Szabad Nógrád. 1954. február (10. évfolyam. 9-16. szám)
1954-02-27 / 16. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! MDP NÓGRÁDMEGYEr PÁRTBIZOTfSAGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR 1954 FEBRUAR 27. Segítsük a tsz-ek tervkészítését Termelőszövetkezeteink megyeszerte ezekben a napokban készítik el terveiket, hogy a párt, a kormány támogatása, valamint a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat nyújtotta lehetőségeket kihasználva számbavegyék mindazokat az erőforrásokat, amelyek felhasználásával gyorsan emelni tudják a termésátlagot, az állattenyésztés hozamát, a tsz jövedelmét. A tervkészítés fontos része annak, hogy a szövetkezeti tagság jóléte szakadatlanul növekedjék, elérje, sőt meghaladja a jól gazdálkodó középparaszt életszínvonalát. A tervkészítés termelőszövetkezeteinkben nem egyszerű számítás, nemcsak kimutatások összeállítása, statisztikai összesítés. Ennél sokkal több. A helyes tervkészítés a termelőszövetkezeti demokrácia széleskörű érvényrejuttatását, a tagság véleményének meghallgatását és hasznosítását is jelenti. Jelenti azt is, hogy a terv célkitűzései mozgósítóak, lelkesítőek legyenek, a terv megvalósításáért a tsz vezetősége és tagsága közös erővel küzdjön. A tervek helyes elkészítése annyi, mint reálisan figyelembe venni a lehetőségeket, úgy hogy a célkitűzések megvalósítása jobb munkaszervezésre, gondosabb előrelátásra ösztönözze a vezetőket, termékenyebb segítségre a felsőbb szerveket, fegyelmezettebb munkára a tagságot. A helyes terv és annak megvalósítása egyet kell, hogy jelentsen a tsz gazdasági megerősödésével, a nagyüzemi gazdálkodásban rejlő, kiapadhatatlan lehetőségek bebizonyításával, egyszóval a tsz fölényének érvényesítésével a mezőgazdasági termelésben. Bár a tervkészítés igen nagyfontosságú esemény a tsz’ életében, a pártbizottságok, a pártszervezetek és tanácsaink, mező- gazdasági szakembereink mégis tűrhetetlenül kevés gondot fordítanak erre a kérdésre. A járási pártbizottságok, a pártszervezetek nem értették meg eléggé, hogy az a harc, amelyet az ősz folyamán vezetésükkel a becsületes tsz-tagság a szövetkezet megvédéséért, megtartásáért vívott nem ért véget. Sőt! A tsz megvédése, megszilárdítása ma legalább olyan fontos, ha nem fontosabb része pártmunkánknak, mint ősszel volt, amikor az ellenség ádáz támadást indított ellenük, össze! megvédtük a tsz-t, most meg kell tartanunk, meg kell szilárdítanunk, gazdaságilag erőssé kell tennünk azokat. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a szövetkezetekben rohamosan növekedik a növénytermesztés és állattenyésztés hozama, ha a zárszámadáskor egy munkaegységre több gabona, hús. j>énz és egyéb jövedelem esik, mint 1953-ban. Ennek eléréséért, már az összeg meg kellett indítani a harcot, a tervkészítés pedig egyik igen jelentős állomása. A járási pártbizottságok, pártszervezeteink egy pillanatra se hanyagolják el a termelőszövetkezeteket és nagyobb gonddal foglalkozzanak problémáikkal, mind ennekelőtte. A tsz gazdasági megerősítésében igen nagy felelősség hárul" a járási tanácsokra, különösen azok mezőgazdasági osztályaira. Ök nyújthatnak a legközvetlenebb útmutatást, szakmai segítséget a tervek elkészítéséhez. A járási tanácsok azonban súlyosan elhanyagolják a tervkészítéssel való foglalkozást. Ennek következménye, hogy a tervek rendkívül lassan készülnek és nem minden esetben jelelnek meg a követelményeknek. A rétsági járásban eddig három tsz-ben készítették el a tervet. A járási tanács nem lépett fel az ellen, hogy például a tereskei Zalka Mátéban a terv a tagság tudta, javaslata nélkül készült. A salgótarjáni járási tanácsnál tervet sem készítettek a feladat végrehajtására. Nem tanulmányozták a terv készítésével kapcsolatos rendelkezéseket. így azután nem véletlen, hogy a járásban egyes szövetkezetek erejüket meghaladó beruházásokat terveztek vagy olyasmit akartak építeni, aminek pillanatnyilag semmi hasznát nem veszik. Nem egy járási tanácstól — mint a balassagyarmatitól, pásztóitól — egyszerűen tervszámokat küldtek a termelőszövetkezeteknek. Az ilyen bürokratikus eljárás, a „segítségnek“ ilyen formája már kezdetben lecsökkenti annak lehetőségét, hogy minden erőt figyelembevegyenek, elfojtja a tagság véleménynyilvánítását, bírálatát. A pásztói járási tanács ezt a „segítséget“ még azzal tetézte, hogy az általa leküldött tervszámok nem voltak reálisak: a tavasziárpa átlagtermését 14, az ősziárpáét pedig 11 mázsában határozták meg. Az irodából „irányított“ tervkészítés, a papírmunka odavezetett a pásztói járásiján, hogy az eddig elkészített tervek összesítése alapján egy munkaegységre igen sok, 8 kg takarmány és mindössze 2.80 forint készpénz jutna. Ha a tsz tagsága résztvehetne a terv készítésben a járási tanácsok dolgozói bizonyára alapos bírálatban részesülnének. E tervekből teljesen hiányzik az állattenyésztés és az egyéb üzemágak által biztosítható magas kész- •pénzjövedelmi források kihasználása. Másutt, mint Szécsénvben pedig, egyszerűen elvetik a szövetkezeti tagság helyes javaslatát. A járási pártbizottságoknak és tanácsoknak a meggyőző szó erejével kell elérniök, hogy a tsz vezetői és tagsága lehetőségeiket a legmesszebbmenőkig használják ki. Termeljenek annyi gabonát, hogy bőségesen jusson az osztáskor minden tagnak és beadási kötelezettségüket is maradéktalanul tudják teljesíteni. Ez viszont soha ne jelentse azt — mintahogy ennek már megvan a veszélye — hogy elhanyagolják az olyan munka- igényes termelési ágak fejlesztését, amelyek emelik a készpénzjövedelmet, tartós foglalkoztatottságot biztosítanak a tagságnak. A termelőszövetkezetek pótolják az őszi vetésben meglévő lemaradásukat, mutassanak példát a tavaszi munkákra való felkészülésben és annak megkezdésében. A tervkészítés egyik igen komoly hiányossága még, hogy a járási tanácsok, a gépállomások és az állattenyésztő állomások szakemberei nem adnak elég szakmai segítséget a tsz-nek, munkájuk nem igen terjed túl a számszerűségek vizsgálatán. üitka az olyan példa, mint a nagykeresztúri Petőfi tsz-nél. Itt a szaKemberek közvetlen segítségével a terv máris a gyakorlatban valósul meg. Ebben az évben 100 kh. holdra 15.000 mázsa istállótrágyát hordtak ki és még további 3000 mázsát hordanak ki. A tervek alapján már előkészítettek 20 mázsa árpát, 17 mázsa zabot a tavaszi vetésre. Nem várhatunk azonban jó, hathatós segítséget a szécsényi járásban, ahol a 19 tsz tervét a járás szakemberei mindössze 2 nap alatt akarják felülvizsgálni. Az ilyen rohammunka nem eredményezhet egyebet, mint annak felülvizsgálását, hogy a rovatokba beírt számok végösszege tigyezik-e. A tsz-ek vezetőségei és tagjai azt várják a szakembereiktől, hogy szakmai tanácsaikkal, útmutatásaikkal elsőszámú j',arcosai legyenek a szövetkezeti parasztság jómódú élete megteremtésének. ' a tervkészítés segítése az a fontos munka a tsz-ben, amellyel előre mehetünk a mezőgazdasági határozat végrehajtása területén és erősíthetjük szövetkezeteinket. Segítsék ezt á munkát a járási begyűjtési osztályok is a beadási kötelezettéi pontos, gyors megállapításával, a gépállomások a kapacitás és díjtételek ismertetésével, a járási tanácsok elnökei a mező- ■azdasági osztályok hathatós bb támogatásával. Másfél évig nem tudták hogy 25.000 forint tulajdonosai Február 24-én este Nagy Anna a salgótarjáni Takarék- pénztár egyik dolgozója fef.tke- resie Pásztori a Bogácsi családot. Tudomásukra adta. hogy 1952 novemberében kihúzott első békekölcsön kötvényükké! 50.000 forintot nyertek. Február 25-én a kis család meg is jelent a takarékpénztárban, hogy meggyőződjenek, valóban ők-e a boldog nyertesek. Hiszen mit lehet tudni. Másfél év nagy idő. Talán nem is ők ezek a szerencsés emberek. A takarékpénztárban azonban fudtukra adták, hogy ai boldog nyertesek valóban ők és mivel a kötvényük 100 forintos volt így 25.000 forintot kapnak kézhez. Ebből láthatjulk, hogy a Salgótarjáni Takarékpénztár dolgozói milyen lelkiismeretesen, becsületesen végzik munkájukat és itt is tapasztalhatjuk hogy államunk kötelességének tartja a dolgozók kölcsöneit visszafizetni. A magyar-szovjet barátság hónapjának alkalmából február 22-től március 25-ig Salgótarjánban a megyei könyvtárban könyvki á’üt ást rendeztek a szovjet írók munkáiból. A kiállítás időtartama alatt a gyermekek részére mesedélután és fi mvetités lesz a szovjet írók munkájával kapcsolatban. A kiállítást már eddig is igen sokan tekintették meg. Dolgozóink azért vonzódnak a szovjet írók munkáihoz, mert vonzódnak a Szovjetunióhoz, mert szenvedélyesen igyekeznek megismerni a könyvekből is a dolgozók hazáját, a kommunizmus építését, saját jövőjüket. Szakszervezeteink szüntelenül küzdjenek a dolgoz« nép jólétének emeléséért, harcoljanak a kormányprogramot végrehajtásáért ,\ saaksacrceactek megyei tanácsúnak ülése A szakszervezetek nógrád- megyei tanácsa február 25-én kibővített tanácsülésre hívta össze a szakszervezeti funkcionáriusokat. A kibővített tanácsülésen Baksa Sándor elvtárs, az SZMT elnöke ismertette a kormányprogramm megjelenése óta elért eredményeket, a Munka Törvény- könyve módosítását, a bányászati dolgozók bérrendezését, a szakszervezeti választások eredményeit, hibáit és az 1954-es tervév feladatait, valamint a minisztertanács intézkedéseit az energia helyes fel- használására. Mint mondotta — megyénk üzemei közül legnagyobb mértékben ez az intézkedés a vasas üzemeket érinti. Bányászaink nagy erőfeszítéseket tesznek megyénk területén is, hogy népgazdaságunknak a szükséges szénmennyiséget biztosíthassák. A második hónapban mintegy 9900 bányász csatlakozott pártunk III. kongresszusa tiszteletére indított munkaversenyhez. Bányászaink januárban 1130 tonna szenet termeltek terven felül és ez az eredmény február hónapban még tovább fokozódik. 23-ig a tröszt tervét 105.5 százalékra teljesítette. Megyénk szénfejtő vájárjainak többsége csatlakozott az egyesülés mozgalomhoz. — A széntermelés növelése mellett — mondotta Baksa elvtárs — a szakszervezeteknek legmesszebbmenően segíteni kell a széntakarékossági mozgalmat. Éppen ezért az SZMT üdvözli a Salgótarjáni Erőmű három sztahanovista kazán főgépészének elhatározását, akik megfogadták, hogy pártunk III. kongresszusának megnyitó napjáig 1250 tonna szenet takarítanak meg, amellyel 63.750 forinttal csökkentik az üzem önköltségét. A többi ipari üzemek feladatait is meghatározva, a szociális és kulturális helyzetét értékelve ezeket mondotta: — Az 1953-as tervév utolsó negyedévében szakszervezeteink és gazdasági vezetőink jóval alaposabban és következetesebben ellenőrizték a kollektív szerződések betartását, a munkavédelmi és szociális beruházások megvalósítását. A Salgótarjáni Acélárugyárnál az első félévben egyáltalán nem volt szociális beruházási terv — bár a kollektív szerződés tartalmazta a pénzösszeget. A második félévben már 1,150.000 forintot ruháztak 1je szociális célokra. Hasonlóan intézkedtek a munkavédelmi berendezésekre is. A Nógrádmegyei Szén- bányászati Tröszt a szociális beruházásra biztosított összegből 218.000 forintot nem használt fel, pedig a munkavédelem igen hiányos volt. Ezek a tények arra figyelmeztetnek, hogy * az 1954-es évben a munkavédelmi, egészségügyi és a szociális beruházások végrehajtását nagyobb mértékben kell ellenőrizni. — A szakszervezeteknek minden erejükkel támogatniok kell a párt határozatainak és a kormány porgrammjának megvalósítását. De különösképpen harcolni kell a dolgozók helyzetének közvetlen javítását szolgáló intézkedések végrehajtásáért, a funkcionáriusoknak szüntelenül tanulmányoztunk kell a dolgozók életét, munkakörülményeit, a munkásosztály életszínvonala és a reálbérek alakulását, őrködni kell a dolgozók törvényben biztosított jogainak tiszteletben tartása felett. — Szakszervezeti szerveinknek az aktívák százait kell, hogy mozgósítsák a társadalombiztosítási feladatok végrehajtására. Ezen a téren meg kell követelni, hogy a betegségeket megelőző intézkedéseket kidolgozzák és azokat végre is hajtsák minden üzemben. A beteglétszám növekedése feladatként állítja szak- szervezeteink elé, hogy ezen a téren jobb munkát végezzenek. Ezt igazolja az a tény is, hogy a bányászatnál január hónapban naponta 1300-ra is emelkedett a betegek létszáma. Különösen magas volt a betegek száma azoknál a vállalatoknál, ahol a dolgozókat távoli helyekről szállítják a munkahelyükre, mert órákhosszat kellett kint várakozniok áz autóra. De a villamosszállításnál is igen sok a követelmény. A kocsikról hiányoztak az ablakok és az ajtók. A szorospataki részen előfordult az is, hogy a bányászok a kocsi tetején utaztak 2 km-t 20—30 fokos hidegben, mert nem biztosítottak számukra kielégítő vasúti kocsikat. A szállítás hiányosságaiért a tröszt vezetőit és a minisztériumot terheli a legnagyobb mértékben a felelősség. A szakszervezet ugyanis több esetben jelentette a szállítás hiányosságait, de ezidáig csak egész kis mértékben történt javulás. Az ilyen súlyos hiányosságok csak növelték a betegek létszámát. — A szakszervezetek fontos feladatát képezi — hangsúlyozta Baksa elvtárs — az anya- és a legdrágább kincsünk, a gyermekek védelme. Megállapíthatjuk, hogy ezen a téren messze elmaradtunk a követelményektől. A területi és üzemi napköziotthonok helyenként túlzsúfoltak. A szervezetlenség következtében sok dolgozó anyának a város egyik széléről a másikra kell hordania gyermekét, mert képtelen közelebb elhelyezni. Ezekután Baksa elvtárs ismertette a dolgozókról való közvetlen gondoskodás hiányosságait, többek között megemlítette az üzemi étkezdék elhanyagoltságát. A Salgótarjánban felállított Népbüfé ál-! lapotát, amelyre igen sok panasz érkezett a dolgozóktól. A továbbiakban foglalkozott a munkásszállókban elhelyezett dolgozók nevelésével. Eelhívta a szakszervezeti funkcionáriusok figyelmét, hogy a közeljövőben megkötendő kollektív szerződésekre nagy gondot fordítsanak. Ezt az alkalmat fel kell használni a szakszervezeti munka színvonalának emelésére. A kollektív szerződések megkötése, a benne foglalt kötelezettségek teljesítése elő kell. hogy segítse a kormányprogramni által megjelölt feladatok végrehajtását. A következőkben Baksa elvtárs ismertette a SZOT harmadik ülésén hozott határozat négy pontját, amely megszabja a szakszervezetek feladatait a szociális és kulturális munka területén. Beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: — Nincs megtisztelőbb és hálásabta feladat a szakszervezeti vezetőnek, aktivistának, mint a párt útmutatásai alapján a dolgozó nép jólétének emeléséért küzdeni és bebizonyítani ország, világ előtt, hogy egyedül pártunk politikája, a szocializmus rendszere biztosítja a dolgozó népnek a jólétet, anyagi, szociális és kulturális színvonalának állandó emelését. A beszámoló után a szakszervezeti funkcionáriusok elmondották, hogy miként akarják elősegíteni az előttünk álló feladatok maradéktalan végrehajtását és milyen intézkedéseket tesznek á szakszervezeti munka színvonalának emelése érdekében. Elsőnek dr. Opel Emil, a megyei kórház egészségügy: funkcionáriusa kért szót. Hozzászólásában elmondotta, hogy megyénk területén az orvosok feladatúkat nem tudják ellátni, mert 22 orvos állása betöltetlen. A betegeket gyógyítani kell és így a meglévő orvosoknak pluszmunkát kell végezniük. Ezáltal nem jut idő a betegek alapos vizsgálatára, az egyes betegségek tanulmányozására, de emellett nagy mértékben fennáll a táppénzcsalás lehetősége is. Kórházainkban is ez a helyzet uralkodik. A meglévő orvosok 24 órás inspekció szolgálat után végzik a betegek gyógyítását. Kevés a középkáder is, így az orvosok szabadidejüket nem továbbképzésükre, mozgalmi munkákra, hanem a fokozott kötelességük teljesítésére használják fel. Ez az állapöt már három és félév óta fennáll és sürgős intézkedést kell tenni ezek felszámolására. A következő hozzászóló Geese József elvtárs, mizserfai SZB-elnök, elmondotta, hogy a kongresszusi verseny gyözelemrevitelének biztosítása érdekében a párt-, szakszervezet és a DISZ- szer vezet a váüalatvczctőséggel közösen intézkedési tervet dolgozott ki, amelynek alapján megjavult a termelés, 22-ig havi tervüket 106.7 százalékra teljesítették. Célkitűzésük áz, hogy 110 százalékos eredményt érjenek el. Fenyvesi elvtárs a pedagógus szakszervezet részéről beszédében hiányolta, hogy a különböző szakmák szakszervezeti bizottságai között nincsen szoros kapcsolat. „A bányász és a pedagógus szakszervezetek területi bizottságai már folytattak közös megbeszélései két a verseny nyilvánosságának megjavítása érdekében. Rendszeresen is közöltük az iskolás gyermekekkel, az apjuk által elért eredményeket, a dolgozóklcal pedig gyermeke elért eredményét ismertettük. Ez jó módszer volt, csak fokozni keljeit volna még tovább. Elmaradt ennek az alkalmazása. a mezőgazdaság. az építészet és a többi üzemek szakszervezeteinél. Pedig elengedhetetlenné, szükségessé válik, hogy az építészeti dolgozókkal szoros kapcsolatot teremtsünk, mert nem kielégítő a minőség. A nagybálonyi kollégiumban 120 tanuló helyzete tűrhetetlen. Mosdani nem tudnak, a talajvíz pedig felhatolt a helyiségekbe. A közalkalmazottak szakszervezete vezetőivel való Icapesolat elősegítené a tanulók' szocialista fegyelemre való nevelését. Amire mi egyedül képtelenek vagyunk. Ehhez az egész társadalom segítsége szükséges." Bérces Henrik elvtárs, a Salgótarjáni Acélárugyár igazgatója hozzászólásában ismertette, hogy jelenleg milyen hiányosságok akadályozzák a gyár termelését. Egyben közöl te, hogy a közbejövő akadályokat milyen intézkedésekkel hárítják el. Saját üzemi áramfejlesztőt helyeznek üzembe, amely által az áramszünet következtében kiesett munkaidőt csökkenteni tudják. Az értekezleten még felszólalt Lovász Béla elvtárs, a bányász szakszervezet területi bizottságától, Merlák Mihály elvtárs a salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyártól. Godó Ferenc a kánvási vállalattól, Morvái László a közalkalmazottak szakszervezete területi bizottságától, aki leginkább a szocialista törvények betartására hívta fel. a tanácskozáson részvevő szakszervezeti funkcionáriusok figyelmét. Még több hozzászóló elvtárs értékes javaslataival segítette, hogy a szakszervezeti munka a közeljövőben megjavuljon, a szakszervezet a verseny gazdájává váljon és a rájuk háruló feladatoknak eleget téve, fokozottabb mértékben gondoskodjanak a dolgozók anyagi, szociális, kulturális helyzetéről és minden esetben mozgósítani tudják dolgozóinkat a nagyszerű feladatok végrehajtására.
