskedelmi tanulóiskolákban kell megtalál- niok helyüket. — A továbbtanulás kérdését a szülő, a pedagógus s a tanuló jól összehangolt munkájával eredményesen igyekszünk majd megoldani — fejezte be nyilat­kozatát Kiss Gyula miniszterhe­lyettes. ki acélárugyáriak átvették a SZOT és a minisztertanács zászlaját A Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói az 1953-as termelési év második félévi tervét a be­fejezett termelés és teljes ter­melés terén 100.8 százalékra teljesítették. A második ne­gyedévben elnyerték az él­üzem megtisztelő címet. A má­sodik félévi eredményes mun­kájukkal a minisztertanács és a SZOT vándorzászlójáért fo­lyó versenyben a harmadik helyezést érték el. A műszaki vezetők és fizikai dolgozók kö­zösen küzdöttek a miniszter- tanács és a SZOT vándorzász­lójáért, amelyet március 20-án vettek át. Az ünnepélyen mintegy 350 kiváló dolgozó vett részt, ahol a termelés él­harcosait dallal köszöntötték. Az ünnepi beszédet Komjáti László, a kohó- és gépipar’ minisztérium vaskohászat: igazgatóságának vezetője tar­totta. Az ünnepi beszéd után Bér­ces Henrik igazgató elvtárs hozzászólásában azzal foglal­kozott, hogy januárban 91,9, februárban 87,3 százalékra tel­jesítette a vállalat a tervét. Ezévben sok adósságot szerez­tek. Ezért az a kötelességünk — mondotta Bérces elvtárs — hogy már március hónapban törlesszünk az adósságból, áp­rilis hónapban pedig lemara­dásunkat teljes egészében pó­toljuk. Ez kemény küzdelmet kíván dolgozóinktól, de köte­lességünket teljesíteni kell. Ez­ért ígéretet teszek vállalatunk valamennyi dolgozója nevében, hogy munkánkkal elősegítjük gazdasági politikánk győze- lemrevitelét. Az adósságot törlesztve, a mezőgazdaságot ellátjuk megfelelő minőségű termelőeszközzel. Az ünnepély után a vállalat vezetősége díszvacsorát adott a gyár kiváló dolgozóinak, egyben pénzjutalomban is ré­szesítették őket, mivel a mi­nisztertanács és a SZOT ván­dorzászlajáért folyó verseny. ha"madik helyezés elnyerésé­vel 70.000 forint jutalmat ka­pott a gyár. A balassagyarmati járásban is megkezdődött a tavaszi munka A balassagyarmati járás­ban is elkezdődött a tavaszi munka. A balassagyarmati Előre tsz 90 katasztrális hold vetést fejtrágyázott és 15 katasztrális hold vörösherét vetett. A dejtári József Attila tsz-ben 120 katasztrális hold vetést felültrágyáztak és 8 katasztrális hold mákot ve­tettek. A honti Győzelem tsz-ben 25, az érsekvadkerti Dimitrovban 50, a Tartós bé­kében 25, a galgagutai Tán­csics tsz-ben 15, a patvarci Béke tsz-ben pedig 20 kataszt­rális holdat tesz ki a felül- trágyázött vetés. KÉSZPÉNZÉRT VÁSÁROL TÉLI,TAVASZI, NYÁRI férfikabáíot, öltönyt, cipőt, bőrárut, női kabátot, kosztümöt, ruhát, cipőt ★ BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT BOLHA Salgótarján, Rákóczi-út 104.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents