Szabad Nógrád. 1954. január (10. évfolyam. 1-8. szám)

1954-01-27 / 7. szám

6 I SZABAD A'OGBAD 1954 Január It, Gépgyár és gépállomás szoros együttműködése Irta: V. Pcselincev, a Smidi hadnagy nevét viselő gyár üzemi bizottsági elnöke A baikui, Smidt hadnagy ne­vét viselő gépgyár dolgozói né­hány hónappal ezelőtt vállalták az egyik legnagyobb azerbajd­zsán gép- és traktor állomás, az ali-bajramli gépállomás védnök­ségét. Fogalmunk seen volt, hogy elsősorban milyen segít­ségre van szükségük a falusi gépkezelőknek, ezért úgy hatá­roztunk, hogy a gyárból néhá- nyan. ellátogatnak a gépállo­másra, majd az ottani gépkeze­lőket meghívjuk a gyárba. Októ­ber elején a főmedhaníkus fel­kereste a gépállomást, egy hét múlva’ pedig annak dolgozói jöt­tek el hozzánk, hogy megnézzék a gépeket, megismerkedjenek élenjáróinkkal. A gyár a gépállomással kö­tött szerződés alapján vállalta, hogy megtervez, elkészít és a helyszínen felszerel egy 40 mé­teres új darupályát a traktor- javítóműhelyben, elkészít és fel­szerel egy -futódarut, kijavít nyolc villairnosmiotort, egy váltó­áramú generátort és egy gép­kocsit. Mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy a patronált gépállo­más megrendelését elkészíteni még csak fél munka. Ahhoz, hogy a gépkezelők megöl (Mi ás­sák feladataikat, segítenünk kel) a munka szervezésében, át kell adni a gyári kollektíva tapasz­talatait Ezért tehát a főfeladat: meghonosítani, a gépállomáson az ipari munkamódszereket­A gépállomás vezetői azt kér­ték, hogy küldjünk ki hozzájuk egy javító, építő-brigádot. Ebbe a brigádba nemcsak szakmunká­sokat, hanem szakszervezeti ak­tivistákat is beosztottunk. A 16 tagú kollektíva élére Malezsin elvtárs, az üzemi bizottság tag­ja, a kkatoeműhely helyettes vezetője 'került. A brigád a szük­séges felszereléssel Ali-bajram- iitoa utazott, ahol a falusi gép­kezelők szívélyes barátsággal üdvözölték őket A brigá diagok körülnéztek a gépállomáson és utána azt javasolták, hogy a ja­vítóműhelyben rendezzék át a gépeket, helyezzék át a villany- vezetékeket, szereljenek fel mág­neses és késes kapcsolókat. A bakui munkások segítettek mindezt elvégezni. A műhely tá. gasabb lett, a traktorok javítá­sát és szerelését most már szi­gorúan a technológiai folyamat sorrendjében lehet elvégezni. •Ennek eredményeként a munka termelékenysége lényegesen emelkedett. Persze, voltak nehézségek is. Tuddmást szereztünk arról, hogy a gépállomáson már régóta terv bevették egy új Dieseknoto- ros áramfejlesztő-telep létesíté­sét. A hélyet kijelölték és meg­van a szükséges gépi berende­zés is. A gyár üzemi bizottsá­gának sürgetésére sikerült meg­szerezni az áramfejlesztő-telep épületéhez szükséges terveket. Az építési munka most már teljes ütemben folyik. A gyárigezgató_ a gyári párt- szervezet. az üzemi bizottság és komszomolbizottság képviselői többszőr is meglátogatták a gépállomást. Bent a gyárban aztán a népnevelők beszámoiiak arról, mivel foglalkozik brigá­dunk a gépállomáson, hogyan folyik a traktorok és (más gé- ipek javítása. Ha a gépállomáson valami nehézség merült fel, azonnal segítettünk. így például ekszkavátort küldtünk a föld­munkák meggyorsítására. ____________-_______________ A gyár küldöttei segítséget nyújtanak a falusi gépkezelőnek továbbképzésükhöz. a kiváló munkamódszerek elsajátításához ds. Kollektívánk nemcsak a ter­melőmunkában segít: november végén a gyári klub ku1 túrbri­gádja látogatott el a gépállo­másra. A gépállomás dolgozói is kedvet kaptak saját kultúr- csoport szervezésére. Azt taná­csoltuk a gépállomás vezetőinek, hogy a régi iskofahelyiséget ren. dezzék be klubnak. így is tör­tént. A klub helyreállítását el­végezte a gépállomás, berende­zésének gondját pedig mi vál­laltuk magunkra. Már beszerez­tünk 250 széket és nagymeny- nyiségű textilanyagot a színpad céljára. Gyakori vendégek a gépállo­máson a gyári népnevelők. így például Halilov mérnök a nem­zetközi helyzetről tartott elő­adást. Üzemi bizottságunk most segítséget nyújt a gépállomás üzemi bizottságának, a ..Trakto­rista Napjának” megrendezésé­ben. Nem feledkezünk meg az ottani szakszervezetről sem. A gépállomás üzemi bizottsági elnöke védnök segítségével ösz- szeállította a munka-tervet, amely fontos célul tűzte ki, hogy min­den gépkezelő lépjen be a szak- szervezetbe. Segítettünk az ezzel kapcsolatos népnevelői munká­ban is, plakátot készítettünk, amely feltünteti, hogy milyen célokra fordítják a szakszerve­zeti tagdíjakat. Még csak az első lépéseket tettük meg a gép- és traktor­állomás támogatásában. Sok munka vár még ránk. De kap­csolataink a gépállomással egy­re erősödnek — és ez a siker záloga. Az ország legnagyobb tejkombinátja bővül a lengyel selyemipar választéka Moszkva egyik külvárosában épül az ország legnagyobb tejfeldolgozó kombinátja. A ter­vek szerint a kombinát naponta 340 tonna pa­lackozott tejet, 25 tonna aludttejet, ugyanennyi kefirt, sok tejfelt és más készítményt gyárt, A kombinátban már befejezték a legfontosabb üzcmJielylségek, a kazánház és a gépház építé­sét. Nemsokára elkészülnek a hivatali épületek és kisegítő épületrészek is. Az építők már hozzá­láttak a gépek és berendezések felszereléséhez. A technológiai műhelyben két automatikus futó­szalagot szerelnek fel, amelyek papírpalackokat készítenek, megtöltik tejjel és bedugaszolják. Egy-egy futószalag órádként 2500 palackot ké­szít. A lengyel selyemipar 1953-ban jelentősen túl­teljesítette a tervet; háromszor annyit termelt, mint 1938-ban. Emellett bővült az előállított cikkek választéka is. Ez az iparág 1925-ben 70, 1953-ban már 95 különböző cikket termelt. Az idén tovább bővül a selyemipar válasz­téka. Ujtípusú ruhákat, nyakkendőket, sálakat, kendőket és sok más cikket állítanak elő. Meg­indult a különleges festékek gyártása is, ame­lyeket a színes selyemipari cikkek termelésénél használnak fel. Megkezdődik a rendkívül kere­sett sifonanyagok készítése is. A lengyel hat­éves terv utolsó két esztendejében, 1954-ben és 1955-ben három új selyemgyárat Í6 építenek az országban. Egy varsói esztendő Úgy évvel ezelőtt még egé- szén más kép tárult a já­rókelő szeme elé, ha végighaladt a Marszalkowska-úton. Egy esz­tendővel ezelőtt az épülő Kul­túra- és Tudomány Palotájának csak első emeletét láthatta. A J. V. Sztálin nevét viselő palota bámulatos gyorsasággal emelke­dett. Az itt dolgozó szovjet és lengyel munkások 1953 novem­ber 6-án fejezték be a főépület szerelését. Ma már a szárnyépü­leteken folyik a munka, nincs messze az idő. amikor a palota teljesen elkészül. A gyönyörű épület legmaga­sabb pontjáról pompás kilátás nyilik Lengyelország nagykiter­jedésű fővárosára, amely ma már több mint 900.000 lakost számlál. A távoli láthatáron a Visztula ködbeborult szalagján túl a szerani személyautógyár hatalmas épülete látszik. Ebben az üzemben gyártják a „War­szawa” típusú lengyel személy­autókat. Messze a távoli látha­táron, a hóval borított belanyi réteken túl a „Warszawa” új kohómű magasbatörő épülő falai látszanak. Innen a magasból, a palota 44. emeletéről csak ép­pen a leendő szerelőcsarnok aoélvázának vékony vonalai látszanak. ^arsóban mindennapi lát­vány az, hogy a dolgozók úi lakásba költöznek. Az idén több mint 18.000 új lakószoba ké­szült el, az új lakótelepek száma is egyre bővül. Ha azt az építő anyagmennyiséget, amit 1953- ban a lengyel fővárosiban felhasz­náltak egyetlen szerelvényre rak­nánk fel, — a szerelvény Var­sótól Béri inig érne. Természetesen Varsóban nem­csak új lakóházakat, számos új gyárat, 23 iskolát, több bölcsődét és óvodákat is építettek 1953- ban. A varsói iskolákban, óvo­dákban és bölcsődékben 1953- ban 20.000 gyermekkel többet tanítottak, illetve gondoztak, mint _1Ű52 -ben. 1953 ban három kulíúrházat és egy "nagy filmszínházat adtak át rendeltetésének. A varsóiak méltán büszkék ar­ra. hogy nekik is részük van a szép eredményekben. Sokezer dolgozó segítette elő önkéntes rohammunkával a nagy építke­zések mielőbbi elkészülését. Kü­lönösen nagy munkát végeztek a varsói lakosok a Visztula-men fen fekvő kultúrpark építésénél. 1953-ban több mint 300.000 em­ber jelentkezett önként erre a szép társadalmi munkára. A varsóiak bíznak saját ere- jükben, tudják, hogy szor­galmas munkájuk nyomán szere­tett városuk szebb lesz, mint va­laha. A „szótár-szabadság az Egyesült Államokban Szavak és tények Mini ismeretes. Eisenhower elnök január 7-én az amerikai kongresszus ülésén felolvasta hagyományos újévi üzenetét. Bevezetőnek felsorolta azt a három alapvetően fontos „nagy célt”, amely szerinte az Egye­sült Államok kormánya előtt lebeg. Az amerikai kormány legelső célkitűzése — mondot­ta Eisenhower — az „amerikai nép szabadságának védelme”. Hangoztatta, hogy az Egyesült Államokban növekvő szabad­ság’’ van. Mennyire felel meg ez az állítás a valóságnak? Beszél­jenek a tények! Nézzük meg, milyen törvényjavaslatokat terjesztettek a kongresszus elé, amikor Eisenhower éppen „növekvő szabadságról” be­szélt. Előzőleg nyújtottak be egy törvényjavaslatot, amely a ta­núként a kongresszusi bizott­ságok e’.é idézett amerikai ál­lampolgárokat adatok szolgál­tatására kötelezi. Egy másik törvénytervezet letiltja a ve­zető köröknek nem tetsző gon­dolkodásuk miatt elbocsátott állami alkalmazottak nyugdí­ját. Az amerikai haladó sajtó nézete szerint az új törvények előírják az amerikaiaknak, hogy azt mondják, amit kí­vánnak tőlük, s hallgassanak, ha ezt megparancsolják nekik. Maga Eisenhower újévi üze­netében kinyilatkoztatta, hogy tovább akarja szigorítani a Taft—Hartley-törvényt, amely tudvalevőleg erősen korlátozza a szakszervezetek és általában az amerikai munkásság politi­kai jogait. „A törvény alapté­teleit erősítő módosítási javas­latokat terjesztek majd a kon­gresszus elé" — jelentette ki. N. Smith asszony, szenátor nyomban Eisenhower üzenete után még egy törvényterveze­tet nyújtott be. A törvényter­vezet előírja, hogy a kormány- ellenes gondolkodással vádolt amerikaiakat meg keit fosz­tani állampolgárságuktól, ösz- szesen ebből folyó jogaiktól és kikeli utasítani őket az ország­ból. Ez a javaslat toldaléké egy már előbb a képviselőház elé terjesztett törvénytervezet­nek, amelynek alapján azokat az amerikai állampolgárokat, akik tagjai a kommunista párt­nak, 10.000 dollár bírsággal és tíz évig terjedhető börtönbün­tetéssel lehet sújtani. Az említett törvénytervezet hatályát amellett ki lehet ter­jeszteni minden amerikai ál­lampolgárra. A kommunista pózt melleit ugyanis az összes „hasontó szervezeteket” kifeje­zést is tartalmazza. Eszerint bármely olyan szervezetre vo­natkozik, amelyet, az amerikai hatóságok a kommunista párthoz hasonlónak” nyilvání­tanak. Már pedig ezt minden különösebb teketória nélkül és gyakorta teljesen alaptalanul is megteszik. Néhány napja például két torontói egyetemi hallgató (gazdag kanadai üz­letemberek fiai) a Bahana- szigetekről, ahol szünidejüket töltötték az Egyesült Altamo- kon át készült hazatérni. A palm-beachi repülőtéren az Egyesült Államokban érvényes törvények szerint közölniük kellett, milyen politikai párt­hoz tartoznak. Kiderült, hogy az úgynevezett haladó konzer­vatív párt ifjúsági szervezeté­nek tagjai. Az amerikai ható­ságok feltartóztatták őket, az­zal az indokkal, hogy pártjuk nevében benne foglaltatik a „haladó" szó. Ha már külföldi állampolgá­rokkal is iga önkényeskednek az Egyesült Államokban, el­képzelhető, milyen „szabad­ságban’’ lehet része az egy­szerű amerikainak! Az Egyesült Államokban újabb és újabb drákói törvé­nyekkel egészítik ki az állam­polgárok jogait korlátozó régi törvényeket, újabb és újabb személyeket tartóztatnak le és hurcolnak bíróság elé ezeknek a törvényeknek alapján. Foko­zódik az önként/ és az erőszak mindazzal szemben, ami ha csak nevében is haladó. Ilyen az amerikai „szabadság” a valóságban. Mozgó büfék és éttermek az erdei munkáknál A „Szvernaja Pravda” című újság arról számol be, hogy a kosztromai terület fakitermelő telepeinek dolgozóit rendszere­sen közlekedő mozgó-büfék és étkezőkocsik keresik fel. A bü­fékben meleg ételt, pékkészítmé­nyeket, cigarettát, gyufát és egyéb apróságokat vásárolhat­nak a favágók. A mozgó-étte­reimben kétféle menüt szolgál­nak fel, egy-egy menü három fogásból áll. 1954-ben a „Kosz- tromai-fa” kombinát és a „Kosztrom szállító” tröszt mun­kahelyeit száz mozgó étterem és negyven mozgó bolt járat keresi fel. A BERLINI ÉRTEKEZLET Ezekben a napokban ülésezik Berlinben, ai német főváros­ban a négy hatalom kép­viselőinek értekezlete. Francia- ország. Anglia, az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió külügy­minisztereinek találkozását a német nép óriási érdeklődéssel kíséri. A közvélemény széles körei remélik, hogv a berlini konfe­rencia hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és le­rakja az európai biztonság szi­lárd alapjait. Magától értető­dik, hogy a német nép túlnyo­mó többsége — Kelet-Németor- szágban éppúgy, mint Nyugat- Németországban — mindenek­előtt abban remérA’kedik, hogv megvalósul nemzeti célja — az ország újraegyesítése, létrejön az össznémet kormány és meg­kötik a német békeszerződést. A német nép azt kívánja, hogv az értekezlet megtisztítsa Né­metország egyesítése előtt az utat. Az utóbbi évek nemzetközi eseményei szemléltető tanulsá­got nyújtottak a német népnek. Németország lakosságának mind szélesebb körei győződhettek meg róla, hogv a kettészakadás és az agresszió bonni politikája elkerülhetetlenül kiélezi — és ki is élezte — a helyzetet és ál­landó 'háborús veszélyt jelent. A másik tanulság az, hogv a német nép kezdte megérteni, egy úi világháború esetén a német föld hadszíntérré válik. Griinther, az agresszív észak­atlanti paktum csapatainak fő- parancsnoka félreérthetetlen ki­jelentéseket tett erre vonatko­zóan. Január 10-én nyíltan el­ismerte. hogy az Egyesült Ál­lamok agressziói erőinek szük­ségük van Nyugat-Németország­ra, mint „védőpajzsra", egv európai háború esetén, az ame­rikai csapatokat Nyugat-Német- országban kell összpontosítani. Magától értetődik, hogy min­den becsületes német világosan látja, mi lesz annak az állam­nak a sorsa, amelynek a felvo­nulási terület szerepét szánták. Az atlanti parancsnokságok ál­tal kiadott stratégiai térképek egyre újabb részletekkel erősí­tik meg ezt a szándékot, mely­ről már millió s millió ember jól tud A karácsonyi ünnepek és az újév napjaiban sokszázezer né­met érkezett vendégségbe Nyu- gat-Németországból a Német Demokratikus Köztársaságba, a Német Demokratikus Köztársa­ság polgárai ugyancsak megfor­dultak Nyugat-Németországban. Meglátogatták rokonaikat és is­merőseiket. E találkozások al­kalmával a legfőbb beszédtéma az a követelés volt, hogy tegye­nek további lépéseket a kapcso­latok megszilárdítására és min­denekelőtt fokozzák az árufor­galmat Kelet- és Nyugat-Német- ország között. Nyugat-Németország lakossá­gát félelemmel tölti el a közelgő gazdasági válság az Egyesült Államokban. A németek milliói méiz jól emlékeznek azokra a súlyos évekre, amelyek az 1929- es amerikai „fekete péntek”-et követték. Sokmillióra szökött fel abban az időben a német munkanélküliek seregének szá­ma és az emberek megszámlál­hatatlan sokasába évek hosszú során át nem tudott munkához jutni. Nyugat-Németország gazdasági élete ma még szoro­sabban összefonódott az USA "azdasári életével és ezért még jobban függ a konjunktúra inga­dozásaitól az Atlanti-óceán má­sik oldalán. IpZ a 5onrfj hivatalos sajtó optimizmust hirdet. Ez a hiva­talos optimizmus azonban épp­oly csalóka, mint az 1929-es év optimizmusa amelyet ugyan­azok a szakértők és ugyanazok az „üzleti körök” hirdettek. Már az a tény is bizonyítja, milyen félelem uralkodik a bon­ni rendszer kebelében, hogv a nyugatnémet lapok különböző módon latolgatják a válság ki­látásait. A válság természetesen első­sorban a munkásokat sújtaná, s ez már most is érezhető. Szá­mos gyárban tömeges elbocsátá­sok történnek. Sokszáz vállalat rátért a rövidített munkanapra. De nemcsak a munkások és tisztviselők forognak nagy ve­szélyben Nyugat-Németország­ban. Válság fenyegeti a békés célokat szolgáló iparágak, hajó- építőipar stb. kis- és közép gyár- tulajdonosait is. A hajóépítő dokkokban ez év elején rendkí­vül kiéleződött a helyzet. A ki­sebb hajóépítő vállalatok egész sora jelentette be fizetésképte­lenségét. De a legnagyobb vál­lalatok is csak 1954 nyaráig vannak ellátva megrendelések­kel. Hogv az év második felé­ben mihez kezdenek, még nem tudják. Egy Új-bb háborútól való féle­lem és a közelálló gazdasági hanyatlás a szó szoros értelmé­ben a nyugatnémet lakossáe minden rétegében felkelti azt a hő óhajt, hogy a négy hata­lom külügyminisztereinek érte­kezlete sikeres munkát végez­zen. Ez a kívánság azzal a kö­veteléssel párosul, hogy Német­országot is hallgassák meg az értekezleten. A Német Demo­kratikus Köztársaságban mint­egy három és fél millió aláírást gyűjtöttek arra á feliratra, amelyben követelik, hogy népük képviselői résztvehessenek a né­met kérdés eldöntésében. az Adenauer-kormány, amelv nem tükrözi a nyugatnémet lakosság véleményét, tervszerűen elfojtja ezeket a követeléseket Nyugat- Németországban. Adenauer és cinkosai akik kénytelenek voltak fogcsikorgat­va belenyugodni az értekezlet összehívásának tényébe, most arra törekszenek, hogy minden eszközzel megrontsák az érte­kezlet kedvező kimenetelének ki­látásait. Nyugat-Németország kormánykörei például olyan hírt terjesztenek, mintha a nem­zetközi feszültség enyhülése kedvezőtlenül hatna a német nép érdekeire, mintha Kelet és Nyugat megegyezése „Német­ország rovására” menne. Bonn urai, másrészt minden erejük­kel szabotálják a németeknek az értekezleten való részvételé­re irányuló törekvését. A Szov­jetunió nyiltan kifejezte, hogv kívánatosnak tartja a németek részvételét. A Német Demokra­tikus Köztársaság kormánya gyakorlati javaslatot tett. hogv •létesítsenek össznémet küldött­séget. Mint Ismertes azonban, a bonni vezetők kitértek e javas­lat elől. Vájjon miért ellenzi Adenauer kormánya az értekezletet? Miért nem óhajtja a nagyhatalmak megegyezését és a feszültség enyhítését? Azért mert az Adenauer-kormánynak érde­kében ál! a nemzetközi feszült­ség fenntartása. Bonnban tudják, hogy a revans és a háború poli­tikája csődbe jut, ha a feszült­ség csökken, ha Németországot békés demokratikus alapon egyesítik. Adenauer és minisz­terei sokat kiáltoznak „szabad" választásokról. De a valóság­ban úgy félnek az igazságos választási rendszer alapján, ide­gen beavatkozás nélkül tartandó választásoktól, mint a pestis­től. Miért? Mert ilyen válasz­tások után a nép érdekeivel szembenálló bonni rendszerből kő-kövön nem maradna. A2 Adenauer-kormány éOT>ü(ÍV politikád eszköz a német mono­polisták kezében, mint előtte Hitler és azelőtt II. Vilmos volt. A német imperialisták minden­kor a nemzetközi bonyodalmak­ra építettek és hasznot húztak belőlük. Az imperialista Német­ország II. Vilmos idején arra igyekezett kihasználni a nem­zetközi feszültséget, hogy meg­szerezze az uralmat Európa fö­lött. Hitler imperialista rend­szere még feszültebbé tette a nemzetközi küzdőtéren a lég­kört, szaporította a bonyodal­makat és állandóan újabbakat teremtett hogy alkalmas piliai- natban lecsaphasson és meg­valósíthassa világuralmát. Né­metország ezért a politikáért borzalmas háborús vereséggel és nemzeti katasztrófával fize­tett. A mostani nyugatnémet ál­lam is csaknem ugyanazon terv alapján, ugyancsak agressziós és nemzetközi feszültségre épí­tő politikát folytat. A nyugat­német iparbárók tőzsdespekulá­cióikon hihetetlenül meggazda­godtak és most még nagyobb nyereségeket várnak a nyugat­német Whermacht megalakításá­tól. Ezért hangoztatja Adenauer állandóan, hogv az „európai hadsereg” megteremtése sürgő­sebb feladat, mint Németország újraegyesítése. Adenauer kijelentései mögött az „európai integráciő”-ról a német monopolisták európai uralmának régi ábrándja rejtő­zik. Az „európai integráció’' nem más, mint a hitleri Euró­pának, a német militaristák ha­talma alatt nyögő Európának az újjászületése. Nyugat-Német­országban egyre nyíltabban pro­pagálják ezt az eszmét. Ezt a politikát szolgálja az, hogy Nyugat-Németországot valósággal elárasztják milita­rista és revansista könyvekxel. Nemrég jelentek meg például Ribbentrop emlékiratai, ame­lyek a másvilágról akarják iga­zolni az ő „európai politikáját”. A stuttgarti Steigräbel Verlag •kiadóvállalat kibocsátotta Wal­ter Görlitz történész „Hitler Adolf életrajza” című, reakciós férckönyvet. Képmutató tárgyi­lagosság leple alatt Görlitz igyekszik az égig magasztalni a hitleri rendszer és különösen „európai küldöttségét” a „Ke­lettel” kapcsolatban. A nyugatnémet imperialisták még nyeregben ülnek ugyan, de II. Vilmos korának imperialis­táihoz képest igen roskata­gok ... Helyzetük megingott, mivel Németországban megszü­lettek azok az úi erők, amelyek harcolnak a revansizmus és a militarizmus ellen. Az ország jelentős része a történelem so­rán először lerázta magáról az imperialisták hatalmát. Német területen először áll szemben az imperialista politikával szilárd védőfal a Német Demokratikus Köztársaság határain. A Német Demokratikus Köz­társaság kitartóan harcol a köl­csönös megértésért és az egész német nép nemzeti egvséoéért az egységes, békeszerető, demo­kratikus Németországgal köten­dő békeszerződésért. A Némeí Demokratikus Köztársaság az európai béke bástyái*.

Next

/
Thumbnails
Contents