Szabad Nógrád. 1954. február (10. évfolyam. 9-16. szám)

1954-02-27 / 16. szám

2 SZABAD xfffiRlo 1934 február 27. A PÁRTMUNKA TAPASZTALATAI » A ludányhalászi pártszervezet új vezetőségének első lépései , Az élénk vita aíapja a jó beszámoló Levél a szerkesztőséghez z alapszervezetek vezető­ségeinek új jáválasztása lehetőséget nyújt arra, hogy a kommunisták olyan vezetőket válasszanak, akik politikai jel­készültségben, a termelésben megállják a helyüket, bírják a tömegek bizalmát és képesek azokat a párt és a kormány határozatainak végrehajtására mozgósítani. Az Acélárugyár föráűhelyé- nek kommunistái ennek tuda­tában nagy érdeklődést tanúsí­tottak a vezetőségválasztás iránt. A taggyűlés színhelyét ízlésesen feldíszítették. Az elnökség megválasztása után az üzem DISZ-fiataljai üdvö­zölték a taggyűlés részvevőit és sok sikert kívántak munkájuk-, hoz. Tóth elvtárs a vezetőség be­számolójában ismertette a ve­zetőség kétéves munkáját. El­mondotta, hogy a párttagság és a dolgozók öntudatának növe­kedése eredményeképpen a műhelyben két érdemrenddel kitüntetett dolgozó, két jelvé- nyes és 24 okleveles sztaha­novista van. A műhely az 1953. évi tervét is túlteljesítette. Brigádot is alakítottak, amely a kisterenyei gépállomáson se­gített a téli gépjavításban. A műhelyben eddig három trak- 'tort javítottak ki és kettőt a szécsényi gépállomáson. A beszámoló azonban nem tárta jel a kollektiv vezetésben meglévő hiányosságokat, a tö­megek mozgósításának, a nép­nevelők munkájának fogyaté­kosságait. Nem foglalkozott azzal, hogy az alapszervezet vezetősége nem támaszkodott eléggé a párttagok széles tö­megeire. Minthogy a beszámoló nem volt elég kritikus és nem tárta fel a vezetőség hibáit, nem adott jó alapot a vitára. Ezt bizonyítja, hogy a megje­lent 96 párttag közül, mindösz- sze öten szólaltak fel. Kertész elvtárs, a kovácsműhely dolgo­zója helyesen mondotta hozzá­szólásában, hogy a vezetőség csak akkor keresi fel a párttag­ságot, ha valamilyen nagyobb feladat elvégzéséről van szó. Rámutatott, hogy a városi párt- bizottság sem támogatja meg­felelően az alapszervezet mun­káját. Ez a felszólalás is arra mutat, ha a beszámoló részle­tesen feltárja a hibákat, akkor több ilyen hozzászólás emelte volna a taggyűlés színvonalát. Az új vezetőség megválasztá­sa sem felelt meg a követelmé­nyeknek. Elmaradt a jelölő- bizottság által jelölt elvtársak­nál annak alapos megvitatása, hogy miért legyenek ök az új vezetőség tagjai. Ezekután tel­jesen indokolt volt az új veze­tőségnek az az ígérete, hogy fordulatot kell végrehajtani a főműhely alapszervezetének életében, a hibákból okulva, jobb munkát kell végezniök, Sturman József A Központi Vezetőség hatá­rozata értelmében megyénk több pártalapszervezetében már újjáválasztották a vezető­séget. Ezek a megválasztott ve­zetőségek megkezdték munká­jukat, a vezetőségválasztó tag­gyűlések határozatainak és a kormányprogramm megvalósí­tása érdekében.. Tudásuk leg­javával, mjnden akaratukkal azért dolgoznak, hogy a tag­ság előlegezett bizalmát to­vábbi jó munkájukkal a jövő­ben is megtartsák. Különösen az oktatás, népnevelés és a fel­adatok megoldásához szüksé­ges szervezési munkák fog­lalkoztatják az új vezetősége­ket. A feladatok egész sora áll a kommunisták előtt, amely fokozottabb munkát követel. Ezt látja a ludányhalászi köz­ség pártalapszervezetének újon­nan megválasztott vezető­sége is. Az új vezetőség há­romhetes munkájában arra törekedett, hogy a régi vezető­ség munkájának tapasztala­tait felhasználja. Nagy munka vár a régi vezetőségből meg­választott Fejes László és Ki­lián Béla elvtársakra. A vezetőségválasztó taggyű­lésen a beszámoló több hiá­nyosságot tárt fel. Az oktatás­sal kapcsolatban megemlítette, hogy egyes hallgatók és pro­pagandisták nem készültek fel rendesen a konferenciákra. Maguk a vezetőségi tagok sem vettek részt az oktatás­ban. Nem megy rendesen a DISZ politikai körök mun­kája sem. A tagság érdeklő­dése nagy a pártélet iránt, kitűnik ez abból is, hogy a vezétőségválasztó taggyűlésen a betegeken kívül csaknem minden párttag megjelent. Amikor azonban keveset fog­lalkoztak a párttagság problé­máival, kis létszámú volt a taggyűlés. A vezetőség által megállapí­tott hibák meg voltak és leg­többje még ma is megvan. „Ezeknek a hiányosságoknak kijavítása adja meff a jövőben feladatainkat“ — amint Fejes László az alapszervezet párt­titkára megjegyezte. A párttagság követelése és 1 bírálata nyomán a vezetőség meg is találta tennivalóját. Vezetőségi üléseket tartottak, amelyen megbeszélték felada­tukat a jelenlegi hiányosságok kiküszöbölése érdekében. Je­lentős változás történt az ok­tatásban. Eddig a pártvezető- I ség tagjai sem vettek részt I a tanfolyamokon, konferenciá­kon, ma már a vezetőség minden tagja rendszeresen jár az oktatásra. A pártvezetőség példamutatása meghozta az eredményt. Mintegy 10 száza­lékkal nőtt a tanfolyamok hallgatóinak létszáma. Hozzá­járult még ehhez, hogy az oktatásban felszámolták a he­lyiséghiányt. Ma a tanfolya­mok már a kultúrteremben folynak, amelyet a hallgatók örömmel keresnek fel. Külö­nösen jól folyik a párttörté­net I. éves tanfolyama, amely­nek propagandistája Melega Ernő pedagógus. Értelmes ma­gyarázataival felkelti a hall­gatók érdeklődését az anyag iránt. A pártvezetőség az oktatás megjavítása érdekében elhatá­rozta, hogy a propagandistá­kat átszervezi. Minden propa­gandistát arra a munkaterü­letre, illetve annak a tanfo­lyamnak az élére állít, ahol tudásával és tapasztalataival a legtöbbet tudja adni a hall­gatóknak. Továbbá elhatározta a vezetőség, hogy minden ve­zetőségi tag egy-két párton- kívüli dolgozót bevon az okta­tásba. hogy a későbbiek során ezekkel az élenjáró dolgozó parasztokkal erősithessék a pártszervezet sorait. Nagy jelentőséget tulajdo­nít a ludányhalászi pártszer­vezet vezetősége a párt és tö­megek közötti kapcsolat meg­erősítésének. Ennek érdekében az aktívahálózaton keresztül állandóan érintkezésbe van­nak a dolgozó tömegekkel és egyre többet foglalkoznak a dolgozók problémáinak elinté­zésével. Jelenleg 5 dolgozó paraszt panaszának elintézése van folyamatban. E kapcsolat szilárdságáról tanúskodik az is, hogy a dolgozó parasztok egyre gyakrabban keresik fel a pártszervezet vezetőségét. A pártvezetőség részéről rend­szeresen résztvesznek a helyi tanácsüléseken, ahol közvetle­nül ismerik meg a község helyzetét, azokat a problémá­kat, amelyek legjobban fog­lalkoztatják a dolgozó parasz­tokat. A tanács és a pártszer­vezet összehangolt, jó munká­jának eredménye az is, hogy a község határéban már va­lamennyi területre kihordták a trágyát, teljesen felkészül­tek a tavaszi munkára. Jó a pártszervezet kapcso­lata a ludányhalászi Alkot­mány tsz-el is. A nyári idő­szakokban. amikor a tsz mun­kája a legzsúfoltabb volt, a pártszervezet kezdeményezésé­re a dolgozó parasztok igen nagy segítséget nyújtottak. És mint Fejes elvtárs kijelentette: „A jövőben azon fggunk dol­gozni, hogy ezt a kapcsolatot tovább erősítsük és dolgozó parasztjainkat minél nagyobb számban vonjuk be ezekbe a munkákbaA mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtása érdekében a ta­náccsal karöltve, dolgozik a pártvezetőség. A legfontosabb feladatuknak a gabonafélék, az egyéb mezőgazdasági termékek hozamának emelését, valamint az állatállomány fejlesztését tartják. De mindezen jó munkák és eredmények mögött találunk egy igen komoly hiányosságot. Ez a hiányosság a begyűjtés területén adódott. Ludányha­lászi község 1953-ban beadási tervét tejből 64.3, tojásból 67.2, baromfiból 65.8, hízottsertés­ből 34.3, vágómarhából 64 szá­zalékra teljesítette. Ezek az eredmények nyugodtan enged­nek arra is következtetni, hogy a pártszervezet nem tar­totta elsőrendű kötelességének a begyűjtéssel váló foglalko­zást, pedig ezen a téren van elég tennivaló. Igaz, ez évben javulás történt a begyűjtés terén is. Vannak olyan dol­gozó parasztok, akik már ele­get tettek első negyedévi be­adási kötelezettségüknek, mint Barna Márton. Puszta László- né, özv. László Bertalanná, Nagy Vincze, Puszta András. Vannak azonban olyanok is, akik még az elmúlt évi be­adási kötelezettségüket sem teljesítették, mint például Puszta Flóriánné. Puszta Já­nos m.. Mester Pál. Nagy Já­nos. Ezek közül külön emlí­tésre méltó Nagy János, aki­nek a fia magas funkcióban van és mégis a múlt évben jóformán semmit nem adott be. A ludányhalászi pártszerve­zet vezetőségének éppen ezért a jövőben többet és jobban kell foglalkoznia a begyűjtés­sel. Ismertessék meg a dolgozó parasztokkal a begyűjtésről szóló rendeletet, a beadással járó kedvezményeket. Ezzel kapcsolatban állítsák munkába a népnevelőket, népszerűsít­sék azokat, akik beadási kö­telezettségüket teljesítik. Mondják el azt is, hogy mi­lyen hátrányokban részesül az, aki kötelezettségét nem teljesíti. Ebben a munkában minden kommunistának, nép­nevelőnek alaposan ki kell vennie részét, hogy ezen a té­ren ne érje szégyen a közsé­get. A pártértekezletek előkészítéséről, a küldöttekkel való foglalkozásról \ vezetőségválasztó tag- gyűlések már befejezés­hez közelednek. Számds alap­szervezetnél az új vezetőség megkezdte munkáját a tag gyűlés határozatainak végre­hajtása érdekében és eredmé­nyeket is értek el ezen a té­ren. A pártbizottságok is egyre több segítséget adnak az új vezetőségeknek, hogy sikerrel oldják meg a feladatukat. A taggyűlések tartalmi és szervezeti előkészítésének tá­mogatása az új vezetőségek segítése, továbbra is fontos fel­adat a pártbizottságok szá­mára. Emellett azonban ezekkel a feladatokkal egyidőben a veze­tőségválasztás újabb feladatai­nak megoldása is jelentkezik. Komoly fogyatékosság, hogy a pártbizottságok, s főleg a köz­beeső pártbizottságok, elhanya­golják a pártértekezletekre való felkészülést, keveset tö­rődnek azokkal az elvtársak­kal, akiket a taggyűléseken a felsőbb pártszerv értekezleté­re küldöttként megválasztot­tak. A közbeeső pártbizottsá­gok értekezletéig már nincs sok idő, s mégis alig-alig tettek va­lamit ezen a téren. A pártértekezlet beszámoló­jának összeállítása nem köny- nyű feladat. Az elmúlt évek munkájának értékelése, a Köz­ponti Vezetőség határozatai és a kormány programmjából fa­kadó feladatok meghatározása elmélyült munkát, gondos elő­készületet igényel. A beszámo­lónak összegeznie kell a tag­gyűlések tapasztalatait, figye- lembevéve, alaposan elemezve az ott elhangzott felszólaláso­kat, javaslatokat, bírálatokat. A beszámolóban ki kell térni a vezetőségválasztó taggyűlés tapasztalataira, a további fel­\ pártértekezlet azonban nem hozhatja meg a kí­vánt eredményt, ha egyedül a beszámoló színvonalára ala­pozzák azt. A beszámolónak meg leéli adnia a vita alapját A vitában, a vezető pártszer­vek új tagjainak megválasztá­sában viszont a küldöttek vesz­nek részt. A küldöttekkel való foglalkozás, azok felkészítése a pártértekezlet sikerének egy másik elengedhetetlen felté­tele- Ezen a téren még több a fogyatékosság, mint a beszá­molók elkészítésénél. Párt- bizottságaink tekintsenek elő­re, gondoljanak arra, hogy ez mennyire szerves része mun­kájuknak. A pártbizottságok tagjai keressék fel a pártérte­kezlet küldötteit. Kérjék ki véleményüket a beszámoló és a határozati javaslat elkészíté­séhez. Tudatosítsák a küldöt­tek között azt a felelősséget, amelyet rájuk hárított a tag­gyűlés, amikor megválasztotta őket. Támogassák a küldötte­ket hozzászólásaik elkészítésé­ben is. Segítsenek azon a té­ren, hogy a küldöttek bátran tárják fel a hibákat, a párt- bizottság és a pártválasztmány munkájának fogyatékosságait; Hívják fel a küldöttek figyel­mét arra, hogy beszélgessenek a műhelyben, a bányában vagy a falun a párttagokkal, a pártonkívüliekkel és hozzák el az ő véleményüket is a párt­értekezletekre. Igen hasznos lesz, ha a pártbizottságok az egyéni beszélgetéseken kívül csoportos beszélgetésre is ösz- szehívják a küldötteket. A kül­döttek felelőssége nagy, min­den támogatást és segítséget meg kell adni munkájukhoz. E két feladat megoldása, egymástól elválaszthatatlan. A beszámoló csak akkor lehet jó, ha a széles párttagság és pár­adatok érdekében helyes, kon­krét következtetéseket levon­va. A beszámoló elkészítésében elengedhetetlen, hogy a párt­választmányok, pártbizottsá­gok tagjai maguk is részt- vegyenek annak kidolgozásá­ban, észrevételeikkel emeljék annak színvonalát. A pártértekezlet elé kerülő beszámoló tehát nem egy-két ember munkája, ha­nem kollektív munka, amely­nek tartalmaznia kell a veze­tők, a párttagok és pártonkívü- liek véleményét, akaratát, kí­vánságát. Hogy ez így legyen, ahhoz idő kell. A pártértekez­letek időpontja viszont roha­mosan közeledik. Pártbizottsá­gaink most már egy percre se tévesszék szem elől e fontos teendőt. tonkívüli tömegek véleményé­re is épül — a küldöttek akkor tesznek eleget a hivatásuknak, ha rqár most érzik, hogy a pártértekezletek munkájából, feladatainak megoldásából mennyi esik rájuk. A pártérte­kezletek ilyen előkészítése je­lenti még azt is, hogy a párt- bizottságok tovább erősíthetik kapcsolataikat az alapszerveze­tek vezetőségeivel, a párttag­sággal, a dolgozó néppel. A pártbizottságok erejét le­rl kötötte a vezetőség­választó taggyűlés segítése, el-i lenőrzése. Most azonban késle­kedés nélkül a pártértekezle­tek előkészítésére is fordítsa­nak annak jelentőségéhez meg­felelő erőt! A szénszállitók és osztályozok felelőssége A nógrádinegyei szénbányászat dolgozói az elmúlt tervévben több mint 24.000 tonna adóssá­got szereztek. Ez a lemaradásuk rendkívül kedvezőtlenül hatott a vasipar, az energiatermelés és a közlekedés tervteljesíté­sére egyaránt. Most, amikor az ötéves terv utolsó esztendőjébe léptünk, bányászaink azzal az elhatározással indultak harcba, hogy minden eddigi mulasztást pótolnak és az év végére eleget tesznek az ötéves tervben reá­juk háruló feladatoknak. Szén- bányászatokban ez az elhatá­rozás különösen az elmúlt na­pokban érlelődött meg, amikor a pártunk III. kongresszusára való készülődés egy új mozgal­mat váltott ki a szénmedence öt legkiválóbb sztahanovista bányászából. Az egyesülés moz­galomnak ezer és ezer követője van azóta. A szénfal melletti dolgozók­nak az az elhatározása, hogy minden műszakban egy csille szénnel többet termelnek, a megvalósulás után minden bi­zonnyal elősegíti a terv győzel­mét. Azonban hiábavaló min­den igyekezetük, ha a termelé­sükhöz nincs biztosítva a szük­séges ürescsillemennyiség, de az esetben is, ha kizái’ólag csak az az egy csille, amelyre foga­dalmuk szól, nem érkezik meg napról napra munkahelyükre. Elengedhetetlenül szükséges tehát, hogy a szén elszállításá­val, osztályozásával és a szál­lítóberendezések javításával foglalkozó melléküzemek dol­gozói is lelkiismeretes, odaadó munkával támogassák a ter­melő csapatok több szénért folyó küzdelmét. A kisterenyei, nagybátonyi és a zagyvái vontatás dolgozói, valamint a szén osztályozását végző dolgozók nagyrésze meg­értette, hogy szüksége van a tervnek az ő jobb munkájukra is. A kisterenyei szénosztályo­zón Koós Ferenc és Kaszás Fe­renc talbóürítők versenyre szá- lították a másik két felváltó harmadot. Tóth József és Kiss József a csilleürítőket szólítot­ták versenyre, de Nagybátony- ban és a zagyvái rakodón is élénk verseny alakult ki. Súlyos hiba azonban, hogy egyes dolgozók nem éreznek fe­lelősséget munkájuk iránt. Kü­lönösen nagy szükség lenne a felelősségérzetre a kisterenyei szénosztályozón, ahol nemcsak a kisterenyei, hanem a mizser- fai vállalat dolgozói által ki­termelt szenet is fel kell dol­gozni és ugyanakkor gondos- kodniok kell mindkét vállalat dolgozóinak ürescsille ellátásá­ról. A kisterenyei szénosztályo­zóra a két vállalat által küldött szénmennyiség az osztályozó elméleti teljesítményét,, mint­egy 30 százalékkal túlhaladja. Hogy feladatuknak eleget tud­janak tenni, pontos, ütem­szerű, jó irányító munkára van szükség. A feladat tehát meg­követelné, hogy a kisterenyei, mizseríai termelő vállalatok a szállítás és osztályozás dolgo­zóival a legszorosabban együtt­működjenek. A bányavállala­toknak ütemes tervszerűséggel kellene küldeniük a kitermelt szenet, az osztályozónak vi­szont tervszerűen kell végez­nie az ürítést és a beütemezss szerint biztosítani a szükséges üres csillét. E célból ugyan ké­szítettek tervet, amely szerint a kisterenyei vállalat az első har­mad első két órájában üzemei részére 152 csillét kér, ugyan­ennyi telecsille megküldésé el­lenében. A gyakorlat azonb n sajnos gyökeresen különbözik ettől a tervtől. Február 19-én például ez a vállalat az első két órában mindössze 56 csille sze­net küldött. Ugyanezen a na­pon az első négy órában a terv szerint 386 ürescsille igénye volt és az általuk beküldött telecsille még a 200-at sem érte el. Ez alatt az idő alatt szén­hiány miatt, ha csak rövid idő­re is, de meg kellett állni az osztályozónak. A műszak má­sodik felében viszont egyszerre zúdították le a kitermelt szén­mennyiséget és így a telecsil- lék hosszú időn keresztül vá­rakoztak, míg az ürítésnél rá­juk kerül a sor. Ilyen szerve­zettség mellett természetesen el sem képzelhető a termelő csapatok jó ürescsille ellátása. Ezenkívül az osztályozó veze­tőinek is harcolniok kell az üzemben megmutatkozó min­den fegyelmezetlenség ellen. A napokban például Szomora György és Csőke P. József, a pairválogató brigád tagjai éjjel, a sarokban elhúzódva váloga­tás helyett egy üveg tokaji furminnal „szórakoztak“. Nem kielégítő a csilletakarítók mun­kája sem. Sokszor 50 kg, sőt esetenként 1 mázsát kitevő széntörmelék marad beragadva a csille aljában és a csille így kerül vissza a termelőkhöz. A széntermelésre igen káros ha­tással van az is, hogy a bá­nyák gépesítése mellett a kül­szín szállítási és osztályozási munkálatainak korszerűsítése elmaradt. Az utóbbi években csak egyedül a mizserfai hár­mas telepen három darab Sz. 153-as rakodógépet, mintegy 940 méter gumiszalagot, 800 méter kaparószalagot, 14 da­rab fúrógépet és egyéb gépi­berendezést állítottak munká­ba. A bánya termelése és belső szállítása ezáltal csaknem tel­jesen gépi eszközökkel történik. Ezzel szemben a külső szállí­tásnál 60 éves mozdonyok, ütött, kopott csillék, talbók vannak. Éppen ennek a követ­kezménye, hogy a kisterenyei javítóműhelynél február 20-án is több mint 150 darab csille volt javításban. Bár a tröszt vezetői tudják, hogy az elavult csilleparknak gyakori javításra van szüksége, még sem gon­doskodnak a szükséges anya­gokról. Anyaghiány miatt egy egész sor talbó is kihasználat­lanul áll. Bár a talbók gyakori rúgótörését meg lehetne aka­dályozni, de a Kisterenye és Kazár között lévő alagút kar­bantartásához nem biztosíta­nak megfelelő időt. Ebben az alagútban 24 óra alatt több mint 70 vonatjárat van és úgy­szólván a napnak egyetlen perce nincs, amikor vonatjárat ne közlekedne benne. Amellett, hogy az alagút nyomásviszo­nyai is megkövetelnék a rend­szeres karbantartását, a vízár­kok tisztítására sincs elég idő. Ennek folytán a talbókról le­szóródó szénpor és széndarabok megtöltik a vizesárkokat, a víz helyenként a sín alól kimossa a tartótalajt, a talbók így zök­kenésnek vannak kitéve, ez pedig sorozatos rúgótöréshez vezet. A szállításnál a megen­gedett sebesség 15 km lehetne, de a szállítás túlzsúfoltsága miatt sokszor a 25, sőt 30 km-t is eléri. Minden lehetőség megvan arra, hogy ezt a túlzsúfoltsá­got megszüntessük, hogy a tordasi alagutat tehermentesít­sük és lehetőséget adjunk an­nak rendszeres és tervszerű karb"ntartására. A szénmeden­cében ugyanis jelenleg két komplett szénosztályozó van ki­használatlanul: az ilonabányai és a bagjasaljai szénosztályo­zók. Az esetben, ha az ilona­bányai szénosztályozót Gyula- táróra áttelepítenék, megszűn­ne a kisterenyei szénosztályozó túlterheltsége, a tordasi alagút jelenlegi állapota, nem követ­kezne be sorozatos rúgótörés, egyben megjavulna az üzemek ürescsille ellátása is. Az ilona­bányai osztályozó termelésbe való bevonását az az állapot is parancsolólag megköveteli, amikor a gyulatárói törőmű meghibásodás végett leáll (és az elég gyakori eset), akkor a mizserfai vállalat által kiter­melt teljes szénmennyiséget is a kisterenyei osztályozóra szállítják, vagy pedig a kilapá­toláshoz kell folyamodni. Pártunk és kormányunk már több esetben felhívta figyel­münket meglévő berendezé­seink kihasználására. A nóg­rádi szénmedencében mégis, az említett két, kihasználatla­nul álló szénosztályozón kívül még egy nem régen épült szur- doki törőmű is termelésen kí­vül áll. A Szénbányászati Tröszt vezetőinek elsőrendű feladatuk lehetőséget keresni arra, hogy a nagy beruházá- • sokkal megépült berendezése­ket haladéktalanul a termelés szolgálatába állítsák. A beru­házási tervek elkészítésénél ve­gyék figyelembe a belső ter­melés és a külső szállítás és osztályozás között meglévő ax-ánytalanságokat, törekedje- nek arra, hogy a termelő csa­patok hiánytalanul megkapják a munkájukhoz szükséges üres­csillét, segítsék elő azt a törek­vést, amely a szénmedence ezer és ezer bányászában szi­lárd elhatározásává vált, hogy minden műszakban egy csillé­vel több szenet termelnek. ■— Orosz —

Next

/
Thumbnails
Contents